Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

VV''> * ^^'^**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AA«i^i^AA^^A»^^^^^A^A^^A^^*A‘^i*^AAfV'Ai^VNAA/V''Aii*íAAAAAAAf‘,Vi*AAA.*'A^<®íA.*.V'>-'‘.^‘ a BŐD A ISTVÁN: Tépett takaró Köre a szél. A füvekre dől a* arany. A délutáni tájon omlik az inda füstje. Meddig? a múltam habja a számig elér. A fájdalmat az ember rejti és letagadja. Ingünk sója kiszáradt, mint a bőr meg a (est. Be a dac, de a kin égeti most is a számat. Rajtam is mind ez a regi rettenet és menedék. Árnyékot ont a világ. Őszben a nő meg a férfi. Szén fejükön csoda hó az idő meg a lélek ezüstje, l’ólyálj be szívig, altig hűség, te tépett takaró! TASNADI VARGA ÉVA: Szekerek járnak . . . Szekerek járnak az úton, s a szívem daltól arad. és nekimennék az éjnek, deresedé halárnak, s mint kölyükkoroinban tettem, gallyat dobnék a tűzre, és nézném, hogy leng a fényben £ az asszonyok gyűszű,je. Szekerek járnák az. úton. — hiéóo.v. hogy ész.van újra. ? és bizony, hogy már mögöttem > maradt az évek útja. «■ Ablakom fénylő tükrére j fehér ködök fonódnak. } és különös fanyar izét érzem a tiszta bornak. WWVWVWS rVWWvV vVVVVVVWV'V^ tí <D X w 0 0 ^tőiLuiőis zo Két férfi várakozik a szü­lőszoba előtt. — Első gyerek? — kérdi az idősebb férfi. — Igen. És önnek? — Nekem a negyedik... Nem is tudom, jelent-e va­lami megtakarítást, hogy még nincs televíziónk. .„ Egy zártkörű angol klub új tagja megkérdi az elnököt: — A klubba nők is jöhet­nek? — Nary, viszont a tagok­nak megengedjük, hogy he­tenként egy alkalommal el­hozzák a feleségüket. — Csakhogy én agglegény vagyok... Elhozhatom a ba­rátnőmet? — Csak abban az esetben, ha a klub valamelyik tagjá­nak a felesége. Egy ízben valaki megkér­dezte Albert Einsteint: — Neked is az a vélemé­nyed, hogy félelmetesen nö­vekszik a bolondok száma a földön? — Minden bizonnyal — válaszolta mosolyogva a tu­dós. — És szerinted mi az oka ennek a jelenségnek? — Erre nagyon pontos vá­laszt adnak a statisztikák: állandóan növekszik a szü­letések száma! Egy vendéglátóipari tech­nikum hallgatója iskolai szü­netben hazalátogat. — Egy kicsit lefogytál, fiam — mondja az anyja, — nem jó az ellátásotok? Azt eszitek, amit főztök? — Igen! Mégpedig kötele­zően. » A szerelmes nő — mondot­ta Bemard Shaw — olyan rabszolga, aki az urával vi­teti a láncokat. Testes, határozott arcki- fejezésij hölgy tér be. egy ruhaüzletbe, mögötte lépked filigrán termetű, szelíd ar­cú férje. A hölgy vásárol egy szoknyát és a követ­kező szavak kíséretében ad­ja át a csomagot a férjé­nek: — Fogd. fiam, tedd a ka- ro«*r%J — Melyik karomra, di„ gám? * — Beszél ön franciául? — tette ,fel a kérdést egy szép napon egy fiatal lány a Pá­rizs utcáin sétáló Vul Bryn- nernek. — Nem nagyon — vála­szolta az amerikai színész rettenetes akcentussal —, de ez is elég ahhoz, hogy egy olyan nő lekenjen egy pár pofont! Sok nő a világ legjobb fe­lesége lenne — mondotta Mark Twain —, ha nem tö­rődne annyit azzal, hogy megjavítsa a férjét! „Kétszemélyes, alig hasz­nált kempingsátrat gyerek­kocsira cserélek” — olvas­hattuk az egyik római napi­lap apróhirdetés-rovatában. — Milyen szép, egyenes fogsora van magának! — mondta egy nap Vittorio Gassmannak egyik rajongó­ja. — Igen. asszonyom — bó­lintott a színész —, világéle­temben rendszerető ember voltam. Egy fiatalasszony néhány hónapi házasság után köny- nyek között borul anyja vál­lára: . — Alfredo nem szeret töb­bé! — Es miből gondolod, kis­lányom? — Az első napokban min­dig az én tányéromra tette a nagyobb adagot, most pedig magának veszi ki. — Nyugodj meg. kislá­nyom, ez csupán annak a je­le, hogy megtanultál főzni. — Gyűlölöm a háztulaj­donosokat — jelentette ki Domenico Modugno —, még­is magam is háztulajdonossá váltam, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az ember megszabaduljon a háziúrtól. A politikust programjáról és terveiről faggatni annyi, mintha a pincértől megkér­deznénk, vajon ízletes-e a menü — mondta Clemenoeu. Elefániügy A/ odesszai áilatkcrtbeu egv "Ijíán tliölgy megbüntette a lá­thatót, aki őt bosszantani akar­ta. A látogató cukrot nyújtott az elefánt felé, majd elhúzta előle és ezt a játékot ismételgette. Az elefánthölgy, „aki” megszokta, hogy megkínálják, és a látogatók kezéből óvatosan veszi el a kínált édességet, eleinte tűrte a játékot, de az elefántok türel­me is véges. A megsértett ele­fánthölgy ormányával megra­gadta és a medencébe dobta a kellemetlenkedő férfi látogatót, akit az állatkert alkalmazottai halásztak ki onnan. A „Tropex-TA” előkészületei A szovjet tudósok megkezdték az előkészületeket a jö­vő évre tervezett nemzetközi trópusi kísérletre. Az Atlanti-óceánon már találkoztak a szovjet és az amerikai tudományos kutatóhajók. A két országnak — a „Tropex—74” kísérlet legfőbb résztvevőinek — tudósai egyeztették azokat a hidrometeorológiai műszereket, ame­lyeket a hajók fedélzetén helyeznek- majd el. Anglia, Franciaország, az NSZK és más országok is küldenek ku­tatóhajókat az Atlanti-óceánra. A KGST-országok tudósai szovjet hajókon vesznek részt a kísérletben, összesen 13 állam részvételét tervezik. Mint a Szovjetunió hidrometeorológiai központjában a TASZSZ tudósítójával közölték, az előzetes találkozón két szovjet hajó — az Akagyemik Koroljov és az Ernst Krenkel — vett részt. Fedélzetükön rádiószondákat és az óceán és a légkör kutatására alkalmas, más műszereket helyeztek el. A tudósok egységes program alapján kutatják az óceán mélytengeri áramlatait és a légáramlásokat. Rögzítik majd a szélviharok keletkezésének mozzanatait a sztratoszférá­ban, úgyszintén a környező légkörben végbemenő egyéb változásokat is. A tudósoknak az a szándékuk, hogy segítségül hívják a tengeri és a szárazföldi állomásokat, a légiflottát és a löld mesterséges műholdjait is. A kutatások előkészületei során a hajókat elektroni­kus számítógépekkel és más modern berendezésekkel lát­ják el. A kísérlet 1974. június 15-én kezdődik az Atlanti- óceánon és több ezer négyzetkilométeres területre terjed ki. *V'AVWV\AAAAAíWW'A WW\N VS.N.\ \ \\\ \ \ A Bchring- tengeri gál titokzatos ügye Tudósításunk az igazságról Manapság mind többen suttognak a Behring-tengeri zá­rógát ügyében, sőt a suttogok egy része nem átall hangosan is megjegyzéseket ten­ni, mondván, hogy a Behring-tengeri zá­rógát ügyében vala­mi nem stimmmel. A suttogok és a sut­togva. hangosan be­szélők olyasmiről fe­csegnek, miszerint az avatás és az átadás elhúzódásának az oka nagyon egysze­rű: a hatalmas ke­rítések mögött nem is épült fel a gát. Más szóval: itt újabb panama, vagy aho­gyan ezentúl a csa­lást és a sikkasztást már nemzetközileg nevezni fogják, újabb behring készül. Vagy már el is ké­szült. Márminthogy a csalás a kerítések mögött, amit, ha megtud a világ köz­véleménye, hát kiké­szül tőle minden be­csületes ember cs ki­készítését kéri az ügy minden felelő­sinek. Nos, mint már annyiszor, a sutto­■Vjf*-;­tmiL goknak, a jósoknak, a kaján kézdörzsöl- getöknek természete­sen ismét nincs és nem is lehet igazuk. A Behring-tengeri zárógát, ugyan kissé megcsúszott határ­idővel, valamivel na­gyobb költséggel és gyengébb kapacitás­sal, mint tervezték, de igenis elkészült. A hatalmas kerítések mögött várja azt az ünnepélyes pillana­tot, hogy kapuja megnyittassék, az üzemgomb megnyo- massék és a Behring- szorosban a hatal­mas turbinákat hajt­va, meginduljon is­mét az áramlás a tengerek között. Hogy mind ez ideig erre nem került sor. illetőleg hogy mind. ez ideig erre miért nem került sor — erről hites szemta­núnk, lapunk tudósí­tója, Brahovácz Elek igy számolt be: .. és ekkor a meghívott előkel" gélc, élükön mind tizennyolc érinti ország elnökével, al- elnökeivel, a f óterve­zővel és a gát fő­igazgatójával, meg­indultak a gátat kö­rülvevő 'monumen­tális kerítés kapuja felé, hogy azon átát­lépve, az üzemi gom­bot megnyomkodva, felavathassák a 180 milliárd izébe került csodás létesítményt. A pillanat lenyűgöző volt és feledhetetlen. Fanfárok, fényképe­zőgépek. kamerák, díszsortüz, fehér ru­hás szüzek, cserkész­fiúk és úttörőlányok, virágeső, az embe­rek tízezeréinek lel­kes ovációja... És a meghívott előkelősé­gek csak mentek, csak vonultak a ka­pu felé. Mindenki a nyakát nyújtogatta, pofonok csattantak, mert valakik vala­kiknek a lábára lép­tek, torokszárazság az izgalomtol és a lenyűgöző pillanat keretében vonultak az előkelőségek a. kapu? elé. Aztán ott meg-? álltak. Eltelt öt perc? és csak álltak. Töb-l ben kérdezték, hogy| miért állnak, töb-1 ben válaszoltak rá,t hogy csak nem fek-i szenek le ilyen ün-t nepélyes alkalomkor< frakkban, meg szmo-í kingban? További álltak, tíz pere. To-\ vább álltak, negyedA óra és húsz perc. A< tömeg zúgott, a ten-\ ger is, a fanfárosokl hörögtek a sok fú-\ jóstól, az úttörők el-1 rohantak a fal mellé,s de az előkelőségeké tovább álltak... .4z-| tán félóra máival visszafordultak és ei-> mentek. Mint az elő-l kelőségek szóvivője a> sajtóval közölte, az> éjszakai portás zse-S bében maradt a gáti hatalmas kerítései kapujának a kulcsa,1 s az éjszakai portási elment valahová hor-l gászni. s így az avatás, azl éjszakai portás elő-l kerítéséig, felfüg-l gesztetett” — fejeztei be tudósítását lapunké tudósítója, Braho-l vác Elek, fényt de-l ritve ezzel az ügyre.> amely tán nem isi ügy. legfeljebb csal:? egy éjszakai portási dolga. I Legfrissebb jelen-l téseink szerint az éj-l szakai portást még$ keresik! I (egri) 7 A/y 'l.Lr‘éíc$ L +j (? 1) A címül idézett hangkap­csolat helyes ejtéséről ér­deklődik több olvasónk. Egyik levélírónk példatárral is szolgált, s azt kérdezte, hogyan kell helyesen ejteni az ilj hangkapcsolatot a kö­vetkező szavakban: éljen, féljen, szóljak, próbáljuk, teljes, céljából, alja, alj, fél- jegy stb., stb. Természetes­nek tartjuk ezt az érdeklő­dést, hiszen még a szakem­berek is vitatkoznak az Ij kapcsolat helyes ejtéséről. Ha megfigyeljük egymás beszédét, valóban azt ta­pasztaljuk, hogy nagy az in­gadozás a felsorakoztatott szavak ejtésében. Vannak, akik az Ij hangkapcsolatot következetesen hosszú j-nek ejtik: éjjen (éljen), szójjunk (szóljunk), céjjáról (céljáról) stb. Ugyanezek az emberei' felszólalásaikban már igé­nyesebben fogalmaznak, s ezért ezekben a szavakban az Ij kapcsolatban külön ej­tik' az l és a j hangokat: próbáljuk, foglaljuk, váljon, ha ltjuk. stb. Vannak, akik a betűejtés hibájául rójják fel, ha va­laki elmulasztja a kötelező teljes hasonulást a kiejtés­ben, és ilyen ejtésformók- ban beszél: cserélje, virul­jon stb. Mi' igazítson el ben­nünket az Ij hangkapcsoiat helyes ej tésében ? Ma még hagyományosan hosszú j-vel ejtjük az lj hangkapcsolatot az alábbi középfokú határozószókban: bejjebb (beljebb), föjjebb (följebb). Az igényes köz­nyelvben természetesebb ej­tés, ha hosszú j-nek ejtjük az lj kapcsolatot az ilyen igealakokban: éjjen (éljen), hajjuk (halljuk), cseréjjetek (cseréljetek) stb. Üjabban bizonyos elhomá- solyult szerkezetű szaöakWän külön ejtik az l-ety alja, tol­ja, teljes stb. Az 1 -f j kap­csolat helyes ejtéséről vitázó szakirodalom ma már úgy fogalmaz, hogy az igeala­kokban, a névszók személyra­gozásában, az összetett szók­ban nem kötelező szabály a hangok összeolvadása, teljes hasonulása, s ha valaki a gól­ja, báljuk, eljár, féljegy sza­vakban külön ejti az I és a j hangot, nem esik a betűejtés hibájába. A készülő kiejtési szótár majd szótárszerűen nyújt szükséges útbaigazítást az lj hangkapcsolat helyes ejté­séről is. Ma még nincs egy­séges ejtése ennek a hang- kapcsolatnak. s az ejtést az is befolyásolja, milyen be­szédhelyzetekben élünk az lj hangkapcsolatot tartal­mazó szavakkal. Dr. Bakos József M áfata/u, * • ...")

Next

/
Thumbnails
Contents