Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-19 / 245. szám

Aranydiplomások

Újsághír! Or, .Joób Gésa nyugalma rótt egri kóilulil főorvosnak és Szabó‘Györs.y nyugalmazott selyp! főme- ■tiga/rt ásznak ötven éves munkásságuk elismeréseként aranyóiplomát adományoztak Debrecenben.

A bordó vászon borítású oklevélen még alig száradt meg a tinta, az öröm és a meghatottság perceiben mégis fél évszázad dolgos hétköznapjainak gazdag eseményei peregnek.

Or. Joób Géza így emlékezik:

— Galgahévizi pedagógusdinasztiába születtem. Engem is annak szántak, mégis orvos lettem. Szomorú élmények fűznek ehhez. Családom tagjai egymás után haltak meg különböző betegségekben, mert nem tudott rajtuk segíteni az akkori' orvostudomány. Ezek alapjan figyeltem fel a betegségek okaira és elhatároztam, hogy orvos leszek, gyógyítani fogok. 1918. októberében egyenesen az olasz frontról érkeztem Budapestre, ahol az orvostudományi egyetemen megkezdhettem tanulmányaimat. Lenhossék Mihályiéi, a világhírű professzortól tanúitok az anatómiát, a fizikát pedig nem kisebb híresség, mint Eötvös Lóránt tanította. Nagyon alapos precíz képzést kaptunk. Nagyobb klinikai gyakorlatra mégis Debrecenben tettem szert, az akkoriban alakult orvostudományi egyetemen. Munkált bennem a régi vágy, hogy embereket gyógyítsak. ' Kórházba szerettem volna kerülni. Kilincseltem, előbb Kecskeméten, Gyulán 1 Gyöngyösön. de állást nem kaptam, mígnem Egerben sikerült. A várost jól ismertem, hiszen néhány évig itt jártam gimnáziumba.

Dr. Joób Géza az irgalmas- rendiek akkori kórházába került. ahol lehetőséget adtak arra. hogy szegény betegeket ingyen kezelhessen. Hosszú évekre nyűló fáradságos munka után megszervezte a bőrgyógyászati osztályt.

— Nagyon kezdetleges volt

a kórház felszerelése, szinte alig voltak műszerek és az ágyak száma is kevés voll. Nem beszélve arról, hogy Eger papi város volt, ezért a bőrgyógyászattal szemben nagyon konzervatív álláspont alakult ki. Orvostársaimmal. dr. Horváth Géza sebésszel, dr. Magyar Árpád szülész-nő- áyógyásszal, és dr. Ebner Béla szemésszel azonban összefogtunk. Laboratóriumot szerveztem, ahol már volt mikroszkóp. polariméter,

centrifuga és thermosztát. A laboratóriumot később már más osztályok - is igénybe vették. A kezdő lépések is

Mai ív-ajánlatunk:

21.30:

Öveges professzor

PorlXjfilm a 78 éves öveges professzorról, aki huszonöt éves korában jegyezte el magát a tudományos ismeretterjesztéssel. 1920-tól usgvedszázadik tartó tanítós- kodott, 1948-tól egyetemi tanár volt. Ritka teljesítmény ez önmagában is, ám öveges prolrsszor emellett szinte mimen évben megjelentett pgy*egy könyvet is. 1939 óta kereken 30-at. (Miként hírlik most dolgozik a harminc- egyediken.) A természettudomány és Ismertetése, öveges J zsef lételeme. 1957-től több mint egy évtizedig 110 tévé adósban lépett elénk, s hozzávetőlegesen 500 kísérletet mutatott be — nem bonyolult műszerekkel, hanem a legegyszerűbb, — minden háztartásban megtalálható : —* dolgokkal: gyertyával és ronggyal, rossz ébresztőórával. stb. S ezekkel a legbonyolultabb fizikai jelenségeket volt képes elénk varázsolni. Aligha tévedünk, ha állítjuk: sokan az ő előadásai 'révén kaptak kedvet a ! természettudományhoz.

öveges József munkásságát : 1948-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

igazolták a bőrbetegségek kezelésének szükségességét. Hosszú huzavona után, a harmincas évek közepén a megye és a város vezetőinek támogatásával létrehoztuk az első szervezett bőr- és nemi- beteggondozó intézetet Egerben. amely azóta Is működik. Később a gondozást a megye valamennyi járására is kiterjesztettük.

A negyvenes években kórházi tevékenysége melten a dohánygyár munkásait is rendszeresen kezelte. Jól islegi'ontosabb. emberek százainak adtuk vissza az egész ségét. Kívánhat-e ennél többet egy ember?

Ü Ü

Régi megsárgult tablóképp) nézünk. Az arcok ismerősökként elevenednek meg Szabó György nyugalmazott főm ozögazdász em 1 ék képei - ben,

— 1922-ben készüli ez a fotó. a Debrecen melletti Pal- lagon. .az akkori mezőgazdasági akadémia végzett hallgatóiról. Sokan nem élnek mór, az, élei is szónaszéjjel sodort bennünket. Az akadémián már akkoriban is o nagyüzemi gazdálkodásra tanítottak, Pedig sokaknak meglepő volt ez a huszas években, amikor mindenütt kis területeken gazdálkodtak

' ; 1»; ifcil

Dr. Joób Géza

merték a hóstyákon, a munkásnegyedekben mindig mosolygó arcát, élénk tekintetét, ahol esténként, sőt ha kellett, éjszakánként gyakran megjelent és gyógyított. A háború alatt az 5547-es egri hadi,kórház parancsnoka volt. Több ezer sebesültet kezeltek irányítása mellett. A fel- szabadulás utáni évtizedekben újabb feladat várt rá. Kitartó, szívós munkával szinte újjávarázsolta a kórház bőrgyógyászati osztályát és kezei alatt fiatal orvosok váltak a szakma ismerőivé. Negyvenkét esztendeig dolgozott az egri kórházban és hetven éves korában tért pihenőre.

— Ha még egyszer pályát választanék, akkor is csak orvos lennék. Az elért eredmények tudatában elégedett vagyok. Üt törő munkát végeztünk munkatársaimmal Egerben, a bőrgyógyászat megszervezésében. És ami a

Csontos Gábor:

Szabó György

a parasztok. Ökörrel szántottak, meg gőzzel működtették a cséplőgépeket. A mai értelemben vett agrotechnika ismeretlen volt. Stolp Ödön professzor, az üzemtan ismert szaktekintélye, mégis szenvedélyesen a nagyüzemi tervezésre, a gazdálkodás okszerű szervezésére oktatott bennünket. Tanultunk már akkor is a műtrágyázásról, annak módszereiről, de nemigen merték’azokat alkalmazni, mert nem volt tapasztalatuk a szakembereknek. Stolp Ödön útmutatásait azonban egész életre magamba szívtam és későbbi munkáimban is mindig vezérfonalként

hasznosítottam. A de konjunktúra miatt három forintra csökkent a búza mázsán- kénti ára, így nem volt jövedelmező ezzel foglalkozni. Gazdaként dolgoztam Tiszafüreden a kócsi szikeseken. Sokáig azon töprengtem, mit lehetne gazdaságosan termelni. amely a megélhetést biztosítaná. Végűi a sárga répamug-ter mesztés mellett döntöttem. Sokan meglepődtek, amikor ezt elmeséltem/ furcsa szemmel nézlek rám h gazdák, hogy mit akarok én a szikes földön. Biztosan kudarcot vallók ’ kísérleteimmel. En mégis vállaltam a kockázatot és megérte, mert magám is meglepődtem az eredményen. Három és fél holdról 22 mázsa révamagol takarítottunk be. ami öt és fél vagon háza árának felelt meg.

A háború nehéz evei Után Szabó György cukorrépa-átvevőként dolgozott a Debrecenhez közeli Derecskén, amikor egyik nap levelet ka polt.

— Dr. Ács Antal, a Debreceni Agrártudományi Egyetem mai rektora írta. aki akkor Selypen. Üjmajorban. a kísérleti gazdaság igazgatója volt. ö már korábban ismert. tudta, hogy aprómag- termesztéssel foglalkozom. Hívott, hogy menjek hozzájuk dolgozni, ahol szintén ap- rómagtermesztéssel és nemesítéssel foglalkoznak. Tetszett a meghívás és 19.50 őszén fö- mezögazdász lettem Selypen. Terveztem, ez volt a legfőbb munkám, egyben a legkedvesebb, mert ott is hasznosítottam azokat az ismereteket, amelyeknek alapjait valamikor Pallagon szereztem. Azóta persze sokat változott a világ. Olvastam, képeztem magam. meri a forradalmi ^átalakuláson keresztül ment magyar mezőgazdasás fejlődésével csak így tudtam lépést tartani. Elsősorban borsó- és búzafajták kísérleti termesztésével foglalkoztunk. Az újmajori tá’ ’ákon arra voltunk kíváncsiak, hogy adott éghajlati és domborzati viszonyok között milyen hozamokat ad a Fleischmann. a Fértődi, a Bezosztája és az olasz San Pastore búza. A legjobb eredményeket a Fertőéivel értük el. Tizenhat évig dolgoztam , a kísérleti , gazdaságban, munkám mindig érdekelt és lekötött. Most nyugdíjasként is szívesen gondolok az ott eltöltött évekre, öreg napjaimban jutottam el oda, hogy a szakmán kívül másra is jut idő: festegetni járok a Blikkbe, ez a legkedvesebb kikapcsolódásom.

Mentusz Károly

Néha röpdös az ember

1973. október 19., péntek

I.

— Halló!... Nem tudom, jó számot hivtam-e.

— 'Milyen ügyben ... ?

— A hirdetés miatt...

— Azt hiszem . . Bár nem tudom. — A nő hangján bizonytalanság érződik. — Ha tudja a telefonszámot, nyilván beszélt már a nagyné- némmel. ö, sajnos, nincs Hton.

— A nagynénje? — lepődik meg a férfi. — Megmondaná, hány éves a nagynénje?

A nő nevet egy picit, de azért komoly a hangja. Tiszta, szép női hang. inkább alt, mint szoprán.

— A nagynéném ötvenkilenc éves.

— Akkor mégsem róla van szó — könnyebbül meg a férfi.

— Ki mondta, hogy róla... ?De ő tud felvilágosítást adni.

— Mégiseiak maga az! — rikolt közbe örömmel a másik. — Ne haragudjon, de én már kezdettől fogva tudtam, hogy maga az!

— Es ha igen? — Kihívás van a nő hangjában, de sokkal több bizonytalanság.

— örülök neki — mondj; derűsen a férfi és rágyújt A telefonban jól hallani a öngyújtó kattanásának finom zaját. — Ugye, mégiscsak ránk tartozik a dolog. Akarom mondani, a felekre. .. Húszen érti.

— Értem — habozik a nő. — Viszont maga is megértheti, hogy zavarba hoz ez a beszélgetés. Meglehetősen furcsa helyzet...

— Miért lenne furcsa, csókolom a kezét. .. ?

— Maga az, hogy hirdetést adtunk fel. Ha rajtam állt volna, az a hirdetés soha nem jelenik meg. Aztán ez a telefon. El sem hiszem, hogy nem a nagynéném szabadította rám magát Is.

— Biztosíthatom, hogy téved. Csakugyan nem beszéltem a nagynéniével.

— Mindegy ... Nekem akkor is kínos. Persze, végűi beleegyeztem a dolgokba, így hát nem szólhatok semmit.

— Akkor most nyugodtan beszélgethetünk — örül a

i férfi. — Természetesen, ha maga nem zárkózik el.

— Igazság szerint nem lenne szabad. Ez így, telefonon, egyszerűen zsákbamacska. Az ember elhallgatja a legfontosabbat. Ne sértődjék meg, önmagámra gondoltam.

— Ugyan! Mit hallgatna el? — méltatlankodik erre a férfi.,

— Szabályos adásvételi szerződésről van szó, csakhogy nem én vagyok a gazda. En csak az adásvétel tárgya vagyok. Ne szóljon közbe, úgyis hiába. Ezután mondom a még szörnyűbbeket. Nem a rabszolga választ, őt választják. Ű legfeljebb Igyekszik rejtegetni fogyatékosságát, hátha jobb gazdára talál.

— Igazságtalan! Halálosan igazságtalan önmagához és hozzám is. — A férfi őszintén méltatlankodik. — A mai modern korban annvi

Egy üzem — egy iskola

Ki éhány éve született a kezdeményezés: televíziót min* ^ den iskolának. A Hajdú-Bihar megyéből indult akció rövidesen országos méretűvé vált. üzemek, termelőszövetkezetek segítsége nyomón az iskolák tetőin sorra emelkedtek az antennák, a/ oktatás modern, hatékony támogatást kapott a paífOnálóktol. Ez volt a kezdet, s ez volt tulajdonképpen az alapja az Egy üzem —.egy iskola mozgalomnak is. amely azóta szintén országosán elterjedt.- Az üzemek dolgozói közösen, a szocialista brigádok jelentős'segítséget. nyújtanak a patronált iskolának, például a szünidőkben er'iekes karbantartási, felújítási munkákat végeznék. s> umüéltetí »eszközöket. mérőműszereket, laboratóriumi (elszereléseket készítenek, s mindezzel hozzájárulnak ,» tanórák hatékonyságának emeléséhez Egyetlen adat is jól példázza a segítőkészséget: 1972-ben a főváros 844 üzeme 38 millió forint értékű társadalmi munkát végzett az iskolákban, oklaiasi intézményekben. Es hasonló a segítő- készség, támogató kedv a megyékben, a városokban, falvakban egyaránt. Tény viszont az is, hogy nem minden iskola részesül egyformán ebben a támogatásban. Előfordul, húg,» egy iskolának több patronálnia Is van. míg a másiknak egy sem jut. A kapcsolat kialakítása önkéntes, nyilván enne« tudható be az iiyen zavar, de ezen a tanács, a helyi pártszervezet segítségévei könnyen lehet változtatni. A lényeg viszont az, hogy az Egy üzem — egy iskola mozgalom sikeres, s további jelentős feladatok megoldására alkalmas.

A forintokban kifejezhető segítség egyik szala az üzem és iskola közötti kapcsolatnak. Nyilvánvaló, hogy erre a jövőben is szükség lesz. de ennél sokkal többre; a forintokkal ki sem fejezhető tartalmi kapcsolatra! Csakis ez lehet a továbblépés álja Az állami oktatásról szóló párthatározat az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelését tűzte ki célul, ennek a gyakorlati életbe való átültetésére az. egyik legjobb mód az iskolák kapcsolatának sokrétűbbé tétele a „külvilággal”. A tartalmas, sokoldalú kapcsolat önmagában már .politikai jelentőségű tett. Tudatos megértése és vállalása annak, hogy a közös úton egymás kölcsönös támogatásával lehet csak előbbre jutni.

Mi az, amit az üzem. a termelőszövetkezet az eddigieken túl adhat a patronált, szomszédos iskolának? Megismertetheti az üzem. a termelő egység munkáját a diákokkal. bemutathatja a szakmunkások, technikusok tevékenységéi — ezzel segítheti a tanulók pályaválasztását. Nagy jelentősegű az ilyenirányú együttműködés megteremtése, mert ma még nagyon sok diáknak meglehetősen hiányos, olykor zavaros ismerete van a termelőmunkáról, általában a Munkáról! Nem kis dolog, ha a végzős diók nem „tiblá-/ hol” idegenül egy szerelőcsarnokban, vagy gépműhelyben, hanem ismerősként lépi át a gyár. az üzem küszöbét. Az üzemek vezetői, irányilói részt vehetnek osztályfőnöki órákon, a fiatal értelmiségiek vezethetik a KISZ politikai vitakörét. a gyári MHSZ-szervezetek hatékonyan segíthetik az iskolában a honvédelmi nevelést. Közös klubdélutánok, sportversenyek — ezernyi szállal kötődhet egymáshoz üzem és iskola, ezernyi szál ez az igazán tartalmas kapcsolatokhoz.

Es mit adhat u „túlsó oldal”? Nem csupán köszönetét a támogatásért, hanem értékes ellenszolgáltatást, viszonzást. Az iskola lehetőséget teremthet az üzem fiatal szakmunkásainak továbbtanulásához, az üzemi rendhez, feltételekhez igazodva a szokásosnál kötetlenebb formában is. Helyet adhat a továbbtanulóknak, az oktatás tárgyi, személyi feltételeit biztosíthatja. Kitűnő lehetőséget nyújthat a kapcsolat arra is. hogy az üzem dolgozóinak gyermekei a patronált iskolába kerüljenek, a munkásszármazású gyermekek segítése már a tanév kezdete előtt megtörténhet, részükre előkészítő tanfolyamok kezdődhetnek. Az üzemek, termelő- szövetkezetek anyagi támogatását tehát sokféle, hasznos módon „törleszthetik” az iskolák A diákokon, munkásokon kívül szoros kapcsolat alakulhat ki a pedagógusok és az üzemek vezetői között, és végül, de nem utolsósorban az üzemi és az iskolai párt-, KÍSZ-szervezet kell, hogy mindezek kezdeményezője, irányítója legyen.

Nagyszerű alapokon áll, jelentős eredményeket tudhat magáénak országszerte az Egy üzem — egy iskola mozgalom. Erről az alapról' bátran lehet és érdemes is tovább lépni! E- öy.

— Az én helyemben maga is az lenne.

— Bevallom, időnként nekem is vannak, voltak gátlásaim. De látja, én is erre a — maga szerint — zsákbamacskára vetemedtem. Mi rossz van abban, hogy így próbálok társat keresni? Ügy értem, egy életre ...

— Ezt most mért mondja?

— Hogv ne legyenek rossz gondolatai.

minden előfordul... Hol vagyunk már a rabszolgaságtól! Az ember egy személyben rabszolga és rabszolga- tartó ... Mert magányos! Ez a mi bajunk .. Jaj, bocsás son meg, hogy így belelen dűltem... Es a maga névé ben is nyilatkoztam.

— llehet, hogy Igaza van.

— Az a gyanúm, hogy maga túl szerény.

— Nem erre értettem. Azt

miért mondta, hogy „egy életre”? *

— Nem is tudom — hök- ken meg a férfi. — Azt hiszem, csakugyan felesleges volt. Nincs szükségünk frázisokra. Igaza van. Csak őszintén szabad beszélnünk egymással.

A nő hallgat. A férfi - a készülékbe hallosuk, mert

azt hiszi, megszakadt az ösz- szeköttetés. Végül megszólal a nő, nagyon közeli a hangja:

— Ezért mondtam, hogy a

nagynénémre volna szükség. <3 megmondhatná azt, amit én nem merek. De talán — dönt hirtelen —, mégis

megmondom.

— Várjon; — kiált a férfi — Bocsásson meg, ha túl hangos voltam. Szeretném, ha nem mondaná ki, amit már majdnem kimondott.

— Honnan tudja, hogy mit akartam mondani? — A nő hangja ismét bizonytalan és ^zorongó.

— Nem tudom. Legfeljebb sejtem, önmagáról akart mondani valamit.

— Így van. De mire gondolt?

— Nem akarom megbántani, de csak árra gondolhattam, hogy el akart ijeszteni. Ö, meg ne sértődjék!

— Nem, dehogy! Eltalálta. — A nő hangjában több a meglepődés, mint a szégyenkezés. A férfi folytatja:

— Magának felesleges bármit Is mondania. Én ügyanis tudóm ... Tudom, hogy mi a helyzet.

— Ügy érti, ismer engem? — csuklik el a nő hangja.

— Igen. Épp ezért előnyben vagyok.

— A nevemet is tudja?

— Természetesen. Ismerem magát. Sőt, maga is engem.

— Nem mutatkozna be... esetleg?

— Attól tartok — habozik most meg a férfi hogy a nevem nem mondanu magának semmit