Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

Pouge beteg lett „Megrótták" a Skylab legénységét HOUSTON: Munkás hétköznapra vir­radtak vasárnap a legújabb Skylab kísérleti program asztronautái. A tervek sze­rint Carr, Gibson és Pouge a nap legnagyobb részét magukkal hozott mintegy 900 kilogramm összsúlyú új lei szerelés és utánpótlás elhe- helyezésével tölti, ami _ fi­g yelembe véve a súlytalanság okozta nehézségeket — ke meny munkát ígér. Az új legénység tagjai egyébként „megrovást’’ kap­tak a földi űrközponttól amiatt, hogy megpróbálták el tusolni Pouge űrhajós első napi űrbetegségének egyes tüneteit. Carr parancsnok, ürhajóstársának betegségével kapcsolatban csak émelygést jelentett, nem tett említést arról, hogy Pouge hányt is, ami az űrhajósoknak magne­tofonon rögzített egymás- közti beszélgetéséből derült ki, és jutott a földi irányitó- kózpont tudomására. A Skylab amerikai űrállo­más legénysége hétfőn is azon fáradozott, hogy lakha­tóvá tegye az űrlaboratóriu- mot. Bar már nem szenved­nek a súlytalanságtól, a mun­ka meglehetősen nehezen ha­lad. Ennek ellenére megkezd ték a tudományos program végrehajtását Gibson vért vett magától és két társától. Fon­tos feladat a Skylab hűtő' rendszerének megjavítása. Kadhafi Beigrádban BELGRAD Nyárádj Róbert, az MTI tudósítója jelenti: Kadhafi ezredes, a líbiai államfő vasárnap a kora dél­utáni órákban ötnapos hiva­talos, baráti látogatásra Ju­goszláviába érkezett. A líbiai elnököt a belgrádi repülő­téren vendéglátója, Tito ál­lamfő köszöntötte. Kadhafi megérkezése után a jugoszláv fővárosban megkoszorúzta az ismeretlen katona síremlékét, majd a délutáni órákban megkezdődtek a két államfő tanácskozásai. Politikai megfigyelők bizo­nyosnak tartják, hogy Tito elnöknek eg a szélsőséges né­zeteiről ismert arab vezető­nek a megbeszélésein elsősor­ban a közel-keleti helyzetről lesz szó. Az eszmecsere je­lentőségét növeli, hogy arra közvetlenül a jugoszláv ál­lamfő Kijevben tett látoga­tása. és a legmagasabb ran­gú szovjet vezetőkkel folyta­tott megbeszélései utón kerül sor. Beigrádban hangsúlyoz­zák, hogy a 31 éves libiai elnök ezúttal elsőízben láto­gat el az arab világon kívül eső országba. A két el nem kötelezett ország, Jugoszlávia és Líbia álláspontja, sok azonosság mellett, több külpolitikai kérdésben, fgy többek között a közel-keleti helyzet rende­zésének megvalósítását illető­en is. eltér egymástól. Ettől függetlenül a két ország bi­laterális kapcsolatai jól fej­lődnék' Jugoszlávia hozzáve­tőleg félmilliárd dollár ér­tékű beruházást eszközöl az észak-afrikai országban, ahol, jelenleg is több mint 500 szakembere dolgozik. Líbia viszont éppen ezekben a na­pokban — a nyugat-európai nagy olajválság közepette — szállít kedvező áron jelentős mennyiségű olajat Jugoszlá­viának. Görög heWxeih&p Kilencen meghaltak az összecsapások során A görög kormány szóvivő­je vasárnapi sajtóértekezle­tén beismerte, hogy — a ko­rábbi hivatalos jelentéssel el­lentétben — az athéni diá­kok és a fegyveres erők há­rom napja tartó összecsapás­sorozatának nem öt, hanem kilenc polgári halálos áldo­zata van. Állítása szerint a rendkí­vüli állapotot Papadopulosz elnök Markezinisz miniszter- elnök kérésére rendelte le. A kormány minden eszközt fel­használ „a rend helyreállí­tására és megőrzésére”, hogy azután „a lehető leghama­rabb” megtarthassa „a par­lamenti demokrácia vissza­állítását célzó” általános vá­lasztásokat. Az athéni rádió szerint öt személyt különleges katonai bíróság elé állítanak a nagy­városokban elrendelt gyüle­kezési tilalom megszegése miatt. A letartóztatottak pon­tos száma nem ismeretes, a kormányszóvivő hétfőre je­lezte az ezzel kapcsolatos hi­vatalos közleményt. A pén­teki leghevesebb összecsapá­sok gócának tartott athéni műszaki egyetem dékánját — családja szerint — letartóz­tatták és több egyetemi al­kalmazott ellen körözést ad­tak ki. Vasárnap a rendőrség , nagyszabású kutatást folyta­tott a diákmegmozdulások ál­lítólagos vezetői után. • Az őrizetbe vett görög diá­kok hozzátartozói a'Nemzet­közi Vöröskereszt közbelé­pését kérik a fiatalok rend- ’ őrségi kínzásainak megaka­dályozására. Több görög ellenzéki polir tikus támogatásáról biztosí­totta a demokráciát követelő fiatalok mozgalmát. Közt,ük van Panaiotisz Kanellop,u- losz volt miniszterelnök, aki ugyanakkor elhatárolta ma­gát néhány diákjelszótóL Megnyílt a CDU kongresszusa Bochkor Jenő, az MTI tu­dósítója jelenti: Csaknem hétszáz küldött részvételével megnyílt va­sárnap Hamburgban a Nyu­gatnémet Kereszténydemok­rata Unió országos kongresz- szusa. A háromnapos tanácskozá­son elsősorban belpolitikai, jórészt társadalompolitikai kérdések szerepelnek a napi­renden (beleszólási jog, köz­oktatás, szakmai képzés stb.V, ennek megfelelően mintegy 2500 határozati javaslatot vi­tatnak meg a küldöttek. Megfigyelők véleménye szerint aligha lehet arra szá­mítani, hogy a CDU világos alternatívát fogalmazzon meg a szövetségi kormány prog­1073, november 20„ kedd Kormányzati krízis az USA-ban Nixon elnök „kétfélidős” találkozón fogadta a képvi­selőház és a szenátus legfon­tosabb köztársaságpárti sze­mélyiségeit A találkozó cél­ja félreérthetetlenül az volt hogy az elnök megszerezze saját pártja törvényhozóinak támogatását és ily módon megerősítse egyre ingata­gabb belső helyzetét November első fele a bel­politikai katasztrófák egesz sorát hozta Nixon szamara. Ezek kiindulópontja még mindig az emlékezetes Wa- tergate-ügy, tehát az a be­törés, amelyet, az adminiszt­ráció egyes vezető tisztségvi­selőinek áldásával a demok­rata párt választási főhadi­szállása ellen követtek le a legutóbbi elnökválasztási kampány során. Köztudott azonban, hogy azóta ez az ügy messze túl­nőtt magán a betörésen. A vizsgálat során egész csomó súlyos pénzügyi és politikai korrupció bukkant fel a ho­mályból. S ami ezeknél is je­lentősebb: napirendre került Nixon és körének egész ái- lamvezetési módszere. Az, hogy vajon az Egyesült Álla­mok áttér-e a titkos politi­kai módszereket alkalmazó, a végrehajtó hatalom abszo­lút felsőbbrendűségén ala­puló kormányzatra — vagy fenntartja az amerikai típu­sú demokrácia eddigi kor­mányzati módszereit. Ez a vihar már eddig is rengeteg áldozatot követelt. Voltaképpen ez sodorta el es kényszerítette lerflondásra' a korrupció miatt börtön kü­szöbére került Agnew áléin ö- ‘ köt Ezért van vád alatt ltd* volt kabinetminiszter, 6 ebbe bukott bele a Fehér Háznak az a gárdája, amely Nixon oldalán eredetileg az orszá­got ténylegesen kormányoz­ta. A valóságban tehát sokkal többről van szó, mint a Watergate-ügyről. S minden résziét, minden epizód, ami ebben az ügyben nyilvános­ságra került, nyomban Nixon személyes jövőjét és az ame­rikai kormányzati módszerek lényegét érinti November el­ső felét éppen az tette poli­tikai katasztrófává, hogy olyan epizódok bukkantak fel, amelyek az elnök helyze­tét erősen súlyosbítottak. Lé­nyegében az történt, hogy Nixon október vége felé me­nesztette Cox különleges ügyészt, aki a Watergate- ügy kivizsgálásával volt meg­bízva. Cox nem akart bele­egyezni abba, hogy Nixon a Fehér Házban lefolyt beszél­getéseket rögzítő, s így az ügyben perdöntő magneto­fonszalagok helyett azok ..át­iratát” bocsássa a szövetségi bíróság rendelkezésére. Cox menesztése az igazság- ügyminiszter és helyettesénei' lemondásához vezetett, akik nem voltak hajlandók aláírni a különleges ügyész felmon­dólevélét. "Ez az ügy Nixont szembe­állította az. egész, kongresz- szussal: azokkal a republika- nuspárti honatyákkal is, akik eddig védelmezték az elnö­köt. Ennek következtében az elnök kénytelen volt vissza­vonulót fújni és beleegyezni abba. hogy a kilenc legfon­tosabb magnetofonszalagot átadja a szövetségi bírónak. Ekkor derült ki, hogy a ki­lenc magnetofonszalag közül kettő hiányzik. Mégpedig csodálatos módon éppen az a héttő, amely Nixonra terhelő bizonyítékokat szolgáltatha­tott volna. Az egymásnak ellentmon­dó, kapkodó magyarázatok lehetetlen helyzetbe hozták Nixon elnököt. S miután — mint említettük — a Water- gate-ügy csak jelképe az amerikai kormányzati rend­szer egészét megingató vál­ságnak. soha nem hallott erő­vel hangzott fel a követelés: az elnök mondjon le. Ezt a követelést különö­sen az tette a Fehér Ház szá­mára veszélyessé, hogy a kor­mányon levő republikánus párt a legutóbbi részleges választásokon komolyan visz- szaesett és ezt a Fehér Ház körüli botrányoknak tudják be. 1974-ben időközi válasz­tások lesznek, amelyeken az egesz képviselőházat és a szenátus egyharmadát újra­választják, A köztársasági törvényhozók attól reszket­nek. hogy elvesztik mandá­tumukat, ha a belpolitikai válság árnyékában kel) vá­lasztási harcba bocsátkozni­uk. Végül: 1976-ban elnökvá­lasztás lesz, s az elnökvá­lasztási küzdelemben a hiva­talban levő elnök mindig nagy szerepet játszik. Ezért az utóbbi napokban egyre jobban elterjedt az a kombináció, hogy a lemon­dott Agnew alelnök helyé­be kinevezett, ugyancsak köztársasággá Ni Gerald Ford kinevezése.jóváhagyása titán megindul majd az álta­lános politikai támadás Ni xon lemondásának kikény szerítésére. Ez ugyanis bizto­sítja még három évig a re publikánus adminisztráció hi­vatalban maradását. Egyben azt a reményt nyújtja, hogy három év alatt a republiká­nusok sebei behegednek, a botrány árnyékától megsza­badulva Indulhatnak az 1976- os elnökválasztási küzdelem be. A külvilág, a világpolitika szempontjából nem kockázat, mentes mindaz, ami az Egye­sült Államok belpolitikai éle­tében történik. Tagadhatat­lan, hogy Nixon hivatali idő­szakában érlelődött meg az az amerikai politika, amely az erőviszonyok józanabb tudomásulvételen alapult és ezzel javította a nemzetközi enyhülés lehetőségeit. Ez ter­mészetesen nem Nixon sze­mélyes műve, hanem a nem­zetközi életben bekövetke­zett erőviszony-változások következménye. Mindamel­lett Nixon esetleges távozá­sa jelt adhat az enyhülési politika amerikai ellenfelei s-zámára az aknamunka fo­kozására, s ezért lassíthatja ideiglenesen visszavetheti a nemzetközi enyhülés folya­matát. A tényleges helyzet azon­ban az, hogy a külvilág — az amerikai kormányzati rendszer, az amerikai élet­forma e nagyszabású válsá­gának csak szemlélője. Nixon jövendő sorsa ma egyértel­műen amerikai belpolitikai ügy és csakis az Egyesült Államok belpolitikai dzsun­gelében folytatott közelharc során dói majd el. ramjával szemben, ezért nem annyira a tartalmi kérdé­sek érdemelnek J figyelmed mint' az, hogy rrílfyén t’árno-'" gatást élvez a Helmuth Kolif elnök vezette új vezetőség a CDU részéről. így például a foglalkoztatottak beleszólási jogáról két. koncepció alakult ki a CDU-n belül, az egyik hívei Kohl köré csoportosul­nak, a másik "irányzat pedig Hans Katzer szociális szak­értőt támogatja; A kongresz- szus előestéjen ismeretessé vált, hogy a két tábor nagy­jából azonos erejű, másszó­val az új pártelnök — aki Rainer Barzel utóda lett á nyár elején —, aligha szá­míthat politikai elképzelései­ben pártja teljes támogatásá­ra. A külföldi sajtótudósítók nagyobb figyelmet szenteltek Carl Carstens, parlamenti frakcióelnök (CDU—CSU) szavainak. Carstens több órás beszé­dében világította meg a nem­zetközi és a belső helyzetet és ezzel összefüggésben éle­sen támadta a nyugatnémet kormány politikáját. Az el­lenzéki politikus azt próbál­ta bizonygatni, hogy. a kö­zel-keleti háború csapást mért az enyhülési politikára, majd nyomban megkérdője­lezte a szövetségi kokmany keleti politikájának eredmé­nyeit. A CDU—CSU — állította Carstens — nincs ellene az enyhülésnek, de ha ismét ha­talomra kerül, akkor jobb enyhülési politikát fog kö­vetni, amely többek között nem áldozza fei a neme; egység helyreállításinak cél­ját. Hosszabb beszédet tartott Helmut Kohl pártelnök is de főként belpolitikai kérdé' seket feszegetett. Carstenshe5 hasonlóan ő is sajnálkozott azon, hogy az FDP . elutasí ­totta a CDU—CSU szövetség: ajánlatát és ismét azt han­goztatta, hogy a szabad de­mokratáknak minden irány­ban alkalmasnak kellene mu­tatkozniuk a koalícióra. A két kulcsbeszédet köve­tően a párt egyes tisztségvi­selői adtak számot' tevékeny­ségükről, majd megkezdődött a határozati javaslatok meg­vitató«. Magyar hormánykiíid Ittség uiatott a Guineái Köztársaságba r»r. Papp Lajos államtit­kárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjé­nek vezetésevei kormánykül­döttség utazott a Guineái Köztársaságba. A küldöttség részt vesz az 1970. november 22-i Guinea elleni portugál agresszió visszaverésének harmadik évfordulóján ren- ■ dezendő ünnepségeken. A görög kormány » tüntetők ellen bevetette a hadsereget is. (Népújság-lelcfoto — MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents