Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-03 / 258. szám
Modern Amerikai filmbuneszk A Chaplin fii, . v ve. Beszánszult van, ki.iv.: ió sikerrel. A közönség beül a nézőtérre és pillanatokon belül eltelejti, hogy ez a film, a Modern idők nein színes, nem szélesvásznú, nem hangos, néha egymon- datnyi felirat jelzi az éppen szükséges közlendőt a pergő képekhez. És ez a közönség 1973-ban önfeledten nevet, szórakozik azon a filmen, amelyet Chaplin 1936-ban írt, rendezett, végigjátszott. Miután még az is ki tellett tőle, a zenéi is ő írta hozzá. A Modem idők klasszikus értéke a filmtörténetemnek. Chaplin a némafilm idején, fiatalsága minden energiájával élte és csinálta a filmet. Megalkotta a nagyeipős, félrongyos kemény kalapos figurát, Charlie-t, mert a filmen a milliók nevében és a milliókért akart szóiani. A nagy nevettető nemcsak szórakoztat, a dolgok, mélyére is láttat. Mielőtt ebben a darabban a játék ritmusa felgyorsulna, a nyilókéip- ben egymást taposó birkák h a j tanak-begetnek céljaik felé. Majd minden átmenet nélkül a nagy amerikai gyár közelében, a munkások sietnek a blokkolóóra felé. Ez félreérthetetlen, s bár később elfeledjük ennek a nyomasztó párhuzamnak a meghökkentő voltát, eszünkbe jut a film végén, amikor a hűséges és szerelmes Ágnes együtt vonul az ismeretlen. jövő felé Charlle-vel, ezzel a mindig reménykedő kis senkivel. Charlie-ről, erről a nagy karriert befutott filmfiguráiról, hatásának okairól itt ne essék sok szó: Chaplin öesze- álmodta ezt az alakzatot, külsőleg és belsőleg egyaránt. Legfőbb jellemvonása a védtelenség, a kiszolgáltatottság: kiszolgáltatott mindenkinek és önmagának. Mindig a pillanat adja meg a lökést a cselekvésre benne A 20-as Volán címére: Hálván miért alacsonyabb rendű? Hatvan, MA VAUI-állomás, reggel hét óra. Mint hétről hétre : annyi százan, varjuk a Budapest és Ózd Között közlekedő távolsági buszt, hogy a megye- székhelyre utazzunk. Jön is. Késés nélkül. S nyomában kezdődik a tülekedés, a totózás: ki tér lel, ki marad otthon? Mikor a masina továbbhajt, szinte guruló szardíniásdoboz. Boldog, aki tél lábán, vagy szomszédja sajgó tyúkszemén állva talpalatnyi helyhez jutott. Nem volt ez így mindig! A VOLÁN egyik budapesti válla- ; tatának gyorsjárata, amely néhány percnyi differenciával minden reggel Jósvafőig közlekedik, megállt Hatvanban, s ezen I utazhattak mindazok, akik - Egerbe, vagy távolabbi állomáshelyekre szándékoztak eljutni. Nyár óta azonban a jósvafői busz előkelőén — s fé- , iig üresen — keresztülhúz a városon. Utasai jósze- rint kedélyes kézlegyintéssel üd- vözllk a járdaszélen ácsorgókat, a legújabb hatvani társasjáték ; részvevőit: Nő, hogy érzitek ma- , gatokat? Izgalmas a Volán-totó? ; Félrctével az élcelődést: kiváncsiak vagyunk, milyen meggondolás alapján változtatott egy jól bevált reggeli menetrenden az; autőközekedési vállalat vezetősége? Miért iktatta ki két távol- ; sági gyorsjáratából is Hatvant, • mikor ezek közelebb vitték a megye peremén levő, nagy vonzókörzettel bíró húszezres várost a központhoz, Egerhez, s meg- ; oszlott rajtuk a közönség Is? , Vagyis kényelmesebb, kultúrál- ; tabb volt az utazás, mint most! vajon a fejlődés elvét egyes be- ; lyekcn fordítva értelmezik? Ne- • tán Hatvan immár alacsonyabb ; rendű településnek minősül Gyöngyösnél, vagy más megállóknál? Furcsa szituáció. Furcsa értékrend. Furcsa és érthetetlen. Bár valószínűleg megmagyarázza ezt a bizonyítványt is a közlekedési vállalat, amelynek péntek reggeli zsúfolt autóbuszán ez díszlett: 20-as számú yolán Vállalat, Budapest, Szabolcs utCÄt»f . , ' (moldvay) QjjjmMi J»T3. november 3=, ssombat és általa. Ügy vállalja magát. ahogyan van. Nem akar többnek látszani, kevesebbnek már igazán nem mutathatja magát. De van véleménye a világról! Ha a szenvedély elkapja, nemcsak a beidegződött mozdulatok ismétlődnék nála, a szellem is ugrálni kezd benne. A sokszínű álmodozás és a piszkos valóság között cset- lik-botlik, azon a bizonyos hajszálon táncol, amely bármely pillanatban elszakadhat alatta. És akkor zuhannia, esnie kell. És az egészben az a legtragikusabb és legnevetségesebb, hogy ez a zuhanás mindig be is követkézül. Chaplin eredeti ötletekből írja meg és építi fel filmjeit. Egyik robbanó poén a másikba kapaszkodik, olykor minden nemcsak a feje tetejére áll, hanem önmaga ellentétébe is átcsap. A gyors és felgyorsított mozgással, történéssel olyan ritmust szab a képeknek, amely dallam szinte a vers-strófák feszességével fogja át a történeteket. Mekkora szerepet szán Chaplin a véletlennek? Ahogyan például hősét a tüntetés élére dobja, alkalmat teremt sok-sok realisztikus elem megmutatására: hogyan bánik a hatalom, a rendőrség, a társadalom gazdag része a kisemmizettekkel. Chaplin kíméletlenül- azt az Amerikát állítja elénk, ahol annak idején Roosewelt kénytelen volt erős kézzel belenyúlni, a világgazdasági válság után, a botladozó és pangó amerikai életbe. Chaplin itt semmit, sem idealizál. elmond tényeket, amiket a mai Amerika bizonyára nem szívesen vállal. Az a vonzó, megejtő és a valóban szép ebben a film- remeklésben, hogy Chaplin v . .'AV\rtA/WWWVW^\ ■, . egy kissé a megfognimazáS' ban elrugaszkodik a való' Ságtól. Agnes, amikor a kikötőben a banant lopja, és amikor hazaviszi azt az éhes családnak, nem egy masza- tos kikötői veréb, hanem végig balettet táncol. Ami kor Chaplin a gyárban ösz- szeütközésbe kerül a felettesekkel és munkástársaival, o maga is balettet táncol, mozdulatai zárt ritmusban szinte kottázhatóan pontosan követik egymást. Ahogyan az etetőgéppel bajlódik, szinte már várjuk, mi kor jön az a mozdulat az arcán és mikor jön a gépnek az a támadása, amely a ritmusból következik. Öröm nála nincs üröm nélkül és fordítva. Örül a fakaiyibá- nak, a benne megélhető szerelemnek, de talán akkor nevetünk neki és rajta a legjobban. Álmodik és jóllakottságról és az önámításba belesüppedve már nyalja a szája szélét, amikor a rend őr megjelenik és a jóllakás lopott álmát szégyellve ugrik fel elmenekülni Ágnessel együtt. Nagy-nagy tanulság ez a film a mai nézőnek. 1936 óta hosszú utat tett meg ez a műfaj. Kanyargóiban keres- te-kutatta a mindig újat, a folyton újabbat, s nem mindig adta azt, amit ez a ro- molhatatlanul örökifjú Chaplin ad: emberi hitét és hitelét írta, játszotta filmen, az igazmondás belső kényszerére hallgatva. Hisszük, hogy Chaplin reneszánsza nemcsak a közönségnek ajándékoz újabb szórakozást és nevetést, de rádöbbenti a filmeseket arra is, hogy a képsor csak akkor hiteles, ha az alkotó hisz önmagában, van mondanivalója és azt mondja el, amit megélt. farkas András Mai ír-ajánlatunk: f 22.20: Ballada a katonáról Teljes Joggal magyarázta ezt, mert hiszen ő volt a Tudás Fia. Készt vett a kísérletekben és a tabletta mostani formájának kidolgozásában is, és most nagy volt az öröme, hogy találkozhatott velünk. Még hosszan beszélt a tabletta tömeggyártásának lehetőségeiről, miközben néhány jéghideg pohár sört ittunk meg az asszonyi forróságú vízben. Majd kikászálódtunk és vad körtáncot roptunk a kivilágított teremmé átalakult gőzfürdőben. Ettől egyszerre csak harmincán lettünk. Tíz ágyékkötős Nép Fia, tíz tökéletesen meztelen Tudás Fia és tíz én, különböző öltözékekben. Az egyik énemen fekete frakk volt, vakítóan fehér frakkinggel, és mondhatom, kifejezetten snájdigul állt rajtam... — Üdv a szökevénynek! — köszöntött kedvesen, ám lehet, hogy a látszatfelhőkből szőtt leple mögött, némileg ironikusan egy barátom. Én ugyan nem ismertem e régi barátomat, akinek különben sem volt alakja, vagy legalábbis nem látszott ilyesmi a lepelből. De ha kedvességből mondta is, amit mondott, én — mindenesetre — fölvettem i kesztyűt És miközben a ,bb kezemre húztam — klasszéból szőtték és jogászi • érvekből — megmagyaráztam > az illetőnek, hogy, ha nincs !s mindenkinek kellő tehetsége hozzá, mégis mindenki joga, hogy eljusson ezekre a tájakra, amelyeket egyszer majd a tudomány is fölfedez, mint a problémák megoldásának közegét. Az illető bólintott, a lepel eltűnt, és én — nyilván jutalmul — megláthattam a büdöslehelle- tű probléma- sárkányok le- vágott fejeit, amint serény szolgák targoncákon viszik azokat egy „Mirelit” feliratú kriptába. Ezek azok a targon- .. cáb voltak. -A[ amelyeken egy- rt kor gyeptéglá- ít j kát szállítót- ‘ ’ tunk Alsó-Ka- bolnál, a Duna partján, miközben a partizánok megrohamozták a nácikat és Rio de éaneiró- ban karnevált rendeztek nagy kalapú félindiánok. A most már Di- or-kölnitől párás sárkányfe jek, a feltámadt targoncakor., valószínűleg arra utalnak, hogy megtanuljam — és ne A lelevizio Éjszakai elő adás című műsorának keretében vetítik a világhírű •szovjet rendező, Grigorij Csuhraj alkotásait. Ezúttal az 1959-ben készüli Ballada a katonáról című filmet sugározzák, amelynek forgatókönyvét: is Csuhraj írta, Je2sov társaságában. Csuhraj első filmje — a Négy venegyedik — világsiker lett A második, a Ballada még nagyobb siker; Cannes- ban 106(f-baii díjat nyert. A filmköltemény mély és egy szerű igazsága: az ember a háborúban, az ember. aki lát, érez. lesz, a fiatal katona, aki fél. szeret, gyűlöl, hálás és gyöngéd. Az ember a legvégletesebb helyzetben — ■ a harcban. A katonát Vlagyimir Ivasov alakítja, s az általa megformált Aljo- sában minden katona, a katonák milliói jelennek meg a néző előtt. Nem mindenki hős. A katonák féltik életüket, s abban mutatkozik meg az emberi nagyság, hogy mégis megteszik kötelességüket. A film a háborúról szól, s ügyszól vim nincs benne háborús kép, eltekintve a kezdő képsortól — Aijosa menekülésétől, ami ma már a filmtörténet kiemelkedő jelzőivel illetett epizódjai közé tartozik. A történet maga ezzel indul, s mindössze arról tudósít, hogy a fiú szabadságra utazik és megismerkedik egy kislánynyal. S ebben mégis minden benne van. amit a háborúról el kell mondani, s tudni keik Aijosa partnere — Sura — Zsanna Proho- renko. A főszereplők magyar hangja Bodrogi Gyula és Pap Éva. A film előtt G. Csuhraj bevezetője hangzik ei. felejtsem soha? — nincsenek problémák, nincsenek ellentmondások, csak fehér van és fekete. És — ha éppen úgy akarom — még fekete sincs. Most már megengedhettem magamnak a kíváncsiságot, és bekukkantottam a „Mirelit”- kriptába. Ekkorra azonban már szétoszlottak — ha jól láttam, aranyporrá —, a sárkányfejek, és nekem már a XIX. századot volt alkalmam látni, Vernelandot. Csattogtak a különböző anyagok, — textillé, bőrré, papírrá, ideológiává — feldolgozó masinák, ám ezúttal nem Mozart, hanem Debussy és (néhány taktus erejéig) Weber zenéjére. A gőzvasút ide-oda rohant, s időnként megállt a prérin, — a sheriff piroskockás háza előtt, — hogy zabot, olajat és bocsánatot kérjen magának. Két pipá:»í holland kikötött egy eddig ismeretlen, fűszeres szigeten, ahol az egyik rögtön bankot alapított, a másik meg felmászott egy magas fa tetejére, és onnan Atmoszféra Mindennek van valamilyen töltésé. A világnak is » munkahelyeknek is. Ha feszültség van a világpolitikáján, norotvaélen tancolnak a dolgok, az emberek nyugtalanokká válnak. Napjában többször híreket hallgatnak, elkapkodják az újságokat; idegesek. — Mi lesz velünk? A munkahelyeknek is van atmoszférájuk, töltésük. Természetesen ez nem kézzel íognató valami, amit csak úgv mutogatni lehet: > — Nézzétek, emberek, ez a mi atmoszféránk A munkahelyi légkör érzésekben, érzelmekben, kedvben, közérzetben nyilvánul meg. — Mi újság? Idegesnek látszol. Legyint a’ kezével és végigtörli homlokát. — Sok a munkád? — Az is sok, de nem ez a lényeg. Nézd! Én sonasem Leitern a munkától. Rám minden eddigi munkahelyemen azt mondták, olyan vagyok, mint a málhás öszvér. Azt hiszem, inkább valami más van ... — Tudod, sokszor magam sem tudom megmondani, valójában mi a bajom. Megfizetnek, talán meg is becsülnek. Ls mégis! Egyszóval, van valami a levegőben, ami nyom, feszít. Én szókimondó, jókedvű gyerek voltam. Nézz- rám! Itt olyan lettem, mint a savanyú uborka. Megyek a folyosón, ketten elhúzódva beszélgetnek. Meglátnak, besurrannak az ajtón. Mindenki suttog, duruzsol, panaszkodik, de senki sem mer kiállni. Izzadt tenyerét dörzsölgeti, szinte szikrázik belőle az idegesség. — Azt mondja a napokban a főmérnök: Mondja. Jánosi! Nem beszélt maga valakivel erről meg arról a dologról? Csak nézek rá, mint a csacsi. — Már úgy értem, hogy a szakszervezeti titkárrá nem tett megjegyzést? Ekkor esett le a húszfilléres. — Én kérem, gyakran teszek megjegyzést. Szeretek beszélni, hülyéskedni is, ha jó kedvem van. Könnyen lehet, hogy szidtam a kaját, vagy elküldtem a balfenékre valakit, mert a múlt vasárnap a feleségemmel pont mi nem fértünk fel a kirándulóbuszra... De olyan „érdemi” megjegyzést — ha erre gondol —, nem tettem. És ha tettem volna is... Erre elrohan az én főmérnököm, és azóta nem fogadja a köszönésemet. Megkockáztatok egy szemtelen megjegyzést. — Mondd. Jánosikám! Nem te lettél egy kicsit golyós, és azt gondolod, hogy haragszanak rád az emberek? Természetes dühvei csap a térdére. — Most már te is elmész a .,. Csak nem hülyének gondolsz? Igen, kérem. Az atmoszférája rossz ennek a munkahelynek. És addig nem lesz rend, amíg egyszer őszintén tiszta vizet nem öntenek a pohárba. Ugye, értik? Szaiay István nézte le társát, az egyszerű felfedezőt. Vernelandon különben felfedeztem három régi ismerősömet is: Serényt a a Berzseűyiből, Grosz bácsit a „Luxor" kávéházból és Kossuth Lajos a térről. Egy pálmás tájon álltak, búrka- iapban, és egy jövendő város — Chicago — helyét jelölték ki. Kossuth Lajos al- vezérei pedig, — akik között nem volt nagyon nehéz felismerni a már előbb látott, frakkos figurát, vagyis engem — rabszolgatartókat vertek, izmos karokkal. És verés közben azt magyarázták egymás szavába vágva, hogy csúf dolog a magára hagyott gyengeség tiprása. Néhány pillanatra Grosz bácsi arca került premier planba: jól látszott derűs, kék szeme a szarkalábak közében és hallani lehetett, amint fogatlan, öreg szája ezt dünnyögi: — Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve... Éljen Chicago!... — Miért is mennék visz- sza ezek után? — gondoltam, majd néhány souért majomkenyeret vásároltam egy majompéktől. Soha nem ettem még ilyen szép, fehér Glasner-cipót, pedig egy „Világélet” feliratú kiállítási csarnok — kívülről úgy láttam, agancsok díszítették — ékesen bizonyította, hogy nagyon sok kenyeret faltam be életvilágom sorába. Ettem a kenyeret, a kiflit, sőt a stang- lit is, már mint matrózblúzos gyermek faltam, mint berzse- nyista, fogyasztottam mint kezdő költő. Még a Don-ka- nyarban is vettem magamhoz kenyeret, ha nem is éppen sokat. De nemcsak elfogyasztott kenyerem javát tették itt közszemlére, hanem egy tábla azt is mutatta, — játékosan felvillanó nyilak és kihunyó csillagok segítségével —, hogy milyen elmulasztott döntések, rosszul felismert helyzetek, világra nem született embriók és részben hiányzó, részben meg mozgásomat gátló gyökerek fűződnek nevemhez. Még szerencse, hogy a kiállítás hamar átváltozott cukrászdává, ahol kövérség elleni indiánereket szolgáltak fel, már nem ifjú, de még gusztusos doktornők. Fogyasztottam a fogyasztó indiánért — ez volt a gyógyszere a mcszlerakódásnak iá — és miközben csurgót! a hab a számon, a Yukatan habjaiból indiánok léptekelő, akiknek előadást tartottam a félelem nélküli életről. Előadásomat megtoldottam egy dallal az éjszaka tábortüzeiről, és a szabadság szépségéről. A lelkes indiánok feldobtak az űrbe, ahol mint a Föld egyik szputnyik- ja keringtem darabideig. Igen kellemes ringlispil volt. A bolygásnak ez a fajtája — magyaráztam a csillagoknak — nem hasonlítható bizonyos másfajta ’ bolyongásokhoz. Igen, ez mind bizonyosan igaz volt, ám egyszerre csak azt kellett ereznem, hogy leesik a jobb váltam. Hosszú töprengés után jöttem csak rá, hogy ez azért van, mert ezúttal nincs rajta teher. Gyorsan megírtam azt a négyszáz levelet azoknak, akik az elmúlt — harminc napos — hónapban különösen megbántottak, és amikor az utolsó levelet is beborítékoztam, ötlött fel bennem, hogy vajon hová fognak tudni válaszolni a címzettek. Hiszen megszöktem előlük Ezen megint eltöprengtem, de — sajnos, vagy hálisten- nek — nem hosszan. Mert valaki megérintette a leesett váltamat — Ne haragudjon, kérem, — magyarázta az ujja — maga nem érzi, hogy ez stílustörés? — A gyomorszájamnál indult meg és hamarosan már a gégém közepénél tartott minden valószínűség szerint nemcsak frappáns, hanem jelentős válaszom, amit azonban már nem volt módom kibökni. Hirtelen rá kellett eszmélnem ugyanis, hogy egy széttört stílus cserepei hevernek reka- miém előtt, és amikor fogtam magam hogy na most végre kimegyek a fürdőszobába, figyelnem kellett, hogy ne lépjek beléjük. Miután, kérem szépen, mezítláb voltam. A papucsomat mindig elhany- ják a fenébe... Antal Gábor
