Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
Film Edith Piaf életéről Edith Piaf csakhamar megjelenik a filmvásznon. Guy Casarll rendező, a festői Belleville negyedben megkezdte már a forgatást. A film címe egyszerűen JPiaf” lesz és elsősorban a világhírű énekesnő karrierjének kezdetével foglalkozik. A forgatókönyv Edith Piafot utcai énekesként mutatja be, majd tárgyalja a „Guerny’s” tulajdonosával, Louis Lap- lee-val való ismeretségét Leplee meggyilkolása után ismerkedett meg Piai Raymond Assóval és tulajdonképpen ekkor kezdődött meg énekesnői pályafutása. A munka legnagyobb nehézségét a megfelelő színésznő kiválasztása jelentette. A mindeddig ismeretlen Brigitte Airaelre hárult az a súlyos feladat bogy megszemélyesítse a nagy énekesnőt Casaril szerint azért esett rá a választás, mert fizikai hasonlóságán kívül számos jellembeli és pszichológiai közös vonást is mutat PiaffaL Edith Piaf „hangját” Betty Man kelti életre. VJET (Stettner Béla grafikája) Vidám világsztárok rúgó-mérkőzésefcne még ma Marian« DietrU* párttal vendégszereplésekor rosszul lépett ki a gépkocsiból, amely az Olimpia Színházhoz vitte a világhírű énekesnőt és teljes hosszában elterült a földön. Egy férfi odaszaladt és felsegítette. A művésznő elővette arany cigarettatárcáját és megkínálta a férfit: — Ha ön úriember, akkor vesz egy finom cigarettát Ha nem, akkor kérem, vegye él az egész cigarettatárcát, és senkinek egy szót se szóljon arról, mit látott, amikor elestem!... ir Barbara Streisand Kenyában való filmforgatása idején részt vett a bennszülöttek egy termékenységi tánc- rituáléján. Utána a világhírű amerikai énekesnő megkérdezte az egyik bennszülött asszonytól: — Hozzásegít-e ez a tánc valóban a termékenységhez? Mire a bennszülött no vállat vont: — Fogalmam sincs. Tudja, én fogamzásgátló tablettákat szedek... + Mick J agg er brit popéne- kes, fiatal korában rendszeresen futballozott A iabdais szívesen eljár. Nemrég egy viharos mérkőzés után kijelentette: — A stadion az egyetlen hely, ahol az ember torka- szakadtából ordíthat kiabálhat és visíthat mintha csak ölnék és közben senki sem gondolja róla. hogy —■ popénekesi... * Charles Aznavour vfiágMV rüli hangversenykörűtról tért haza Párizsba. Elhatározta, hogy a két hónapig tartó turnét hosszú alvással piheni ki. Alig aludt ét késő éjszaka kétségbeesetten rázta a házvezetőnője: — Művész úr!... művész úr!... ébredjen!... A könyvtárszobában betörő van! Aznavour lassan ébredenve megszólalt: — Ejha!... Ne mondja!— Ss mit olvas?... ★ KéHemeöen flmányben volt része Engelbert Humperdinck angol énekesnek texasi vendégszereplése során. Egy korosodó hölgy ösz- szetévesztette Marion Bran- dóval: odarohant hozzá csókolgatni kezdte és közben váltig hajtogatta, hogy <5 • legkedvesebb színésze. — Kedves asszonyom, hagyjon engem bókén — mondta neki Humperdinck. — ön nem tudja megkülönböztetni a valcert a tangó tói! __ ★ Vlco Torriani rettenetesen utálja a hosszú telefonbeszélgetéseket. Barátai elmesélték róla a történetet, amelyről azt állítják, hogy igaz: — Egyszer Torrianít felhívta egy rendkívül bőbeszédű ismerőse. Vieónák terhére volt, és mindenáron félbe akarta hagyni a beszélgetést, s amikor már semmi okosat nem tudott kitalálni, beleszólt a kagylóba: — Elnézést, abba keH hagynom. Cseng a telefont★ Doris Day amerikai énekesnő nemrégiben Rómában járt, ahol egy tapintatlan riporter megkérdezte tőle, mi az öregség? A neves mfivésaiő villám- ló szemekkel, de bűbájosán ezt válaszolta: — Signor, az öregség az, ami csak más nőknél tűnik fél... AZ A Sö nálunk, hogy úgyszólván mindenen nevetnek az emberek, kivéve persze az eredményeket, mert azokat nem illik kinevetni, így aztán eléggé jókedvűen élünk ebben a kis országban, gyakrabban fakadunk kacajra, mint más, többnyire humortalanabb nemzetek fiai, Sőt, még az sem biztos, hogy a látszólag komor emberek belül nem kacagnak, a főváros centenáriuma alkalmából erről is van egy százesztendős pesti vicc. A lóvasút peronján utazik a házaspár és egy kanyarban kizuhan a feleség az utcára. Elszörnyedt moraj a korabeli tömegközlekedési jármű utasai körében, többen felugrálnak helyükről, nagy az izgalom. Egyedül a férj nem jön ki a sodrából, továbbra is rezzenéstelen arccal áll a peronon. Mellette egy utas nem állja meg szó nélkül és megkérde2á: „Kérem, uram, miképpen lehet, hogy az ön felesége épp most esett ki a lóvasútból, s önnek egy arcizma sem rán- dul?” Mire a férfi fájdalmasan feleli: „Ugyan uram, bizonyára ön sem kacagna, ha így fájna a foga...” Száz évvel ezelőtt Ilyesmiken nevettek az emberek, nem azért mondom, de ez jellemző az akkori időkre, amikor még sehol sem voltak a mai nővédelmi intézkedések. Feltehetőleg ennek tulajdonítható, hogy a viccek többsége a nejekről meg az anyósokról szólt. A mai korszerű viccek viszont a megvalósuló egyenjogúság szellemében egyaránt kacagásra késztetik a férfiakat és a nőket Hirtelenjében eszembe jut például a százéves Budapest, a centenáriumi ünnepségek sorozata. Ne tessenek félreérteni, ez nem vicc, nekem is rémlik, hogy mintha valamivel idősebb volna ez a város, tudnának erről beszélni a régi rómaiak, törökök, németek. Azért a legjobban mégis mi tudunk róla beszélni, ha jól emlékszem, most már második éve egyebet sem teszünk. Sok szónak is száz év a vége, engem határozottan szórakoztat, hogy ez a centenárium már több mint egy esztendeje tart és csak nem akar véget érni. Mert az ünnepi záró tanácsülés ugyan lezajlott, de több más jel arra mutat, hogy lesz még folytatása a dolognak. így például bizonyos centenáriumi létesítmények egyelőre nem készültek el. Hogy csak egyet említsek, Budapest legforgalmasabb pontján, a József körút és a Népszínház utca sarkán korábban állt egy postahivatal, amelyet egy éjszakai mulató helyére költöztettek, s az üresen maradt helyiségben palackozott italokat kezdtek árusítani, természetesen csak ideiglenes jelleggel. Mindennap arrafelé visz az utam és azt olvashatom a bejáratnál, hogy ezen a helyen a centenárium évében hatalmas önkiszolgáló étterem-bisztró kombinátot nyitnak meg. Tekintve, hogy a sivár hodályban változatlanul kövidinkát és egyéb üveges szeszt kínál két bánatos eladó, a centenáriumi év még nyilvánvalóan tovább tart, különben már megnyitották volna a tiszteletére megígért önkiszolgáló kombinátot Másutt is akadnak olyan tünetek, amelyek azt sejtetik, hogy esetleg még évekre prolongálják a főváros századik születésnapját, annyira szeretik a mi Budapestünket, hogy öt év múlva is hajlandók kitenni az emléktáblát egy-egy új épületre, miszerint készült a centenárium esztendejében. Hacsak közben le nem omlik, mint ősszel az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt épülő új székháza, amely egyébként a híresztelésekkel ellentétben nem azért rendült meg alapjaiban, mert éppen rá akarták helyezni a márványtáblát, miszerint készült a centenárium esztendejében. AZTAN nem Is gondolná ez ember, hogy milyen vidámságot tudnák kelteni bizonyos árpolitikai intézkedések. Soha nem felejtem el azt a szép napot, amikor már túl voltunk a tej és tejtermékek, a cigaretta és más dohányáru, valamint a gépkocsik adójának a felemelésén, hogy akkor mennyi jókedvű állampolgárral lehetett találkozni úton-útfélen. Csöndes derűvel jártak-kel- tek mindazok, akik utálták a tejet, meg nem tudtak volna inni belőle egy kortyot sem. Fülig ért a szájuk a nem dohányzóknak, akik elvből nem vettek cigarettát a szájukba, valamint akiket az orvos tiltott el a nikotintól. S akik nem itták a tejet, nem dohányoztak, ráadásul autójuk sem volt, azokkal meg egyenesen madarat lehetett volna fogatni Lám, nálunk ilyen látszólag népszerűtlen intézkedésekkel is milyen jókedvre lehel deríteni az embereket, síd nem ismer bennünket, talán el sem hiszi. Igaz, akadnak, akik annyira túlzásba viszik a humorizálást, hogy még ott is viccet keresnek, ahol pedig nincs. A minap is valaki kuncogva újságolta, hogy sikerült megfejtenie a tej áremelésének valódi okát Eszerint az illetékesek már előre tudták, hogy az ötforintos tejet kevesebben fogják venni,-mint korábban az olcsóbbat, s tulajdonképpen azért emelték fel az árát, hogy legyen elég pénz hirdetésre, reklámra, amely több tej és tejtermék fogyasztására buzdítja a népet. A magam részéről persze ebből egy szót sem hiszek cl, mivel a bennünket naponta bombázó tejreklámokban még nagy rosszindulattal sem lehet szellemességet felfedezni, tehát ez esetben nincs szó viccelődésről. VISZONT egész éven át szándékosan és fáradhatatlanul kacagtattak bennünket a mi kocogó labdarúgóink, ezért nem lehetünk nekik eléggé hálásak. Ebben is óriási a fejlődés, már ki sem kell menni a mérkőzésekre, az ember csak bekapcsolja a televíziós készülékét és kilencven percen át egyfolytában kacaghat a család apra- ja-nagyja, hosszabbítás esetén még tovább. Élvonalbeli játékosaink olyan magas foltra fejlesztették képességeiket, hogy minden különösebb erő^ feszítés nélkül kitűnő paródiát tudnak nyújtani, amely látszólag hasonlít ugyan a labdarúgásra, ténylegesen azonban kész kabaré. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek a kitűnő teljesítménynek vannak káros következményei is. A nevetés köztudottan hizlal, ezért a labdarúgó-mérkőzések gyakori közvetítése rendszerint semmivé tette a „Megmérettünk és nehéznek találtattunk” címmel zajlott fogyókúrás klub jótékony hatását. A hangos kacagás különben nemcsak hizlal, hanem fárasztó is, feltehetőleg ezert mondott le az év végén a Magyar Labdarúgók Szövetségének főtitkára MAR ennyiből is látható, h<5gy. az elmúlt, - esztendő különösen vicces volt, olyany- nyira,' hogy néha ‘ még a könnyünk is kicsordult. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen talán csak egy valami volt, amin soha senki sem nevetett: a televízió kabarészínházának ismétlődő műsora. De hát minden még ebben a humoros országban sem lehet vicces, időnként szükség van a komolyságra is. ARKUS JÓZSEF A.**.*,* .»„/v/v-TWn OA/>AftAA.nA,\/^>AA.AAA>WWW>.*>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAA/! Tóth-Máthé Miklós Szarvas Kálmán harmincéves gépészmérnök rajongott a csúnya nőkért Felujjongott a gyönyörűségtől, ha egy kellemetlen külsejű nő szembejött vele az utcán, görbe lábakkal, keszegsoványan és olyan arccal, mint egy rosszul előhívott fénykép. Jó Ideig tudott gyönyörködni a házmesternében is, aki olyan volt, akár a megereszkedett luftballon és rekedt basszusa betöltötte a bérházat. Ezért nem cserélt lakást Szarvas, bár módjában lett volna, de sajnált megválni ettől az esztétikai élvezettől ö maga egyébként jóképű férfi volt, szőke, magas, mindig a divatnak megfelelően öltözve. Sokszor szemeztek vele kimondottan szép nők is az utcán, de ő csak a kimondottan pocsék nők pillantását viszonozta. — Menj el pszichológushoz — ajánlotta sajnálkozva egyik barátja, aki unta már Szarvas örökös áradozását a csúnya nőkrőL — Azt hiszem, te beteg vagy! —• Mert gyűlölöm a konvenciókat? — nézett rá megütközve a mérnök. — Mert meglátom a görbében az egyenest, a szabálytalanban a szabályost, a csúnyában a szépet? Mert a szerelemben is egyéniség vagyok?! Ha ez betegség, akkor vállalom! Sértetten adta meg a kölcsönkért százast és nem állt szóba többet azzal a barátjávaL A munkások is tudtak Szarvas szenvedélyéről, ezért ha valami probléma adódott elő az üzemben, mindig a legcsúnyább nőt küldték érte. Olyankor az rávillantotta maradék fogait és a mérnök megolvadt, mint a napon hagyott margarin. Az igazgatónak is tudomására jutott a dolog. Valószínűleg a titkárnőtől, aki szép arccal és hibátlan alakkal feszült a kandi szemek előtt, de Szarvas felé hasztalan feszített. ö változatlanul az egyik könyvelőnek, a kopaszodó Barényi- nének udvarolt Feketét, colát hozott neki a büféből és viccekkel szórakoztatta. Egy napon magához kérette az igazgató. Konyakkal és külföldi cigarettával kínálta. — Nézd, fiam — kezdte, mert az igazgató atyja volt az üzemnek, legalábbis szerette, ha annak tartják a beosztottak —, a munkád ellen semmi kifogásom, azt hiszem, ezt a premizálásban is figyelembe vettük, hanem a magánéleted... hogy is mondjam... Parancsolj — tolta Szarvas felé a cigarettásdobozt és amíg a fiatalember kikotort egyet, elgondolkozva nézte. Megvárta, amíg a füst előkanyarog a cigarettából, csak aztán folytatta szigorúan. — Ne kerteljünk! Nem tetszik nekem, hogy te Berényiné körül forgolódsz! — Elvált' asszony — mentegetőzött Szarvas. — De olyan, mint a második világháború! — csattant fel az igazgató, aki sokkal jobban emlékezett Szarvasnál a második világháborúra. — Abszurdum, hogy egy jóképű, fiatal mérnök, egy múmiának hordozza a feketét! Ez úgyszólván... egészségtelen! Visszatetszést szül a dolgozók között, rontja az esztétikai közízlést! — nagyot fújt, majd enyhültebb hangon tette hozzá. — Remélem, nem haragszol, hogy ezt így kerek perec megmondtam? Szarvas nem haragudott Az igazgatójára különben sem szokás haragudni egy. fiatal mérnöknek. — Ennek örülök — sóhajtotta megkönnyebbülten az igazgató, majd csavarintva egyet a témán, megkérdezte. — Vasárnap mit csinálsz? — Még nem tudom — hazudott Szarvas diplomatikusan, nem merve bevallani, hogy Berényinének akarta megmutatni a gvufásdoboz- gyűjteményét. Berényiné úgyis már többször hangsúlyozta, hogy szívesen megnézné! — Akkor szeretném, ha eljönnél hozánk ebédre — nézett rá atyai melegséggel az igazgató és töltött még a. konyakból, — otthon sokkal nyugodtabban beszélgethetünk. Egyébként nyúlpaprfkás lesz, hiszen tudod, hogy bolondja vagyok a nyúlnak! A mérnök megköszönte a meghívást és vasárnap sötétkék ruhában, ,öt szál szegfűvel a kezében, becsöngetett az igazgató budai vülájába. Olyan szép lány nyitott neki ajtót, hogy Szarvas majdnem visz- szafordult De aztán arra gondolva, hogy ez talán a háztartási alkalmazott, bement és az öt szál szegfűt finom meghajlással átadta az igaz- gatónénak. Az mosolyogva megköszönte, majd elnézést kért, hogy utánanéz az ebédnek. — Addig Andrea szórakoztatja — mondta és rámutatott a belépő szépségre, akivel a mérnök az ajtóban már találkozott — Andrea, a lányunk! Andrea leült Szarvassal szemben és megkérdezte, ki a kedvenc írója. A mérnök megmondta, aztán ő is megtudakolta Andrea kedvenc íróját. A kedvenc zeneszerzőknél tartottak, amikor bejött az igazgató, üdvözölte Szarvast, majd nemsokára magukra hagyta őket — Utánanézek a nyulaimnak — közölte. A kedvenc festőknél tartottak, amikor behozták az ebédet és a kedvenc táncdalénekeseket sorolták, amikor Szarvas elbúcsúzott, azzal az ígérettel, hogy a jövő vasárnap is eljön. — Fuj, de szép lány! — gondolta a busa felé ballagva és aznap nehezen aludt el a lelkifurdalástól, hogy egy ilyen szép nővel csapta agyon a vasárnapját — És ráadásul az igazgatóm lánya — morfondírozott kétségbeesve —, ilyen átkozott balszerencsés csak én lehetek! Egy valamirevaló igazgatónak szemüveges, nyiszlett, izgalmasan pocsék lánya szokott lenni, ez meg akár egy szobor. Az alakja hibátlan, a haja mint az éjszaka, olyan sötét, a szeme mint két gyémánt, a hangja mint az üvegharang...! Akár a mesében! Jaj, de szerencsétlen vagyok! A következő vasárnap újra elment, hiszen még nem tudta, ki á kedvenc feltalálója Andreának, majd az utána következő vasárnap újra, mert még hátra voltak a sportolók és a kedvenc rablóbetyá- rok. Aztán egyik nap elmentek együtt moziba. És amikor a sötétben Szarvas megfogta a szép lány szép kezét, úgy érezte, egy elvet dob el magától és egyéniségét levetve, mint egy zakót, ő is beáll az ódon ízlésű férfi társak, szürke tömegébe. Amikor egy év múlva kijöttek a központi házasságkötő teremből, nagyon szégyellte magát, hogy any- nyi csúnya nő közül végül is csak egy szépet tudott kifogni és vett el feleségül. — Ráadásul az igazgatóm lányát — sóhajtott fel —, a végén még kineveznek főmérnöknek! Mibe keveredtem?! És karján a tüllökbe göngyölt tüneménnyel, szomorúan, de Sorsába hősiesen beletörődve léodelt a fei- virágózott Chevrolet felé. VICCES ÉV VOLT
