Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Napba néző ablakok T Kihívás - ki ellen? Csebokszárí, Eleven és mozgalmas pannó. A markológépek, betonkeverők, toronydaruk, felvonók, billenő tehergépkocsik, kiásott gödrök,. csatornák, légsűtíők, csővezetékek világa ez; az építőanyag, a cement, kavics, előre gyártott elemek, idomtéglák. betongerendák, a vases deszkaállványzatok, a „modem gótika”, világa és élete ez, — s az embereké, alak jó messziről verődtek ide az építkezésre. Igaz, az embereket nem is nagyon látni, i»ak akitor, amikor munkába mennek vagy jönnek, csupán a gépek látszanak, ahogy mozognak, mégis szerte mindenfelé no a földből az emberi . munka eredménye, itt-ott már készen, másutt születőben, éppen hogy a föld fölé emelkedve. Sokféle épület nyújtózik itt az ég felé. Hatalmas, élére fordított gyúíásskatu- iyák, hosszúkás téglák, betonból öntött tornyok. Évekkel ezelőtt ezek az épületek betűk és számjegyek voltak, s még csalt rajzlapokon szerepeltek. Aztán anyagutalványokra és munkabér-elszámolásokra kerültek. Tempósan emelkedtek a falait, s végül megszülettek a géppel írt hivatalos okmányok, az átadási jegyzőkönyvek. És elkövetkezett az a várva vart pillanat is, amikor átnyújtották a kiutalókat, a kulcsokat azoknak, akiket a hivatali nyelv igényjogosultaknak nevez. Itt éln<=*k azóta új otthonukban és ebben az építőtelepi felfordulásban, ebben a mozgalmas világban is vannak örömeik és álmaik. Cifrakapu utca 27. Ez a eím egy sávház középső lép- esőházát jelöli. Hetvenkét lépcsőfok vezet a legfelső, negyedik emeletig. Megállók, Nurnán Istvánné: Az itthoni kikapcsolódáshoz hozzátartozik a televízió. test szerzett Harmincnégy éves most, s legutóbb a vállalatnál őt választották meg a szakszervezeti bizottság titkárává. — Hatéves házasok vagyunk — mondja —, de sok mindent végig kellett kóstolnunk, amíg idáig jutottunk.. Albér-let a .Hajdú-hegyen, zűrös évek egy Dobó. utcai szűk lakásban. El se lehet azt mondani, mit állt ki áz ember. Végül mégiscsak sikerült a magunk gazdáivá lenni. Segített a vállalat is. Lassanként visszafizetjük a kölcsönöket, havi 2500 a törlesztés, aztán fellélegezhetünk és jöhetnek a családi tervek. versekkel telerótt papírlapok. Istvánban költői véna is tüzel. — Amíg ide nem költöztünk, én el sem tudtam képzelni, hogy ilyen szép, kultúrált körülmények között lakhatok — mondja az apa. — Egész- életemben nyomorúságot láttam, magam körül. Képzelje- el a gyerekkoromat- úgy, hogy tizenöten voltunk testvérek. Mikor megházasodtam, anyósomnál egy szoba-konyhában szorongtunk hatan. Megváltás volt, amikor külön költözhettünk, egy Mekcsey utcai szoba- konyhás albérletbe. Tizenöt esztendőt húztam le abban s régi, vizes, gerendás mennyezetű házban, negyedmagam- maL Nem túlzók, ha azt mondom,- hogy - itt igazában fenséges a mi életünk. Szívesen jövök haza. ' Kimondhatatlan jó érzés rhár az is, ha a konyhában az aszital mellé üíökr-Tervek? Nagyon hléiiy- zik egy hűtőszekrény.-' Ezt egy héten belül megvesszük . a" KST-pénzből. Hosszabb' távon : megadni minden lehetőséget a gyerekeknek, hogy boldoguljanak az életben... A harmadik csengés Kovács Sándorékhoz szól. Va-. csora után vav»‘r,s»',r íi1 * „Európában új, marxista reneszánsznak leszünk nemcsak tanúi, de harcosai is.” Lukács György Öj szenzációja van Párizsnak. Egy könyv, amely az ősz elejéin jelent meg s nern egészen két hónap alatt több kiadása vált szükségessé. A példányszám jelenleg 350 ezer körül tart, s ez politikai könyvnél hallatlan siker. A könyv szerzője Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, címe: A demokratikus kihívás. Mit tartalmaz ez a Kihívás és mi ellen szól? Etienne Fajon, az FKP Politikai Bizottságának tagja így ír a könyvről: „Ebben a könyvben ... a párt egészének kollektív válaszait fogalmaz- ■ za meg a főtitkár a népünk millióit izgató legsürgetőbb kérdésekre.” Nem másról van ugyanis szó ebben a könyvben, mint a szocializmusba való átmenet parlamenti úton való lehetőségeiről Franciaországban. Európa szívében, az úgynevezett jóléti társadalom egyik reprezentatív államában, tehát reális lehetőségként kell számot vetni a szocializmus parlamenti megvalósulásával. A Kihívás bekopogtatott a történelem ablakán. A szocialista társadalom — amelyet mint hóbortos, utópisztikus elképzelést tartottak egyesek nyilván, majd létét igyekeztek kétségbe vonni, még később reális, de elszigetelt, egyedi és megismételhetetlen jelenségnek szerettek volna tekinteni a polgári társadalomtudósak és filozófusok — kézzelfogható, nem titkolt és nem illegális programmá lépett elő a mai állammonópolisttikos kapitalista társadalomban. Marchais könyve tehát elsősorban az ellen az ideológia. 'ellen .jelenti a kihívást, amely Chile példájával is azt szerette volna bizonyítani, hogy a szocialista forradalmak korszaka lejárt, a mai magas színvonalon termelő ipari társadalmak poA. Pranttier-labásban: Ági és Ildi a mamával. kifújom magam a névtábla előtt. Prantner János, olvasom egy őslakó nevét. Aztán megnyomom a csengőt. Szép arcú, kék szemű fiatal nő nyit ajtót, örömmel vezet körül a lakásban. A nagy szobában telepedünk le, A falon olajfestmények. Hangulatteremtő, tehetséges munkák. „Apu ajándékai... ” Az apu: Albach Árpád, az isten- xnezeji iskolaigazgató.' Korábban Képzőművészeti Alap-tag volt, kiállításokon is szerepelt. Csendesen beszélgetünk, s egyszerre két kislány —- Ágika és Ildi — viharzik közénk a kisszobából. Beszélnek, játszanak, ugrálnák, nevetnek körülöttünk. Megenni való két gyerek. — Csak nemrég mentem vissza dolgozni munkahelyemre, az Eger—Laskó völgyi Víztársulathoz — magyarázza az asszonyka. — Hatszáz forintos anya voltam négy és fél évig. Hamarosan betoppan a. férj. Szerelőként kezdte a gépjavító állomáson, majd technikai kiszolgáló lett, aztán gépésztechnikusi képesí1973. november 23., vasárnap Kettes ajtó a negyed'1 emeleten. Itt. lakik a Kumar család. Munkások. Numa István, a családfő, kárpitos mester, megbízott csoportve zető az Agri Butorgyárbar Ugyanott dolgozik a feleség is, mint betanított munkálj Fiuk, a 21 év . István, érett | eégi után a Képző művészé'.' Főiskolát pályázta meg. Első nekifutásra a felvételi nem sikerült, de szándéka eltökélt és megpróbálkozik újra. Addig is faszobrász tanulónak szegődött az Agriába, s két hónap múlva szabadul. Éva, a lányuk, 17 éves, a Dobó Gimnázium diákja, harmadik . osztályos. Az egri tanárképző főiskolába készül, pedagógus akar lenni. Itt is 2 szép szoba. Más a beosztás, mint Prantneréknál, az ajtók az előszoba folyosójáról nyílnak. A lakásnak a művészkedő hajlamú fiú, István festményei adnak különös, megejtő hangulatot. A belépőt már az előszoba' falán figurális kompozíciók fogadják: stilizált balettozöpár táncjelenete, piktorkodó idős férfi a festőállvány előtt. A kisszobában —- ez a fiatalok hirodalma — a falon József Attila ülő alakja, teljes életnagyságban. Különböző anyagok és technikák összedolgozása: rajz, műbőr és furnfr. Aztán sok-sok könyv. És a család a nagyszobában, a televízió. előtt. — Mit vacsoráztak? — Bablevest — feleli tartózkodóan a ház asszonya, s magyaráz Mag hozzáteszi: — Mindnyájan nagyon szeretjük. .. — De füstölt oldalassal volt ám! — mondja a férj. az ínyencek jóllakott elégedettségével. — ... és hagymával! — kotyog közbe a 10 éves Zsuzsa Mert szerinte vöröshagymá val ér valamit a bableves, é nem füstölt oldalassal, ahc gyan azt. a felnőttek vélik. A férj szakképzett autc szerelő. Különben pedig lt éve folytatja a gépkocsivezetői mesterséget. Hosszabb Ideje az Iparcikk Kiskemél dolgozik. A felesége munkahelye a Homok utcai téglagyár,, ahol műszaki adminisztrátor. Zsuzsa lányukon kívül .még egy fehérnép tagja van a cső1 adnak, Anikó, aki nemrég töltötte be a hat évet és jövőre iskolába megy. — Honnan költöztek Cse- bokszáriba? — A Hadnagy utcát cseréltük fel — mondja a családfő. — Ott egy szobában zsúfolódtunk, itt jobb és kényelmesebb. A környezet is csendesebb, nyugodtabb, szinte szanatórium. Ami baj akad még, azt szépen kinövi ez a városrész. — Tervek, vágyak? — Már most gondolunk a et gyerek jövőjére. Ifjúsági Vkarékbetétet váltottunk és lavonta 100—100 forintot fizetünk be a nevükre. A közelebbi terv: autót veszünk, egy MB 1000 es Skodát Hajnalban utazunk érte... Patalsy Dezső Kovács Sándor: A Hadnagy utcát cseréltük fel. (Foto: Puskás Anikó) Etikailag lezárt struktúrának tekinthetők. Parlamenti szocializmus Kétségtelen, hogy az úgynevezett jóléti kapitalista társadalmakban a második világháború óta hallatlan ós előre nem látott változások következtek be. Szükségessé vált többek között újra meghatározni, hogy kik tartoznak a tőkés társadalmak munkásosztályába. A hagyományos, klasszikus értelemben vett munkásosztályt újra kell értelmezni. Az új technológiai, technikai eljárások, a tudományos eredmények alkalmazása (igaz, a profit érdekében) az egyre jobban kibontakozó tőkés gazdasági integráció,' óriási többlettermelést idézett elő, amelynek jövedelméből jutott a munkásosztálynak is. Tömegméretekben sikerült magas életszínvonalat biztosítani a munkásságnak. Divatba jött úgynevezett jól szituált munkásosztályt emlegetni Nyugaton. Az 1968— 69-es statisztikai adatok szerint például Nyugat-Német- országban egy fizikai munkásra 1,8 fehér köpenyes jutott, tehát szerkezetében is megváltozott a munkásosztály, s a régi értelemben vett munkásarisztokrácia eltűnt. Eltűnt, történelmi kategória volt. A polgári társadalomtudósok le is vonták a következtetést: a tőkés társadalmi berendezkedés bebizonyította, hogy képes a széles tömegeknek anyagi jólétet biztosítani, a munkásosztály középosztály- lyá alakult át, értelmetlen hát továbbra a szocialista forradalom elméletével és lehetőségével foglalkozni. George Marchais is levonta a marxista következtetést a tényekből, s mint . igazi marxista, szigorúan a tényekből. A munkásosztály valóban jól él, tehát forradalmi helyzet ' nincs.' Fegyveres' forradalmát,. .hatalom-. átvételt nem szükséges és nem is lehet. végrehajtani a jelenlegi körülmények között. A szocializmust parlamenti úton kell meg /alósí- tani Franciaországban. Eltűnt munkásosztály De miért, tehetik fel a kérdést azok, akik egyetlen érvként a munkásság anyagi javakkal való ellátottságát hajlandók figyeleimbe venni. A nálunk honos, — egyelőre még szükségszerű — termeléscentrikus nézetek még a politikai tárgyak oktatásában is elterelik néha a hangsúlyt a mozgató lényegről, a miértről, amelyet Hermann István így fogalmazott meg. „Elmondhatjuk, hogy minden ember potenciálisan filozófus a gondolkodó ember értelmében, ezért a XX. századnak nemcsak gondolkodói, hanem órabért- lehetősége is a szocializmusban valósul meg.” Magyarán,: az emberi boldogságnak csak egy része az anyagi javakkal való ellátás, minél fejlettebb egy társadalom, annál kevesebb része. Ettől mén heteti énül többet kell megvalósítania a szocialista rendnek. Ezért ragaszkodott például Lukács György következetesen és tántoríthatatlanul egész alkotói, filozófiai életének és életművének alaptételéhez, amely szerint „a szocialista világrendszer teremtette feltételeinek kiaknázása segítségével juthat el a világ egy új és humánusabb korszakba”.. Nem- egyébnek . vagyunk történelmi kortársai, ' mint annak a folyamatnak, amikor a nemzetközi munkásság legtudatosabb. élcsapata felismeri a költőién megfogalmazott tételt; a szocialista társad alomforma az emberi nem öntudatának megvalósulási lehetősége. Franciaországban 80 százalék a bérből és fizetésből élők aránya. A közvetlen irányító hatalom — ga?da» sági és politikai — pedig aa ország lakosságának anriTtt- egy 1,5—3 százalékának » kezében összpontosuL S itt a döntő kérdés, hiába történelmi kategória a munkásarisztokrácia, hiába tűnt el a klasszikus értelemben vett munkásosztály. A munkásosztály munkásosztály ma rád, amíg értéktöbbletet termel. S ha ennek az érték- többletnek az újraelosztásáí. amelyet a dolgozók 80 százaléka termel, a tulajdonosok háromszázaléknyi csoportja osztja el, immanensen magában hordozza a társadalmi igazságtalanságot. Újabb ellenérv a Kihívás ellen. Irányítókra a szocialista társadalomban is szükség van. Szükség. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy az irányítók a nemzetközi méretekben összefonódott monopolista’ é. Jelieket, vagy a nép marxista fogalmába tartozó tömegek érdekeit szolgálják. és ' juttatják érvényre. A modell kérdése Marchais-nak nekiszögeziék a kérdést. — „önök azt mondják, hogy Franciaországban nem a szovjet modell szerinti szocializmust akarnak. Akkor' hogyan képzelik? Marchais elmondta, hogy nem. szándékoznak ■ bevezetni az egypártrenoszeft, -megmaradnak az ellenzéki pártok, , nem fogják államosítani a kis- és középüzemeket, vállalatokat, kiskereskedelmet A francia kommunisták tisztában vannak azzal, hogy az úgynevezett modellt, alkotó marxisták módjára semmi másként nem szabad értelmezni, mint munkahipotézisként, , Első lépcsőként az ő meghatározásukkal élve a „haladó demokráciát” kell megteremteni, a sajátos francia viszonyoknak megfelelően. Ez a kihívás egyben válasz Roger Garaudynak ■ is, aki nem utolsósorban végtelenül merev modellszemléletévei ke~ ,'rült dzeínbe la' Francia Kom- muriista''Párttal:' •'Mártható '“könyvévé! kapcsolatban felvetődött még egy nemzetközi jellegű kérdés. Ha megvalósul Francia- országban a szocializmus, nem lesz-e ez fejlettebb, . mint a kelet-európai szocialista országokban? Lenin az 1918 után írt cikkeiben nemegyszer fejti ki világosan, hogy a szocialista forradalmat náluk elkezdeni volt a legnehezebb, a nyugat-európai országokban folytatni sokkal köhy- nyebb lesz. Hogy Franciaországban mikor következhet be a parlamentáris szocializmus, az nagy kérdés. Ilyen jóslásokba sem Marchais, sem pedig egyetlen marxista társadalomtudós nem bocsátkozhat, A kihívás lényege nem is ez. Az, hogy a kérdőjel e „mikor” mögé került, s nem az a kérdéses, hogy lehetséges-e egyáltalán szocialista társadalomforma megvalósítása a mai tőkés társadalmakban. Ha pedig ez ma valóságos lehetőség, fel kell készülni arra, hogy minőségileg megváltozott helyzetben vizsgálják a polgári társadalmak filozófusai a mai helyzetet. Számunkra pedig azt, kell jelentse, hogy állandóan képesek legyűrik értékelni és újraértékelni a szakadatlanul változó való. világot. S ha a nyugat-európai munkásság egyik reprezentánsa, a Francia Kommunista Párt bebizonyította, hogy képes saját harcát megvívni, kj- teljesíteni, akkor mindennél erőteljesebben keresni kell az együttműködést, az állandó dialógi». lehetőségét. Fogjuk fel a demokratikus kihívást igazi internacionalistaként, s azt segítsük elő, amit egy törékeny termetű férfi ezelőtt soksok esztendővel így fogalmazott meg egy levelében a jövő nemzedékéről szólva: .. érjék meg a szabadság és testvériség teljes győzelmét .. Ezt a férfit egyébként Vlagyimir Uljanovnak hívták. András
