Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
FCLÖP LAJOS: Magyar! Hajnal hasad! Két kemény század pergett le, látod, s kezd igazolódni látomásod, melyet oly soká érvényesíthetsz: „írok a boldogabb maradéknak, . ■. írok a huszadik századnak, hol a magyar igazán magyar lesz." Kétszáz éve született Csokonai Vitéz Mihály NEM SOKKAL kétszáz esztendő előtt történt, hogy egy bécsi testőr, különben magyar nemes úr, a császári udvar pompáját odahagyva hazatért s a Tiszaháton széjjel tekintve úgy találta: sivárak itt a viszonyok, pal- lérozatlan a nyelv, nincs magyar tudomány s nyoma sincs a nálunk haladottabb európai nemzeteknél felvirágzott szép-literatúranak. Bessenyei György volt a testőr s az már rég tudott, hogy felismerését milyen tett követte: előbb drámákat írt, aztán átgondolt művelődési programot készített, amelynek célja egész akkori kultúránk megjobbftása, az európai fejlődéshez való Igazítása volt. Törekvéseinek kezdetét az 1772-es dátummal szokás jelölni, a híresjeles klasszicista mű, az Agis tragédiájának megjelenési évével. S milyen különös: a Bessenyei-program csírázásának idején, egy évvel az Agis megjelenése után megszületik az a költő is Csokonai Vitéz Mihály személyében, aki nem csupán részese, de kiteljesítője és ösz- szegezője lesz majd mindannak, ami 1772 és 1004 között a felvilágosodás jegyében történt irodalmunkban. Ma erre a költőre emlékezünk, születése kétszázadik évfordulóján. Csokonai talán a legiga- zabban s .legteljesebben felvilágosult. költőnk. A polgárosodás gondolatával már a reformáció idején magát elkötelező Debrecenben született, családján belül is polgárnak minősíthető környezetben. A híres debreceni kollégiumba kerülve is a polgárság szellemisége övezi, még akkor is, ha helyenként és időnként' a konzervativizmus kövületeit kellett itt megtörni egy-egy tudós tanárnak. Hatvani István pl. a természettudomány oktatását modernizálja s első ízben tanít országos viszonylatban kémiát. Szilágyi Sámuel Voltaire Heriade-ját, a felvilágosodás époszát fordítja itt ekkortájt, Maróthy György pedig zenét tanít, ami a lírikussá levés útján különösképp fontos momentum egy költő életében. S tán az sem hanyagolható tény e szellemi környezet megrajzolásakor, hogy 1776-tól francia nyelvmester tanítja itt az ősi kollégiumban a meg-világoso- das nyelvét, Csokonainak olyan tanáráról is tudunk aztán — Fodor Gerzsonról van szó —, aki a Martinovics-mozgalomban is részt vett. MINDEZEK voltaképp meg is magyarázzák: miért lehetett alkalmas az egyébként is rendkívüli képességgel és tehetséggel megáldott Csokonai minden új befogadására s arra, hogy a sokféle élményt és hatást európai színvonalon lényegítse magyar költészetté. Olyan műveltséganyag birtokosa lett itt, amellyel az egész akkori Európa szellemi világát megközelíthette. Az antik irodalom remekeit éppúgy, mint Tassót, Metastasiót, Ariostót vagy éppen Gess- nert és Bürgert, de Rous- seaut, Voltaire-t és az angol szentimentális költőket, Youngot és Herveyt is. Alighanem innen van, hogy viszonylag korán költői programot is szab magának, ami egyfelől a meghódított tudás (elsősorban is a poétamesterségben) rendszerezését jelentette, másfelől meg ars poetica megfogalmazását, amely utóbbi ha később módosul is, elkészülte idején a költői tudatosság szép, sok vonatkozásban. egyedülálló példája. A vidám természetű poéta c. versről van szó, mely a „ßzen. ti mentális költészet sápadt fájdalom- és halálkultuszát” utasítja el s a rokokó hangszerelésével kifejezhető öröm igenlését fogalmazza meg... Rokokó és szent imént aliz- mus. Máris ott vagyunk a Csokonai-oeuvre összegezésvoltának két fontos összetevőjénél. A szintézisteremtés során. — a Urában legalábbis — Csokonai itt teremt elsősorban időálló müveket. Az ok alighanem abban keresendő, hogy az előbbi, a rokokó „versformáinak strófa-szerkezeteinek, rím-kombinációinak roppant változatosságát” alakította ki, az utóbbi meg — már a fenti vers szentimentalizmust. elutasító gesztusa után jóval, a Lilla-szerelem lezárulta után — legfájóbb, legbensőbb élményeinek lehetett foglalata... A SZINTÉZISTEREMTŐ Csokonai sokoldalúságát persze más is dicséri. Elsősorban is politikai, művelődés- történeti érdeklőd ése-tájékoütsága, de az a szándék is, hogy mindazt, amit a felvilágosodás bölcseletéből magába szívott, lírává oldja, sőt a poézis mesterségbeli fortélyait kutató esztézis iránti vonzódása is, mely utóbbinak különösen nagy értekei vannak, hisz igazában már a Kazinczy-fél# klasszika normáin mutat túl, nem is csak 9 romantika, de a népies realizmus irányába. Ki ne ismerné fel például Az álom c. vers jellegzetesen a felvilágosodás filozófiájából táplálkozó materializmusát, s a Magyar! hajnal hasad c. költemény poltikusságát, tanulmányaiban meg az irodalom s a művészet elméleti kérdéseiben való jártasságát. S természetesen azt is, hogy nem egy művével egyike az elsőknek a XVIII—XIX. század fordulóján, akik a népiesség leglényegét s fontosságát felismerték s a még sokáig tekintélynek számító Kazinczy ellenében vállalták és vallották a póriasság gyakorlatát, annak szükségességét a versköltésben. S ha ezt a sajnos, tragikusan korán lezárult életpályát tovább vizsgáljuk, még mindig akad benne bőven olyan alkotóelem, amely egyik vagy másik, 1772 és 1795 közé iktatható előzmény vagy kezdemény ki- teljesítése, vagy legalábbis továbbvitele lesz. Gondoljunk csak drámaírói munkásságára, amely Bessenyei eredetit alkotni akarását folytatja, vagy Dorottyára. amely mind műfajában, mind valóságanyagában az egykorú magyar világ egyik leghívebb vetülete, s a balsikerű Diétái Magyar Múzsára, amely a Magyar Museum, az Orpht'us s az Uránia törekvéseit is folytathatta volna, de csak a „polgári-felvilágosult eszmények közti hányódásnak megrázó dokumentuma” leheteti a korviszonyok mostohasága miatt... CSOKONAI kétszáz év óta van jelen Irodalmunkban. Jelenlétét az utódok, költőutódok sokasága nyugtázta s egyben interpretálta is, mint a magyar líra legjobb, legszebb, legnemesebb hagyományainak egyikét. Petőfi, Ady, Tóth Árpád vagy Dsída Jenő Csokonai-reflexiói egyaránt beszédes példák lehetnek. Ma, születésének kétszázados fordulóján akkor leszünk Igazán méltók örökségére, ha emlékét nemcsak ápoljuk, hanem költészetének mának szóló igazságait és gazdagságát a maga teljességében meghódítjuk. Azaz: megszűnik csak iskolai olvasmány lenni a Csokonai-versek gyűjteménye, s bevonul az élményt jelentő művek gazdag tárházába ... LÖKÖ8 IS.TVAN Vigadj, magyar haza! s meg ne tagadd (ömölt Javaidtól azt a valódi örömöt, A mellyért víg hanggal echózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége vau már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak. Menyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők móstohás keze szőtt. Az eltépett gyásznak rongyainál fogva Tttndökük egy nyájas hajnal niósolyogvg. Setét völgyeinkre súgárit ereszti. Mellyel a megrögzött vak homályt szél/eszi Biztatja hazánkat vldámlló képe. Hogy mar a magyarok napja is kUépc, 8 rövid Időn felhág egünk délpontjára. Hogy világosságot hintsen valahára. Kelj fel azért magyar! álmodból serkenj fel. Már orcáidra süt e nyájas égi Jel. Kelj fel! s ázsiai Musáddal köszöntsed, Elibe háláló indulatld öntsed. Örvendj, hogy elmúlván a setét éjszaka, Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka. Ez által egy kövér reménység táplálhat, Hogy még napod fényes delére felszállhat. Lesz még a magyarnak ollyan dicső neve, A miilyen volt a Mars mezején eleve; S még azok is laurust fűznek magyarlnkra, Kik most finnyás orral néznek herosinkra. Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat. Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat. Jer! Imé Nymphái már a víg Dunának Elődbe koszorús főve) indulónak. Kzt minap egy jámbor magyar énekelte, S benne a huszadik századot képzelte. Csokonai Vitéz Mihály: <VVSVVVW\AMAAAAAAAAMWiVAV ] A PATYOLAT Levetkezett kedvesem, Már feredni készül; Jer, Musám! majd meglesem, Millyen ruha nélkűL De látod-é? nem matatja Ö e bokroknak kincsemet. Őrzi vékony patyolatja Gyönyörűségemet. Mint a napnak tekinteti Mikor a setét felhőkből kivetkezik, Kiderül, s magát szebben kedvelteti, Ha csak vékony ködök fedezik- Egy az ő szépségei, Mellyeket a ruha fedett, Komor fedelei Közzűl kifényesedett Es most csak egy világos Ködből sugározik, Mellyből súgára méltóságé.® Eénynye! játszadozik. — Oszolj szél jel, kis selyem köd, s tisztül.! fel. Ne fogd el napomat, kis fellegecske! Bár téged drága pénzért tanúit kézzel Szövött is az ázsiai legszebb menyecske. Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Via kid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd a mire kért: Ezer ambrosia csókkal Fizetek válaszodért. Madame! azt kérdezed tőlem, melyik a legjobb csók? S ha megfejtem ez édes kérdést, fogadod, hogy jutalmát ezt a legjobb csókot ajánlod énnekem? Te tudod, hogy fiú és baráti csóknál egyebet nem esmérek. de jól látom, hogy ezeket nem is érted a te kérdésedbe. Jól látom én azt, hogy a szerelem rózsáiba termett csókokról tudakozol, eléggé megmagyarázta azt nékem 0 te kecsegtető pillantásod, amely nem komor philo- sophusi feleletet várna ént ölem, de minthogy én abba a paradicsomba járatlan vagyok, s ama jónak és gonosznak tudásának fájáról azon édes gyümölcsöket még nem szedMelyik a legjobb csók ? tem, csak úgy felelek fontos kérdésedre, amint a természet, az értelem. és a philosophic világosítanak. En tehát azt mondom, hogy a szeretetve érdemelten tárgyak mindazok, valamelyekben szerétet nem laláltatik. A szeretet egy oly titkos vonóerő és sympathia, mely csak oda szívódik, hol szereidének viszontaglalását érzi. A pompa, a cifraság, a kincsek érzéketlen dolgok, nem érdemlik a szívnek szerelmét. Az az indulat, melyet az emberekben ezek támasztanak, sokat különbőz attól, melyet igaz szeretetnek lehet mondani. Vak halandók! kik annyira esdek- letek a vagyon után, nézzétek el ezt a záros koporsót, melybe a döglött aranyat őrizitek, szégyenüljelek el. Micsoda szerelmet, s gyönyörűséget találhat a ti szivetek egy oly holt szépségben? Szomorú tévelygés! Vak szeretet! Csak a lélek méltó a szeretette, mert csak a’ tud visszaszeretni, s csak a’ méltó a szeretőre. A szeretetnek legtisztább s legszentebb adója a csók. ez a mennyei maradvány, mely a megromlott főidet elhagyó istenek édes nektárjának és ambrósiá- jútiak egyedül való maradványa. Valósággal kellemetes dolog az a csók, melyet egy szép orcának piros rózsáiról szedünk. Valósaggal, aki a dolgot úgy érti, mint ti értitek, szerelmes, szerencsés szeretők. azt fogja mondani, hogy megholt állat az a csók, amelyre a megesókoltatott szépség csókot nem ád vissza, és az én értelmem szerén!, is az a legjobb csók — mert nem méltó a csókra semmiféle olyan tárgy, mely a csókra csókol nem ád vissza —, és így tehát, azok az édes összecuppanásaik két szerelmes ajakaknak, midőn egyik száj a másikat verdesi; mikor Amor a Legkellemetesebb bosszú- állással ugyanazon pontban lövi ki mind a két nyilát: ezek, mondom, a valóságos csókok, milcor igazságos feloszlással annyit adunk egymásnak, mint amennyit elveszünk. Csókolja tehát valamely válogatott száj a mellet, akár a homlokot, akár a kezet, de rám nézve sohasem történjen meg, Hogy az én gyönyörű asszonykámnak egyebét csókoljam, hanem csak azt, ami visszacsókoló, ti. i. az ő szócskáját. amelyre akkor kiszalad mind a kettőnknek a lelke, és az maga is csókolódik. s a körülötte lebegő leheletekkel életet ád a csókoló rubintok szép kincsének: akkor azok a meglelkesedett csókok egy kisded cuppanósba a legnagyobb dolgokat beszélik el egymás közt, s azokat a legédesebb titkokat, melyeket csak ők értenek, s mások belőle semmit sem tudnak. Ilyen gyönyörűséget érez egy lélek a másikkal egyesülvén; ilyen csókokat érez egy száj a másikba űtődvén; és valamint az ilyen csókok megcsókoltatnak, úgy a lélek is öszvetatálkozván, szeretnek és visszaszerettetnek. rtAVVVWWVVVVtVWWVVWWWW'AMAWWWVVVVWAVWAV'^WAV, Cm» Ií o ii a i li őszön lése Köppenj fel nyelv, légy könnyed és bohém lebegjetek táncosán, ti sorok, színes kepek, játszi hangulatok, kösziintsétek Vitézt az ünnepén. Debrecen fia. ország vándora, garabonciás, örök csavargó, hívoÉ Patak, Komárom és Csurgó, hogy aztán csak meghalni térj haza.
