Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-26 / 251. szám

„Fekete bárány" Egy délután Hatvány Lajos özvegyével Futnak a percek, futnak az órák. S az ember azt ve­sz; észre, hogy immár rá­cs: eledelt. De jó volna pedig, ha most megállana az idő Ritka alkalom együtt lenni egy kiváló asszonnyal Aki­nek léte. munkássága kul- túrhistória. történelem. Da­rabka az évszázad magyar és külföldi munkásmozgal­mából. Egy kicsit Hatvan múltjából js, amelybe férje, Hatvány Lajos révén tarto­zik. , Fiatalos, varázsos egyéni­ség hét évtizeddel a vállán Hatvány özvegye, a Horthy- korszak áldozatául esett har­cos politikus, Somogyi Béla leánya. Fiatalos, varázsos, mert fáradhatatlan a taní­tásban. Mert ez a tanítás nem pedagógia, nem szavaz szájbarágás, hanem baráti megosztása minden szellemi javaknak, amelyeknek csak birtokába jutott hazai pá­lyákon, emignációs hányatta­tások közepette. Budapest,: lánchidl csata, rendőrgyúrü ... Bécs: emig­ránsokban tartja a lelket a népbiztos egykori titkárnő­je... Londón: a nácizmus ellen tömörít, a kommunista klubba viszi Hatványt, aki maga is tart ott előadáso­kat. b a i ■ Aztán a hazatérés, a haza- találás, 1947 ... Díszfogadás Pesten, ünneplés az ország­ban. ík munka, sok munka az irodalomtudós oldalán. Készül a híres Petőfi-könyv, Hatvány Lajos egyik jeles munkája, amelyet Kossuth- dij koronáz. Somogyi Jolán évekig gépeli a kézirat- anvagot. s együtt vitázik a vit izókkal. — Emlékszem, ' a költő születési helyének meghatá­rozása körül csiholták a legnagyobb tüzet. Mezősi, az egyik monográfia írója, Fél­egyházára esküdött. Az u ara Kiskörös mellett tar­tóit ki • ■ • Ez a vita aztán torz jeleneteket, humoros pb inatokat szült. A ű mondta, győzzem meg f* iámét. Pontosan idézem: l’r Hatvány elvtárs síkra szili amellett, hogy Petőfi (for Fölegyházán szül e­•>_!. á város díszpolgárává *" i ríjuk...! a i ■ ■ • zó esik az egykori Gras­. iovich-kastélyról, amely a s úzad elején már a Hat- vany-család tulajdonában volt. Itt most kórház van. Kapubejáratánál pedig em­léktábla. amely szerint, az* épületben megfordult ven­dégként Ady Endre. — Valóban csak járt. a kastélyban Ady, mert mind­össze két napot és egy éj­szakát töltött ott férjem ba­rátságából. Miért nem szere­pel a márváriylapon a t.öbbi író, művész neve? Bródy Sándoré, Ferenczy Bénié, Szomoryé, Kosztolányié? Vagy József Attiláé? öhosz- szú heteket töltött nálunk, s a kastély nyitva álj.t előt­te akkor is, amikor férjem emigrációba kényszerült a tanácsköztársaság bukását követően. Hatvány leány­testvére, Irén vette őt párt­fogásába . .. No. persze, ez nem nagy ügy. Irodalomtör­téneti szempontból azonban feltétlenül figyelmet érde­mel. S gazdagítja a város múltját, növelheti históriai jelentőségét... Tudom, volt egy időszak, amikor Hat­vány Lajossal kapcsolatban csak a „báróság” nyert hang­súlyt. Ezen azonban régen túljutottunk. Maga Bölöni György jegyezte meg annak Idején: A haladó, forradalmi kerületű magyar művészélet reprezentánsai nem a báró Hatvány támogatását, ven­déglátását élvezték, hanem az irodalomtudós, a mű­vész, a Károlyi Mihály olda­lán álló „fekete bárány” Hatványét. M U ■ ■ — Ady, .József Attila ba­rátja, támogatója, Petőfi for­radalmi szellemének szolgá­lója mennyire volt követke­zetes elveiben? Mennyire tu­dott elkötelezettje maradni a progresszi ónak ? Az özvegy elmosolyodik a kérdésen. — Hatvány Lajosnak gyengéje volt az irodalom, a művészet! Egy szép versért az apagyilkosnak megbocsá­tott volna. Eszmei alapállá­sát azonban semmi sem vál­toztatta meg élete bő nyolc­van esztendeje alatt. Ezt né­hány példával nagyon hamar bizonyítani is tudom. Volt az akkori Xjj Nemzedék cí­mű lapnak egy „Pardon” rovata, amelyet Kosztolányi írt, kicsit jobboldalról ka­csintgatva az élet különbö­ző eseményeire. Apám ellen is pennát fogott. 6 a Nép­szavánál dolgozott, éspedig ; erősen a szociáldemokrata párt balszárnyára húzódva. No, a férjem ezeket a csip­kelődéseket, kirohanásokat nem bocsátotta meg Koszto­lányinak. Evekig f úgy men- *ek el egymás mellett, mint idegenek... Vagy egy má­sik eset. Tisztelte, értékelte Szabó Lőrinc költészetét, kezdetben emberként is nagyra tartotta, de Hitlerrel kacérkodó „Vezér” című ver­sét soha nem bocsátotta meg neki. Már va felszabadulás után jelent meg a költő „Tü­csökzene” Című lírai önélet­írása. A férjem egy ültő- helyben végigolvasta a vas­kos versgyűjteményt, aztán megrendültén rám pillantott: Remekmű! Csak nehogy to­vább add a véleményemet, mert Lőrinc fülébe jut. S ezt nem szeretném-. Közele­désnek vélné... ■ ■ ■ ■ A második világháború szele sok mindent szétfújt azokból a kulturális javak­ból, amelyeket Hatvány La­jos fél életén át egybegyűj- töft.*» Ami megmaradt, annak je­lentős hányada immár a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumot gaz­dagítja. Az özvegy odaaján­dékozta. Méj* mindig birto­kában vannak azonban olyan relikviák, levelek, festmé­nyek, fényképek, amelyek sokban elősegíthetik Hatvány Lajos és sorstársai, kortár­sai életpályájának tökélete­sebb megértését, s közelebb vihetnek á két háború kö­zötti évtizedek ellentmondá­sainak megfejtéséhez. * Ezt a ködöt már segített eloszlatni az a könyv, ame­lyet Somogyi Jolán szerkesz­tett, két esztendeig böngész­getve Hatvány mintegy hat­ezer megmaradt levelét. S ezen az úton halad tovább az özvegy, amikor jó né­hány irodalmi, művészeti re­likviával kívánja meglepni Hatvan város múzeumát. A gyűjtemény sokat nyer ez­zel az ajándékkal. A régé­szei, néprajz mellett őriző je lesz a település irodalmi, művészeti hagyományainak, s ezáltal hívebben fejezi ki az itt zajló életet. Moldvay Győző Joli néni emlékei BEVEZETIK A HATAKOZOTT IDEJŰ IGAZGATÓI MEG­BÍZATÁS RENDSZERÉT 1 A Pedagógusok Szakszervezetének elnökségi ülése' Két esztendővel ezelőtt született a határozat: de­centralizálják a munkáltatói jogkört az alsó és középfo­kú oktatási intézményekben. A miniszter utasításán ak megfelelően a tanácsok mű­velődésügyi szakigazgatási szervéi az elmúlt év 'Szep­temberéig minden, szervet zetileg önálló alsó és kö­zépfokú Oktatási intézmény vezetőjére átruházták az adott intézmény valameny- nyi dolgozójára vonatkozó teljes munkáltatói jogkört. Az azóta eltelt idő tapasz­talatait összegezte csütörtö­ki tanácskozásán a Pedagó­gusok Szakszervezetének el­nöksége. Megállapította: a vártnál ugyan lassabban, de folya­matosan kialakul az iskolák önálló vezetése. Elsősorban az önálló bérgazdálkodás) jogkörrel is rendelkező Isko­lákban erősödött az Iskolai élet demokratizmusa álta­lában nyilvánosabbá vált a munkaügyek intézése. Az iskolaigazgatók vezetői munkáját átfogóan meg kell vizsgálni, már csak azért is, mert ettől az esztendő­től fogva fokozatosan beve­október 26., péntek zetik a határozott Idejű igaz­gatói megbízás rendszerét. Az irányító művelődés- ügyi szerveknek és a szak- i szervezeti bizottságoknak egyaránt ügyelniük kell arra, hogy az esetleges igazgató­változás ne érintse a szóban forgó iskola pedagógusainak munkajogi helyzetét. ne idézzen elő jogbizonytalan­ságot. Hatályban maradnak tehát ilyenkor is az -előző igazgató által kiadott meg­felelő .rendelkezések, a kö­zösen kialakított végrehajtá­si elvek, a már elért- ked­vezmények. A tervezett jogszabályok szerint az önálló általános iskolák, a gimnáziumok es a szakközépiskolák vezetőit érinti a határozott időre szó­ló vezetői megbízás rendsze­re. Ennek időtartama leg­feljebb öt, de legalább há­rom tanév lehet. A megbí­zás újabb öl tanévre több ízben meghosszabbítható, A jelenlegi, "határozatlan ■ idejű igazgatói kinevezéseket leg-:; később 1976. szeptember 1 ig határozott időre szóló megbízássá kell átalakítani, Az igazgatói megbízás megadásakor, vagy meg­hosszabbításakor meg kell hallgatni az intézmény párt- és szakszervezetének véle­ményét, továbbá a nevelő' testület, illetve a felettes művelődésügyi szakigazgatá­si szerv álláspontját. Megmondtam a felügyelő­nek, hogy ez képtelenség, mert én az igazgatóval együtt megnéztem a faliszekrénye­ket, benyílókat, bepillantot­tunk az ágy alá is, és ott 6em rejtőzködött senki. A felügyeiő szerint akkor csak az a feltevés maradt hátra, hogy a gyilkos a tűzlépcsőn osont vissza. Ezek a tények pedig teljesed ellentmondtak az én fixa ideámnak. Bár­mennyire tudtam is, hogy Sanders a szíve mélyén gyil­kos, az nem volt valószínű, hogy a tűzlépcsőn beosonva lopja el a félesége ékszereit. Különben Is: Sanderst ma­gunk láttuk bemenni a vá­rosba. ahobnan barátokkal együtt'tért haza, így hát fél hattól hétig, a legkritikusabb időszakra, támadhatatlan ali­bije volt. Sanders tahin végleg meg­úszta volna, ha nekem hosz- szas töprengés után nem tá­mad újabb gondolatom. Meg­kértem a rendörfelügyelőt. hogy próbálja fel a szegény asszony tejére a kalapját. De nem ment rá. Ugyanis nem az ő kalapja volt. — De hiszen első alkalom­mal rajta volt a fején? -— — Az aran^diplornát kér­ni kell, aztán vagy megad-, ják, vagy nem... Beadtam a kérvényt, utána síri csend. Talán el is feledkeztem ró­la, amikor szólnak: holnap vendéget kap Joli nénit Ar­ra gondoltam, hogy Jutka keresztlányom látogat meg, hiszen születésnapom lesz. Tudod, Fogéi Elemeimé lá­nya, a volt hegedfltanárnő- dé, akivel a. húszas évek ele­jén együtt kezdtük a zene­oktatást Egerben. Rád is emlékszem ám... hogy is mondtad akkor a légópincé- ben...? (Bocsánat ezért a hangu­lati kitérőért; a kedves ol­vasó bizonyára már most észrevette, hogy ez a kis be­szélgetés Gyárfás Győzőné- vel nem nélkülözi a szub­jektív érzéseket. Nem tehe­tek róla, hogy a betegség és a hetvennyolc esztendő el­lenére is olyan kedvesen bá­jos idős • asszony az ágya mellett nem egy tollát-fülét hegyező újságírót, hanem a sziréna hangjára őszintén feloráító kétéves kisfiút lát... Jó ismerősök vagyunk.) — ... na mindegy. És ak­kor megjelennek Csikós Bandiék i— Csikós Andor, az egri tanárképző főiskola ta­nára —, s átadják az arany- diplomát Ez volt hát az a nagy titokzatosság, a szüle­tésnapi ajándék! A hevesi egészségügyi szo­ciális otthonban beszélge­tünk. Itt él néhány év óta emlékeivel az az idős asz- szony. aki egész életét a ze­nének szentelte, s aki igen nagy szerepet játszott Eger zenei életének megteremté­sében. — Besztercebányáról jöt­tem Egerbe — férjhez. De hogy még mindig honvá­gyam van, annak nem Eger az oka ., — teszi hozzá ön­magának is vigasztalóan. — 1922-ben kaptam meg a dip­lomámat, s akkor költöztem Ide. Az életemnek a gyer­mekek adtak tartalmat, az ő oktatásuk, kis kezük irányí­tása a zongora billentyűin. vágott közbe valaki, alti hallgatta Miss Marple-nek a Sanders házas­párról szóló el­beszélését. — Dáj nem az ő fején... Mi biztosra vettük, hogy a szegény Gladys holttes­te'j. héber ott, nem is néztük meg, az arcát. Említettem, hogy arccal a földnek feküdt ott, s a kalap­ja elrejtett mindent. — És Gladys nem. is halt meg? — kér­dezte ismét va­laki a lialiga- tóságbóL — De igen, később. Abban a pillanatban, amikor mi ér­tesítettük a rendőrséget, Gla­dys Sanders még ép és egész­séges volt. — Valaki hullának tetette magát? De hiszen ön meg­F,gyszer egy , növendékemet vittem meghallgatásra. A vonaton kérdezi az egyik utas, hogy hány gyerekem van” Mondom! negyvenket­tő. .. annyit tanítottam /ak­kor. Nem, sa.jaL az nincs. — Ügy tudom. Joli néni nagyon jól ismerte Bartók Bélát is. — Bizony. Majdnem a só­gornője lettem. Első felesé­gének, Mártának a, bátyja volt' a vőlegényem. Ö lett* volna az első férjem ... Mi­kor volt az? ötvenkilenc év­vel ezelőtt. Közeli az isme­retség. Béla szoktatott le a dohányzásról, de ezt csak zárójelben mondom. 1913- ban találkoztunk először ná­luk: Afrikába készült, s ’út­levélügyben jött haza. — Az örök kérdés: mi­lyen ember volt? — •* Rendkívül szófukar! Minden szót alaposan meg­gondolt, amíg kimondta. Tré­fálkozni viszont nagyszerű­en tudott. 1916-ban hat hé­tig voltam náluk. Hajlandó úolt minden este zongoráz­ni nekünk, de saját művet soha nem játszott. Romanti­kusokat sem. Annál szíve­sebben Lisztet, Beethovent, Chopint, Bachot... tőle ta-' nultam meg több nagyszerű Liszt-magyarázatot, ahogy játék1 közben oktatott. — Hirtelen mosolyba sjépül Joli néni arca: — egyszer egy Beethoven-művet ját­szottunk vele négykezesben. Ö lapozott, s lapozás köz­ben véletlenül mellé ütött. Rám nézett: „Most boldog vagy?” — kérdezte. , Máskor Bartóknéval ültek — kihasználva a zongoráját igen féltő férj vélt távollétét — a hangszer mellé. Először látott művet „Mattoltak” négykezessel, ki me<*dig bír­ta hiba nélkül. Merénylet a mű és a féltett zongora el­len. Hirtelen megszeppenve vették észre, hogy Bartók ott áll az üvegajtó mögött. Az árnyéka azonban nem meredt fenyegetően, hanem — rázkódott. A nevetéstől. A nagy ember rendkívüli hallásáról is számos epizód emlékezik. —i Estefelé a kertben sé­táltunk, s egy bogár repült el zúgva x mellettünk. Na. ez mi? „Fisz” vágta ra azonnal. — Önmagáról beszélge­tett? — Soha. Onnan tudtuk, hogy dolgozik, hogy regge­lente a rengeteg kottától nem lehetett belépni a szo­bájába. Éjszakákon át kom­ponált ... 1932-ben láttam utoljára, amikor kiment Amerikába. Fia, Péter akkor már nyolcadikos volt. 1935-ben államilag enge­délyezték egy zeneiskola működését Egerben. — Aztán 1953-ban már igazi, állami zeneiskolában taníthattam, hat év múlva meg tréfásan azt mondtam: sikerült odáig süllyednem, hogy főiskolai; tanár lettem. Ijesztő emberanyag volt; akadt, aki csak a violinkul- csot ismerte... a második évben pedig már partitúrát kellett olvasni!, Valahogyan csali sikerült rendet terem­teni. 1966-ban adjunktusként vonultam nyugdíjba. Most tneg itt vágyóig— néz körül a csinosan berendezett szo­bában. — Itt •vagyok, és jól >érzem magam. Csak a zene... tudod; fiam. áz nagyon-na- gyon hiányzik.1 Kátai Gábor ság után mit csináltak az el­ső hullával? — Sanders visszatette oda, ahonnan hozta. Tudja, a sze-'* gény Mary volt az, a szoba­lány. Sandersék ugyanis a legfelső emeleten laktak, a cselédszállás mellett. A férfi tudta, hogy a temetkezési vállalkozó úgysem jön söté­tedés előtt. Ezért öp óra felé átcipelte az erkélyen a szo­balány hulláját az ő szobá­jukba, és ráadta a felesége egyik ruháját, meg a kabát­ját. Aztán, amikor a kala­posrekeszt zárva találta, (sze­gény asszonyka karácsonyra meglepetésképpen papucsot hímzett a férjének, s azt ott, a kalaposszekrényben rejte­gette), kénytelenségből hú­zott egyet, a szobalány kalap­jai közül. A homokzsákot még elhelyezte a test [mellett, aztán kiment, hogy megszer­vezze az alibijét. Telefonált Mortimerékhez a feleségének, természetesen más néven. Azok később ta­núsították is, hogy bridzs- parti, közben egy bizonyos Mr. Littleworth kereste Mi'S. Sanderst, s az beszéd közben Ä 1 érintette, s hideg volt... — faggatták ismét Mis® Marp- le-t. — Holttest volt az valóban, semmi kétség! — De hát, az ördög vigye, holttesteket nem lehet csak úgy leakasztani a szögről! És aztán, a második gyilkos­éi pirult és nagyon izgatott lett. Pontosan nem tudhat­juk, hogy Sanders, az ál- Littleworth “mit mondhatott neki, de bizonyára valami kellemes meglepetést ígért, s rávette, hogy hét órakor ta­lálkozzék vele a srzálloda hát­só bejáratánál. Háromnegyed hétkor San­ders a barátaival együtt be­érkezik a hallba, s úgy ren­dezi, hogy Miss Trollope, Mrs. Carpenter meg én jelen legyünk, mikor ő felfedezi a holttestet'. Még oda is rohan, hogy hanyatt fordítsa, s eb­ben a pillanatban én akadá­lyozom meg. Azután lezárják a szobát, a telefon elvágva, elküldenek a rendőrökért, s ő kitámplyog a szálloda' kertjébe. A bűntény után már sen­ki sem követel tőle alibit. Látszólag, véletlenül össze­akad a hátsó bejáratnál a fe­leségével, aki az ál-Little- worthrá várakozik. A tűzlép­csőn felviszi az asszonyt a szobájukba, talán még el is mondja neki, hogy ott egy hullát találtak. Az asszony fölé hajol, ő pedig felkapja a homokzsákot és lesújt. Az­tán gyorsan levetkőzteti a feleségét, és azt a ruhát adja rá, amelyet a hulla viselt a felfedezés pillanatában. Ám a kalap nem megy fel. Marynek, a szobalánynak ki­csiny koponyája volt, s fiús frizurát viselt, Gladys San­ders pedig hatalmas, lazán fésült kontyot. Sanders kény­telen otthagyni a kalapot a hulla mellett, s abban re­ménykedni, hogy senki sem veszi észre. A telefonvona­lak elvágásával biztosított magának egy kis időt, még gyorsan visszacipeli a szeren­csétlen Mary testét a cseléd­szállásra, s a tűzlépcsőn le­megy a szállodakertbe. Fantasztikus terv volt és fantasztikus koclcázatokat vállalt Közben. Ha a rendőr­ség valamivel előbb érke­zik ... vagy ha. valaki az el­ső alkalommal észreveszi, hogy az a hulla nem öt-tíz perce, hanem több órája ha­lott, hiszen jéghideg ... Eze­ket a buktatókat mind kike­rülte, s aztán végül egy ol­csó filckalapon múlt, hogy felakasztották. Néha azért jól jön, hogy mi. öregasz- szonyok sem veszítjük el ér­deklődésünket a kalapok és más efféle bohóságok iránt. Fordította; Zilahi Judit

Next

/
Thumbnails
Contents