Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
TASNAül VARGA ÉVA ^ömiwuzőhpáLat Oscar Kokoschka osztrák festő "szerint: „A könyv olyan őszinte jó barát, akivel nyugodtan elbeszélgethetünk, anélkül, hogy indiszkrétció- tól kellene tartanunk. A könyv mindent megbocsátó barát. Csak egyet nem tud elviselni: hogy kölcsönadják másnak. Akkor annyira megsértődik, hogy többé sohasem tér vissza!”. r 'A csinos háztartási ititcafmázott panaszkodik, úrnőjének: f — Asszonyomi « fcedwes férje túlságosan vállalkozó- szellemű... Nem ura. a kezének... Félek, hogy tossz vége lesz... — Ami azt illeti — váta- szolja az asszony várni gúnnyal a hangjában — nincs óka a félelemre. Már tizenöt éve ismerem, és biztosíthatom, soha nem fejezi be, amihez hozzáfog. •ér Egy müanoji éjszakai mulatóban szcp fiatal lány környékez meg egy idősebb, jómódúnak látszó urat. A férfi egyszerre csak megszólal: — Ugyan, kedves, nős ember vagyok, és részegnek kellene lennem ahhoz, hogy megcsaljam a feleségemet magával. A lány nem szól egy szót sem. Néhány pillanat múlva a térti odainti a pincért: — Három üveg pezsgőt, de gyorsan! + Pabi. a Milánóban élő nápolyi festő kijelentette: „Az élet úgy megdrágult, hogy milliomoshoz méltó életet ma már csak a milliárdosok élhetnek!” ★- A nők négy kategóriába )oszthatók: akik mindenkivel előzékenyek; akik mindenkivel előzékenyek, csak veled nem, azután következnek, azok, akik senkivel sem előzékenyek, és végül a legrosszabb kategóriába tartoznak azok, akik csak veled, csak veled, csak veled..* előzékenyek. •k A vendé«» diszkréten oda- Súgja a főpincérnck: — Hál ettem már jobban is. — Az lehet, de nem nálunk — feleli öntudatosan a {«pincér, _ _____ ^ H a újra tudnék bármit is kérni, mint valamikor gyermekkorban, talán szakállas bádogmunúktól, vagy tündérlánytól, ki táncra dobban, csak Hévizgyörköt kívánnám újra. ,— Járnék a tiszta, birsszigú csend bee. bólintó mályvák közt szaladgálnék, szélvésznél, tűznél sebesebben. Rákokat néznék hűvös pincében, csalánnal töltött a vödör melye ... hold ügyelne a jegenyefákra, s jánosbogarak halk életére. S újra járnám a susogó kertet, sorra megráznám a szilvafákat, , s apró pocsolyák törött tükrében kiabálnám, hogy nem vagyok fáradt. S biztosan tudnám, nem bánthat senki, lefeküdnék a megvetett ágyra, s engem őrizne barna gerendán az esti lepkék áttetsző szárnya. Szemüveg a középkorban A férj rajtakapja feleségét egy idegen férfival. — Látod, fiam — mondja a feleség —, hová vezet a hitetlenség? Az e heti horoszkópod pedig megmondta az igazat! ★ 4z orvos, miután megvizsgálta a gyermeket, félbeszakítja az anyát: — Helyes, asszonyom, helyes, az én diagnózisom tökéletesen megegyezik az önével, de nagyon kérem, engedje meg legalább, hogy a receptet én írjam meg! ★ — Nézd csak, milyen tűnél éri ruhát vettem — lelkendezik a feleség. — Már megint egy új ruha! — csattant fel a férj. — Na és? Talán én is mindig szemrehányást teszek neked, ahányszor új horgot veszel a horgászfelszerelésedhez? ★ Forte dei Marmiban egy milánói apa újságot olvas. Odalép hozzá a fia. — Nem akarlak zavarni, papa — mondja —, csak azért jöttem, hogy jó reggelt kívánjak. — Késő, édes fiam — mosolyog az apa. — Az anyád már itt volt, hogy jó reggelt kívánjon, és neki már odaadtam minden pénzemet. ★ Két barát beszélget. — Es képzeld, amikor beestem a vízbe, és már-már megfulladtam — meséli az egyik —, az agyamon átcikázott egész eddigi életem... — Akkor bizonyára eszedbe jutott az az 500 korona is, amit kölcsön adtam neked — mondta örvendezve a másik. — Bizonyára eszembe jutott volna az is, de megérkezett a mentőcsónak. — Ostoba kutyátok van! — panaszkodik az egyik szomszéd a másiknak. — Már egy fél éve itt lakom és ez a bolond még mindig megugat! — Csak első alkalommal ugatott meg — magyarázza a másik. — Most már üdvözöl! ★ — Milyen aranyos kislányok, ikrek? — Igen. — És mind a kettő a magáé? Varjú slusszkulccsal A franciaországi Valloire-ban Michel Draye autókulcsait csörgetve akart elzavarni egy varjút, amely vadonatúj kocsijának hűtőjén sétált. A madár azonban nem zavartatta magát, sőt: Ügyes csellet kilopta Draye kezéből a kulcsokat és elrepült. A fényes zsákmányt egy közeli épület negyedik emeletén egy Párkányra helyezte. A kulcsokat végűi is tűzoltóiét» segitségével szerezték vissza. Az antik népeknek különleges gondolataik voltak az emberi szervezet működéséről. Krotoni Alkmeon például, aki a/, i. e. 6., illetve 5. században élt, a mai biológusok és anatómusok elődje, sok tudományos mű szerzője — amelyek csak töredékesen maradtak fenn — írja egy helyütt, hogy a látást azok a vizek teszik lehetővé, amelyek a szemet körülveszik. Világos ugyancsak, hogy a szemben tűz van; ha ugyanis a szemet megütik, szikrázik. Az okulisztika az ókori Kómában lett szakorvosi tevékenység. Még a katonaorvosok között is volt „chirur- gus ocularis”. Ök maguk készítették a gyógyszereket és a kenőcsüket. Ezek a szakorvosok elég jól ismerték az okulisztikát, mind patológiáját, mind terápiáját. Sebészeti fegyvertáruk jgen gazdag volt. A régi rómaiak a szem 36 betegségét ismerték, a keléseket, a gennyes pattanásokat. a gyulladásokat, a szürkeháa páratlan bravúr Hétfőn délután történt, de kedden már egész Budapest beszélt arról a csodálatos teljesítményről, amelynek hőse Retek Elek 44 éves pesti bérelszámoló. Hőstett volt ez, olyan esemény, amelyről beszélni fognak mindaddig, amíg csak a fővárosi villamosközlekedés meg nem javul, vagyis, évtizedekig még. Mert nem kevesebbről van szó, mint hogy ennek az egyszerű, igénytelen külsejű, de hőslelkű bérelszámolónak az agyonzsúfolt 6-os villamos peronján sikerült egy tűt leejtenie! Latyak utca 25!k alatti lakásán kerestem fel Retek Eleket. Az alacsony, kopaszodó férfiú a sok ünnepléstől fáradtnak látszik, de azért szeme csillog az emlékezetes nap izgalmaitól és a dicsőség lázától. Kérésemre elmondja, hogyan történt a hihetetlen eset. — Hétfőn délután 4 óra 12 perckor a Margit-hídnál felszálltam a 6-osra — kezdte. — Általában sokat utazom, villamoson: rendszerint a lépcsőn, néha az ütközőn, de van ágy is, hogy csak a kocsi tetejére tudok feljutni. Ezúttal szerencsém, volt: rövid rugdalózás után benyomultam a peronra. Bal térdem egy ellenőr gyomrán nyugodott, míg a jobb 'ábam hollétéről egyelőre még nem sikerült tájékozódnom. A tolongásban többen rosszul lettek mellettem, egy ismert zsebtolvajnak ellopták a pénztárcáját. Egy asz- szony nyögve felsóhajtott: „Na, itt se lehetne egy tűt leejteni!” Ebben a pillanatban átvillant az agyamon, mi lenne, ha én megpróbálnám? Hátha sikerűi? Hála nőmnek, állandóan hordok tűt magamnál, ez pótolja kabátomon a hiányzó gombokat. Bal. kezemet akartam a nagy célra felhasználni. Nosza, megindult a hajsza utána. Rövid kereegé es után sikerült is a saját ujjamat egy hölgy csípőjéről lefejtenem — fej tudja, hogy került oda. Most megpróbáltam egy kissé feljebb húzni. Nehéz feladat volt, mert a saját karomról volt szó. Ekkor má'- a Rákóczi térnél jártunk. Ereztem, hogy sietnem kell, ha a végállomásig eredményt akarok elérni. Izgalmas másodpercek következtek! Torkom a szívemben dobogott. vagy talán megfordít va Százhúszat, ver* a pulzusom. A Baross utcánál végre megtapintottam a tűt. Most vagy soha. Retek! — mondtam magamban, összelyogot, a latás gyöngülését farkasvakságot (mikor a ember csak éjjel lét, nappali világosságnál azonban nem). A középkorban azonban már szemüveg, segitségével javítotlák a látást. A szemüveg először a XIII. század végén jelent meg (nem tudni ki találta fel). Ezt a tényt a dominikánus Giordano dg Rivolte Firenzében 1305 folyamán tartott prédikációjának egyik mondata bizonyítja: „Nincs még húsz ■esztendeje sem, hogy kitalálták a szemüveg készítésének mesterségét.. Két velencei dokumentumban — az egyik J284- ből, a másik 1319-ből — felsorolják, milyen tárgyakat tilos kristályból készíteni, s közöttük van a szemüveg üvege is. Leonardo da Vinci is tanulmányozta a szem összetételét. sőt gyakorlati tanácsot adott azoknak, akik szembántalmakban szenvedtek. szedtem minden erö-\ met. Drámai pillává- > lók voltak ezek! Az» Üllői útnál sikerült £ a tüt kihúznom a szövetből, a Mester utcánál pedig egy elszánt mozdulattal — leejtettem!... Győztem! Ekkor már az egész < peron szeme rajtam < függött. Harsányan] megéljeneztek. A vé- j letlen folytán az uta-\ sok között volt egy < közjegyző is, aki az-í után a végállomáson] jegyzőkönyvileg hite-. lesitette a rekordo-] mat. így történt a ] dolog ... — fejezte be ! izgalmas elbeszélé-i sét Retek Elek, olyan> szerényen, mintha > csak azt mondaná el, i hogy átúszta a jeges] Balatont, vagy egymaga megküzdött egyi falka éhes farkassal... ( Pedig sokkal többet \ tett ennél. Amikor búcsúzóul < még egyszer gratulá-l lók neki, Retek Elek] még hozzáteszi: — írja meg, ké- < rém, hogy a neveze-j les lüt a Köziekedé-< Múzeumnak adó- < mányozom. Az erről] szóló díszokiratot] már el is küldtem a] múzeum igazgatóságának. Azt akarom,] hogy ez a kicsiny í acél tű -példaképül 5 szolgáljon az utókor- S vak arra. hogy erős S akarat is férfias el-> szántság előtt nincs > leküzdhetetlen aka-i dály... Heves Ferenc | Szó és gondo at Eddig: cikkeinkből Elsősorban az tűnhetett ki, ííogy u nyelvi formát roetálgat- tuk, s a helytelenül használt szavakat, a rosszul formált mondatokat hibáztattuk. Most arról írunk, hogy a legtöbb nyelvi hiba a helytelen gondolkodási folyamatnak következménye. Nagyon sok felszólalás, előadás, írásbeli tájékoztatás, jelentés nyelvi formálása azt tükrözi, hogy eok a szó benne, s a szó mögött nincs tartalmas gondolat, értékes tényközlés. A másik általános típushiba, hogy logikai bukfencekkel telített a nyelvi forma, s egy-egy szó, kifejezés a gondolkodás logikus folyamatának hiányosságáról, hézagairól árulkodik. Nem kis fejcsóválássaf olvastuk pl. az alábbi mondatokat: „Kétségbe kelleti, vonni a gazdasági vezetők politikai állásfoglalását is." — „A mérkőzésen a szurkolók nagy ovációt rendeztek a bíró ellen.” <— „Messzemenő rövidlátást tanúsítottak a megoldandó gondokkal (?) kapcsolatban.” — „A közel- keleti események egy új háborúnak a küszöbét is magukkal hozták.” A felsorakoztatott mondatokból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nemcsak a nyelvi formában van hiba. hanem a mondatot megalkotó egyének gondolkodási tevékenységében is. A hibás szóhasználat és a nyelvi szerepet nem jól teljesítő szókapcsolatok mögött elsősorban logikai képtelenségek húzódnak meg. A szurkolók például nem rendezhetnek nagy ovációt a bíró ellett, mert abban csak az a személy részesíthető akit kedvelünk. aki mellett kiállunk- A szurkoló tüntethet a bíró, ítéletek ellen ez természetes és logikus is lehet. A politikai állásfoglalást sem igen szoktuk kétségbe vonni. A politika^ állasfoglalás őszinteségét, jóhiszeműségéi annál inkább. Az idézett nyelvi formák azért is hibásak, mert olyan gondolatsort fogalmaztak meg velük, amelyből hiányzik egy fontos, összekapcsoló láncszem. Mindebből az £ tanulság adódik, hogy bármit is vessünk papírra, bármiről is beszéljünk, elsősorban gondolatainkban kell rendet teremteni. A második lépés: az ismeretanyagban és érvelésünk rendszerében is meg keli találnunk a pontos logikai sort, a természetes fokozatosságot. Ha ezeknek a követelményeknek eleget teszünk, akkor minden mondatunk valóban mond is valamit, és a nyelvi forma arról vall, hogy az igényes fogalmazást megelőzte az igényes gondolati tevékenység is. Or. Bakos József
