Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Nikotinná! a dohányzás ellen Amióta az ember felfedez­te a dohányt és rászokott a dohányzás „bűnére”, napvi­lágot láttak a dohányzásról való „leszokás” különböző módszerei is. Az erről a té­máról szóló könyvekkel könyvtárat lehetne megtöl­teni. Mind ez ideig azonban egyetlen módszer sem bizo­nyult kielégítőnek. Most a svédek léptek so­rompóba a dohányzás ellen, mégpedig a „dohány ízű rá­gógumi” gyártásával. Svéd­országban ma ez a legkere­settebb cikk. összetételét és íratását aprólékos, mindenre kiterjedő klinikai kísérletek során vizsgálták felül. Aki le akar szokni a dohányzás­ról, elkezdi rágni a dohány­nyal ízesített rágógumit, és — a kísérleti alanyok tanul­sága szerint — eszébe sem jut, hogy rágyújtson. Két­ségtelen, hogy az új mód­szer pszichológiai összetevő­jét nem hagyhatjuk figyel­men kívül: a dohányzással járó megszokott mozdulatok hiányáért kárpótol a rágó­gumi majszolása. SASS ERVIN} -------------­É bredj álmaiddal ébredj a méhekkel zümmögő kórus pianoban ébredj a szél zúgasával füstkék égbolttal éjszakazöld távoli fákkal őrtálló fenyőkkel ölyvriogással ébredj álmaiddal és szabadulj tőlük ha kell ne beszélj róluk ne dúdolj róluk szomorú dalt a méhek úgyis tudják a szél pletykál róluk a füstkék égbolt újra festi és a távoli bükkös éjszakazöldje az őrtálló fenyőkre bízza az ébredés előtti messzi utat a halált jósoló küszöböt és a sírást ébredj mégis a méhekkel a szél zúgásával a füstkék égbolttal ébredj és látni tanuld a hegyeket az élet óriásait f ébredj álmaiddal és mosolyogj szebben mint a gyermekek (Parádfürdő, 1973. aug.) ^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAíVVVAAAANAAAAAAAA-VVWSAA > MEZEI ANDHAS: Egy pedagógushoz Ki volt, ki újra írt számot és betűt feledve bugyrod iszonyát történelem? S ki szólított a nevemen? Miféle pádból ugrottam talpra combhoz szorított karral, s kiáltva: jelen! Miféle angyal írt számot és betűt? Milyen türelem kötött megállni, helytállni helyemen? Ki az, ki nem lankad mindig újrakezdeni | az alapműveleteken? Hadd lássam tiszta arcodat. Itt vagyok, jelenj meg nekem, \ híved a fényben lélegezve lát, ahogy megindulsz népet és hazát menteni vízen, s kenyeren — Értek éh minden vonásaidból, eltűnődöm minden kis jeleden: fenn az iskolatábla fényes feketesége. Homlokod fényessége is áldott legyen: ki mindig újra írsz számot és betűt hazát teremtő értelem MELYIK FÜRDŐRUHA TETSZIK JOBBAN? (Foto: Vie Nuove) ^őiuiLőiszö !(/ áLat Egy fiú az autóbuszon na­gyot tüsszentett, majd han­gosan szipogott, ami nagyon idegesítette a mellette ülő hölgyet, aki megkérdezte: — Fiam, nincs zsebken­dőd? — De van, néni, csakhogy nem szabad másnak kölcsön­adnom. W — Maga mentette meg a fiamat, amikor tegnap elme­rült a folyóban? — kérde- tí a skót egy' fiatalember­í tói. — Az én helyemben min­denki így cselekedett volna. Nem érdemes beszélni ró­la. — * Hogyhogy nem érde­mes? Hol van a fiú sapká­ja? ★ — De végül is hol a za­kóm? — kérdezi egy férfi a vegytisztítóban. — Nem tudom — hangzik a válasz. — Valószúiű, hogy amikor minden foltot eltá­volítottunk, semmi sem ma­radt belőle..; ★ Három diák sanyarú la­káskörülményeiről beszél. — Olyan kicsiny szobában lakom, hogy amikor öltö­zöm, vagy vetkőzöm, a ke­zem és a lábam kidugom az ablakon. — Én olyan aprócska lyukban élek, hogy ha be­teg vagyok, kénytelen va­gyok az ajtón keresztül meg­mutatni a nyelvemet az or­vosnak. — Mindez semmiség. Az én szobám olyan parányi, hogy ha besüt a nap, én kénytelen vagyok kimenni.-k Egy öregemberhez orvost hívnak. — Sajnos, nem tudok cso­dát termi — mondta az or­vos. — Nem tudom megfia­talítani önt. — Nem is azt kérem, hogy fiatalítson meg — válaszolt az öregember. — Csupán azt szeretném, ha lehetővé ten­né, hogy minél tovább öre­gedjem. * Egy olaszországi étterem­ben a vendeg fizetni akar, de amikor megkapja a szám­lát, rémülten kérdezi: — Tízezer líra egyetlen vacsoráért? Remélem, hogy nekem, mint kollégájának, árengedményt ad?! — ön szintén felszolgáló? — Nem, rabló vagyok.-ir Egy hölgy panaszkodik a barátnőjének: — Az elmúlt öt évben annyi élményben volt ré­szem, hogy két egész esz­tendőt öregedtem. Idős hölgy az állatkeres­kedésben: — Szeretnék venni egy papagájt. — Kérem. Van egy nagy­szerű papagájunk, amelyik olaszul és franciául beszél. — De én nem beszélő pa­pagáj L akarok, hanem olyat, amelyik hallgat. k A hölgy sehogyan sem tud ruhát választani magá­nak az üzletben. Az eladó így tájékoztatja: — Az idén a szoknyák jó­val rövidebbek lesznek. — Lehetséges, de én a ta­valyi lábaimon járok. k Egy szicíliai férfi' a milá­nói pályaudvaron sokáig fi­gyelte egy cipőtisztító mun­káját A cipőtisztító végül így szólt a szicíliaihoz: — Nem szégyelli, hogy ilyen piszkos cipőben megy be a városba? Üljön le és én pár perc alatt ragyogóra fényesítem a cipőjét. Öt perc múlva valóban fénylett. A szicíliai nem tud­ta türtőztetni csodálatát: — Nagyszerű munka! De mondja csak, ki fog önnek fizetni érte? k — Drágáin, valóban szakí­tottál Marióval? — Hát persze, így már nem mehetett tovább: egyik este az egyik nővel ment el, másik este egy másiknak ud­varolt, majd egy egész hó­napon át együtt élt egy balett-táncosnővel. Én nem szóltam semmit, de amikor két héttel ezelőtt feleségül vette Lujzát, úgy határoz­tam, hogy többé nem tekin­tem magam a menyasszo­nyának. k Egy francia elmegy a közjegyzőhöz, hogy végren­delkezzék: — És szeretném meg, ha a temetésemen egy kiváló he­gedűművész játszana. — Rendben van. uram, feljegyeztem. Mii kíván hul­lani tőle? TÉT Két barátnő beszélget: — Azt hallottam, hogy van valami csodakrém. amely minden ráncot eltüntet. — Tudom, már egy fél éve azt használom. — Mindjárt sejtettem, hogy valami svindli van a dologban! k Jóskának dolgozatot kell írnia. A téma: „Az én csa­ládom”. A dolgozat beveze­tő része már elkészült: „Hárman vagyunk. A pa­pa, a mama, meg én. Én va­gyok a legfiatalabb’.!. Gyémánthíd Köztudomású, hogy az Atlanti- óceáu két szembenálló végén — Brazília partján és Dél-Afriká- ban — gyémántlelöhelyc vannak. Nincs-c közöttük kapcsolat, af­féle interkontinentális híd? Ezt az elgondolást egy geoló­gusokból és geofizikusokból álló csoport ellenőrizte. A szakértők most arra a nézetre hajlanak, bogy az óceán mélyén hatal­mas gyémánttelér húzódik. Eb­ből a feltételezésből az követke­zik, hogy a világ gyémántkész­letei több milliószor kisebbek annál, mint ami a víz alatt húzódik, s amelynek szétágazá- sai több ezer kilométerre ter­jednek ki. E mérhetetlen kincsek kiakná­zása a távoli jövő feladata, mi­vel igen nagy technikai nehéz­ségekkel jár. Most még csak az első kísérleteket teszik abban az irányban, hogy olyan robotot tervezzenek, amely felkutatja » telérvonulat pontos irányát. Számítógép a rendőrségen Ujjlenyomat-nyilvántartással a világ minden rendőr­sége és bűnüldöző szerve rendelkezik. Azonban az is köz­tudomású, hogy az ujjlenyomatok elemzése, azonosítása hosszadalmas és pontos munkát követel. Néhány esztendő óta egyes országokban elektromos számítógépeket is „munkába állítottak”, A számítógépes ujjlenyomat-elemzésnél az első fel­adat az ujjlenyomatot ábrázoló olyan fénykép elkészíté­se, ahol a vonalak kellő élességgel és kontrasztosan mu­tatkoznak. A fotót fotoelektromos cellával ellátott olvasó­gépbe helyezik, amely a bőr vonalait számpárokra bontja! Ezeket az adatokat betáplálják a számítógépbe, amely sorozatos összehasonlításokat végez a bűntett színhelyén hagyott ujjlenyomat és a nyilvántartási lapon szereplő lenyomat között. Ez a módszer jelentős haladás a hagyo­mányos leolvasási és összehasonlítási módokhoz viszo­nyítva, de néhány hibalehetőséget rejt: a gépet különö­sen a hiányos ujjlenyomatok vezethetik félre. Az olasz rendőrség az IBM szakmérnökeivel karöltve most egy új számítógépes ujjlenyomat-azonosítási mód­szert dolgozott ki. Itt sem az ujjlenyomat pontjait tapo­gatják le és tárolják a számítógépbe, hanem az ujjlenyo­mat vonalainak szögeit. Gyakorlatban az ujjlenyomatot egy négyzetrács-hálózattal együtt felnagyítják és azokat a szögeket kódolják be a számítógépbe, amelyeket á vo­nalak a négyzethálózat vonalaihoz viszonyítva bezárnak. Ez a módszer a szakemberek szerint lényegesen pontosabb azonosítást tesz lehetővé abban az esetben, ha például hiányos az ujjlenyomat és a vonalak a lenyomaton belül megszakadnak. Ez érthető, hiszen a vonalak szögeit — tehát irányát — értékelik és így a folytonossági hiány nem játszik szerepet. Egy jó hír és egy rossz — A, jő napot, Pe- mete kartárs... hogy s mint? — Kösz, mizujs? — Attól függ, hon­nan jön? — Láthatja, most szálltam le a vonat­ról, most érkeztem meg a külföldi ki­küldetésből. Mizujs itthon? — Hát..., hogy is mondjam, van egy jó hírem és egy rossz hírem a számára. Melyiket mondjam először? — Tudja mit, Csemcsegi kartárs, kezdje a jóval. Utá­na könnyebb a rossz is. Nem igaz? — De, igaz. Nos, a jó hír az, hogy meg­maradt? — Kicsoda maradt meg? — A felesége. — Te jó ég, mi az, hogy megmaradt? — Kovácsék laká­sa ugyanis leégett, de ez Kovácséknak nem hír, csak rossz. Akkor égett le, tud­ja, amikor' Kovács- né rágyújtotta a la­kást a férjére ... — De mi közöm nekem ehhez, meg a feleségemnek? — Nehéz felfogá­sú, Pemete kartárs... Most jön a rossz hír. A felesége ugyanis a Kovács elvtárs ágyá­ban volt, amikor be­nyitott a Kovácsne, s meglátta őket. Dühé­ben benzint öntött rájuk... A lakás le­égett, de a maga fe­lesege megmaradt... — Atyaúristen... a bestia... a szeren­csétlen ... Az aljas dög ... Szegény ki­csikém . .. Hát ma­ga is rettenetes dol­gokkal fogad itt en­gem, Csemcsegi kar­társ ... Az ám, ho­gyan lett maga a fo­gadó bizottság?. . Szegény bestia fele­ségem! ^ Igen. Én va­gyok a bizottság ... Akar egy jó hírt hal­lani, meg egy rosz- szat? — Csemcsegi, ne őrjítsen meg .. Mi jön ki megint ebből? Mondja! — A jót, vagy ross at, Pemete kar- társ? — A jót, kezdje-a jóval... — Hát, kérem, Ko­vács halála után... — Atya isten, hát meghalt? — Na, hallja, any- nyi benzin után... Szóval, Kovács halá­la után magát jelöl­ték igazgatónak, Pe­mete kartárs.. Az áruforgalmi főnök, ugyebár, vélték, ki­tűnő igazgató lösz... — Na, hála az ég­nek, végre csak va­lami jó hír is... Szegény Kovács elv­társ. És mi a rossz hír? — Hát az, Pemete kartárs, hogy az át­adás miatt közben megvizsgálták uz áruforgalmi kimuta­tásokat és... hogy is mondjam... rájöt­tek! — Te űristen.. Rájöttek? — Rá; — Végem! — Dehogy vége, hiszen van még egy jó hírem... —i Nem kell, Csemcsegi, semmi sem, nem kell... Ne­kem úgyis végem! — Hé, Pemete kar­társ ... térjen hát magához...? Micsoda gyenge idegzetű em­ber ... Most akar­tam mondani az iga­zi jó hírt, hogy mind az egész csak vicc volt... Hiába, mit kezdjen az ember egy ilyennel, akiben nincs semmi humor­érzék ... Hé, szólja­nak a mentőknek! (egri) Se fabatkám, se fityingem ... I Humoros szándékú be­szédhelyzetben hangzott el a címül idézett nyelvi forma. A figyelmünket éppen azért keltette fel, mert ez a két régi szó önmagában nem szokott előfordulni. A bizal­mas társalgási nyelvben is csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban hallhat­juk: Nem ér egy fabatlcát, fabatkát sem ér. Nincs egy fityingem se, nem adok ér­te egy fityingel sem. Ma már mind a pénz­nem, mind a megnevezés lei- halt, s ha a fabatka és a fi- tying szavakat halljuk, sen­ki se gondol a batka és a fitying eredeti jelentésére. A garas, a fillér jelentés- tártalmakat hordozó batka szó a cseh nyelvből került nyelvünkbe, s bábka, bap- ka alakváltozatokkal nevez­te meg az igen kis értékű pénzt. Éppen ez adott alapot arra, hogy már a XVI. szá­zad . óta átvitt értelemben a csekélység, az értéktelenség jelölésére is felhasználták. A batka még előtagot is ka­pott, s a fabatka összetétel­ben a fa előtag nem arra utal, hogy a pénzdarabot fá­ból készítették, hanem a ki­csiség, az értéktelenség nyo- mósítására szolgál, éppen úgy, mint ezekben a szóala­kokban: fagaras, f ápol túr a, fapap, fafej stb., stb. Humoros beszédhelyzetek­ben gyakran használjuk eze­ket a szólásformákat is: Nincs egy fityingem se, nem er egy fityinget, nem adok érte egy fityinget. Olykor az árva és a huncut jelzőt is hozzá társítjuk a fitying szóhoz. Eredetileg a batká- nál is kisebb értékű pénzt nevezett meg. Már igen ré­gen ebben a szerepében is átvitt értelmet nyert, s va­lójában, ha azt mondjuk valamire, hogy nem ér egv fityinget, akkor azt akarjuk vele mondani, hogy semmit sem ér. Ma tehát a fitying a semmi szavunk jelentését hordozza. Eredetére vonatkozólag nincs egységes vélemény, a legvalószínűbb az a felfo­gás, hogy hangutánzó ere­detű a szó. A fitying meg­nevezést tehát olyan játszi képzésű szónak tekinthetjük, amely összefügg a fitty, fittyent szavakkal. A bizal­mas társalgási nyelvben ma már csak szólásszerü kap­csolatokban kap nyelvi sze­repet. De éppen ez a tény bizonyítja, hogy egy-egy ré­gi szavunk a szólásokban milyen hosszú ideig él, még akkor is, ha eredeti jelen­tését már nem ismerjük. Dr. Bakos József /^^VWWWVWíWWiVAVVV^VVVVVVWMV

Next

/
Thumbnails
Contents