Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Heli kilIpoSíliliaf Sss/efoglaio így iáija a tietet Isírmagyarázánk, Vajda Péter: Alig több, mirit negyed éve az Egyesült Államok nyugati partvidékén jártam a Leo- nyid Brezsnyevet kísérő újságírókkal együtt. Az volt Brezsnyev hivatalos látogatásának utolsó napja, s miután San C!emente-ben a pálmafákkal övezett kis füves térségen aláírták a közös közlemény bőrbekötött példányát, az SZKP főtitkára odafordult hozzánk, s ezt mondotta: „ez a béke üzenete, új fejezetet nyitottunk.” Ezen a héten ismét egy Brezsnyev beszéd erősítette meg a béke üzenetét, s abban a bizonyos új fejezetben megint továbblapoztunk egyet. Az SZKP főtitkára ezúttal Üzbegisztánban járt, a szeptember végén Is napfényes Taskentben, s minden eddiginél részletesebben fejtette ki azt, amit a londoni BBC kommentátora a békés egymás mellett élés kiskátéjának nevezett. „Amit az utóbbi időben megtettünk, máris észrevehető kedvező változásokat eredményezett a világhelyzetben. A nagyszabású és hosszútávú gazdasági megállapodások erősítik az országok közötti békés kapcsolatokat. Ügy véljük, hogy ebben a vonatkozásban minden lehetőség megvan a további haladásra, természetesen a kölcsönös előnyökből és az egyenjogú, a diszkriminációtól mentes együttműködés A Reuter hírügynökség szeptember 4-én a pekingi rádióra hivatkozva a következőt jelentette: „Sanghajban éjszakánként fokozott erővel folynak a kínai hadsereg gyakorlatai egy meglepetésszerü orosz támadás visszaverésére.” Ugyanebben a honkongi táviratban azt a tényt emeli ki a hírügynökség tudósítója, hogy hasonló állítólagos intézkedésekre azután került sor, hogy Csou En-laj miniszterelnök a KKP nemrég véget ért X. kongresszusán figyelmeztetett egy Kína elleni váratlan orosz támadás lehetőségére. A közelmúltban tartott kínai pártkongresszus titokzatos jellege — a kongresszus sok dokumentumát még a kínai sajtó sem tette közzé — meghatározta az utóbbi időben Kínában és a Kínai Kommunista Pártban történt változásokkal foglalkozó külföldi sajtó tónusát. A komoly elemzések mellett egy napig élő szenzációs híresztelések is napvilágot látnak, anielyeket csupán az idegek borzolására szánnak. Rendszerint ezek közé tartoznak azok a közlemények is amelyek valamilyen formában a szovjet—kínai viszonnyal kapcsolatosak. Vannak bizonyos körök, amelyek szeretnék a maguk érdekében felhasználni a szovjet—kínai nézeteltérést, olyan tényezővé téve ezt, amely egyszer s mindenkorra megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhülését, megtépázza a szocialista országok nemzetközi tekintélyét, elszigeteli őket a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, valamennyi demokratikus és, békeszeretö erőtől. Egyes tömegtájékoztatási eszközök rendszeresen gyártanak ügyetlen provokációs koholmányokat ózzál a céllal, hogy növeljék a bizalmatlanságot és feszültséget a szovjet—kínai viszonyban. Csak így értékelhetők például a legnagyobb polgári lappok hasábjain időszakonként megjelenő cikkek arái, hogy a szovjet—kínai Hsepreaicer 30. vasárnap általánosan elismert normáiból kiindulva” — jelentette ki Brezsnyev. Az SZKP főtitkára megerősítette, hogy a fejlődő külkapcsolatok között a szovjet—amerikai viszonynak különleges jelentősége van Nem azért, mintha e két nagyhatalomnak „különleges jogai” lennének — fejtette ki —, hanem egyszerűen azért, mert egyedülállóan nagy katonai, gazdasági és tudományos-műszaki potenciáljuk miatt kapcsolataik állapota 'objektív hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Brezsnyev beszéde ebben az ázsiai köztársaságban, amely nincs olyan messze a Kínai Népköztársaságtól, teljes nyíltsággal szólt Peking külpolitikájának következményeiről is. Brezsnyev Taskentben beszámolt egy rendkívül jelentős szovjet kezdeményezésről, ami e kapcsolatok normalizálásának kiindulópontja lehetne. Elmondta, még júniusban hivatalosan javasolta a szovjet kormány a kínai vezetőknek, hogy kössenek a két ország között olyan megnemtámadási szerződést, amelyben a felek kötelezettséget vállalnak: semmilyen fegyverfajtával nem hajtanait végre támadást egymás ellen, s nem is fenyegetik egymást ilyen támadással. Jellemző módon a pekingi vezetőség, csak válaszra sem méltatta ezt a javaslatot! A most befejeződött hétre egyébként is a szovjet diplomácia olyan aktivitása volt jellemző, amely még a 24. kongresszussal kezdődött határ mindkét oldalán „növelték” a hadosztályok számát. Ide tartoznak a nyugati katonai megfigyelők számításai a kínai nukleáris töltetek és robbanófejek számát illetően és hogy ezek mennyi idő alatt hány szovjet várost és ipari központot képesek szétrombolni. A nyugati sajtó szívesen ad helyet a NATO-stratégák kijelentéseinek, amelyek „megjósolják”, hogyan jár majd el Kína, ha megtámadja a Szovjetuniót. Miközben arról álmodoznak, hogy egy szovjet—kínai konfliktus tűiénél melegítsék meg a kezüket, egyben nem kevésbé provokatív gondolatokat szőnek arról, hogy a Szovjetuniónak minél előbb végre kell hajtania „Kína nukleáris kasztrálását”. Nem kivétel a Reuter-hír- ügynökségnek ez a legrusz- szabb hidegháborús idők szellemében fogant közlése a Kínában folyó hadgyakorlatokról. Senki előtt sem titok, hogy a hadseregek a katonák harci kiképzésére is szolgálnak, nem pedig arra. hogy a katonákat kri- kettezni, hokizni, vagy pingpongozni tanítsák. A Reuter azonban az „oroszok” szó segítségével sajátos élt ad közleményének. Es bár a közönség már régen elfelejtette az unalomig ismételt hisztérikus kiáltozást, hogy „Jönnek az oroszoki” és ez már rég anekdoták témája lett, Kína számára most mesterségesen felélesztik ezt a hisztériát. A másik oldalra címezve viszont más motívumot játszanak ki: „Jönnek a kínaiak!” Ehhez a provokációs termához a nyugatnémet Axel Springer lapjai, az amerikai Joseph Alsop, és a szovjetellenes beállítottságú angol David Bonavia mellett (akit Moszkvából kiutasítottak és most Pekingben fészkelte be magát) Nyugat-Europa jobboldali lapjai, az amerilzai monopolisták kiadványai, a különféle revansisták és an- tikommunisták járulnak hozzá. Kiagyalásaikat rendszerint feV.-Mpják a Szovjetunió és Kína számára műsort sugárzó rádióadók, amelyeknek egyetlen célja gyűlöletet és bizalmatlanságot szítani, útját állni mindennek, ami a szovjet—kínai „békeoífenzíva” hónapjaiban is párját ritkítja Ugyanezekben a napokban Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke jugoszláv kollégája, Bijedlcs meghívására Belgrádba látogatott, majd országjáró útja után Brioni szigetén Tito elnökkel is találkozott. A szovjet és a jugoszláv értékelések szerint is az összhang jellemezte a megbeszéléseket. Elsősorban gazdasági téren várható látható előrelépés, amelyet más környező országok. köztük hazánk is. örömmel üdvözölnek. Ugyanis ahoi# Koszigin megjegyezte: „Jugoszlávia további részvétele a KGST tevékenységében kétségtelenül új lehetőségeket teremt majd arra, i hogy növelje kereskedelmi ! forgalmát más szocialista országokkal, aktívabban kivegye részét a nemzetközi szocialista munkamegosztásból. a kooperációból és a termelés szakosításából.” New Yorkban az ENSZ- közgyűlés általános vitájában Gromiko szovjet külügyminiszter tett olyan javaslatot, amelynek hordere- je első látásra nyilvánvaló. Kormánya nevében azt indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács minden állandó tagja csökkentse tíz százalékkal katonai költségvetését. A javaslat aktualitását két adat tükrözi: az egyik szerint az idén a világon 216 milliárd dollárt — példátlan, hiszen hihetetlenül hangzó rekordösszeget — fordítottak fegyverkezésre., A másik adatot néhány héttel i kapcsolatok normalizálás á- hoz vezethetne. A KKP X. kongresszusának eddigi közzétett dokumentumait elemezve megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy a maóisták politikájának egyik fő tengelye továbbra is a szóvjet- ellenesség. Ebben az összefüggésben nem fölösleges arra emlékeztetni, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának útján a fő akadályt épp a kínai vezetőségnek az a politikája képezi, amelynek a féktelen szovjetellenesség és a szocialista országok ellen irányuló aknamunka az alapja. A Szovjetunió álláspontja világos és határozott. Ez az álláspont elvi politikát jelent, amely a maóizmus — mint a lenlnizmussal szemben ellenséges tanítás elmélete és gyakorlata — elleni határozott harcot ösz- szeegyezteti a készséggel a KNK-hoz fűződő államközi kapcsolatok normalizálására. Es a Szovjetunió nem egy lépést tett is már ebben az irányban. ezelőtt ismertette velem s Magyarországon járt Arbatov szovjet professzor, aki Ueonyíd Brezsnyevet tanácsadóként. Amerikába is elkísérte s részt vett az ott létrejött egyezmények kimunkálásában. Elmondta: a tudományos-technikai forradalom új korszakában, amelybe most beléptünk, szédítő mértékben, mértani halad- vány szerint növekszenek a fegyverkezési költségek. Például 1945-höz képest a hetvenes évek elejére egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyvenszeresére, egy repülőgép-anyaha- jóé majdnem tízszeresére, egy stratégiai bombázóé harmincszorosára, egy vadászgépé pedig százharmincszo- rotáfa nőtt. A New Yorkban most beterjesztett szovjet javaslat haszna hármas lenne: egyrészt csökkentené az érintett országok fegyverkezési1 kiadásait, másrészt a nemzetközt atmoszféra általános javításával más országok számára is békés célú kiadásaik fokozását tennék lehetővé. S végül harmadszor — de nem utolsósorban — a megtakarítás tekintélyes részét, a szovjet elképzelés szerint, a fejlődő országok megsegítésére, az éhség és elmaradottság elleni küzdelemre kellene fordítani. Az ENSZ-ülésszakra a New York-1 East Riverparti palotában egyébként is az aktivitás és realizmus volt jellemző. Péter János, hazánk külügyminisztere, a magyar delegáció feje több küldöttség vezetőjével — például kanadai és japán kollégájával — tárgyalt ‘ a nemzetközi élet új jelenségeiről, s arról, miképp lehet megerősíteni az enyhülés Irányzatát. Különös figyelem fogadott két felszólalást: Kisslngerét, aki első Ízben jelent meg az ENSZ pódiumán külügyminiszterként, s Brandt szövetségi kancellárét, akinek beszédére olyan időpontban került sor, amikor az NSZK-ban bizonyos körök megkísérlik megkérdőjelezni az új keleti politikát. Kissinger beszéde a Nixon- kormány külpolitikai céljainak változatlanságát hangsúlyozta, s igen figyelemreméltónak tartották, hogy ezzel egyidőben tartott sajtó- értekezletén ' figyelmeztette az amerikai törvényhozókat: ne húzzák-halasszá.k a legnagyobb kedvezmény elvének megadását a szocialista országok számára. Brandt azt mondotta, bízik benne, hogy a két német állam „ki tudja alakítani a német stílusú békés egymás mellett élést”. Brandt egyébként meghívást kapott Nixontól a Fehér Házba is. A jelek arra mutatnak, hogy a terven felüli német—amerikai csúcstalálkozó azokkal az újkeletű akadályokkal függ össze, amelyek kétségessé tették uz amerikai elnök tervezett nyugat-európai körútját. Mint ismeretes, az Atlanti Chartára vonatkozó amerikai indítványokra a „kilencék” ellenjavaslatokkal válaszoltak és az amerikai elnök aligha engedheti meg magának, hogy üres kézzel térjen vissza Nyugat-Eurú- pából. Jurij Sztyerligov A VOLÁN 21. sz. Vállalat felvételre keres autószerelőket, hegesztőt és segédmunkást A segédmunkást gépkocsi javításhoz betanítjuk. Jelentkezni lehet: Kiss János kirendeltségvezetőnéi Visonta, Thorez Külfejtés. Bemennek-e a% oroszok Sanghajba ? Egy kis prédikátor a nagy óceánon Kari Maclntere prédikátor rádióállomása Philadelphiában igen szűk témakörre specializálta adásait: a „vörösök fondorlataival”, a nyugati országok ellen irányuló „kommunista fenyegetéssel” és különösen az olyan legújabb „fenyegetéssel” foglalkozik, mint a nemzetközi feszültség mostani enyhülése. Nem tudni, vajon az említett rádió adásainak hisztérikus jellege talált-e ellenállásra a józan gondolkodásúaknái, vagy az adások tartalmát itélték-e régimódinak, a „változások szellemévei’ meg nem egyezőnek, vagy túlságosan provokatívnak. Meglehet, mindhárom ok is közrejátszott, elég az hozzá, hogy az amerikai hírközlési bizottság betiltotta e rádióállomás működését az Egyesült Államok területén. Igaz. Maclntire nem vesztette el a fejét, hanem a Columbus nevű hajón az óceán nemzetközi vizeire távozott, hogy onnan hirdesse tovább az igét a „vörös veszedelemről” és a kommunisták legnagyobb összeesküvéséről —, a nemzetközi enyhülésről. A döntés mint különleges precedens azért érdekes, mert ebből kitűnik, hogy a hazugságot, hamis információt és politikai aknamunkát — ha már minden határon túlmegy —, még az amerikai jogfelfogás is az ország érdekeit veszélyeztető tevékenységnek minősítheti és törvényen kívül helyezheti. Nem mellékes Itt megjegyezni: ezúttal olyan tevékenységről van szó, amely a vezető amerikai körökben is mind több hívet szerző enyhülés politikája ellen Irányul. Annál sajnálatosabb, hogy ez csupán különleges eset, amely csak Maclntire prédikátor magántevékenységére vonatkozik. Azt hihetnők, hogy a még vaskosabb, még szélesebb körben és még nagyobb arányokban terjesztett hazugság még erősebb ellenhatást vált ki. Ilyen valótlanságokat terjeszt a „Szabadság Rádió" és a „Szabad Európa Rádió”, méghozzá olyan arányokban, amiről kis prédikátorunk nem is álmodhat. Nem nehéz megállapítani, hogy akik ezeket az amerikai adófizetők terhére fenntartott rádióadókat támogatják, ugyanazok, akiknek maga az enyhülés sincs kedvükre. Ugyanők azok, akik most egyszerre kijelentik, hogy „szellemi szabadság" nélkül Igazi biztonság nem létezhet. Önmagában véve ez a feltétel ésszerűnek tűnik. Teljesen logikus ez, ha valódi szellemi szabadságról, konstruktív kulturális együttműködésről, szélesebb körű tájékoztatásról, o népek közötti kapcsolatok, az eszmék és szellemi értékek cseréjének kibővítéséről van szó. Csakhogy az „ideológiai gátak" eltávolításának szószólói korántsem az Igazi szellemi értékek cseréjének megélénkülésében érdekeltek. „Mindösz- sze” arra törekszenek; ismerjék el jogukat a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, hogy ezek területén felforgató lélektani hadviselést folytassanak. Az iyen tevékenység ellenkezik az ENSZ alapokmányával és sérti azoknak az államoknak a szuverénilását, amelyek ellen Irányul. S. Bíró, a nemzetközi jog tekintélyes amerikai művelője még 1045-ben, a hidegháború kezdete előtt kijelentette, hogy ellenséges információ juttatása idegen államok területére épp oly nyilvánvalóan sérti ezeknek az államoknak a szuverenitását, mintha tüzérségi lövedékeket irányítanának területükre. A „Szabadság Rádió" és a „Szabad Európa Rádió” tényleges szerepét egyre több józan gondolkodású amerikai politikus ismeri fel. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, William Fulbright, úgy nyilatkozott, hogy e felforgató célú rádióadók által szított bizalmatlanság, .icire megnehezíti a feszültség enyhítésének útjában álló sok fontos probléma megoldását. Az érv lényegében azonos azzal, ami a Szövetségi Hírközlési Bizottságot vezérelte, amikor betiltotta a hidegháború philadelphiai fanatikusának kis rádióállomását. Dmltrij Ardamatszkij Kőműves szak-és segédmunkásokért (brigádot is), azonnali belépéssel felvessünk .Jelentkezés, Füzesabony és Környéke Vegyesipari Szövetkezet Füzesabony, Hunyadi út 56. szára. A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat (Eger, Dobé tér S/*J felvesz több éve» gyakorlattal rendelkező építőipari technikusokat szerkesztői munkakörbe. Jelentkezni lehet személyesen, Önéletrajzzal a Titkárságon, I
