Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-03 / 180. szám
A nyári egyetem vendégkönyve Hallgatók, Csuvasiából 4 javaslatok nyoméban Politikai kérdés iá Négyen jöttek, meghívásra, vendégként. Jöttek, hogy megismerkedjenek műemlék- védelmünk szerteágazó tevékenységével. s jöttek, hogy elmondják mindazt, amit távoli hazájukban tettek a múlt értékeinek megőrzéséért. Egyszóval: eszmecserére, tájékozódásra és tájékoztatásra. Közülük hárman még nem jártak Magyarországon. A negyedik: Vaszilij Kahovszkij, huszonkilenc évvel ezelőtt; őrnagyként, fegyverrel a kézben harcolt magyar földön, a németek ellen. Közel három évtized, nagy idő, de az emlékek sokszor nem ismerik a kronológiai távolságot; így aztán beszélgetés közben — akarva — akaratlan is sok szó esik a huszonkilenc év előtti eseményekről. — Akkor is tudtam, hogy a romok helyén új ország nő. Olyan, amelyik szebb minden korábban voltnál. A találkozás mégis meglepett; többet nyújtott a vártnál is. Az egyik előadás után beszélgettünk, természetes hát. hogy hamarosan a műemlékvédelemnél kötöttünk ki, s a csuvasíöldi eredményeket összegeztük. V. Kahovszkij a téma szakértője. Érthető is, hiszen a Csuvas Állami Uljanov Egyetem történelmi tanszékének vezető professzora, a műit avatott búvára. — Nálunk a műemlékvédelem a szó szoros értelmében közügy, s nemcsak a szakemberek gondja, ' kiváltsága. Társadalmi munkásai tö- megszeryezetbe tömörülnek. Ennek jelenleg hetvenezer tagja van, de a létszám vast gyarapszik, mert nő az érdeklődés, egyre többen szeretnének részt venni a múlt értékeinek megmentésében, felkutatásában, ápolásában. Többek között ezért tudunk jelentős eredményeket produkálni, hiszen a szakemberek segítőtársakra találnak a fiatalban, az idősben, a munkásban, a földművesben és a mérnökben egyaránt. Az ifjúság részvételéről tájékoztat Gerold Alekszejev, a Csuvas Területi Komszo- mol titkára: — A fiatalokra bármikor számíthatunk, ök azt vallják, hogy senki sincs elfelejtve. semmit sem lehet feledni. Ott vannak a régészeti feltárásoknál, ápolják a polgárháborús hősök emlékműveit, túrák- kirándulások keretében róják le kegyeletüket. Népes utánpótlás ez, s minden ifjúban elevenen hat a múlt haladó hagyományainak tisztelete. Erről beszél, ezt méltatja Gennadij Krasznov. a Csuvas Területi Pártbizottság Agitá- ciós és Propaganda Osztályának osztályvezető-helyettese is. — A história és a műemlékvédelem egyaránt nevel internacionalizmusra és hazaszeretetre. Szeretnénk ezt a kettős nevelőerőt az eddiginél is jobban kiaknázni. Anatoli) Filippov. a Csuvas Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökhelyettese más oldalról világítja meg a témát: — A mind hatékonyabb műemlékvédelemért sokat tesz a tudományos ismeret- terjesztés. Erre lehetősége van, hiszen nagy apparátus0JéflWŐi 1973. augusztus 3.» péntek sál dolgozik. Ennek bizonyítására hadd idézzek néhány adatot. Munkatársaink naponta 430 előadást tartanak szerte az országban. Négyszáz neves tudósunk vállalkozik arra. hogy népszerűsíti a legújabb eredményeket. Ti- zenkilencezer olyan lugunk van, akire bármikor számíthatunk. Ezzel a gárdával úgyszólván mindent meg lehet oldani: informálnak, népszerűsítenek a városokban, a falvakban, a rádióban, a televízióban, az újságokban. Sokat jelent ez a mű-, emlékvédelem iránti érdeklődés felkeltésében, fokozásában is. V. Kahovszkij professzor, nemcsak hallgató, hanem a nyári egyetem egyik előadója ts: a részvevőket tájékoztatja majd szűkebb hazája eredményeiről, a legújabb műemlékvédelmi elképzelésekről. A historikust azonban egy másik téma is foglalkoztatja. Könyvet ir a csuvas—magyar rokonságról, kapcsolatokról, így természetes, hogy magyarországi útját anyaggyűjtésre is felhasználja. — Évezredek során két alkalommal találkozott a ma-, gyár és a csyvas nép. Először az Ural déli részén és a mai Kazahsztán területén kerültünk össze, másodszor a Volga mentén találkoztak őseink. Erről régészeti emlékek is tanúskodnak, bizonyító erővel. Az együttélésről, a keveredésről vallanak a két nyelvben fellelhető közös szavak is. Van belőlük — szakemberek pontosan összegyűjtötték — vagy háromszáz. A atya nálunk ata, az anya annye, a gomba komba, a borjú ború. Sőt, van egy igen szavunk is. Nos. könyvemben ezeknek a találkozásoknak az emlékeit akarom összegezni, a história fényében megvilágítani. Jól haladok a munkával, remélem, egy év múlva elkészülök, s utána hamarosan megjelenik könyvem. Nemcsak a tudós érdeklődése ösztönöz, hanem a testvéri nép iránti kötelességérzet is. Örülök, hogy egri néprajz- kutatókkal találkozom, s megvilágíthatunk néhány még tisztázatlan témát. — Hárman először jöttek Magyarországra. Egerbe. Milyennek. találják a fogadtatást, a várost? Az első impressziókat Gennadij Krasznov összegzi: — Megkapott a nyílt, az igazi, a pózmentes vendég- szeretet. A város? Azt hiszem. nem lehetett volna méltóbb környezetet találni a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetemhez, hiszen az elméleti jellegű előadásokhoz Eger adja a gyakorlati illusztrációt. — Másfél hét után hazautaznak. Miként hasznosítják tapasztalataikat? — Előadásokat tartunk üzemekben, iskolákb; i, a rádióban, a televízióban, s a sajtó hasábjain is tájékoztatjuk az érdeklődőket élményeinkről, az Önök eredményeiről. Ehhez kívánkozik még Kahovszkij professzor megjegyzése: — Népeink a történelem során már kétszer találkoztak a, népvándorlás országűtján. Szeretnénk, ha ez a harmadik, ez a mostani sokkal mélyebb, tartalmasabb lenne a korábbiaknál. A testvériség hullámhosz- szán.., Pécsi István Az Abasári Községi Tanács tavaszi alakuló ülésén Fehér Gyula kapott bizalmat; az újonnan választott tanácstagok őt találták a legalkalmasabbnak az elnöki posztra. Vele beszélgettünk arról, hogy mi lesz a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések, és javaslatok sorsa? —- A megvalósítható javaslatokat. (mondanom sem kell. hogy túlnyomó részük a közösség igényét jelzik) csokorba szedtük, s megállapítottuk a fontossági sorrendet. — Melyek a legfontosabb feladatok? — A legsürgetőbb néhány híd felújítása. Nehéz ügy, hiszen elég sokba kerül, de úgy látjuk, hogy a ciklus-programban megvalósítható. Politikai kérdésnek is tartjuk, hogy minden körzetben megoldjuk a legsürgetőbb feladatokat. Sokan panaszkodnak a közvilágításra; a hálózat keresztmetszetéből adódik. hogy hamar kiégnek a körték. Márpedig sötét utcákon, ahol esetleg még járda sincs, nem a legkényelmesebb a közlekedés. Kértük az ÉMÁSZ-t, hogy biztosítson állandó szakembert a számunkra. aki rendre kicserélné az ég;ket, de ez eddig nem sikerült. A másik megoldás az lenne, ha kapna a községi villanyhálózat egy transzformátort. — Tudomásunk szerint igen sok fiatal él, és dolgozik a községben, akiknek bizonyára lakásgondjaik is vannak. Gondolt-e erre a tanács? — Természetesen. Olyannyira. hogy az úgynevezett KISZ-lakósok építése szerves része a községi programnak. Szerintem igen sokat jélent a fiatal építkezőknek, hogy a tanács ingyen biztosítja az építkezéshez a'telket. és megfelelő segítséget ad a közművesítéshez is. Az igényeket már felmértük, s ezek szerint tíz lakás építését tervezzük a közeljövőben a fiatalok számára. — A tanács anyagi lehetőségei és végesek,.. — Ezt is figyelembe vettük, amikor csoportosítottuk a javaslatok alapján született legfontosabb feladatokat. Határozat született például, melynek nyomán felmérjük, mi, mibe kerül, s a költségbe őt hozzám, meg akarom tudni, sikerült-e berendezkednie a lakásban .. . Ólja arrébb tolta az asztalán tornyosuló számlákat. — Lida, elugrom Natasához, meg kell beszélnünk a holnapi utazást a követség nyaralójába. Lida beleegyezzen bólintott, Ólja kiment a szobából. — Milyen a lakása, Jakov Vasziljevics? — kérdezte Li- gyija Alekszandrovna, a belépő Szergejtől. — Foglaljon helyet! — Elviselhető, de van egy bökkenő — válaszolta Szer- gejev. — Esténként a szomszéd szobából órákon át olyan gyermeksírás, visítás hallatszik, mintha a közeli utcák minden gyerekét ösz- szegyüjtötték volna, s éppen vetési üzem már így készíti el a következő ét' tervét. Ugyanakkor. —■ ez a jelöld gyűléseken is elhangzott — számíthatunk a lakosság közreműködésére is. A parkok és a járdák építése például nehéz feladat lenne a>: érintett lakók társadalmi munkája nélkül. Az Árpád utcában a vízvezeték lefektetése a legsürgősebb: ehhez eddig több. mint 22 ezer forint hozzájárulás gyűlt össze. Külön meg kell említenem a helyi termelőszövetkezetet, amely a Dobó utca, valamint a két orvosi rendelő vízelvezetését saját. erőből oldotta — El kell költöznie onnan ... — Majd utánanézek. Amúgy is messze esik a képviselettől. — Sikerült megismernie a várost? — Nem mondhatnám. Még nehezen tájékozódom. — Ha akarja, megmutatom magának a múzeumokat — valahogy türelmetlenül ajánlotta ezt Ligyija Alekszandrovna és zavarba jött. — Már voltam az etnográfiai, meg a szépművészeti múzeumban. De szívesen elmennék mégegyszer. — Hálás leszek — mondta Szergej szárazon. Ligyija Alekszandrovna hirtelen fémát váltott, a ■ képviselet munkájáról kezdett beszélni, de lopva többször is a férfira pillantott. Tulajdonképpen keveset tudott róla. A képviselet helyettes vezetőjének is csak annyit mondott, hogy a hadseregben szolgált, de a finn fronton olyan súlyosan megsebesült, hogy le kellett szerelnie. Volt-e családja? Milyen sebesülésen esett keresztül? Sok, hasonló kérdést szeretett volna feltenni Ligyija Alekszandrovna. De miért érdekli őt-ez az ember? Női kíváncsiság ez, semmi több? Később rajtakapta magát: számolgatja, hány nap van hátra vasárnapig, amikor a megbeszélés szerint együtt mennek el a múzeumba. Amikor az NKVD (Állambiztonsági Népbiztosság) azerbajdzsán! osztályának vezetője, Kulijev, egy napbarnított, göndör hajú, negyvenesztendős vasgyúró belépett Rum ráncé v népbizLosmeg. s más feladatokhoz fks biztosít — ígéretéhez híven —■■ szákembereket, munkagépeket. Ők vállalták magukra kő»'«, nagy gondunkat, a szeméttelep rendezését is. A választások ma eltelt néhány hónap eredménye, s a következő évek terve is bizonyíték, hogy az új abasári tanács komolyan veszi küldetését. azt a megbízatást, amelyet á választóktól kapott. Reméljük, a bizalom tartós lesz. Fontos, hiszen — a tanácselnök szavait idézve — politikai kérdés is a közérdekű feladatok megvalósítása. K. G. helyettes irodájába, az éppen az ablakból nézte a ritka jelenséget, hogy - Bakuban — novemberben — havas eső esik. — Mehtyi . Dzsafarovics? Foglaljon helyet. Éppen meg akartam vitatni egy kérdést magával. — Rumjancev egy lépést tett az íróasztala felé. — Mit szól ehhez az időjáráshoz? — Szinte valószínűtlen. — S nem gondolja, hogy hamarosan egyéb rendkívüli eseményekkel is találkozunk — méghozzá nem is az időjárással kapcsolatban?... — így van, Szergej Vla- gyimirovics, aggasztó időket élünk. Mehtyi Dzsafarovics egy ceruzával rajzolt vázlatot vett elő a mappájából és kiterítette az asztalra. — Látom, kitalálta, hogy mire vagyok kíváncsi — mosolygott Rumjancev. — Az áttekinthetőség kedvéért az ismert adatokat rávezettem erre a vázlatra. Így könnyebben eligazodunk a németek iráni kémtevékenységében. — Helyes, helyes — bólogatott Rumjancev, a vázlat fölé hajolva. — Ezek a barna vonalak, látja, mind von Ettél követhez vezetnek. Az ö „jobb keze" von Schönhausen, aki a követségi) tanácsos szerény beosztása mögé rejti tevékenységét. Ezeken az iskolákon pedig — mutatott néhány besatírozott karikára — azokat a kémeket képezik ki. akiket hozzánk szándékoznak átdobni. Az iskolák Irán vidéki városaiban működnek. {Folytatjuk^ ■ V. JEGOROV dokumentumregénye: (5.) Női kíváncsiság? A kereskedelmi képviseletet tatarozták, Szergejev ideiglenesen egy nagy, asztalokkal zsúfolt szbbában dolgozott. A könyvelésen kívül ott helyezkedett el a tervező részleg egy csoportja is. Hangosan csattogtak a számológépek karjai, egy-' máshoz koccantak a kézi számolók golyócskái. az egyik sarokból pedig két írógép fegyverropogása hallatszott. Ligyija Alekszandrovna dolgozószobájába is betettek még egy íróasztalt, beköltözött a tervezőrészleg vezetője, aki azonban kiszálláson volt. Helyén most egy szeplős, pisze orrú, huszonkét éves lányka ült: Ólja Kuzina közgazdász. Ligyija Alekszandrovna lakótársa. Ólja váratlanul abbahagyta a számolást: — Lida, érdekés férfi a te új könyvelőd. Sasorr, éles arcvonások — nekem a patríciusokat juttatja eszembe. Olyan megfontolt, mindenre figyelő, kevés beszédű . .. Ligyija Alekszandrovna felnevetett : I — Honnan ez a történelmi hasonlat? — Tegnap olvastam a Spartacust. — Akkor értem. Patrícius vagy nem — értelmes az arca. okos-szomorúak a sze ■ met. Azt hiszem nem is olyan zárkózott, mint gondolod, inkább kissé zavarban lehet ennyi új ember között. Apropó^ megkérnélek, küld nyúznák valamennyit. Később azután elcsöndesedik a ház ... — Megkérdezte a házigazdát, miért ez a zsivaj? — Természetesen. Széttár ■ ta a karját: „A kölykökel I kell fektetniEn követtem el a hibát, nem érdeklődtem meg előzetesen, hány gyerek él a lakásban.,. Szlovák filmet forgatnak Zalaegerszegen A Pozsonyi Szlovák Filmgyártó Vállalat tíz napig „vendégeskedik” a zalaegerszegi falumúzeumban. Itt készítik a. „Kurucok" pímű film néhány jelenetét. A film cselekménye 1830-ban játszódik, de kurucok nem szerepelnek benne, mert a film címe csak szimbólum. Andrej Lettrich kétszeres Állami-díjas rendező és Iván Biath operatőr a zalaegerszegi helystín után a Veszprém megyei nemesvámosi csárdánál folytatja tovább a forgatást. (MTI-foto: Koppány György felv.)
