Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
évvel ezelőtt halt meg Lehár Ferenc világhír« zeneszerző, az operett műfaj kiváló művelője. Olvastuk eszmény Eg. yesek azért néni nösülnek meg. mert 1©1V l'.li llllúK olyan í nőt aki ' 114 v őket. min 1 ők T1H5 •kát. Vve ■ v/ont'UHl Eg.\ ' hölgyről Ol; ,an ékteU vi: m v iii 4 hogy még a kői >n Is dollá tral ■ vamui! t*U» (Woman) FéHr it t Egy dublini ruhaüalet kirakatában láttuk: Menyasszo- nyi ruhák minden alkalomra". (Header's Oiliest) Fl\ Nincsenek titkaim a feleségem elüti. Bárhogy is igyekszem! (Charles Aznavour) Különbség Azok az összegek, amelyekkel én tartozom, mindig nagyobbak, azok az ösz- szegek pedig, amelyekkel mások tartoznak nekem, mindig kisebbek, mint gondolom. (Reader's Digest) Ha... Ha a fiú nem tehetségesebb, mint az apja, akkor vagy az apával, vagy a fiúval valami nincs rendben. (Fobes Magazine) második bélyegét a zürichi kantonban nyomtatták, jelenlegi értéke postatiszta állapotban hét és fél millió lírának megfelelő összeg, Ugyanebben az évben látott napvilágot a híres brazíliai „Ökörszem", végül az úgynevezett „Genfi dupla” elnevezésű bélyeg, amely postatiszta állapotban jelenleg tizenhat és fél millió, használt állapotban pedig tíz és fél millió lírának megfelelő összeget ér. 1845-ben jelenik meg az első több színű bélyeg. Ezt általában „Baseli galamb” néven ismerik, mert a kanton címerét, a galambot ábrázolja. Jelénlegi értéke postatiszta állapotban 4 250 000 lírának, használt állapotban 2 750 000 lírának megfelelő összeg. 1845-ben használtak első ízben fogazott, bélyeget. Az ír Henry Harcher 1848-ban szabadalmaztat egy gépet, amelynek segítségével olló igénybevétele nélkül „szét lehet választani a bélyegeket.” A szkíta királyok aranykincse Piovdívban A xxix. Plovdiví Nemzetköz! Vásár szovjet pavilonjában van egy kis terem, ahol olyasmit mutatnak be, amely nagymértékben különbözik mindattól, amit a plovdivi vásáron Iái ha- mák. libben a teremben az Ukrán Tudományos Akadémia először állította ki a Szovejtunio határain kívül szovjet tudósok és archeológusok legújabb felfedezését, a szkíta királyok Oél- Ukrajnaban talált aranykincsét, \ kiállítás a látogatóknak bepillantást enged a szkíták kul- t úrájába. életmódjába. Szovjet archeológusok az ókori Scythia területén, a clcl-uk- rajnai sztyeppékén feltárták a/ úgynevezett Vvastag sirUalmotf\ Borisz Mozalevszki es csoportja végzett ásatásokat a szkíta királyok egyik leggazdagabb te- metőbelyén. Az i. e. XV. századból származó sírdomb labirintusaiban több mint ezer aranytárgyat találtak, az aranyműves- ség legszebb darabjait. A király- ly»l együtt — akit szkíta szokás szerint térnének cl — megtalálták a királyi lovak aranyszer- s/ámos csontvázát, a királyné, a király gyermeke, szolgái, a kiváló harcosok csontvázát is, továbbá fegyverzetet, edényeket stb., vagyis mindazt, amiről a papok úgy gondolták, holigy a nagy szkíta királynak szükséges lesz az örökléthez vezető úton. Plovdivban látható egy „pekto- ralis”, vagyis egy színaranyból készült, különleges melldísz, amely 1230 grammot nyom és amelynek kidolgozása Ls különleges ízlésről tesz tanúságot. Ez az egyedülálló darab, amilyet eddig még nem találtak sehol a világon, versenyre kelhet az egyiptomi táraók arany díszeivel. A melldíszen figurák ábrázolják a szkíták életét, társadalmát. A kiállításon látható egy szkíta fejedelem aranykardja, továbbá egy puzdra és nyilak. nehéz aranyból. A puzdra súlya ■l kiló és díszítése Achilles históriáját mondja el. A szovjet pavilon régészeti kiállításán láthatók emlékek Dél- Ukrajtia történelem előtti korából is. A Deszna folyó mentén fekvő Mizin falu mellett a kutatók feltárták a történelem előtti ember 20 000 éves lakóhelyét. Ebben az a szenzáció, hogy ez a lakóhely már szabályos, geometrikus formában, kör alakban épült, s különleges stílusban. 273 mammutagyárból, 30 szarvasagancsból, valamint orrszarvú csontjaiból konstruálták. A különleges konstruált állványzatot mammutbőr fedte. Ez a különleges felfedezés bizonyítja, hogy 20 000 esztendővel időszámításunk előtt „előőseink” már lakóházat próbállak építeni. Ez a „lakóház’» 10 tonna súlyú. Levéltári folyóirat Egerben ..Az őrizetünkre bízott, évszázadok történetét rejtő iratok között kutatók munkájának eredményeit tesszük közzé azért, hogy szőkébb hazánk történetét jobban megismertessük Reméljük, hogy olyanok számúra is élőbbé válik így a múlt. akiket az idő. a/, ilyen munkához szükséges gyakorlat. vagy a nyelvismeret hiánya akadályoz a kutatásban." A Heves megyei Levéltár Arclttcnm címmel megjelent közleményeinek t. számában olvassuk a lenti sorokat — nem kis örvendezéssel, hisz nem kisebb vállalkozást vezetne be, mint egy a máig az átlagolvasó* és az érdeklődő számára megközelithetetl ennek hitt világ, a levéltárak világának és értékeinek közkinccsé tétele. Szerencsés kettősséggel: a szaktudóst, is tájékoztatandó, meg a szaktudományban járatlan olvasó étin •'itását is szol - gálva. Hét szerző változatos tematikájú írása kapott he!” t az első szambán, Kohajdu László Heves varmegye petitjéről és címeréről ír. Kovács Béla a középkori Heves megye vásáros helyeiről és vámjairól közöl értékes adatokat. Nagy Árpád, Bitskey István, Sugár István és Lénárd Andor pedig a megye és Eger XVI11. századi történeté-^ bői tár fel izgalmas adatokat. A Heves megyei elemi iskolai népoktatás öt esztendős periódusáról (1770—1775) szóló írás (Sugár István a szerzője), a magyar neveléstörténet számára is fontos anyagot tartalmaz; Nagy Árpád tanulmánya Eger országos hírű müemlékpatiká.ianak, a „Magyar Király” gyógyszertárnak 1713—1773 közötti történetét dolgozza fel; Bitskey István egy irodalomtörténeti szempontból becses szöveget közöl és kommentál Bar- kőczy Ferenc püspököt köszöntő vers 1761-ből címmel, míg Lénárd Andor a XV11I. század végi Eger mozgalmas társadalmi életéből mutat be egy fejezetet, nevezetesen — a város iparosságára (ács. kőfaragó, kőműves céh) -vonatkozó levéltári anyag alapján — „az egri kőműves, ács és kőfaragó legények és mestereik közötti villongásokat." Az Archívum XVIII. századi centrikussága nyilván nem véletlen, azt a tényt erősíti meg újra. amit a néhány esztendeje megrendezett egri felvilágosodás konferencia tanulságaként tartunk számon: sok még a tennivaló -j— mert gazdag feltáratlan anyag áll rendelkezésre — a XVIII. századi Eger történetének, de még inkább művelődéstörténetének kutatása terén. Másként fogalmazva: a XVIII. század végi Eger az ország egyik legizgalmasabb művelődéstörténeti-szellemi centruma, amelynek sokszínűsége ellentmondásos voltából fakad, abból, hogy egyszerre van itt akkor jelen a szellemi konzervativizmus és a felvilágosodás számos szellemi eredménye-értéke. Olyan értékek, amelyek teljességre törő számbavételét illetően még csak a kezdeteknél tartunk. Ennek a munkának pedig kitűnő fóruma lehetne az Archívum, ha történetesen évi három vagy négy alkalommal is megjelenhetne, s rövid átfutási idővel friss tudományos eredményekkel gazdagíthatná mind a helytörténeti kutatómunkát, mind az országos tudományos életet. Külön értéke a kiadványnak Heves megye történeti irodalmának 1971-es bibliográfiája (Iványi Sándor munkája), amely a megye iránt érdeklődő olvasó számára biztosít kiváló tájékozódási lehetőséget. Érdeklődéssel várjuk az Archívum újabb számait, Reméljük, nem kell várnunk soká... Lőkös István wvwwwwv Ma megint főcím leszek a Nemzeti Sportban ... Tom ütőjéről ellentéte» hanggal pattan a labda, mint az enyémről. Második órája csatázunk a nyurga angol fiúval és csak most hallom először a húrok sikongását. Láthatatlan, roppant mérleg ingott orré és arra. Jobbsarok, balsarok. Tom csak a pályán kívül udvarias. Futtat, Nem vagyok már olyan ruganyos, mint a játék elején, de elérem a labdát. Jobbsarok, balsarok. Két órával ezelőtt az öltözőben megmértem magam. Hatvanhárom kilót jelzett a mérleg. Hosszú labdamenet. Nem lesz vége sohasem. Jobbsarok, balsarok. Pokolian ismétlődik. Tom diktál, én pedig védekezem. Magamhoz kellene ragadnom a kezdeményezést. Gyorsan indulok a labdára. Pörgetve adom majd vissza. Nem sikerül. Ölomkarral nem lehet pontot szerezni Könnyedébben fogom az ütőt Balsarok. Na, most. Megpörgetem a labdát. Tom röviden és élesen kiált. Ritmus és tempó. Már a régi görögök is a sport titkát kutatták. Ennyi pedig az egész. Kizökkenteni az ellenfelet a ritmusból és egy tempóval megelőzni. Ahá, Tom... Kizökkentél a ritmusból. Én jövök. Erőtlenül száll a labdája. Már én irányítok. Jobbsarok, már Tom ösztönösen megindul balra. Ismét jobb. Lohol a fiú. • Most már csak én játszom, ő statisztál. Átejtem a labdát a hálón. Védhetetlen. Tom elcsúszik a salakon. Törölgeti magát, örül a váratlan szünetnek. Tapsol a közönség. Nem hallom, csak látom, amint összeverődnek a tenyerek. A vezér elismerően bólogat a díszpáholyból. Mellette a titkár, aki a tőzsdéről és a sportpályáról a számokat szállítja az öregnek. Hunyorít a szőke labdaszedő gyerek is. Talán arra gondol, egyszer Molnár Károly: Négy ász és az ötödik (Sporttörténet a harmincas évekből) majd ő is legyőzheti a Tomokat. Én is labdaszedőként kezdtem. Mire vittem? Teniszezésből nálunk ma nem lehet megélni. Három győztes játszmáért sem adnak egy öltöny ruhát a Gutt- mann Áruházban. Meg egy üveg Dreher sört sem. Műszerész vagyok a vezér gyárában. Ki tudja meddig? Rebesgetik, hogy ismét leépítés lesz. A művezetőm megnyugtatott, ne féljek, amíg hetenként kétszer reggelenként az öreggel teniszezek. Tom már újra ott áll velem szemben. Várja a labdát. Adogatok. Bombaként süvít a labda. Védhetetlen. Hallom a közönség elismerését: — Ász ... Brávó, brávó! Tom tehetetlenül széttárja a karját. A nagy sikerre való tekintettel négy ászt ütöttem egymás után. Érzem, hogy most már minden sikerül. A fiú időnként elismerően bólint, mást nem tehet, legalább szépen veszít. Állok a mérlegen. Nem akarok hinni a szememnek. Két és fél kilót fogytam a mérkőzés alatt. Megjelenik a mindig elegáns titkár. Ruhájáról ítélve bárki azt hihetné, hogy ő a vezér. Gratulál és közli; holnap reggel a szokásosnál egy órával később legyek a pályán — Akkor is kerek a labda — válaszolom. Tudom, hogy ez nem bölcs mondat. A győzelem azonban elvette az eszemet. De ez már előfordult nagyobb emberekkel is. Tómmal hajnalig jártuk a várost. Igazi sportember, csak limonádét iszik. A harmadik pohárka barackpálinkától úgy becsíptett, hogy azt mondta: — Addig nem nyugszom, amíg a szőrén meg nem ülök egy igazi pusztai magyar paripát... A Nyugati pályaudvar előtt alkudozni kezdett egy konflis fekete-fehér lovára, pedig csak hat pengő és húsz fillér volt nála. Ekkor elváltam tőle. Tizenöt perccel előbb érkeztem a pályára, mint a vezér. Óvatosságból. Az öreg ugyanis topor- zékolt, ha megvárakoztatták. Lődörögtem a klubházban és unalmamban megmértem magam. Hatvanegy és fél kiló voltam. Pajkos mosollyal jelent meg az öltözőmben a szőke labdaszedő gyerek. Kérlelt, hogy ütögessek vele néhányat. Ez ugyanis az egyetlen haszna abból, ha reggelenként labdát szed nekünk. A vezér sohasem fizet a gyereknek. Még két fillért sem. A játék végén azonban magához inti a fiúcskát: — Hallja, maga... Kérjen a bajnok úrtól egy autogrammot — és felém bök rövid ujjaival —, gyerünk, gyerünk... ez pénzt jelent ... tíz ilyen autogrammért kaphat egy Kehrling Béla aláírást. Száz Kehrlingért aztán bárhol adnak egy Johny Weismüllert. Tarzan aláírása pedig tíz dollárt ér. Fiacskám, maga a világ legjobban fizetett labdaszedő gyereke! Ilyenkor ajánlatos volt nevetni. A vezér ezt tréfának szánta, de komolyan gondolta. Nem volt pardon, nekem pedig mindennap, még a jelenlétében firkálnom kellett egy autogrammot a kölyöknek. — Ma kapom a huszonötödiket — mosolygott fanyarul a labdaszedő, amikor felbőgött a pálya bejáratánál a vezér fekete Mer- cédesének ismerős kürtje Meglepetésemre egyedül érkezeit, a titkár sehol. Sehogy sem ment a játék. A vezér sovány, szívós emberke volt. Nem futott, inkább lépdelt a salakon, mint strucc az állatkertben. Tudtam, hová kell ütnöm a labdát, hogy elérje. Ma nem volt szerencsém. A vadonatúj labdát az öreg elé tálaltam. Csak oda kellett volna tartani az ütőjét. A levegőt találta el. Káromkodott. Nem szerette, ha feltűnően kedvezek neki. Komolyan vette a játékot. Átsandítottam a vezérre. Várta az újabb labdát. Szemmel láthatóan a jobb sarokba számított. Megcéloztam. Későn érkezett. A labda kettőt ugrott, amire odaért. — Hallja, maga bajnok! Tegnap jobban játszott! — szólt idegesen. — Kerek volt tegnap is a labda — ismételtem az előző napi hülyeségemet. Izzadtam. Röpítettem a labdát a jobbsarokba. Nem éri el. Földhöz csapja az ütőt. — Hallja, maga lumpolt az éjszaka? Udvösebb, ha nem szólok semmit. Leépítés lesz. Harcolok, mint az oroszlán. Vizslaszemmel figyelem az öreget. Lágyan elé tálalom a labdát. Nincs isten, ha ezt sem üti vissza. Hát nincs. Átkozott salak. Pályahiba. Váratlan oldalt ugrik a labda, mint a zabolátlan zebracsikó. Elvesztem. Ömlik rólam a veríték. Ha tegnap elbírtam Tómmal, akkor megbirkózom a vezérrel Is. Szent Antalnak egy pengőt adok vasárnap, ha ezt a labdat visz- szaüti. Klasszikus volt. Na, végre. Itt a labda nálam. Eltalálta az öreg strucc a ritmust. Szugge- rálni fogom. — Indulj, átkozott... Végem. A labdára sem hederít. Befutott a titkár. Csapzottan és gyűrötten. Mintha sohasem lett volna az elegancia királya. Izgatott suttogás. Semmi mást nem hallok, csak háromszor ezt a szót; — ... a tőzsde! A titkár mindenáron a pálya szélén veszteglő fekete kocsiba akarja tessékelni a vezért. Az öreg indulatosan rámnéz és átkiabál. — Hallja, maga műszerész!... egy hosszú labdamenet... Mint tegnap azzal a whisky-pusztíto angollal.:. Még sosem szólított így. Sejtetni akarja, hogy most nem sportemberként állunk szemben. A háló egyik oldalán a vezér- igazgató úr áll, a másik oldalon a műszerész. Minden mindegy. Vízözön és képeső. Könnyedén dobom fel a labdát. Ez csak csel. Hirtelen meghajlik a hátam, a karom, s oly erővel ütöm a labdát, mint az acélrugó. Süvít a labda. Ügy, mint tegnap, Tom ellen. Bumm! Ász! Két nap alatt az ötödik. Az öreg bakkecske utána se szagol. Vöröslő arccal csapja oda a földhöz az ütőt. Úgyis leépítenek. Felmondanak. Kihajítanak. De legalább férfiasán búcsúztam. Itt vége a történetnek. Mit meséljek még? Semmit sem kell hozzátennem. Legfeljebb annyit, hogy az ilyenek hálátlan partnerek, különösen akkor, ha történetesen fekete nap van a tőzsdén. 'MAMiáVSÁáKMA'VVVAAAAÁVVWWVVWA Hogyan született a bélyeg? Az angol posta 1840. május 1-én vezette be az enyves hótű bélyegek használatát. A világ első két bélyege, a fekete egypennys és a kék kétpennys bélyeg a fiatal Viktória királynőt ábrázolja. a bélyeg mérete pedig 19x23 mm. Jelenlegi értéke: a fekete pennysé 200_ ezer lírának, a kék pennys- nek pedig 400 ezer lírának megfelelő összeg. 1843-ban megváltozott a bélyegek nyomása, A kezdeti rézkarcnyomásról áttértek a litográfiára. A világ
