Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
Gyurkó Géza: A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbölig Ezredéves ifjúság Részlet a híres damaszkuszi bazárról, A Samir szálló Damaszkusz belvárosában áll, alig néhány száz méterre az elnöki palotától, a neon sokkal messzebb húzódó állami egyetem impozáns épületeitől és a szíriai Nemzeti Múzeumtól. A második emeleti szobám ablaka alatt kávézó van. Járdára rakott asztalok, székek és rajtuk kucorgó humuszos, vagy európai öltözetű arabok tömegével. Onnan húzódik fel a kávé fűszeres illáta,' a furcsa arab étkek édes-savanykás szaga, a késő éjszakába nyúló zsongó beszélgetések, torokhangja, a vízipipákon szűrt füst kesernyés orrcsípkedese. Néhány méterre az ablaktól, jól odalátni, a gyümölcspiac ont- *.ja milliónyi .darazsát, legyét, méhél ezernyi szagát és illatát, mindezt az autók, autóbuszok szakadatlan tülkölése, az utcai árusak éles rikoltó hangja, a vándorkávés fém- edényeinek szüntelen csörömpölése és a taxisofőrök szakadatlan és gajdoló ajánl- kozása festi alá 1973. szeptemberének végén. Harmincöt fok van. Ősz. Heggel 9 óra! Az elnöki palota előtt is, mint számos más középület előtt, írnok kucorog, mint a fáraók, vagy inkább a kalifák idejében és ügyfélre vár. Vagy, hogy inkább az ügyfél vár a sorára, mert bár lassan egy évtizede kötelező és ingyenes a hatosztályos altalános iskolai oktatási!) ebben a hazánknál még egyszer nagyobb országban, öt és fél millió ember alapfokú általános műveltségének megteremtése, de még az írástudás teljes elterjesztése sem megy' egyik napról a másikra. Állok kinn az erkélyen, hunvorogva nézem a város fölé emelkedő, homoksárga kopár hegyeket, amint szinte felizzanak a rájuk eső-napfényben és a magam mozdulatlanságát. mint siető, sistergő habok úgy fonják, nyüzsgik körül Damaszkusz soha el nem pezsdülő életének csá íjai. Hétszázezer ember él itt ebben az ősi városban, amely évezredek óta ismert és mindig elismert központja volt e tájnak, ahol békésen megfértek egymással a mohamedán és a keresztény legendák, a templomok és a mecsetek, az évezredes romok, az évszázados műemlékek és a modern épületek, ahol az arab kultúra fénye még a sötét évszázadok alatt is juttatott némi világosságot a szellem, a tudás iránt sovárgók szamara. 1973. október 11* vasárnap Ha azt mondóim, hogy Damaszkusz ízig-vérig keleti város és még hozzáteszem, hogy a mindenki által megálmodott keleti város, akkor igazat mondok, meg nem is. A bazár végtelen labirintusa millióegynyi árujával, a pompás szőnyegektől az arany ékszerekig, a legmodernebb európai nadrágkosztümöktől a humuszig, a Sanyo rádiótól az ősi arab hangszerekig, a hömpölygő emberáradattal, amely tolakodva, hangoskodva, alkudozva, kezet rázva és köpködve és nevetve és guggolva és sietve, — egyszerre magával ragadó és fejfájdítö. És a hihetetlenül zsúfolt és a még ennél is hihetetlenül gyorsabb forgalmú damaszkuszi utcák, amelyeken rikító színű kimustrált autóbuszok hörögnek az ugyanazon az oldalon, de szembejövő autóáradat között, mit sem törődve a közöttük jobbra- balra, előre-hátra cikázó kerékpárosok, motorosok, és a kényelmesen ballagó öszvérek és tevék sorsával, még annál Is kesebbet adva a kényelmes gyalogosokra, — ez tipikus Kelet. A milliónyi és tenyérnyi üzlet, a rengeteg édességbolt, a megszámlál- hatalan utcai árus, a gyors- fényképészek a százéves fényképezőgépekkel, s a keménykék éggel az egész szülés zajkavaikád felett, amelyről nem lesül, de lecsorog a nap kegyetlen melege: igen, ez ízig-vérig a „mesés” Kelet Es ez így igaz. És ez így mégsem egészen igaz, pontosabban nem ez a teljes Igazság. Mert a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Baath Párt vezette Szíria. fővárosában 40 ezer főiskolás tanul, további 15— 15 ezer Aleppóban, illetve Datakiában; hogy a legkorszerűbb radarállomások figyelik a légi behatolókat és rendszeresen megjelentek a szíriai pilóták vezette va- dészgepek őrjáratai a sivatagok felett is: hogy szétosztották a parasztok között a földet, s bár az ország 70 százaléka ma is a mezőgazdaságból él, mind nagyobb és eredményesebb erőfeszítéseket tesznek a hazai ipar, különösen az államosított nehézipar fejlesztésére. Hogy az arab tevepásztor részére ép- penúgy nyugdíj jár Szíriában, ha betöltötte a 60. évét, mint a városi tisztségviselőnek és hogy gyerekenként 15 szíriai font családi pótlékot fizetnek, — ez is Szíria tná sik arcát, ha úgy tetszik, i teljesebb arcát mutatja meg Nem, Szíria nem szocialista ország. Azok az elképzelések, amelyeket többek között szíriai - egyetemisták egy része is képvisel egy mohomé dán szocializmust illetően lehetnek szimpatikusak, ki válthatnak megértő jóakaratot, de elvi azonosulást már kevésbé. Erőteljes még magántulajdon szerepe Szí riában, s ezen nem is lehet egyelőre csodálkozni, nem mindenben egységesek az elképzelések a távoli jövőt illetően sem. Amiben persze vitathatatlan az egység: Szíria szabadsága, függetlensége, az izraeli agresszió elleni harcának sikerében vetett hit és az arab egység gondolatának lelkes támogatása. Terepviszonyaiban változatos ország Szíria, de a terepviszonyok sokkal inkább csak a nomadizáló állattenyésztésnek kedveznek egyelőre még, mintsem valamiféle intenzív mezőgazdálkodásnak. Mégis, ahol víz van, ott öntözőrendszer is van és gazdag gyümölcstermés, és búza, kukorica, zöldség A szíriai ember a sivatagból is életet tud fakasztani, mert szívós munkájával mindig az életet akarta szolgálni, s nem a pusztát is sivataggá változtató pusztulást. Becsukom az erkélyajtóit, mintegy kizárni próbálom Damaszkusz pezsgő lüktetését a négy fal közül. De azt nem lehet kizárni. Az üvegen, a falon keresztül is harsogva tódult be illat, szag, hang, zsongás: az élet A több ezer éves Damaszkusz ifjú város. Az is marad. Következik: „Históriai novella” (?) A rácson túl is emberek élnek... — MA SEM ISMERETLEN még a hétköznapi gondolkodásban, hogy ha megölnek egy embert — a szemet szemért, fogat fogért „elve” alapján, — egy másik ember (az elkövető) vérét, fejét követelik — mondta dr. Lukács Tibor főosztályvezető, az Igazságügyi Minisztérium titkárságának vezetője az igazságügyi tudósítóknak a baracskai büntetésvégrehajtási intézetben. — Mi azonban jogállamban élünk, ahol a megelőzés, a bűnüldözés és a megtorlás is a szocialista törvényesség alapján áll. A lényeg? Az, hogy mi magunk hogyan vélekedünk az emberről, s mit akarunk a bűnös embertől? Természetesen azt, hogy becsületes útra tért, a társadalom számára hasznos embert kapjunk vissza. A büntetések differenciáltsága ezért is fontos, ahol a védelmező társadalom nemcsak megtorol valamit, hanem igyekszik nevelni is — ma már egyre nagyobb sikerrel — az elkövetőt A Büntető Törvénykönyv módosítása a szabadságvesztés végrehajtását differenciálta ekkeppen: jegyház, szigorított börtön, börtön és jog ház. A legszigorúbb a fegy ház, a legenyhébb fokozat pedig a fogház. Az elmúlt esztendőben a Csillag néven közismert szegedi büntetésvérehajtási intézetbe látogattak el a lapok igazságügyi tudósítói. A négyágú, komor épületben —- a galambszürke és a fehér színek egyhangú komorságában — a fegyházra ítéltek töltik rövidebb-hosszabb büntetésüket. Nagyobbrészt emberölés, vagy emberölési kísérlet miatt jogerősen elítélték. Minimális kedvezmény, nagy szigor, erős felügyelet. Veszélyes bűnözök! A KONTRASZTOT ÉRZÉKELNI a legkézzelfoghatóbban á különböző fokozatok között a minapi baracskai látogatáson lehetett, ahol a legenyhébb szabadságvesztési kategóriában, a fogházban töltik büntetésüket az elítéltek. Gondatlan bűntett, vagy szándékos vétség miatt kerültek ide, olyan bűncselekményekért, amelyeket __ fig yelembe véve a társadalmi veszélyesség fokát — enyhébben bírál el a törvény is. Az öltözék nem csikós — kék posztóruhában vonulnak reggelente a munkahelyükre az elítéltek. A körletek ajtaja nyitva, virágágyak az udvarrószeken. ámbár körös-körül erős a drótkerítés... Kevés az őr. A parancsnok felel a kérdő pillantásokra: — Hosszú-hosszú évek óta nem volt itt 6em szökés, sem szökési kísérlet, annak ellenére, hogy a büntetési kategóriának megfelelően, bizonyos szabadságnak örvendhetnek az elítéltek, összehasonlítva más büntetési fokozattal. A klasszikus külcscsörgés ismeretlen, mint ahogy az őr cipőjének a koppanása sem visszhangizk a folyosókon, barátságosabb falszínek, az étkezdében tányérokból esznek, s e helyiség kultúrterem is egyúttal. A rend természetesen katonás. Könyvek, filmvetítés, újságok, tévé. Az udvaron lehet kuglizni, tornászni, kézilabdázni, természetesen mindent a maga idejében. Fegyelem a munkában, fegyelem a magatartásban. Aki ez ellen vét, nem részesülhet kedvezményben, vagy bizonyos időre rácsukódik a büntető zárka ajtaja! AKAD EGY SZOBA, AMELYEN ez áll kiírva: előkészítő. Az elítéltek zsargonjában pedig ezt a becenevet kapta: vigyorgó... Ide is benyitunk. Többen ülnek, vagy állnak bent — civil ruhában. — A munka és a magatartás alapján maximum hét napig, eltávozást is kaphatnak az elítéltek — magyarázta a parancsnok. — Ekkor átöltözhetnek civil ruhába, s a megjelölt időpontban útnak indítjuk őket. Mindenki, rendben, és időben visszatér — folytatta az alezredes, megelőzendő az új kérdést Igen, meg kell érteni, hogy fogházba nem bűnözők kerülnek. Eddigi életvitelük, magatartásuk határozottan bizonyítja, hogy az egyébként jogosan kiszabott büntetés után újra hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Fekete hajú, vékony fiatalember ül többedmagával az előkészítőben. már civil ruhában. — Miért ítélték el? — Motorral karamboloztam, és az utasom súlyosan megsérült. Ittasan vezettem a járművet... A bíróság hathónapi fogházra ítélt, s két évre eltiltottak a vezetéstől is. — Korábban volt már karambolja? — Nem. Miattam sem, mások miatt sem. Büntetve sem voltam. — A tanulság? A magam részéről alapo A „békeelnök" Fiatali ember, a szó Igazi értelmében. Alig múlt harmincéves. és már olyan megtiszteltetés érte, hogy a moszkvai békekongresz- szusra utazó magyar delegáció tagjai közé sorolták. Ö az egyetlen ember, aki megyénket képviseli ezen a nagyon fontos tanácskozáson. , Hortobágyi Gusztáv, a gyöngyöspatai Béke Tsz elnöke. A szövetkezet neve is jól összecseng a feladattal. Mintha nem is a véletlen segített volna ebben. — Rövid bemutatkozást kérünk olvasóink tájékoztatására. — Egerben születtem 1940- ben. Apám pedagógus »olt. Iskoláimat Gyöngyösön végeztem el a Vak Bottyán Gimnáziumban, Aztán a pedagógiai főiskolára szerettem volna bekerülni. Vonzott ez a pálya, már apám foglalkozása miatt is. Nem sikerűit. Ekkor egy évig a mezőgazdaságban dolgoztam, majd jelentkeztem a Kertészeti Főiskolára. Ma egyetem már. Itt nem ért csalódás. — Munkahelyei? — A gyöngyösi Hazafias Népfront Tte főa^tonómusa lettem, ott 1964-től 68-ig dolgoztam. Utána a járási tanács mezőgazdasági osztályán szakfelügyelői tevékenységet folytattam, majd 1970. november 23-tól a mostani beosztásomba kerültem. — Valamit a családi körülményeiről is szeretnénk hallani. — Erről nem sokat tudok mondani. Még nem nősültem meg. Nem vagyok agglegény, hanem legényembernek tartom magam. Gyön- gyössolymoson lakom. — Munkája most a nagyüzem egészének áttekintését, irányítását követeli meg, mégis: maradt valami kedvenc területe? — A szőlészet a szivemhez nőtt. Attól nem tudok, nem is akarok elszakadni. Főként a termesztés érdekel: a szőlő metszése és művelési módjai. A rizhngfajtákat tartom sokra a mi vidékünkön. — Térjünk vissza a küldetéséhez Milyen gondolatokkal indul a kongresz- szusra? — Váltom, hogy a békét nemcsak áhítozni kell, hasán levontam. A legdarezttkusabb megoldást választottam: a motorkerékpárt az öcsémnek adtam, én meg soha nem vezetek ezután. Nem nekem való. Jutalomképpen másfél napi eltávozást kapott. Egy másik körletben ebédosztásra várnak az elítéltek, közöttük egy idősebb férfi. — Halált okozó gondatlan gépjárművezetés miatt ítélték el három és fél évi fogházra — válaszol a kérdésre. — Hogyan történt? — Van egy Wartburgom.. „ Vezetés előtt pálinkát ittam, s az egyik vasúti átjárónál elütöttem egy kerékpárost KATONÁSAN, AZ ELŐÍRÁSOKNAK megfelelően válaszol, de arcizmai megmegrándulnak, vállai érzik a lelkiismeret súlyát (Eszembe jut egy visszaeső garázda, aki vidáman, és nagy alapossággal mesélte el, miképpen vert félholtra „csak úgy”, egy öregembert...) — Ha minden jól megy — és jól kell, hogy menjen, mert már háromszor is kaptam eltávozást —, január 19-én szabaduld:, kedvezménnyel ... — Mi a szakmája? — Felszolgáló vagyok. Idebent a kályhaüzemben dolgozom. — Nem ül többet volánhoz? — De igen. Hiszen lehet tisztességesebben, szabályosabban is vezetni. Higgye el, szomorú és súlyos tanulság ez a számomra. — Három és jel év.... megérdemelte? — Igen, megérdemeltem — néz egyenesen a szemembe. Aztán pillantása fokozatosan elhomályosodik. —‘ Nem a bűnözők, hanem a bűn ellen harcolunk — mondják számtalanszor az igazságügy dolgozói. A harc s egyben a nevelés eszközei sokfélék — ebben rejlik tár^ sadalmunkban a büntetési- végrehajtás jelentősége. A bűncselekmény minősítése, a büntetés kiszabásának mértéke felelősségteljes bírói feladat. A büntetés végrehajtása viszont egyáltalán nem — hogy jasszkifejezéssel éljek •— „smasszer”-munka. Pedagógia, pszichológia ez, s nem is kevés! A fogházban is így dolgoznak, bár a cél a fegyházra, a szigorított börtönre és a börtönre is érvényes: A társadalom által megbüntetett embert — visszavezetni a társadalomba. Kátai Gábor nem tenni Is érte. Európában megtart «te k«*i' a bexét a sokfél! rép. nemzet és ember összefogásának erejével, a világ más tájain pedig meg kell teremteni a béke korszakát. Hogy ebben az erőfeszítésünkben soha nem engedhetünk meg pihenést, most a chilei tragédia figyelmeztet bennünket. Az emberek, akik között élek, nagyon érzékenyek ma Chilére is. Jóindulatuk, jó szándékuk Map arra, hogy hallassák szavukat, kimondják véleményüket, elkötelezettségüket a jó úgy mellett Márpedig a mjlliők hangját nem lehet figyelme'' kívül hagyni. Ez ad er't nekünk. A moszkvai tanácskozáson tehát ott lesz a fiatal gyön- gyöspatai tsz-elnök, akt a Mátra, a Bükk és a dél-hevesi lankák üzenetét viszi: mi itt élünk, dolgozunk, nyugalomban, békében, de nagyon figyelünk a világra. Tudjuk, hogy a küldöttünk a legemberibb jó ügyet szolgálja: életünk legfőbb keretét — a békét. (gmd
