Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-17 / 192. szám
A Minisztertanács tárgyalta... Keil az ellenőrzés! r VÉGÜL IS mondjátok tneg, hogy mi a bajotok vs- ‘ lern? — kérdezte ingerülten Blz igazgató a minisztériumi bizottság vezetőjétől. Az utóbbi hetekben ki tudja, hányadik ellenőrzés "Vonta el munkájától. Egyik nap a tanács, majd a népi ellenőrzés, azt követően a szakszervezet, az ügyészség, a minisztérium. .. S mindegyik talált valami hibát, amiről az igazgató eddig nem tudott. De azért ennyi embernek ideutaznia Pestről? Valóban, olykor sok az ellenőrzés, főként a párhuzamos ellenőrzés, ami bosszantja azokat a gazdasági vezetőket, akik az utóbbi években nagyobb önállóságot kaptak. Az egymás sarkát taposó ellenőrök miatt néhányan .úgy érzik, mintha lényegében csökkent volna a hatáskörük. Nos, az esetenkénti, vagy rendszeres ellenőrzést egyetlen vállalat sem kerülheti el. A gazdaságirányítás jelenlegi módszerei a korábbinál nagyobb hatáskört, döntési jogot biztosítanak a helyi vezetőknek, de azza a feltétellel, hogy a társadalmi célok érdekében mindenki a törvényes előírások szerint a leghatékonyabb módszerekkel köteles irányítani a reá bízott vállalatot, gyáregységet, vagy műhelyt, s erről időnként számot is kell adnia. Csakhogy ezekkel az ellenőrzésekkel olykor nincs minden rendben. A Minisztertanács legutóbbi ülésén megállapította, hogy a törvényes rendelkezések végrehajtásában tapasztalt fogyatékosságok, valamint a társadalmi tulajdon elleni cselekmények miatt az ellenőrzés hatékonyságát fokozni kell. Nem elég, ha a különböző felügyeleti szervek egymástól függetlenül teljesítik az ellenőrzési tervüket, de nem közük egymással a tapasztalataikat, hanem sokszor ugyanazokat a részleteket vizsgálják, de külön-külön nem jutnak el a problémák gyökeréig, mert a módszeres oknyomozás, az átfogó elemzés helyett kapkodnak, rögtönöznek. Ezért sok helyen nem derültek ki a valóban jelentős hibák; a mulasztókat és a károkozókat nem vonták felelősségre. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha az ellenőrző szervek összehangolnák a tervei-' két, közösén, —^szükség esetén szakértőkkel, — komplexvizsgálatokat végeznének. A KORMÁNY fontos vezetési eszköznek tekinti az ellenőrzést. Ez nemcsak minisztériumi munkamódszer, hanem minden igazgató, műhelyfőnök és brigádvezető elengedhetetlen információ gyűjtő tevékenysége. Akire embereket és értéktárgyakat bíztak, akinek nagyobb a hatásköre és sokszor kell ítélnie, döntenie, aknak nagyobb az ellenőrzési kötelessége is. Ez egyéni és kollektív feladat. Igaz, a művezetőnek csak néhány ember munkájáért, biztonságáért kell felelnie, de azt éppúgy ellenőriznie kell, mint a főmérnöknek és a könyvelőnek a saját, viszonylag nagyobb szakterületét. A vezetői apparátus minden tagjának megvan a maga elhatárolt ellenőrzési köre, de ezek belső kapcsolatáért, a komplex egészért a gazdasági egység vezetője a felelős. S mégis az üzemek egy részénél sokszor még ma sem tudják felkutatni a balesetért, a selejtért, az anyaghiányért, vagy éppen a feEzer Tagon paradicsomtermélí... ? Készül már a lecsó is a Hatvani Konzervgyárban Július utolsó napjaiban^ öt-hat vagonos szállítás mellett, rajtolt az idei paradicsomszezon a Hatvani Konzervgyárban. Most már azonban, amint egyre inkább beérik a termés, úgy növekszik a gyárba érkező nyersanyag mennyisége is. Hétfőn például 66 vagon, kedden pedig 80 vagon friss, feldolgozásra kész paradicsomot vettek át a különböző gazdaságoktól, az összes beérkezett áru pedig meghaladja a 600 vagont. Ez az idei terv tíz százaléka, tehát az elkövetkező hetekben lehet számítani az igazi felfutásra. Az üzem vezetőinek elgondolása szerint — ha fagy nem lesz! — október derekára befejeződik a szerződött gazdaságokban a paradicsomszüret, majd pedig a késztermék előállítása. Jobbára püré készül a hatvani gyárban, egy kisebb tételt, íámozatlanul, savanyúságként hoznak forgalomba, mégpedig exportra. A gyár paradicsom-készáruterve 1000 vagon körül mozog, s ennek — az igényekhez igazodva — mintegy 15 százalékát értékesítik belföldi piacon. A napokban belépett a feldolgozásra kerülő nyersanyagok közé a paprika > is. Eddig 23 vagonnyii szállítottak belőle a szerződő felek. A nyersáru nagyobb részét elő- tartósítják, zakuszka céljára, a többiből lecsó készül. Amikor az üzem vezetőivel szélgettünk a „hadihelyzet- elmondották, hogy áléban a tervezett szinten ozog mindenféle áru feldol- izása a Hatvani Konzervárban. Ez sokban Heves negyei szerződéses partne- eiknek, Hort, Heves, Csány Is Ecséd termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak kösaonhetd, amelyek szinte egymással versengve igyekeznek eleget tenni vállalt szállítási kötelezettségüknek. De a megyehatáron kívül levő gazdaságok ellen sincs most már komolyabb kifogás. Ilyenformán számítani lehet arra, hogy az üzem év végéig behozza azt a termelési kiesést, ami a borsószállításnál történt lemaradás miatt keletkezett. lesleges készletek tömegéért hibáztatható személyeket, mert hiányzanak az egyértelmű, szabatos munkaköri leírások, tisztázatlan az intézkedési és aláírási jog, nincs megfelelően elhatárolva a felelősségi kör. A felső vezetőkhöz lassan áramlik a kontroli-információ. A vezetők ritkán igénylik és elemzik a beosztottak észrevételeit, még ritkábban vitatják meg a közvetlen munkahelyen. a műhelyben, az osztályon egy-egy kollektíva munkáját. S jó néhány vezető azért lesz ideges, ha „vendégek” érkeznek, mert elmulasztotta a belső ellenőrzést, s nem tudja, mit találnak majd a felügyeleti szervek ellenőrei; Feltűnő, hogy ezek az emberek még az intézményes lehetőségeket sem használják ki, hiszen nagyon kevés vállalatnál dolgozik megfelelő képzettséggel és hatáskörrel rendelkező belső ellenőr vagy aktív felügyelő bizottság, s több szövetkezet vezetősége évek óta nem számolt be a közgyűlésnek a gazdálkodásukat átfogó ellenőrzés tapaszatalatairól. A kormány aiegutobbi ülésén meghatározta azokat az általános ellenőrzési elveket, amelyeket minden vezető munkájában érvényesíteni kell. Ám elrendelte azt is, hogy törvénysértés, vagy súlyosabb gazdasági hibák esetén miként kell soron kívül megvizsgálni a vállalatok gazdasági tevékenységét, távlati tervüket, munkaerő- gazdálkodási módszereiket, a beruházásaikat, a helyi munka és a központi célkitűzések összhangját. A soron kívüli ellenőrzésre okot adhat: az eredménycsökkenés, a veszteség, a részesedési vagy fejlesztési alap hiánya, az export-import arányok megbomlása, ha ezek bekövetkeznek, rajta kívül álló okát a vállalat nem tudja kellően, igazolni. AZ ELLENŐRZÉS SZEREPÉRŐL és módjáról szóló új kormányhatározat nem az eredmények csökkenése, vagy a fegyelem romlása miatt született, hanem a de- centralizáltabb vezetési módszereket fejleszti. Azért, hogy kevesebb legyen az ellenőrzés elmulasztása miatt félrevezetett, és későn felébredő vezető, s hatékonyabbá váljék az irányító munka. Azért, hogy többet tudjunk magunkról és egymásról. Ratkai J. István Bővül a dunaújvárosi papírgyár A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyára mintegy 4,3 milliárd forintos beruházással bővül. A tervek szerint az új gyárban évente 100 ezer tonna hullámalap- papírt, 50 ezer tonna félcellulózt és 51 ezer tonna hul- lámpapír terméket állítanak majd elő. A kivitelező 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg a csarnok- épület vas szerkezetét szerelik. (MTI-foto — Jászai Csaba felv. — KS) Szocialista brigádmozgalom Sírokban A minőségi változásokon a sor AZ UTÓBBI IDŐBEN rendszeressé váltak országszerte az üzemekben, vállalatoknál a szocialista brigád- vezetői tanácskozások. Új fórum ez a demokrácia érvényesítésére, új lehetőség egymás kölcsönös tájékoztatására, a rendszeres információcserére. Megyei példákból merítve tapasztalatot, mindjárt azt is hozzátehetjük: nem a forma kedvéért hagyják ott egy-egy délelőttre vagy egész napra a munka- padot a brigádvezetők, sok vita mellett sok javaslat születik ezeken a tanácskozásokon. Legutóbb megyénk egyik, vállalatánál, a Mátravidékt Fémműveknél rendeztek szocialista brigádvezetői értekezletet. A tanácsteremben ott volt az összes gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezető is; mindenki, aki döntéseket hozhat, felelős a vállalat további sorsáért. Őszintén, kritikusan, együtt elemezték a gondokat, a nehézségeket s vitatták meg, hogyan lehetne hatékonyabbá, eredményesebbé tenni a brigádmunkát. A TÖBB MINT háromezer dolgozót foglalkoztató vállalatnál 1100 tagja van a szocialista és az e címért küzdő brigádoknak. Minden esztendőben irányelvekben teszik közzé a javaslatokat, hol várnak nagyobb segítséget a brigádoktól, hogyan lehet valóban tartalmas vállalásokkal segíteni az üzemek munkáját. Az irányelvek mellett — a párt- és kormányhatározat alapján — részletesen kidolgozták a pontosabb értékelés rendszerét is, az erkölcsi és anyagi elismerés hatékonyabb módjait. Az üzemekben ugyanis az elmúlt években — ahogyan ezt az szb- titkár beszámolója hangsúlyozta — sok volt a formális vállalás, sokszor vettek be a pontok közé olyan feladatokat, amelyek tulajdonképpen munkaköri kötelességnek .számítottak. Nem volt egyértelmű az értékelés sem, s főleg a jutalmazás, elismerés ösztönző értéke volt sokszor vitatható. Ezekből kellett tanulni, s továbblépni a mindenképpen életrevaló, s a dolgozóknak, vállalatnak egyaránt hasznos mozgalomban. Országos kezdeményezésre, központi határozatok nyomán, de a legapróbb részletekig megvitatva minden tennivalót a munkáscsoportokkal, melyeknek tagjai közösséget vállaltak egymással, egymásért. Egyre több jó példa is bizonyítja a mozgalom eredményességét. A gyár szerszámüzemében 19 ezer normaóra A tanácsok kerületi hivatalaiban, úgyszintén a házkezelőségeken, se vége se hossza a tyúkpöröknek. Hirtelen haragú — többnyire bérházi — lakók vélt, vagy jogos sérelmük orvoslása végett gyakorta keresik fel az amúgy is túlterhelt hivatali dolgozókat. A panaszok általában apró ügyekből erednek, amelyek csak ritkán igényelnek hivatalos beavatkozást. Az esetek többségében szót érthetnének a perlekedő felek is, anélkül, hogy tengeri kígyóvá növelnék az „ügyet” és aktáit. Nem is hivatkozunk emberi megértésre; ósupán arra, hogy az együttélésnek vannak szabályai, s ezek kötelezők panaszosra és panaszokra egyaránt. A jóindulatú közeledés, az indulat nélküli szó — egyszóval két ember beszélgetése is eredményre vezethet a vitás ügyekben — ha egyik ember a másikat nem tartja eleve ellenségének. De ha nincs egyetértés, valóban egy harmadikra vár az igazságtevés. Megegyezés helyett azonban — sajnos — sokan az elintézésnek azt a másik módját választják, amely a legtöbbször nem mozdítja elő a megértést, inkább elmérgesíti a helyzetet, elindítja a házon belüli pletykát, s ki- válatja a haragszomrád magatartást. S mindez azért, Ember, kontra ember mert akit — akár vélt, akár jogos — sérelem ért, rohan a kerületi hivatalba, a házke- zelőségre, olykor a bíróságra, beadványokat szerkeszt, kilincsel, nem sajnál időt és fáradságot — nem a magáét, de főleg a másét! —, hogy elégtételt kapjon. Kap is. ha igaza van. Ha pedig kiderül, hogy nincs iga. za? Nos, így is, úgy is szerzett magának egy haragost, s a hivataloknak fölös munkát. Viszont erre féiennyi a lehetőség, ha maga próbálkozik szót érteni, mielőtt hatósági beavatkozást kér. Az ilyen jóindulatú közeledés után született hivatalos döntés esetén is lehet harag, de a panaszos — ha igaza volt! — abban a tudatban élhet, hogy legalább megpróbálta az egyezkedést. Hiszen, ha nem csip-csup ügyek indítanák el a latnat! De többségükben ilyenek. Példák serege igazolja ezt. íme néhány. Valaki feljelentett a házkezelőségen valakit azért, .mert három méterrel arrébb húzta a kukákat, hogy kocsijával behajthasson a kapun. „Beszáll a lakájomba a légy. De hát persze! Annak a másiknak lehet csak igaza, hiszen neki autója van.” Az a „másik” csakugyan figyelmetlen volt. Még akkor is, ha jól tudja, hogy a légynek nem jelent különösebb erőpróbát, hogy három méterrel tovább repüljön. Az a „másik” — még ha kocsija van is — bizonyára megértette volna, ha a „sértett” — mielőtt a feljelentéshez folyamodott — így szólt volna; kérem, ne tegye ezt, ártalmas az egészségre. Ám ez a figyelmeztetés tül egyszerű lett volna... Másik példa. Valaki pénteken kakast vásárolt a piacon, letudván vele a vasárnapi ebéd gondját. A régi bérház udvarán ketrecbe zárta. A rusnya jószág, szombat hajnalban kukorékolt. Hogy merészel kukorékolni, még ha kakas is! No, de majd ...! És megtörtént a feljelentés. És elkezdődött a kivizsgálás. Persze, ekkorra már a lábas is elfelejtette, hogy kakas főtt benne... Végül a harmadik. A szintén régi bérház udvarának hatoa végében all egy. kéri' téssel leválasztott rész Abban egy házikó. S a házikóra egy jópofa kis kutya vigyáz éjjelente. (Hogy idegenek ne közlekedjenek keresz- tül-kasul a kerten, egyik utcából át a másikba.) A pulihoz hasonló szőrmék néha elvakkantja magát. Valakit ez zavar. Valaki nem tud aludni. S persze — mert; miért ne? — feljelenti a kutya gazdáját. Csaknem egy éve tart a pereskedés... Hát szükség van erre? Igaza van annak, aki nem tűri ablaka közelében a szemétgyűjtő edényt; igaza lehet annak, akit egy évben kétszer-háromszor kakaskukorékolás ébreszt, s -3 ezt nem szerek' s «* kutyaugatás is lene! ganászt kiváltó ok. Csupán az nem igaz, hogy a dqlgok elintézésének egyedül célravezető módja a feljelentés! Annak van igaza, aki természeténél fogva, inkább a békességet kedveli, mintsem a civakodást. A torzsalkodás a rosszinrluia- túak hobbyja. Miért tételezzük fel meggyőződés nélkül, hogy az embereket csak „hatóságilag” lehet rendre inteni? M iért hiányzik az emberből az ember iránti bizalom? Csata László megtakarítását vállalták. s ennek több mint felét a termelékenység javításával. A tubusgyáregységben kétmillió Forint megtakarítását vállalták a brigádok, nagyrészt se- lejtcsökkentésből és a norma túlteljesítéséből. Fokozatosan megvalósul — éppen az említett üzemekkel az élen — a „Dolgozz hibátlanul!” munkarendszer bevezetése is alapvetően a szocialista brigádok segítségével. Ezek a példák minden bizonnyal tovább sokasodnának, ha keresnék az ösztönzés új formáit, lehetőségeit. Ha például a tubusüzemiek túlteljesítéseit nem az egész gyáregység átlagában, hanem az egyes gépsorok munkáját különválasztva,- differenciáltan. jutalmaznák. Ha az eddigieknél jobban népszerűsítenék és példaként állítanák azokat a munkásokat, akik többet vállaltak, tettek társaiknál. Ha az újítások, s az újítók, értéküknek megfelelő rangot, elismerést kapnának. Nagyon sok ilyen és hasonló javaslat hangzott el a tanácskozáson. S ezekből a kívánságokból korántsem azt a következtetést kell levonni, hogy a Fémművekben az átlagnál alacsonyabb szinten áll a szervezettség, vagy éppenséggel a versenymozgalom. Sőt; most jutottak el egy olyan színvonalra, amikor még a kisebb hibák is élesen kitűnnek a munka során, mert kialakult a termelés önmagát folytonosan korrigáló rendszere, a közösségek összhangja. Azonnal jelzik, ha valahol nincs rend, ha valahol javítani kell. Ez a rendszer olyan, mint egy jó gépezet, de egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról: emberek mozgatják s adnak neki értelmet. Fontos cél, hogy ezek az emberek jó közösségekben, eredményesen dolgozzanak, hogy képességük, alkotó erejük megfelelően kibontakozhasson. A SZOCIALISTA brigádok jól tudják szolgálni ezt a célt, ha kellő irányítás mellett, valóban élenjáró közösségekké alakulnak. Nem kell feltétlenül arra törekedni, hogy minden csoportból szocialista brigád váljék, ne legyenek többen, csak jobbak. Példájuk legyen mások számlára is cél, legyen rangja a mozgalomnak. S ez nemcsak, a Fémmüveknél, de más vál- ln latnál ss megszívlelendő tanulság (hekeli) Mmsm&k 1973- augusztus 17.» psnlek
