Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-26 / 225. szám
Röpke betekintés az olasz profik életébe v Elmondja Helmut Haller Mint arról a lapok már beszámoltál!;, Helmut Haller, a nyugatnémetek hosszú éveken át Olaszországban élt játékosa nemrégen visszatért hazájába. A szőke hajú sztár közben a szó valós értelmében is „milliomos’ lett. A mindig magas színvonalon mozgó csupaszív játékáért az olasz közönség szerette és becsülte őt, s ezért jól meg is fizették klubjában, a torinói Juventusban. Haller otthon — mint mondja — most már csak passzióból fog futballozni abban az augsburgi amatőr csapatban, ahonnan játékospályafutása elindult. Haller, az egykori válogatott, világbajnoki ezüstérmes csatár, hazatérése után szívesen nyilatkozott az újságíróknak az olaszországi labdarúgásról. A nézőszám csökkenése Olaszországban — mondta — ismeretlen fogalom. Szemben az európai országokéval, egészen más szempontok alapján történik az olasz klubok vezetése, így többek között a játékosok díjazása is. Az olyan mérkőzéseken, amelynek semmi tétje sincs, ugyanolyan magas prémiumot fizetnek, mint a sorsdöntő csatákon. Valami elképzelhetetlenül nagyvonalú az elnökök és a klubok „pénzügytmimsztereinek” működése. Talán ezzel magyarázható, hogy a játékosok valóban a szívüket és lelkűket viszik ki a zöld gyepre, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a vezetők velük szembeni nagyvonalúságát meghálálják és természetesen játékukkal a közönséget is szórakoztassák. — Érdekes, hogy az olasz közönség kitart a kedvenc csapata mellett, ha netán kétszer vagy háromszor vereséget szenved. Tehát, ahogyan mondani szokták, ha „rossz pásszban” voltunk, akkor is. ugyanolyan hévvel, lelkesedéssel biztattak, bűz- , dítottak bennünket. Ezt nem ' lehet megtanulni, mert az valóban vérmérséklet és mentalitás dolga, s egyben az olasz labdarúgás és az olasz bajnokság színvonalának és komolyságának titka. — Egy rangadó mérkőzés előtt, mondjuk, amikor a Juventus az Interrel játszik, már hetekkel előbb minden jegy elkel. Ezért engedhetik meg maguknak vezetőink, hogy egy jó tribünülésért 50 márkának megfelelő összeget kérjenek, mert ennek ellenére is elkapkodják a jegyeket. Ha pedig egy gyengébb képességű csapat jön Tori- nóba, mondjuk a Sampdoria, akkor ugyanez a jegy már 35 márkás árért is beszerezhető. Ez is tipikus olasz specialitás, mert — tudomásom szerint — a világon mindenütt fix helyárakat szabnak a belépőjegyekért az egyesületek. — Telt lelátók előtt' játszani — mint minden labdarúgónak, úgy számomra is — csodálatos érzés volt. Az embert űzi, hajtja a szurkolók ütemes, tomboló buzdítása. Így szinte becsületbeli kötelességünknek tartottuk, hogy minden mérkőzésünkön, az eredmény alakulásától függetlenül. szivvel-lélekkel, becsületesen harcoljunk. — Az olasz csapatok valamennyien a 4—4—2-es rendszerben játszanak. Elől tehát csak a két „ék” tartózkodik, a jobb és a balszélen is megerősítve a középpályásokkal, akik — ha a helyzet úgy kívánja — bátran törnek előre. Tehát nincs náluk lényegileg úgynevezett „kötött” poszt. Hol elől, hol hátul játszanak, amihez valóban a legjobb fizikai erőnlét szükséges. A játékosok ennek megfelelően nagyon komolyan edzenek & készülnek. Arra még nem volt példa, hogy nőt „csempésztek” volna az edzőtábor területére. A játékos-feleségek elkísérhették férjüket akár a menet- rendszerű, akár a szurkolók ál|tal bérelt repülőgépeken. A június 30-án Belgrádban lejátszott Ajax—Juventus BEK-döntő mérkőzés alkal- , mával fordult elő a klub életében először, hogy a vezetőség hozzájárulásával feleségünket is magunkkal vihettük a jugoszláv fővárosba. Neon egy mérkőzésünket hasonló körülmények között játsszuk Nápolyban, vagy Szardínia szigetének fővárosában, Cagliariban. E 15 napos „karantén” alatt — talán furcsán hangzik, de így igaz — még csak nem is láttunk labdát, s azt talán az utolsó napon dobta be mesterünk a pályára. Hogy mi történik a kéthetes edzőtáborozás során? Hosszútávfutás, sok sprintelés, torna- és súlyzógyakorlatok. Külön szám a játékosok testsúlyának szinte naponkénti rendszeres mérése. Senki egy dekával sem lehet nehezebb az előírt súlynál, amely a csapatba való bekerülésének egyik SPORT A miág sportja — sorokban Ü jobb hét telt el jeges edzés nélkül, s az október 13-i bolzanói BEK-nyitányra készülő FTC-hőkizók „vészes’ helyzetbe kerültek. Az ígér gelések ellenére sem nyitott ki ugyanis hétfőn a miile náris sátortetős fedett műjégpályája, így a csapat hat személygépkocsin kedden reggel elutazott Kassára, Komán Dinamo—Szovjet Dinamo 5:2 (1:0, 0:0, 3:0, 1:2). „Szikrázó” összecsapásokkal tarkított mérkőzés volt. A szovjet csapat két négyméterest kihagyott, több kapufát lőtt, a román gárda viszont maximálisan kihasználta helyzeteit. Anion Geesink, a hollandok olimpiai világ- és Euró- pa-bajnok nehézsúlyú csel gáncsozója, aki elsőként törte meg a japánok hegemóniáját a judózásban, profi- szerződést írt ala. Geesing Japánban lép majd porondra — hivatásos birkózóként. ★ A spanyolországi Barcelonában és Badalonában csütörtökön megkezdődik a 18. kosárlabda Európa-baj- nokság döntője. Az eddigi Eúrópa-bajnokságok legnagyobb sztárja a Szovjetunió volt, amely 12-szer vett részt a kontinens-viadalon, és 11- szev lett aranyérmes. A labda még álmában is jó lábra jön TURMIX — Kedves Gerd Müller, mondjon néhány szót magáról. — 1951-ben, hatéves koromban kezdtem focizni. Sokat játszottam, néha teljes félnapokat, s amikor beírattak az iskolába, akkor sem csökkent az „óraszám”. Mindez Nortlingenben történt, ahol születtem. Az iskola befejezése után szövőgyárban dolgoztam, de már előtte, 11 éves koromban felfedeztek. Később bútort árultam egy müncheni üzletben. Minden délután edzésre jártam. Amikor csapatom, a Bayern felkerült a Bundesligába, otthagytam a bútorüzletet. Azóta vagyok hivatásos labdarúgó. — Szeretnénk tudni, hogy 1 mi a véleménye a játékosok pszichológiai felkészítését illetően, ön például, Gerd, hogyan „áll ál” egy mérkőzés, különösen egy fontos mérkőzés előtt? — Az a véleményem, hogy lelkileg csak azt kell felkészíteni, aki még tapasztalatlan, nincs elég rutinja, nem bízik saját erejében, esetleg valamilyen oknál fogva rossz hangulatban van. Ami engem illet: régóta játszom, mindennap edzek, Miért kellene izgulnom? — Mennyi időt szén edzésre? — A hét öt napján egyéni edzesem van, a hátralevő két nap pedig csapatedzés vagy mérkőzés szokott lenni. — Dohányzik.? Fogyaszt szeszes italt? — Hogyisne! Nem vagyok saját magam ellensége! Egyáltalán nem dohányzom. Nagyon ritkán ,egy-egy mérkőzés után, lefekvés előtt iszom egy kis konyakot vagy bort. Egyszer ittam csak többet: amikor Európa-bajnokok lettünk. (Oroszból fordítottat S. A.) *Részlpték E. Cerkover riportjából. Nvegyelja, 1973. — Tudjuk Gerd, hogy nagyon szereti a tréfát. Mit válaszolna, ha azt kérdezném, hogy milyen embernek tartja saját magát? — Nem szoktam feleselni, nem sértegetek senkit, még a játékvezetőt sem. Ügy gondolom, elviselhető vagyok ... — Milyen tanácsot tudna adni egy hatéves kisfiúnak, hogy jó futballista váljék belőle? — Nagy szenvedély kell ehhez a sporthoz is. Azonkívül rengeteg edzés. Ha mindezt betartja bármelyik srác, akkor a labda még álmában is jó lábra jön, 10 —11 éves korban a szakember már meg tudja mondani, hogy érdemes-e még tovább foglalkoznia... — Mi a hobbyja? — A tenisz. Színház, mozi, könyvek, tánc. — Gerd, ön már lassan 28 éves lesz. Mi a szándéka, meddig kíván még játszani? Esetleg edző .lesz? — Edző? Nem. Túlságosan nagy lekötöttség lenne. Egyelőre nem akarok tovább látni a jövő évnél, a világ- bajnokságnál. — Hogyan lövi góljait? Tudna valamilyen „receptet” adni? — Szavakkal nehéz megmagyaráznom. A mozdulatokat, a labda érzékelését annyira megszoktam, hogy ez nálam már hatodik érzéknek számít. Talán szavakkal így lehetne „ábrázolni”. „Most ott, azon a ponton mozog a labda — az események logikája szerint. Néhány pillanat múlva lövésre alkalmas helyzetben lesz.” Ezt legalább egy másodperccel előbb észlelem, mint az ellenfél csapatának védői. Utána már csak egy mozdulat 36. sz. JÁTÉKVEZETŐINK AZ ÉLVONALBAN Szkokén Zoltán Az Avas aljarái mar jó néhány klasszis képességű játékvezető került az országos élvonalba Még sokan emlékeznek az időközben elhunyt Sipos Szilárdra, valamint az aktív működéstől nemrégen visszavonult dr. Borossy Lászlóra. Tőlük, a nagy elődök méltó utódaként vette át a stafétabotot Szkokén Zoltán, aki kérésünkre szívesen beszélt pályafutásáról: — 1930-ban születtem Iszófalván (Borsod megye). A foci olthatatlan szeretetét apámtól örököltem, aki jó képességű labdarúgó volt. Magam is szívesebben' kergettem reggeltől napestig a rongylabdát, mint oldottam meg a „matek” feladványokat. Még középiskolás koromban egykori, a focit OiMMMM »Ä szeptember 2&> saercfca feltétele. Számomra — a© hízékony természetű vagyok — mindig nagy lemondást és akaraterőt igényelt az előírt testsúlyom hozása. — Szigorú diétán éltem játékostársaimmal együtt. Előfordult, hogy. az első napokban kizárólag csak tojást és salátát kaptunk enni, a maximálisan kemény edzésadagok ellenére. Mégsem „halt bele” senki... Sőt, leadta fölös kilóit, s ezáltal még jobb erőnlétbe került. Ugyanígy a mérkőzések előtt is szigorúan diétás koszton tartottak benünket. Mindössze 1 szelet hús és kevés rizs képezte ebédünket. Ezt is megszoktuk és tudomásul vettük, mert rájöttünk, hogy mindez a mi javunkat szolgálja. Amikor a Juventusban játszottam, előfordult — lévén rajtam pár kiló felesleg — Heriberto Herrera edzőm utasítására — három héten át kizárólag húskivonaton és szárazra sült fiién éltem. Hoztam is a kívánt súlyomat dekára. — Edzéseinket naponta mintegy ötezer néző látogatta, akik előtt be kellett bizonyítanunk, hogy milyen komolyan készülünk a következő fordulóra. Az edző néha egészen váratlanul, különleges gyakorlatokat iktatott programjába, hogy ezzel is valami extra látványba részesítse hű szurkolóinkat, akik természetesen az edzések megtekintéséért. is fizettek valamit jegyeikért. Még annyit: Herrera egy alkalommal, három hét alatt .nyolc kilót „gyötört” le rólam, ami pokoli kínokkal járt, de megérte, mert enél- kül már évekkel ezelőtt eltűntem volna az olasz labdarúgás élmezőnyéből. Végül Haller még azt is elárulta: hogyan lett egy éjszakán át 25 ezer márkával gazdagabb. Az történt ugyanis, hogy Bonípertinek, a Juventus elnökének tanácsára nagyobb összegű lírát utalt át az NSZK-ba, ahol másnap a márkát felértékelték. Még mondja valaki, hogy a „futballhoz”, nem kell saerenKubala „Kuksi” — közelről... Kubala László A szeptember 26-i Jugoszlávia— Magyarország nemzetek közötti válogatott mérkőzés nemcsak a „két szomszédvár” labdarúgásának „erőfelmérő” csatája, hanem egyben két érdekelt szövetségi kapitány „csúcstalálkozójának” színhelye is lesz. II- lovszky Rudolf magyar részről ugyanis hivatalosan, míg Kubala László, a spanyolok szövetségi kapitánya megfigyelőként vesz részt a találkozón. Október 21- én kerül ugyanis sorra a csoportelsőséget, s ezzel együtt az 1974-es NSZK-beli VB 16-os döntőjébe jutásért vívandó, érthetően óriási érdeklődéssel várt Jugoszlávia—Spanyolország VB- selejtező mérkőzés. Illovszky és Kubala régi jó barátok, hiszen egykoron a Vasasban együtt rúgták a bőrt, miután Illovszky Spanyolországban töltötte nyári szabadságát, találkozott Kubaiéval s ennek során felelevenítették régi emlékeiket. Kubala, az egykori fnanz- stadti srác portréját nem köny- nyű megrajzolni. Hogy miért? Talán írásunkból erre is fény derül majd. Kubala László, ez a néni mindennapi tehetséggel megáldott labdarugó egészen csodálatos karriert futott be. Nyugtalan természete miatt azonban nem tudott huzamosabb ideig egy helyen maradni. Talán ezzel magyarázható — bár Magyarországon mindent elért, amit egy élvonalbeli játékos elérhetett — mégis új hazát választott, s ma már spanyol állampolgár. 1927. június 10-én született Budapesten. Laci — ahogyan szülei hívták —,’ mindössze nyolc évig nyomta az iskolapadot, amikor apja így szólt hozzá: „Fiam, nem taníttatlak: tovább, mr goznod és segítened kell bennünket, szüléidét!” Aztán Kubala papa karon fogta és inasnak adta fiát a lakásukhoz közel fekvő Ganz-gépgyárba, ahol a szorgalmas Laci kitanulta a géplakatos szakmát: Legkedvencebb időtöltése már ekkor a foci volt. Kitűnően rúgta a labdát, kivételes képességei korán kibontakoztak, s ennek köszönhette, hogy a GANZ TE szakvezetői betették őt az első csapatba, amelyben már az időben is sok, jó képességű játékos kergette a labdát. A Ganz-p^lya alig néhány száz méternyire volt az ország legnépszerűbb klubjának. az FTC-nek a pályájától. Természetesen az FTC szakvezetői csakhamar felfigyeltek a jó képességű fiatal csatárjátékosra és kikérték őt anya egyesületétől. Kubala pedig örömmel írta alá a Fradihoz szóló profiszerződést. A fiatal, ügyesen cselező, rendkívül gólerős játékos hamarosan a csapat egyik erőssége lett, ami nem is csodálható, hiszen olyan kiváló tanítómestere volt, mint dr. Sárosi György. Kubala csakhamar belopta magát . a Fradiközönség szívébe, s annak egyik dédelgetett kedvence lett. De Kuksi is — ahogyan becézték —, jól érezte magát a Fradiban. Játékostársaival nagyszerűen megértette magát és jól keresett. Ügy tűnt, hogy a magyar labdarúgás gazdagabb lett egy új csillaggal. . . ám nem sokáig . .. Kuksi népszerűsége teljében, s amikor legjobban ment sora, egy ködös éjszakán át elhagyva hazáját és klubját, az SK Bratislava csapatához szerződött. A Ferencváros vezetőit és a magyar sportközvéleményt érthetően megdöbbentette az eset, amelyre nem is találtak magyarázatot. Az akkor már nagy népszerűségnek örvendő Kuba lát természetesen Pozsonyban is csakhamar megszerették. De ő is szeretett valakit — Ibolyát. Dau- ciknak, a prágai Slavia hátvédének leányát. A szerelemből rövidesen házasság lett. „Ibolyának olyan szép kék szeme van, mint a róla elnevezett magyar virágnak!” — áradozott fiatal nejéről Kuksi. Telt-múlt az idő. A negyvenes évek közepén a budapesti Vasas vezetői elhatározták, hogy egy olyan ütőképes csapatot szerveznek, mely mind a bajnokság küzdelmeiben, mind a nemzetközi porondon megállja a helyét. Az angyalföldi piros-kékek természetesen kivetették hálójukat Kubalára is. Igenám, de ez a „fickándozó aranyhalacsrogra. Klubja, a pozsonyi Bratislava ugyanis hallani sem akart távozásáról. Kubalát azonban nem olyan fából faragták, mint az „átlagembereket”. Amikor tudomást szerzett a Vasas csábító ajánlatáról — s ebbe talán egy kissé a honvágy is belejátszott —. egy szép napon a vezetőség elé állt és kijelentette: ,*,Ha nem engednek el — leállók!” ... A Bratislava nem tehetett mást — igaz nem olcsón, 800 000 cseh korona ellenében —, megvált Kubalától. Kuksi tehát újból hazatért. A Vasasnál éppoly szeretettel fogadták a megtért bárányt, mint egykor a Fradinál. A nyugtalan vérű vándor azonban új klubjában sem maradt sokáig, s annak egyik ausztriai vendégjátéka alkalmával „lelépett” csapatától és egyenesen Spanyolország felé vette útját. A világhírű játékost érthetően óriási örömmel fogadták a katalánok földjén. Szinte dúskálhatott a jobbnál jobb ajánlatokban, s a kitűnő üzleti érzékkel megáldott Kubala végül is az FC Barcelona, „a fekete Madonna” csapatának szerződését írta alá. Könnyen tehette, hiszen előző klubja, a Vasas amatőrcsapat lévén, nem voltak annak jogi akadályai. Kubala — mint eddigi pályafutása során annyiszor —, csakhamar az igényes spanyol közönség kedvence lett. Sőt, az 1956-ban disszidált Kocsis és Czibor is a Barcelonához került, s a magyar „exhármas” ragyogó játékával a klub csapata 1961-ben beverekedte magát még a BEK-döntőbe is. Amikor Kubala felhagyott az aktív játékkal, nem tudott végleg elszakadni rajongásig szeretett sportjától és egykori sikereinek színhelyétől, a zöld gyeptől. Néhány évig alacsonyabb osztályú kluboknál ed- zősködött, majd spanyol szövetségi kapitánnyá választották. Hála rendkívüli nagy népszerűségének, kitűnő szakmai fel- készültségének, eredményezték azt a spanyol labdarúgás történetében is szinte egyedülálló sikersorozatot, amellyel büszkélkedhetett. Vezetése alatt a spanyol válogatott nem szenvedett vereséget, sőt a VB-selej- tezők VIII. csoportjában, Jugoszláviával együtt esélyes az 1974-es NSZK-beli VB-re. Hogy Kubalának ez a talán legnagyobb „vezércsele” sikerül-e, s ezzel együtt megszakad-e a spanyolok veretlenségi sorozata, nos, ez október 21-én Zágrábban kiderül majd. Egy biztos: „szenyor Laszi” ahogyan nevezik, ma Spanyol- ország egyik tegn^pszexübb ttortämba** ....T/r.-r. ugyancsak kedvelő tornata.- nárom beíratott a megyei JT tanfolyamára, s 1949-ben már vizsgázott játékvezető lettem. Vizsgámat követően a középiskolás bajnokságokon több mérkőzésen is közreműködtem. Játékosként a Kecskeméti Honvéd NB 111- as csapatában szerepeltem 1953-ig. Elekor egy mérkőzésemen olyan súlyos bokasérülést szenvedtem, hogy végleg fel kellett hagynom a» aktív játékkal. Kedvenc sportomtól nem tudtam, de nem is akartam végleg elszakadni, s' mert képesítéssel már rendelkeztem, elhatároztam, hogy felcsapok játékvezetőnek. Kezdeti szárnypróbálgatásaim sikerrel jártak, s ennek köszönhettem, hogy 1959-ben az országos keret NB 11-es, majd 1968-tól pedig már NB 1-es játékvezetővé minősítettek. 1968. április 4-én vezettem első NB l-es mérkőzésemet, a SZEOL—Videoton találkozót. Hogy lámpalázas voltam? Természetesen. De azért bemutatkozásom sikerrel járt, megkapaszkodtam az élvonalban s ez idő óta mintegy 40 NB 1-es mérkőzést vezettem és számos külföldi nemzetközi találkozón partjelzősködtem. Tagja vagyok a megyei JT oktatási bizottságának, melynek keretében tanfolyamokat vezetek, előadásokat tartok és vizsgáztatok fiatal játékvezetőket, Zsolt Istvánt tekinem bírói példaképemnek eredményes pályafutása, emberi magatartása és műveltsége miatt. Civilben a miskolci 3. számú ÉPFU Vállalat fődiszpécsere vagyok. Működésem során a kifogyhatatlan szurkolói humor számos megnyilvánulását fogták már fel fülem dobhártyái. Közülük talán a legemlékezetesebb volt, amikor egyik partjelzői működésem során magasba emelve zászlómat beintettem a lest. Ekkor a lelátóról egy öblös hangú szurkoló torka- szakadtából bömbölte felém: „Addig tartsd így zászlódat, amíg unokád leváltl* Jó lenne,-ha neki lenne igaza, de addig még nagyon Szeretnék sok, izzó légkörű, vérbeli futballcsapat vezet*
