Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

Ec elsősorban tanárnak vallom ma«am... O Beszélgetés dr. Hadnót Magda állami díjas akadémikussal Mint ahogyan szombati lapszámunkban már beszá­moltunk olvasóinknak, az , egri megyei kórház dísz­termében megrendezett tu­dományos ülésszak kereté­ben átadták a Markhót- emlékénnet dr, Radnót Magda állami díjas áka- démikusnak, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanárának. A bensőséges ünnepség után a profesz- szorasszony megtekintette a kórház szemészeti osztá­lyát, ahol megkértük, vá­laszoljon kérdéseinkre. Először a technika roha- mos -fejlődésével párhuza­mosan növekvő környezeti ártalmakról kérdeztük. Ar­ról, hogy milyen hatással . van mindez a szemünkre? — Sokan nem tudják . és nem is akarják elhinni, hogy s szem az nagyon érzékeny „műszer”, A szem felületén ugyanis olyan érzékeny szer­kezet helyezkedj el, amely azonnal reagál a külső ha­tásokra, így természetesen a különböző szennyeződésekre is. Márpedig közismert, hogy manapság sokféle mérgező gőz és gáz van a levegőben, s ezek bizony gyakran okoz­nak gyulladásokat Aztán itt vannak a különböző vírusok és baktériumok, amelyek ugyancsak komplikációkat okozhatnak. — Mindez azt jelenti, hogy az urbanizáció és a technikai fejlődés hatására romlik a szemünk? — Ezt nem lehet így egy­értelműen mondani, de az bizonyos, hogy a mai ember körülményei rosszabbak, hi­szen szennyezettebb a leve­gő, mint régen volt Persze, lehet és kell is ellene véde­kezni. Csal: az a baj, hogy sók üzemben nem tartják be az előírásokat, nem gondos­kodnak megfelelő szellőzte­tésről és gyakran még a kö­telező védőételekről sem. Az az igazság, hogy csak mondjuk: „szemünk világa”, de a valóságban nem vigyá­zunk rá úgy, ahogyan kelle­ne. Itt van például az alko­hol, és a cigaretta. Mi, orvo­sok tudjuk csak igazán, hogy hány ember látása ment tönkre a káros szenvedélyek hatására. Az alkohol szerepe közismert, de a dohányzást én még veszedelmesebbnek tartom, mert ez utóbbi nem­csak azoknak okozhat beteg­séget, akik szívják, hanem azoknak is, akik kénytelenek elviselni a füstöt. Sokfelé jártam imár a világban, részt vettem rangos fogadásokon, s egyre több helyen tapasz­taltam, hogy ezekről a társas __ j___ ö sszejövetelekről kitiltották a dohányzási. S ha már ezeknél a vesze­delmeknél -tartunk, megemlí­tem, hogy a sajtó, a rádió és a televízió is sokas segíthet nekünk, orvosoknak. Rá kel­lene ébreszteni az embere­ket arra, hogy jobban vi­gyázzanak a szemükre. A Teli Vilmos vetítése után például egymás szemét lőt­ték ki a gyerekele Ez a film száz szembe, került! És ezeket már nem lehet pótolni. De mondhatok jó példát is. A napfogyatkozás megtekinté­se régebben nagyon sok va- kulással járt Legutóbb azon­ban a sajtó felhívta az em­berek figyelmét, és közölték, hogyan kell nézni a napfo­gyatkozást. Az eredmény: nem volt sérülés, — Említette professzor­asszony, hogy sokfelé járt a világban, s tudjuk azt is, hogy mint vezető, rés2d vett számos nemzetközi szemorvosi társaság mun­kájában. így nyilván szé­les körű összehasonlítási alappal rendelkezik. Ezért kérdezzük, hol áll ma a magyar szemészet? — A világ tud-a magyar szemészetrőL Ez a körül­mény már egymagában ran­got jelent De megemlítem azt is, hogy az elmúlt évben Budapesten rendezte meg kongresszusát az Európai Szemorvos Társaság. Már a helyszín megválasztása is el­ismerést jelent, hiszen itt volt mindenki, aki a szak­mában él és lélegzik. S ezek­nek a neves orvosoknak és kutatóknak alkalmuk' volt látni, hol áll 'és hogyan fej­lődik a magyar szemészet Elégedett vagyok a magyar szemorvosok munkájával, eredményeivel. Jók a szak­embereink, kielégítő a fel­szerelésünk. Igaz, még nem mindenütt De már nemcsak Budapesten és a nagyobb vá­rosokban. Itt van például Eger, amely lényegében kis város, de olyan szemészeti osztálya van, s olyan korsze­rű felszerelése, amelyre ma­gam is büszke vagyok. Hogy mást ne mondjak, ezen az osztályon például fagyasztá- sos eljárással végzik a há­lyogműtéteket — ön számos díjat, és kitüntetést kapott már. Mit jelent most a sok elisme­rés között a Markhót Fe­renc Emlékérem? — Azt szoktam mondani, hogy a sok díj és elismerés a korral jár. Ám komolyra íordíva a szót, számomra na­gyon kedves ez az emlék­érem. Sok mindent csinálok ugyanis, de elsősorban 'ta­nárnak vallom magam. Markhót Ferenc if tanított, oktatott s ezt teszem jóma­gam is. Ezért fogadtam örömmel az ő emlékére ala­pított elismerést. (márkusz) Mai ív-ajánlatunk: 20.05: Alvilági játékok TV-£iIm Déry Tibor'novel­láiból. Déry Tibor 80. évébe lépett. Századunk jelentős prózaírója sok műfajban és sok irányzatban alkotott ma- radandót, képes volt előző önmagát levetni és megújul- ni. Pályáját és személyes éle­tét is több — egymástól éle­sen elkülöníthető — kor­szakra bonthatjuk. Versei, drámái, novellái, regényei a húszas évek elejétől, tehát kereken fél évszázada, igen sok vitára adtak ókot és al­kalmat. Némelyik vita egye­nesen közvéleményformáló volt. Á televízió ezúttal no­velláiból válogatott, méghoz­zá az 1945-ben született, há­borús témájú Alvilági játé­kok című eiklusbóL A novel­lafűzés 1944 karácsonyát, a nyilas rémuralmat, majd Budapest ostromát ideái elénk. Az élelmiszer-ellátás katasztrófáiig helyzetében önmagán keservesen spó­roló öregasszonyt, ■ aki mégis gazdag karácso­nyi vacsorával rukkol elő leánya és annak kedve- se-vőlegér.ye számára, a már szinte tragikomukussá váló lovat, amely körül az emberi kegyetlenség és jóság minden árnyalata összecsap, és az ostrom légkörét, a végletes emberi indulatokat. A Déry- novellákat Dömölky János rendező alkalmazta televí­zióra, a főszerepekben Pár­tos Erzsit, Patkós Irmát, Gobbi Hildát, Pálos Zsuzsát, Temessy Hédit, Agárdi Gá­bort, Csákányi Lászlót, Hor­váth Józsefei, Inke Lászlót, Madaras Józsefet, Rajz Já­nost és TyU Attilát láthat­juk. Teli torokból A Budapesti Irodalmi Színpad műsoráról Vlagyimir Majakovszkij születésénél! nyolcvanadik évfordulóját az egri tanár­képző főiskola és szervezetei azzal ünnepelték meg, hogy meghívták a Budapesti Iro­dalmi Színpadot a Maja­kovszkij írásaiból összeállí­tott műsorral, pénteken "es­tére, az egri úttörőház szín­háztermébe. Teli torokból és teli tüdővel, tiszta szívvel — talán ez lehetne a bővebb címe ennek az irodalmi mon­tázsnak, amely ez alkalom - mai elhangzott. Majakovszkijt válóban nem lehet suttogva előadni, ő a forradalmi rikkancs, akit a plakátszerűen ’ nyilvánvaló fogalmazás és a forradalmi lelkűiét egysége tett jelentős lírikussá, világirodalmi egyé­niséggé. Majakovszkij min­dig, mindenkivel és szünte­lenül harcban áll, hitéért, céljaiért, elveiért. Azt a nagy különbségtevést az én és~a mi között, amikor a harcról van szó, pontosan ezövegezi meg, majdnem azt monda­nánk, napi feladatként és újságíróként, figyelmezteté­sül, tanulságul és az alkal­mi vers mégsem hull el a megharoolt harccal együtt az időben, hanem ma is ele­ven tanítás, hatása alól nem vonhatja ki magát a hallga­tó, mert ez a hangos és gyors beszéd, ez a menetelő vers, ez az induló, ez a sek- sok lépcső az igazsághoz ve­zet Hires szójátékai, szófű­■zéseí közül néhány itt is el­hangzik (csak az állás-állás­pontot említjük!) és az elő­adás közben arra leszünk fi­gyelmesei!, hogy ezek a ver­sek, ritmusok milyen jól ze Tiésíthetők. Az egyórás terje­delmű irodalmi montázs- igyekszik minden oldalról megközelíteni Majakovszkli témaköreit, hogy a forradai mi hév és az igazság kites sék Az Induló balra, vagy a Lehetetlen című verselne!: szövegrészei fogják át azt a sokszínű és sokrétű anyago i. amit a költő a mindennapi életből, újságcikkekből, érte sülősekből, tapasztalatokból örökít meg, amint mondja, „üvöltve”, mert az a fontos, hogy a szó, ez a nagyon éles fegyver, ienatoljon a mélyig. Sok híres versét ki­kerülte ez az összeállítás, de azért a jól összeillesztett részletek a plákátszerkesztc és festő Majakovszkijt is ki­elégítették volna: .a kiválasz­tott színek és részek harsog­tak, a költő szándéka szerint A Budapesti Irodalmi Szín­pad legénysége, Cs. Németh Lajos, Deák 3. Ferenc György Franciska, Krinitz Lajos, Tóth Judit, Papp Já­nos, Somogyi György és Or­bán Tibor jól kihasználta a puritán díszleteket és a per­gő ritmusú előadással ko­moly élményt nyújtott az eg­ri főiskolás fiatalságnak. (farkas) Mit ígér a televízió a jovo keire r .velőit vonultatja UL a ;,Te- atro 10” című olasz film. Az „Iszlám” című filmsorozat befejező része után sugároz­zák Vészi Endre „Ágyak a horizonton” című tv-játékát. November 29-én, csütörtö­kön lesz az OSZSZSZK tele. víziójának estje. November 30-án, pénteket este a Zenés tv-színház mu­tatja be Pergolesi „Úrhatnám szolgáló” című vígoperáját. Szitányi András rendezésé­ben. December 2-án, vasárnap Oscar Wilde „Eszményi férj” című művének tv-filmválto- zata kerül műsorra, Susan Hampshire-rel, a Forsyte Sa­ga Fleur jének alaki tó jávaL November 27-én, kedden kerül műsorra „Az árnyak délben tűnnek el” című szov­jet filmsorozat negyedik ré­sze, amely a II világháború idején játszódik. Komlós Já­nos „Az én csatornám” cí­mű műsora után zajlik le az a vita, amelyet a köztéri szobrok elhelyezésének észté-, tikai kérdéseiről folytatnak művészettörténészek és kri­tikusok. A második műsor­ban a „Műhely” című soro­zat negyedik adása a máso­dik világháború történelmi szakirodalmával foglalkozik, s ismerteti a kutatások eredményeit. •November 28-án, szerdán a könnyűzene világhírű mű­Katonaszív Élő Újsá* — Gyöngyösön A negyedszázados jubileu­mára készülő NÉPÚJSÁG munkatársai (G. Molnár Fe­renc, Gyurkó Géza, Kaposi Levente, Kátai Gábor, Koós József, Márkusz László, Papp János, Pataky Dezső, Virágh Tibor — valamint dr. Far­kas András és Varga Zoltán költők) hétfőn este 7 órai kezdettel; Gyöngyösön, a művelődési házban „ÉLŰ ŰJSAG” címmel, személye­sen jelentkeznek írásaikkal,! másrészt a helyi Anonym Színpad tagiainak tolmácso­lásában szólaltatják meg cikkeiket, riportjaikat, hu­moreszkjeiket, verseiket. A baráti találkozó emellett módot ad arra is, hogy az érdeklődők, kedves előfize­tőink, olvasóink bepillant­hassanak az újságírók „mű­helyébe”. - megismerkedhesse­nek a lapkészítés szakmai „titkaival”. . . Találkozónkra szeretettel várjuk, gyöngyösi olvasóin­kat. aovembfett 25*. vatóroa» 0 — Lejárt az időnk! Indul­nunk kell! Beléptünk a kunyhóba. A homályos ablakszemek bo- rongós fényében a téli szál-, lás belseje a barlanglakásé­ra emlékeztetett. Kihúzott köte’eken nedves szarvasbő­rök függtek. Egy fakádban — nagyobb szeletekre vá­gott haldarabok — a sarki róka elesége. A sarokban szőrmebála. Rádión nyugvó lábasban, nylonzsineggel át­kötött bankjegyköteg. És for­róság a ’befűtött kemencétől. A mi nőutasunk ujjatlan sporttrikóban, sínadrágban, gumicsizmában mosott va­lamit. Nevetve mondta: — Apám halat fogott. — Megigazította arcába hulló nedves haját és hozzátette: — Hoztam konyakot. Ör­mény konyak, jó márka. A fedélzetmester tiltako­zott: ; _ Szolgálatban nem iszom. — ■ Figyelmesen körülnéz­tem: az ablakon selyemfüg­göny,; szőnyeg, a padlón, tü­kör, néhány női toalett-tar­tozékkal, . felbontott petró- leumos . hordó. A fedélzet­mester egy sóhajt elnyom­va, félig kérdő hangsúllyal jegyezte meg: • .... — Látom, örömmel ma­rad itt? ... — Jól látja — válaszolta a nő és búcsúra nyújtotta vékony, meztelen karját — Nincs valamire szüksé­ge? — kérdezte még a fér­fi. — Nincs, köszönöm. Vállára dobva apja rövid prémbundáját, elkísért min­ket a partig. Ott följebb húzta a csizmaszárát, begá­zolt a vízbe, hogy segítsen ellökni a csónakot. A víz fölött nehéz, szürke köd le­begett. Úsztunk a ködben, s olyan érzésem támadt, mint­ha egy szakadék fölött füg­genek. Megkérdeztem a ködben láthatatlanná vált fedélzeunestert: — Végül is, miért maradt ott? — Cssss... — intett le —, csöndesen! — Rájöttem, hogy a távolban felzúgó szi­rénahang irányát kutatja. A csónakkal együtt egye­nesen a hajó oldalára emel­tek minket. Fölkapaszkod­tunk a fedélzetre, amely fényben úszott, akár egy nagyváros főutcája. A fedélzetmester rögzítet­te a csónakot és a fedél­zetre ugorva úgy kérdezett vissza, mintha most látna először: — Miben állhatók ren­delkezésére. polgártárs? Megismételtem a csónak­ban mondottakat. K 'moran, hivatalos tónusban vála<- szólta: — Az utas itt szállt let, SSgvt eddig szólt a jegye. Később engedékenyebben hozzáfűzte: — Ha éppen tudni akarja, ez a hölgy az itt élő Flegont vadász foga­dott lánya, A történet hétköznapi-: a katona valamelyik települé­sen egy csecsemőt talált, el­vitte a front mögötti terü­letre, s átadta, hogy eva­kuálják. A csecsemőt az ő nevén lajstromozták. Véget ért a háború. Flegont egész készletnyi kitüntetéssel bírt, met, s miért, miért nem, a következő fizetését átutalta a lánynak, csak úgy egysze­rűen, azután mind sűrűbben, mígnem szokásává vált, ta­lán azért, mert tetszett neki a gondolat: ez olyan, mint­ha' lánya volna. Azután va­dászkerületet vállalt, vagy ötven kilométernyi területet és téli szállást: egyedül fog­lalkozott a vadgazdasággal. Szezon végére többet kere­sett bárki másnál. S az ez­de nem. volt különösebb szakképzettsége. Északra uta­zott. Egy kutató expedíció­hoz szegődött, végül bányász lett Norilszkban. Nem ala­pított családot. Agglegény maradt. És egyszer csak — puff neki! Értesítés. Megle­petés! Vagyis, hogy megta­lálták', a lányát. Miféle lá­nyát? Nekem semmilyen lá­nyom nincs! Bemutatták ne­ki a kiürítési állomás iga­zolását Emlékezett az eset­re. Igen, modta: ha nem ta­lálják meg a szüleit, hadd viselje a nevemet Mindeneseire fogta a ci­seseket elküldte a lányának, pontosan ügy, ahogy az a király Shakespeare-nel, aki mindenét szétosztotta a lá­nyainak, s magának semmit sem hagyott. S a lány? Elvégezte az egyetemet. Felvették a Tu­dományos Akadémia Novo- szibirszki Intézetébe — tu­dományos fokozatot kapott. Bár Flegont régen kinyilvá­nította, hogy nem az apja, esztendők óta ellátogat hoz­zá a téli szállásra, mint az édesapjához. Flegont pedig boldog és szégyellt magát. Azt a felismerést szégyent, hogy ha vérszerinti lány» van, azt nem tudta volna így felnevelni. (Megpróbálta elhidegítem magától. Jön a lány a téli szállásra, ő pe­dig, gyerünk — a tundrára. De a lány nála is konokabb Kibírja egyedül is a szállá* son... A fedélzetmester rágyúj­tott, elhallgatott, azután el- gondolkozx7a, inkább önma­gának formálta a szavakat; — Micsoda fortélyokkal veri az élet az embert... de sebaj. Állni kell... — só­hajtott, felvonta nehéz vál­lait, elballagott a hajótatra. Az óceánról érkező erőé szél szétlökte a ködhegye­ket, előtűnt a jégszilánkoé víz, a sirályok a jégtáblá­kon pihentek. A hajó a jég között manő­verezett, a fényszórók su­garával megvilágítva az utal maga előtt. A matrózok el- lökdösték a jégtáblákat a hajó oldalától. A sarkkuta­tó-utasok otthonosan segítés­iek a matrózoknak. Ismét tiszta vízre értünk, s a parttalan térség nyo­mán bánatot, magányt érez­tünk. A sirály csapat a hajó mö­gött lebegett, várva egy-egy emberi figura megjelenését pedig ha közeledett valaki mintha csak egy jelre tör tenne, odabb • repültek. S úgy tűnt nekem, hogy k madarak éppen a at a nő várták, aki már nem volt t hajón, de ott hagyta képé a mi szárnyas útitársainl- emlékezetében. (Havas Ervin fordítása} Or. Csapó István igazgató-főorvos átadja az emlékérmet dr. Radnót Magda állami díjas akadémikusnak. (Foto: Puskás Anikó) VAGYIM KOZSEVNYIKOVs

Next

/
Thumbnails
Contents