Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Búcsú a gőzmozdonytól Tél, tiirefés néOT..,! Egy Ilii beruházás Büszkéd hívott a minap mozdonyvezető ismerősöm: legközelebb tartsak vele, ül­jek mellé a patikatisztaságú villamosmozdonyba, hogy két és fél óra alatt robog­junk el a fővárostól 138 kilo­méterre levő országhatárig, öltözhetek kedvem szerint; ő is nyakkendőt köt, fehér ingben lesz. mert az ő moz­donyának vezetése tisztább munka, mint egyik-másik laboránsé. Lassan nyugdíjba vonulnak a szikrát köpködő, füstöt okádó gőzösök — ame­lyekből száz évvel ezelőtt gyártották hazánkban az el­ső; —, rohamtempóban kor­szerűsödik a magyar vasút. Az alig egy évtizede meg­jelen Űj Magyar Lexikon szerint még csupán félezer kilométernyi pályaszakasz fölött húzódott villamos fel­sővezetők. A lexikon tavaly kibocsátott pótkötete már hozzávetőleg 800 kilométert említ (1970-es adat), s ehhez hozzátehetjük: 1974 végére a villamosított vasútvonal hossza eléri az-1100 kilomé­tert, vagyis az összvanalhá- lózat mintegy 14 százalékai. (E 14 százalék a legfonto­sabb vonalszakaszokat érin­ti, azokat, amelyek a vasúti szállítás összteljesítményé­nek 45 százalékát adják!) Qroszváry Lászlóval; a MÁV gépészeti igazgatójával a múltba és a jövőbe tekin­tünk: — Kétségtelen,. hogy a vasút életében a legnagyobb megújulást a vontatás kor­szerűsítése: a dieselesítés és a villamosítás jelenti — mond­ja. — Voltaképpen a MA- VAG már 1928-ban gyártott Diesel-motorkocsit, s 1932- ben megnyílt az első villa­mosított vonalszakasz is Bu­dapest ás Győr, majd 1934- ben Győr és Hegyeshalom között, ám ezek hatására a haza) vontatásnak csupán öt-hat százaléka korszerűsö­dött, - lépéshátrányban vol­tunk: Ausztriában,. Svájcban, Németországban .és ; Svédor­szágban-már messze előttünk jártak a villamosításban,.. A háborús károk nagy ré­szét már az újjáépítés, az első hároméves terv idősza­kában pótolták, s 1951-ben — mikoris az 1938. évinél már lényegesen többet szállított a MÁV — a vasúti vonta­tásban a gőzösök és a kor­szerű mozdonyok aránya megközelítően azonos volt. — A budapest—miskolci szakasz villamosítása már a háború előtti tervek között szerepelt — halljuk —, ám erre csak 1956-ban került sor. A hatvanas években fel­gyorsult a tempó: ma már villamosmozdonyok vontat­ják a szerelvényeket Mis­kolc—N y íregyháza—Zá­hony, Miskolc—Diósgyőr, Ta­tabánya—Oroszlány, Buda­pest—Cegléd—Debrecen— Nyíregyháza, Budapest—Űj- szász—Szolnok és Budapest— Szob—Sturovo között, Szajol —Békéscsaba—Löküsháza— Curtici között pedig épül a felsővezeték... Ma a vasúti vontatás 46 százaléka jut a Dieseleknek, 38 százaléka a villamosmozdonyoknak, s mindössze 16 százaléka a gő­zösöknek. — Miként gyorsult a vas­úti közlekedés a korszerűsí­tés hatására? — A gőzösök legnagyobb sebessége óránként 90—100 kilométer, a Dieseleké 100, a villamosmozdonyoké pedig 130 kilométer, de hangsú­lyozni szeretném: a korsze­rűsítés elsődleges célja nem a gyorsítás, hanem a gazda­ságosság. A gőzösök is me- hetneknék gyorsabban, a mi 424-es mozdonyainknál lé­nyegesen nagyobb teljesítmé­nyűeket is ismerünk, ám ezeknek az üzemköltsége is rendkívül magas. Magyaror­szágon a fővárostól három- négy óra alatt valamennyi országhatár elérhető, leg­gyorsabb személyszállító vo­natunk, a Tokaj-expressz 1 óra 57 perc alatt tesz! meg a Budapest—'Miskolc közötti 182 kilométeres utat, s ez nem rossz utazósebesség. A lényegesen gyorsabb közle­kedés a pályától,: a járműtől és a karbantartástól függ, de az NSZK-ban néhány rend­kívül súlyos vasúti baleset miatt épp a közelmúltban csökkentették az óránkénti . 200 kilométeres sebességet 160 kilométeresre... Néhány adat, amely a kor­szerűbb vontatás gazdaságos­ságára utal: 1 tonna 100 ki­lométerre továbbítása (a ko­csi súlyát is ide számítva) villamos vontatás esetén 3 forintba, Diesel-vontatáskor 4 forint 50 fillérbe, a gőz- mozdonyoknál pedig 7—9 fo­rintba kerül. Első hallásra a villamos vontatás a legren- tábilisabb, ám ehhez transz- formátor-alállomások, felső­vezetékek szükségesek, s az így megnövekedő üzemkölt­ségek csak ott térülnek meg, ahol nagy a forgalom. Rész­ben a forgalom alakulásától teszik függővé, hogy az ötö­dik ötéves tervidőszakban merre folytatódjék a villa­mosítás. Már fontolgatják a lehetőségeket; valószínűleg sor kerül az Aszód—Vác és a Hatvan—Új szász közötti vonalak villamosítására (a kettő együttesen 86 kilomé­ter), és szó lehet — ha a ro­mán vasutak üzemi csatla­kozása ezt lehetővé és szük­ségessé teszi — a Püspökla­dány—Biharkeresztes közötti 51 kilométeres szakasz villa­mosításáról is. A vülamosmozdanyókat a Ganz, Villamossági Müvek készíti, a kisebb Dieseleket a Ganz-MÁVAG-tól, a kétezer lóerős Diesel-mozdonyokat — pedig a Szovjetunióból vá­sárolja a MÁV. Eközben a meglehetősen öreg kocsipar­kot is fiatalítják: a személy- kocsikat a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem készíti, a tehervagonokat el­sősorban a szocialista orszá­goktól szerezzük be, de a székéi fehérvári járműjavító­ban is készülnék, Az új. ko­csik üzembe - helyezésével egyidejűleg a régieket kise­lejtezik. Földes Tamás Az udvaron már áll a mo­dern tmk-műhely, a kazán­ház. A szarvasmarha istálló és a kémiai laboratórium azonban nincs kész. Sok még a tennivaló, nincs vakolat a falakon és hiányosak a be­rendezések is. A kép a Heves megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat gyöngyösi köz­pontjának udvarán látható. A vállalat 14 milliós beruházása, csigalassúsággal valósul meg. A kémiai laboratóriumot pél­dául még tavaly december közepén kellett volna át adni, de nem lett belőle semmi. A beruházó és a kivitelező. 1 a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat között azon­ban nem alakult ki megfelelő kapcsolat, amely segítette volna e nagy jelentőségű élel­miszeripari beruházás határ­idő szerinti átadását. A dosz.- sziét megtöltő leveleit és ügy­iratok sokasága ellenére, kü­lönböző okokra hivatkozva, módosították az átadás ha­táridejét De lássuk, hogyan vélekednek erről az illetéke­sek. ★ Molnár Gábor, a Heves megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat igazgatója: — Tavaly áprilisban áttér­tünk a kétműszakos terme­lésre. Ezzel a napi sertésvá­gás is megduplázódott. A na­gyobb termeléshez dupla mennyiségű gőzre van szük­ség. A meglevő regi, széntü­zelésű kazan már elavult es kicsi, nem tud elegendő gőzt előállítani és működtetése sem kellően biztonságos. Ezért döntött a vállalatunk a rekonstrukció mellett. Az új beruházások egyik legfonto­sabb tartozéka az új kazán­ház. A kivitelező 1973. január 5-én kezdte meg ennek az építését. Vállalták, hogy au­gusztus 15-re átadják rendel­tetésének, az új olajtüzelésű kazánnal együtt. A már ko­rábban elkészült tmk-mű- helyben, szerelőink, fáznak, mert a kazánház nem készült :el határidőre. Ölajkályhával .sem tudunk fűteni az új épü­letben, ínért nincs kémény. Az öltözők, a mosdók, a pihe­nőhelyiségek is hidegek a köz­ponti fűtés hiányában. A fel­dolgozó üzemben november­ben és decemberben az átlagosnál többet, heti 5500 sertést vágunk és dolgo­zunk fel különböző húsipari termékeknek. A folyamatos termelést viszont veszélyezte­ti a hiányos gőzellátás. Vállalatunk az építőipari vállalat vezetőivel október elején helyszíni szemlét tar­tott, ahol az építők november 15-re tűzték ki az átadási ha­táridőt. Az ÁFOR viszont le­vélben közölte velünk, hogy csak szeptember 30-ig vállal­ta a kazán olajtartályainak feltöltését. Azóta néhány hét eltelt és szinte minden ma­radt a régi. A kivitelezési munkák üteme nagyon ag­gaszt, mert pillanatnyilag nem látszik valószínűnek, hogy november 15-re átadják az új kazánházat. Ebben a bi­zonytalanságban a komoly anyagi áldozattal épülő beru­házás ellenére kénytelenek leszünk más megoldáshoz fo­lyamodni. A Qualität válla­lattól vásárolunk egy kiselej­tezett mozdonyt és ezzel pró­báljuk biztosítani a termelés­hez nélkülözhetetlen nagyobb gőzmennyiséget. ★ Sápi István, a Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­lat műszaki igazgatóhelyette­se: — Az augusztus 15-re vál­lalt átadási határidőt valóban módosítanunk kellett. A Láng Gépgyárban készített kazán szerelését ugyanis nem tud­tuk időben elkezdeni. A ka­zán gáztüzelésre tervezték, holott a megrendelés olajtü- zelésesre szólt. Az átalakítás után sem volt megfelelő a Megyeszerte folytatódik a műszaki hónap rendezvény- sorozata, változatos program­ja. Vasárnap Egerben, a Ma­kazán műszáki felszereltségei, Augusztus 15-én az építési naplóba a következőket je­gyeztük be. Hiányzott többek között a tápszivattyú, az olaj- szivattyú, a nyomáscsökken­tő, a gőzmennyiségmérő. A kazánban pedig folyást ész­leltünk. Ezért tűz- és baleset veszélyes volt. Bár később ki­javították, a kazán azonban teljes szerelésre még most sem alkalmas. Pedig már csak a festés és a műszeres nyomáspróbák lennének hát­ra, amit november 10-ig be­fejezünk. A Láng Gépgyáron múlik az átadási határidő, at­tól függően, hogy mikor fe­jezik be a szerelést, és a ka­zánbiztos mikor ad engedélyt a begyújtáshoz. A kémiai laboratóriumot valóban tavaly december ló­ért, kellett volna átadnunk.. de ez meghiúsult, miután a tervezése nem volt megfelelő A tervdokumentációk átdol­gozása miatt állt az építke­zés, így kénytelenek voltunk átcsoportosítani brigádunkat más munkahelyre. A labora­tóriumot december 31-ig el­készítjük, a szarvasmarha is­tállót pedig a tervnek megfe­lelően november 30-ra átad­juk az állatíorgalmi és hús­ipari vállalatnak. ★ Levelek, jegyzőkönyvek., módosított határidők. Vajon kinek jó ez? Semmiképpen sem segíti e fontos beruházás mielőbbi befejezését. A ka­zánház késése pedig egyene­sen veszélyezteti a húsipari vállalat termelését, végső so­ron pedig a fogyasztók jó el­látását.,. Mentusz Károly A műszaki hónap eseményei Deita-ankéfc Egerben — Gyängyös! filmbemutató az újításokról I Egy szép, meleg, őszi dél­utánon, október első napjai­ban, Simonies Antal agrár­mérnök, az Egri Mezőgaz­dasági Szakiskola mérnök­tanára megtartotta utolsó óráját — a határban. Kissé elfogadott volt ezen a napon. Afféle szomorkás öröm jár­ta át a Lelkét, örült, mert hivatását majd négy évtize­den keresztül, töretlen hittel gyakorolhatta, s kissé szomo­rú volt, hogy többé nem szól már neki az óra kezdetét és végét jelző csengő.. „ A szakiskola tanarai — kartársai és vezetői — meg­hitt kis ünnepségen köszön­tötték a közelmúltban az is­kola hangulatos klubjában. Elhangzottak a méltató sza­vak, a hosszú és küzdelmes pálya felelevenítése. Megje­lentek a diákok, a tanítvá­nyok ünneplőbe öltözött képviselői is: • csillogó sze­mek, vers és virág, a tiszte­let és a szeretet megannyi - . Iluma. Akkor is, ott is és később, a beszélgetések során is vi­lágosan kitűnt: Simónics ta­nár úr személyisége a me­zőgazdasági szaktanár fogal­mát jelenti, azzal eggyé vált az egri-szakiskolában, az el­telt évtizedek alatt. Amikor már, mint nyugdíjast, felke­restem egyik délután az is­kola könyvtárában — mert könyvtárosi státuszában to­vábbra is aktív maradt — örömmel és lelkesedéssel mutogatta a szépirodalmi könyvek mellett a mező- gazdasági szakkönyveket, amelyek megszerettetése egyik legfontosabb tanári feladata volt azelőtt is. — Négy éve vezetem az wm. novembac t, vasárnap „Emberségre és a mezőgazdaság szeretőiére neve’tem,.." iskola könyvtárát, s annyi­ra megszerettem ezt a mun­kát, hogy tavaly télen, Ta­tán elvégeztem az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot is. Most különösen örülök e mellékhivatásomnak, mert ez köt össze továbbra is a ta­nulókkal, kartársaimmal, a hivatással.., Ezt a néhány délutánt kitevő munkát úgy érzem, hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül, még hosszú évekig el tudom vé­gezni. Nem mondhatom, hogy kimerültnek, fáradtnak érzem magam, de azért még­is jól jön a kötetlenség, a nyugdíjasélettel járó, na­gyobb szabadság. Mos jut igazán idő olyan olvasmá­nyokra, amelyeket nem egy- egy tanóra, hanem a belső igény és a spontán érdek­lődés inspirál. Aztán itt van a kis autóm. Beülünk a fe- ' leségemmel, aki ugyancsak nyugdíjas pedagógus, s ki­rándulunk, elmegyünk a gye­rekekhez. Bejárjuk — ez még csupán terv — azokat a tájakat, vidékeket, amelyek egykor a munka, a tanulás színterei voltak. Simonies tanár úrnak igen sokfelé kell utaznia, ha ak­tív életének állomásait nyug­díjasként be akarja járni. A Budapesti Kertészeti Intézet (a mai Kertészeti Egyetem elődje) elvégzése után gya­kornoknak ment Zalaszent- grótra, Károlyi György ura­dalmába, egy ezer holdas gyümölcskertészetbe. Ez volt 1937-ben, de egy év múlva már a Szolnok megyei Tápió- györgyén dolgozik egy, a dunántúlihoz hasonló nagyságú kertészetben. Innen jött ■ Egerbe. Még a dátumra is pontosan em­(i vw. i ci l> *ua. w/it) lékszík: 1939. február 6-án, a Gyümölcstermelők Orszá­gos Egyesülete Heves megyei tagegyesületének egri körze­tébe. Lényegében ekkor és itt került közeli kapcsolatba a mezőgazdasági szakokta­tással: tanára, vezetője lett a kőlyuk-tetői kertmunkás- képző iskolának, s óraadó­ként tanított az akkoriban Mezőkövesden működő téli gazdasági iskoláteg Mind­ezt — ahogy ma nevezzük — csupán másodállásban, hi­szen előbb az egyesület szak- tanacsadojakent, később a szőlészeti-borászati szakfel­ügyelőkent, nap mint nap jarta az egri, a pétervásári járás hőségeit. A mai egri szakiskola- elődjével, az egy­kori vincellériskolával 1942- ben került közvetlen kapcso­latba: akkor ugyanis a szak­iskola es a mai kutatóinté­zet elődje egy szervezethez tartozott: Szőlészeti és Bo­rászati Szakiskola és Fel­ügyelőség néven. A háború az ő életet is megzavarta. 1944-ben mun­kaszolgalatra szólította a be­hívó. Újra a Dunántúlra ke­rült, s ott esett fogságba is. Szerencsére 1945 őszén már újra Egerben, majd két évig Sátoraljaújhelyen dolgozha­tott, a hivatásának élve. 1949- ben aztán végleg meg­telepedett családjavai együtt Egerben, de inkább csak fe­lesege és két fia éltek itt. öt ugyanis országjáró mun­kára szólította a hivatás: 1950- ben bekapcsolódott, é vezető munkatársa lett az akkor meginduló szölömo- nográfia-gyűjtésnek. A mun­ka lényege azt volt, hogy feltérképezzék az ország sző­lőkultúráját: hol, milyen ég­hajlati, domborzati és ta­lajviszonyok mellett, milyen szőlőfajták teremnek. Egyben azt is vizsgálták, hogy me­lyik vidék milyen fajtáknak kedvez a legjobban. — Csavargóélet volt ez, hat éven keresztül — mondja —, de később sem bántam meg soha. Bejártam, megismer­tem szinte az egész orszá­got. Rengeteg szakmai ta­pasztalatai szereztem, amely később, majd két évtizeden keresztül, az egri szakisko­lában igyekeztem hasznosí­tani. Ugyanakkor jól eső ér­zéssel tölt el az a tudat is, hogy a monográfia elkészül­tével — melynek alapján indulhattak meg hazánkban a nagyüzemi szőlőtelepítések — én is hozzájárultam az egyre jelentősebbé váló hazai szőlészeti-borászati kultúra felvirágoztatásához. Simonies Antal így vált, szinte „személyes” ismerő­jévé valamennyi hazai, még­oly ritka szőlőfajtának is. Igazán megsem ennyi az, ami az ő munkássága révén ennek az ősi kultúrának az új, nagyüzemi alapjaiba „be­épült”, hanem az a sok száz szakember, akiket ő tanított meg a kertészet szeretetére. — Emberségre es a me­zőgazdaság szeretetére nevel­tem — mondja. — Azt igyekeztem elérni, hogy tanulóink ne érezzenek soha, egyetlen ipari szakma képviselői előtt sem aláren­deltséget. hogy megszabadul­janak attól a kisebbségi ér­zéstől. hogy ők „csak" me­zőgazdasági szakmunkások Mert szerintem egy szakma, egy hivatás U! fisánál' az a legfontosabb, hogy a ta­nuló, a kezdő ember tuda­tában legyen annak a szák mának a társadalmi fontos­ságával, hogy bízzon érezze: rá, az ő munkájára szükség van... A szakma, a hivatás — élelmiszert termelni, esvre többet a növekvő emberiség, számára — Valiban a leg­szebb, legemberibb hivatások egyike. Simonies tanár úr ezt a hivatásszeretétet testesítette meg egész pályáia során, s ezt szolgálja még ma is nyugdíjas éveiben, a szak­iskola könyvtárában. I Faludi Sándor J gyár Agrártudományi Egye­sület Heves megye Szerveze­tének növényvédelmi szalo- osztálya tart vezetőségválasz- tó ülést. A csoport munká­járól, a jövő évi tervekről készülő belszámolót az egri Növényvédő Állomás elő­adótermében tárják a rész­vevők elé. Hétfőn a szerve­zet másik közössége, a gépé­szeti szakosztály tanácskozik majd a MEZŐGÉP Vállalat Lenin úti központjában. Ugyancsak november 5- én, hétfőn kerül sor tv-s lap­társunk, a Delta szerkesztő­ségi ankétiára a Megyei Mű­velődési Központban. Áz est vendége Kudlik -Júlia mű­sorvezető, Várhelyi Tamás főszerkesztő, Soós Árpád rendező és Kővári Péter gyártásvezető lesz. Az ankét során érdekes, színes műsza­ki-technikai filmújdonságo­kat is bemutatnak a részve­vőknek. Gyöngyösön, az Építőipari Tudományos Egyesület Heves megyei csoportja és a He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat várja az érdeklő­dő szakembereket nétfőn délután. A vállalati munkás- szálló kultúrtermében ren­dezik meg ugyanis Építőipari újdonságok, címmel azt. a filmbemutatót, amelyen a je­lentős anyagi megtakarítást eredményező munkamód­szerekkel ismerkedhetnek meg a vendégek. Néhány kiállítás megnyi­tásáról is beszámolhatunk ol­vasóinknak. Abasáron, a művelődési központban a modellező- és barkócskör tag­jai mutatják be készítménye­iket. Ecséden fotókiállítás várja a művelődési otthon látogatóit, a könyvtárban pe­dig a legújabb műszaki könyveket mutatják be. No­vaion háztartási kisgépek ki- I állítása nyílt meg az ÁFÉSZ ! vegyesboltjában.

Next

/
Thumbnails
Contents