Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

JE«»***'. jöttem a szarvas nyomában széljárta tisztáson öklelő fák között kalapált konoksággal homlokomon az utak tüskével parkolták talpamat hazajöttem kétannyi időre mint Jákob nem hoztam ágyast feleséget juhaim szétszéledtek a szivárvány fényporos útján hiányuk béget körülöttem átalvetőmben nem maradt étel csak kőtörmelék-száraz morzsák állok előttetek homlokom mögött vulkán jéggé fagyott csendben riadnak metsző hasadások várjátok szóljatok mikor összenőtt fogak rácsába száradt a nyelv belém keményeden a szorongás görcs éltes fába fehér villanás elszálltak tenyérmezőmről a galambok hátamra varjú tapos fekete pecsétet jöttem kondenzcsíkokkal összevarrt vasnehéz ég alatt nem jött előőrs megtudni mily szándékkal fogad Ézsau itt állok magányos jegenye vigyorgó bokrok bozótjában tekintetem szele végigsöpör a köveken, pálcámnak a vizek nem engedelmeskednek a kútnál nem áll Rachel kitől kérdezzem e sivatagmenti oázis ez hát Kánaán? GYŐRRE ZOLTÁN: es hát kannán f VIRAGOS RET (To toc Zeit lm Bűd) Röntgenpillantás a múmiákba A fáraók betegségei Ax 6sS Egyiptom mindenható uralkodói, a fáraók, a legkü­lönbözőbb betegségekben — Izületi gyulladásban, érelme­szesedésben, gyermekbénulás­ban — szenvedtek; betegsé­geik, s egyes műtétek nyo­mait leplezik le a bebalzsa­mozott tetemekről, a királyi múmiákról készített röntgen- felvételek, felbecsülhetetlen ér­tékű adatokkal gazdagítva az embertan és az orvostörténet tudományát. f ’{Foggal hihetnek, hogy ma- ' napság már jól ismerjük az 1 ősi Egyiptom életét, hiszen j a hieroglifák megfejtése óta 1 elolvashatjuk felirataikat, : papiruszaikat, elemezhet] ük­csodálhatjuk építményeiket, művészetüket. A valóság az, hogy ha már sikerült is 1 megszerkesztenünk az ősi Egyiptom történelmi csont­vázát, ezen még nagyon ke­vés a hús. Még 150 éve sincs, hogy Champollion megfejtet­te az ősi egyiptomi hierog­lifákat — a legtöbb szöveg még gondos lefordításra szo­rul. Még fiatalabb a tudo­mányos régészet — az ősi Egyiptom régészeti kutatási helyginek ezrei csak részben vagy egyáltalán nincsenek feltárva, és pótolhatatlan ér­tékeket pusztítottak el a rab­lók vagy a tapasztalatlan amatőrök is. Még kevesebbet tudunk róla, hogy milyen betegsé­gekben szenvedtek az ősi egyiptomiak? Hogyan ' befo­lyásolta táplálkozásuk egész­ségüket? Végeztek-e sebészi műtéteket? Az embertan és az or­vostörténet kutatóinak kér­déseire leginkább az ősi mú­miák vizsgálata adhatna vá­laszt. Csakhogy a bebalzsa­mozott tetemet, csontjait, szöveteit nem lehet közvet­lenül megvizsgálni, mert a szoros pólya eltávolítása jó­vátehetetlen kárt okozna. Akkor hát meg kell röntge­nezni a múmiákat? Kézen­fekvő gondolat, ám sokáig nem állt rendelkezésre a megfelelő hordozható rönt­genberendezés. Csak 196(5- ban készült el — az ameri­kai egyetemek fogászkutatói­nak céljaira. A kutatócsoport 1965-től kezdve mintegy öt­ezer csontvázat és a sivatag forró homokjában természe­tes úton kiszáradt tetemet vizsgált meg Nubiában az emberi fogazat fejlődésének tanulmányozására. Végül is engedélyt kaptak a kairói Nemzeti Múzeumban őrzött királyi múmiák megröntge- nezéeére, s kutatásaik — amint J E Harris és K. K. Weeks ..X-raying the Pha­raos” (A fáraók megröntge- aezése) című, nemrégiben megjelent könyvükben be­számolnak róla — érdeket megállapításokkal jártak. Mindenekelőtt az egyik legismertebb egyiptomi ki­rály, II. Ramszesz fáraó mú­miáját tanulmányozták nagy alapossággal. II. Ramszesz i. e. 1304-ben lépett trónra, s először néhány évig atyjával, I. Szétivel együtt uralkodott — végül is összesen 67 évig. I. e. 1225-ben halt meg, túlélve száznál több fiából tizenkettőt. Halála után 13. fiát, Memeptah-ot koronáz­ták fáraóvá. I. Széti, IL Ramszesz és Merneptah múmiáinak rönt­genfelvételei egyértelműen szoros rokonságukat bizo­nyítják. Különösein feltűnő mindhármuk nagy orra és fogazatuk hasonlósága. II. Ramszesznek azonban alig-; hanem sok kellemetlenséget; okoztak életében fogai: a! röntgenfelvételeken jól lát­hatók az egykori fog-tályo- : gok nyomai. Ezenkívül sú­lyos ízületi gyulladás ma­radványai láthatók csípőízü­letén, továbbá érelmeszese- ■ dés az alsó végtagok vala­mennyi fő erében. Az ilyen' elváltozások gyakran kerin-1 gési rendellenességet okoz-' nak és fájdalmassá teszik a < mozgást, járási­Utóda, Merneptah, idősebb< volt 50 évesnél, amikor • Egyiptom trónjára került és; alig 12 évig uralkodott. Mú-; mióját II. Amenhotep 6írjá-; ban találták meg — és; egyetlen egyiptomi király; maradványán sem fedezték J fel a kóros elváltozások; nyomát, mint az egykor tes- : tes, korpulens, és nagyrészt; kopasz fáraó múmiáján. Az' ízületi gyulladás súlyosan I megtámadta nyakcsigolyáit, 1 erei elmeszesedtek, comb-1 csontjain törés nyomai. (Csak közbevetve: Memep­tah múmiájával alaposan■ elbántak a sírrablók, baltá- j val vagy késsel felhasitot-' ták mellkasának jobb részét, valamint gyomrát, nyilván • elrejtett ékszerek után ku-; tatva). Sziptah fáraó 1. e. 1209-; ben, II. Széti után foglalta j el Egyiptom trónját. A II.: Amenhotep sírjában megta- Iáit múmiáján ugyancsak; súlyos elváltozásokat fede-; zétt fel a röntgenvizsgálat.; Az alig húsz éves korában; elhunyt fáraó egész jobb Iá- ; ba rövidebb volt, és a lágy; részek sorvadása a gyermek- ; korban elszenvedett súlyos; betegségre vall. Ilyen elvál­tozást általában a gyermek- : bénulás okoz — ha a diag- 1 nózis helyes, ez az első bi­zonyítható nyoma a gyér­megbénulásnak birodalmában. A múmiáik megröntgene- zése tehát fényt derített a fáraóik egykori betegségeire. Kimutatta továbbá, hogy az egyes fáraók életkorára vo­natkozó becslések nem elég pontosaik, s ennek alapján módosítani kell az ősi Egyip­tom eddigi kronológiáját, egyes esetekben nem is kis mértékben. Nyomára vezet­tek továbbá az egyes mú­miáknak elrejtett szobrok­nak, vallási relikviáknak, ékszereknek is. Az így szer­zett információk teljesebbé teszik az ősi Egyiptom életé­ről alkotott képünket. Int port-hu mór — KI « legöregebb ember a falujukban? — Senki. A legöregebb a napokban halt meg. ★ ★ ★ , Vádlott — szól a bíró —, ön olyan okos ember, és mégis... — Sajnos, bíró úr, nem válaszolhatok önnek hasonló bókkal, mivel megesküdtem, hogy csak az igazat val­lom. ★ ★ ★ Egy skót kórházban éppen egy beteget operálnak; aki véletlenül lenyelt egy teniszlabdát. Az ápolónő megkérdezi a kórházi takarítónőtől: — Mondja csak, az az elkínzott arcú, ideges úr, aki *#yan feszülten várja az operáció végét, a beteg közeli rokona? — Dehogyis, a teniszpartnere. Vissza akarja kapni a labdáját.— ★ ★ ★ A filmcsillag elbocsátja cselédjét. — De miért? — érdeklődik a szobalány. — Azért, mert maga úton-útfélen azt híreszteli, hogy már 39 éve szolgál nálam. ★ ★ ★ — Fiacskám, te már második éve jársz az első osztályba, és még csak 10-ig tudsz számolni. Mi akarsz fenni hát? — Okölvívóbiró, papa. ★ ★ ★ — Hogy lehetséges az, hogy te állandóan veszekszel a feleségeddel és ugyanakkor tiszteled az anyósodat? — Mert valamikor éppen ő ellenezte a házasságun­kat. ★ ★ ★ Két barátnő meséli egymásnak az előző este ese­ményeit: — A parkban voltunk, virágillat töltötte be a leve­gőt — mondja az egyik —, a hold olyan fényesen ragyo­gott az égen, hogy újságot lehetett olvasni... — Milyen költői! — kiált fel a másik. — Es mi tör­tént azután? — Semmi — sóhajt az első. — <5 újságot kezdett olvasni. Az előadó előad. A hallgató hallgat. Az előadó azért előadó, hogy előadjon, követ­kezésképpen a hall­gató azért hallgató, hogy hallgasson. De hogy az előadó mennyit ad elő, ille­tőleg a hallgató mennyit hallgat, az egyenes arányban és szoros összefüggés­ben áll azzal a pa­pírmennyiséggel, amit az előadó a kézben tart, s amit a hallgató éberen fi­gyel, hogyan fogy. Mármint az előadó kezében. Talán évszázados íratlan szabály, hogy az előadó és a hall­gató közötti kölcsö­nös megértő és türel­mi kapcsolat alapja az, hogy az előadó a már elmondott szö­veget tartalmazó la­pot szépen és akku­rátusán lehelyezi ma­ga elé az asztalra. Így a kezében levő és az elmondott szöveg­gel egyenes arányban fogyó papírlapok vas­tagságából, illetve vé- konyodásából még egy kevésbé gyakor­lott hallgató is kikö­vetkeztetheti: meny­nyi van még hátra. A kezdők néha öt percet is tévednék, a gyakorlottabbak egy­két perc differenciá­val tisztában vannak, mikorra hangzik el, hogy: s ehhez kívánok önöknek a magam nevében is erőt, egészséget... míg a rendszeres ér­tekezletre járók má­sodpercnyi pontos­Tanulmány az előadó és hallgató viszonyáról — röviden tőség figyelmen kí­vül hagyásáról, egy íratlan szabály durva megsértéséről van szó. Csak ültem és méltatlankodtam, mi­vel az előadó már a huszonnyolcadik per­ce beszélt és a kezé­ben tartott papírok tömege semmit sem változott, s emiatt fogalmam sem volt róla, de másnak se: mennyi is a mennyi? Az előadó csak be­szélt és makacs kö­vetkezetességgel rak­ta a papírokat a töb­bi alá, mi meg, hall­gatók, méltatlankod­tunk, forrt bennünk a düh, a pokolba kí­vántuk ezt a fickót, aki valamikor az elő­adás kezdete előtt az elvtársunk, kartár­sunk, szaktársunk volt, de ím, szemtől szembe árult el ben­nünket, ketesztüidöf- ve lelkünk harmóniá­ját vastag papirköte- gével. Teltek a percek, a negyedórák és mi Széchenyi és Széchényi (?!) Írásunk címében az és kö­tőszó nem véletlenül kapott szerepet. Mind a kétféle írásforma érvényes ugyanis az idézett családnévben. El­sősorban azért szólunk erről a helyesírási kérdésről, mert lapunk hasábjain hazánk legnagyobb könyvtárának restauráló műhelyéről ol­vashattunk közleményt, s a könyvtár nevének leírásá­ban két hibát is felfedezhet­tünk. A helyes írásmód: Országos Széchényi Könyv­tár, mert a könyvtár arról a Széchényi Ferencről kap­ta nevét, aki könyv- és kéz­irattárával, képtár-, érem-, szobor- és térképgyűjtemé­nyével 1802-ben megalapí­totta a Magyar Nemzeti Mú­zeumot, s később ennek a múzeumnak önálló részét is róla nevezték el. Ügy látszik, nem jól ta­nultuk meg az iskolában azt a szabályt, hogy a történel­mi nevek írásmódját, illető­leg egr-eev család .nevének Irásformáját a hagyomány is szentesítette, s ‘fezeket a neveket úgy kell leírni, ahogyan a név viselői hasz­nálták, Széchényi Ferenc családi nevének régies, ha­gyományos írásképében te­hát az ejtésnek megfelelően hosszú é Írandó. Ugyanak­kor azonban Széchenyi Ist­ván családnevének hagyo­mányos írásformájában a rövid e szerepel. Ezt a ha­gyományőrző helyesírást csak az írásban kell tisztel­nünk, a kiejtésben nem. Gyakran halljuk újabban, hogy az írásnak megfelelően sokan Széchenyi István ne­vét rövid e-vel ejtik. A kétféle hagyományőrző helyesírásnak megfelelően kell tehát kétféleképpen ír­nunk a tulajdonnevet ezek­ben a nyelvi alakulatokban: Széchenyi István, Széchenyi- hegy, Széchenyi út, illetőleg Széchényi Ferenc, Széchényi Könyvtár stb. Ugyanakkor azt is hang­súlyoznunk kell, hogy ma már ez az eltérő hagyomá­nyos írásmód sajátos infor­mációt is nyújt azoknak, akik jól ismerik népünk tör­ténetét s azokat a művelő­déstörténeti eseményeket, amelyekben a Széchenyi és Széchényi család tagjai je­lentős szerepet játszottak, A családnévben mégőrződött regi kétjegyű betű, a eh mir-Rw; cs h ármértékben hfr.-.sroziatar.öó. Sajnos, egye­sek kiejtésében inár itt is <*'**s»t,kez5k a szolgai betűej­tés. Tőlem is kértek tájékoz­ta ráKi, útbaigazítást ezzel a hibás kiejtési formával ak­kor, anékor a Széchenyi ut­cáról érdeklődtek. Dr. **akos József Sággal ébrednek az utolsó papírlap asz­talra suhanó zizzené­sétöL Érthető ezek után, bogy a közelmúltban egyre fokozódó meg­lepetéssel, majd in­gerültséggel figyel­tem, mint rakja a kezében tartott pa­pírlapok alá — nem az asztalra, a papír­lapok alá! — az elő­adó a beszéde el­mondott szövegét. Először úgy véltem, hogy szórakozottság­ból, véletlenül, a kel­lő odafigyelés hiánya miatt következik be ez a minősíthetetlen és merőben szokat­lan, az előadók és a hallgatók békés egy­más mellett élése szempontjából ör­vendetesnek aligha nevezhető eset — miszerint valaki, aki előad. az nem az asztalra, hanem a kezében tartott be­széd többi papírja alá dugja a már el­mondott szöveget. Az első két-három oldalnál — tévedni emberi dolog — .mondom, erre gyana­kodtam, ám hallgató - társaimmal együtt, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy itt nem tévedésről, ha­nem egy tudatos ma­gatartásról, a htUlga­olyan tanácstalanok voltunk, mint gyer­mek a sötét erdőben, oly reménytelenek, mint eltévedt embe­rek egy barlang út­vesztőjében és oly dühösek, mint akiket legszebb álmukban nem engednek vele aludni. Csak az elő­adók istene megbün­tetné valahogy! — fohászkodtam ma­gamban és leolvasni véltem számos más hallgatótársam ajká­ról is az átkot. „Kedves elvtársak, kedves hallgatóim... Bevezetőben arról szeretnék szólni elő­adásomban, hogy... Pardon... Ezt már mondtam.— ma­kogott zavartan az előadó, aki a szorgos alája dugdosás miatt, lám nem vette észre, hogy a következő ol­dala mondandója mondandójának el­ső oldala volt va­lamikor, egy órával ezelőtt. Könnyedén ke javul feivihogiunk, aztán jOyös**i végig- v»t,rt*A a fi-dz*. 'w,e, az »./ten new vet ö»i- idl a szoasi**m'*Jő,t'n sem. s ehher kivartae magának, előadó kar- \ társ, erőt, egészséget. ; (egri) !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents