Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

^AA^A/V^^^VV^AAAA^^A^^A,VV^AvV^A^V^AAAAA^AAV^AAMAAA/»^VW^MAA(^;

Szerda esti külpolitikai kommentárunk:

Főbelövendők

clubja

MARIANO RUMOR olasz kormányfő két legádázabb ellensége az infláció és a neofasizmus.

t

Ami az előbbi jelenséget illeti, a fontosabb közszükségleti cikkek árbefagyasztásának fenntartásával, a beruházási kedv felcsigázásával, az ország zilált gazdasági helyzetéhez igazodó szigorúbb adópolitikával a, júliusban megalakult kabinet máris számottevő eredményeket ért el. A szélsőjobboldali veszély azonban erősebb, mint valaha.

Erre utal a múlt hét végén La Sleziában leleplezett neofasiszta összeesküvés. Szerdán újabb két személyt vettek őrizetbe a karabinierik, s ezzel már hétre emelkedett a letartóztatottak száma. A nyomozás azonban nagy apparátussal tovább tart, elsősorban Itália északi nagyvárosaiban, Genovában, Padovában és Livornó- ban. S ami egyáltalán nem meglepő: már az eddig tisztázott részletek világosan bizonyítják a neofasiszta terroristák szoros kapcsolatát Giorgio Almirante legálisan működő pártjával, az MSI-veL

AKI VISSZAEMLÉKEZIK a hatvanas évek derekán lezajlott és nagy botrányt kavart Sifar-ügyre, az óhatatlanul párhuzamot von a katonai kémelhárítás egykori tisztjeinek akkori szervezkedése és a most leleplezett összeesküvés között. Akkor is, most Is közismert olasz személyiségek: politikusok, szakszervezeti vezetők kerültek a „likvidálandók listájára”, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a Sifar hajdani parancsnokai elsősorban a kommunista funkcionáriusok rajtaütésszerű foglyulejtését tervezték, míg a La Spe- ziában házkutatás során talált halállista 1617 szereplőjére azonnali felkoncolás várt volna.

Legfrisebb jelentések szerint nyilvánosságra került jó néhány név erről a listáról. Például Enrico Ber- lingueré, az OKP főtitkáráé, Pietro Nannié, a szocialista párt elnökéé, de rajtuk kívül szép számban találhatóak a „főbelövendők klubjában” baloldali kereszténydemokrata szenátorok és képviselők, lapszer- ’> kesztők, sőt művészek is, mint például a színésznek és rendezőnek egyaránt kitűnő Gian Maria Volonté.

MESSZIRE NYÚLNAK a szálak, ezért a nyomozás J rendkívüli tapintattal folyik — írják az olasz lapok, $ Itália közvéleménye viszont a tapintat helyett erélyes j nyomozást sürget, hogy a Mussolini nyomdokain lép- ) kedők kedvét egyszer, s mindenkorra elvegyék min- < denfajta összeesküvéstől. <

k «VWWVV^AAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AA^WWA^^v

Szükségállapot Angliában

Befeisződtek a szovjet- iugoszláv tárgyalások

Szerdán Kijevben befejeződtek a tárgyalások Leonyld Iírezsnyev. az SZKP KB főtitkára és Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök, a JKSZ elnöke között. (Képünkön a két politikus és Tito felesége az ukrán népgazdasági kiállításon.)

A tárgyalások eredményeiről közös közleményt hoznak nyilvánosságra.

Harmadik találkozó a 101-es kilométerkőnél

A Közel-Keletről érkező hírügynökségi jelentések szerdán, kora este arról számoltak be, hogy megegyezés született a Biztonsági Tanács legutóbbi tűzszüneti felhívásainak végrehajtását célzó hatpontos egyiptomi- izraeli megállapodás vitás kérdéseiben Gamazi egyiptomi és Jariv izraeli tábornok szerdán délelőtt megtartott háromórás találkozóján, amelyen Ensio Siilasvuo tábornok, a közel-keleti ENSZ- békeerők főparancsnoka ■ elnökölt

A közép-európai idő szerint 14 óra után befejeződött eszmecseréről távozóban Siilasvuo tábornok újságírókkal közölte: a két fél — a hatnapos egyezmény szellemében — csütörtökön reggel hét órakor (közép-európai idő) a sebesültekkel megkezdi a hadifoglyok kicserélését, és addig az izraeliek átadják az ENSZ-katonáknak a Szuezt Kairóval összekötő országúton levő ellenőrző pontokat. A sebesült hadifoglyokat a nemzetközi Vöröskereszt repülőgépei viszik Kairóba, illetve Tel Aviv-ba.

Amennyiben ez megvalósult — folytatta-Siilasvuo— ismét megindítják a harmadik hadsereg élelmiszer- és gyógyszer-utánpótlását és haKi^itiger Tokióban

•.A?*-.:«*Szerdán élte át Anglia az energiahelyzetre hivatkozó szükségállapot első napját. A kormány utasítást adott a közigazgatási szerveknek és az iparnak a tüzelőanyaggal való takarékoskodásra. A tíz százalékos tüzelőanyagcsökkentés következtében kialudtak szerte Nagy-Britanniá- ban a fényreklámok, betiltották a villanyfényes esti sport- rendezvényeket, a hivatalokban és gyárakban alig fű- tenek, a mozik és színházak nézőterén is korlátozták a fűtést.

Kissinger amerikai külügyminiszter két napig Tokióban tárgyal. Képünk: Ohira japán külügyminiszter (jobbra), fogadja amerikai kollégáját.

(Népújság-telefoto — AP—MTI—KS)

A KÖZÖS PIAC kormányfőinek csúcstalálkozójára tett javaslatával Pompidou francia köztársasági elnök hosz- szas tartózkodás után egy csapásra a nyugat-európai reflektorfénybe került. Szerte a világon politikusok és kommentátorok találgatják: milyen okok kényszerít hették a francia államfőt ily váratlan és látványos kezdeményezésre. Az okok sorában a kényszerítő nemzetközi köri.: mények (a Közös Piac éles olajválsága és politikai statisztaszerepe a közel- keleti konfliktusban) mellett feltétlenül döntő szerep jutott a francia belpolitika eseményeinek.

Mindenekelőtt: meg kellett erősíteni az államfő meglehetősen meggyengült személyes pozícióját. Akár megengedhetőnek ítéljük erkölcsi és emberi szempontból, akár nem — tény marad, hogy a Pompidou egészségi állapota körüli találgatások a francia belpolitikai harc szerves részévé váltak. Az elnök a csúcskonferencia öszehívósá- ra tett javaslatával meg akarta mutatni, hogy változatlan fizikai és szellemi energiával vállalkozik nagyszabású kezdeményezésekre.

S ez nemcsak egészségi okokból volt időszerű. A gaulleistákat. a francia korPompidou kártyái

1973, november 15» csütörtök

mányzópártot a közelmúltban olyan politikai vereség érte, amely igen érzékenyen befolyásolta Pompidou helyzetét. Sőt: felfedte, hogy a kormánypárt egysége felbomlott.

Ez a politikai kudarc az elnöki mandátum időtartama körüli vitában érte a kormányt. Látszólag lényegtelen alkotmányjogi kérdésről volt szó, amely az ország közvéleményét teljesen hidegen hagyta. A De Gaulle által kezdeményezett, érvényes alkotmány szerint egy francia államelnök hivatali ideje hét esztendő. Ennek megfelelően

1976-ban tartanak majd elnökválasztást Franciaországban. Pompidou és kormánya azt javasolta a törvény- hozásnak, hogy az elnök hivatali idejét csökkentsék öt esztendőre. Az indítványt a törvényhozás mindkét háza (a nemzetgyűlés és a szená tus) elfogadta. Miután azonban alkotmánymódosításról volt szó, a harmadik és végső lépést egy alkotmánymódosító kongresszusnak kellett volna megténni. Itt az érvényes határozathoz há- rotnö'i -vi többség szükséges. A törvényhozás szavazati aránya azonban azt mutatta, hogy ilyen többség létrehozása reménytelen feladat lenne. Pompidou és kormánya ezért kénytelen volt az egész tervet elejteni

E LÁTSZÓLAG formai vita mögött a francia belpolitika legfontosabb elvi kérdései körül dúló küzdelem húzódott meg.

Először: a baloldal is öt évre akarja csökkenteni ' az államelnök hivatali idejét — de úgy, hogy ezzel egyidő- ben igazi alkotmánymódosítást hajtsanak végre. Azaz: módosítsák az eredetileg De Gaulle testére szabott „elnöki rendszert” és növeljék a parlament tényleges politikai-hatalmi szerepét. Pompidou egyik legnagyobb csalódása az ügyben éppen az volt, hogy a kommunisták és szocialisták egységfrontja szilárd maradt és nem ingott meg — mint azt a kormány titkon remélte. Ebben az értelemben az alkotmány- jogi vita már az 1976-os elnökválasztás egyik előcsatá- rozása volt.

Másodszor: a vita megmutatta. hogy a baloldal egysége nem jelenti „automatikus” válaszként, a jobboldal sorainak szilárdulását. Az ellenzéki centristák — amerika- barát burzsoápárl létükre — nem siettek az egyesült baloldali ellenzékkel küzdő Pompidou segítségére. Ez jelezte, hogy a jövőben is önálló politikai játszmát folytatnak.

Harmadszor: nyűt titok,

hogy a kormánypárt tékáié

lyes része — mindenekelőtt a legmerevebb, hagyománytisztelő gaulleisták — elkeseredetten ellenezték Pompidou tervét. Mégpedig azért, mert jelképnek tekintették. Az ő szemükben a „tábornoki alkotmánytól” való minden eltérés gyengíti a rendszert és a hatalom elvesztésével járhat.

Az egész ügy azt mutatta, hogy a kormány hatalma hanyatlik. Pompidou ezért kénytelen volt olyan politikai kezdeményezésre vállalkozni, amely alkalmas lehet megtépázott tekintélyének helyreállítására. S valóban, ha az elnök a tőle megszokott finomsággal kezeli „kártyáit” a csúcsértekezleten — megerősítheti pozícióit a centrista ellenzék köreiben. A kezdeményezésben szerepet játszó belpolitikai okok között szerepel nyilván az is, hogy a szilárduló egységfrontban levő francia szocialisták és kommunisták álláspontja persze a Közö6 Piaccal kapcsolatban nem teljesen azonos. Pompidou tehát úgy véli, hogy itt is kínálkozik alkalom az ellenfelek megosztására.

ENNEK a reményteljes számításnak döntő gyengesége, hogy a francia kormány belső nehézségei nem elsősorban külpolitikai — hanem gazdasági és társadalmi természetűek! Ezeket pedig egy mégoly látványos csúcsértekezleti szereplés is csak ideig-óráig enyhítheti.

<*—i—e)

sonló szállítmányokat juttatnak el Szuez város polgári lakosságához is. A tárgyalásokról szólva a finn tábornok elmondta, hogy célratörő eszmecsere folyt főként a hatpontos egyezmény 3., 4.. 5. és 6. pontjának értelmezéséről. A megbeszélés végeztével — helyszínen levő újságírók tanúsága szerint — mindkét fél elégedettnek látszott, Siilasvuo tábornok pedig megjegyezte: „Megítélésem szerint a felek nagy eredményt értek el”.

A Kairóban működő ENSZ-központ szóvivője ugyanakkor azzal egészítette ki a tábornok nyilatkozatát, hogy egyiptomi részről fogolylistával érkeztek a szerdai tárgyalásra, amit át is nyújtottak az izraeli félnek. A szóvivő kedvező jelnek mondót'a, hogy míg a 101-es kilométerkőnél levő ellenőrző pontnál a tárgyalásokat megelőzően még nehézségeket támasztottak az izraeliek a pont átvételére érkező ENSZ-katonákkal szemben, a tárgyalások után már lehetővé tették az ENSZ ellenőrző pont felállítását.

Az AP hírügynökség kairói tudósítója — az egyiptomi fővárosban levő ENSZ hivatalos személyiségek tájékoztatására hivatkozva — a szerdai egyiptomi—izraeli megbeszéléseken született eredményt „frontáttörésnek” nevezte.

A kairói kormány — jelentések szerint — a nap folyamán kabinetülésen vitatta meg a legutóbbi fejleményeket. Részt vett az ülésen Fahmi külügyminiszter, alti szerdán is fogadta Eilts-t, az Egyesült Államok kinevezett' kairói nagykövetét.

GHANA

Losonczi Pál afrikai látogatásának második állomása

Simó Endre, az MTI munkatársa írja:

Nigériai látogatásának befejeztével, ma Ignatius Kuti Acheampong elnök meghívására Ghana fővárosába, Accrába érkezik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke.

A Ghánái Köztársaság Afrika nyugati partján, a Gui- neai-öböl mentén fekszik, 238 000 négyzetkilométernyi területen. Lakóinak száma 8,5 millió, Accrában 400 000- en élnek. A népesség 57 törzsből tevődik össze. Ghana először portugál, holland, majd brit gyarmat volt. A függetlenségi mozgalom a második világháború után bontakozott ki. Dr. Kwame Nkrumah vezetésével 1949- ben megalakult a Népi Konvenció Párt (CPP), amely következetesen harcolt a gyarmati rabság ellen. Az ország 1957. március 6-án nyerte el függetlenségét. Nkrumah miniszterelnökségének három, s elnökségének öt éve alatt az ország a nem kapitalista úton való fejlődés politikáját követte. A tudományos szocializmus afrikai és ghanai alkalmazásának szükségességét hirdető nkrumahizmus nyújtott ideológiai alapot a belső reakció visszaszorításához, a lakosság nemzeti öntudatának növeléséhez. Nkrumah kormánya átfogó gazdasági szociális fejlesztési tervet dolgozott ki.

Ghana baráti kapcsolatokat létesített a szocialista országokkal, a haladó belpolitika, a gazdasági függés csökkentését célzó gazdaság- politika gyakorlati végrehajtása során azonban súlyos problémák merültek fel: a

haladó erőket tömörítő pártban frakcióharc kerekedett felül, gyakran letértek a gazdaságfejlesztési programban megjelölt útról. A nemzetközi monopóliumok manipulációi is súlyosan érintették Ghana legfontosabb exportcikkeinek — főként a kakaó — világpiaci árát.

Az 1966. februári katonai államcsíny eltávolította a

hatalomból Nkrumah köt. A hatalmat megragadó reakciós tisztek a jobboldali áramlatokkal, a komprádor burzsoáziával és a hozzá kapcsolódó értelmiségi réteggel szőve iceztek.

Az Ankrait-rezsim fokozatosan felszámolta a haladó szociális és gazdasági intézkedéseket. nyugati nyomásra leépítette szocialista országokhoz fűz' j-ö jó kapcsolatokat. A súlyos gazdasági helyzet 1967-től kiélezte a társa- dami ellentéteket. A Busia vezetésével 1971-ben megalakult polgári kormánynak sem sikerült feloldania a belpolitikai feszültséget. 1. K. Acheampong ezredes vezetésével 1972. január 13-án megdöntötték Busia kormányát. Acheampong elnök állami tiszteletadással temet- tette el a néhai Nkrumah elnököt. .

Az új ghanai kormány külpolitikái program■ la az el nem köt^ezettséget, az aktív semlegességet, az afrikai egység erősítését és a felszabadítást mozgalmak támogatását, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság kormányával való párbeszéd gondolatának elutasítását hirdeti.

Magyarország 1961. július 29-én vette fel a diplomáciai kapcsolatot Ghánával nagyköveti szinten. Nkrumah magyarországi látogatásától (1961.) az 1966 évi puccsio baráti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alakult ki a két ország között.

A két ország 1972-ben kulturális megállapodást kötött. 1973. júliusában ghanai delegáció járt Magyar- országon, hogy tanulmányozza az alumíniumipari létesítményeket.

Ignatius Kuti Acheampong ezredes 1931-ben született Kumasiban. Hét gyermek atyja. Tanulmányait katolikus egyházi iskolákban kezdte, majd kereskedelmi iskolában végezte. Angliában és az Egyesült Államokban kapott tiszti kiképzést. Acheampong ezredes a Busia-kor- mány megdöntésekor az első ezred parancsnoka volt.