Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

KOSSUTH S.20 Zongorám üvek. 9.00 Krúdy: Hét bagoly. (Vége.) 9.25 Operettrészletek. 10.05 Iskolarádió. 10.30 Édes anyanyelvűnk. 10.35 Sztravinszkij: a tűzmadár. Szvit, 11.00 Változó világtérkép. 11.10 Áriák. 11.49 Kritikusok fóruma. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene. 13.20 Verbunkosok. 13.45 Kiport. 14.00 Csicseri bolt, 14.25 Nyitnikék. 15.10 Zenekari muzsika. 15.44 Magyarán szólva . . . 16.05 így élünk mi — elváltak. 17.20 A muzsikus válaszol. 17.50 Munkásstúdió. 18.10 A pályaőr. Rádiómonológ. 19~40 Nóták. 19.51 Erkel: Hunyadi László. (3 felvonásos opera.) Közben: 20.46 Láttuk, hallottuk. Közben: 22.20 Meditáció. 23.16 Nóták. 0.10 Kórusok. PETŐFI 8.05 Kórusok. 8.30 Nóták. 9.03 Ezeregy délelőtt. 12.00 Zenekari muzsika. 12.50 Áriák. 13.40 Virágkedvelőknek. Kettőtől — liatig ... Zenés délután. 18.20 Beethoven: c-moll zongoraverseny. 18.59 Népdalesokor. 19.39 Lanzarette, a vulkánoziget. 20.25 Fúvószene. 20.35 Riport. 20.45 örökzöld dallamok. 21.39 Katedra. 21.59 Kárpáti József orgonaestje. 22.30 Könnyűzene! Könnyű­zene? II. 23.15 Zenekari muzsika. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. Mucsi Sándor operett- részleteket énekel. Kérik-e a véleményüket? Nótacsokor. Építők és építkezések. Beat-parádé. Kulturális figyeld. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 17.45 Hírek. 17.50 Sakk-matt. 18.10 Dúdoló. I. 10.40 öt perc meteorológia, 18.45 Az ivási szokásokról. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 BMH — Pesti tavaszok. (1848, 1919, 1945.) 21.30 Négy kerékkel, okosan. 22.30 Tv-híradó. — 3L EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 és este 7 órakor Andrej Rubljov Kétrészes szovjet, film a nagy orosz ikonfestőről. EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) 12-én délután 3 órakor Zártkörű filmklub Este fél 6 és fél 8 órakor Pisztolypárbaj Színes angol westernfilm. GYÖNGYÖSI PUSKIN Lázadás a buszon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor A Koppányi aga testamentuma Fél 6 és fél 8 órakor A munkásosztály a paradicsomba megy HATVANT VÖRÖS CSILLAG A betörés HATVANI KOSSUTH Mr. Tibbs nyomoz HEVES Az Androméda törzs FÜZESABONY Zahar Berkut PÉTERVÁSÁRA Melody 1 | szinthez f Egerben: este 7 órakor: SYBILL (Bérletszünet) X «fr ORVOSI E üSYiLET Gyurkó Géza: A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbölig Byblost El isten alapította Minden nép a jelene, de talán még inkább jövője és egyben persze önmaga iga­zolására. lelkesen és fárad­ságot. nem kímélve gyűjti és óvja múltját. — ha ad ön­magára. A bejrúti Nemzeti Múzeum kincsei éppenúgy ezt példázzák, mint azok a törő bástya tövében. Megáll­ni látszik itt az idő, s ha mozdul, oly korokról suttog a vakolatot soha nem látott vastag falak repedésem fu- volázva, amikor El isten ne­ve és a leszálló alkony bíbor színe, amelyet a bíborcsigák szívtak be kagylóikba, — fé­lelmet keltett az isten szol­gái és ellenségei szívében egyaránt. gondosan őrzi ama kor leve­gőjét, amikor emírje Tosca­nát támogatta még Velencé­vel szemben, egyszóval, ami­kor kelet még részt kért Eu­rópa politikájának formálá­sában. Éppen úgy, mint most! Különben is e városok és a mellettük, bennük feltárt monumentális romok mindig is meditációra késztetik az Baalbeck csodálatos romjai az Anti-Libanon tövében. kitartó és meg nem szűnó ásatások, amelyek Tyrben, az ókori Tyrusban, Hadriánus császár egykori városában folynak, mind mélyebbre ha­tolva a talaj és az elmúlt év­ezredek titkaiba. És egyálta­lán nem tartom profánnak, még kevésbé holmi szentség- törésnek, hogy a libanoniak múltjuk feltárt értékeit nagy­szerűen kamatoztatják az idegenforgalomban, sőt a műtárgy-kereskedelemben is. Ez a vidék az északi Tripoli - tói (nem azonos a líbiai és a második világháború nyo­mán ismertebb Tripolival) le a déli Tvrig, úgyszólván min­den méterében ősi és egyben bibliai is, A vallásalapító Jé­zus megjárta igéinek hirdeté­se közben Saidát, azaz Szi- dont és természetesen Ty- rost is, amely az egy- : kori római tartomány ki­emelkedően híres székhelye volt. A valós és a legendákban élt próféták és természetesen maguk az istenek egykor oly idillikus nyugalommal jór- tak-keltek a Libanon-hegy- ség lábainál, romboltak, vagy építettek a késői korok ar- chelógusai és turistái legjobb kedvére, hogy alattomban ar­ra gyanakodik a rosszmájú ember: vajon nem a libano­ni . turistaminisztérium meg­bízásából dolgoztak ezek az egykori istenek holmi előre­látó távlati tervgazdálkodás tervei alapján? Byblost El isten alapította például — a monda szerint — időszámításunk előtt há­romezer évvel. — azaz éppen ötezer esztendeje. Akkor még nem tudhatta!?) ez az isten, hogy voltaképpen a kaukázu­si réz, meg a libanoni cédrus kedvéért alapította ezt a vá­rost, bár az is lehet, hogy a város alapította „maga képé­re” El őistenségét. A csendes kis kikötő, amelynek évezredes kőfal védte öblében most halászok kötögetik, inkább csak a szájtáti idegenek ked­véért a soha nem használt hálóikat, nyugodtan ringatja tükrét a 'víznek a magasba De vigyázz, turista, ki, ha majd az újra békében ismét arra jársz, át ne add magad csak Byblos varázsának. Mert varázslatot, tart számodra az egykori Szidon is, a Bibilia szerint a viíág legrégibb vá­rosa, legalábbis itt, a Kánaán földjén. A történészek ugyan Tyroszra esküsznek, az ar­cheológusok meg a már emlí­tett Byblosra, de hát mint már írtam egy helyütt, ez a vidék soha sem volt a teljes és közös megértés helye. Szi­don, amely lovagvárával és XVI. századbeli sikátoraival, embert. Az idő és az ember viszonyában az emberi mú­landóság próbálkozik kishí- tűvé tenni a ma szemlélőjét, mígnem felcsillan a meghu­nyászkodni akaró értelem mélyén a felismerés: mindaz, ami maradandó és mindaz, ami maradandót jelent az ember számára, azt az ember teremtette, — az istenek he­lyett is. Baalbeck hatalmas, város nagyságú romjainál, a gigantikus oszlopsorok tövé­ben viszont már az ember nagyságán leheti tűnődni. Nem azon, hogyan és miként; Toltak képesék az ezer és kétezer tonnás kök olossz ásó­kat harminc, negyven méter magasba emelni és egyáltalán hogyan voltak képesek a meglehetősen távoli hegyek­ből idáig elvonszolni az épí­tőköveket, amelyek ház nagyságúak egyenként is. Végtére is ez technikai kér­dés. A tűnődés sokkal inkább annak szól. hogy az Anti-Li­banon és a Libanon között elhúzódó fennsík, a Baa.1 sík­ja, e templomcsodák megál­modóinak és kivitelezőinek a fővárosától, Rómától, légvo­nalban is vagy másfél ezer kilométerre terül el. Hog5' időszámításunk előtt k-H-há- romezer évvel itt vonultak a Kaukázusból Marokkó felé a karavánok, hogy Afrika nyu­gati csücskéből itt vezetett el az út Ázsia keleti feléig, ezer és tízezer kilométereken át Mindennek ötezer eszten­deje. Baal szentélye, Jupiter temploma ma is áll és egy­kedvűen tűri, hogy káráló amerikai öregasszonyok, pa­radicsommadár kalapokban fényképezzék egymást oszlo­pai tövében, hogy méltóság- teljes léptű néger törzsfőnök harsogó színű köntösében és halk szavú fekete asszonyá­val lépkedje maga is ámulva köveit, hogy franciák és len­gyelek, németek, olaszok és magyarok bámulják meg földrengésekkel is megbíró falait Talán harmincfaita náció nyüzsög itt a világ minden tája felől, ugyanannyi nyelv, szokás, szín és hangulat, — csali egy a közös: Baalbeck fenséges nyugalma és az ég kékje. Voltaképpen semmi sem változott ötezer év alatt. Az emberek itt egymást meg­csodálni vannak és nem megölni. (Következik: Bcit-el-Dine tanulsága) «5* a ** A \ -.1 \i 4TTO Úttörőcsapat, Páter-vására: írásotokat a fegyveres erők napjára rendezett műsorról, sajnos, már későn érkezett szerkesztőségünkhöz. Ilyen hosszú idővel az események után már nem tudjuk közöl­ni. Molnár Lajos, VerpeLét: Érdekes levelét a terme­lőszövetkezet m ankáíatain ak fokozott gépesít l séről meg­kaptuk. es lapunk ..Pos­tánkból" című rovatában kö­zöltük is. Kérjük, írjon más­kor is. Többeknek: Kérjük kedves levélíróin­kat, hogy címük mellett tün­tessék fel községük postai irányítószámát is, a válasz­adás megkönnyítéséért Fi­gyelmességüket előre is kö­szönjük. Kirják László, Hatvan: Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a hibákra. Az első elírás abból adódott, hogy a megyei szövetség vé­tett a sorsolás kiírásánál, a második esetben a nyomda ördöge tréfált meg bennün­ket, amikor Petöfibánya ke­rült közlésre Rózsaszentmár- ton helyett. A harmadik eset­ben munkatársunk tévedett, s felhívtuk erre figyelmét Kérjük, keressen fel bennün­ket, máskor is soraival. B. Mihályné, Gyöngyös: Amennyiben nem tudnak . megegyezni békésen a telek­felosztásban, valóban csak polgári peres eljárással lehet az ügyet lezárni. Javasoljuk, a peres eljáráshoz szerezzék be azokat az iratokat, ame­lyekkel bizonyítani tudják, . hogy annak idején a patak- ' part miatti kiesést osztotlnak nyilvánították. A polgári pe­res eljárás előtt kíséreljék meg, hogy a tanács előtt megegyeznek a telekhaszná­latban. v vVyV*^VWW>^^^A(^AÁAV\AAAAA A egri bűbájos Egerben: 19 órától szombat reggel í ?*áie a Bajcsy-Zsilinsz­ky utcai rend -tőben. (Telefon: 11-10) Rendelés gyermekek :e- szére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat reggel ? óráig, a Jókai utca 11 szám alatti rendelőben ' (Tele­lőn; U7-J3I, Élt valamikor a rengeteg erdőségekkel borított Biikk- hegység tövében, az Egér- patak völgyében szunnyadó ősi városban egy gyönyörű boszorkány, akit a köznép Szépasszonynak hívott. Kü­lönös- történetéről ' emléke­zem ma, ezen a szép ' őszi napon, amikor ott forr. hab­zik már az új bor a homá­lyos, borgőzös pincék mé­lyén. Lágyhajlású dombok sző­lőskertjei koszorúzták akkor is a várost, belőlük pata­kokban ömlött a nehéz, sá­rii, tüzes egri bor a szőlős­gazdák hordóiba. A legjobb, legzamatosabb bor az Eger határán elterülő, a boszor­kányról elnevezett völgyet körülölelő- hegyen termett. Amikor az ősz aranyosbar­nára festette a vidéket és a tőkék már érett fürtöktől roskadoztak, hangos kiálto­zás, nótaszó verte fel a ker- ■' tek csendjén: szüreteltek. Ilyenkor feltárultak a mész- tufahegy oldalába ■ vájt bo­rospincék lelakatolt kapui és a pihcék mélyén vidám, jó­kedvű emberek kóstolgatták a hegy levét. De a mulatozó emberek virágos kedvét időről időre titokzatosl ijesztő események árnyékolták. Fiatal legény egyedül soha nem kereshet­te fel ezeket a pincéket, mert élve nem kerül többé elő. Harmadnapra ott talál­ták életelenül a sötét pince nyiroktól csillogó földjére borulva. Sokan azt mondták: a for­rásban levő bár gyilkos gőze ölte meg. De látnoki szemű anyókák tudták — és amikor a litánia után a nagytemp­lomból hazafele tipegtek a melegvíz pariján, egymás fii­lébe súgták —. hogy gonosz, földöntúli lény okozza a le­gények végzetét. Amikor a pincében égy fiú magára maradt, a ho­mályból egy ragyogó női., alak lépett elő. Szépségé tündökölt a. legény bámuló szeme előtt a mécses gyenge femjében. A kezében serle­get tartott és borral kínálta meg az ifjút, aki azután a nehéz bortól és a szerelem­től megittasulva élettelenül roskadt össze. Az anyókák azt is tudták, hogy vénségesen vén ez a szép boszorkány és szépségé, fiatalsága akkor újul meg, amikor egy legényt' sikerült bubájával megölnie. Ilyen­keszkenőjét szorongatta, a másik keze meg megbújt egy fiatal legény hatalmas mar­kában. Így lépegettek Jós­kával — mert így hívták a fiút — egymás mellett, szép rangosán, egymás kezét lá­béivá a főutcán végig. Tud­ta is már mindenki, hogy nemsokára egy pár lesz be­lőlük. Egy őszi délután — már alkonyodott erősen — Mari­ka felgyürt rokolyában még kor a gonosz lelek elrabolja a haldokló ifjútól fiatalsá­gát. Óvták is a legényeket: ke- ■rüljék el az elátkozott völ­gyet. De hiába volt az öre­gek intő szava, a legénykék csak nem okosodtak. Az lett a módi, az volt „legény a talpán”, akt elment a völgy­be megmérkőzni a borral és a szerelemmel. De nem is kellett attól félnie a Szép- asszonytwk, hogy megöreg­szik, mert ezeken a viada­lokon mindig ő győzött.. A gyilkos völgy pedig szedte áldozatait, sok ifjú lelte ha­lálát a szép bűbájos karjai­ban ... Élt akkorban Egerben egy kis pisze, szőke varkocsos kislány: Marika. Hát ez a kis písza még csak akkora volt mint egy babszem, de a vasárnapi szagos mise után már ott nyikorgóit mellette egy nagy. fényes csizma. A leány egyik kesébe« csipkés ott állt térdig a meleg víz­ben és sulykolta, csapkodta a szennyes ruhát. Alakját sűrű felhőbe burkolta a me­leg víz gőze és a sulykoló­fa nyomán hófehér hibfod- rok kavarogtak a csillogó vízen a mosott ruha körül. Egy legény vetődött arra és odakiáltott: — Marika! Már a Jóska is lement a völgybe, a Szép­asszonyhoz! Márt kiugrott a vízből. Még a csizmácskáját sem rántotta fel, úgy, ahogy volt, rohant, repült, tceresz- tül a városon a boszorkány völgyéig. Mezítelen lába csattogott a macslcaköveken, ruháját cibálta az esti szél, haja is kibomlott, de ő csak rohant, rohant a völgy felé. Lelkendezve ért Jóskáék pincéjéig, ahonnan fény szű­rődött ki. Felrántotta az ajtót és meglátta mátkáját: a pince közepén állt, Ms remit bá­mult egy nő alakjára. A nő. vagyis a boszorkány,' egy kád szélén ült — amelyben forrt, habzott az új bor — és mosolyogva nyújtott egy borral teli kupát a fiúnak. A leány nem habozott, a szép boszorkányhoz ugrott és olyan erővel, amilyent csak a kétségbeesés adhat, akkorát taszított rajta, hogy az a borral teli kádba zu­hant. Haragosan fortyogott, habzott a bor és a boszor­kány csak nagy sokára tu­dott belőle kimászni. De már nem az a szépséges, fiatal nő jött ki onnan. Mintha a haragosán habzó újbor lemosta volna róla a szépséget és a fiatalságot, csúf, vén banya kecmergett ki a dézsából. A varázslat megtört, egy fiatal leány tiszta, igaz, féltő szerelme megtörte a gonosz mágiái. A boszorkány többé már nem ronthatott meg senkit, s örökre elvesztetté szépsé­ges ifjúságát. A banya ekkor felragadott egy sarokban álló fűzfasep­rőt, felkapott rá, mint egy paripára és visítva, huss. kirepült a nyitott pinceaj­tón. Az ámuló fiatalok még sokáig ott látták az alkonya­ti égen versenyt repülni a széllel, amíg egyszer csak eltűnt egy nagy, sötét felhő mögött... Régen történt. A legöre­gebbek sem emlékeznek már a szépséges boszorkányra, aki borral csalogatta a város fia­taljait. Csak mesélő kedvű öreganyókák emlegetik még néha. Azt is tudják, hogy a boszorkány időnként még ma is visszajár, mert olyan bű­báj lakik az egri borban, amely a legerősebb legényt is a földre teríti. Ilyenkor nem a szél súg a völgy fe­lett, hanem a boszorkány nyargal arra a szelek szár­nyán. Es erősebb a szél zú­gásnál kísérteties, gúnyos ka­vargásti, amely megborzon­gat minden arra tévedő ha­landó embert. Lékai Viola cNMimO im október 12* péntek

Next

/
Thumbnails
Contents