Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
diák vár iskolára Gyöngyösön Három iskola egy kalapban — A szakminisztériumok még nem nyilatkoztak Közismert a gond, nemcsak Gyöngyösön, de szinte az ország minden nagyobb városában: a kereskedő szakmunkástanulóknak nincs önálló iskolájuk. A Mátra alján levő városban ez éppen ezer fiatalt érint. Még az is igaz, hogy a megoldás keresése évek óta folyik. Halvány remények már megcsillantak a legutóbbi időkben, de a kérdés közelebbi vizsgálata szerint, ez az ügy nem is olyan egyszerű. Sőt! n ' Különböző fórumok _• tanácskoztak már a szakmunkásképzés intézményes keretei bizíosításának módján. A szándék kétségtelen, de az évek óta várakozók ettől többet szeretnének — méghozzá mielőbb. Gyöngyösön még évekkel ezelőtt akadt olyan javaslat, hogy a déli városrész nagy 6zolgáltatóházát emeljék meg egy szinttel, ott helyezzék el a kereskedőiskolát. Mindjárt helyben adva volna a gyakorlóüzlet is. Későn szóltak, mondják most erről, a terve az épületnek már megvolt, de a munkák is folytak már. Most azt emlegetik, hogy az ipari szakmunkásiskola épületét kapnák meg a kereskedők, ha ezt az intézményt végre megfelelő új helyre áttelepítenék. Mert, kissé furcsa, de a szakmunkások oktatásában a három műszak sem volt ismeretlen! Végül az erdész szakmunkásokról sem szabad megfeledkezni, ha már ezt a témát elővesszük, mert ők most albérletben tanulgatnak, amát- rafüredi napköziben. Nem lehet csupán egyetlen intézmény ügyét nézni, hiszen ezek a kérdések elválaszthatatlanok egymástól. « A kereskedőiskola P- igazgatója, Semegi Gyula, olyan szempontra is rámutatott, ami nem szokott szóba kerülni. — Mi tulajdonképpen két középiskola munkáját is akadályozzuk, akaratunkon kívül. Ha 'nem foglalnánk el a termeket, akkor a középiskola diákja; délutánonként tudnának hol összejönni: szakköri foglalkozásra, KlSZ-gyű- lésre, klubdélutánra. Azzal, hogy minket befogadtak, maguknak ártottak. De mi sem tudunk megfelelő körülményeket teremteni a magunk munkájához, mert mi is szűkösen vagyunk. Nincs példái!! a kereskedelmi szakiskola igazgatójának, tanárainak egy helyiségük, ahol a tanítással kapcsolatos, elengedhetetlen adminisztrációt elvégezhetnék. A kényszerhelyzet tehát senkinek sem jó. Szívélyes- kedni, mosolyogni, uvarias- kodni meddig lehet még’ Mikorra fogy el a türelem és válik ellentétek forrásává a kellemetlen albérlet? Sok igazság van ab- , ban is, amit Fejes János, a városi művelőd isügyí osztály vezetője elmondott. — Eddig a középfokú intézmények a szakminisztériumokhoz tartoztak. Anyagilag is gondoskodtak róluk, nem is rosszul, a fejlesztési feladatokat is szaktárcák látták el. Most átkerültek a megyei tanácshoz. Egy részük már végleg, más részük még csak fé- lig-meddig. Anyagilag a jövő évi kereieket a volt szakminisztériumok biztosítják. De arról még nem kaptunk tájékoztatást, hogy mi lesz a szükségessé váló fejlesztésekkel!? Ezt a megyei tanács aligha vállalhatja magára, nekem ez a véleményem, bár közvetlenül nem vagyok érdekelt benne. De miután az említett iskolák a városunkban működnek, törődnünk kell a sorsukkal. Bevallom, szerintem a máirafüredi erdészeti szakmunkásképző sorsa a döntő inert ott még semmi sin« rendezve Jövőre fel kill szabadítani az általa lefogla & helyiségeket, hogy az addig mégépülő körzeti általános iskola és kollégium működni tudjon. P Ezer diáknak egyálta- • Ián nincs iskolája Gyöngyösön. Több mint ezernek pedig nincs megfelelő iskolája. Az ipari szakmunkástanulók új intézetének már a helyét is ki lehet jelölni. Oda települhet a mentő- és h'or- dójelző állomás mögé, mert itt lesz valamikor egy városi alközpont. Ha teljesen elkészül a kálvária-dombi, illetve a Vöröshadsereg úti lakótelep. Ha a Katona J. utcából kitelepül a szakmunkásképzés, akkor a helyükbe mehetnek a kereskedőtanulók. Arról is tudunk, Bogy a MÉM, amelyhez tartozott a mátrafüredi erdészeti iskola, már kereste a megoldást. Ha másként nem, akkor ideiglenesen beköltöztek volna .faházakba, a Fipís- hegy lábához, hogy ezeket az épületeket az új iskola elkészülte után is hasznosítsák. De átkerült az intézmény a megyéhez, a minisztériumnak most már — úgy tűnik — nem olyan sürgős az ügy. Nehogy túl egyszerű legyen a dolog, jegyezzük még meg, hogy a középfokú mezőgazdasági technikum kollégiuma most a volt kolostori épületben található, többedma- gával. ttt főznek az üzemi élelmezési vállalat étterme részére- is. Nagyon jó volna ezt a műemlék épületet a kelkáposzta főzelék szagától megszabadítani és megfelelő kulturális célokra átadni; vissza lehetne telepíteni eredeti helyére a Széchenyi Könyvtár gyöngyösi fiókját is például. De képtárnak, közkönyvtárnak is tudnának itt megfelelő kereteket biztosítani. A kérdések tehát osz- jj* szefüggnek, egymásba kapcsolódnak. És a lényeg mindig egy: a pénz. Ha lesz megfelelő mennyiségű pénz. Könnyű volna most milliókat követelni. De felelőtlen dolog is egyben... Viszont nem szólni ezekről a gyöngyösi gondokról, amelyek immár legalább egy évtizede so'AW.WAMMMMMWWVlAVVAV A vonatot várta Somogyi Péter. Lapos kocsijával odaállt az állomás kis kapujához, és nézelődött. Nem volt különösebb dolga, csak ez a mindennapi. Reggel behozza a gyerekeket az iskolába, utána idehajt az állomás elé, hátha jön valaki, aki a téesz irodájába akar kijutni. Nincs messze, nincs közel serre Azért van a kocsi, - hogy ne gyalogoljon egy jótétlélek sem. Rugós, kényelmes kocsija van Somogyi Páternek. Három lócát csavaroztak a deszkákhoz, a tetejére meg sátort húztak, hogy ne ázzanak, ne fázzanak a gyerekek. Az első ülés fölött nincs ponyva. Péternek nem kell. Nem gyerek már. Ázhat, fázhat, neki nem árt. Komor embernek tartották a téeszben Somogyi Pétert. Azt mondják róla, hogy a padlásra jár nevetni, és azt, hogy a tej is megsavanyodik a szájában. A gyerekekkel jól összefért. A gyerekek is vele. Azóta még jobban, amióta a gyors indítást gyakorolják. Ezt szeretik az iskolások. Mind a kilenc a hat fiú is meg a három lány is. Elevenségük határtalan, olyanok, mint a tűzről pattant ördögök. Zúgnak, kacagnak, a lázadé méhraj nincs nagyobb hanggal. Eleinte civakodtak a helyért. Mindegyik az első lócára akart pakolni, és míg osztozkodtak, Péter megbíztatta a lovakat. A rántásra halomra bukott mind, sívítot- tak és kapaszkodtak, nehogy szétszóródjanak. Azóta gyakorolják. Beszállnak a sátor •Pá, megadnak a lócák előtt, és akkor Péter bácsi indít. ! Hirtelen ugranak a lovak a ! hámnak, és a kilenc gyerek , egyszerre huppan le a padra. \ — Na még egyszer! ' Meg kell állítani a lovakat, rákoznak egymás mögé, és mindig csak a reményre bízva magukat, ez is felelőtlenségnek minősülne. Mit mond minderről a városi tanács elnöke, Berényi József? — A kereskedelmi szakmunkásképző iskola igazgatója felkereste egy üt fogadónapján Szurdi István minisztert, aki Gyöngyös országgyűlési képviselője is. Ekkor megkérdezte a Belkereskedelmi Minisztérium vezetője a városi tanács felelős személyeinek a véleményét is. Mi azt mondtuk, ha a minisztérium megvenné az ipari szakmunkásképző intézetet a kereskedelmi tanulóknak, akkor a kérdés megoldódna. Mert két új iskolát építtetni Gyöngyösön, az egyelőre elképzelhetetlen. Persze nem alvarok az illetékes megyei szervek helyett nyilatkozni. Hatásköri- lég hozzájuk tartozik ez a dolog, de mint az érintett város tanácsi testületének elnöke, véleményemet így fogalmazhatom meg. m Ügy tűnik, a megolttl* das már adva van. Ha a belkereskedelmi szaktárca támogatja a kérdésit, akkor a Mü. M. részére is nyitva az út a megoldás felé: a már kijelölt városrészen tető alá hozni az új iskolát. Mátrafüred azonban még mindig marad ezután is kérdőjelnek. Bár ez sem megoühataöan, ha arra gondolunk, hogy az egri középiskolai erdészképzést össze lehet és kellene is kapcsolni a mátrafüredi szakmunkásképzéssel. Csak az egyik tagozatot kell átvinni a másik helyre. Ebben már a MÉM tehet meg mindent, a megyei szervekkel való egyeztetés után. Köztudott, hogy az erdészeti szakemberek iránt na?y az érdeklődés nemcsak a Mátra és a Bükk innenső részein, hanem a távolabbi tájakon is. Persze addig, amíg minden kérdés rendeződik, nagyon sok tanácskozásra, segítőkészségre, jóindulatra lesz meg szükség. G. Molnár Ferenc CSOÖR tSTVANs Uj szobrok A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szobrászmú„ termében Búza Barna szobrászművész két alkotásán dolgoznak. Rövidesen befejezik u Nemzeti Színház einlékkövét, amelyet a színház egykori helyén, u Bla- ha Lujza téren állítanak fel. A művész másik alkotása Ady Endrének állít majd emléket Gyulán. Képünkön: az uj Ady szobron dolgozik Licsal Antal szobrász. (MTI foto) 9 Mai iv-a;ánfatunk: !6.05t Furcsa Magyarul beszélő szovjet film. Ny. Gippiusz író filmje a kisiskolások vasárnapi szórakozásának ígérkezik. Ä történet nagyon régi időkbe viszi vissza a kis nézőket: a század elejére, a cárizmus korába, egy orosz kisvárosba. Itt é! a két barát: Al- josa, az iskolásfiú és Szjomka, aki egy asztalosmesternél kis- inas. A romantikus, kedves történet a két kisfiú álmaival — vágyaival indul: mindketten nagy utazásokat szeretnének tenni, kalandosan élni. Szjomka az indiánok igazságos birodalmáról ábrándozik, de szegénysége őt is barátját' is elzárja ettől a lehetőségtől. E«?Vikiik — barátja kedvéért — elcseni a nagymama utolsó S rubeljét, s hogy később a pénzt visszatekesse, kénytelen zálogba tenni — kedvenc perzsa macskáját. A gyerekek végül máris részesei lesznek egy kalandnak, méghozzá felnőttkalandnak s a kedves zálogházas bácsiról, aki vigyáz a cicára, kiderül, hogy a zálogházi mestersége csak fedőfoglalkozása, s voltaképpen, az illegális mozgalom harcosa..*0 A Lenfilm stúdióban készült filmet Leonyid MakariCsev -rendezte* Mérlsgsn a snivel múzeumi és nsusiibéMí hőnap TERMOSZ ÍW3. a Áicaibe; 4., vasíU'aat* hogy újból kezdődjék a játék. Így megy minden reggel. Néha túlon-túl nagy a zsivaj. Ilyenkor az ostornyéllel fenyeget feléjük, ha nem csendesednek, komoran hátraszól: — Odakoroolok!..! De nem lehet, mert az első sorból már a nyakába csimpaszkodik a legkisebb legény, a Kistóth János gyereke. Két mackós karjával átöleli a nyakát, és a régi nótát kérdezi olyan hanggal, mintha ő volna a legvén&bb ember a tanyán: — Péter bátyám, hányán vanak a faluban Jánosok? — Ketten, kölyköm, én meg Kerekes András... Kacagnak a gyerekek, és az új makadámútól; vígan halad a kocsi. Az akácfák hajbókolnak a szélben. Zöldbe lobbant koronájukat félrefordítják, hogy a messzi erdő öreg tölgyei is elláthassanak eddig. A csizmaszárig érő vetést borzolja a szél, és olyan hullámokat vet a hátán, hogy várni lehet, mikor önt el utat, házat és mindent. A harmatcseppek csak pislan- tanak a kocsi felé, cseppenő könnyet ejtenek, mert futhatnak a kerekekkel, és nem hancúrozhatnak az iskolások között. Délután értük megy a kocsi. Az iskolában várnak rá, alig áll meg, már fent van mind a kilenc. Hancúrozás, topogás, csak annak csüng az orra, tiki véletlenül egyest húzott a lutrin. De annak sem sokáig, mert az indítás elfelejtet rri”>dent vele. Mert kívánatos jó Seaupgaßni az ülésre. Hátukkal úgy esnek neki a deszkának, hogy szinte reccsen, és a cipők orra olyan kalapálást végez, hogy az érzékenyebb dobhártya kinyílik, mint a virág. Októberben már tizenkettedik alkalommal rendezték meg országszerte a múzeumi hónap évről évre nagyobb . érdeklődést kiváltó rendezvénysorozatát. Ilyenkor azok a szorgos, de legtöbbször névtelen alkotók mutatkoznak be a nagyközönség előtt, akiknek tevékenységét legfeljebb a múzeumbarátok kis tábora ismeri. Az idei megyei program nemcsak színesebb, változatosabb volt a korábbinál, hanem országos szinten is adott újat. Úttörőként, a Heves megyei Múzeumi Szervezet vállalkozott arra, hogy az alkotóműhelybe kalauzolja az érdeklődőket: bepillantást nyújtva a restaurátorok színes, érdekes, rendkívül fontos, de alig ismert munkájába. Ezt dokumentálta megkapó hitelességgel az a gazdag anyagot felvonultató kiállítás, amelyet munkáikból válogattak össze. Eddig csak a végeredményt, s restaurált, a konzervált tárgyi efnlékeli' sorát láthattuk állandó és időszaki' kiállításokon, mint beszédes relikviákat történelmünk elmúlt századaiból. Az Egri Vármúzeum gótikus palotái* 1 WVAAAAJOOO*. j — Kell! | Megy a katona sorban, mi- k re ketszer-háromszor fordul < üres a nagybakó. Közben; egy-egy szó is elcseppen. Néha Somogyi Péter is kérdez: — Te, hogy szereted a ka-: tonát? Jancsi is úgy, mint a töb-; biek: — Nagy kolbász, kicsi ke-; nyér... így jobban telik az idő. Somogyi Péter ilyenkor szokott falatozni. Nagy kenyeret, nagy szalonnát és kolbászt, olyan vastagot, mint a kocsirúd Ez is jó játék. Még nézni is. A gyöngyház- nyelű bicskának olyan az éle, mint a kifent borotvának, csak úgy kanyaritja a kenyeret, metszi a szalonnát, alig győzik a nagy fogak a harapást. Jut a kis fogaknak is. Egy szelet kenyérre szalonna, kolbász, és Kístóth Jancsin kezdi Somogyi Péter: — Kell katona? Nem szégyenlős a gyerek, egyből kivágja; Addig is telik valahogy, míg] a vonatot várja. Nem sokan szálltak ki a; vonatból. Egy embert közü-; lük rögtön megismert. Még; tavalyról. Járt már a téesz-; ben. Akkor könyveket ajánlott, mindenfajtát. Erre tar-; ott, a kocsi felé. Nagy öblű; .éskáját és kalapját a kezében lóbázta. ‘A gyenge szél; keresgette feje tetején a ha-; jat, amit-talált, meglebegtet-: te, és úgy csapta le a koponyájára, hogy keresztbe! akadt mind. (Folytatjuk.) jának klubtermében bemutatott anyag már valóban az alkotóműhelybe kalauzolta a. látogatókat azzal is érzékeltetve a restaurátori tevékenység sokszínűségét, alkotó jellegét, hogy a vitrinekben egymás mellett sorakoztatta a közvetlen feltárt, • rozsdamart, az időtől megrongált és az eredeti formájukban helyreállított tárgyakat. Ez az újszerűség magyarázza, hogy októberben jelentősen gyarapodott a látogatók száma. Csak az egri múzeumot harminchárom ezren keresték fel, s a legtöbben hosszasan időztek a restaurálás . műhelytitkairól való kiállításon. Tetszésükről, elismerésükről tanúskodnak a naplóba írt bejegyzések Sok budapestit vonzott a Nemzeti Galériában megrendezett Heves megyei nap is, amelynek sikerét nemcsak a változatos népművészeti anyag magyarázza, hanem a programot ,ferine$*íQ. népi eg^ütteseij műsora ifi, Á gyöngyösi Mátra Múzeum termésaettudományoe gyűjteményéről híres. így érthető, hogy a múzeumi és műemléki hónap során, elsősorban e téren kínált újdonságot. Általános elismerést aratott a preparátumok készítését bemutató kiállítás, s az előadás, amely a madár- védelem aktuális kérdéseibe nyújtott betekintést. Gyöngyös azonban nem maradt adós a kellemes meglepetéssel sem. A műemléki napok, jól megszervezett programúkkal arattak sikert. A% elméleti előadások nemcsak útbaigazították az érdeklődőket, nemcsak tájékoztatták őket a helyi műemlékvédelem helyzetéről, gondjairól, feladatairól, hanem a kirándulások révén elmélyítették az ismereteket, hiszen a résztvevők — mintegy gyakorlati bemutatóként — megismerkedtek a gyöngyöspatai műemléktemplommal, a várral, s Abasár, Kisnána és Feldebrő nevezetességeivel. A Hatvani Múzeum országos jellegű képzőművészeti eseménnyel, a Gulácsy Lajos emlékkiállítás megrendezésével hívta fel magára a figyelmet. Ügyszólván a műemlekve- deiem és restaurálás teljes témakörét ölelték fel a megye városaiban és községeiben tartott előadások. Ezek színvonalát az is jelzi, hogy az érdeklődők száma nagyobb volt mint az elmúlt évben. Természetesen ez « jól megválasztott tematikának, a gondos előkészítésnek, is köszönhető. Egy hónapra a megye múzeumai az eddiginél is szélesebbre tárták kapuikat, ízelítőt adva sokoldalú, de kevéssé ismert tevékenységükből. A statisztika azt bizonyítja: megérte vállalni az úttörő szerepét, hiszen még- inkább közkinccsé lett a mindenki javát szolgáló, de még nem mindenkihez közelálló tudás, a ma megértéséhez is kulcsot adó műit, örökségé, (P. q