Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-07 / 209. szám

1 I iá.*'*­Vértéiért vadászat Harmincöt vadásztársaság osztozik Hevesben erdőn, mezőn, legelőn. Közülük — az egri járásban — 10 tár­saság 160 ezer holdra kiter­jedő portáján néztek körül a népi ellenőrök: milyen a szervezeti, egyesületi élet. a vadgazdálkodás állapota, a vagyoni helyzet? Természe­tesen számos más, a vadá­szattal kapcsolatos kérdés is „terítékre” került. Általa­- nosságban megállapítható: rend van a vadászmezőkön, a pénzügyi dolgok azonban nagyon ziláltak. Súlyos hi­bákat deríted 'el a vizsgá­lat a verpc' -sa Tsz és a siroki i< gye Va­dásztársaság működésében, e két helyen tételes hatósá­gi vizsgálat következik majd. Ki mint védi vadját... A vadászat legalapvetőbb feltétele a vadgazdálkodás, a vadóvós és -nevelés. Ahol ko­moly gondot fordítanak er­re, s jó vadgazda módjára terveznek, dolgoznak, ott az eredmény sem marad el. Az egri járás vadásztársaságai­nak nagy részére elmondha­tó, hogy törődnek a vadak etetésével, jelentős összege­ket áldoznak a vadállomány gyarapítására, minőségi fej­lesztésére, s rendszeres fel­adatnak tartják a kártékony ragadozók irtását, a dúva- dak apasztását. A múlt év­ben is több százezer forintot fordítottak vadtakarmányo­zásra, vadgazdálkodási beren­dezések fenntartására és a félvadtenyésztés céljaira. A szükséges szemes és szálas takarmány megtermelését a vadásztársaságok maguk végzik — több mint 40 hold a vadföldek területe —, de számos példa van arra, hogy a mezőgazdasági üzemek sem zárkóznak el a segítéstől. S hadd említsük meg, hogy a 10 vadásztársaság területén 348 etetőt, 254 sózót, nyálá­tól és 72 szórót vettek szám­ba a népi ellenőrök. Sajnos, negatív példák is vannak. Verpeléten nem na­gyon törődnek a terület vad­jaival. Az őzeknek és szarva­soknak nincs egyetlen etető­jük se, a szálas takarmányt — szakszerűtlenül — a föld­re, a fák és bokrok ágaira rakják Ugyanígy nem gon­doskodnak a fácánok eteté­séről sem. Csak a lakóhelyek közvetlen közelében van né­hány etető, távolabbi terüle­Szeptember filmújdonságai a televízióban Szeptember filmkínálatá­ban bizonyára a legnagyobb érdeklődés az „Egy hölgy arcképe” című új hatrészes filmsorozatot kíséri majd, amely Henry James magya­rul is megjelent regénye nyomán kerül képernyőre. Ugyancsak nagy népszerű­ségre számíthat az új epizó­dokkal jelentkező Salto Mor­tale című nyugatnémet cir­kusztörténet is, amelyet ez­után szombat détütánonként láthatnak a nézők. Szeptember közepén kez­dődik A föld szíve című olasz filmsorozat, amely az Amazonas vidékétől észak­keletre elterülő dél-amerikai őserdő lakóinak életéről szá­mol be. Az első epizód címe „Az indiánok tragédiája”. Shakespeare drámájának magyarul beszélő tv-film- változata, „A vihar" amely az igényesebb szórakozás híveinek szerez majd örö­met. Űjabb epizóddal ielentke zik az Arséne Lupin címí! francia filmsorozat. Címe Sherlock Holmes ellen. A Marty Feldmann nevét vi­selő sorozat szintén új rész­szel jelentkezik szeptember­ben. (MIM Mll .n-r- «. teken pedig elvétve talál ilyet az ember. Orvvadászok, hurokban A szőrmés és szárnyas ra­gadozók mellett a „kétlábú ragadozóktól” is óvni, véde­ni kell a vadállományt. Ezek a ragadozók: a hurkolok, az orvvadászok, s azok a pus­kások, akik saját vadászterü­letükön tolvajkodnak, vagy idegen terület vadjait „rit­kítják”. Lássunk néhány pél­dát ... A Mátra Múzeum Va­dásztársaság egyik tagját til­tott vadászaton fogták ta­valy, s megbüntették. Ez év elején ez az ember megis­mételte a tavalyi vétket. Drága árat fizetett „szenve­délyéért” a Szőlészeti Kuta­tóintézet egri tangazdaságá­nak traktorosa. A kapzsi hús­vadász éjjeli szántáson a traktor reflektorának fényé­ben lőtt nyulat. Háromezer forintra büntették. Fegyve­res orvvadász került hurok­ra a Mátra Múzeum VT te­rületén : két puskát találtak meg nála, s egy hátizsáknyi lőszert az erdei rejtekhelyen. Szabadságvesztéssel sújtot­ták, amit próbaidőre felfüg­gesztettek. A Dobó István VT területén garázdálkodó orvvadász jutalma 10 havi (felfüggesztett) börtön lett és 5000 forint pénzbüntetés. Nagy pénzre nem nézünk?! A vadásztársaságok sokat fáradoznak, nagy erőfeszíté­seket tesznek az eredményes vadgazdálkodásért. Elegen­dő bizonyíték az eredmény­re egyetlen adat: a vizsgált társaságok az elmúlt három év alatt a lőtt és élővadból 2 millió 333 000 forint bevé­telre tettek szert. Keveset za­varja a vadászmezők csend­jét puskaszó, s inkább a vértelen vadászat, az élőbe­fogás a döntő — az apróva­daknál. A 2 millió 333 000 forint sem kis pénz. Sajnos, a pénz körül sok helyütt nincs rendben a vadásztársaságok szénája. A pénzügyi fegye­lem a lehető legalacsonyabb szinten áll. Nem vezetik rendesen a pénztárkönyve­ket, fontos bizonylatok hiá­nyoznak. Egyes vadásztársa­ságok — pl. a verpeléti és a siroki — pénzgazdálkodása annyira kuszáit, hogy nem lehet eligazodni rajta.- Az ellenőrzés a megyei ta­nács és a' járási hivatal pénz­ügyi .osztályának lenne fel­adata. A vizsgálat során azonban az ellenőrzésnek még csak a nyomelemeire sem akadtak. Megismételhet­jük hát az alcímben feltett kérdést: nagy pénzre nem néznek ?! Első számú közellen­ség: a kapzsiság! Nem megnyugtató a hely­zet a vadászok nevelése, a vadászias magatartás kiala­kítása terén. A kapzsiság, a felelőtlenség miatt igen ma­gas a vadászbalesetek száma. A népi ellenőri vizsgálat ugyan kevés balesetet említ, de felhiv arra, hogy ez nem lehet megnyugvás senki szá­mára, hiszen a cinkosság sok megtörtént esetet eltussol, elhallgat. Az apróbb szabálytalanság, fegyelmezetlenség, amelyet nem követ határozott szá­monkérés, előbb-utóbb tra­gédiához vezet. így volt ez a Mátra Múzeum VT-nél, ahol a vaddisznóhajtás befejezése után dörrent el egy vadász puskája, s a golyó egy má­sik vadász életét oltotta ki. S hadd idézzük fel végeze­tül azt a balesetet, amely’ a népi ellenőri vizsgálat után történt, s éppen ott, ahol sú­lyos hibákra derítettek fényt. A siroki Rápcavölgye VT egyik vadásza — vaddisznó­lesen — a saját fia testébe küldött két golyót, mert nem győződött meg arról, hogy mire is tartja a puskáját. Az egyik lövés a fiút jobb mell­kasfelen, a szegycsont mel­letti ötödik bordaközben ér­te, a másik a bal combjába fúródott. Csak hajszálon múlt, hogy nem történt ha­lál. A balesetek figyelmeztet­nek. A kapzsi ember, s az olyan ember kezéből ki kell venni a puskát, aki fegyel­mezetlen és önmagának pa­rancsolni képtelen. Pataky Dezső Dr. Maxwell egyszer ré­gen, kezdő rendőr korom­ban. megmentette az élete­met. Később, amikor kilép­tem a rendőrségből, és ma­gánnyomozói irodát nyitot­tam. folytattuk a barátko- zást, dr. Maxwell el-elláto- gatott hozzám egy sakkpar tira. Egy este szokatlanul szóra­kozottan játszott,, egyik bá­bot a másik után veszteik' el. — Scott — mondta elgon­dolkozva. — Az orvosi titok­tartás kötelez... — Úgy mondják — néztem rá meglepetten. — Nem vagyok azonban biztos benne, hogy a magán- nyomozót hasonló ti tok ta­tás kötelezi. — Mondd mór meg végre, mi' bánt! —John Harrlsonról, a pá ciensemrő! van szó. — Ismerős a neve. — Hogyne volna! Néhány ezelot.ua. a v*i;06 újüok leggazdagabb embereként emlegették. Az utóbbi időben azon­ban egy-két. rossz üzletet va­gyona fele el­úszott. Azon­kívül az egészségügyi állapota is rosszabbodott. — Mi baja? — Magas vérnyomás, gyenge szív, májzsugoro­dás. Ha ép­pen tudni akarod, a lel- kiismeret- furdalás öli meg. — Talán csak nem akarod azt állítani, hogy a lel ki Is- meret-furdalás májzsugoro­dást okoz?! — Hogyne okozhatna, ha az illető bánatát túlmérete­zett alkoholfogyasztással igyekszik csökkenteni. — Megmondta, mi bántja? — Gyilkosság terheli a lelkét. — Ohó! És nem került bí­róság elé? — Scott, te legalább ‘ tud­hatod, hány bűntényre nem derítenek fényt. Ha elmon­dom neked a titkát, tovább­adod a rendőrségnek? — Gyilkosság esetén? Na­gyon jól tudod, Maxwell... — Ne feledd el, hogy Har­rison halálán van. Alig egy­két hete van még. Mi haszon volna bűnvádi eljárás! emel ni egy haldokló ellen? — És miért van neki szük­sége magánnyomozóra 15 év utón? — Majd ő elmondja ne­................................ M iért mostoha a vidék ? A nyáron még csak irigy­kedtem, amikor a tv-böl ér­tesültem arról, hogy Buda­pesten 20 százalékkal olcsób­ban lehet iskolaszert vásá­rolniuk azoknak, akik nem várják meg a szeptember elejét. Most már , bosszanko­dom. Mert kiderült az év eleji vásárlásnál, amelyet uram bocsá’, minden, jó ta­nács ellenére mégiscsak au­gusztus utolsó hetében ejtet­tem meg,,— s a szaktanárok által javasolt dolgok miatt is e napokban — hogy nem húsz százalékkal olcsóban, de tíz százalékkal drágábban sem tudok néhány holmit megvásárolni. És még csak nem is valami extra iskolai felszerelés vált hiánycikk Nem kapok például csak fa­tolltartót. Nem vásárolhatok egyetlen egri papírboltban sem hat, vagy tizenkét szín­ből álló hosszú színest. Elein­te a drágábból még ugyan akadt, de most mír az sincs. Hiánycikk a megfelelő méretű általános iskolás hangjegyfüzet. De nem ve­hetek olyan egyszerű és fiU léres dolgot sem, mint a pi­ros-kék ceruza, mert az sincs! z Aki nem volt eléggé elő­relátó az első és második osztályos gyermekek szülei közül, annak már nem jutott kézimunkacsomag. Hiába keresünk annyian az olcsóbb és az általános iskolában még nagyon is megfelelő 20 és 28 forintos körzőből is. A betűtartó, amely a kicsiknek nélkülözhetetlen jó segéd­eszköz és a műanyag vonal­zó szintén hiánycikk. Hiába kér a gyermekem műanyag füzetborítót, mert abból sincs már. Az ÉRDÉRT ál­tal készített rajzszenet már csak egészen óvatosan kér­tem, de szintén hiába. Miért nincs, miért nem rendeltek? — háborodtam fel. Hamarosan kiderült, nem a rendelésben volt a hiba. A nagykereskedelmi vállalatnál sincs tartalék. Ezek után valóban nem tehettem mást, mint bosszú­san kérdeztem, ha annyira kevés volt egyik-másik isko­laszerből — mely tegyük hozzá még csak nem is im­port holmi — akkor miért lehetett Budapesten több mint egy hónapig árcsökken­téssel megvenni? A vidéki gyermek ryiért mostohább? ■ Másnap Maxwell barátom elvezetett a kórházba. Csak egy pillantást vetettem Har- risonra, és láttam, hogy az orvos nem túlzott. Valóban a halálán volt. — A doktor azt mondta, ön kiváló nyomozó — nyúj­totta felém Harrison csonttá zsugorodott kezét. — Azt is mondta, hogy titokban tart­ja azt, amit tőlem hall. — Biztos lehet benne. — Nem félek már a rend­őrségtől, de ilyen állapotban nem' tudnám elviselni a ki­hallgatásokat. Nyugalomra van szükségem. Mindent el­mondok önnek. Tizenöt év­vel ezelőtt megöltem egy embert, Bili Rhodest. az üz­lettársamat. Abban az idő­ben egy fakereskedésünk volt, de ráfizetéssel dolgoz­tunk Csőd fenyegetett ben­nünket. Bili csak a terhem- re volt, Nem volt egy sze­mernyi üzleti érzéke sem. Nem a pénzre gondolt, ha­nem fiatal feleségére. Én akkor már meghaladtam a negyvenet, nem kezdhettem mindent elölről. Leöntöttem hót benzinnel a fatelep rak­tárának padlóiát, és meg- gyújtottam. Bili későig dol­gozott. Amíg a lángoló épü­letből kifelé rohantam, hal­lottam szörnyűséges ordítá­sát, segélykiáltását. Tizenöt éve üldöznek ezek a kiáltá­sok. Egyébként utána min­den úgy történt, ahogy el­gondoltam. Bili megszenese- dett holttestét másnap meg­találták, s nekem a biztosí­tó társaság kétszeres biztosí­tási díjat fizetett ki, egyet a fatelepért, a másikat Biliért, mivel kölcsönös 'életbiztosí­tást kötöttünk. Elhagytam várost, a pénzt különféle vállalkozásokba fektettem Meggazdagodtam, de soha nem tudtam megszabadulni » lelküsmeret-íurdalástól. ÓSZ ELEJI IDILL (Foto: Márkusz László) Eligazítóiroda Hatvani Szédeleg az ügyfél a hatva­ni tanácsháza folyosóin. Ezt keres, azt keres. Sokszor olyan ügyekkel mássza meg az emeletet, amelyeknek in­tézése nem is ebben az épü­letben történik. A kapubejá­róban van ugyan eligazító­tábla, de ki figyel oda? — Jogos igényt elégítet­tünk ki, amikor jó néhány város mintájára mi is elíga- zítóirodát nyitottunk a ta­nácsháza bejáratánál, a ka­pualjban .— mondja dr. Lu­kács Lajos vb-titkár. — Szeptember elsejével kezdte meg itt munkáját Kalcsó Lászióné, akinek nem csu­pán annyi a tiszte, hogy szo­baszámokkal, nevekkel szol­gáljon az ügyfélnek, hanem folyamatosan átvesz bizonyos feladatokat egy-egy osztály­tól. ö fogja például kezelni a marhaleveleket, hatósági bizonyítványt állít ki, \ be­adványokat, panaszokat vesz fel, de azt is megmondja, mi­lyen okmány kell egy építési engedélyhez. A kapualj lépcsőire néz Kalcsóné irodájának nagy ablakszeme. Bent friss par­ketta és festék szaga terjeng. A karcsú, barna fiatalasz- szonynak szokatlan még kis­sé az új munkakör. Eddig a pénzügyi osztályon dolgozott. — Persze nem kell félteni, alapos tájékoztatást kaptam, mielőtt beköltöztem az új ke­premier letű irodába. Akadt is ügy­felem már az első napon. Jöttek lakásproblémával, ke­resték -a földhivatalt, egy idős nmike pedig minden­áron a tanácsnál akart felje­lentést tenni ismeretlen tet­tesek ellen, akik meglopták. Kerekharasztról ingatlan át­írása miatt kopogtattak. Ter­mészetesen a bíróság épüle­tébe irányítottam az illetőt, mivel a telekkönyvi hivatal ott székel. Kiosztottam jó néhány csekket is, nem kell már az adóhivatali kollegá­kat zaklatni. Beszélgetésünk félbesza­kad. Az egyik helyi sportkör küldötte áll meg az ablak­nál. — Arra gondoltunk, táncos szüreti mulatságot rende­zünk az őszön. Itt engedélye­zik? — Emelet 25-ös szoba! A népművelési felügyelőt tes­sék keresni. Ö az ügyinté­ző. .. A tömzsi kis ember neki­rugaszkodik a lépcsőnek. JVÍi pedig örömmel konstatáljuk, hogy jól sikerült a premier! A közigazgatás Hatvanban olyan szolgáltatással gyara­podott, amely elősegíti a la­kosság és a hivatal jó kap­csolatát, s ugyanakkor időt rabló apró-cseprő terhektől szabadítja meg a tanácsap­parátus különböző területen dolgozó munkásait, (m. gy.) Inni kezdtem, aztán megnő­sültem, de feleségem hama­rosan elhagyott. — Még mindig nem értem, miért van rám szüksége — kérdeztem. — Azt szeretném megtud­ni, mi van Bili özvegyével, Mary Rhodesszel. Keresse meg, kutasson utána. Igaz, nem vagyok már olyan gaz­dag, mint néhány évvel ez­előtt, de még mindig tekin­télyes vagyonom van. Rá szeretném hagyni, hogy leg­alább egy kicsit könnyítsék lelkiismeretemen. Szándéka egy cseppet sem indított meg, nem lett jobb véleményem róla, de mun­kához láttam. Öt nappal ké­rőbb Visszatértem a város­ba. Meglepő híreket hoztam Harrisonnak. — Megtalálta az asszonyt? — kérdezte izgatottan. — Igen, noha nem volt könnyű dolgom. Igyekezett eltüntetni a nyomokat... Meg fog lepődni, ha meg­hallja az újságot! ön nem Ölte meg Bili Rhodest. Él és virul, meglehetősen gazdag. Harrison megrökönyödve nézett rám: — Ez tévedés ... Sajót szememmel láttam megsze- nesedett holttestét. — Nem tudom, kinek a holtteste lehetett, de egészen biztosan nem Bilié volt. Az a véleménye, hogy egy csa­vargó húzódhatott be éjsza­kára a fatelepre. Amikor meghallotta, hogy holttá nyilvánították, igyekezett feltűnés nélkül ellógni a vá­rosból. — De miért? — kérdezte Harrison. —Ugyanabból az okból, amelyből ön a bűntényt, el­követte. Bili is életbiztosítást kötött, felesége javára. Eltűnt tehát a városból, a felesége megkapta a pénzt, és utána­ment. Üj életet kezdtek, mégpedig sikerrel. Gyönyörű birtokuk van, mesés házuk, édes kisfiúk. — Nem! — sikoltott föl Harrison. — Ez lehetetlen. Hiszen ez azt jelenti, hogy egy névtelen csavargó miatt adtam ivásnak a fejem, tet­tem tönkre az életem! Maxwell kirángatott a be­tegszobából, miközben két ápolónő igyekezett lecsillapí­tani az őrjöngő öreget. — Nem kellett volna meg­mondanod, Scott! — szólt megróvóan dr. Maxwell. — Néhány nappal a halála előtt közölni vele, hogy hiába sa­nyargatta magát tizenöt éven át! Vállat vontam. Utólag semmit sem lehet jóvátenni, A következő hét elején el­autóztam egy közeli kisvá­rosba. Megálltam egy roska­dozó kétemeletes bérház élőtt, bekopogtam az egyik lakásba. Sovány, középkorú nő nyitott ajtót, arca még őrizte régi szépségének nyo­mait. Mary Rhodes volt, Harrison meggyilkolt üzlet­felének özvegye. — Nem vagyok benne biz­tos, hogy jól cselekedtünk — mondtam neki. — Az öreg csinos vagyont akart önre hagyni, kényelmesen élhetett volna belőle. — Mindig gyanakodtam arra, hogy Hdrrison okozta a tüzet — felelt nyugodtan az asszony. — Sajnos, n«*> tudtam bebizonyítani. Nem fogadnák el tőle pénzt, csak azért, hogy könnyítsék lelki- ismeretén. Bűntettét pénzzel nem teheti jóvá. Higgye el sokkal jobban örülök annak hogy tudom: haláltusa Jr-közben egyre gyötörni fogta az a tudat, hogy hiábavaló­an elvesztegette az életét,.* Népi ellenőrök a vadászmezőkön

Next

/
Thumbnails
Contents