Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

MA,WsAAM^Wv1 Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Ä kilencek dilemmája ÜJABBAN fíÜKÜN HALLATNAK MAGUKRÓL a kilencek, vagyis, a Közös Piac tagjai. Alig hogy véget ért az/EGl-K-ba tömörült államok külügyminisz­tereinek koppenhágai ülése — ahol elsősorban a Ni­xon elnökkel esetleg még az. ősz folyamán folytatan­dó megbeszélések közös nevezőjét próbálták megha­tározni —, máris újabb értekezlet kezdődött. Ezúttal Brüsszelben, s a kilencek miniszteri tanácsa főként a gazdasági jellegű kérdésekben próbál azonos állás­pontot kialakítani. A kétnapos eszmecserék jellemzője az érdekek kü­lönbözősége és a meglehetős bizonytalanság. A sokat vitatott cukorpolitikában éppúgy ellentétesek a néze­tek. mini ahogy általában a mezőgazdasági politikát máskent értelmezik Párizsban, mint Bonnban, nem is szólva az olrsz és a brit felfogás szembenállásáról. Nincs egységes álláspont az afrikai országokkal ősz­szel . folytatandó társulási tárgyalások egyes témakö­reiben sem OKTÓBER ELSŐ NAPJAIBAN Ortoli. a Közös Pi­ac bizottságának elnöke Washingtonba utazik, s Ni­xon elnökkel találkozik. 'Ezt Brüsszelben úgy értekei­tek, hogy az USA végre elszánta magát, hogy a Kö­zös Piaccal függőben levő kérdésekről tárgyaljon. Ez­zel összefüggésben — s ez bizonyára érezteti hatását a mostani kétnapos konferencia légkörében is — Brüsszelben olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint Nixon netán mégis eltekint őszre tervezett nyugat­európai htjától, s a jövő évre halasztja. Ez azt jelen­ti, hogy Washingtonban is komolyan mérlegelik, ér- \ demes-e addig érdemi megbeszéléseket folytatni a ki- lencekkel, amíg ők maguk — vagyis a Közös Piac — nem hangolta össze elképzeléseit, álláspontját. Éppen a gazdasági kérdések összeegyeztetését tűz- < te ki célul most BVüsszelben a kilencek miniszteri ta- ■' nácsa. A kérdéskomplexus rendkívül kiterjedt, s fel- ^ öleli a vámkérdésektől és más pénzügyi témáktól a ? mezőgazdasági termélésig — beleértve például a ten- | gerentúli termények nyugat-európai értékesítésének í megkönnyítésére irányuló amerikai törekvéseket — | a gazdasági élet egész spektrumát, valószínű, hogy a miniszteri tanács végül is dolgavégezetlen hagyja ott a tárgyalóasztalt, Erre már több 'nyugati" sajtóorgá­num tett burkolt célzást, rámutatva arra az igényre, hogy a kilencek pénzügyi és gazdasági együttműkö­désében mutatkozó ellentétek most egy újabb, igen fogós problémával gyarapodtak. , EZ PEDIG a Közös Piac és az Egyesült' Államok' jövőbeni kapcsolata. S erre nézve egyelőre nagyon í távolinak tűnik az egységes álláspont kialakítása. •A/VWWWW'AWSA VWVWWVVWVNAAAAAAAAAAAVWVAAA^AA\\VVWWVa ■ A LIPCSEI PER Negyven éve. 1933. szep­tember 21-én kezdődött a lipcsei per. — vagy ahogy az egész világ emlékszik rá: a Dimitrov-per —, amelyen a hatalomra jutott fasizmus ..jogalapot" akart teremteni a leszámoláshoz a kommu­nistákkal, a haladó erőkkel. Az előzmény: 1933. feb­ruár 37. éjjelén lártgok csap­lak fel a német birodalmi gyűlés, a berlini Rcischtag épületében. A tettesek — ezt ma már megcáfolhatatlan dokumentumok bizonyítják — SS-legények és rohamosz­tagok voltak. A gyújtogatás­sal a kommunistákat vádol­ták; Hitlerek ezer és ezer embert vetettek börtönbe. A Reischtag-per során a nácik a „kommunisták bű­nösségét" akarták bizonyíta­ni. Számukra a per teljes kudarccal végződött. A hol­land Van den Lubbe, akit a fasiszták hónapokon át kábítószerekkel tömtek, hogy beismerje: kommunista és ő gyújtotta fel a Reischtagot, még ilyen állapotban sem vallott vádlott-társai, a Ber­linben emigránsként élő bolgár kommunisták, Georgi Dimitrov és két társa, vala­mint a német - kommunista Torgler ellen. A monstre per főszereplő­je, igazi hőse Dimitrov volt. Nemcsak bebizonyította az el­következő évek barbárságait előre igazolni akaró vád ha­zug. provokatív voltát, de ö, a vádlott mondott megfelleb­bezhetetlen ítéletet — a fa­sizmus felett. Szilárd meg­győződésével, bölcsességével ő vált a hatalma teljében parádézó Göring vádlójává. A bíróság kénytelen-kel­letlen — nem utolsósorban a Szovjetunió és a nemzet­közi közvéleméhy nyomására — felmentette Dimitrovot. A bolgár kommunista vezető helytállása ma, négy évtized elteltével is, csodálatos pél­da emberségből, hősiesség­ből, tántoríthatatlanságból az egész haladó emberiség számára. N. 3. Folytatódtak a megbeszélések Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov között SZÓFIA: Testvéri kapcsolatok, ideo­lógiai egység, forradalmi együttműködés — ezekkel a szavakkal jellemzi a szov­jet—bolgár kapcsolatokat a csütörtöki Rabotnicseszko Delo. Valamennyi központi lap részletesen ismerteti Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP KB főtitkárának elő­ző napi programját és közli a barátsági nagygyűlésen el­hangzott beszédét. Leonyid Brezsnyev szerda délután óta vidéken tartóz­kodik. Az SZKP KB főtitkára — az előzetes program szerint — csütörtök este tér vissza a bolgár fővárosba, ahol át­nyújtja Cola Dragojcsevának, a BKP KB Politikai Bizott­sága tagjának, a Bolgár— Szovjet Baráti Társaság el­nökének a „Népek Barátsá­ga" érdemrendet. leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, aki a BKP KB meghí­vására baráti látogatáson a Bolgár Népköztársaságban tartózkodik, szerdán délután Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának társasá­gában a Razgrad megyei (Észak-Bulgária) Vodenbe ér­kezett. Boncso Mitev, a Bolgár Kommunista Párt Razgrad megyei szervezetének első titkára ismertette a megye dolgozóinak a szocialista épí­Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára baráti láto­gatása második napján a szófiai Universziada Palotában több ezer szófiai lakos részvételével szovjet—bolgár barát­sági nagygyűlést tartottak. A a szónoki emelvényen. képen': Leonyid Brezsnyev (Népújság-telefotó) lés, az ez évi népgazdasági terv teljesítése terén elért eredményeit, a * körzet ipari és mezőgazdasági üzemei előtt álló feladatokat. A vodeni kormány reziden­ciában szerdán és csütörtö­kön folytatódtak a megbeszé­lések Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov között. A tár­gyalásokon részt vettek az SZKP főtitkárának kíséreté­ben Bulgáriába érkezett sze­mélyiségek! Konsztar.tin Ka- tusev, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára és Nyi- kolaj Rogyionov kiilügymi- niszter-helyettes, - bolgár rész-" ről pedig Konsztantin Tella- lov, a BKP KB titkára, Ari­don Trajkov külügyminisz- ■ ter-helyettes, valamint Bon­cso Mitev, Razgrad megye pártszervezetének első titká­ra. A két párt és a két ország kapcsolatait, testvéri együtt­működését érintő megbeszé­léseket szívélyes, baráti lég­kör jellemezte. ENSZ közgyűlés Gromiko—Scheel tárgyalása Andrej Gramiko' szovjet külügyminiszter, a Szovjet­unió Kommunista Pártja ■Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja szerdán New Yorkban több mint egy­órás Tanácskozást folytatott Walter Scheel nyugatnémet, külügyminiszterrel. A baráti légkörben lezajJ lőtt találkozón a TASZSZ jelentése szerint a Szovjet­unió és az NSZK kétoldalú kapcsolataival összefüggő kérdéseket, továbbá néhány, az ENSZ XXVIII. közgyűlé­sének munkájával kapcsola­tos problémát vitattak meg. Andrej Gromikó üdvözölte Scheelt abból az alkalomból, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot felvették a világszervezet tagjává. A>z ENSZ XXVIII. közgye lélsén szerda este megválasz­tották a közgyűlés elnöki hi­vatalát, amelyben Leopoldo Benites' ecuadori elnök mel­lett 17 alelnök foglal helyet, köztük a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának képvise­lője. A közgyűlés megválasztot­ta hét fő bizottságának elnö­keit is; Szarka Károly nagy­követ, a Magyar Népköztár­saság állandó ENSZ-képvi- selője, a közgyűlés különle­ges politikai bizottságának élére került. Chilében 1891-ben — nyolcvankét évvel ezelőtt — polgárháború volt. A Mann- licher-puskák korában tíz­ezer halottja volt a harcok­nak. A szocialista párt lap­ja, a Náción figyelmeztető­ként, mementóként erről a régi polgárháborúról közölt az elmúlt hetekben képeket. Akkor már érezni lehetet.: a jobboldal mindenre el­szánta magát, s semmi árat nem érez drágának a kor­mány megbuktatásáért. Fényképekkel viszont nem lehetett megelőzni a táma­dást. Tavaly ősszel a kormány tudomására jutott az úgyne­vezett Szeptember-terv. Ez a jobboldali ellenzék pon­tosan kidolgozott táktikája volt a hatalom átvételére. Néhány napot szántak 'az akcióra: a fuvarozók és a kiskereskedők sztrájkja ve­zette volna be, majd az el­látási nehézségek miatt fel­lépő elégedetlenséget ki­használva tömegeket kíván­tak az utcára vezetni, me­rényletekkel akartak pánik- hangulatot kelteni, aztán lé­pett volna a hadsereg. A Szeptern bor-terv ükkor ku­darcba fulladt, elmaradtak ugyanis az ellenzék párti tömegakciók, a katonai szer­vezkedést pedig leleplezték. Ami nem sikerült néhány nap alatt, azt az ellenzék puccsista része egy év alatt valósította meg. Pontosan ugyanaz volt a forgatókönyv, b bár ezúttal sem sikerült megnyerniük a tömegek tá­fäMwßim, 197*. «assgrteinbeí' 21., géutek A chilei dráma Elindultak a páncélosok 3. mogatását, a katonai akció megdöntötte a kormány t. Most is sztrájkokkal kezdő­dött. Chile sajátos viszonyai között (alig van vasút), a tehergépkocsi- és autóbusz­tulajdonosoknak meghatáro­zó szerepük van az ellátás­ban, a tömegközlekedésben. A fel-fellobbanó sztrájkok nyomán az elmúlt három hónapban teljesen megbé­nult az országban minden szállítás. Csak a rendfenn­tartó ‘erők és a diák önkén­tesek (szüntelen életveszély közepette végzett) közbe­avatkozása mentetne meg a nagyvárosokat az éhhaláltól. A sztrájk három hónapja végsőkig feszítette a húrt. A kormány egy ideig abban reménykedett, hogy a mun­kabeszüntetés terheit a fu­varozók sem tudják hosszú távon vállalni. Csak az utób­bi napokban derült ki, hon­nan voltak a sztrájkolók- nak tartalékaik. Az ellenfor­radalom kirobbanása előtti * napokon jutott a népi kor­mány tudomására, hogy a nemzetközi nagytőke (első­sorban az amerikai konszer­nek) az utolsó negyven nap­ban 1 millió 200 ezer dol­lárt juttatott a sztrájkoló fuvarozóknak. A magánszállítók szövet­ségének főtitkára, Vilarin a legszorosabb kapcsolatban állt Thiemevel, a Haza és Szabadság elnevezésű szélső- jobboldali terrorszervezet fővezérével. (Thieme maga vallott erről elfogatása után.) A fasiszta szervezet főnöke „halottaiból támadt fel". A népi kormány hatalomra ju­tása után megrendezte saját „repülőszerencsétlenségét” a Csendes-óceánon, majd jel­képes temetése után Argen­tínából nekilátott a fasisz­ta terrorakciók szervezésé­hez. A Haza és Szabadság emberei július 23-a és szep­tember 5-e között 1015 ter­rorcselekményt hajtottak végre/’ Meggyilkolták Allen- de elnök szárnysegédjét, köz­hivatalokat, távvezetékeket, olajvezetékeket, üzemeket robbantottak föl, megtámad­ták a haladó szervezetek székházait. A terror, a sztrájk még mindig nem lett volna elég hatásos előkészítése az el­lenforradalomnak, ha a ke­reszténydemokrata párton belül nem kerül többségbe a kormányt minden áron — szó szerint minden áron — megdőnteni kívánó irány­zat. A parlament, a keresz­ténydemokraták befolyása alatt levő bírói testület — és egyre inkább a hadsereg vált a terroristacselekmé­nyek védelmezőjévé. A par­lament megakadályozta a kormány hatásos intézkedé­seit, a bíróságok — „bizo­nyítékok hiányában” — sor­ra szabadon bocsátották a fegyvert rejtegető terroris­tákat. Valparaisóban, az or­szág második legnagyobb városában például a bíróság menesztette a rendőrfőnö­köt. mert házkutatást tar­tott a Haza és Szabadság székhazában. Igaz, bombákat, fegyvereket, lőszert talál­tak —, de a házkutatásra nem volt bírói végzés. A kereszténydemokratáknak a puccsistákkal való együtt­működését mutatja, hogy ép­pen a legkiélezettebb hely­zetben szakították meg a tárgyalásokat a kormánnyal, s hogy az ellenforradalom kirobbanása után kifejezték szolidaritásukat a hatalomra került tábornokokkal. A roham utolsó szakaszá­ban a hadseregé volt a szó. A parlamentnek a fegyver- ellenőrzésre hozott törvényé­re hivatkozva a felső hadve­zetés nagyarányú razziákat rendezett a gyárnegyedek­ben, üzemekben. Ezzel egy­részt az ellenforradalom utá­ni ellenállást kívánták meg­gyengíteni, másrészt szembe akarták állítani a munkás­ságot a katonasággal. 1973. szeptember 1*1 -én, kedden reggel kirobbant az ellenforradalom. Brutalitásá­ban semmiben sem különbö­zött ez az akció más fasisz­ta hatalomátvételektől. Be­bizonyosodott — a változó nemzetközi helyzet ellenére — az imperializmus, az osz­tályharc osztályharc maradt. A jobboldal rohama ellen — egyre több hír szól erről — s munkásság szervezett erői, a hadsereg haladó része felveszi a küzdelmet. A chilei munkásosztályt nem győzték le. Allende, a mártír, akinek neve mindörökre bekerült a haladásért küzdők legjobb­jai közé, egyik utolsó beszé­dében azt mondta: „Chile dolgozói érettebbé, tapasztal tabbá, öntudatosabbá váltál-, mint bármikor azelőtt." A»- alkotmány elleni brutális tá­madásba népszerű, törvénye­sen megválasztott elnök meg­gyilkolása, a polgárság szé­les rétegei számára is nyil­vánvalóvá tette: nein az al­kotmányos rend védelmében, hanem fasiszta diktatúra lét­rehozására indultak el az el­múlt hét keddjén a páncélo­sok. De Chilében a harc to­vább folyik azokért az esz­mékért, amelyeket 1970-ben a Népi Egység zászlajára tű­zött. Kereszty András (Vege.) 0 D FX elnökének nyiiaikoiaU a Párizs környéki tárgyalásokról Nguyen Huu Thp. a Dél­vietnami Nemzeti Felszaba- dílúsi Front Központi Bi­zottsága elnökségének elnö­ke nyilatkozatot adott a Mondó tudósítójának. Nyilat­kozatában megcáfolta azt a hírt, amely szerint a DIFK és a saigoni kormány között megállapodás jött volna lét­re arról, hogy kik képvisel­jék a „harmadik tényezőt” a nemzeti kibékülés és egyetér­tés országos tanácsában. „Szó sincs erről —, mon­dotta —, elsősorban azért, mert Saigon hallaná sem * akar a harmadik tényezőről, másodsorban pedig azért, mert mi úgy véljük, hogy úgy lenne demokratikus el­járás négyszemközt kijelölni a-tanácsnak ezt a részét, en­nek a lakosság soraiból kell kiindulnia”. A két dél-vietnami fél kül­döttségei között a Párizs kör­nyéki La-Celle-Saint-Cloud- ban folyó tárgyalások csü­törtöki ülésén sem történt elprehaladas, mert a saigoni küldöttség ismét elutasította a DIFK küldöttségének azt a javaslatát, hogy mindenek előtt a legsürgősebben meg­valósítandó teendőkről kezd­jenek tárgyalásokat, mégpe­dig arról, hogy azonnal szün­tessenek meg minden harci cselekményt. Svéd választás: döntetlen Csaknem biztosra vehető, hogy választási döntetlen alakult ki Svédországban. A közzétett úgynevezett „elő­zetes hivatalos végeredmény” szerint a hatalmon levő szo­ciáldemokraták és a kommu­nisták együttesén a voksok 48,9 százalékát szerezték meg, a centrumnak, a liberálisok­nak és a konzervatívoknak pedig összesen 48.8 százalék jutott

Next

/
Thumbnails
Contents