Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

Őszbe borult, szikár em­ber Magabiró Mihály, a hat­vani Lenin Termelőszövetke­zet nyugdíjasa, s egyben „háztáji agronómusa”. Nyug­díj és hivatal. Már ez is ér­dekes így együtt. Még érde­kesebb az idős parasztember nevének eredete, szokatlan volta. — Másként hívtak engem a siheder években, amikor még saját kis parcellán bir­kóztam a földdel. Közben változtattam meg. Nem ide­gen hangzása miatt, hanem kiállásomat, becsvágyamat akartam beleszorítani a ne­vembe. Fejezze ki az én tö­rekvéseimet, elszántságomat. Azt, hogy megállók a ma­gam talpán, lebírok minden­féle ellenkezést, eredjen bár a tőidből, vagy bárminő természeti csapásból... • • • Magabíró Mihály, talán éppen az egyén küszködésé­nek kilátástalanságát- felis­merve, később, elsők között, szívós és kitartó munkása lett Hatvanban a szövetke­zeti mozgalomnak. A négy gazdaság egyesülése előtt előbb hat évig a Kossuth, majd két esztendőn át az Alkotmány elnöki tisztét is betöltötte, elvégezvén köz­ben a mezőgazdasági szak­iskolát, gyarapítva kertésze­ti ismereteit, hogy bátran állhasson szembe a funkció­ból származó nehézségek­kel. Most, hogy immár a Le­nin nyugdíjasa, illetve négy­órás munkában a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos feladatok gyeplőjét tartja kezében, csökkentek ugyan a vállára nehezedő terhek, de váltak semmivé. Nagy László elnökhelyettes szavai 0prj$t például Ma&abíróMi­Jubileumra készülőben’ Talán nem kerülte el olvasóink figyel­mét, hogy a mai lapszámunk a KXIV, évfolyam 202. száma. Ha elkerülte (volna, az sem lenne nagy baj, hiszen ol­vasóink nem az évfolyam számát, hanem ki-ki a maga igényének, érdeklődési köré­nek megfelelő' írásokat figyeli és olvassa elsősorban. Mi is csak azért beszélünk a huszonnegyedik évfolyamról, mert két nap­ja tárgyalta és fogadta el a megyei párt­végrehajtóbizottság intézkedési tervünket 0 Népújság megjelenése 25. évfordulójának előkészületeire és az ünnepi programra. A XXIV. évfolyam 200-on felüli száma ugyan­is azt jelenti, hogy lapunk immár negyed évszázados jubileumához közlekedik. Ezzel a névvel a fejlécen 1949. április 2-án jelent meg először — az Igazság című politikai hetilap utódaként —, a Heves megyei Nép­újság. Kezdetben heti egy, majd heti két­szeri megjelenésben, négy oldalon, ma már szegénynek tűnő külsővel. 1959. február 1-től pedig naponta és jelenleg már heti 52 oldalon jut el az olvasóhoz az MSZMP Heves megyei Bizottságának és Heves me­gye Tanácsának napilapja, a Népújság. Lassan 25 esztendeje lesz tehát, hogy ír­juk és szerkesztjük lapunkat, hogy igyek­szünk közelébb hozni, „házhoz szállítani” a világ, az ország eseményeit, a megye po­litikáját, életét, dolgát. Szándékunk az eltelt közel negyed év­század alatt mindig az volt, hogy meggyő­ződésünkhöz és hivatásunkhoz hűen, az új­ságírás sok és szép eszközével segítsük a párt és a kormány országos, valamint he­lyi politikájának megvalósítását, hogy la­punkban visszatükröztessük azokat a mély­reható emberi, társadalmi, politikai, gazda­sági változásokat — azok eredményeivel és gondjaival együtt —, amelyek az eltelt 25 esztendőt jellemezték. Az olvasóra bízzuk annak megítélését, hogyan sikerült szándékaink valóra váltása. Eddig h> kerestük, de az előttünk levő hónapokban az ünnepi készülődés során még gyakrabban keressük a módját, hogy a baráti beszélgetéseken és a hivatalos fó­rumokon egyaránt szót válthatunk arról, mi nyerte meg olvasóink tetszését lapunk­ban, mit vár tőlünk, hogyan és miben nyújthatunk még többet. Ezt tesszük, mert eddig is élveztük olvasóink bizalmát, jó szándékú segítését; számos jó ötlet, segíteni akaró bírálat, figyelemre méltó javaslat, egyre növekvő igény volt az eltelt időben is munkánk motorja. Nem titkoljuk azt sem, hogy az ünnepi előkészületeket szeretnénk felhasználni ar­ra. is. hogy növeljük a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács lapjának olvasótá­borát, hogy így még több emberhez jut­tassuk el a párt politikáját, közös gondjaink jobbítását, a jó tájékoztatást szolgáló írá­sainkat. Ki segíthetne nekünk ebben többet, mint az, aki olvasója és így ismerője lapunknak, aki megszokta, megszerette a Népújságot, Nagy hálára kötelezne bennünket minden előfizetőnk, ha barátainak, ismerőseinek szót ejtene rólunk, lapunkról, ha segítene újabb olvasókat, újabb barátokat szerezni lapunknak. Szerényen, formalitásoktól mentesen, de az évforduló jelentőségéhez mérten, a párt vidéki sajtójának helyi ünnepéhez méltóan készülünk negyed évszázados jubileumunk­ra. Szeretnénk elérni, hogy tovább növe­kedjék lapunk színvonala, olvasóink szá­ma, hogy hatékonyabban segíthessük az or­szágos és helyi célok megvalósítását. Czándékaink valójában tehát egybees­^ nek a kommunisták, a tanácstagok és a megye egész lakosságának céljaival. Együttműködve, egymást segítve a cél el­érése sem lehet kétséges. VI. Heves megyei orvos-gyógyszerész napok Gyöngyösön Két jelentős tanácskozás színhelye lesz Gyöngyös a hét végén. Itt tartják mega VI. Heves megyei orvos- gyógyszerész napokat au­gusztus 31-én és szeptember 1-én, valamint Heves me­gyei egészségügyi szakdol­gozók szakcsoportjának a nagygyűlését. A színhely a kertészeti főiskola. Pénteken délelőtt fél tíz­kor kezdődik a plenáris ülés, amelyen dr. Szabó Fe­renc megyei főorvos üdvözli a megjelenteket, majd dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszterhelyettes mond megnyitó beszédet. A referá­tumokat dr. Csapó István igazgató-főorvos, dr. Kobul- niczky Emil osztályvezető­főorvos és dr. Mátyus Lász­ló igazgató-főorvos tartják. Az előadások négy szek­cióban hangzanak el, szek­ciónként naponta több mint húsz. Ezekre a nagy szá­mokra tekintettel, a referá­tumok időtartama húsz, az előadásoké tíz, a hozzászó­lásoké pedig két perc; _ az esetleges vetítési idővel együtt. A rendezvény helyszínén az OMKER műszerkiállítást szervez a két napra. Tab- lettázási gyakorlati bemu­tatót tart a Richter Gyógy­szertár a Szabadság tér 1. sz. alatt augusztus 31-én délután két órától. A nyitó plenáris ülésen az egészségügyi szakdolgozók is részt vesznek, majd dr. Ta­hin Tamás orvosszociológus és Koncsek Aranka, az Or­vos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének titkára tart elő­adást. A kétnapos tanácskozás résztvevői kiránduláson is­merkedhetnek meg a Mátra szépségeivel is szombat dél­után. Az első nap záróak­kordja a társasvacsora lesz, ezen lehetőséget kínálva a gyöngyösi és a mátraalji bo­rok megízlelésére is. A VI. Heves megyei or­vos-egészségügyi napok szer­vező bizottsága elnöki tisz­tét dr. Mátyus László, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház igazgató-főorvosa tölti be. Közel egymillió, hatvani háztájikból... Mielőtt a dohány a gyárba kerül hányleveleket, amelyeket az­tán a szolnoki fermentálóba továbbítanak. Az idén, sajnos még egyet­len rakományt sem küldhet­ték Szolnokra, míg tavaly ilyentájt már a második is elment. A vártnál sokkal „gyengébb” a szezon, fejlet­lenebbek a levelek. Mindösz- sze 300 mázsányi termést vettek át. s legfeljebb 3000— 3500 mázsára számíthatnak a kampány végéig, október kö­zepéig, utoljáig. Máskor hat­van-hatvanöt ember munká­jára is szükség van, most pe­dig alig harminc dolgozót — javarészt nőt — tudnak fog­lalkoztatni. Szomorkodni persze, őszük­be sem jut. Munkájuknak Bírja még Magabiró Mihály? Irálynak köszönhető, hogy az elmúlt évben is megközelí­tette az egymillió forintot az a termelési érték, ami a háztáji gazdaságokból szár­mazott, s átfutott valami­lyen formában a termelő- szövetkezet hivatali fóru­main. Elsősorban a szerző­déses állattartásról van itt szó, amihez egyre több ked­vet kapnak a közös gazda­ság tagjai. • • • Mi tulajdonképpen a „ház­táji agronómus” feladata? Legjobb, ha Mihály bácsi mondja el, akit Hegyalja úton levő családi házában látogattunk meg. — Kezdem ott, hogy igen sok fejtörést okoz már ta­vaszon a háztáji földek ki­jelölése! Száz szempár fi­gyel árgus szemekkel, hogy miként intézem a dolgokat. Mindenki a legjobb földeket szeretné elhappolni, s ez természetes. De hát aho­gyan művelődnek., intelligen­sebbé válnak az emberek, ágy csökken az ilyesféle vi­ták száma. Megértik, hogy a gyümölcsfa termése sem egyforma, egyik kéz szép, mosolygós almát szakaszt le róla, a másiknak zöldebb, férgesebb jut... Ennél je­lentősebb, fárasztóbb felada­tot jelent számomra a háztá­ji állattenyésztés. A serté­sek, hízóbikák szerződtetése, átvételé. Most éppen tart a csúcsszezon. Ma például nyolc olyan sertést adta® le az Állatforgalmi Vállalat­nak, amire nem is számítot­tam. Utolsó pillanatban szól­tak a tagtársak, hogy súly­határos a háztájiban neveit jószágjuk, s pénzt szeretné­nek látni belőlük, mégpedig minél előbb. Egyébként ezen a módon a múlt évben 450 hízott sertést adtunk le az államnak, legtöbbet egyfo­rintos felárral. Ami arra vall, hogy nemcsak a te­nyésztési kedv növekedett meg tagjainkban, hanem ér­tenek is hozzá. ® • • Az sem lényegtelen szem­pont e munkaterület vizsgál- gatásánál, hogy a közös gaz­daság miként segíti az or­szágos húsellátást javító háztáji tenyészeteket? Megtudtuk, hogy a tagok ingyen jutnak ahhoz a szal­mához, amit a kombájn után összeszednek. Ősszel ré­paszeletet biztosit nekik a szövetkezet vezetősége. Ha pedig zöld takarmányra, szé­nának valóra lenne szüksé­gük, harmadáért annyit ka­szálhatnak, amennyire igé­nyük van. ® * « — Miért mégis, hogy vi­szonylag kevés tag igényli a háztáji földterületet? Az idén például mindössze 120 —130 hektárt osztottak szét! 'Magabíró Mihály nem so­kat késlekedik a válasszal. —. Vannak, ugye, akik ko­ruk, egészségi állapotuk mi­att kwpCelaaek. megművelni a földet. De az is több tag­társunkat visszatart a ház­tájitól, hogy annak pénzbeli, avagy természetbeni megvál­tása, amit a közös gazdaság vállal magára, biztosabb pénzt jelent a családi kony­hán. Tavaly például 3800 fo­rintot, vagy ennek az Ö6z- szegnek megfelelő kukoricát juttattunk minden tagnak, aki nem kérte ki a háztáji földet. S meggondolandó ám ez, mert a kedvezőtlen idő­járás miatt több tucatnyi olyan tagunk akadt, aki ezer forintnyi termést sem taka­rított le háztáji földjéről... • • • Búcsúzóban, elválófélben megkockáztatunk még egy kérdést: Amit a Lenin Ter­melőszövetkezet „háztáji ag­ronómusa” elmondott eddig ténykedéséről, vajon belefér a napi négy órába? Felhúzza szemöldökét. — Ezt én sose néztem, so­se ellenőriztem! Megszok­tam elnökpskodésem évei­ben, hogy addig vigyen a lábam, amíg megoldatlan feladat áll előttem. S' azt hiszem, így van ezzel min­denki, aki szívvel vállal va­lamilyen munkát, s motosz­kál benne némi becsvágy is. Mert az még nagy hajtóerő! Lássák minél többen, hogy birtokában vagyok azoknak a szellemi, fizikai képessé­geknek, amelyek alkalmassá lesznek a több és jobb mun­ka elvégzésére... Moldvay Gydw Sokéves gyakorlattal válogatják az asszonyok a kiszá­rított dohányt. (Foto: Perl) lalatosságot. Mint megtud­tuk: a helyi Dózsa Tsz július 25. óta szállkja a füstölniva­lót közel 70 hektáros táolá­így is hangulata, valami egyedülálló szépsége van, s ez még a rossz szezont is fe­ledteti. Külföldet járó sirokiak.. Ebben az évben is sokan utaztak a Mátravidéki Fém­művekből jutalomként kül­földre. A KISZ-fiatalok kül­döttsége eljutott a Szovjet­unióba, az NDK-ba, Bulgá­riába, sőt közülük Farkas Tibor részt vett a berlini VIT rendezvényem is. Most újabb csoport készü­lődik útra Bulgáriába, hogy látogatást tegyen Targovisté- beo, Heves megye testvér­megyéjében. A csoportban helyet kaptak fizikai és tár­sadalmi munkások is. A bulgáriai csoporttal együtt több mint huszonötén utaztak ebben az évben kül­földre a siroki gyárból. 1973. augusztus 3&, csiitoríS® Vjabb „köteg" kerül a szárítópajtába. Ezekben a hónapokban négy telepnek-is munkát ad Heves megyében a dohány: Erdőtelken, Kaiban, Kápol­nán és Verpeléten fogadjak a híres-neves terményt. Közülük a verpelétiben — a cigarettára, szivarra, pipá­ra egyébként sohasem áhíto­zó embert is megbabonázó Virginia levelek orresiklandó illatában — beszélgettünk a napokban Karitas Lajos üzemvezetővel, s vettük ma­gunk is szemügyre a megle­hetősen sajátos, érdekes tog­Szorgos kezek fűzik a dohányleveleket. járó!, s tulajdonképpen ezzel kezdődött az idei szezon is. Zsinórra fűzik, nyolc pajtá­ban szárítják, majd minőség szerint osztályozzák a do-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents