Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-18 / 218. szám
I Á munkahely és légköre A minap egyik üzemünk vezetőjével arról beszélgettünk, hogy az alkotó munkahelyi légkör milyen sok össztevőből áll. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy a munkás, a kétkezi dolgozó a munkahelyén teljes érzelemgazdagságával és érzékenységével van jelen s ez éppoly fontos körülmény, mint a szorgalma, szakmai tudása és mesterségének szeretető. Persze mindezek, a termelés tárgyi oldala mellett „emberi forrás”/ként jelentkező hatóerők, amelyekkel gazdálkodni mind fontosabb feladatköre a vezetésnek. Egész politikánkból következik, hogy a munkásembereket be kell vonni az üzem irányításába, s ehhez gazdag eszköztárat kínál az üzemi demokrácia érvényesítése. Csakúgy, mint a szocialista brigádmozgalom életformát alakító hatásrendszere.-De elképzelhető-e a munkahelyi légkör erősödése- -a dolgozók és az üzemi vezetőségek párbeszéde nélkül? Aligha. Ilyen párbeszéd, ? gondolatok cseréje mindamellett csak akkor jöhet létre, ha a gazdasági, a pártós tömegszervezeti vezetők ^legalább olyan figyelemmel és körültekintéssel törekednek megismerni c vállalat „emberi oldalát”, a dolgozók szociális helyzetét, mint ahogy a gazdasági, termelési tényezőket. A kapcsolatteremtés akkor válik hatékonyabbá, ha minél „nyitottabbak* az embereik, ha a'munkahelyi légkör alapja a rendezettség és bizalom. Ha a döntések többségi álláspontot is képviselnék. Ehhez az szükséges, hogy az „üzemi négyszög” tagjai és vezető beosztású munkatársaik messzemenően megismerkednék minden egyes dolgozó problémáival. Van-e lakása, rendezett-e a családi élete, tanulnak-e a gyermeked, s milyen a munkahelyi, továbbá a társadalmi közérzete? Nehezebb így vezetni? Nehezebb, de eredményesebb. Az ember fejlődése, önmegvalósítása a munkája által megy végbe, összhangot teremtve a munkahelyi és szabad időbeli tevékenysége közt. A fejlődés társadalmi méretekben is mindinkább gyors ütemű és dinamikus.. Ez viszont előírja, hogy egész életformánknak is alkalmazkodnia, korszerűsödnie kell ahhoz, hogy megfeleljünk a mindennapi feladatainknak. A két világrendszer közti küzdelemben máris szemmel látható a szocializmust építő társadalmak fölénye, így hazánké is. Elsősorban a társadalmi viszonyaink rendezettségével és etikai vonatkozásban a kisebb és nagyobb csoportok együttélése terén. Olykor mégis úgy tűnik, nem élünk eléggé bátran és kez- deményezően azokkal az érvekkel, amelyek megfogalmazhatók e társadalmi szipi- biózis eredményeként. Pedig volnának — és vannak — érveink bőviben. Történelmi előzmények nélkül bontakoztattuk lei, hihetetlenül rövid idő alatt a szocialista demokrácia segítő (társadalmi szabályozó) rendszerét. A munkahely életében ennek része, vetüíete az üzemi demokrácia. Persze • az üzemi demokrácia is folyamatként érvényedül s éppen az egyenlőtlen fejlődés törvénye miatt a megvalósulás lépcsőzetes lehet. Itt van szerepe a cselekvésre késztető politikai és kulturális tudati oimáló, nevelőmunkának. a közművelődést előmozdító oktatási formáknak és az üzemi demokrácia nyílt fórumainak. Ez utóbbiak fontosságára rávilágít, hogy az erkölcsi és anyagi ösztönzők is csak akikor válhatnak eredményessé, ha egy-egy ilyen természetű döntés, legyen az egyszémély? béremelés, találkozik a többségi állásponttal. Tíz esztergályos vagy lakatos ' egyazon munkahelyen pontosán ismeri egymás emberi és szakmai értékeit. Pontosabban mint bármely munkahelyi vezetőség, ha még oly jól is irányítja á rábízott üzemrészt. A termelékenység, a hatékonyabb munka szem- potnjából is indokolt, hogy a munkahelyi csoportok, vagy üzemi kollektívák, szocialista brigádok ne éljnek át ellentmondásokból eredő káros feszültségeket. Nem kevésbé fontos ez az emberi oldal szempontjából. Aki ismeri az üzemek világát, tudja, hogy minőiig adódnak váratlan helyzetek, rendkívüli feladatok. Egy szociológiai felmérés kimutatta, hogy a munkával kapcsolatos elégedettségre vagy elégedetlenségre olyan tényezők hatnak — főképpen a fiatal munkások esetében —, mint a munka tartalma, a kereset, a szakképzettség növelésének lehetősége, a munka változatossága, a munka szervezettsége, a vezetők és a munkások, jó viszonya és végül a fizikai megterhelés. Ezzel ki is rajzolódik a vezetési kultúra mai követelményrendszere. Az egészséges es alkotó munkahelyi légkör tehát nem önmagától előálló folyamat, hanem nagyon is tudatos szervező-irányító munkát igénylő feladatkör. Igényli nemcsak a tájékoztatást, hanem a tájékozódást is mindkét oldalról. Örvendetes, hogy mind nagyobb számban akadnak jó példák országszerte, megye- .szerte. Nos, ha minden egyes vezető ismeri a saját munkájának összefüggéseit — az irányítás gazdasági és emberi oldalát , s ha gyakran ki- sebb-nagyobb konfliktusok feloldása útján, de létrejön az egyeztetés, akkor már beszélhetünk' igényes vezetesi gyakorlatról- Ebben helye van a gazjtasägi-üzamä feladatok pontos és széles körű ismeretének, a póri- és to- megsaervezeti élet dinamikus, 'fejlődésének, annak, hogy’ minden egyes dolgozó egészség«» , közérzettel végezze, munkáját, az eddiginél jobban tulajdonosnak érezze magát, s a munkahelyi tevékenységéhez kösse saját fejlődését is» E hhez csakis a szocializmust építő társadalmunk ad mind nagyobb lehetőséget. Úgy is» nánk, hogy h^zasaerecetünk a munkahely — és a szűRebb lakókörnyezet — szeretete által realizálóóik, válik valóságossá. Nagy szerepük van ebben a közösségi vonásoknak, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek egyensúlyának, mint a mindennapi munkában kiküzdött eredménynek. H. J. Akinek nem inge, ne vegye magára...! Furcsa kérdés,' de jogos. Mert a külső jegyek nem jelentenek mindent. S nem egyértelműek. A kommunális feladatok megoldása, a többszintes építkezés csali felszín. Állhat egy település megany- nyi emeletes házból, lélek- száma rúghat tízezrekre, ettől még érdemtelen a városi rangra, e cím birtoklására, Az anyagiakhoz, ' materiális javakhoz társuló szellemi telítettség, igény és hajlandóság: ezek adják meg igazán egy település rangját, ezek feltételezik,' hogy nevét városként ejtse ki száján az ember! E feladatot ’betölteni a legszebb, legnemesebb hivatás mindazoknak, akikre tartozik. □ □ □ Alakuló városközpont, néhány új épülettel, emlékművel, templommal. Utóbbi alapkövét hatszáz éve rakták le. Legöregebb épület a tájon. Aztán egy reggelen cirkuszos kocsik lepik el a központot, a csérjékkel frissen, körül ültetett teret, s mire delet kongatnak. zsibvásár az egész környék. Idegen szó. Vadállatok bőgése és penetráns illata. Emelkedő sátorponyvák kupolaive Népség-katonaság. Kitört, földre hajlott facsemeték sóhajtása. Szóval káosz! Trágyával, pusztulással, a környező lakótelep éjszakai álmatlanságtól begyulladt szemű, feldúlt idegzetű embereivel/ És mélységes kiábrándultsággal, megrendüléssel. Megrendüléssel mindazok iránt, akik két nap olcsó lát- wányosságáért ügynökök, üzletkötők kezére bízták a vá- kotponíiatj akik falusi .libalegelő szintjére süllyesztették legszebb, legrangosabb épületeinek környékét. □ □ □ Ideges hangulat egy másik város intézményének főnöki irodájában. Zúgás-morgás, a telefonkagyló vandorútja kézről kézre. — Jöjjön csak, jöjjön! — szól a' főnökhelyettes, aléltan hanyatt dőlve székében. — Második órája csengetünk ide-oda, hogy a múzeum tárlóit újabb rendeltetési helyre vitessük, és nincs aki vállalja ... Hát hallott ilyet? Megáll az ész. Európa. Magyarország. Harmincezres város. És azon a szinten sincs a szolgáltatás, hogy pór mázsa bútort valamely intézmény egyik utcából a tizedikbe szállíttasson. — Talán az AKÖV? — Es a \va,sút? — Könyörgöm, ne hergeljen! Itt is ott is próbálkoztunk. Nem és nem. Tovább adtak a labdát. Új telefon- szám, új labda . . . Szemei eszelősen csillog- * nak, minek következtében keresem a kilincset, hogy mielőbb kikerüljek a viharzónából. □ □ □ Nem nagy, de tisztes, jó hírű kórház. Tisztes, jó hírű orvosokkal, akik tisztességük, jó hírük alapját nemcsak gyógyító tudományuknak köszönhetik, hanem ama szerteágazó Rátától eveken ységryík, amelyet az iütgzmgnjí HuJüíralis tanácsának tagjaiként folytatnak. Ez a-tudományos tanacs — fennállása óta — megszámlálhatatlan ülésen juttatta fórumhoz a kórház orvosait, s olyat produkált, amivel a kis magyar haza kevés helyén találkozni. Az elhangzott értekezéseket egybegyűjtötte, keservesen összekapart pénzen kinyomatta, hogy minden elért eredményük közkinccsé váljék, s közvetett úton a' társadalom legszélesebb rétegeinek egészségügyét szolgálja. Tíz esztendő, öt vaskos kötet! •S hogy miként vélekedik minderről a hivatal? Gyanakszik. Fanyalog. S olyasféle véleményt képvisel, ami semmiképpen nincs összhangban általános művelődéspolitikai célkitűzéseinkkel, amelyek megbecsülést, tiszteletet követelnek minden jó szándékú társadalmi vállalkozásnak, minden öntevékeny mozgalomnak’, ha az emberközpontú és egybevág a szocializmus nagy feladataival. Az aggályoskodás, gancsos- lcodás — úgy véljük — ez esetben megint ama bizonyos ló másik oldalát jelenti! □ □ □ Európa-szerte elismert művész kiállítása nyílik hét derekán a városka egyik kulturális központjában Másnap ukáz fentről: szombatnál tovább nem maradhat, mert a a következő héten összeírás! EtiOtoS» íifiZtefr -kötelesség. WS f» « * d». ®* t Ü is Bátor község termelöszövetkez ete -t- az adottságokat kihasz- 17M r«, náiva _ mészégetéssel is foglalkozik. Az ilyen, nem iparilag előállított mész különlegesen jó minőségű és keresett áru. (MTI Foto: Kunkovács László) örömök és gondok Opnpslialászon (T udositonktoty? A GYŐZELEM Termel® •Szövetkezet irodája előtt ove- rállos férfi — nézetem szerint traktoros — kémleld várakozóan a gomolygófelhőket — Megered.-»—adom a hozzáértőt, no meg a közeledés szándéka is szót követelt. — Nem sokat érő... —, int a szemével az útmenti dús porrétegre, ahol néhány kövér esőcsepp gömbölyödött apró felhőt verve. — Az elnök? • Már csak úgy indulóban inti n dupla ablak felé. » -IP. Bányai ’ TTcza' főág fonó m íissál.' Az asztalon papírok, kimutatásokkal, számoszlopokkal. Mindent látni, osztást, szorzást, ami ilyen időben megszokott dolog a • gazdaságokban. — Valahol szorít a cipő. .. ? Bányai Géza mosolyogva nézi a lapot. — Valahol mindig szorít. Helyet mindenképpen biztosítani kell azokra a hetekre, amíg tart! Nem is ez ■itt a bibi. Hanem az, hogy még három hasonló kulturális központ létezik a városban, de oda nem viszik az összeírásokat. ' Pedig azok konganak, pedig azok közelebb esnek vasúthoz, buszállomáshoz, pedig azok szívesen fogadnák ama forintokat, amit az igénybevételért kifizet a hatóság. Nem. Azért sem. Bénuljon meg évről évre a legmozgalmasabb, legtartalmasabb munkát végző művelődési központ élete hetekre, hónapokra, . mintsem csökönyösségét feladná a hivatal. Egyszer a pártbizottság első titkára közbelépett, s mindjárt lön ésszerűség, célszerűség, s összeírok költözködése másik intézménybe. De hát a párt- bizottság nem közigazgatás, nem feladata a mindennapi botlások korrigálása. — Teremtsenek rendel a tanácsiak, orvosolják a bajokat, az ö kötelességük az efféle gondoskodás! /— így a pártbizottság titkára az újabb hajcihő alkalmával. A felelősök, á kultúra napszámosai azonban mehettek Poneiustól Pilátusig, bezárultak a fülek, megbénultak a kezek. Mert kevés a bátorság. S mert „csak” kultúráról van szó. Tárlatról, amit szá- - zak néznének még meg. Klubfoglalkozásokról, amelyek a rendszertelenség miatt elnéptelenednek majd. Koncertekről, ahol a város lakóinak zenei ízlését palléroznák. Szóval, tetszenek már érteni, mitől falu- s ''érés? Moldva Gyám j, De megnyugtató, hogy ivem gazdasági értelemben.... — Fogy a tagság... —■ folytatja Jithász László elnök. — A kieső munkaerő pótlására pedig gépek kellenek, ami nagyon sok pénzt jelent a kiadási oldalon. Itt szorít a ■cipő.... " (Igen, itt is. mint más helyen, a fáradt, nyugdíjba vonuló öregek által letett szerszámot alig, vagy egyáltalán nem veszik át a fiatalok. Akad ugyan néha jelentkező, de csak a gépekre. Pedig a át sem lehet mondani, hogy az anyagi lehetőségek hiánya ijeszti el az embereket, mert egy tízórás munkanap többet ért 100,— forintnál a múlt évben. Sőt, a vezetők már az 1973-as évet is biztosították, mert csak a tartalékalap meghaladja a kétmillió 500 ezer forintot. 84 DOLGOZD tagot tartanak nyilván, de a napi munkára mintegy hatvanan jelentkeznek. És mivel főleg asszonyokról van szó, így érthető a többiek távolmaradása az ügyes-bajos családi és egyéb problémák miatt. — Nálunk tehát létszükséglet a gépesítés és a szakosítás, — fejezi be az elnök. — És milyen intézkedéseket tettek és hajtottak végre . ennek érdekében? Bányai Géza válaszol. — Míg 1968-ban a kertészetben mintegy tízféle növényt termeltünk, ma e?t leszűkítettük háromfélére. — Területet is csökkentettek? — Ez helytelen intézkedés lett volna a részünkről. Meghagytuk a régi területet, ami 30 hektár, és 15 fő műveli. — A terméseredmények? — Paradicsomból hektáronként 350 mázsa. Ahogy elmondják, a kertészet es a kalászosok többet fizettek1 a tervezettnél, ám a szőlő már vitt abból, ami jött a réven. Talán hanyagolták a munkát vagy nem jutott ide eső? Sem egyik, sem a másik. 11 esetben szórták meg a szőlőtáblákat helikopterről, de a li&zthar- mat ennek ellenére tetemes kárt okozott 55 hektáron. KÖZBEN néhány esőcsepp koppant az ablakpárkányra, ami új irányba terelte a beszélgetést. — Szép nagy vízgyű j tőjük van itt az út jobb oldalán. Használják...? Bányai János válaszol. — A zöldségféléket, a lucernát és a zöldtakarmányt locsoljuk mintegy 180 hektáron. — Többet is tudnának? — Bírnánk- úgy 250 hektárt. .. — És mi akadályozza? — A régi öntözőberendezésünk már kiöregedett. Nincs alkatrész sem hozzá. Újat pedig 1974-ben terveztünk. A másik ok pedig, hogy ha berendezésünk lenne, létszámot nem bírnánk ide biztosítani. És igy kanyarodtunk visz- ‘ sza ismét az égető munkaerőhiányra. Az átlagos életkor Gyöngyöshalászon 54 év. Ez sokkal kedvezőtlenebb képet nyújtana, ha nem számítanánk ide a fiatal traktorosokat és egyéb gépkezelőket. TÖBB FÓRUMON felvetődött már az ilyen probléma, mármint a munkaerő. Ám addig húzódozni fognak a fiatalok, amíg a mezőgazda- sági munkát nem emelik a súlyát és jelentőségét megillető rangra. Laczik János 30 ezer forint segély a nagy családosoknak Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságban már szinte hagyománynak számít, hogy az iskolaév megkezdése előtt számbaveszik az egyedülálló anyákat és a nagy családosokat, s segítséget nyújtanak nekik a rendkívüli kiadásokat okozó bevásárlásokhoz. A nők helyzetéről szóló határozat megjelenése előtt is segélyezték a nagy családosokat, azóta azonban még nagyobb gondot fordítanak rájuk. A vállalat szakszervezeti nőbizottsága minden őszön és felmérést végez a nagy családosok és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák körében, s ezek alapján utalják ki a rendkívüli segélyeket. Az idén a vállalat 30 ezer forintot fizetett ki, segítve azokon a gondokon ,amelyek az ősz, az iskolaév megkezdésével fokozottan jelentkeznek a családoknál. 1SÍÍL. si£&temb££ li:^ k£d^ Mitől falu a város?
