Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

* ^ nvliio forintért sportcsarnok épül Sportbázissá akar válni a Siroki Vasas A Siroki Vasas SK me­gyénk egyik legnagyobb ipa­ri üzemének, a Mátravidéki Fémműveknek sportköre. Alapítási éve közel esik a gyár létrehozásához. S ahogy bővült, terebélyesedett, erő­södött ez az ipari üzem, úgy nőtt fel, lett egyre nagyobb a sportkör is. Ma már, mint ahogy ezt Szilágyi Ernő, a Siroki Vasas elnökhelyette­se, civilben személyzeti fő- , osztályvezető elmondja, ahogy beszélgetünk vele és Berta Gyulával, a labdarú­gók szakosztályvezetőjével, műszaki titkárával, kilenc szakosztályban — mégpedig kézilabda, labdarúgó, aszta­litenisz, modemglmnasztika, sakk, tömegsport, teke, lö­vész és természetjárás (mo­toros és sí) — versenyeznek rendszeresen a gyár dolgo­zói, a sportkör igazolt ver­senyzői. 910 pártoló taggal, s 255 versenyzővel rendel­keznek, ezek közül 45 a nők száma. Azt szeretnék, ha ez a szám a 'jövőben tovább bővülne és a sport egyik legerősebb megyei bázisává válna a Siroki Vasas. A szakosztályok eredmé­nyességét vesszük számba. — Első helyen a modem­gimnasztika áll — mondják szinte egyszerre. — Orszá­gosan is több elismerésre méltó eredményt értek már el. Legutóbb gyermek II. o.- ban szereztek egy hetedik helyet országos versenyen, ami nagy szó. Második legjobb szakosz­tályuknak a motoros termé­szetjárókat tartják. Ezek a fiatalok, akik nemcsak kedv­telésből, hanem rendszere­sen, versenyszerűen is jár­ják szép hazánk gyönyörű tájait, szintén országosan is­mert eredményeket értek el, amelyről beszámolt gyakran a Népújság is. A harmadik „helyezést” az asztaliteni- szezők érdemelték ki. Saját erőből, jó utánpótlás neve­lésével vívták ki az NB III-ba való kerülés . jogát. Sorrendben a negyedik szá­mot, a tömegsportnak adják, merít itt Sírokban ezt önálló szakosztályként kezelik. Nemcsak részvételben ■— szinte nincs olyan verseny, amelyen ne képviselnék gyá­ruk színeit — hanem ered­ményekben is nagy elisme­rést vívtak ki az évek hosz- szú során maguknak. — No és a labdarúgók? — ök az ötödikek lehet­nek — egyeznek meg. — Voltak ugyanis jobbak. Meg­járták az NB III-at, azóta visszakerülésért harcolnak — eddig sikertelenül. Talán majd ebben a bajnoki év­ben. Jelen pillanatban bronz­érmesek a megyei bajnok­ságban, de nem adtuk fel a reményt, hogy visszajuthas­sunk. Utánpótlásunk kitűnő, fiataljaink háromszor nyer­tek megyei bajnokságot, az ificsapat most is a tabella élén áll. Később elmondják, hogy többet vártak a kézilabdá­zóktól, a sakkozóktól, vala­mint a fel nem sorolt többi sportágtól, hiszen a sport­kör, de a gyár vezetése is minden támogatást meg­adott és megad Molnár Ist­ván vezérigazgató, sportköri elnök vezetésével ahhoz, hogy ez megtörténhessék. Ebben a kijelentésükben aligha lehet kételkedni, hi­szen megyeszerte jól ismert, hogy a Fémművek párt-, tö­megszervezeti és gazdasági vezetése egy közös akarat­tal minden tőlük telhetőt biztosítanak a sportoláshoz. Ismert az is, hogy itt épí­tették meg az egri járás legszebb és talán legnagyobb sporttelepét, ahol nemcsak a sirokiak, de elég gyakran a megnövekedett járás külön­böző vetélkedőit is lebonyo­lítják, ugyanakkor helyet adnak a megyei rendezvé­nyeknek is. —- Gyárunk dolgozóinak, sportolóinak, a község lakói­nak pedig régi kívánságát szeretnénk 1974-ben megva­lósítani — újságolja nem kis büszkeséggel Szilágyi Ernő. — Négy és fél millió forintból 22x48 méteres sportcsarnokot építünk. Már Budapesten megvettük a Vá­sárcsarnok egyik pavilon­ját, ezt állítjuk majd ittíeL Ugyanis eddig a téli idő­szakban a község általános iskolásai, a gyár sportolói nem tudtak hol megfelelően edzeni, versenyezni, ugyan­akkor a járás sem rendel­kezik a verpeléti kis torna­terem mellett semmiféle fe­dett létesítménnyel... Tervrajzok, jegyzetek pa­píron számoszlopok kerül­nek az asztalra. Ebből is lát­ni, alaposan kidolgozták el­képzelésüket, tervüket. Ezek szerint a mostani kézilabda- pálya helyére építik fel a csarnokot, amely magába foglal egy kézilabdapálya nagyságú versenyteret, lelá­tóval. A mostani épületek lennének, sőt lesznek a ki­szolgálóhelyiségek. Előtérből történik a fűtés, a klubhelyi­ségből három öltözőt alakí­tanak ki; összesen hét hideg­meleg vizes öltöző áll majd rendelkezésre, egy sportiro­dával és szertárral bővülve, ha minden elkészül. A fedett csarnokban természetesen nemcsak kézilabdázni, ha­nem mindenfajta teremspor­tot lehet majd űzni. — Honnan teremtették elő a négy és fél millió forin­tot? — Hozzá kell még ten­nünk, hogy ebben az összeg­ben benne van egy új bitu­menes kézilabda- és egy te­niszpálya építése is. Tervez­zük ugyanis a tenisz-szak­osztály létrehozását — vilá­gosít fel az elnökhelyéttes. — A pénzt egyébként két fő forrásból „teremtjük” elő: mi, mármint a sportkör, a gyár és az itteni dolgozók támogatásával két és fél millió forintot vállaltunk, a hiányzó kétmilliót pedig a megyei tanács biztosítja. Emellett négy-ötezer társa­dalmi munkaórát is szerve­zünk, amelyből a szülők ed­dig 3200 órát már vállaltak. De jelentkeznek a sportolók is. Ök „fejenként” tíz órá­val járulnak hozzá a közös ügy valóra váltásához. Fő cél: Sírok község gyermekei testkultúrájának nevelése, az iskola támogatása, az után­pótlás biztosítása, saját sportolóinknak jobb felté­telek megteremtése, s nem utolsósorban a megye fedett létesítményeinek gazdagítá­sa, mert a sportcsarnok mindenki előtt nyitva áll majd, használhatja. Van munkásszállásunk, ahol a versenyzők elszállásolását megoldhatjuk, s akár két- három napos versenyeket is rendezhetünk, de az alapoz­ni kívánó együttesek is igénybe vehetik létesítmé­nyeinket A sportcsarnok építését, mint hangsúlyozzák, 1974. végére be kell fejezni. 1975. januárjában már különböző versenyeket kívánnak benne rendezni, sőt távlati terveik­ben teremkézilabda-villám- tomák, téli teremfocikupák lebonyolítása is szerepet — Ha ezekkel végeztünk, megoldjuk majd a labdarú­gópálya füvesítését és épí­tünk egy edzőpályát is — mondják végezetül, amely­hez a krónikás csak annyit tehet: mielőbb valósuljanak meg terveik. Másoknak pe­dig: amikor a fedett helyi­ségek, sportcsarnokok építé­séről esik szó, példálózzanak a sirokiakkal, akik nem azt keresték, hogyan nem, ha­nem miként lehet azt meg­oldani. Hat íme, így kell el­kezdeni ! ♦ Fazekas István Sportturmix „Akasztani viszEfc a hókért!”... tartja a szólásmondás. Vagyis, ezúttal nem a játékost, hanem a játékvezetőt büntették meg. Szenyor Garcia Nicolest, a spanyol labdarúgó szövetség fe­gyelmi bizottsága 25 (!!!) évre tiltotta el a mérkőzések vezeté­sétől, ami természetesen azt je­lenti, hogy a sip megtévedt mestere örökre búcsút mondhat a pályáknak. Mindezen felül to­vábbi 180 ooo pezeta pénzbírság­gal is sújtották a bírót, akinek az volt a bűne, hogy hagyta ma­gát megvesztegetni az Orihuela nevű csapat egyik vezetőjétől. Az Orihuela ugyanis sorsdöntő mérkőzést játszott az Alicante csapata ellen, s ezen a találko­zón dőlt el, hogy melyikük ke­rül fel a n. ligába. Garcia Ni­colest csalárd játékvezetése ré­vén az Orihuela 3:0-ás győze­lemmel hagyhattta el a pályát s már-már á II. osztályban érez­te magát, amikor egy feljelentés nyomán megindult vizsgálat fényt derített az eset körülmé­nyeire. A nagy port felvert ügy ezzel lezárult. Szeny.br Garda Nieo- lest eltűnik a pályáról, de fizet a vesztegető csapat, az Orihuela is, miután a fegyelmi bizottság döntése alapján másik csapat került fel helyette a II. ligába. Mindez néhány ezer hamisan csengő pezetáért. e Nemrégen valóban különös fut­ballmérkőzést rendeztek Milánó­ban, amelyen a világhírű milá­nói Scala Operaház és az ugyan­csak világhírű bécsi filharmo­nikusok „válogatottja” mérte össze erejét. Még a játékvezető is „stílu­sos” volt. Claudio Abbado kar­mester ugyanis a karmesteri pálca helyett fütyülővei dirigál­ta a „zenekart”, néhány rossz­májú szerint sikeresebben, mint a „dobogón”...! • Antonio Velasquez toledő! tor­reádor eddigi 63 bika viadalból győztesen került ki. Minden egyes alkalommal sértetlenül jött ki az arénából. Más azonban as aréna és más a házasélet. A népszerű torreádor ugyanis nemrég nősült és háromnapi „boldog” házasélet után a kór­házban kötött ki. Újdonsült fe­lesége ugyanis az első veszeke­dés hevében úgy fejbe verte, hogy a derék Antoniót súlyos fejsérüléssel kórházba kellett szállítani. „„ « A belgiumi Brabanson labda­rúgóligájának góllövőtáblázatára nemrég felkerült volna egy Van Kerkhoven nevű Játékvezető is, ha ezt nem tiltanák a szabályok. Az történt ugyanis, hogy egy bajnoki mérkőzésen l:l-es állás­nál a vendégcsapat balszélsője lövésre szánta el magát. A labda állítólag egyenesen a kapus ölé­be hullott volna, ha nem ke­veredik csodamód útjába Van Kerkhoven játékvezető, és ösz­tönös fejrándítással (a fejét fél­tette persze!) nem helyezi a sa­rokba védhetetlenül. Természe­tesen kénytelen volt megítélni a gólt, mivel a szabályok értel­mében a pályán a bíró „pálya- tartozéknak” számít. Néhány újság kevésbé beava­tott tudósítója másnap a „góllö­vök” között emlegette a szeren­csétlen fekete mezest, de ennek ellenére, nem kerülhetett fel a góllövőlistára, az elöljáróban említett szabály értelmében. A játékvezető ebben az eset­ben azonban mégsem „pályatar­tozék” volt — vélik a megkáro­sított csapat szurkolói —, hanem inkább „szél”, amely elfújta (később egyenlítettek a hazaiak) kedvenceik egyik pontját. Gótika Bemutatja a gerendán Olga Korbut szovjet olimpiai baj­nok, „ _ _ _______■ ' ____ H orton most is kedvelik a kézilabdázást VoSt - nSizes. Less? Az a szomorú vasárnap Anélkül, hogy talán már gyógyult sebeket akarnánk feltépni, ha Hort község ké­zilabdasportjának keresésére indulunk, nem kerülhetünk ki egy szomorú dátumot: 1971. szeptember 26-át. Ezen a napon játszotta utolsó baj­noki mérkőzését a Horti Va­sas csapata Egerben, a Ta­nárképző Főiskola ellen. Ma­gam is jelen voltam ezen az összecsapáson, mint pártat­lan és sajnos tehetetlen szemlélő, s bizony meg kell mondanom, még most is ne­hezen írom le, hogy kézilab­da-mérkőzést láttam, mert erre emlékeztetett ez a talál­kozó a legkevésbé. A követ­kezmény nem maradt, nem maradhatott el ezután, de sajnos a nevelő jellegű, az elkövetett vétségekhez vi­szonyítva egyáltalán nem túlzottan szigorú büntetés az addig is kemény, de nem sportszerűtlen horti együttes feloszlásához vezetett. A csa­pat játékosai a három vét­kes, akkor már eltiltott társ mellé álltak, mondván: ha ők nem játszhatnak, vissza­lép a bainokságtól az egész csapat. A megyei szövetség, amelynek kötelessége a talál­1973. december 34., hétfő kozók sportszerű jellegének megőrzése, a bajnokság tisz­taságának óvása, nem vál­toztatott, nem is változtatha­tott korábbi döntésén. A té­nyékhez tartozik, hogy az emlékezetes mérkőzésen már nem Bóta Zoltán szakkép­zett edző irányította a Horti Vasas kézilabdázóinak mun­káját, aki évekig nevelte, összefogta, tartotta a gár­dát, és a csapat szereplésé­nek anyagi feltételei sem voltak elfogadhatók. Ezek után csak azt állapíthatták meg a megyei kézilabda-baj­nokság szervezői; újabb együttessel csökkent a fér­fiak mezőnye. A sportkörben pedig elkönyvelték, hogy megszűnt egy addig eredmé­nyesen működő szakosztály, szegényebb lett a község sportélete. Két esztendő telt el a kézi­labda szakosztály megszűné­se óta, az idő azonban nem törölte el Horton ennek a sportágnak a szeretetét. Sőt, azokban, akik hívei voltak és hívei most is a kézilabdá­zásnak, élt és erősödött az igény, hogy újjászervezzék a férfi kézilabdacsapatot, hogy folytassák a rendszeres baj­noki szereplést. Amikor nvár elején a Horton tapasztalha­tó egészséges és példamutató •összefogásról írtunk, mely­nek eredményeként' új léte­sítményeddel gazdagodott a község, a sportvezetőkkel folytatott beszélgetésünkön szóba került a kézilabdázás is. Akkor elmondták, hogy nem mondtak le végleg a ké­zilabda szakosztály megszer­vezéséről, sőt, az év máso­dik felében a sportkör fel­adatai között szerepel a mű­ködés lehetőségeinek megke­resése. Az újrakezdés lehetőségei A jelenlegi helyzetről, az újabb fejleményekről Rádi János, a sportkör elnöke tá­jékoztatott bennünket. — Különböző fórumokon, legutóbb a községi tanács vb-ülésán — amelyen a sportkör munkájáról számol­tunk be — tárgyaltunk arról, hosv mit lehetne tenni a ké­zilabda szakosztállyal. Ott mindenki egyértelműen az úiíászervezés mellett foglalt állást, csupán az volt kér­déses, hogy hogyan teremt­sük elő a feltételeket. A sportkör anyagi körülményei jelenleg minden kétséget kizáróan jobbak, mint két év­vel ezelőtt voltak, a MEZŐ­GÉP horti gyáregysége mel­lett a tanács, a termelőszö­vetkezet és az ÁFÉSZ is va­lamelyest növelte támogatá­sát. A kézilabdacsapat baj­noki szerepeltetéséhez szük­séges anyagiakat — utazta­tás, felszerelések, edzői tisz­teletdíj — azonban csak úgy tudjuk előteremteni, ha a gazdasági szervezetek tá­mogatása tovább növekszik. Nehéz ilyen kis községben, mint a mienk, több sport­ágat „életben tartani”. Az volt a javaslatunk, 6 azt is mondhatom, hogy erről a szóbeli megállapodás már megszületett, hogy a terme­lőszövetkezethez tartozna a kézilabda, az ÁFÉSZ-hez az asztalitenisz, a MEZŐGÉP gyáregységéhez pedig a sakk és a labdarúgó szakosztály állandó támogassa. A kézi­labdát azért is fontosnak tartjuk a hagyományok és a létező igények mellett, mert míg asztaliteniszben és sakk­ban nincs képzett szakve­zető, addig Bata Zoltán sze­mélyében képzett és kitűnő szakemberrel rendelkeznek kézilabdázóink, Januárban tartunk egy sportköri köz­gyűlést, melyen részletesen megbeszéljük a feladatokat. Erre meghívjuk a volt kézi­labdázókat, hogy ők is nyi­latkozhassanak, mert a fel­tételeket addigra biztosítjuk. A fiúk nem íe1 ejtettek el játszani Beszélgettünk Horton Ba­ta Zoltánnal is, aki a Test- nevelési Főiskolán szerezte kézilabda-edzői minősítését. Elmondta, hogy volt játéko­sai ebben az évben munka­helyi spartakiádon szerepel­tek, s megkérték, segítse fel­készülésüket. A MEDOSZ megyei, illetve területi verse­nyén egyaránt első lett a csapat, országos döntő már nem volt ebben a verseny- formában. A fiúk nem felej­tettek el játszani, és meg­felelő felkészítéssel már a jövő évben tisztességesen helyt tudnak állni a megyei bajnokságban. Egy felnőtt csapatra való keret össze­gyűlne a hívó szóra és Bata Zoltán vállalná is megfelelő ieltételek mellett az együt­tes munkájának irányítását. Erkölcsi támogatást az idő­sebb játékosoktól és a szur­kolótábortól minden bizony­nyal kapnának. Csupán any- nyi segítséget kérnének a megyei szövetségtől, hogy míg rendezik a sorokat, és kiépítik, felnevelik az után­pótlást. addig ne kelljen if­júsági csapatot is szerepel­tetniük. Nos, úgy gondol­juk, hogy ettől a megyei szövetség nem zárkózik el, már azért sem, mert a me­gyei férfi kézilabda-bajnok­ságban idén is mindössze 11 csapat szerepelt. Örvendetes hír Végezetül meg kell emlí­tenünk még egy örvendetes hírt, Horton a már tapasztalt széles körű összefogásnak ha­marosan újabb eredménye valósul meg. Egy régi épület­ből 16x7 méteres szükség­tornatermet alakítanak ki, ami ha minden jól megy, már márciusban használható állapotban lesz, de május 1- re az előzetes tervek szerint minden bizonnyal felszerelé­sekkel együtt elkészül. Ezzel nemcsak a község általános iskolájának testnevelési órái­hoz teremtenek végre kedve­zőbb feltételeket, de a spor­tolók téli alanozása is köny- nyebb lesz a jövőben. Virágh Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents