Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

Bélapátfalván nemcsak reménykednek- tesznek is a sikerért

MÉRLEGRE TESZIK ezekben a napokban, hetekben megyeszerle a szocialista brigádok teljesítményét — ünnepi külsősetek közepette számba vették a végzett munkát, az em< menyeket, a közelmúltban a < '.ement- és Mészművek Felapát falvi Gyárában is.

S hogy az efféle értékelésnek rangot adnak Bélapátfalván és másutt — korántsem túlzás Az üzemi versenymozgalom ugyanis mindinkább terebélyesedik, gyarapszik, egyre többet jelent a vállalatok számára, amit mindenképpen illik kifejezni.

A Bélkó-aljan meghúzódó ipartelepen is, hogy csak a konkret példánál maradjunk, hasznosan teltek az idei hónapok. Mint kitűnt: a brigádok nagy részénél a magasabbra emelt mérce sem jelentett különösebb akadályt. A versenyző csapatok remek segítőtársak voltak a termelésben: igyekezetük révén

eddig 2505 tonna klinkerrel és 3782 tonna cementtel sikerült túltejesiteni a gyár eredeti programját. Emellett remekeltek a fajlagos kaló- riafelhasználását illetően is, 55 százalékkal csökkentették a balesetek miatt kiesett munkanapok számát, október végéig a tavalyinak Jelénél is levesebb volt az igazolatlan hiányzás. Sokan vettek részt az önkéntes véradásban, a. társadalmi munkában, hogy csak néhány jellemzőbbet említsünk a tapasztalatokból.

IGV REMENT VAN most árra, hogy Bélapátfalva esetleg elnyeri a „Cement- és Mészművek kiváló gyára” címet, — ami bizony nem kis dolog az iparágban!

Bélapátfalván azonban természetesen nemcsak reménykedni szeretnének — hanem teljes sikerről akarnak beszélni. Ezért viszont a2 év végéig még tenni kell egy „keveset”. Például a klinker- gyártásnál, hiszen — már a jövő év érdekében — még decemberben szükség van a 3-as számú kemence leállítására, hagyományos nagyjavítására, s nem szabad, hogy ez valamiféle kiesést okozzon. Meglehetősen „meleg a helyzet” a mészterme- lésíiét is, miután a bánya közei rétege jelenleg nem biztosítja az égetéshez szükséges kőmennyiséget. Nem mindennapi felelősség hárul tehát ezekben a hetekben a bányászokra, ugyancsak iparkodniuk kell, ha el akarják kerülni az esetleges lemaradást. Márpedig csak ez lehet a céljuk, hiszen jól tudják, hogy a mészre is mekkora szüksége van a népgazdaságnak, s a belőle származó bevétel mit jelent a gyárnak.

Ha van is javulás, sajnos még mindig nem lehetnek elégedettek például a munka- és technológiai fegyelemmel, az üzemi renddel néhány feladat elvégzésével adósak a műszaki patronálok.- Nem utolsósorban pedig

többet, sokkal többet kellene lenni — mint annyi más vállalatnál is — a szociális, kulturális jellegű verseny- vállalások teljesítéséért. Hiszen nem elég még az, amit jelenleg is tapasztalhatnak a könyvtárban, a kultúrház különböző rendezvényein, vagy éppenséggel a dolgozók szakmai, politikai ismereteinek bővítésére hivatott üzemi „iskolákban”, tanfolyamokon.

Nem, szó sincs itt most valamiféle hirtelen kampányról — sok elmulasztottat ugyanis már nehéz lenne, vagy egyáltalán lehetetlen pótolni a még hátralévő rövid idő alatt. Inkább a jövőt illetően fogalmazódott meg a kérdés, mert ezután még nagyobb szükség lesz a fokozottabb teljesítményekre, a jobb munkát segítő nagyobb tudásra. Miután a következő év programja jelentősebb feladatot állít a gyár dolgozói elé.

JÓLESETT HALLANI, hogy a brigádok nem is maradnak nyugton: a bányában, a mészüzemben, vagy éppenséggel a javítóműhelyben, — amelynek dolgozóin az egész gyár munkája állhat, vagy bukhat — megpróbálnak minden erőt összeszedni az idei program sikeres teljesítéséhez, illetve a jövő évi akciót előkészítő eredményes téli nagyjavításhoz. Számo6 ígéret, vállalás hangzott el a tanácskozáson ez ügyben — s reméljük, a megvalósításukkal sem lesz majd baj.

(gyónt)

Dán küldöttség járt Gyöngyösön

Levél érkezett a Gyöngyösi Városi Tanács elnökének a címére a dániai Ringstedből. Írója köszönetét mond társai nevében is azért a szívélyes fogadtatásért, sok, kellemes élményért, amelyben részük volt.

★

Herényi Józseftől, a városi ■tanács elnökétől azt kértük, tájékoztassa olvasóinkat a dán küldöttség itteni tartózkodásáról.

— Bizonyara sokan kíváncsiak arra, hogyan jött létre a kapcsolat a két város között.

— A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemzetközi kapcsolatok terve alapján — hallottuk a választ. — A dán küldöttség így látogatott el hozzánk- a testvérvárosi kapcsolatok felvételére. A delegáció hét személyből állt, amelyet P. Thisted Knudsen, Ringsted polgármestere vezetett. Tagjai voltak: Bernhard Petersen, u polgármester első, E. Tolstrup Christensen, a ■polgármester második helyettese, J. Helmer Nielsen, a tanács igazgatója, Erling Christensen, a tanács tagja,

J. Kundsen Petersen és I. Fürdés építészek. Ök az agrárpártot, a konzervatív néppártot, a radikális pártot és a szociáldemokrata pártot képviselték.

— Ml érdekelte a vendégeket nálunk?

— Azt is mondhatnám, hogy minden. Tájékoztattuk a küldöttséget a tervgazdálkodásról, a választási rendszerünkről, a vezető testületek tevékenységéről. Sok kérdést tettek fel az egy pártrendszerrel, a párt irányító és ellenőrző tevékenységével, valamint a Hazafias Népfront szerepével kapcsolatban. Különösen az olyan üzemek keltették fel áz érdeklődésüket. amilyenekhez hasonló náluk is működik. Így a vágóhíd, a tejes sütőipar.-L Ml volt a véleményük

a. tor m é I ő»zö v etk ezetről?

— Úgy fogalmaztak: a

legnagyobb élményt a számukra a termelőszövetkezetben tett látogatásuk adta. Őszinte elismerést váltott ki belőlük a különböző termé- nyeg átlageredménye, a gépesítés mar - s foka, a tsz-ta- :ok magas jövedelme. Nehezen értették meg a szövet kezet szervezeti felépítését, azt is, hogy valaki tulajdonos ip. de tagja is a szövetkezetnek.

— Megmutatkozott-e a nagy földrajzi távolság a magukkal hozott ismeretanyagban is?

— Természetesen. Vendégeink kezdetben azzal büszkélkedtek, hogy sole mindent tudnak rólunk. Ahogy tett az idő; úgy voltak kénytelenek korábbi véleményüket helyesbíteni, módosítani. Kitűnt, hogy Dániában keveset tudnak a mi életünk, országunk, népünk mindennapjainak valóságáról. Ez a felismerés is arra sarkallta a delegációt, hogy még nagyobb meggyőződéssel vallják: a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása helyes és szükséges. A népviselet. a Vidróczki Együttes műsora ámulatba ejtette őket, mert eddig csak hallottak ezekről. Sok mindenre utal. az is, hogy az utcán jártukban-kel- tükben a kirakatokat is meglepetéssel nézegették.

— Milyen észrevételeik voltak?

— Semmi kritikai jellegű megjegyzést nem fogalmaztak meg. Ez nemcsak udvariasságból alakult így, hanem abból is, hogy lényegében most ismerkedtek meg velünk, most kaptak közvetlen, személyes élményeket rólunk, és azok kevésbé illettek bele korábbi képzeteikbe. Igaz, politikai kérdésekről is szó esett, de azon semmi csodálkozni való nincs, hogy nézeteink különböztek. Bár szívesen hangsúlyozták a vendégeink, hogy ők is a szociális eszmék és célok hívei a sajátos dán viszonyok között.

— Hogyan dokumentálták a két város kapcsolatait?

— A látogatás záró részeként megállapodást írtunk alá. Rögzítettük a testvér- városi kapcsolat felvételének a tényét. Azt is megfogalmaztuk, hogy a részletes munkaprogram kidolgozására a viszonlátogatás után kerül sor. Tervezzük a két város üzemeinek tapasztalatcseréjét is, ahogy elképzeléseink szerint különböző kiáll 11 ásókat. is szervezünk a kél vu rostján.

— Miként lehet összegezni a látogatás eredményét?

— A dán küldöttség tagjai is hangoztatták, hogy a béke a legfőbb tényezője ennek ss> az ehhez hasonló testvérvárosi kapcsolatoknak. A békéért tenni, a béke megtartásáért fáradozni, legfőbb kötelességünk. A világban zajló, különböző, sajnálatos és tragikus események azt is bizonyítják, hogy az. eltérő társadalmi rendszerben élő népeknek is meg kell találniuk azt a közös alapot, amelyen szilárdan állva foghatják össze erejüket a béke fenntartásáért, megőrzéséért.

sn vallottuk és valljuk ez a nemrég lezajlott Iá - u 18 e,U a "»gyón fi

célt szolgálta.

G. ÍMolnár Ferenc

K

érdezni tudni kelL Helyesen kérdezni: tudomány. Amelyet tanítanak, s amelyet meg kell tanulni, hogy helyes kérdéseinkre értelmes és használható, tehát helyes választ is kaphassunk.

Kérdezni csak akkor kell és illik, ha a választ el is várjuk rá. Az illem adott esetben politika Az is politika, hogy kérdezünk, a az is, hogy meghallgatjuk a válaszokat és figyelembe « vesszük azokat Mindezt annak kapcsán kellett elmondani és előrebocsátani, hogy a Hazafias Népfront Eger városi elnöksége a közelmúltban több ezer kérdőívet bocsátottak ki Egerben, igen dicséretes módon — ami a szándékot illeti —, hogy megtudakolják a megyeszékhely lakóitól, tehát a legilletékesebbektől:

„ki mit tart az ötödik ötéves terv keretében a legfontosabb, legsürgősebben megoldandó közérdekű városi feladatnak?” A kérdés megfogalmazása, a közérdek hangoztatása és a cél az új ötéves terv megtervezésébe való bevonás szándéka, elismerésre méltó és a legteljesebb mértékben egybevág politikánkkal.

Csakhogy, kérdezni akkor kell, ha tudunk és ha a kérdéseknek van értelmük. A feltett kilenc kérdés, zöme ugyanis naiv, egy része nevetséges, legtöbbje félrevezeti a megkérdezőt és szinte kivétel nélkül mind alkalmatlan arra, hogy rá érd mi választ adjon a mcgkéi- dezett. E megállapítás első olvastán lehet sommás, sőt, talán tapintatlan is, különösen, ha tudjuk, hogy mennyi

(Foto: Puskás Anikó)

Pihenjünk egy keveset?

9z Bhő

„feliér hullám"

Pereg a film. Fortyog, szikrázik a folyékony acél, az olvasztár fáradtan törli le homlokáról a verítéket. Aztán váltás, csinos hölgy jelenik meg, kezében tálca tejespoharakkal s megszólal: „Pihenjünk egy keveset”. Újabb váltás: olvasztárok kórusa válaszol: „Igyunk tejet!”

A tejipar reklámfilmjét milliók látták már a televízió képernyőjén, s egyre ismerősebben cseng fülünkben a film mottója. Ugyanakkor aligha gondolunk arra, hogy az elmúlt hónapokban éppen a tejipar dolgozóinak jutott vajmi kevés idejük a pihenésre, hiszen meg kellett küzdeniük az első „fehér hullámmal” Hevestől Zaláig, Somogytól Szabolcsig. Shogy a hullám kifejezés nem túlzás, érdemes megemlíteni, hogy az idén a tejipar az országban mintegy 190 millió literrel több tejet vásárolt, illetve vásárol fel, mint az elmúlt esztendőben.

A bőség gondjai'

A szarvasmarha-program

— legalábbis a tej vonalán

— fényesen bizonyított. Növekedett az állomány s a gondosabb, alaposabb tenyésztői, gondozói munka nyomán emelkedtek a hozamok is. A több tej azonban nem csupán örömet jelentett, hanem gondokat is. Hiszen sem a tejipar sem pedig a kereskedelem nem volt hozzászokva a korábbi években az ilyen hatalmas mennyiséghez. Ugyanakkor — s ez teljesen érthető és indokolt is — minden liter tejet fel kellett vásárolni. Megyénkben az idén megkezdte működését az új egri tejüzem s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kisebb problémák ellenére, sikerült a „tejkérdést” megnyugtatóan .megol- ‘dani. A tejipar „vattaira” az idén több mint egy és ne- gyedmilliárd liter tej felvásárlása. feldolgozása és elhelyezése nehezedett. Különösen az utóbbi bizonyult nehéznek, hiszen a tej fogyasztói árának növelése következtében átmenetileg

csökkent a kereslet s csak szívós munkával sikerült elérni, hogy a fogyasztás újból elérje a korábbi szintet.

Az „első hulám”-mal sikerült megbirkózni. Különösen örvendetes a fogyasztók számára, hogy jelentősen növekedett a tejtermékek választéka, újabb sajt-, túrókészítmények jelentek meg a boltok pultjain s számuk még valószínűleg tovább növekszik.

Mi lesz később?

Heves megye szövetkezeti szarvasmarha-állománya — éppen a program ösztönző hatására — 1968 óta az idén növekedett először. Igaz, hogy e növekedés még nem túlzottan jelentős, de meg kell említenünk, hogy ez részben a súlyos járványnak a következménye, másrészt az is világos, hogy a program nem hathat egyik napról a másikra, tehát a pozitív fejlődésnek csupán az elején tartunk. De ha az állatállomány fejlődésével nem is számolunk, csupán azt vesszük figyelembe, hogy a jelenlegi 2500 literről minden gazdaság 3000 literre akarja növelni a tehenenkén- ti éves tejátlagot, akkor is azzal kell számolnunk, hogy a tervidőszak végére megyénkben mintegy 12 millió liter plusz képződik a jelenlegihez képest.

Ezzel arra szeretnénk utalni, hogy az első „tejhullá- mot” továbbiak követik majd a mi megyénkben is,

de az országban is, éppen ezért még nagyobb összhang szükséges az érintett felek között. Mire gondolunk? Arra, hogy feltétlenül szükséges a hazai tej- és tejtermékfogyasztás további jelentős növelése. Köztudott, hogy a magyar átlagpolgár körülbelül a felét fogyasztja, mint mondjuk a cseh vagy a német, a skandinávokró! nem is beszélve. Akkor azonban, ha nem sikerül a tej- és a tejtermékek fogyasztását növelni, a tejipar kénytelen lesz a pluszként jelentkező tejmennyiséget tejpornak, vagy más, takarmányozási célt szolgáló terméknek feldolgozni.

Tehát ahhoz, hogy a tej, a vaj, a túró, a sajt eljusson a fogyasztókhoz, további lépéseket kell tenni. S ebben nem kis feladat hárul a kereskedelemre. Bár kezdeményezések akadnak, mégis azt kell mondanunk, hogy a boltok zömében kicsi a választék, s különösen a falvakban meg kell teremteni a lehetőséget a termékek tárolására, a választék növelésére. A tejipartól pedig, azt várja a fogyasztó, hogy újabb termékekkel nyerje meg a vásárlókat s az sem ártana, ha a nagyobb városokban mintaboltok nyílnának

Egyetértünk az „Igyunk tejet!” felhívással, de a vacsorához — különösen a falvakban — több tejtermékre is szükség van.

Kaposi Levente

jó szándék — és még mennyi haszon is lehetett volna! — és mennyi munka terméke e alig használható kérdőív.

De nézzük a tényeket: a kérdéseket. A 3. kérdés a lakásépítéssel foglalkozik, s e formában fogalmazták meg: „A lakosság ellátása és élet- színvonalának emelése érdekében mind több lakást kell építenünk. ön szerint is? igen — nem.” Aki erre a kérdésre nemmel válaszolt, azt nemhogy a kérdőív értékelésénél nem szabad figyelembe venni, de azonnal orvosi bizottság elé kell utalni. De még korántsincs vége ezzel a dolognak. A kérdés al- kérdése tovább makacskodlk, imigyen: „Ha igen, akkor hol? Csebokszán városzrész, városközpont, Lajosváros keleti oldala?"

Aki Egerben lakik, sőt, az is, aki nem, tudja, hogy a Csebokszári városrészben már az ezredik lakást adják át, hogy korszerű várostervezés nem egy-két évre gondol előre — ezt az is tudja, aki véletlenül nem Egerben lakik, hanem Vásárosnamény- ben —, s így a következő ötéves terv £ő lakásépítési programja is már régen ott fekszik az illetékesek íróasztala!' v ■!'' íróasztalában Jóváhagyva, i mészetesen. E

ges, hiszen már régen döntés született. Így ez a kérdés már önmagában csak torzója a közéleti demokráciának, mint ahogyan félrevezető és felesleges az a kérdés is, hol akar lakberendezési boltot a megkérdezett? A három lehetséges hely közül — amelyet a kérdőív feltüntet — az megszületett a döntés is. A negyedik helyen. Az autó- buszmegálló mellett épül fel egyiknek már primátusa van, a lakberendezési áruház a pénzügyi tervek jóváhagyása esetén.

Furcsa kérdés a 7-fk is, amely az iránt érdeklődik, hogy „... A lakosság ellátása érdekében megfelelő létesítményeket kell építeni. Egyetért-e ezzel ön? Igen — nem” Ismét aggódni kell az iránt a válaszadó iránt, aki esetleg „nem”-mel válaszolna a kérdésre, de ez s már csak a dolog nevetséges része. A másik, hogy a szakmai korszerűség is hiányzik, amikor arról faggatják a kérdőív kitöltőjét, írja meg, „véleménye szerint ÁBC-áruházat, vagy kisebb területű szakboltokat épnsenek-e?” A „kisebb” alapterület éppen elég gondja a magyar kereskedelemkorszerűnek szánt kérdőívben.

Különösen súlyos hűvé,ja mindezek mellett és után e kérdőívnek, hogy 22 „leendő” létesítményt, rak egy kalap alá, s azokat felsorolva kérdi, döntse el a válaszadó, melyik öt a legfontosabb. így került aztán egymás mellé az új MÁV pályaudvar építése és egy szökőkúté, a köztéri szobrok felállítása és a város lakossága 80 százalékának szennyvízcsatornákkal való ellátása, vagy az ifjúsági park kialakítása és egy új labdarúgó-stadion !) épi tése.

Be kell vallani, hogy a sorok írójának igen kérés örömet szerzett, s még több vívódást okozott e téma, hogy nemes szándékot sértsen meg, avagy a gondos és tudományos, szakembe tervezte, célirányos és valóban használható felmérések melleit eméljen szót. Az utóbbi mellett kellett döntenie. Már csak azért is, mert a nemes szándék nem is a kérdések naivitásán vagy jogosságán futott zátonyra, hanem azon, hogy olyan kérdéseket tett kérdésessé a válaszadók előtt, amelyek már eldöntőit tények, s amelyekbe emiatt objektiven nem szólhatnak már bele.

\/ajúdtak a hegyek ét.

~ egy rossz kérdőívet szültek.

Gvr' - '--•a

térén tehat a kérdés nemcsak naiv. de félrevezető is, mert olyanra vár választ, amelyre az teljesen feleslenek, minden jó Heves me- ' gyei szakember bízvást bizonyíthatta volna ezt, ha megkérdezték volna tőlük. Teljesen felesleges konzervatív alternatívákat feltenni egy

Mmmm

19*3, november 25..

Egy kérdőív

és tanulságai