Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

ifjúsági régészeti tábor Sövénvházán

A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti ifjúsági építőtábort szervezett• a sövényházi Árpád-ligetben levő szeri monostor romjai feltárásának folytatására. A munkálatokat rtr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató régész irányítja. Képünkön: Csongrád megyei középiskolasok dolgoznak a feltárásoknál, (MTl-foto _ Tóth Béla)

Ä

z Androméda törzs

Színes amerikai film

Alapérzés a humanizmus, nyersanyag a tudomány, hajtóerő az eredetibbnél eredetibb ötleteket teremtő fantázia. így lehetne tömören jellemezni korunk egyre népszerűbb irodalmi irányzatát — mert az, bármennyire is tagadják egyesek fanyalogva — a sci-fit. Egyre-másra jelentkeznek nagy egyéniséget. Közéjük tartozik Michael Crichton, akit éppen Az Androméda törzs című — a mű magyar nyelven is megjelent — regénye tett világhírűvé. Könyve először elriasztja az olvasót, hiszen tu- 'damányos okfejtések, képletek tömegét tartalmazza. A viszolygás azonban hamarosan feloldódik, mert az alakok életszerűek, c valóságból metszettek, a cselekmény fordulatos, lélegzetállítóan izgalmas.

Akárcsak a filmváltozatban. Igen. mert Nelson adding személyében valódi al- kot".ársra ' U az író: jóformán mindent átmentett a regény értékeiből. Többnyire ott kurtított, ahol kellett: tömöritette, közérthetőbbé, vizuálisan érdekessé formálta a mű tudományos magvát, fordulatosabbá, dinamiku- abbá alakítva ezzel a cselekményt. Kár, hogy egy-két

szereplő vértelenebb figurává szürkült a filmvásznon. A negatívumért azonban busásan kárpótolt az a tolmácsolásbeli plusz, amellyel a forgatókönyvíró megajándékozta a nézőket.

A rendező Robert Wise ráérzett minden lehetőségre, azt nyújtva, amit az író adott, s a hozzá szellemében hű forgatókönyvíró tálalt. Crichton művének ízeit érzékeljük, színeit látjuk, gondolatvilágát kapjuk, természetesen a film formanyelvén. A négy tudós az ö figurája még akkor is, dr. Dutton halványabbra is sií rűit. Ezt azonban feledteti dr. Leavitt nagyszerűen átmentett fanyar humora. Megtalálják a műhold tartályát, felfedezik az Andromédának keresztelt gyilkos organizmust, amely az emberiséget gyors, teljes pusztulással fenyegeti. Megkezdődik az emberfeletti, a négynapos megfeszített küzdelem a Futótűz-bázison a rejtelmes lénnyel, .1 már- már végzetessé váló, sorozatos sikertelenséggel járó harc végül is az emberi értelem és akaraterő győzelmével végződik: hatástalanná teszik,

megsemmisítik az Andromé- da-organizmust. Ezt a sziszifuszi erőpróbát írta i-egénnyé

Crichton, ezt kaptuk a filmvásznon Robert Wise lé- nyegretörö, precíz rendezésében, fűszerezve kitűnő színészi alakításokkal.

Emlékezetes a dr. Stont alakító Arthur Hül teljesítménye. Dr. Hall figuráját James Olson formálta meg mértéktartó eszközökkel, Paula Kelly dr. Leavittje színészi telitalr’at volt. Elgondolkodtató, szórakoztató film lett az Androméda törzs. Ez köszönhető Richard H. Klime operatőri ügyességének s Gil Mellé hangulatteremtő zenéjének is. Az alkotógárda azt a M. Crichtont adta, aki egy csapásra a sci-fi élvonalába került. Ez a hűség a filmváltozat sikerének titka.

(pécsi)

Nyár a tv-ben

A nyári tévéműsorban nem hiányoznak majd a képernyőről a tévéjátékok sem. Közöttük különösen sok a magyar alkotás. Nagy érdeklődésre tarthat majd számot örsi Ferenc Zrínyi Miklósról írt háromrészes filmje, amely a költő Zrínyit pályája csúcsán mutatja be. Az udvar és egész Európa a győztes hadvezért ünnepli, de a veszély elmúltával megindul ellene a vad int- rikálás még a magyar urak részéről is. Zrínyi önzetlen és áldozatra kész hazaíisá- gával egyre inkább magára marad, s amikor végül a nemesség rádöbben, hogy az országot kiszolgáltatta a császári ház érdekeinek, már késő: bekövetkezik a tragé dia. A játék főbb szereplői: Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Bitskey Tibor, Bara Margit, Bánffy György, Koncz Gábor. Kétrészes politikai krimi Pintér István és Szabó László „Különös vadászat”-a. A történet egy magyar disszidensből nyugati ügynökké vált és szabo- tőr feladattal Magyarországra küldött figuráról és a magyar elhárítás harcáról szól.

Galgóczi Erzsébet „Bizonyíték nélkül” című tévéjátéka, amelyet Kabay Barna rendezett, a Tanácsköztársaság napjaiban játszódik, és azt példázza, hogyan válik egy fiatal szájhősből tudatos forradalmár. A második világháború éveibe kalauzol Jávor Ottó „Felnőttek” címmel bemutatásra kerülő két novellája. A játékban Tomanek Nándort. Szemere Verát, Körmendi Jánost, Páger Antalt, Szilágyi Tibort láthatjuk.

Ugyancsak a második világháború vége felé játszódik Salamon Pál „Állomás” című tévéjátéka.

A felszabadulás előestéjének sajátos költői látomása Déry Tibor „Alvilági játékok” című tévéjátéka, amelyet Dömölky János visz képernyőre. A közreműködők között találjuk Pártos Erzsit, Patkós Irmát. Gobbi Hildát, Pálos Zsuzsát. Csákányi Lászlót, Madaras Józsefet és másokat.

Nyaralás

Nyaral a fél, ország. Naponta Indulnak autókaravanok külföldre, hazánk legszebb fajaira. Tele vonnak az autóbuszok, a vonatok. Pihenni, nyaralni mennek az emberek.

A nyaralásra tulajdonképpen egy kicsit egész esztendőben készül az ember. Tervezget, álmodozhat, egyeztet, míg végül mégszületik a döntés: megyünk a Balatonhoz, Csehszlovákiába, Olaszországba. Nagy öröm, ha jói, sikerül a nyaralás, ha úgy érezzük: Ez igen! Ez kellemes pihenés volt. De j előfordul hogy ...

— Voltatok nyaralni?

A férj unottan bólint, a fel „ég kimegy a konyhába.

— Mi van?

— öregem, egy nagy hülyeség ez a ..nyaralás”. Csupa bosszúság, idegesség. Autótúrán voltunk egy ismerős Zsi- gulissal.

Idegesen jár-kel a szobában, sápadtabb és rosszabbul néz ki, mint bármikor.

— Elromlott a kocsi? Karamboloztatok?

Legyint. 1

— Csodát! Veszekedtünk. Először én az asszonnyal, azután velük, a Zsigulisokkal. Ha mi lonofluiz.ni akartunk, akkor ők feltétlenül látni akarták a Betléri Kastélyt, ha Krasznhorkát javasoltuk, ők meghallak a Csorba-tóért...

Mit mondhat ilyenkor az ember?

— Miért nem hagytátok ott őket?-ü- Ez nem volt' olyan egyszerű, Ugyanis közös cuccokat vittünk | praktikussági okokból. Azonkívül a mi gyermekeinkre Otthon az ő nagymamá juk vigyázott. ..

Bejö^i az asszony is. Arca fáradtnak látszik, szeme alatt illetlen szarkalábak.

— Ejz egy bolond! Tökéletesen bolond — mutat a férjére.

Később pityereg, majd sír.

— összeísmerkedett a Zsigulisokkal és ugyebár ,.ösz- szehozot^” minket, asszonyokat is. Két gyerek itt is, ott is, egyforma színű Zsiguli, közös kedvenc futballcsapat. Es kész is volt az új barátság. Már az elején látnia kellett pedig, hogy ezek makacs emberek és nem hajlandók semmilyen kompromisszumra. Mi tulajdonképpen Jugóba készültünk, lett belőle Csehszlovákia. Mondtam ennek a . . .. hogy vigyünk magunknak mindent ami keli. ne közösködjünk velük. Azt is. hogy a gyerekek menjenek le Lajosmizsére, az én szüléimhez ...

A fgrj ölbe ejtett kézzel hallgatja a szidást.

— Hagyd már abba, az ég szerelmére' Tudod nagyon jól, hogy én horgász vagyok és egyáltalán nem vagyok híve a klasszikus nyaralásnak. Nekem a magány kell! Tisza- parti füzes, zsíros kenyér, zöldpaprikával és persze, jó kapás.. . De te! Gyerünk! Minek vettük akkor a kocsit? Ez lett belőle..,.

Bizony, így van! Sajnos nem minden nyaralás pihenés. Es nekünk, akik még vakáció előtt állunk, érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni. Megéri!

Szalay Isívéd

Vakmerőség

Szovjet film

A szovjet filmművészet

szinte kifogyhatatlan a háborús . témákból, újabb és újabb alkotások születnek, olyanok, amelyek a nagy harcok egy-egy epizódjának és természetesen az abban szereplő hősöknek állítanak emléket. Ilyen feladatra vállalkozott az Ogyesszai Filmstúdió is, amikor elkészítette Vakmerőség című filmjét.

Az ukrán Vinnyicában közel 50 ezer hadifogoly titokzatos rendeltetésű bunkert épített a németeknek. Amikor e...eszült, a hadifoglyokat kivégezték. Csak ketten menekültek meg, Klimenko és társa. Hogy megfejtsék a bunker titkát, mindketten a németek bizalmába férkőztek, miközben, bár egyéni m jelszerekkel, de harcoltak is ellenük.

A film, bár nem emelkedik ki a hasonló témák sűrűjéből, mégis érdekes, sót helyenkint izgalmas alkotás. Az író Vaszilij Zemljak, és a rendező Georgij Jungvald-Hilko- vics láthatóan arra törekedett, hogy a megszállt terüle^Mmm

m*. Jtiiiisg 14,, szombat „

teken dolgozó hírszerzők jól ismert történeteit megtoldja néhány újabb részlettel. Igaz, ezek a részletek olykor már túllépik a hihetőség hatarat, de nem hiszem, hogy a közönség ezt a film hibájául róná fel. Bá nyilvánvaló, hogy a német egyenruhát viselő szovjet katona kitüntetése túlzásnak látszik, különösen akkor, ha a titokzatos bunkerben maga Hitler adja át a medáliát. De egy kalandfilmnél — mert annak szánták — ne firtassuk a részleteket, elégedjünk meg azzal, hogy az alapgondolat — a szovjet emberek ellenállása, vakmerősége — valóban hiteles. Persze az is igaz, hogy nem ártott volna a filmnek, ha hitelesnek mutatja a másik oldalt is mert a valóságban bizony cseppet sem volt átjáróház a német elhárítás.

A népes szereplőgárdából elsősorban a Klimenkót alakító Nyikola j Oljalint kellett feljegyezni. Egyéni varázsára, egyszerű, de kifejező iátéksHHisára biztosan fel lehet építeni egy filmet. Alekszandr Polinnyikov képei visszaadták a kor hangulatát. A gyorsabb tempó nyilvánvalóan növelte volna a film feszültségét.

_______ (márkusz)

V

ARGA RUDOLF:

Az élet egyszerű képlete

— Igen. Azt hiszem.. Tudod, pár éve megtaláltam az ócska ruháit. Felvettem. Hordtam. Ö akartam lenni én is.

— Ki? A nagyapád?

— Igen. Szerettem, ő is szeretett engem. Anyám is szerette őt. Engem is. Azt hittem; mindenki szeret mindenkit.

— És már nem lehetsz olyan soha többé?

— Nem hiszem. Pedig kerestem a tisztaságot. Néha a legmocskosabb helyeken is. Vakmerőnek hittem magam és kiderült, hogy csak vak vagyok. Azt mondtam, hogy inkább élek egy napig farkasként, mint ezer évig birkaként.

— De a farkasokat lelövik. Már talán nincsenek is, csak az állatkertben. Te forradalmár vagy?

— A, dehogy is ...

— A forradalmár nem fél senkitől, ugye?

— ... csak egy újabb forradalmártól, azt hiszem. Mert az új dolgok megvalósulását nem akadályozhatják korlátok, csak korlátolt emberpu.

„dód. nálam az a baj, hogy sohasem tudom, mit kellene tennem, hogy jó legyen. Amiért tegnap megdicsértek, azért holnap letolnak, ha ugyanazt teszem. Hányszor mondtam már: most minden• értek. Aztán minden összezavarodott újra. Az üzemben is, ahol dolgozom, nem tudom, miért nem szeretnek az idősebbek? Mindenben kifogást keresnek.. Miért bántanak?

— Mert látják, hogy fiatal vagy. Irigyelnek, mert te

még mindent kezdhetsz az életeddel. Valamit nagyon elrontottak. Sokan vannak, akik csak papírokkal tudjak igazolni, hogy élnek.

— Ha nekem egyszer kisbabám lesz, én újra vele élem majd a gyerekkort. Űjra felfedezem vele együtt a bokrokat, fákat, a bogarakat, mindent, hogy megérthessem öt, aki tőlem különbözik majd. Azt hiszem, ez az élet egyszerű képlete.

— Az a baj, hogy sokan félnek a valóságtól. Kikerülik Valóságutánzatot keresnek maguknak. Még álmodni sem mernek. Álmok helyett altatókkal élnek.

— Te mit kerestél a házibulin este?

— Nem tudom. Lehet, hogy téged. Sok haverom van, mégis egyedül érzem magam. Mióta kikerültem az iskolából, nincs igazi jó barátom. A rádió jelenti az emberi beszédet, a tévé az arcokat. A munkatársaim, amikor vége a melónak, rohannak haza. Mint a köd, úgy oszlik szét a tömeg a gyárkapu előtt.

— Nekem volt egy fiúm. Szakitott velem, mert teherbe estem tőle és meg akartam szülni a gyerekét. De nem akartam mindenáron, hogy feleségül vegyen. Sajnáltam a kicsit, a. szívem alatt. Neki nem adatott meg, hogy megszülessen, éljen és meghaljon. Az abortusz után még találkoztunk egyszer. Soha többé nem látom, éreztem. Pedig hogy szerettem. És most nem látom soha többé. Azóta hosz- szabbak a napok.

— Tudom, Ismerem. Én is szerettem egy lányt, de

ő lenézett. Másra vágyott. Egyszer azt mondta: fúródjék meg. Az olajszagot nem tudtam lemosni a bőrömről. Különleges grafitot használtunk hegesztésnél. Annak volt olyan kellemetlen a szaga. Pedig senki nem tisztálkodott többet, mint én.

A fiú és a lány alig vették észrb, hogy már hajnalo- dik. A sötétség hajszálfepedé- sein világosság szűrődött a földre. Mezte- lenségüket is C —

csak most érezték meg. Ruhátlanul, dideregve ültek egymás mellett.

Nem is sejtették j még, mint tiszta tükörbe, néznek egymásba. Találkoztak egymással és önmagukkal.

Távolabbról a külváros gyárkéndényei füstölögtek, mint őrtornyok. Csak most pillantották meg, világoson, a töltés alatti szeméttelepet. Mint kifulladt tűzhányók, kráterek, emelkedtek a szemétkupacok. Hallgattak.

A felkelő nap fénye megnyújtotta az árnyakat. A fiú és a lány árnyéka, mint ' két hatalmas lepke, olyan volt. A napsugarak mintha földhöz gombostűzték volna árnyékukat. Mozdulatlanul nézték egymást,

— Mi már mindig együtt maradunk, ugye? — szólalt

meg a lány.

— Igen — bólintott a fiú. Lenézett a fűre.

Lábuk előtt egy lehullott

kora őszi falevelet mozga- _ tott az enyhe szél. Olyan alakja volt. mint Magyar- ország térképének kicsiben. Rajta a finom erezet; folyók, patakok medre.

A fiú, amióta eljött otthonról, még nem volt fodrásznál. Haja, mint kéj letört madárszárny, leért egészen a váláig. Szakálla is kinőtt. Feketén simultak a selymes szőrszálak csontos alléhoz. A lány úgy tett, mintha gyűlölné a fiú szaka llát:

— Szúr. hagyjál! — mondta nevetve, ha a fiú megcsókolta az utcán, vagy a villamoson.

Egyébként jól kijöttek egymással.

í Vifjg'f