Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Pély, szarvasmarha- tenyésztésünk új bázisa Tizennégy kilométer vízhálózat — Parkosítás társadalmi összefogással — Költöznek az akolháti gyerekek Ahogyan Heves felől befu­tunk a községbe, egyszeriben csökken a tempó. Kocsink jó­formán lépésben haladhat a főutcán, mert az útburkolat felét hosszú-hosszú százméte­reken földhányás borítja. Itt- ott munkagépekkel is talál­kozni. Árkot ásnak, vezetéke­ket fektetnek. — Utolsó felvonásához ér­kezett Pély vízhálózatának építése. Még egy-két hónap, s nem lesz olyan utcánk, aho­vá ne vittük volna be az egészséges ivóvizet — mond­ja Fodor Pál iskolaigazgató, a helyi tanács társadalmi el­nöke. — Ezzel átkos örökség­től szabadulunk meg, hiszen a tuberkulózis hajdani elter­jedtségében döntő szerepük volt a fertőzött kutaknak, a higiénia hiányának. Az idén ennek vége. Összesen 14 ki­lométer hosszú csővezeték került a föld mélyébe, meg­építtettünk 23 közkutat, s minden család előtt ott a lehetőség, hogy otthonának konyháját, fürdőszobáját víz­zel lássa el. Természetesen nagy áldozat ez a tanácstól s á lakosságtól, A munkálatok­ra tízéves bankhitelt vettünk fel, amit részbén a község­fejlesztési alapból, részben a lakosság által befizetett pénz­ből térítünk meg. Községünk polgárainak 60 százaléka vál­lalta, hogy évente 300 forint­tal támogatja az ügyet. A munka összértéke egyébként ötmillió forint... ★ Hogy néhány percre a köz­egészségügyi témánál marad­junk, hadd tegyük még az eddigiekhez: a 2400 ielkes községben rövidesen meg­szűnik a háztól való temetés, amit nemcsak a felügyeleti szervek, hanem a helybeliek is hosszabb ideje sürgetnek. Pély temetőjében épül a kor­szerű ravatalozó, amely min­denben megfelel majd az előírásoknak, s ahogyan a vezetők mondják, legalább százötven esztendőre meg­oldja a település ilyesféle gondját. A ravatalozóval együtt te- metőrendezést Is végrehajta­nak, s mindebből a munká­ból a lakosság példásan részt vállal. Különben kevés len­ne az a 150 ezer forint, amit a cél megvalósítására a ta­nács előirányzott A mai na­pig felajánlott társadalmi munka értéke meghaladja a 30 ezer forintot, de további támogatásra lehet számítani, mert a falubeliek oly mér­tékben veszik ki részüket az építkezés körüli munkákból, hogy sokszor nem tudnak ke­zükbe szerszámot adni. Itt említjük meg, hogy a társadalmi erők összefogá­sára a jövő esztendő elején is nagy szükség lesz Pélyen. A Hazafias Népfront, a Vö­röskereszt, és a különböző társadalmi szervek a község parkosítását hirdették meg. Csak arra várnak e munkák megindításánál, hogy a nagy­arányú föld mozgatással járó vizhálózatépítés befejeződ­jék. 4 ★ Egyetlen dolgot nagyon fájlalnak mind a vezetők, mind a lakosság: a falu köz­épületei elavultak! Hosszú távon többet felemészt a kar- bartartásuk, időnkénti reno­válásuk. mint amennyiből újat lehetne építeni. ilyen ósdi éoü’letben honol Pély ál­talános iskolája is, ahol tíz tanulócsoport 240 gyermeké­nek oktatásával foglalkozik a lelkes, jó erőkből álló tan­testület. Ennél még nehezebb hely­zetben van Oláh András ta­nító úr, aki a Pélyhez tarto­zó tanyai iskola, Akolhát ti­zenkét kis nebulóját igyek­szik évről évre úgy felkészí­teni, hogy megállják a helyü­ket az életben. Meg kell val­lanunk, ebben az osztatlan iskolában nehéz terhet hor doz vállán a pedagógus. A segítség, a fejlődést jelentő megoldás azonban közeli már. Épül Hevesen a 120 személyes általános iskolai kollégium, jövő év szeptem­berétől ennek a lakói lesznek az akolháti csemeték, s megy velük nevelőjük is. Ami ez ügyben megnyug­tató; a szülők megértéssel fogadják a változást. Vala­mennyien belátták, hogy gyermekük szempontjából hatalmas jelentőségű az új intézmény. Nem csak kultu­rált életlehetőséget biztosít nekik, hanem azt is tehetővé teszi, hogy a kollégiumba ke­rülő tanulók állandó szakmai felügyelet mellett készülje­nek óráikra. ★ Közel hatezer hektár föl­dön gazdálkodik Pélyen a Tiszamente Termelőszövetke­zet. Természeti adottságai miatt nem tartozik ez a gazdaság a megye legjobb­jai közé, de mégis több mint 6záz családnak biztosít meg­élhetést. Kalmár János elnök különösen a szakosított szarvasmarhatelepre büszke, amely a falu szélén, a 31-es út mentén villogtatja szép, fehérre meszelt istállóit. Mi most mégsem ide láto­gattunk, hanem az istállók­kal átellenben levő, egykori állami kostelepre, ahol négy megyére szóló, nagy fontos­ságú intézmény alapjait rak­ja le ezekben a hónapokban Czakó Imre igazgató, a kivá­ló agrármérnök, aki nemrégi­ben hagyta ott az egri állat- tenyésztési felügyelőséget. — Tizenegymillió forintos beruházással szarvasmarha- teljesítményvizsgáló állomást létesít országos központunk Pélyen, s ennek a megszerve­zését, elindítását bízták rám. Az intézmény az emlékezé- tes kormányprogram megva­lósításába illeszkedik. S a majdan ide kerülő mintegy 450 jószág tudományos vizs­gálatával, fejlődésük megfi­gyelésével azt igyekszük el­bírálni, hogy az apaállatok hústermelő képességét ho­gyan öröklik az utódok? — tájékoztat az épülő telep fel­adatáról Czakó Imre. — Ki­vitelezőnk a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, ígéretük birtokában annyit mondhatok, hogy jövő év augusztusában that benépe­sül az új- 240 férőhelyes bor- júrfévelő, a 200 férőhelyes hizlaló, a korábbi hodályok- bói pedig gépszint, raktára­kat alakítanak ki az építők. Azt hiszem érzékelhető a telep tudományos és gazdasá­gi jelentősége, ha hozzáte­szem az elmondottakhoz, hogy a pédyihez hasonló tel-; jesítményvizsgáló állomás: csali öt helyen lesz még az országban, s alapanyagukat négy megyéből válogatjuk ki. ★ Szeretnénk meg egy vonzó, rokonszenves jelenségről be számolni a pélyi látogatásunk kapcsán: ez pedig a mindun tálán előbukkanó lokálpat­riotizmus. A helybéliek ra gaszkodása falujukhoz, s az a következetesség, ahogyan sa­ját soraikból igyekeznék ki­nevelni a különböző kulcsál­lások embereit, mondván, hogy az tud igazán szívvel- lélekkel dolgozni egy-egy te­lepülésért, aki ott nőtt fel, ismeri az öt körülvevő világ gondjait, s érzékenyen rea­gál sorstársai, polgártársai megjegyzéseire, észrevételei­re. A pédyiek így, ilyen gondo­lattal — s községi ösztöndíj - jal — iskoláztattak maguk­nak orvost dr. Úcsai András személyében, aki immár öt esztendeje szolgaija hűséggel a falut. A községből került ki a postahivatalvezető, a ter­melőszövetkezet elnöke, fő- agronómusa, főkönyvelője. Pélyi születésű az iskolaigaz­gató, s a pártszervezet titká­ra, meg szinte valamennyi tömegszervezet életének irá­nyítója. Ezek az emberek — tapasztalni magatartásukon, megjegyzéseiken — nem ug­ródeszkának tekintik a meg­szerzett pozíciót, hanem ösz- szenőve Pély gondjaival, örömeivel, itt akarnak ma­radni, itt kívánnak mind több szolgálatot tenni a közös ügynek, a végcélnak, amit mondhatunk, úgy: szocialista falu, szocialista tudatú, ma­gatartás ú polgárok nagy kö­zössége. Moldvay Győző Üi sajífíeség a piacon Húsz évvel ezelőtt állt .munkába Zalaegerszegen a helyi tejipari vállalat sajt­gyára. A hazai ementáli sajt mintegy 85 százalékát a jubiláló gyárban készítik. Naponta 100 ezer liter te­jet dolgoznak fel, s mint­egy 100 mázsa sajtot állí­tanak elő. Legújabb ter­mékük a Göcsej sajtkülön­legesség, amely iránt máris nagy a kereslet. (MTl-foto — Jászai Csaba) Hol vannak az ötletgyártók ? NEGYEDSZÁZADA él az újítómozgalom. Azért hirdet­ték meg — oly sok más, tár­sadalmi méretet öltő akció mellett —, hogy szervezett módon, mindannyiunk bol­dogulása érdekében haszno­sítsuk az emberekben rejlő többletenergiákat, azok ered­ményeit. Huszonöt év alatt kialakulhatott a jutalmazás, az ösztönzés, az irányítás gyakorlata, hiszen gazdasá­gunk fejlődésében is óriási változásokat jelentett ez az idő. Most mégis meghök- kenve állunk a pillanatnyi helyzet előtt: akkor, amikor igen nagy szükség volna a termelőkollektívák tagjainak alkotó ötleteire, akár erre alapozhatnánk a műszaki fejlődést, a ' mozgalom meg­torpanásáról beszélhetünk. Teimészetesen .-néhány kivé­tel tői. eltekintve ........... ­N EHÉZ AZ OKOKAT megtalä'ftM/' Üj gázdaságirá- nyítási rendszerünk változá­sai közepette, a gyakran Nagyrédei Hétszáz éves fennállásának megünneplésére készül a község. Még két év van hátra addig, de minden te­vékenységük ezt a célt szol­gálja már most is, említet­te meg a tanács vb-titkára, Erki János. Ezért nehezményezik, hogy a GYÖNGYSZÖV az új ABC- áruház megépítésének a ter­vét későbbi időpontra ha­lasztotta, pedig ez benne szerepelt a fejlesztési prog­ramban, és valahogy már szinte csak ez hiányzik Nagyrédén a sok korszerű létesítmény közül. k Több mint száz lakásnak jelöltek ki helyet a Kertalja utcában. Itt épülnek meg az első emeletes lakóházak is, több mint ötven családnak adnak majd otthont. Ilyen zárt, folyamatos beépítésű, telepszerű sorház még nincs a községben. A szolgálati la­kások egy része készült nemrég hasonló megoldással. Akik kertes házat akar­nak, azok ötven telket ta­lálnak itt, a Kertalja utcá­ban. k A közművesítés nagyon sokba kerül. A hozzájárulás mértékét a tanács 2100 fo­rintban határozta meg. Ha azonban a közművesítésre fordított összes költséget el­osztjuk telkenként, akkor kiderül, hogy így 27 720 esik egyre-egyre. Óriási különb­ség! Hasonló a helyzet a köz- ségfejleszlésnél is, amely családonként 300 forint. Egyetlen négyzetméter út vi­szont 315 forintba került most is. A községben ezer család él, viszont most 2680 négyzetméter utat építtettek meg. Tehát nem a befizetett háromszáz forintokból tel­lett erre a célra. k Ki akarnak tenni magu­kért. Beneveznek a megyei versenybe: virágos községet alakítanak ki. A főutcán már ezer rózsatő pompázott a nyáron. Kiültettek ezer gyümölcsfát is a járdák mellé, míg a parkokba 7000 virágpalánta került. Sokat segített a Hazafias Népfront, a tanácstagok és a szocialista címért küzdő brigádok tenni akarása. k Sporttelepet építettek az összefogás nyomán. A mer gye adott 150 ezret, ugyan­ennyit a tsz, amelynek bri­gádja az építkezést végezte, a község 50 ezret tett hozzá. A sportolók mellett a szocia­lista brigádok tették ä leg­többet társadalmi munká­ban. Az öltöző már megvolt, a későbbiek során pedig úgy csinálják meg a tornater­met, hogy az a sportolók­nak is segítse a felkészülést. A sportpálya az iskolához kapcsolódik. k November végén adják át az új szó''’ÓH-'.tőházat. A földszintjén a OELKA mel­lett a Kékes Ksz szabó- és ' cipészrészlege kap helyet, az emeleten pedig két szol­gálati lakás lesz. Közel 900 ezer forintba került ez az épület. Az összefogás sok minde­nen átsegítette a rédeieket. Kezdődött 1967-ben a pos­tával, majd a tsz-szel a ra­vatalozót építették meg, az­tán a moziüzemi vállalattal a 200 személyes mozit, és bővítették a kultvrházat is. Az útépítés is így történt eddig. Az évi 300 ezer forintos keretük helyett így tudnak egymillió fölött felhasznál­ni pénzt fejlesztési célra. k Falumúzeum. Ha a zsúp- fedeles házat sikerül felújí­tani, akkor a Mátra Múze­um segítségével berendezik a történelmi emlékekkel. Hadd lássák a község fiatal­jai is, milyen volt a múlt, hogyan éltek, dolgoztak őse­ik. Hányán tudják már kö­zülük, hogy mi az a mező- gazdasági szerszám, amit nagybőgőnek neveztek? Pél­dául. Ezt is kiállítják majd. A terv dicséretes, kezde­ményezésnek is példás. k Aszfaltutat építtettek a József A., a Patai és a Zrí­nyi utcákban, öt és fél mé­ter széleset, amit a megyei közútépítők készítettek el a helybeliek legnagyobb meg­elégedettségére. Jövőre az Atkári és a Rá­kóczi utca felújítása követ­kezik. De megcsináltatják az új lakótelephez a becsatla- koztatást is. ★ Az áruellátás jó. A GYÖNGYSZÖV nagy gond­dal törődik a rédeiekkel. A Muskátli Kisvendéglő is mindig friss étellel vai'ja a betérőket. Az iparcikküzlet viszont már műszakilag eléggé le­romlott állapotban van. k Nagyréde neve közismert. A mostani rövid áttekintés­ből is kitűnik, hogy- nem­csak a tsz folytat korszerű gazdálkodást a községben hanem a tanács is mindent elkövet, hogy az itt élők jól érezzék magukat lakóhelyü­kön — az összefogás szinte felbecsülhetetlen erejére is számítva és építve. (G. Molnár F.) módosuló szabályozás szöve­vényeiben gyakran igen ki­csi a sok egyéb mellett az újítások problémája. Ha pe­dig ismertek is az okok, amiért egy-egy vállalatnál kevesebb az újítás, sajnos, a megoldás helyett legtöbbször inkább a kényszerű beletö­rődés a jellemző. Több ilyen esettel találkoztunk már me­gyénkben is. Az egyik vál­lalatnál például a tervezés­nél igen kevés pénzt, szinte nevetségesen kis összeget irá­nyoztak elő az újítások díja­zására. Aggodalmaskodó kér­désünkre a következő volt a válasz: „Újítást a felosztható nyereség rovására fizethe­tünk, tehát kétszer is meg kell gondolni, mennyire nyirbáljuk meg azt az ala­pot, ami úgyis elég kicsi. Kevésebb tótö ᣠév végi ré­szesedés', és ezt nem szíve­sen vészi senki a vezetői négyszögből.- Hiszen kocká­zatról van szó, nem biztos, hogy a kiadott forintok el­lenében be is jön a remélt haszon." Nem mondhatjuk hogy egyáltalán nincs igaza annak a vezetőnek, aki így okos­kodik. Nyilvánvaló, a ré­szesedésre mindenütt figyel­nek a dolgozók is, nem egy munkahelynek ez adja a vonzását, s nem egy munka­helyet éppen ezért hagy el a dolgozó, mert kevés a nye­reség. Igaz a kockázat is: mi biztosít arról, hogy szerve­zetlenség, anyagellátási ne­hézségek — s a jó ég tudja meg milyen — problémák miatt nem mondhat csődöt egy-egy különben nagyszerű ötlet? Tehát legjobb óvato­san, ide is, oda is egy ki­csit, vegyük be az újítást a szocialista brigádvállalasok közé, csináljuk úgy, hogy minél kevesebb pénzbe ke­rüljön. Igen ám, csakhogy újító­mozgalmat szervezni fele­más megoldásokkal nem le­het. Ennek egyenesen alap- feltétele a merész nagyvona­lúság. Hány Olyan újításról tudunk — sajnos —, amely csúfondáros, elkeserítő pe­reskedéssel együtt „valósult meg”! Mert az értük járó tízezreket soknak találták a véleményezők, és inkább hátráltatták az újdonság be­vezetését, csakhogy Igazukat bizonyítsák. Nem biztos, hogy maradiságból vagy kis­hitűségből; egyszerűen azért, mert nem mertek Olyan sok pénzt kifizetni az »Ol­tónak. PERSZE, mindezek ellené­re azért mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy minden esetben a gazdálko­dó egységeken kívüliek az okok, amelyek az újítók mozgalmát hátráltatják. Hi­szen az új irányítási rend­szernek éppen az az egyik nagy előnye, hogy lehetővé teszi, sőt elvárja a megfon­tolt, tájékozottságon alapuló kezdeményezést — még ha vannak is néha korlátái. Az újításoknak is tehát csak ott van igazán talajuk, ahol a gazdálkodás más területére szintén a bátor vállalkozó­kedv a jellemző. Jó példát láthattunk erre legutóbb a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál. Három éve szinte nulláról indultak itt az újításokkal, s a — nem is mindig kockázat nél­kül való — új technológiák, módszerek szinte magukkal hozták a műszaki és szerve­zési ötletek ugrásszerű gya­rapodását. Nem nagy még a náluk kidolgozott újdonsá­gok száma, de hogy jó útra léptek a mozgalom fejlesz­tésében, azt nyugodtan állít­hatjuk. Az eredmények pe­dig máris meghozzák a be­fektetést. Egyik figyelemre méltó újításuk „története” a következő: az új PEVA­technológiánál igen lelassí­totta a munkái,. hogy .kézzel,, kellett csiszolgatni az egye­netlenségeket, kitömni a hé­zagokat, előkészíteni tapétá­zásra a falfelületeket. A nyugatnémet gép, amivel fel­szórhatták volna a tömítő­anyagot, igen drága mulat­ság. Helyette érkezett vi­szont egy újítás, amiért szin­tén nem sajnálták a pénzt, de még így sem került any- nyiba, mint a külföldi be­rendezés. Igaz, újításra már másik alapból kellett elvenni. „MEG KELL fizetni' az újításokért járó díjat, bár­milyen nagy összegről le­gyen is szó” — hallottuk egy ankéton. Ez csak természe­tes, mondhatná akárki, pe­dig sajnos, nem mindig az. Aztán itt van a szakvélemé­nyezés kérdése. Elkerülhe­tetlen egy-egy bírálatnál a szubjektivitás, a papír mö­gött álló ember számbavéte­le. Különösen, ha az ráadá­sul vezető poszton áll; „ha én most rossz véleményt mondok, holnap ő húz le engem a sárga földig.’’ És így tovább. Olyat is hallot­tunk már — talán hihetet­lennek tűnik, ismerve gazda­ságiink színvonalát —. hogy olyan korszerűek a gépek, a technológia, már nincs mit újítani. Erről a szemlélet­ről inkább nem mondunk véleményt... AZ UJITO MOZGALOM jubileumán úgysem tervez­tünk harsogó ünnepléseket, s így talán nem jelent ün­neprontást a néhány lcriti- Kai megjegyzés. Meg kiül te­hát keresni az újítóm izga­lom gyors kibontakozásának lehetőségeit, hiszen itt nem szükséges anyag, eszköz a befektetéshez, és sokszoro­san térül meg minden fo­rint. Csak azt mondhatjuk: mindenki jól jár... Hekeli Sándor MMkM& 1973. október 28., vasamat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents