Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

PÉNIRKEN JELENTT A Heve s . Szén 1 e a .nssebb s z a m a Sj^ítS“ -cfö: Egy nagydíj műhelytitkai Láttam, högyan próbálnak. A kezdesre még magukkal hozták a hétköznapot. a nyolcórai munk^ fáradtsá­gát. Aztán-, a dirigens, as énekmester zongora mellé ült, ujja! gyakorlottan vé­gigfutottak a billentyűköh.... Akkor vettem észre, hogy va­lami meghökkentő varázslat szemtanúja vagyok. Mintha nem is az iitötl-ko- pott nagyteremben lennénk, mintha eltűntek volna a meg­viselt fotelok, az agyonmo­sott függönyök, az időrágta falak, s a tavaszi illatfelhők­től pásztázott réten fakadna aj örömtől, a felszabadult jó­kedvtől duzzadó dal, perdül- nének-l’ordulának a párok. Redőtlen arcok, fiatalos fényt sugárzó tekintetek. Vége a táhcnak, az em'-er visszazökken a valóságba, újra ott érzi magát a felsö- tarkánjh kultúrház nagyter­mében, a próbán. De ha a tánctanáráé be­int, ha ismét megszólal a zongora, újra kezdődik a sajátos varázslat. A zene bűvölete. Ez lenne a különleges átváltozás, a ti­tok nyitja, a sikerek, a leg­utóbb szerzett nagydíj ma­gyarázata? '\ Bartók Sándor igazgató negyvenkét évet tanított a községben. Ott volt az együt­tes születésénél, a táncosok­kal* efeyütt örült a sikernek s Helyettük is töprengett a nemegyszer felötlő gondok megoldásán. — A tdekányiak mindig szeleitek énekelni, láncolni !.'• ''izedekkel ezelőtt, eredet' ízű dalaikat hallgatva, .sajá­tos népe 'okosaikat figyelve jöttem rá. hogy ezt a nem mindennapi értéket vét-v C; •© # ■<§ # -Ifr**#* © w jfeá'JS. szeptember ZV-, csütörtök lenne veszendőben hagyni. Megmenteni a jövőnek, a kö­vetkező nemzedékeknek. Ez a • vágy sarkallt, amikor dél­után, vagy esténként beko­pogtattam az idősebbek ott­honába, , énekeltettem őket, kottáztam dalaikat. Szeret­tem volna tánccsopörtot ala­kítani, de erre csak 1952-ben adódott lehetőség. A siker gyorsan mellénk szegődött: egy évre rá már az ország nyolc legjobb együttesének egyikeként léptünk színpadra a budapesti Operettszínház­ban rendezett fesztiválon. 1954. május elsején a díszün­nepség résztvevőinek mutat­tuk be -a lakodalmast. Első­sorban a forinthiány magya­rázta. hogy a kezdeti ered­ményeket sajnos évekig tar­tó visszaesés követte. Az em­bereket ez sem hangolta le, s amikor két éve újrakezd­ték,' úgy jöttek, úgy próbál­lak, énekeltek, mintha mi sem történt volna. Azt hi­szem, a fellépés lehetősége, a produkciók sikere ad szárnyat fiatalnak, és idősnek egy­aránt. Ezért próbál a hat­éves gyerek és a hetvenen túli asszony egyforma lelke­sedéssel, hetente kétszer négy-négy órát egyhuzam­ban. Nézzük ugyanezt az áldo­zatkészség oldaláról. Erről beszél özv. Nemes József né fáncpedagógus. aki két éve dolgozik - az együttessel. — Amikor a majd egyórás tv-műsor felvételeit készítet­ték Párádon, ránk csak éjfél után két órakor került sor. Nem volt- zokszó^ türelmetlen­ség, pedig este nyolctól vára­koztak a kocsimúzeum kör­nyékén, méghozzá úgy. hogy leülni sem lehetett, mert ak­kor tönkrement voína a gonddal keményített, vasalt hat szoknya. A gyerekek -ki­tartását különösképp csodál­tam: egyik sem volt álmos, fáradt, ósak azt a pillanatot^ várták, amikor megszólal a' rendező: „Tárkányiak. ka­mera elé!” S akkor aztán mindent beleadtak, többet nyújtva mint reméltem. Ez a plusz, ami mindig kelle­mes meglepetést jelent szá­momra. Senki nem emlékszik már a próbák kínlódásaira, olykor feszült pillanataira, csak önmagát adja, természe­tesen, felszabadultan. Igen, ez az áldozatkészség nem mindennapi: jönnek, próbái­nak, íéllépnek, önzetlenül, nem kérve, nem kapva sem­mit, csak a tapsot. A ruhá­kat maguk vásárolták, ők mossák, tisztítják, javítják: ha kell, újat vesznek. Leg­utóbb a norvég televíziósok vették fel műsorunkat, úgy­szólván fél napig énekeltek, táncoltak a tárkányiak, s utána ebéd nélkül hazamen­tek, egyikük se sérelmezte, hogy a vendéglátás elmaradt. Öröm ilyen odaadó együttes­sel dolgozni, különösképp akkor, ha az ember tudja, hogy értékes népi- hagyomá­nyokat elevenít fel. segít megőrizni, tolmácsolni a má- >ak szóló' koreográfiával, ’yenkor nem kötelesség, ha­em szórakozás a munka. • mikor elindulok a házak­hoz, magnóval felszerelve, s -:érem, hogy énekeljenek, áncoljanak, remélve, hogy zilesik egy még ismeretlen még fel nem fedezett tánc­motívumot, úgy érzem, hogy igazi alk it ítavékenység, amit ; csinálok. Az külön öröm, I hogy az elismerés sem ma­rad el, hogy legutóbb, a IV. Duna menti nemzetközi folk­lór: s.li válón megkaptuk — épp a népi hagyományok, őr­zés Lt; — a ervik ' .*• ngo- saub nagydijat. A muzikális Dósa Ferenc • nemcsak a zenei dirigens,; nemcsak i váll m dallam­vezetésen ülik. hanem ő; is részt vcs : gyű 1 imunká- ; ban. Korábban hobbyból, ku- tatószenvedélytől sarkallva, ; később már a Magyar Tudo­mányos Akadémia népzenei osztályának megbízásából je­gyezte, kottázta, házról házra járva, idős' embereket fag­gatva az ismeretlen népdalo­kat. Ezek aztán a műsorok- ’ ba épülnek be, akárcsak a táncmotívumok. Kolleganőjé­vel együtt ők adják» azt' a pluszt), amely a mának szó­lóvá formálja a múlt erede­ti ízű örökségét. Minden fel­lépést, . minden új produk­ciót komoly felkészülés előz meg. De sokszor hangzik fel a „kettő... három... most!” a „vissza az egész!”, a „tisz­tábban a hangot!” közbeszó­lás. míg, hibátlanul- pompá­zik a mű. — Bármilyen furcsa, de nem érzek fáradtságot, leg­feljebb próbák után. otthon. Nem, mert rám is hat a tánc, a dal természetes önfeledtsé- ge, az unokák, az apák, a nagyapák lelkesedése. Nem­csak a szereplésvágy a moz­gatórugó, hanem a feltárul- kozás, a játék öröme is. Az együttes úgy ad valamit, hogy közben tagjai is szói'a- kpznak, mert felüdülést je­lent számukra a dal. a tánc. A fesztiválon előfordult az, hogy kétszer is színpadra léptünk egy napon:'méghoz­zá egymás után. Az esti ban­kett mégis hajnalba nyúlt, akkora kedvvel ropták a tán­cot, a maguk örömére. S mit mondanak ők, akik meglepik ezzel a nem min­dennapi varázslattal a nézőt, a hallgatót? Könnyű tolmá­csolni, mert igen röviden fo­galmaznak: — Csináljuk, mert szeret­jük. .. Végtére is nekik van iga­zuk, helyettük a produkció, a siker beszél. .. Pérsi István Márton Klára: Mai tévéaíánlafcunk: 18.15 Rólad van szó l Fiatalok önismereti műsora Ezúttal záróadásra kerül sor, no, persze nem maga a műsor, csak egy téma szű­nik meg, ami eddig négy adáson keresztül foglalkoz­tatta. a részvevőket. A téma a tizenévesek sze­relme volt. — A néző . százával írták a leveleket mondja Pp- mezanski György, a műsor szerkesztője —, amelyekben a szélsőséges támadástól, a teljes azonosulásig minden hang megtalálható volt. So­kan elítélték a fiatalok sze­relmi „szabadosságát”, tá­madták az ismerkedési szo­kásokat, némelyikük az is­mert „bezzeg, a mi időnk­ben” hangvételben, mások megértőbben. Az ifjabb korosztály keve­sebb kivetnivalót vél felfe­dezni saját viselkedésében. S ez természetes, hiszen -.így Jelenet az Országutak NDK filmsorozat V„ (ma befejező* dő) részéből. szokta meg, ezt. tartja egye­dül lehetséges formának. A vita egyik legfőbb tanulsága, hogy a Ifi—18 évesek szerel­mében a komoly, megfontolt, feielősségtéljes. emberi érzel­mek a megengedhetek. —» nem pedig a felelőtlenség. E műsorban számos vá­laszt adnak a levélíróknak is, sokaknak névre szóló­an ... Tervek, elképzelések a gyöngyösi járás művelődésügyi osztályán (Tudósitónktól) A pedagógiai és közműve­lődési munka megjavítását célozzák azok a tervek, ame­lyeket a gyöngyösi járási hi­vatal művelődésügyi osztá­lya szeretne megvalósítani az elkövetkezendő időszakban. Pályázatok kiírásával, 'a ta­nítás. művelődés követendő módszereinek átadásával és propagálásával' szeretnék: se­gíteni a járás felelős beosz­tású tanárait, könyvtárosait és népművelőit. A pályáza­tokat a járási úttörőelnökség­gel, a pedagógus-szakSzerve- zettel közösen írják ki, s ugyancsak közösen gondos­kodnak az*ertékelésfőr és dí­jazásról. Terveznek egy 8 elödásból álló továbbképzést is az is­kolaigazgatóknak, ahol első­sorban nevelésmódszertani kérdésekről lesz ma.jd szó. , Az utóbbi időszakban egy­re nagyobb jelentőségük van a. pályaválasztási tanács­adóknak, ám munkájuk még korántsem hibátlan. Az Or­szágos Pályaválasztási Inté­zet irányításával 4 előadás­ból álló továbbképző tanfo­lyamot szerveznek a járás pályaválasztási felelősei ré­siére. A legnagyobb és leghosz- szabb időre tervezett mozga­lom a 9 éves „Szülőknek — nevelésről” címet kapta. Egy- egy évre már most elkészül­nek a tervek az iskolákban, művelődési intézményekben, ki-ki a maga sajátos körül­ményei szerint. Az'előadókat helyből, a.járás és megye te­rületéről, valamint központi meghívottakból biztosítja az osztály. Ugyancsak szerelnék fel- - venni a kapcsolatot a járás Levél egy régen veit í< slónyhoz Gyermekkoromban, sokszor kimentem a faluszéli rétre. Hanyatt feküdtem a fűben és néztem az eget. Kék, átlát­szó üvegből volt és túlsó ol­dalán mezítlábas angyalok sétáltak. Gyerekek játszottak körülöttük, akik életükben mindig jók voltak, boldog csaholó kiskutyák íütkároz- tak, akik soha nem haraptak meg senkit. . Ha szürke volt az ég, azt hittem, hogy a kék üveg be­piszkolódott, és ha fehér fel­hők úsztak felettem, tudtám, azok hatalmas szappanhabok, mert azzal mossák tisztára a mennyországot és ha esett az' eső, azt hittem, hogy az szennyes víz. Éjszakánként, amikor néha felébredtem, és ágyamból fel­láttam az égre, úgy gondol­tam, hogy azért terítették le a fekete, aranycsillagos pok­rócot, mert most odafönt is alszanak. Imádkoztam, hogy gyorsan haljak még, mert nagyon s/.erettem volna oda­kerülni és azt hallottam, hpgy csak a halál árán le­het. De amikor megdöglött a kiskutyám és ott feküdt moz­dulatlanul a kert végében, és hiába szólítgattam, nem nyi­totta ki a szemét, akkor érez­tem. hogy valaki becsapott. A kutya nem került a mennyországba, hisz ott volt előttem mozdulatlan teste, pedig soha nem harapott meg senkit, csak megugatta a ve­rebeket. és az- ismeretlen e bereket. !•' :;szer kul' lopott, m-.v hes volt. Ott kn ••>!•• ;lzm előtte és kértem, hogy ébredjen fel, hozok neki kolbászt, egye meg. nézzen rám meg egv- sier, nyalogassa meg a keze­met. meg is haraphat és aztán ismé.t meghalhat. De csak csend volt körülöt­tem, még a bogarak se züm­mögtek és ebben a némaság­ban megéreztem, hogy áll valaki, a hátam mögött. A nyakamba lihegett, én nem mertem megfordulni. Tud­tam, senkit se látnék, pedig az a valaki ott van, Kitalál­tam a nevét: ő a Félelem. És akinek ajándékot hoz, az azontúl mindig félni fog. Amikor apám fűtyörészve egy szúrós vasvillával a sze­métdomb tetejére dobja a kutyát, kiszaladtam az ud­varról. Egészen a vasútállo­másig szaladtam. Tudtam, hogy a vonatok megvédenék. Néztem utánuk, ahogy pöfög­ve kimennek a pályaudvar­ról és'már nem féltem any- nyira. Álltam a sínek /között, beszívtam a vonatfüstöt és éreztem, nogy nem áll a há­tam mögött senki. A Félelem nem mert utánam jönni. Boldog voltam, de' nem imádkoztam, mert tudtam, nem kell meghalnom azért., hogy egyszer majd én is fel­ülhessek egy ilyen vonatra, amelyik nagyon messze megy. Úgy gondoltam, ha felnövök, lesz majd egy játszótársam, akivel egyszer elutazunk. So­káig megy a- vonat, a világ végéig, mert valahol van egy utolsó pályaudvar. Azon túl egy hosszú kerítés, ami az egész világot átéri. A kerítés köböl van, olyan magas, hogy nem látni a tetejét, és aki »jó és sokáig utazik, az bemehet a kapuján. Aki ide belép, egy hatalmas réten találja rnagat, s e rétnek nincs vége. Na­gyon zöld ott a tű. gyerekek játszanak benne, mindegyik­nek lesz egy igazi barátja, és olyan kiskutyák futkároznak ott, akik soha nem fognak megdögleni. Amikor felnőttem és meg­találtam a játszótársamat, már nem akartam el­utazni. Nem mondtam el neki, hogy egyszer régen arról ábrán­doztam, hogy vele ülök vo­natra és le- szállunk az utolsó pálya­udvaron. Sok-sok rét volt körülöt­tünk, ahová •nagyon ha­mar el lehetett .jutni, és min­degyik hason­lított arra a régi, megál- modottra. ' De egyszer, megint meglá­togatott. a Félelem. A hátam mögött állt. Megis­mertem a le­heletéről. A játszótársam egy aszta­lon feküdt, fehér lepedővel letakarva és én hiába szólít- gattam. Levettem arcáról a takarót és kértem, hogy csak m^g egyszer nézzen rám, mondjon valamit, én nem árulom el senkinek. De csend volt és ugyan­olyan megalázoUnak, le&yo­területén működő ipari üze­mekkel (Gagarin Hőérőmű, Apci Qualitál stb.j. hogy munkaerőigényeikről, prob­lémájukról részletesen tudo­másuk legyen. A járás szakembereinek biztosítása érdekében folya­matosán érdeklődnek a peda­gógus és népművelőképző in­tézeteknél a végzős hallgatók iránt, hogy biztosítsák a te­rületen levő iskolák, könyv­tárak és művelődési házak személyi ellátottságának szín­vonalas javítását. Remélhető, l>ogy a művelő­désügyi osztály valóban ala­pos terve valóra válik, emel­ve az óvodai, iskolai és köz- művelődési munka rangját, tevékenységének hatékonysá­gát. Baranyi Imre zöttnek és . kifosztottnak lát­tam őt, mint akkor nagyon régen a kiskutyámat. Hazaszaladtam, bezárkóz­tam, de éreztem, hogy most utánam jött a Félelem. Néha, éjszaka, amikor sö­tét van, úgy érzem, valaki megsimogat. Gyorsan a -vil­lanykapcsolóhoz megyek, de amikor világosság lesz, nincs a szobában senki. Zörög az ablaküveg, gyorsan kinyitom az ablakot, de rájövök, hogy csak a szél. ..- Nagyon félek ... Napok óta levelet írok. Az­zal a régen volt kislánnyal beszélgetek. Arra kérem, za­varja el mellőlem a Félelmet, és találjon ki nekem még egyszer, utoljára egy hosszú mesét, amiben majd megint hiszek és sokáig tart, ás egy kicsit igaz lesz, mert. még so­káig akarok élni. 4

Next

/
Thumbnails
Contents