Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-31 / 255. szám
SOY KIS SEGÍTSÉG... (MTt-foto — Hámor Szabolcs — KS) Hai hajimlnfimk: [ 8.40: Tízezer lakás Ajánlhattuk volna Vikiii Can műsorát is. de meg vagyunk árról győződve, hogy bár a csepeli lakótelep építkezéséi. követi nyomon a mai ajánlatunkban szereplő riportműsor — mégis ezt a „szára/." témái ajánljuk a Heves megyei tv-né /.öltnek is A rjport ugyanis jó alkalmat ad arra. hogy az építőipar általán«» gondjai melléit szó essék azoknak az iparágaknak a tevékenységéről i«. amelyeknek jó munkája segítheti elő. hogy kényelmesebbek. lakhatóbbak és szebbek is legyenek a megyeszerte nálunk * várt új lakások. Napirenden: az iskolák önálló vezetése Király Andrásné nyilatkozata A Központi Bizottságnak az állami oktatás tovább- fejlesztéséről szóló határoz« - •tát kővető«! számos, hotha- tós intézkedés született egyebek között az Iskolaigazgatók vezetői jogainak szélesítésére, az iskolák önálló vezetésének megteremtésére. A Pedagógusok SzaksserveaeÍvnek elnöksége legutóbb a munkáltatói jogkörnek az alsó* és középfokú oktatási Intézményekben megvalósított decentralizálását, ennek tapasztalatait elemezte. A tanulságokat Király Andrásné, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára összegezte. — Az igazgatói „munkáltató! jogkör " napjainkban — az iskolai élet nyelvére lefordítva — lényegében azt jelenti, hogy az iskolaigazgatók maguk választhatják . meg munkatársaikat. Űk ne-1 vezhetik ki, minősítik a pe-• dagógusokat, s fegyelmi I ügyekben is övék a döntési felelősség és jog. Amikor a - tanácsok művelődésügyi 1 szakigazgatási szervei egy • esztendővel ezelőtt minden, szervezetileg önálló alsó- és] középfokú oktatási intéz-; mény vezetőjére átruházták; a teljes munkáltatói jogkört,' ez egyúttal a bizalom kiíe-j jezése is volt. Bizalom, hogy a megnövekedett jogokkal — eppen a helyi viszonyok leg- ; jobb ismerőiként — felelősségteljesebben élhetnek. S; bizalom a nevelőtestületek; iránt: hiszen az iskolai élet; alaptörvénye, a rendtartás; ezzel párhuzamosan tovább 1 bővítette a nevelőtestületek I határozati, illetve vélemé- I nyezési jogkörét. A határozat megszületése- : kor aggályok is felmerültek: I cvajon helyesen élnek-e az 1 igazgatók u meggyarapodott. 1 jogokkal? A tapasztalatok 1 megnyugtatóak: országszerte! folyamatosan alakul ki, fej-; lődík az önálló iskolavezetés. •— Az eltelt egy esztendő mérlegéhez tartozik, hogy törvényellenes intézkedésről nem érkezett jelentés. Akik a pedagógusok „kiszolgáltatottságától” „létbizonytalanságától” és az „igazgatói önkénytől” tartották, meggyőződhettél: arról, hogy a gva- korlat rácáfol aggályaikra. Most elsősorban az igazgatók bátorítása, a munkájukat segítő feltételek megteremtése, mindezek szorgalmazása a legfontosabb. Sok helyütt ugyanis az igazgatók még nem ismerik azokat a munkajogi szabályokat, qjwmM IBIS. október 31-, szerda technikai, eljárási . részlet- kérdésekéi, amelyek a megnövekedett jogkör gyakorié-, sóhoz elengedhetetlenül szükségének. Jó kezdeményezés, hogy több megyében tanfolyamokon ismertették ezeket a tudnivalókat, A példát országszerte ajánlat«» tenne követni, — Az iskolai élet demokratizmusának további kibontakoztatását segítik elő azok a tervezett intézkedések, amelyek az iskolaigazgatók határozott idejű kinevezését célozzák bevezetni. — Mim említettem, a meghatározott időre történő igazgatói kinevezés időtartamára. bevezetésének időpontjára és további részle^WS/VVVWSAAAAAáVVW»iAAiAAA#VSA/VNA^VV>AfSA^A^VSA^AA<VVVWVSAAA^VVkA^o»v tetre vonatkozó végleges döntések a kivetkező időszakban születnek meg. Azzal azonban szakszervezetünk már most; egyetért, hogy egy-egy igazgatói tisztség betöltésére elsősorban az adott nevelőtestületből keressék meg és készítsék fel a jelöltet. Ehhez tudatosabban kell az iskolák káder- kérdéseivel, a vezetőutánpótlással foglalkozni. Mindezzel a pedagógusok előtt is nagyobb perspektíva rajzolódik ki, hiszen bebizonyosodik, hogy a vezetésre alkalmas nevelők saját iskolájukban is lehetnek igazgatók. vagy más vezetők — fejezte be nyilatkozatát Király Andrásné. (MTI). Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban ÄPOTYAUT. iS Zenés vígjáték két részben Az idei évadban .ismét bemutattál: Egerben Jacque Dévai francia színpadi író vígjátékét, megzenésített ki- adagban. Az évekkel ezelőtti siker, tnea az a körülmény, hogy manapság nem terem mindennap és minden bokorban zenésífesre is alkalmas vígjáték, arra készt ette a színházat. hogy újból próbálkozzék a darabbal. A számítás nem vált. be rosszul. Jacques Dévai érti a módját. és nem is akármilyen rutinnal, hogy egy alaphely- zetet ezerszer körüljárva, minden lehetséges szituációt — már egy kétórás Játékon belül — kihasználjon, poen- tírozzon. Ne keressük itt azt, iiogv az alapötlet erőltetett. az.L sem. hogy itt-otl a megoldások a kopott sablonok szerint köszönnek vissza: .az, író szórakoztatni akar »/./.ál, hogyan ábrándozik egy középszerű francia — boc#á* nat, párizsi — kislány a pénzzel, egy üt elnyerhető boldogságtól és mennyire hiú ábránd egy fiatalemberben, ha Ő is francia és párizsi, ha azt hiszi, hogy őt nem lehet feltenni tétként egy jacht ellen, két amerikai nő között folyó kártyaparti bap. A szerző óvatosan megment minket attól, hogy különösebben megerőltessük magunkat és képzeletünket az ebben a játékban való részvételünkkel. Hősei nem egészen üresek, csak felszínesek, mint az. a mondás is, hogy Raoul, a fiatal francia szerelmes csak azért f" ismeri a görög klasszikusokat, meri egy fél évig éjjeliőr volt — egy könyvtárban. Szirtes Tamás rendezte ezt a könnyűséget, meghagyva annak. and. Emlékezetünk szerint az évekkel ezelőtti bemutató rendezője egy pattogó zenés betéttel igyekezett egy jelenetet, politikailag hatásoisú tenni, kórussal és melodrámával. Ma a szöveg szerint érthető és Indokolt oldalvágás történik az azóta már elhunyt De Gaulle Irányába, de ez mar senkinek sem fáj, meg alig is tűnik fel. Inkább . el - gondolkozunk . azon, hogy a napi divat mennyire és mit diktálhat olykor-olykor ebben u műfajban is. Szirtes Tamás neveltető játékot dirigál itt. figyelembe véve az együttes adottságait. A játék kamarajellegéből következik, hogy a lehetőség szerint az, egyes szereplőkből mindent ki sell hoznia. .Sikerült a két fiatal szerelmest úgy együtt tartania, 'hogy a vidámság é.s a játék szinessége végül is nem fáradt el túl korán. Távol tartotta a harsányabb hangvételt és a minden áron való hatni akarást. Az együttesben nagyjából-egészéből mindenki a helyén volt. Ügy érezzük, a rendező csak a szerelemre gyulladó francia tengerésztiszttel nem tudott mit kezdeni: csak a ruhája volt egy értelmes tiszté, egyébként mintha egy boy- szolgálat küldte volna. Martine-t, a szerelmes és pénzre vágyó párizsi lányt Péva ibolya alakítja. Kedves jelenség, játszani is tud. Képességeit ez a szerepkör jól kiaknázhatja, innen van az. hogy a közönség őszintén válaszol játékára. Péva Ibolya partnere Varya Tibor, akit hosszú évek után láthatunk ismét ebben a színházban. A műfaj határain belül maradva, természetes és érett játékával jelentős része van a sikerben. A geg. a spontán re#* gátas egy ilyen vígjátékban nem >w rutint kíván és sokszor alapja a sikernek, Mint mosl is. Ezt a rutinmunkát kitűnően bírja Varga Tibor. Komaromi Éva fBarbarája kosztümben és Vő /.latosan megírt figurájában ts élet- hű. a gazdag jenkit karikí- rorzó rrtegoldás. Fekete Alajos' Ogdenje ugyan sablon. de ezt a sablont élettel telíti meg a mackós külsejű színész. Kisebb szerepekben Botár Endre. Szegedi dőli. Nagy Mari, Somló István, Bősze Péter. Mátyás Jenő és Szilágyi Tibor járultak hozza á bemutató sikeréhez. Suki Antal díszlete kitűnő. a helyzetkomikumra épített darab eljátszására ízléses es nem túl hangos környezetet biztosít. Hruby Mária jelmezei a vígjáték kötty- nved stílusához alkalmazkodnak, nem lépve túl pikantériában az érett ízlés mértékét. Somoss Zsuzsa koreográfiái elgondolásait négy táneoslány valósítja meg: ez bizony nem sok és túlméretezett megoldásnak egyáltalán nem mondható. A zene fűszerezi ezt a vígjátékot, de tempót is lassít a néhány, korán elvirag- zott dalbetét. Herédi Éva vezényel, s feladatát jól látja el. Az Idei évad egy könnyed színfoltjával lettünk derűsebbek ezen a bemutatón. Farkas András A Tátrai vonósnégyes Hatvanban Szerdán, ma este ismét színvonalas művészeti eseményben lesz részük a hatvani zenebarátoknak. Este 7 órai kezdettel a világjáró és .világhírű Tátrai vonósné- . Vannak, akik műveket hagynak maguk után, >mások semmit, napok alatt mossa el emléküket az idő. Némelyek hiánya meg kimondhat tatlan űrt okoz. Ez a leg- szörnyűbb, elmennek s egy világot visznek magukkal. Ilyen volt ez az öregember is, Valér bácsi. Mint egy középkorból itt ragadt vár- úr, király, ezermester és udvari bolond egy személyben. Albérlő voltam nála. Megjelent és minden gond fejét lesúnyva sompolygott odább. Albérlői tisztem megszerzése is micsoda egyszerű volt. Egy véletlen találkozás a Körúton, az öreg előadta legújabb találmányát, az elektromos kilövőcsatornát, amely ébresztőóra gyanánt szolgálna s a megfelelő időben az ágyból szelíden az. automatikusan testhőmérsékletű vízzel megtelt kádba lövi öt. Mentségére szolgáljon, hogy találmányainak megvalósítása soha eszébe sem jutott. Ezek után egy kérdés: Miért lógatod az orrod, fiam? Mondtam, éppen nincs lakásom. — Világos — mondta gondolkodás nélkül —. nálunk JogSz lakni. Piroska netted boldog lesz. Hogy boldog lett-e. nem tudom. Morgott. Ez. azonban nem jelentett semmit. Egész, életében morgott. És furcsamód mindenki szerette érte. Szép. lugas, különálló szobát adtak — Von egy lószerszámom, ide akaszthatom a falra/ — kérdeztem. — Tőlem egy lóistállót is ide akaszthatsz — válaszolta, s rejtélyes mosollyal tette hozzá: — Xiánlatos korán hazajönni Ezt akkor meg nem eltettem. Fölakasztottam a lószerszámot, mentem a dol- i gomra, _J.L— „ Lázár Ervitv: Emlékmű Este néhány meglepetés ért. Az előszobában öreg paraszt feküdt a fogas alatt. Pipázott, a kalapját a szemére húzta. — A francnak mászkálnak annyit. Nem tudok aludni — méltatlankodott. Lábujjhegyen osontam a szobámba. Égett a villany. A fotelban egy torzonborz, íülrenőtt hajú fiatalember ült, lábát az asztalra rakta. — Szevasz — köszönt. Életemben nem láttam. — Nézd ezt a marhái — folytatta a régi ismerősök közvetlen, modorában —, lószerszámot akasztott a falra. Valami frappáns válasz fogalmazásába kezdtem, de nem volt időm kimondani, mert az ágyra tévedt a tekintetem. Szendergő női fej a párnámon. A paplan dudoráról ítélve nagy darab nő lehet. — Ez ’lei? — kérdeztem a torzonborztól. — Röhögnöm kell mondta, és tényleg röhögött —. a feleséged. Nem rossz. Ahhoz, képest, hogy nőtlen vagyok. Közelebb léptem az ágyhoz és elhült bennem a vér. Nem egy nő, két nő feküdt az ágyamban. Két középtermet — állapítottam meg a dudorról, majd némi óvatossággal hozzágondoltam: esetleg három filigrán. A to"z > >orz fel ; .> • illám, bennfentesnek «úszott. — És a másik? Hátradőlt a széken, fogta a hasát, úgy röhögött — Az is azt mondta, hogy a feleseged. Ez már kicsit mellbe vágott. Gyanú ébredt bennem. — Mégis, mit gondolsz, ki vagyok én? — kérdeztem tőle, s egy pillanatra elkapott az izgalom. Tényleg, ki vagyok én? — Hát ebben a zűrzavarban! — mondta a tor/.onborz neheztelőn. Még ő volt megsértve! Gondoltam, kis hideg vizet engedek a fejemre. Kisurrantam az előszobába, lenyomtam a fürdőszoba kilincsét.' — Hányszor mondjam, hogy foglalt — üvöltött valaki benn, s egyúttal egy kemény tárgyat hozzávágott az ajtóhoz. — A dörömböző anyátokba! —- mondta a fogas alatt a paraszt, ég a fai felé fordult... — Ne Hülyéskedj! Hát a Benedek. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Sok minden voltam már életemben, Bonodul méa soha. Némi fölénnyel mono tam: — Tévedsz, én az a marha Vagyok, aki a lószerszámot a falra akasztotta. Sebaj, a konyhában is van vízcsap. De nemcsak vízcsap volt. Egy úr is. Az asztalnál ült kalapban, piros sálban, lomblyukában egy rózsa. Az ; dalon nyolc borosüveg és ;ét pohár. Felugrott, összecsapta a bókáját. — Benedek — mondta és meghajolt. Kicsit imbolyog- va. gyes ad koncertet a Vörösmarty Művelődési Központban. A jeles kamaraegyüttes ezúttal Haydn, Dvorak és Schubert műveiből összeállított műsorral lép "közönség ele. — A maga feleségei alszanak az ágyamban —, mondtam némi szemrehányással. — Azok — bólintott lemondóan. — De én ezt nem csinálom tovább. Elválok. Ezzel a pohárszékhez botorkált. elővette a' harmadik poharat. Mindhármat tele-, töltötte, az .egyiket felém csúsztatta az asztalon. — Proszit! Egészségedre! Ez két pohárból fog inni. De nem, elüvöltötte magát: — Géza! Egy szulykos kéz nyúlt ki az asztal alól, Benedek belenyomta a poharat. — Ha még egyszer azt mered mondani, hogy Géza, szétverem a pofádat — mondta a szutykos kéz gazdája. Néhány gluggyanás és nyújtotta vissza az üres poharat. — Mondtam, hogy vöröset adjál! — Ez ki? — kérdeztem, — Valami Géza — legyintett Benedek. Az asztal dühödten meg-i mozdult, kinyúlt egy láb, találomra belecsápolt- a levegőbe. — Géza a jó mgynénikédi nem én. Benedek felhúzta a szemöldökét, szigorúan benézett az asztal alá. — A fenébe is, nyughass már —, s kis szünet után undorral hozzátette: — Géza. Reménytelen ügynek . látszott. Óvatosan kíhátrálíam, s neheztelés ébredt, bennem. Hova hozott ez a vén uzsorás? ötszáz albérlő közé ötszázegyediknek? Hogy az öregek szobájába jussak, végig kellett mennem a folvo-/ són. Nem keltettem különösebb feltűnést, mert, a fürdőszobaajtót két elegáns úr verte'. {Folytatjuk.)
