Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

A filmben riportalanyként Szereplő világhírű ameviku: író. Gore Vidal, azt 'áiiítjb. azért szereti az oiaapäsr.t ét jelese,) ri -rómaiakat, mai"' szeretik az illúziókat. ma­guk ’.€ mesterei ennek a vám es érdeke? -s-óói. :?na^. Ha ez igaz ?e!ttiiről£tft — mar miéi "«éne :enne.' >at -fi bevi5* .döfött az ..óla«, csiz­ma” egy kisvárosából az .örök városba". — akkor az még inkább igái. hogy en­nek a filmes rómainak ória sí és csaknem ellenőrizhetet­len képzelete működik. Nem-' csak akkor, amikor filmet ké szil. hanem az; élet minden pillanatában Bizonyság erre az állító sunkra az a szemléletes mód es munkastílus, ahogyan ez a zseniálisan nagy gyerek összehordja anyagait a fil­men a játékhoz Róma mim élmény számára még egyen­ruhás kisiskolás korában je­lenik meg, ahogyan a tanár megmagyarázza a nagy Cézár kapcsán, hogyan is kelt át a vezér a Rubiconon, amely Rubicon éppen a kisváros környékén folydogáló kis pa­takocska ma a fizikai való­ságban és nem történelem. Mit asszociál Fellini ehhez» Rubiconhoz? Egy későbbi színházat, ahol az öreg szí­nész — kissé ripacs — még mindig vidéki környezetben., teátrálisan sejteti az egykor volt pillanatokat. A tanköny veiméiíy első ta­lálkozása után jön az igazi, a második, ahogyan a fiatal újságíró Fellini megérkezik Rómába. Ez is csak Felini- élmény még, de már Róma is. Nyüzsgés, a habzsoló, har­sogó, nincs jobb szó rá, a za- báJó, a pillanatnak élő, az utcán is szemérmetlenül csak a jelent akaró római tömeg atmoszférája ez, ahol nincs semmi fennkölt nincs sem­mi szent, nincs történelem, nincs áhítat, itt pénzt adnak, politikai meggyőződést sza­valnak, ételt vesznek, bor­délyba mennek. A zsírban cuppog a lábuk, aohvá csali lépünk, mert az önzés, a gyomor, a háj , az érzéket­lenség, formaruhák és épü­letek között gőzölög a hús, s a vér. vásár minden, mert az egész vár06 utcáival és házai­val együtt egy nagy-nagy píác. Ezt a mindenütt nyüzs­gő emberáradatot, ahol min­Mai ív-ajánlatunk: 18.45: Lírai riport Zelk Zoltánnal A 67 éves Kossuth-díjas Költőnek nemrégiben jelent meg új es régi verseit is fel­ölelő kötete. Nem a teljes életművet tartalmazó, de a reprezentáló gyűjtemény, a így azok, akik most ismer­kednek Zelk Zoltánnal — hisz«-) újabb és újabb kor­osztályok nőnek fel —: ki­tűnő költőt,- érzékeny intel-; lek tust, lírai bensőségű al­kotót ismerhetnek meg. Zelk Zoltán korán kapcsolatba került a munkásmozgalom-: mai. s így nem csoda, hogy műveiben Í6 hangot adott ha­ladó nézeteinek, amiért az­tán az sem csoda, hogy kito­loncolták Magyarországról, majd — amikor illegálisan visszatért, bebörtönözték. Zelk Zoltán 67 éves, de még mindig nem „befejezett” al­kotó. Az elmúlt negyedszá­zad alatt, helyét kereső, nyugvópontra sose jutó köl­tőnek bizonyult, s bár ez a helykeresés nem volt mindig jó irányú — a most felmér­hető eredmény azt jelzi, azt igazolja, hogy a sokoldalú művész minden korszaka ér­demes a figyelemre. Az adásban a költővel ké­szült interjú mellett — ter­mészetesen — a verseké a főszerep, amelyeket Káldy Nóra, Mensáros László, Dózsa László, Mádi Szabó Gábor, Ronyecz Mária, Keres Emil és a költő, Zelk Zoltán ad elő. 0SfwM ma. not ember 24„ szombat XCU.VCU? 1HH1USTH AUg, IllIlJ­den tér és utca ordibáló fel­nőttekkel és mindenütt szem- eienkedő. de elsősorban ne­veletlen, gyermekekkel. — a felnőttek is neveletlenek: — van tele. áll a tm esel nyelven talán v hosszúfarkűakhoz le­hetne hasonlítani. Fellir.inek anyira nincs jó véleménye saját népéről. ' A harmadik találkozás ez a mostani, a filmes. Fellini fel akarja fedezni a római pillanatokat, a római embe­rek elleshető mozdulatait, szavait, szándékait és így akar magáról is vallomást tenni. De ez a Fellini gátlá­sos is olykor-olykor. Amikor őt kérdezik szándékai felől a fiatal egyetemisták, e min­dig forrongó lelkiállapot ki­hívó akarói. Fellini majdnem hátrál, saját szándéka elől. De a felvevőgépek mennek, ő a kocsiban ül és irányít, mint a testben az agy. kissé elszigetelve, de vezetékekkel érintkezve, zsarnoki módon osztogatva a parancsokat munkatársainak, akik néha nyaktörő mutatványokra kényszerülnék. A munka izgalma minket is rabul ejt, mert e harma­dik megérkezésben felfedez­teti velünk az ő második Ró­máját, a mélyet, a történel­mit, a katakombákét, a föld alatti építkezések során ke­letkezett nagy-nagy kont- rasztos látványsorozatban: nincs itt egyetlen öncélú kép. vagy mozdulat, mindenből annyi van, amennyi elég a nézőnek a meggyőződéséhez: itt minden időben és térben is többdimenziójű, a jelen visszamegy a múlthoz, s múlt. érintésközeibe érkezik hoz­zánk, ha éppen ezzel az érint­kezéssel, a modem élet föld feletti levegőjétől nem fosz- lanak semmivé a szinte láto­másnak tűnő freskók. Felli­ni beleül teti a nézőt a maga iilmcsináló hintájába és re­píti egyik helyről* a másik­ra, egyik időbeli rétegből a másik térbeli formába. Róma harmadik arca nem lenne más. mint a Róma lé­nyegét alkotó pápai hatalom es külsőség. Illúzió és kép-' 'elet dolga. Fellini itt sem riporter csupán, aki ezt vár­ja tőle. súlvosan csalódik. Az egyházihierarchia jelenét és tradícióit Domitilla herceg- hőnél kezdi 'el* bemutatni, mintha a római előkelő pa­lotában éppen fogadásra ké­szülnének. A torzónak tűnő homályos jelenetek csak be­vezetik. a bíboros érkezését, azt. a tribünszerű felállást, amely egy részletét képezi majd a nagy divatbemutató­nak, ahol az egyházi viselet új formáit vonultatja fel. Ez a képsor, az egyházi rangfo­kozatok külső megjelenítésé­vel eljut a csontvázakon fel- viharzó tüllcsodáig riasztva mindenkit és mindeneket az evilági hiúságtól, hogy a di­vatbemutató végén. a le­eresztett színfalakká!, híme­zett oszlopokkal és drapé­riákkal meghökkentően, döo- beneteá igazságtevéssel elő­kerüljön a csillogó ruhák öt­vözetében és magasságában az öreg fej. nyilvánvalóan a pápai méltóságot és hatalmat megjelenítő és beteljesítő lá­tomás. A látvány döbbenetét már nem is fokozza bennünk a divatbemutató közösségé­nek minden mértéket vesz­tő extázisa; az emberi isten- csinálás e víziója önmagában iszonyatos tragikomikum. Ha eddig Fellini soha nem csi­nált volna filmet, ez a pár perces képi történet akkor is a legnagyobbak közé emel­né. Mi mindent élhetett át és meg ez a művész ahhoz, hogy ő. a római ezt a vallo­mást tegye és igy tegye meg?! Ahogyan a motoros csor­dával a végén végigszáguldo­zik Rómán, az sem véletlen. Így, ebben a harsogásban, épületeiben mutatja meg azt az elpusztíthatatlan örök vá­rost, amely elbírja a jelen szennyét, mert az épületek némán állnak és tűrik a tom­bol ást. Fellini közel áll ahhoz, hogy filmen filozófiát írjon és nem is akármilyent. Itt minden közreműködő — akár Anna Magnani, vagy Renato GiovanelU, vagy az operatőr Giuseppe Rotunno, vagy a zeneszerző Nino Ro­ta csak eszköz a hallatlanul kifeszített és feszes mondani­való tolmácsolására. Farkas András '?)«/(/ szol AZ ILLETÉKES \V\v.' v\SVs\\\N\\\\\\\v Nem a boron volt a hangsúly Október 30-i számunk egyik cikkében kifogásoltuk, hogy a tejipar hetében a re­ceptek egy része alkoholos készítmény volt. Cikkünkre a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője vála­szolt : A tejipari hét rendezvé­nyei során háromféle röpla­pot készítettünk. Ezeken hat tejjel, vagy tejtermékkel ké­szült étel receptjé^ közöltük Az említett hat étel közölt szerepel a svájci olvasztott sajt. A cikk írója kifogásol­ja. hogy ez az étel bort és cseresznyepálinkát tartalmaz. A svájci olvasztott sajt kü­lönleges étel, alkoholégőn vagy bármilyen más hőközlő berendezésen tálalva nem­csak ízletes, de rendkívül de­koratív is. Az étel ízharmó- niáját a sajt, a fűszerek, va­lamint a szeszes italok íz- és aromaanyagai adják. A bor elsősorban ízesítőként szere­pel, a „Founde” alkoholtar­talma a forralás következté­ben nem számottevő. A sze­szes italok ételízesítésre történő felhasználása ha­zánkban általában nem hasz­nálatos. adagolása ez esetben is ízlés szerint célszerű. A cikk szerzője nehezmé­nyezi, hogy az olvasztott sajthoz fehér bort szolgálunk fel. Ennek megjegyzését azért tartottuk fontosnak, mert gasztronómiai szabály, hogy a sajtfélékhez vörös bort ad­junk. Ezzel szemben a „Founde” ízeivel a fehér bor harmonizál. Aki érdeklődik a különleges ételek iránt an­nak ajánljuk, kóstolja meg. A tejipari hét rendezői nem borral, hanem színvona­las tej- és tejtermék-kínálat­tal kívánja népszerűsíteni a korszerű táplálkozás gondo­latát. A A szerkesztőség megjegy­zése: A válasz kommentálá­sát olvasóinkra bízzuk. A ze! ra Naponta olvashatunk megdöbbentő híreket a közleke­dési balesetekről. Elmeberek százai, ezre5 halná*' ideg gon­datlanság. figyelmetlenség, szabályok megszegése miau. Igaznak, sót egyre igazabbnak tűnik, hogy az embe lá­gyén az autós, vagy gyalogos —. mindennap kockára ‘eszi az életét azzal az egyszerű ténnyel !iogy utcára merészke­dik Az ületékesek már eddig is nagyon sokai tettek azért, hogy a közlekedésnek minél kevesebb áldozata legye, •. Bi­zottságok. társadalmi szervek alakulnak, szigorítják a köz­lekedési rend oktatását, illetve a vizsgákat. Minderer.el; bizo­nyos eredményei is vannak. kinek közöttünk azonban cinikus, vuganyk'-d un erek — ezek között szép számmal fiatalok —. akik >t ...iry- nak az óvatosságra és figyelmetlenül, saját és más:..; életét is kockára téve közlekednek. — Mi történt, miért ideges? — Ne is kérdezze! Egy hajszálon múlott, hogy r .em ütöttem a zebrán egy lányt. — Maga taxis, tudnia kellene... Beletúr a hajába és káromkodik. — Nem erről van szó, hanem annak a isit rínék a pi­maszságáról. Megyek, lassítok a zebra előtt. Látón., hogy egy lány áll a járdán és esze ágában sincs elindulni Gázt adok. amikor váratlanul meggondolja magát és elém lép Ahogy beszél, szinte belesápad az arca. — Tudja mi az, síkos úton hirtelen fékezni? Csúszik tovább a kocsi, mint a szánkó. — Na és? — Félrekaptam a kormányt, így csak a kabátja .ért sáros, meg az alsó fertálya, ahogyan a földre csücsült,.. — És a folytatás? — Leálltam az út szélén es kiugrottam a kocsiból.., Mire odaértem már talpon volt. Az ilyen beszélgetést töviről hegyire szereti hallani »r. ember. — Azután? — Éppen el akartam neki kezdeni a sofőrlitániat ami­kor szemtelenül az arcomba nevetett. — Mi van, taxisként? Lökdösődünk, lökdösődünk? — Jöjjön csak, jöjjön — hívtam a kocsihoz. — Tudja, hogy egy hajszálon múlott az élete... Ahogy beszél, szinte a szeme szikrázik az idegességtől. — Azt hiszi, meghallgatott? Pimaszul megveregette a váltamat és faképnél hagyott Elmenőben még megjegyez­te; Ügy látszik, magának rosszak az idegei... A történet elmondása után némileg megnyugszik. — Tudja, én pártolom, óvom, védem, a gyalogosok«; Tisztelem jogaikat. De állítom, hogy amíg a felelőtlen autó­sok mellé nem kerül a dutyiba egy-két ilyen szántéi eí gyalogos is, addig nem lesz rend a közlekedésben. A megjegyzésére akkor semmit aem szóltam, csak ma- magban gondoltam; valószínűleg igaza van... Szalay István ’<wvvwwvv'^^— ...............................-.-.-.----rmminrtri------1................................................“ V AGYIM KOZSEVNYIKOV: Katonaszív A hajó huszonegy órakor távolodott el a folyami ki­kötő falától. Egy ideig eltar­tott, amíg az utasok megta­lálták a helyültet, azután a sürgölődést jótékony csönd váltotta fel. Motorok ütesn®, könnyű lökései, vízcsobogás, csilla­gokkal éke6 égbolt, a folyó hatalmas teste... Sehol nem törnek rá erőteljesebben a gondolatok az emberre, mint ^utazás közben. A szél men­tes hajófar a nedves fém illatát árasztja. A víz két sugárfonatra bomolva sza­lad szét a hajó nyomán. A hullámvédre támaszkodva néztem a tajtékzó víziét, a tajga fekete bársonyfalát. A távol sötétjében kitartóan fel-felvillant, majd kialudt egy apró fény morzejele. Hamarosan egy kisebb mo­toros ért utói bennünket. A hajóról kibocsátottak a ref­lektorral megvilágított: kö­télhágcsót. A függőlépcsőn egy nő kapaszkodott fel a fedélzetre. Magasba emelt arca. amelyen a félénkség és a bizakodás mosolya keve­redett, mintha a víz fölött fügött volna. S amikor a nő a fedélzetre lépett, s a má- sodka'pitány a kajütbe kí­sérte. amikor már felvonták a kötélhágcsót és leoltották a reflektort — a sötétben, állhatatosan továbbra is ott fügött szemem előtt a jöve­vény megvilágított, magasba emelt arca. Egyszer valaki arra okta­tott : ha képtárba látogatsz, a műalkotások sokaságából csak egyetlenegyet tekints meg, azután távozz el, a többivel nem törődve. Csak így lesz teljes az éimény ereje. S akarod, vagy sem, életre szóló kép marad az emlékezeted ben. Ügy Latszik, most valami ha­sonló történt velem. Felmen­tem a felső fedélzetre, ott járkáltam tovább. A parton a tajga szürkéskék tömege hullámzott. A Jenyiszej pik­kelyes ragyogásban sietett az óceán felé. Előttem pedig kitartóan fénylett a nő, ma­gasba emelt, könnyű mo60- lyú, megvilágított arca. Napközben a hajó sem­miben sem különbözött egy szokásos szállodától. Az ét­teremben órákig üldögélték a szolid, tapasztalt sarkku­tatók: rádiót halgattak, könyvet olvastak. Csaknem minden utas ismerte egy­mást. E járattal befejező­dött a hajózási idény, a Sarkvidék lakói vele tértek vissza szabadságukról. A ha­jófar mögött sirályok lebeg­tek. Ez a madársereg látha­tóan sajátjának tartotta a hajót. Még a krasznojarszkí 1 kikötőben felfigyeltem rá, amint 3 tollas csapat közös erőve űzött minden kö­zelítö, ■elegen madarat. Itt a hátsó részben pil­lantottam meg a nőt, aki az éjjel szállt át a motorceról. Gyermeki szenvedéllyel ke­nyérdarabokat dobált a si­rályoknak. Elegáns, idegen szabású ruha, lakkcipő, oldalán apró filmfelvevő. Külföldi! Így már érthető ez a hatáskeltő mód, ahogyan a hajó után szállították a csillogó moto­roson. De fehér, kellemesen ovális arcában, zöldes, félénk pillantású szemében, nyílt homlokán, a tarkóján súlyos csomóiba omló. a vörös szín­árnyalataiban játszó hajában ott pislákolt valami az észa­ki orosz nőre olyannyira jellemző fényből, hogy erő­sen kételkedni kezdtem fel­tevésemben. Turuhanszkban egy nye- nyec család szállt fel a ha­jóra, pórázon vezetett, hatal­mas termetű, vontató ku­tyákkal. Az ebeket a hajó­farban helyezték éL Az uta­sok ekkorra már visszavo­nultak a fedélzetről, egye­dül ez a nő járkált ott vál­tozatlanul és etette a sirályo­kat. A kutyacsapat figyelem­mel követte minden moz­dulatát. Amikor végre tá­vozni készült, erélyes moz­dulattal lökte szét az álla­tokat, az arcán pedig éles­kemény vonás jelent meg, ügy hogy az ebek félrehú­zódtak az útjából. A tajga végeit ért, a föld lemeztelenedve tárta föl a tundra viharos pusztaságát. A folyó hatalmasan, fénye­sen hömpölygött, s úgy uralkodott a mozdulatlan tér­ségen, mint élő hatalom a holtak fölött. Elhaladtunk az ősrégi település, Kárául mel­lett, ahol egykoron Péter parancsára az orosz embe­rek oly hősiesen őrizték a Jenyiszej torkolatát az ide­gen hajók betörésétől. A folyó itt megszűnt ön­maga lenni, a partok eltűn­tek. Gáttalan szélességben vágódtak a hatalmas hul­lámok. verték a hajóoldalt, be-betörtek a felső fedélzet­re* is A hajó dülöngélt. Az alacsony, kéfcesszürtoe fel­hők szinte a vízen úsztak. A folyó imbolygott, amint Ö6Z- szeütközött az óceán súlyos vizével, s ügy tetszett, hogy a föld is imbolyog, ahogy a hajó egyik oldaláról a má­sikra dőlt. A metsző északi aaö hulltukban megfagyasztotta a vízcseppeket, az égbolt kozmikus nagyságában fe­szült a földi térre. A sarkkutatók közömbösen szemlélték mindezt, számuk­ra ez még a Sarkvidék „dé­li” csücske volt csupán és szandálban, pizsamában, könnyű, kerek sapkáoskával a fejükön tettek-vette* a fedélzeten. A nő inkább a* alsó fedélzet magányát vá­lasztotta, amely a fagyos szél és a csapódó jégcseppek mi­att néptelen volt, az ég pe­dig föld-feketébe, a víz ég­sötétbe burkolódzott. Megkértem a fedélzetmes­tert, hogy ha megállnak va­lahol egy téli szállás köze­lében, vigyen magával a partra. Hamarosan figyelmeztet­tek, hogy siessek. A hullá­mokon egy fémcsómak hány­kolódott. A kormánylapátnál a fedélzetmester ült, az eve­zőknél egy matróz, a fedél­zetmester mellett pedig női útitársunk foglalt helyet. A csónakot egy hatalmas ár egy víz alatti kőzátony felé sodorta, ahol a folyó láthatóan megemelkedett és szinte forrt. A matróz tel­jes erejéből evezett, de a keskeny kősáv elháríthatat- lanul közeledett. A fedélaetmester a nő lá­bához húzta az egyetlen mentőövet. A matróz arcán a nagy verejtékcsoppek gör­dültek végig A nő hirtelen, parancsoló hangon fidkSÄ­tett: — Az ellenárba! Aß te- vttsz minket l A fedélaetmester ungadet- meskedett a szokatlan pa­rancsnak és valóban, az el- Smart elkapva, a csónak szerencsésen elhaladt a kő- zátony mellett, hamaress» beértünk az öbölbe és tó- kötöttünk. Sokszínű antóú vízcsiszolta kavicsok és tó­tét hömpHykövek kárt* nagy, bams gerendákból összetákolt kunyhó húzódok meg. Megindultam a Mttké tó lé, de a fedélzetmester matt már teljesen nyugodtan, kis­sé ellenségesen figyelmezte­tett: — Me hamarkodja ti • dolgot! Itt a házigazda —te útitársnőnkre mutatott, majd békülékeny hangon javasol­tat — Ogpte a tanárán Msótó vétóim. Teszek, érne a tmtt'. m. Ügy fönt fel nékem, ható itt valamikor egy gigte» prés mindent uaétlapított. Sík moha. alacsony, alig láthat ónovényzet, földre la­puló cserje, az örök jég kö­vér. sárga, hasaló táblái. A mohásban csillogó patakéit Az ég megszámlálhatatlan kis tóban tükröződik. S ott, ahol a horizont a tundrára hajol, fehér fénnyel táplál­kozó, könnyű felhőgolyók görögnek. A Jenyiszej sú­lyos víztömege tán tori tha­tatlan ul, erőszakosan tör az óceánba. A fedélzetmester hozzám lépett és határozót- tan mondta: ((•'oljUttjuk.) Fellini - Róma 0 hsa fnincia film

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents