Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
Művészeti díiasaink rr O rsi Tompa Béláné A budapesti művészeti hetek keretében mutatta be a televízió Örsi Ferenc háromrészes alkotását, a Zrínyit. A színiap tévédrámának jelöli ezt a művet, pedig inkább színes, nagyméretű, nagy műgonddal készített történelmi freskónak látjuk, ahol fontos és még fontosabb történelmi személyek megfelelő poziciótávolságban állnak fel egymás mellett vagy egymás ellen. Már maga a íreskóalak- zat. a küzdeimi felállás is érdekes. A vasvári béke előtti hadi és diplomáciai huzavonában áll egy ember önmagában. s ez Zrínyi. Mindent elkövet, emberségével, hadi tudásával, vagyonával egyetlen célt akar szolgálni: megmenteni hazáját a töröktől, a végromlástól. Zrínyi — ahogy családja is — csak egyetlen célt ismer: megállni a végvárban, minden eszközzel feltartóztatni az oszmán hódítást. Nem az ellenség keríti be őt, nem nyílt ütközetben, nem csatában veszik életét, mint elődjének, hanem a saját királya által követett hatalmi alkudozás téteti el őt láb alól. Ebben a korban a test test elleni, a jellem jellem el- !eni küzdelem mellékes. A nagy alkuk, a nagy árulások korszaka ez, bármilyen írásos forrást, bármelyik lapon is üti fel a késői érdeklődő. Tujgun pasa nemcsak magyar anyától származó török diplomata, de remek alkusz is, aki a gyenge idegrendszerü Lipótot oda viszi, ahová akarja. S közben — sajátos el- és felismerésként — felajánlja Zrínyinek az erdélyi trónt is. Vérbeli dráma, a szónak színházi, vagy ha ügy tetszik; klasszikus értelmében nem születhetett örsi anyagából. mert Zrínyinek saját szintjén nincs ellenfele. Akik eljutnak hozzá, Hohenlohe, a zsoidosvezér, Tujgun pasa, vagy akikkel megmérkőzhetne, Wesselényi és Nádas- dy, nem jutnak pozícióba ellene. Nem alakulhat ki sem párharc, sem gyilkos szellemi, erkölcsi küzdelem, mert akik éppen látszanak, mást beszélnek és mást cselekszenek. A kor tele van alibi-emberekkel: a láncolat a királytól lefelé olyan zárt és részeire bontott, mint egy jói szervezett bűnszövetségben. Itt mindenki a halaimat szolgálja és nem a hazát. Hogy mennyire egyedül áll Zrínyi elképzeléseivel, céljaival és erkölcsi elkötelezettségével, az szinte már kétsegbeejtő. Ki gondol itt a magyar népre, a nemzetre, az államiságra? Két nagyhatalom őrli itt egymást, óvatosan, nagy cselekkel, nagy tétben játszott hgzardírozással, s közben senkinek sem számít, hogy ez az ország és népe hogyan szenved és hogyan pusztul. Távol Velence, még távolabb a pápa, valahol még látszik Franciaország <*bben az érdekek által lecö- vekelt panorámában, de az erők lemetszik a magányos óriást, Zrínyit. Ezt írja le, ezt mondatja el Őrsi Ferenc az életre keltett történelmi személyekkel. Mert élnek ezek a figurák, a játék hívására előáiinak, érzékeltetik a szituációt, amely indokoltan, feszes egyszerűséggel, nemes szűkszavúsággal igazít el minket ebben a hatalmi dzsungelben. Okos indokok támasztják alá a meg tett és megteendő lépéseket minden oldalon. Zrínyinek nincs egyéb feladata, mint várni, mikor és ki hozza azt az új hírt. amely viszi, tereli őt végzete felé. Ha el hagyja várát és Bécsben tartózkodik, belekényszerül abba a hír- és alkurendszerbe, amely különböző oldalakról érkezik, A végzetes csapda, amelyet Portia állít Zrínyinek, ismert a hős előtt: alku tárgya ő, s ha nem engedelmeskedik, hát nem szabad megérnie a vasvári béke aláírásának tervezett időpontját. Itt mondja el a velencei követ azt a szép mondatot, amely summázata is ennek a darabnak: Zrínyi államférfinak és poétának született, A hadvezér elhagyhatja hazáját, harcolhat zsoldért, idegen célokért, mert csak katona, de az á1- lamférfi és a költő saját hazájának nyelvtől és szellemtől lefogott rabja és szolgája. Zsűrzs Éva ezt az érdekes szövésű történelmi freskót a képernyő látási ésiát- tatási törvényei szerint rendezte képsorrá. A képek méltóságteljes ritmusát a Zrínyi-gyermek temetése nyitja meg, hogy a végén a pap, ugyanaz a Márton pap, csaknem egy év múltán Zrínyi testét szentelje be. S közben három órán keresztül jellemek sorakoznak fel. újabb és újabb színeket hozva-rögzítve ezen a freskón. Zsurzs Éva játékmesteri feladatát is kitűnően oldotta meg. Egységes játékstílust teremtett. Portia ugyanúgy ravaszkodó diplomatái mint Tujgun pasa és mégis valahogyan más. Nemcsak a korkülönbség teszi, de a gondolkodásmód is más színekben villan fel ennél és annál. A magyar urak kétszínűsége, önzése, kivagyisága Wesselényiben és Ná- dasdyban csúcsosodik ki, bár Lippay érsek is ugyanebből a fajtából való, csak másképpen. Árnyaltan vezeti az Ezredes játékát, aki mindkét oldalon rokonszen- vet ébreszt, de aki a tábornoki kalapért, egy kis birtokért, meg egy kis pénzért végül is csak végrehajtja Zrínyi el vészé jtését. Nem zavart különösebben a hangulatfestésnek szánt dalbetétek sora sem, bár a komor dialógusok között ez a hangulati feloldás nem olvad bele az anyagba. A témát és a művészi szándék komolyságát hangsúlyozza a szereposztás is. Bessenyei Ferenc Zrínyiben a kétnyelvű, de egyszí- vű hazafi állhatatos jelleFerenc: Zrínyi <WV\^\SA/VWWWWWWWWN^'W mét domborítja ki, aki belülről megalapozott nyugalmával fogadja a megpróbáltatásokat, a hitvány cselszövéseket, azt az elismerést is, amely a tragikus vég közeledését jósolja. Nincs sok tere és ideje az akcióra, a drámai cselekvésre, inkább a nemes tartást mutatja meg, ahogyan a sorsot el kell viselni, önmaga szintjén. Kozák András alakítása Portia szerepében kellemes meglepetés még eddigi sikerei után is: ennyi fegyelmezettség egy viszonylag fiatal művésztől a jellem- formálás dolgában, valóban elsőrendű teljesítmény. Tujgun pasában Egri István érdekes színeket vonultatott fel. Talán európaibb volt a kelleténél, főképp abban. ahogyan a szálakat fűzte-fonta Zrínyi miatt és Zrínyi körül. Fel kellett figyelnünk Lukács Sándor Lipót-alakitá- sára is. A játék Achilles-sarka az Ezredest alakító Darvas Iván. Itt egy kicsi alku, ott egy kicsi kényszer, egy-két jól elhelyezett önsajnáltató mondat, mozdulat, és máris előttünk áll az a j'ellem- telen, vagy sajátosan jelle- mes alkat, aki saját érdekeinek szem előtt tartásával cselekszik még akkor is, ha tudja, hogy saját mércéje szerint is aljas és főbenjáró bűnt követ el. Ruttkay Éva Zrínyi feleségének alakjában nagyvonalú portré. Ugyanez mondható el Bara Margit és Fe- renczy Krisztina alakításáról is. Bitskey Tibor, Bánffy György, Kálmán György, Né- methy Ferenc, Sinkó László, Balázsovits Lajos, öze Lajos, Somogyvári Rudolf, Módi Szabó Gábor, Nagy Attila, Üjlaki László és Szilágyi Tibor — egy-egy érdekes jellemet formáltak meg ezen a színes freskón. Farkas András Nem tudom elképzelni a hevesi szőttest Juliska és még inkább nem, Juliskát a hevesi szőttes nélkül. Ha a népművészetek kincsének újjáéledéséről szeretnék írni, Juliska életrajzának utolsó 25 esztendejét Írnám. Ha Juiiska portréját szeretném megrajzolni, a hevesi szőttes reneszánszáról kell írnom. Talán azt lehetne mondani, szerencsés ember Tompa Béláné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke, a népművészet mestere, s immár Heves megye Tanácsa Művészeti Díja I. fokozatának tulajdonosa. Szerencsés, mert munkgja, hivatása, életcélja egy és ugyanaz. A szövőgép gyermekkori ismerőse. Ott állt már a szülői házban is, s Juliska mint kisgyermek, sokszor ébredt a vetélő surranására, természetes hát, hogy testvérével együtt a népművészet mesterei lettek, s az is, hogy a hagyomány a testvéri ágon tovább .folytatódik, s a harmadik nemzedék is eljegyezte magát a népművészettel. Volt ugyan egy kis kitérő az életében — egy ideig, a tanítóképző elvégzése után tanított — de talán ezt se lehet kitérőnek mondani, hiszen a szövőszék ez alatt az idő alatt sem pihent. A felszabadulás után amikor már rendeződni kezdtek a viszonyok felállította az anyjától rámaradt szövőszéket, s újra szőni kezdett. A maga szórakozására. A kislányok az ablakban leske- lődtek, ő meg szives szóval hívta be őket, mutatta a szövés fortélyait, élesztgette az érdeklődésüket, hogy nézzék, keressék a nagyanyák szép szőttes mintáit. Az érdeklődő kislányok egy részéből lettek aztán, nem is sok esztendő .múlva a szövetkezet alapító tagjai, s ha lehet ezt a szót használni, és miért ne lehetne, a hevesi szőtteskészítés hagyományainak „megszállott* kutatói. Ahogy László Magdi meséli, képesek voltak kerékpáron elmenni a harmadik faluba is, ha hírét vették, hogy valaki a szekrény mélyén őrizget egy régi darabot, valakinél láttak egy eddig még nem ismert mintát. És ennek a lelkes gyűjtésnek az irányítója, szitója Tompáné volt. Fiatal szövetkezeti tag meséli: tetszik tudni, hogy van az. amikor feléled az idősebbek mesélőkedve, akkor hallottam tőlük, hogy húszegynéhány évvel ezelőtt egy szál kofferbe vitték fel az első szőttes törülközőket. Amikor eladták, úgy határoztak, nem osztják fel a pénzt. Fonalat vesznek érte. s újabbakat szőnek. Ez az időszak volt a szövetkezet születésének kezdete. Először csak törülközőket szőttek, aztán térítőkét, felújítva a régi asszonyok által elkészített mintákat. S ahogy telt az idő, úgy vált egyre szükségesebbé, hogy a rengeteg kincset, mely felhalmozódott a gyűjtők ládájában, megismertessék, megszerettessék a ma emberével, egy kicsit alkalmazzák a mai emberek ízlését. Már nemcsak lemásolták a régit, újjá is alkották. És így nőttek fel a szövés művészi, értői Juliska mellett. Van egy külön nehézség is ebben a munkában. Alakítani s újjátervezni a régit, azért, hogy a mai ember megvásárolja, de úgy alakítani, hogy az üzlet kedvéért se tegyenek engedményeket a művészetből. Hogy a régi forrásból merített anyag tiszta maradjop. Több szövetkezeti taggal beszéltem, időssel és fiatallal s egyöntetűen azt vallották; az, hogy a hevesi szövés él, megmaradt és újjáteremtődött, nagyon nagy részt Tompa Béláné érdeme. S az még külön, hogy felnevelte maga mellett a népi hagyományok őrzőinek, fejlesztőinek új táborát. Akik már nem egyszerű kereseti forrásnak tekintik az ősi asszonyfoglalatoskodást, a szövést, hanem hivatásnak a hagyományok őrzését. Az évek során, bátorításával, a népművészet mesterei nőttek fel mellette. Tóth Mária szövőnő, Bárdos Sán- dorné himzőnő. De az ő története már egy külön fejezet a megye művészeti díjasainak történetében. Deák Rózsi t Szakszervezeti segély a sokgyermekes családoknak.. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságától az elmúlt napokban kapták meg azok a családok a segélyt, ahol legalább 3, vagy több gyerek van és azok iskolába járnak. A segélyezésnél figyelembe vették a gyermekeiket egyedül nevelő szülők helyzetét is. Az akcióban gyermekenként 200 forintot osztottak ki, amely összességében 40 000 forint kifizetését jelentette a vállalatnál. Ezzel az összeggel kívánják segíteni a sok- gyermekes munkáscsaládok helyzetét, ahol a beindult iskolai év anyagi gondokat jelentett. * Menüim Eugenio Zamora Martin ma. október 2. kedd 1. PÁRBESZÉD A SZERELEMRŐL Nem nézett rám. a tekintete elsiklott felettem. — Tudod — mondta —, el kell válnunk. — Ideiglenesen, ugye? — kérdeztem. — Elválunk, hogy próbára tegyük az érzelmeinket, igaz? , Ijedten nézett a szemembe: — Talán mondtam neked valamit? — Dehogy — feleltem —. de egyszer már történt velem ilyesmi. — Elváltál valakitől? — Igen. — Ideiglenesen? — Igen. — Hogy próbára tegyétek az érzelmeiteket? — Igen, igen. Pontosan azért. — És távol éltetek egymástól? — Távol. — És egyszer sem találkoztatok? — Egyszer sem. — Vagyis számodra már nincs ebben semmi új? — Szerintem nincs. — Kár. — Ismét valahová fölém nézett. — Pedig már olyan jól kigondoltam mindent... Hallgattunk. — Egyébként hogy végződött a dolog azzal a nővel? — kérdezte. — Vele? Nagyon szomorúan. Nem bírta ki az elválást, meghalt. — Lehetetlen!... És te? — Engem egész életemben kínoz a lelkiismeret- furdalás. Megkönnyebbülten felsóhajtott: — Ohó! Altkor még számodra is van újdonság . .. En másképp gondoltam ki: én meghalok a bánattól, de ezt te sem éled túl! 2. AZ IGAZSÁG HARCBAN SZÜLETIK ... Valaki így nyilatkozott Vetocskmról; — Micsoda tehetség, és még mindig csak egyszerű tervező mérnök! Ideje lenne, hogy kinevezzék csoport- vezetőnek ! — Csoportvezetőnek? — ámult el őszintén a csoportvezető,. — Az ő tehetségével már régen osztályvezetőnek kellene lennie! — Téved! — vágott közbe az osztályvezető. — Főosztályvezetőnek ! — Az ő tehetségével?! — kiáltott fel a főosztályvezető. — Én minden további nélkül előléptetném főmérnökhelyettesnek!... Nincs igazam? — Csak semmi szerényke- dés, kollégák! — jegyezte meg a főmérnök helyettese. — Nevezzük ki főmérnöknek! Higgyétek el, nem fogunk csalódni benne! A főmérnök — szokás szerint — sokáig töprengett, és végezetül így nyilatkozott: — Szerintem jobb lenne igazgatónak . . . Az igazgató behívatta Ve tocskint az irodájába,; — Ekkora tehetséggel maga még nálunk dolgozik?! És azt tanácsolta neki, hogy sürgősen keressen magának más munkahelyet. 3. ELLENTMONDÁS Ezen az estén az állatsze- lidítő csodákat művelt. Bátor tekintetet vetett az oroszlánra, aztán egy mesteri szaltóval a hátán termett. A publikum viharos tapsban tört ki. Az idomár délceg tartással állt a fenevad hátán, miközben a cirkuszigazgató lelkesülten magasztalta a bravúros számot: — Páratlan attrakció, hölgyeim és uraim! A tulajdon szemükkel láthatták a híres Rayo Kid bátorságát és ügyességét! Kid hirtelen elsápadt, amint a kijárat felé tévedt a tekintete. A közönség még mindig tombolt. Az állatszelídítő villámgyorsan leugrott az oroszlán hátáról és rémülten az állat szájába dugta a fejét A porondon egy svábbogár menekült a kijárat felé... Fordította: Zahemszky László Mai tv-ajánlatunk: 20.50 Tizenöt éves a Körszínház A Színházi Album külön száma. „A Korszínház a tér- színpad egyik ... változata, amelynek játéktere kör alakú porond ... Célja közelebb hozni a közönséget a színészhez.” így határozza meg ezt a színpadi—színházi formát a lexikon. Budapesten — Kazimir Károly rendező kezdeményezésére — 1958. július 19-én, a Magyar Jégrevü épületében nyitotta meg kapuit a Kör-, színház, s azóta minden nyáron tartanak előadásokat itt, illetőleg 1967-től a városligeti vásárváros egyik pavilonjában. Kevés díszletet igénylő klasszikus művekkel indultak a körszínházi előadások, s a műsorban — felvételről — elénk idézik a 15 év emlékezetes előadásait egy-egv részlet felvillantásával: Shakespeare II. Richárdját, Thomas Mann Márió és a varázsló című művének színpadi változatát, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Thália Színház is hosszú ideig műsorán tartotta, Petőfi Sándor Tigris és hiénáját, a Kalevalát (ez szintén felkerült a Thália színlapjára). a Csusingura című japán kabukijátékot és a legutóbbi bemutatót, a Ka- ragöz című török népi játékot. Az adásban a kör- színházj előadások szereplői is megszólalnak, s elmondják emlékeiket: Bodrogi Gyula, Latinovits Zoltán, Sulyok Mária, Drahota Andrea. és Kozák András. Dr. Ortutay Gyula — a Kalevala színpadra állítója —és Kazimir Károly, akinek a nevétől elválaszthatatlan a Budapesti Körszínház, szintén nyilatkoznak emlékeikről, körszínházi munkájuk- sóL
