Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-29 / 279. szám
Tanreaktor a környezet- védelemért A Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorában 5 egyetem 18 tanszékének ! diákjai szerezhetik meg a magfizikai ismeretekhez szükséges gyakorlatukat. Az egyetemi reaktor az oktatási és tudományos feladatokon kívül, bekapcsolódott a környezetvédelmi kutatómunkába is: a felszíni vizek szennyezettségét és az élővizi halak szervezetének higanytartalmát mérik az aktivációs analitikai módszerrel. Képünkön: sugárvédelmi műszer hitelesítése sugárforrásnál. (MTI-foto — Kovács Sándor — KS) „A kocka el van vetve* Napirenden: Az ismeretterjesztő munka továbbfejlesztés (Tudósítónktól.) A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gyöngyösi járási szervezetének ez évi utolsó elnökségi ülésén kiemelt szerepet kapott a mezőgazdasági és ipari fizikai dolgozók, valamint az ifjúság körében végzett ismeretterjesztő munka elmúlt évi tapasztalatairól történő beszámoló. (Előadó: dr. Ripka Kálmán, a TIT elnöke). A beszámoló megállapította, hogy az utóbbi néhány évben fokozott figyelmet szén teltek az ismeretterjeszlési munka során a környező ipartelepítéseken dolgozó munkásokra. (Visonta, Selyp, PetőfibányaJ A hagyományos előadás formán túl egyre gyakoribbak a sorozatok. Lényegesen javítani kell a további eredmények érdekében a vállalatok és üzemek pártszerveivel és szakszervezeteivel a kapcsolatot. Ugyancsak gond, hogy a munkások és vezető beosztású TIT-tagok nagyon sok esetben nem értesülnek a különféle rendezvényekről, az előadások szervezettségi foka így a kívánt szint alatt marad. Javult a mezőgazdasági dolgozók körében végzett munka. A termelőszövetkezeti vezetőség hozzáállása jelentősen megváltozott, s mind gyakrabban kötnek szerződést előadássorozatokra a TIT-teL A legjobb az Ismeretterjesztő tevékenység a fiatalok körében volt. 450 előadáson 11.500 hallgató vett részt. Kiemelkedő előadásszámot ért el az Ifjúsági Törvénnyel kapcsolatos beszámoló, értéül«*. Az elnökségi napirendjén Jónás Zoltán, a társulat titkára ismertette az 1974-es munkatervi elképzeléseket. Folytatják a Szülőknek nevelésről előadássorozatot, sor kerül a társadalom és természettudományi hetek rendezvényeire. üj programként indul az Ifjúság és társadalom rendezvénysorozat, amelyet társadalom és természettudományi ágazatra bontanak. A népzene, az irodalom, az ipar- és képzőművészet áll majd művészeti hetek sorozat középpontjában. Téma- és előadásjavaslatot küldenek az ipari és mező- gazdasági üzemek szocialista brigádjai részére, amelyek közös igény szerint választhatnak az előadásaik közüL További -terveikben szeretnék megvalósítani, hogy előadóik rendszeres továbbképzési formában találkozzanak a'járási klub helyiségében. w,. A LE A IACTA EST — a kocka él van vetve. Ezt a nagy hadvezér mondta, amikor sorsdöntő lépését megtette. Ez a történelmi kiszólás jutott eszemjje, amikor a múlt hét szerdáján, a főiskola zenetermében, a patinás egri falak között felhangzott „az aleatórikus zene”. Alea — latin szó — kockát jelent és az ebből képzett, vitatható tartalmú szó a kockázó. Ilyeténképpen tehát az aleatórikus zene nem más, mint kockázó zene. Nem úgy, hogy a kockának négy — szögletes hat oldala valamiféle módon egy időben és sokféleképpen ( egybejátszik, nem is úgy,' hogy csak szögletes szerszámokkal zenélnének a hanga- szak. Ahogy a nagy hadvezér a hadiszerencsére és reszkető bizonytalanságára utalt, ebben a zenében is a kockázatosság, a kockajáték szerencsés vagy szerencsétlen rencsétlen volta a lényeges. Esetünkben — ezt egy igen kellemes hangú, a Zeneművészeti Főiskolán tevékenykedő tanár, zenepedagógus hosszasan elővezette — a zeneszerző lemond a hangok viszonylataiban felfedezett lehetőségről, a dallamról, a ritmikának minden előfordul- hatóságáról, -nem kíván a hanglétra különböző fokain táncoltatva a hangokat vidámságot, szomorúságot, lelki mélységeket megmozdítani, megelégszik azzal, ha a csendet megtörik a zenészek. Olyanformán, hogy egy-egy karmesteri intésre az egyik kiválasztott zenekarszám megszólal és a többiek nem nagy késedelemmel ugyancsak megszólalnak. A zenészek vonják a vonót, fújják a hangszeren levő lyukat, s csak azért, hogy a már megszólalt hanggal valamiféle rokonságot találjanak, azáltal, hogy bizonyos távolsági ra tőle elkülönüljenek. Ez ebben a játékban a szerencse. Mármint az, ha az első egyhez a többi ' tíz-tiaenkettő, vagy akár háromszáz «, megszólaljon. Ezek a hangok így csomóznak és addig tarT£RS*NS7*y 3- t>FMŐ: A Szovjetunió tagállamait , es népeit bemutató sorozatban tűzte műsorára a televízió az Orosz SZSZK televíziós műsorából összeállított, e ész estét betöltő adósát, amelynek révén a nézők beutazhatják a hatalmas föld változatos tájait is. A 16.55- kbr Vetítésre kerülő Orosz földön című rövidfiim Moszkvát és a hős várost, Volgográdot, a napóleoni nagy armada pusztulására emlékeztető ősi Borogyinót mutatja be. A film változatos tájakra kalauzolja a nézőket, folyók és nyírfaligetek, hegyek és beláthatatlan síkságok váltják egymást. A világhírű hegedűművész, Igor Ojsztrah játéka után 17.30- kor vetítik Túl a Baikálon •című rövidfilmet, amelyet a Szovjetunióban járt magyar televíziósok * forgattak, hazánktól sok ezer kilométerre: Burjátföldön. Ezen a tájékon nem is olyan régen még MpníihSa MU. november 29., csütörtök En csak egy egyszerű rend- ui/.tos vagyok. Iskolázottságom nem több, mint amennyit ahhoz kellett kimutassák, hogy beálljak az államrendőrséghez. Csak a józan eszemre, meg arra iámas/.kodhatom, amennyit a pályám alatt tapasztaltam.- Hát ezzel a fikciós esettel is csak a tapasztalatom öregbítettem. Ha meghallgatják! •k Három-négy, vagy több hete, hogy poszton állok a Szent Margit utcán, ahol a 95-ös villamos jár. A kalauz egyszerre ott a szemem előtt lecsömgeti a villamost... Na, mi az? Semmi zavart nem látok. Csak azt, hogy a kocsi zsúfolva van. Az utasok velem együtt ámulnak-bámulnak rajta jobban, mi is történt? De az egyik kalauz, a hátsó kocsiból int nekem es szólít: — Legyen szíves, biztos úr! Ide! Idei tanak, amíg a karmester — jelen esetben a szerző — a jobb kezével be nem fejezi a teste előtt rajzolt kört. Ez a kör természetesen hosszabb és rövtdebb lehet az időben, az is elképzelhető, hogy nem egészen egyenesen lebeg ez a kör á síkban a kezdő ponthoz képest, hanem indulat nélkül hullámzik fel- és lefelé, hogy a végén végleg legörbüljön. Ma még nem tudom, hogy ez a vezénylés és fogásai milyen belső szenvedélyeket takarnak a karmesterben és mi lyen rezonanciákra késztetik a zenészeket. De egy bizonyos: a hangok addig szólnak, amíg a karmester be nem fejezi a kört a jobb kezével. Vagy azért, mert nem mindenki figyel egész bevetéssel, vagy azért, mert az egyiknél a kocka, a keresgélés messzebbre gurul és tovább tart, mint a másiknál. A ZENE szünetei közben módunkban állt néhány további észrevételezést is rögzíteni. Például azt, hogy a karmester indulata a bal karját is felemelheti, majd kinyú- latja az ujjait, hol egyet, kettőt, hol ötöt, jelezvén valamit az egyezményekből, amelyeket valahol válami lyen zenei nagyhatalmak kötöttek a halló emberek feje fölött, azok tudta nélkül és még nem tudni, hogy azok akarata ellenére-e? AZ BIZONYOS, hogy amikor sok hangot már kifújtak a fúvósok, sok hangot kihúztak a vonósok, az ámulat és várakozás titokzatos csendjében — az egri főiskolások feszülten figyelték ezt a produkciót — a közönség felé fordultak a karmester, a zenészek és elfogadták a gyér tapsot, amelyet a döbbenet egyéb megnyilvánulása helyett Szolgáltattak. Először úgy gondoltam, hogy a zenei eseményről szabályos beszámolót írok, rögzítem, hogy Jenei Zoltán és Vidovszki László műveit hallottuk, a korszerűségről pedig Simon Albert beszélt a hallgatóságnak, élénken ecsetel— Ml baj? Mi baj? Hát a kalauz egy ötkoronást mutat. Hamis ötkoronás... Igaza van! A rendelet az, hogy akitől kapta: rögtön előállítani! — Hát kitől kapta! Egy fekete kaputos, elég kopottas úrféle az. Rámutat a kalauz. Essek le a lábamról, hogyha én is nem mindjárt akármi gyanút rá nem fogtam volna első tekintetre. Olyan zsivány nézése és tartass volt neki. — Magától jött az a. hamis ötkoronás, barátom! Azt állítja a kalauz! Velem kell jöjjön! — Én persze rögtön hivatalosan teljesítettem a kötelességemet. De ez az úri egyén rfiond- hatom nem is nagyon háborítva felel erre a kalauznak: — Hát kérem! Ez az öt- koronás tényleg tőlem lehet De bocsásson meg. maga meg is kocoatatta a lyukasztóján előbb az ötkoronást, mikor átvette tőlem es aztán elfogadta és visszaadott belőle. Most utólag kereskedik már rajtám? — Haja! — felelte erre a kalauz: — Ha meg is ko- cogtattam a pénzt, mikor átvettem, nem hallottam jól ebben a tolongásban, lármában, hogy nem cseng, hanem kocog. És alig van különbség mostanában « he ve, mekkora dolog az, amikor a csendet megtöri a tiszta hang és ezzel megvalósul az az őrök ellentét, és harmónia a „ném-zene” és a „van-ze- ne” között Korszerűségről és indokolásul szólván szólaltak meg a művek, amelyek cím gyanánt az Egybeesés, a Mo~ rtódia vagy a „405” megnevezéseket viselték. Kocsis Zoltán zongoraművész és Berkes Kálmán klarinétos is közreműködött a Zeneművészeti Főiskola fiataljaiból szerkesztett Zenei Stúdióval együtt. Végül is letettem kritikai szándékomról Ügy éreztem, hogy egy zenei szekta összejövetelére tévedtem be, s ott olyan jelrendszerbe botlottam, amely számomra még ismeretlen és miután ismeretlen az út, óvatos turista lévén, nem rajzolok térképet látogatásomról Nem a hangokat nem értettem. Azt, hogy mit ak -» nak kifejezni! Lehet, hogy semmit? És ez elég? Csak felvázolom a tényt, és nem merészkedem el addig, hogy elhamarkodott véleménnyel rukkoljak elő. De talán any- nyit mégis: az emberi civilizáció mai szintjén, az emberi agy és lélek mai fejlettségi foka mellett ennél a formánál és tartalomnál jóval bonyolultabb életérzéseket is ki tudunk és ki akarunk fejezni Vagy a felvevő, a hallgató oldaláról: ennél többet kérünk önmagunkból és önmagunkról Lehet, hogy az elidegenedés és a szkepszis holnap vagy holnapután új anyanyelvet formál a zenében, lehet, hogy egy évszázad múltán a viszketeg táncdalszerzők is csak egy szó tagos hüm- mögésekre fognak koncentrálni, de így, még ma, csak kocka, gurul és ném úgy, ahogy ezt a „nem-zene” és „van-zene” mai művelői elképzelik. VAGY EHHEZ is van közönség? (farkas) mis pénz közt, olyan ügyesen csinálják. Az embert mindennap becsapják és sajnos, többször észre sem veszem. Itt van, ez a másik ötkoronás, igy cseng, es ez mellette: tessék! A kalauz egy másik öltkoronást ütögetett oda a lyukasztójához és mikor a mi zsiványképű pasasérunk kérdi: — Es azt mikor és leitől kapta? — Ettől a kisasszonytól. Igenis! Mit akar tőle! Az az ötkoronás, amit tőle kaptam, rendesen cseng! ötét is meg akarja gyanúsítani? Hát akire a kalauz ráintett, az ott egy kis gyönyörű úrilány. Tizennégy-tizenöt éves, ránézvéat. Ügy pirul el és úgy néz ijedten csakugyan: mit akarnak őtőle?... Még a-z én zsiványképű pasasérom is azt mondja: — Dehogyis gyanúsítom én a kisasszonyt. De ' utóvégre akárkit is becsaphatnak. —' Node gyerünk leérem! — kiabálja a kalauz: — Nem tarthatom fönn a kocsit! Erre én persze a pasasé- romnak hivatalosan: — Kérem csak! Tessék, szálljunk le! Gyorsan, gyorsan' kérem! Az persze tiltakozik szóval erősen, míg mozdul: — Csak nem alcarok közbotrány okozója lenni! De ez mégiscsak sok! Hogyha tegyük föl, valahol be is csaptak hamis pénzzel valakit, hát ezért letartóztatják? Nem elég az igazoltatásom! Hiszen megidézhetnek aztán a rendőrségre! Micsoda komédia e$? — Rendelet, kérem, rendelet! Ha valaki ártatlan, úgyis elbocsátják rögtöni. Elég az hozzá, hogy « posztomról bekísérem a pasasomat. Szavalni szavalt a fülembe egész úton. De csibész gazember is mind szaval, mind neki áll följebb, míg rá nem bizonyul a bűne, Hát csak éppen a hangosabb szavánál förmedtem rá: — Nyughasson, kérem, míg jól van! Szerencsém is csak az volt, hogy nem nyomtam oda neki egy bökköt, mikor egyre piszkolódott ránk, a hatóságra, a lehetetlen rendeletekért . És erre. meg arra!. *„ •k Mondjam meg miért volt szerencsém? Mert azért a pasaséri ahogy lehordott engem a felügyelő úr, hát olyant keveset kaptam. Hiába védekeztem, hogy: rendelet rendeleti aszerint mtézkedteml — A rendelet «, hogy gyanús viselkedésű és külsejű alakokat kell azonnal behozni! De nem olyasvalakit, aki fényképes igazolvánnyal igazolja magát! Maga (ilyen meg olyan!) — így háborgott rám a felügyelő úr: — Ide cipeli nekem ezt a jeles embert, ártatlan! Hát nem ismeri ennek a nevét? Sohse olvas újságot? Most adják a darabját a Nemzetiben és lapszerkesztő, ismert író! Igazolta magát maga előtt! Hát feleseljek vele erre? Hogy hamis igazolvány minden zsebtolvajnál van. Még úgy is eresztett el már kollégám bűntevőt, hogy a cinkostársa méltó sár, os urazni kezdte és ilyen igazolványt mutatott is 1 fel a ripők! Igen! ( Folytatjuk! I Mai tv-ajánlatunk Í6.50-1Ő1: Az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság televíziójának estje történelemelőtti körülmények í között éltek emberek es még < ebben a században is néma- < Öizáltak. Ugyancsak szibériai < tájakra visz el í(7- ősi népi 5 mesterségeket, művészi fa- i ragványokat bemutató Szibériai mesterek című film ' is > ,(17.5U-kor). 18.20-kor a világ- 5 hírű leningrádi Gorkij Aka- ^ démia* Drámai Nagyszínház ^ nézőterére ülhetünk. ahol > Rahmanov Viharos alkonyat, $ Gorkij Kispolgárok és ör- í kény (István Tóték című da- í rabjaiból ■ mutatnak be rész- ? leteket szovjet művészek. A | reridező, a színház neves mű- < vészeti vezetőjé, G. A. Tov- < sztonogov. 20.00-kor Rekor- < dók és margaréták címmel 5 portréfilmet vetítenek az is- j mert szovjet űrhajós, Popo- ; vies feleségéfpi. Marina Po- j povicsról, aki berepülő piló- J ta, végül a Csehov-elbeszélé- sekből készült ■ Mesélő kör-1 hinta című filmet és a lenin- ! grádi Állami Akadémiai ..Ki- rov” Opera- és Balett-színház tagjai által bemutatott, Glinka zenéjére komponált balettműsort említhetjük a színes programból. A cím : Ragyogó divertimento.
