Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

Áe integráció hétköznapjai ■ A CEMENT TJS ******nnl Is<vAn»n/í A Lenin Kohászati Művekben 2,7 tJ Jj tt.CttlCS€tCClmtoCttQ[@1*ltUM milliárd forintos beruházással új ne­mesacél-hengerművet építenek. A csarnokok vasszerkezetének szerelése már befejeződés­hez közeledik. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei az év végéig összeszerelik az NDK-ból vásárolt berendezéseket. Az új gyár 1975-ben megkezdi a termelést. Képünkön: készül a kikészítőüzem. (MTl-foto — Erezi K. Gyula felv. — KS) Csaknem 250000 hektárnyi földet öntöztek meg: eddig a gazdasagok Tovább süllyedt a talaj vízszintje — Folytatni kell az öntözést f Valamennyi KGST-tagor- Bzágban javában folynak a következő ötéves tervek ösz- szeállításának előkészületei. Ezek már nagy mértékben a gazdasági integrálódás, a gazdasági összekapcsolódás gondolatának jegyében zajla­nak. Ebből a szempontból jelentős az a munka, is, amellyel a közelmúltba^ ké­szültek el a KGST-tagorszá­gok építőanyag-gyártó szak­emberei: több vaskos tanul­mányt tettek le a KGST- tagországok gépiparának asztalára, az NDK, a bol­gár, a szovjet, a lengyel, a csehszlovák és a mágyrfr épí­tőanyag-gyártó ágazat egyez­tetett és összesített gyár- és gépmegrendelését az 1975 utáni időszakra. 500 ember — 1 millió tonna A gépek felhasználói ül­tek össze és vizsgálták meg: milyen új gyárakra, beren­dezésekre lesz szükség 1980- ig, hogy a növekvő építőipa­ri szükségletekkel az építő­anyag-ipar lépést tarthas­son. Korszerű, új formája ez az együttműködésnek. Meghatározták a jövőbeli gyárak kapacitását is. így például szükség lesz Közép- Euröpa területén egy napon­ta 1800 és egy naponta 3 ezer tonnát adó cementgyár­ra; egy gáZszilikát (hőszi­getelő elem) üzemre; egy ás­ványgyapot gyárra és egy évente 30, illetve 60 millió darab téglát készítő, gyártó vonalra és még sok-sok gép­re, gépsorra, berendezésre. A megrendelők mértéktar­tóin bántak az Igényekkel, nem kívántak lehetetlent a gépgyártóktól: nem a legdrá­gább és a még egyedülálló színvonalat kérik. (Pl. ma már létezik olyan cement­gyár a világon, amelyben évente 500 ezer tonna ce­mentet 50 ember állít elő). Az 1975., utánra szóló közös megrendelés az „egymillió tonna — 500 ember” techni­kai színvonalat kéri a gyár­tóberendezések előállítói­tól. Nem kell tehát tapogatóz­nia a gépiparnak, egyetlen országban sem: a gépeket használó anyaggyártók egyeztetett és egyesített megrendelésében 6 ország kapacitásszükségletét ismer­hetik meg. A pontosan és együttesen kimunkált szük­ségletek alapján most sza- kosodhatnak a gépgyártók is. Kitűnő, komplex terv ez, két ágazat szakosodott együttműködéséhez. A békére érzékeny A cement a szociálissá or­szágok többségében hiány­cikk, a szükségesnél keve­sebb van belőle. Ezért vala­mennyi KGST-országban te­kintélyes a nyugati import. Pedig a cement egyre drá­gább, hiszen szerte Európá­ban nagy az építkezési kedv. A cement a tőzsdéken, a békére érzékeny cikk: fél év alatt 12 dollárról 20 dollárrá nőtt egy tonna cement ára — a nemzetközi légkör érez­hető enyhülése következté­ben. Ezért, a nyugati import csökkentése, is célt volt, ami­kor az anyaggyártók kidol­gozták a következő ötéves tervre szóló cementipari sza­kosítási és összehangolt fej­lesztési javaslataikat. Külö­nösen az ún. speciális ce­mentek — fehércement, tam­poncement (a metró építésé­hez), a tűzállócement és a bauxitcement gyártását érde­mes szakosítani: egy-egy ce­mentfajta gyártására üzemet csak egy-egy helyen építeni. A cementipar fejlesztéséhez tjü összeállították a gépszük- •Rgiet] fejezetet a gépipar számára, de itt mé& külön kimunkálták azt is, hogy a közeljövőben ki, milyen li- cencet akar esetleg venni, hogy a továbbiakban ebben is elkerülhessük a párhuza­mosságot. A foszló kőzet A hat ország építőanyag- gyártó szakemberei által ösz- szeállított tervtanulmányok bármelyikét is üti fel az ember, valóban a legkor­szerűbb, a gazdasági integ­ráció felé mutató megoldáso­kat' találja a javaslatok kö­zött. Az egyesített kapacitás­fejlesztési terv, a nemzetkö­zi méretű géprendelési ta­nulmány, egy-egy építőanyag gyártására készült szakosítá­si javaslat — ezek mindegyi­ke az együttműködés minő­ségi változását hozza majd a nyolcvanas évekre: integ­rálódást az építőanyag-gyár­tásban. Hasonlóan a legkorszerűbb közös gazdaságfejlesztési megoldás — a közös beruhá­zás. Erre is van példa hat ország anyaggyártóinak egye­sített fejlesztési tanulmányai­ban. Nevezetesen az az­besztkitermelési együttmű­ködés. Ezt a vékony, szá­lakra bontható, foszló tűz­álló kőzetet, az azbesztet — szerte a világon keresik. Le­lőhely csak Kanadában, Dél- Afrikában és a Szovjetunió­ban létezik. Az azbeszt szerte a vilá­gon a korszerű építőipar, a könnyűszerkezetes építési mód egyik kulcsanyaga: eb­ből készül (cementtel, ho­mokkal keverve) az eternit hullámlemez, a síkpala, az etemitcső — válaszfalakhoz, tetőfedéshez, borításhoz, bur­koláshoz, lefolyók, nyomó­csövek, csatornák készítésé­hez. Hazánkban a selyp! eternitcsőgyár tavaly kezdett dolgozni; a 70 esztendős nyergesújfalui azbesztle­mezgyár rekonstrukciója pedig — 6 új, részben auto­mata gyártósor telepítése — jövőre fejeződik be. Ezzel a negyedik ötéves terv végé­re 1300 kilométer eternitcső és 22 millió négyzetméter lemezgyártó kapacitás szol­gálja majd az építőipart és a hazai könnyűszerkezetes program végrehajtását. így, a hetvenes évek elejéhez ké­pest például a palatermelés és a csőgyártás kétszeres, a lemeztermelés pedig »egy­szeres lesz 1975-ben. Megelőlegezett fizetség A KGST-tagországok mind­egyikében növekvő eternit- termeléshez az azbesztet a Szovjetunió szállítja. Nagy mennyiségről van szó, külö­nösen, ha a következő évek szükségleteit tekintjük. Ezek­kel kell a szovjet azbesztbá­nyáknak lépést tartaniuk, — no, de ez a lépéstartás közös érdek, tehát az új bányák nyitásának terheit is illik közösen vállalni. A beruhá­zások költségeit — akár késztermék-előállító, akár nyersanyag-kitermelő beru­házásról van szó — a ter­melő az árban mindig meg­fizetteti a vevővel. Itt, en­nek a fizetségnek megelőzé­séről van szó, aminek ered­ményeként hamarabb nyílik a bánya, és kezd működni mellette a feldolgozó üzem. Ezzel —, hogy több KGST- ország, velünk együtt— kö­zösen vállalja az új bánya és a feldolgozó üzem beruhá­zási költségeit, hamarabb léphetnék be az azbeszt- anyaggyártó kapacitások az érintett országokban, teljes erővel szolgálva az építő­ipart — pl. a lakásépítke­zésekben. S ebben időt nyer­ni, a korábban tervezettnél többet építeni — mert nincs anyaghiány —, valamennyi ország számára nagy nyere­ség. Gerencsér Ferenc Az Országos Vízügyi Hi­vataltól kapott tájékoztatás szerint augusztus - elejéig 247 600 hektárnyi területen öntözték meg a növényeket a nagyüzemi gazdaságokban. így 8300 hektárral nagyobb területre juttattak mestersé­ges csapadékot, mint a múlt év azonos időszakában. Az öntözés kiterjesztésénél is jelentősebb, hogy a gazdasá­gok lényegesen több vizet használtak fel, többször ön­töztek, mint az elmúlt évek­ben. Néhol — például a har- tai esőztető öntözőfürt terü­letén — már az 1800 köbmé­tert is megközelítette a víz- pót.lás hektáronként. Az üdülőknek sok gondot okozó júliusi csapadék nem országos eső volt, hanem fő­ként pásztásan hulló zápor­ként jelentkezett. Ezért rend­kívül szeszélyesen osílott meg a csapadék, s az öntö­zésre berendezett területek­nek csak kisebb részén érte ___________!_________________ e l a sokévi átlagot, a gazda­ságok túlnyomó részében az átlag alatt maradt, s jó né­hány helyen még a szokásos­nak az 50 százalékát sem ér­te el. A talaj víztartalékát, a talajvíz szintjét sem növelte a júliusi csapadék, mert rendkívül erős volt a párol­gás. Egyebek között Kapu­váron 89 milliméter csapa­dékból 64, Szolnokon 58-ból 56 milliméter párolgott el, s nem egy helyen — Szentes, Pápa, Mosonmagyaróvár stb. — a talaj víztartalékának apasztásával 2—5 millimé­terei több volt a párolgást mint a lehullott csapadék. A vízpótlás tehát továbbra is fontos teendő a Közép-Du- nántúlon Szabadbattyán, Marfonvásár, Dunaújváros, Siófok térségében, Dél-Ma- gyarországon, elsősorban Ba­ja, Rácalmás környékén, s az Alföldön Kisköre alatt, Karcag körzetében, mert ezeken a helyeken általában a szokásos júliusi csapadék­nak mindössze 40—60 száza­lékát kapták meg a földek. Az OVH adatai szerint ön­tözővízből nincs hiány, se­hol »nincs vízkorlátozás. Az egyébként szegényes júliusi csapadék a Nyírségben bőke­zűbb volt a szokásosnál, s megoldotta e vidék víztáro­zóinak utántöltését, amely­nek elmaradása esetén víz­korlátozásra került volna sor. Az öntöző főművek te­hát lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gazdaságok foly­tassák a növények, elsősor­ban a cukorrépa, a burgonya, a lucerna és egyéb takar­mányfélék öntözését. Jól hasznosíthatja még a vizet a kukorica is.. Augusztus má­sodik felében időszerűvé vá­lik a nyár végi pillangós ve­tések — lucerna, vöröshere — majd pedig az őszi veté­sek kelesztő öntözése is. (MTI) NEB-dossiié Nők a mezőgazdaságban Milyenek a nők foglalkoz-' tatásának feltételei, anyagi és szociális körülményei, szakmai képzésük lehetősé­gei, hogyan tartják‘be a nők védelmére hozott rendelke­zéseket, s milyen segítséget, támogatást kapnak munka­helyükön az egyedülálló csa­ládos és többgyermekes anyák? — Ezekre a kérdé­sekre kerestek választ hely­színi vizsgálataik során a megye 27 termelőszövetkeze­tében és két állami gazdasá­gában a népi ellenőrök. A vizsgálat során több mint hatezer np helyzetét mérték fel. ez a mezőgazdaságban dolgozó nők (13 300 fő) öt­ven százalékát jelenti. ALTALANOS GOND: A MAGAS ÉLETKOR A termelőszövetkezetek tagságának több mint a fele nő, az állami gazdaságokban ez az arány jóval alacso­nyabb, 31,3 százalék. Igen kevés a fiatalok száma, a negyvenen felüliek pedig — ide számítva a hatvanon tú- liakat is — igen sokan van­nak, ők adják a dolgozó ta­gok 68,8 százalékát. Az el­öregedés egyre erőteljesebb. S ez minden mezőgazdasági nagyüzemben általános gon­dot jelent. Gondot jelent, mert a magas életkorú nők számára rendkívül nehéz — fizikai erejükhöz mérten — megfelelő munkalehetőséget biztosítani. A tsz-eknél még az is tetézi a gondokat, hogy legtöbb helyen hiányzik a könnyeb munkát adó kiegé­szítő tevékenység, s így az idősebb korú nők szinte csak a növénytermesztésben dol­gozhatnak. Ahogy az évek szaporodnak, úgy fogy az erejük, s mind kevesebb a kereset is. Ez pedig kevesebb nyugdíjat jelent, ami a leg­kevésbé sem mondható igaz­ságosnak olyan embereknél, akik szorgalmas és becsüle­tes munkában élték le egész életüket. ^ SZAKKÉPZETTSÉG NÉLKÜL*?!) A mezőgazdasági üzemek­ben nagyon kevés az olyan nő, akinek szakképzettsége van, s a vezetők nem sokat tesznek azért, hogy a helyzet javuljon. Ez — mint a NEB vizsgálati jelentés is rögzíti — általánosítható tény. A vizsgált 27 tsz-ben a szak­munkásoknak mindössze 10,8 százaléka nő. Egyáltalán nem szükségtelen hát, hogy ebben a kérdésben újra és, újra az ostorhoz nyúljunk! Kell a szakképzettség!! Ennek hiá­nyában ki se ejthetjük a szánkon azt a két szót, hogy: fejlett mezőgazdaság. „A / szakképzettséget az életta- prsztalat helyettesíti és ezért a nődolgozók nem érzik szükségét a szakmai képzett­ség megszerzésének” — ol­vashatjuk egy helyütt a je­lentésben. Ez f helytelen szem­lélet és kényelmes álláspont. „Féllábú” álláspont. A ta­pasztalat keveset ér szak- képzettség nélkül, s ugyan­így a szakképzettség tapasz­talat híján. Pontos, minősé­gi munkát csak úgy lehet vé­gezni, ha a tapasztalatok rostié a szakképzettség is társuL De vajon elégedettek-e azok, akiknek megvan a szakképzettségük? Erről több százan kérdőíveken — és névtelenül tettek vallomást a megyei NEB-nek. A sum­mázható állapot: a szakkép­zettséggel rendelkező nőket nem foglalkoztatják a kép­zettségüknek megfelelő mun­kakörben és beosztásban. Sok helyen nincs is a kép­zettségnek megfelelő mun­kakör. Másutt a rossz mun­kahelyi körülmények riaszt­ják el szakmájuktól a nőket. A szakmai műveltség mel­lett igen nagyfokú az elma­radottság az általános mű­veltség vonalán. Csak né­hány adat ennek érzékelte­tésére: a megkérdezettek 67,2 százalékának nincs meg a nyolc általánosa sem; ki­járta a nyolc osztályt 26,2 százalék; középiskolát vég­zett 6,3 százalék. Igen ko­moly hiányosságokat kell itt pótolni. MUNKAHELY ÉS KÖZÉRZET A mezőgazdasági nagyüae- mekben arra törekednek, hogy biztosítsák a nők meg­felelő jövedelmet adó és ál­landó jellegű foglalkoztatá­sát. Különösen nagy gondos­sággal teszik ez: az egyedül­álló nők, özvegyek és család­fenntartók esetében. A kis­gyerekes anyák csökkentett munkaidőben dolgozna!:. Ki­fogásolhatók azonban a munkahelyi körülmények. Főleg a növénytermesztés te­rületén van sok baj, mert itt szociális létesítmények nincsenek, biztosíta­nak. de hiányzanak a moz­gó öltözők, mosdók és étke­zők — ilyen létesítmények létrehozása csak egy-két tsz távolabbi tervében szerepel. Még az állandó munkahelye­ken sincs 'mindenütt kiala­kítva a megfelelő szociális- létesítmény. A leminimáli- sabb dolgok is hiányzanak. Ugyancsak mostoha körül­mények között vannak az ál­lami gazdaságok növényter­mesztésben dolgozó asszo­nyai. ^ Sokat beszélünk az iparban dolgozó nők második mű­szakjának, otthoni munkájá­nak könnyítéséről. Sokkalta nehezebb sors a mezőgazda­ságban dolgozó asszonyoké. Az még csak rendjén levő, hogy az utóbbi két évben a boltok nyitvatartási ideje már aikalipazkodik a terme­lőszövetkezetekben dolgozók munkaidejéhez. De mit ér ez, ha a boltban kevés az áru, s mindig az hiányzik, ami éppen kellene. Igen sok probléma van az élelmiszer- boltok áruellátásával. A fél­kész és készétel kevés, vagy egyáltalán nem kapható. Hiánycikk a tejtermék és rendkívül gyenge a húsellá­tás. A szolgáltatások hiá­nyosságait már legjobb nem is emlegetni! SEGÍTSÉG A RÁSZORULÓKNAK A többgyermekes anyák gondjain — az anyagi lehe­tőségekhez mérten — min­denütt segítenék Rendsze­ressé vált például az a gya­korlat. hogy iskolakezdés előtt gyermekenként 300— 600 forrni segélyt adnák. Nem ritka az ingyen fuvar, építőanyag, s a nagyobb ház­táji föld juttatása. A segít­ségadás szép példáját idéz­hetjük Poroszlóról, ahol <a November 7. Tsz egy 10 gyer­mekes családnak építette fel a házát. Az állami gazdasá­gokban csomaggal, ruhautal­vánnyal, tankönyvek, írósze­rek vásárlásával, természet­beni juttatásokkal nyújta­nak támogatást a nagycsalá­dosoknak. ÜJ MUNKA­LEHETŐSÉGEK A női munkaerő fokozot­tabb foglalkoztatására sok tsz-nek. nincs határozott el­képzelése, nincsenek tervei. Ám nem mindenütt van így. Ahol komolyan törődnek ' a nők helyzetének javításával, ott megkeresik a lehetősége­ket is arra, hogy állandó munkát biztosítsanak a lá­nyoknak és asszonyoknak. Néhány példát csak erre: a boldogi Béke Tsz egyik épü­letét átadja a Kőbányai Por­celángyárnak, s így 180 nő' tudnak dolgoztatni. A szajlai Búzakalász Tsz nődolgozói 50 hektár erdőt telepítenek évente, s ez kora tavasszal és a késő őszi időszakban is jó kereseti forrás. A gyön- gyöstarjáni Győzelem Tsz exportládák készítésére, és javítására rendezkedik be, s így 20—30 asszonynak adnak áliandó mtfnkát. A lőrinci Petőfi Tsz-ben üvegház meg­építését tervezik, ahol osztó: kezdődően késő tavaszig csak nőket foglalkoztatnak. Pataky Dezső ÍBÍ@ Í93&, augusztus S» szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents