Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

w J műsorok: RADIO 8.20 9.00 9.30 10.05 10.40 10.45 11.00 11.10 12.20 12.35 13.20 13.42 13.57 14.22 15.10 15.28 16.37 15.44 16.55 17.20 17.50 18.10 19.25 19.35 20.28 21.01 23.26 8.05 D.03 12.00 12.10 13.03 14.00 18.20 19.17 19.32 20.28 21.00 22.25 23.15 23.26 KOSSUTH Áriák Népi zene Kamarazene Caruso, a nép énekese. I. rész Édes anyanyelvűnk Fúvószene Itáliai levelek. III. rész Kamarazene Ki nyer ma? Tánczene Mezők, falvak éneke A KGST 1973-ban Születésnapi ajándék Iskolaradiő Fúvósművek Filmzene Kóruspódium Magyarán szólva » ««i Argirus királyfi. Rádióváltozat A muzsikus válaszol Mik r of órum Népi zene Kritikusok fóruma Sanzonlexikon. I. rész Szellemi munkások VL rész 25 év emlékezetes budapesti hangversenyek VÉL rész Operettrészletek PFTÖFI Slágermúzeum Ezeregy délelőtt Az élő népdal Operarészletek Zenekari muzsika Kettőtől — hatig. Zenés délután Mozart vonósversenyművei. DL rész Jegyzet Kórusművek Nóták Hangjáték Könnyűzene Kantáta Ravel-művek tói MAGYAR 9.00 Szünidei matiné. Kisfilmek 10.00 Közvetítés a íottósonsolásról 10.20 Többet ésszel, mint erővel! 17.05 Hírek 17.15 Tízen Túliak Társasága 18.05 öt perc meteorológia 18.10 Látta-e már Budapestet nappal? II. rész 18.35 Török Erzsébet énekei 19.10 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Tükrös 20.10 Mesélő városok: Párizs 21.55 A TV Galériája 22.35 Tv-híradó POZSONYI 10.30 Táncoljunk! 15.00 A civil kutya. V. rész 19.00 és 21.35 Híradó 20.25 Bűbájos emberek repülőgépeken. Amerikai film EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és 8 órakor Csínom Palkó A népszerű daljáték ßzines magyar filmen. EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor Az Ezüst-tó kincse Színes, szinkronizált NSZK— jugoszláv film. GYÖNGYÖSI PUSKIN Fél 4 órakor Mese szaltán cárról Háromnegyed 6 és este 8 órakor Kis nagy ember GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Délután 3, fél 6 és este 8 órakor Kopernikusz HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs idő HATVANI KOSSUTH Pisztolypárbaj HEVES Chato földje FÜZESABONY Ion kapitány nyila LŐRINCI Szent Teréz és az ördögök színház Egerben, este 7 órakor TESTVÉREK (Sbakespeare-bérlet) + ORVOSI Tisztelet az öregeknek Terpes-Szajla l Megyénkben, falvakban és üzemekben ma már hagyo­mányos szokás, hogy egy napot az öregeknek szentel­nek. Köszöntik azokat, akik egy munkában töltött hosz- szú élet után most már pi­hennek, letéve szorgos ke­zükből a munkaszerszámo­kat. Tudósítóink, levelező­ink ezekről a bensőséges ta­lálkozásokról adtak hírt. Verpelét A munkában megfáradt öregek megbecsülésének egyik jele a községben az öregek találkozójának ösz- szehívása. A községben a szakmaközi bizottságnak van erre gondja minden eszten­dőben. Az öregek a meghitt beszélgetés során érezhetik, hogy ma is megbecsüléssel gondolnak rájuk. Az öregek napközi otthonában is ren­deztek baráti találkozót ezekben a napokban. Ide a Fénycső Ktsz Hámén Kató szocialista brigádjának tag­jai látogattak el ajándé­kokkal. A Dózsa Termelő- szövetkezet is elküldte kép­viselőit és a szövetkezet ajándékait. Bőd Adáro Mezötárkány Régi kedve» hagyomány, hogy az Aranykalász Tsz vezetősége és a helyi tanács, pártszervezet vezetőt, megrendezik az öregek napját. Több mint háromszáz nyugdíjas jelent meg a meghí­vóra a művelődési ház nagyter­mében. Legelőször egy filmet néztek meg a vendégek, majd a községi tanács elnöke, Sz. Ko­vács János üdvözölte az idő« embereket a község nevében. Tóth Ignác, a termelőszövetke­zet elnöke arról beszélt, milyen hervadhatatlan érdemeik van­nak az öregeknek a helyi ter­melőszövetkezet megteremtésé­ben. A szövetkezet igyekszik a lehetőségekhez mérten segíteni a régi harcosokat, díjmentesen szántják meg a háztájit, kirán­dulásokat szerveznek számukra, elviszik őket az ország különbö­ző gyógyfürdőibe. A rászorulók­nak segélyeket adnak, s gon­doskodnak a kenyérnefcvalóról is. A találkozón ajándékokkal is meglepték az idős embereket. Császár István Heves A 7. ÁFÉSZ nyugdíjasainak találkozóiéra a napokban ke­rült sor Heves községben. A szövetkezethez tartozó hét községből harminchárom idős ember jött el' a meghívásra. A szövetkezet nyugdíjas dolgozóit Gőz: Pál, az igaz­gatóság elnöke tájékoztatta a mindennapi munkáról, a fej­lődésről és az eredmények­ről. Beszélt az 1974. évi fel­adatokról is, kérve az örege­ket. hogy tanácsaikkal se­gítsék továbbra is a mun­kát. Az öregek a fehér asz­tal mellett visszaemlékeztek a munkában töltött évekre, 6 köszönetét mondottak azért, hogy ma sem feled­keztek meg róluk. Viszonzá­sul számíthat rájuk a szö­vetkezet, tapasztalataikat szívesen adják át az új ge­nerációnak. Kálmán Lajos Terpesen és Szajlán vacsorán látták vendégül a két község nyugdíjasait. Mintegy 120 - öreg jelent meg a kedves meghívás­ra. A vacsorát a helyi tanács és a tsz vezetősége közösen ren­dezte. Terpesen özvegy Kiss Já- nosné, Szajlán Hóruczi Béla kö­szöntötte a részvevőket. Az ál­talános iskolások műsort is ad­tak az öregek szórakoztatására. A kedves találkozók bizonyítot­ták. hogy a szocializmusban ránk, öregekre is gondolnak. Csabai Ágoston Recsk Az öregek napközi otthonában kedves vendégeket fogadtak a napokban. A Mátravidéki Fém­művek szerszám üzemének szo­cialista brigádjai keresték fel az idős embereket, akiket már hosszú ideje patronálnak. Az öregek napja alkalmával ünne­pi ebéden vettek részt a patro- nálók és pártfogoltjaik, majd az ebéd után átadták ajándékaikat az otthon lakóinak. Igazán öröm­teli délutánt szereztek ezzel az idős embereknek, köszönet illeti őket érte. Ma rúzs János Novaj Meleg, bensőséges ünnep­ség keretében emlékeztek az öregek munkájára Novajan is. Mintegy kétszázan gyűl­tek össze a község kultúr­termében, ahöl Szabó Már­ton, a tsz elnöke köszön­tötte a munkában megöre­gedett embereket, és tájé­koztatta őket a tsz-nyugdíj-i törvény újabb szabályairól. Az ünnepség ebéddel foly­tatódott, ahol beszélgettek, tréfálkoztak egymással a résztvevők, emlékezve fiatal éveikre. Az óvoda és a he­lyi Páva-kör műsorral is gondoskodott A találkozó valóban a szeretet ünnepe volt Korsós Nándor Köszönet a segítségért, a. példás munkáért A Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona tanulói és dol­gozói hálás köszönetüket fejezik ki a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak azért a nagy tár­sadalmi segítségért, amellyel is­kolánkat megajándékozták. Túl az ajándék értékén, amely forintban is meghaladja a 1.00 ezret, különösen büszkék va­gyunk arra, hogy ilyen izig- véríg szocialista vállalkozás ré­szesei lettünk. A kommunista szombaton végzett munkából megteremtett építőanyagot épí­tették be egy újabb kommunis­ta társadalmi vállalkozással. Köszönjük a segítséget a vál­lalat párt- és állami vezetőinek, elsősorban Varga Lajos igazgató elvtársnak, de ugyanakkor kö­szönetét mondunk Handó Ist­ván és Boros Imre építésveze­tőknek is. s velük együtt az egész vállalati kollektívájának. Amit még külön is köszönünk, iskolánk tanulói az itt dolgo­zókban megismerték, milyenek az igazi szocialista brigádtagok, a’^kről példát vehetnek a/, élet­ben. Vass László igazgató KAT AI GABOR; Szálloda vonattal szovjet földön Múlt és jövő. A Kongresszusi Palota és a Kreml egyik bástyatomya. I. Utazással együtt tizenegy napot töltött a Szovjetunió­ban háromszáz ifjúságpoliti­kus, egy különvonatra való ember az ország minden tá­járól. Az utazás jutalom; az MSZMP KB ifjúságpolitikai határozatának végrehajtásá­ban és az ifjúsági törvény előkészítésében, népszerűsíté­sében és végrehajtásában ki­váló munkát végzettek száll­tak vonatra november 24-én a Nyugati pályaudvaron. Ma­gam is tagja voltam a Heves megyét képviselő tíztagú de­legációnak. Az alábbiakban élményeinket igyekszem cso­korba kötni, s ez nem kis feladat, tekintve, hogy a tá­volság növekedésével arányo­san szaporodott a látnivaló, tapasztalni való, csodálkozni­való — még annak is, aki nem először teszi meg ezt az utat a Szovjetunióba. Csopor­tunk — Békés, Komárom és Heves megye „együttesének” — vezetője Sebestyén János, megyei ifjúságpolitikai refe­rens például az ismerős biz­tonságával hívja fel a figyel­met a határon Záhonynál a tennivalókra. Itt veszünk bú­csút a magyar határtól, s ro­bogunk át a Tiszám Csopra, ahol viszont a magyar kü- lönvonattól veszünk búcsú t. Első lépés — számomra el­ső még — a szovjet földön... bele a térdig érő hóba. Két éve nem látott téli csapadék! Lelki szemeim előtt trojkát látok, vodkázó imsiket, egy falka, csak rám éhes far­kast. .. Tehát átszállunk a néhány méterrel arrébb levő, szélesebb vágányú szálloda- vonatra. Ez lesz az otthonunk kilométerek százain keresz­tül. Az óra moszkvai idő sze­rint éjfél után két óra negy­ven perc, a határon pontosan két óra hosszat ugrottunk előre időben. Térben csak né­hány száz métert. Itt kapta meg mindegyik csoport a ve­zetőjét, és egyben tolmácsát. A mienket Tamásnak hívják, dUndennapos esetek ÜGYELET Egerben- 19 órától szombat 4 ■«gel 1 óráig, a Bajcsy-Zsl- < iszkv utcai rendelőben. (Tele- > >ri■ ÍI-IO). Rendelés gyermekek 1 íszére is. 5 Gyöngyösön: 19 órától szombati 'ggel 7 óráig, a Jókai utca 41. > dm alatti rendelőben. (Tele- < jn: 117-27». * NYUGDÍJ Az idős asszony homlokon csókolta élettársát: — Szervusz, fiam. Mi volt odabent? A hajlott hátú ember fá­radtan legyintett: — Mi volna? .4 főnököm megmondta, hogy nincs par­don. Túl vagyok a korhatár ron. Az idén nyugdíjba me­gyek. Harminc évig egyet­len napot sem mulasztot­tam. Ültem a kasszában és ügyesen, tapintatosan emel­tem el a kisebb-nagyobb összegeket. — Ilyen az élet. Eljárt az idő feletted — mondta vi­gasztalóul az asszony. — igen mond­ta szomorúan a férfi- — És most majd betesznek a helyemre va­lami zöldfülűt, aki azt sem tud­ja, mi a hűtlen kezelés!... GYORSVONAT A gyors dübörgése szuszo- gássá halkult. A szerelvény befutott az állomásra. Még mozgott a kocsisor, mikor a felszálló utasok bőröndök­kel, csomagokkal elindultak az ajtók felé. Am a moz donyvezető vijjogó vészjel zést adott le, és az expressz anélkül, hogy megállt vol­na, nekilódult a síneknek, s egyre gyorsuló mozgással eltűnt az álmélkodó utasok$ szeme elöl. A mozdonyvezető, Tóthi LXIV. János• könny ebbülteni törölte le a verejtékes hom-i lokát. Boldogan dünnyögte\ maga elé: — Ebben a hónapban egyí fillér kosztpénzt sem adtam Szerencsére az utolsó pilla ruitban észrevettem, hogy aj peronon ott áll a felesé gém... Galambos Szilveszter és orosz viszonylatban kitű­nően beszél magyarul. A Szputnyik Iroda munkatársa, az utazásunkat lebonyolító magyar EXPRESS testvér­szervezetének barátságos képviselője. Bekvártélyozzuk magunkat a négyszemélyes hálófülkébe, elrendezzük a cókmókot, ágyat bontunk, s kiderül, hogy senki sem álmos. Ko­csink őrzőangyala, egy ked­ves, idős orosz néni „csaj”-jal kínál bennünket, ami most teát jelent. Teázunk, mások pedig, akik először járnak orosz földön, mint Kertai László, boconádi pedagógus, merengve nézik az ablak előtt elsuhanó vastag sötétséget. — Odahaza megfogadtam, hogy mindent megnézek — közölte, amikor megkérdez­tük, hogy mit lát. — Ott egy falu!... Ott volt egy falu — helyesbített, mert különvona­tunk táltosként száguldott a síneken. Más különösebb nem is történt az éjszaka folyamán, ha csak nem említem a ki­jevi pályaudvart, ahol egyik útitársunk kiszállt levegőzni, csak úgy zakóban. (A követ­kező vonattal jött utánunk). Aztán megvirradt, s a csoport vezetője reggelizni invitált bennünket. A reggelit a hal miatt kell megemlítenem, hogy a későbbiekben ne es­sék szó róla — mert előétel­ként sűrűn szerepelt az étla­pon, a legváltozatosabb, s szerintem a legízletesebb for­mákban. Ugyanez vonatkozik a burgonyára — kevesebb változatossággal, s ugyanez a scsi nevű levesre, a legen­dás káposzta alapanyagú le­vesre, amelyet fenntartással fogadtam, s néhány kanál után a leglelkesebben tettem a magamévá. (Ez nem jelenti azt, hogy idehaza is feladom a rendelést káposztaleves­re...) A nappali utazást nem szeden* krónikába, mivel a Kárpiátok vonulata után ha­talmas síkságok váltakoztak egymás után... Azért írom többes számban, mert a ki­sebb méretekhez szokott ha­zámfia csak így tudja meg­emészteni ezt az óriásoknak való tájat. Még egy éjszaka, amelynek végén, illetve az új nap elején Moszkva int meg­álljt; beringatózák kényelmes vonatunk a főváros Kijevi pályaudvarára. A nagy csarnokban zene szól — bennünket fogadnak így. A Komszomol és a Szputnyik vezetői köszönté­nek, arról biztosítanak ben­nünket, hogy haza érkeztünk, s remélik, jól érezzük majd magunkat. Eltalálták, mert a pályaudvar előtt álló busz­megállóig nótázva vonulunk, s ez azt jelenti, hogy máris elégedettek vagyunk Moszk­vával. A hideg ellenére. Mert cudar hideg Van ám! Fognám a fülem, de nem le­het; a bőrönd fülét kell fog­ni. Nagy ország — nagy hi­deg, vígasztalom magam... Tíz autóbusz — rendőrbiz­tosítással az élen — szállít bennünket a Hotel Turiszt- ba a széles, faltól falig jege utcákon, sugárútakon, híd ' kon keresztül. Moszkva mát talpon van. Építkezések mel­lett robogunk, aztán régi, szá­zad eleji épületekkel szegé­lyezett utcákra csendesül a forgalom, hogy újra kikanya­rodjunk valamelyik nagy térre — mint később kiderül, itt van az állandó népgazda­sági kiállítás —, s szembe kapjuk a hatalmas tv-tor- nyot. Egy kanyar, s már az űrhajós emlékmű merészen kecses vonala lendül a ma­gasba, tetején az elröppeni bármelyik pillanatban kész űrrakétával. A fák, a parkok bokrai fe­hér sapkát vettek a tisztele­tünkre, de a neki iramodó szél tiszteletlenül leüti a fejükről, aztán fütyülve tovább szalad. Még a buszba is beszemtelen- kedik, de szerencsére már megérkeztünk a Turisct ki­sebb városnegyedet (magyar „viszonylatban”!) kitevő épü­letkomplexumához. Valaha VIT-vendégeket fogadott, de küldetésének megfelelően ma is elsősorban a fiatal turisták hajléka, egy-két ágyas, mér­sékelten meleg szobákkaL Ebéd, aztán városnézés. Ha megkérdeznék. mi az első benyomásom Moszkvá­ról? Nagy. Nem nyomasz­tóan, nem ijesztően, de —■ nagy. Viszont hamar meg lé- ^ hét szokni, tehát barátságo­san nagy. Két nap múlva az volt az érzésem, hogy annyi­ra magába szívott mindenes­től, hogy idehaza majd * két fejjel magasabb ismerő­sömhöz is le kell hajolnom, ha kezet akarok vele rázni. Magyar Gulliver Nagy- Oroszországban. (Elnézést Swift úr!) Városnézés busszal. A hi­deg fokozódik, az ablakok jégvirágágyakká fehérednek, s Tamás, az idegenvezető be­csületesen sorolja, hogy: — Balra látható a Lenln- könyvtár... jobbra, ha kite­kintünk. .. Na igen, ha kitekintünk Ha megáll a busz, és kiszál­lunk, és úgy tekintünk „ki”­A Lenin-hegyen, a moszk ­vaiak Gellérthegyén aztán alaposan körülnézhettünk. A hamar bealkonyodó ég alatt 'lámpiák milliárdjainak földi tejútrendszere. Beleolvadsz észrevétlen a nagy méretek­be, s ha kinyújtod a, kezed, csillagokat fogsz vele. Mögöt­tünk a Lomcmoszov-egyetem hatalmas épületkolosszusa, alattunk az apróságok fé­nyesre sikált szánkóparadi­csoma. Távol halványan szi­porkázó szalag: a befagyott Moszkva folyót takaró hóra a parti lámpiák szórják a fényt. Az ablakokról eltűntek végre a jégvirágok, javult a kilátás, így a többit menet közben nézzük. A szabadtéri strand mellett tisztelettel borzangunk a hikinis „fókák” láttán, aztán elhúzunk a Kreml falai mellett, hogy tisztelgő pillantást vessünk az újkori történelem leghíre­sebb „műemlékére”. Holnap, világosban ide vezet majd az első ütünk. (Folytatják) Mmsös Q UJI,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents