Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

I \ EpdentPCMeS és Flóri-szclet A hol most a hatvaniak kedvelt Róasa-presz- szója áll. ott működött negy­ven esztendeje Stiller Gyula cukrászata is. Csak éppen egyszerűbb volt akkor itt minden. A pelyhező állú cukrászinas, Pádár Pál ta- noncévei sem teltek olyan simán, mint azé a négy fia­talé, akiket négy évtized múltán kezére adott a sors, ho'gy utódokat neveljen be­lőlük. így nyaranta már a hajnali négy óra a fagylal- tostégely mellett találta őt. S ösztöndíj? Kereset? Csu­pán a lakodalmasházakhoz cipelt torták szerény fára- dalmi díjaként, vagy ha a báró kastélyába kopogtatott be édesség-költeményekkel. Műszerész vagy lakatos szeretett volna ő lenni, csak nem akadt mester, aki ma­gához vegye. Az erre való hajlam mindmáig ki is üt­közik belőle. Sokszor maga javítja az üzem gépeit, ott­hon rossz zárak engedel­meskednek ezermester ujjai- nak, s felszabadulás után, mikor kevés volt Itthon a mesterember, orvosok bízták rá egyszerűbb műszereik re­parálását. I dáig senki nem csaló­dott benne. Sem azok, akik barkácsolókedvét fog­ták gyeplővégre, sem Stiller mester, majd az örökébe lépő ÁFÉSZ, amely 1952- ben neki adta a kormány- pálcát hatvani cukrászatá­ban. S a bizalom szárnya­kat kötött hátára! Számuk sincs a dicsérő, kitüntető okleveleknek, amelyeket hói Békéscsabán, hol Egerben kelteztek. „Kiváló dolgozó.” 1964-ben „mestercukrász”. Ez Kedden este az önök kér­ték című kívánságműsor után ismét jelentkezik a Kicsoda— micsoda című népszerű fej­törőjáték. A kísérleti 2. mű­sorban a társadalmi előíté­letek 4. folytatásában a Cigá­nyok és magyarok című epi­zód következik. év áprilisában pedig a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tát tűzték mellére. ( Jószerint azt sem tudja . megmondani, minek is szól­nak a kitüntetések, elisme­rő papírok? A tortakölte­ményeknek? A fárádhatat- lan nevelőmunkának, amely Tusor Károly, Asztalos László, Garami Rajmund és a többiek személyében új jeleseket adott a szakmá­nak? Vagy tán a huszonöt éves párt- és szövetkezetpo­litikai tevékenységnek? De ne is szálazzunk ezekben! Fontos,,-, hogy becsülik. Ö pe­dig felesége, két gyermeke mellett örömet talál mind­ezekben. örömet? Taláín rossz a szóhasználat. Gúnyája lett a szakma és a társadalmi tett. Testére-lelkére szabott gú­nya, amit akkor sem . tud jevetni, ha pihenőre vonul­hatna. ' a mikor valami ínves különlegességről kér­dem, egyik saját kreációját emlegeti! Amit tíz esztende­je, a ferencvárosi „lábmű­vész” tündöklése idején, Fló- ri-szeletnek nevezett el. Most is forgalomban van persze ez a dióval, itallal, égetett cukorral, csokoládéval ízesí­tett sütemény. És magaszto­sul a legegyszerűbb linzer, ha Pali bácsi a gyártásba avatkozik. Pedig azt mondja: tojás, liszt, cukor, vaj az egész, amiből a műhely termékei összeállnak. Ez az alap. Ke­véske többlet, kell még, s készen a költemény. Abba az apró többletbe azonban sok minden szorul. Tudo­gitszigetről a Magyarország— Nagy-dritannia úszóversenyt. Este A Dorellik jön című szí­nes olasz bűnügyi vígjáték kerül képernyőre. mány, lelkesedés, szeretet. A fűszerszámok ismerete, a jobbért való buzgalom, s rajongás, amivel a pultra, vendégasztalra kerülő tor­tákhoz tapad. F elesége szerint a mű­hely örök foglya im­már Pádár Pál. Holott a Hunyady téren ’ kis könyv­tárral, televízióval felsze­relt kedves otthon, s néhány szívéhez nőtt szőlőtőke vár­ja mindenkor. Mehetne ko­csiján is erre-arra kirándul­ni. Futja a havonta meg­szolgált négyezer forintból. De férjuram még azt a sza­badságot sem vette ki, ami az érdemrenddel járt, s ami igazán, ráférne. Jó, csak az ízületei sajog­nak egyelőre. Ám kicsi ko- ' pásból kerekedhet komoly hiba. S jobb előrelátón ola­jozni egy-egy alkatrészt, mintsem később az egész „masinát” vinni doktor­hoz. .. 'Már azért is ezt mondom, hogy minél tovább élvezhessük Hatvanban a tortaszeletet, amelynek név­adója tán elvesztette arany­cipőjét, annak csillámpora mégis itt villog Pali bácsi jóvoltából. (moldvay) l Kicsoda - micsoda ? VIT-re utazók gálaműsora JJfit íffér a televízió a Jövő hétre? Szerdán a győri Kisfaludy Színház. művészeinek elő­adásában sugározzák felvé­telről Gerencsér Miklós Isten városa című drámáját, ame­lyet a város fennállásának 700. évfordulója tiszteletére írt a győri születésű író. Július 19-én. csütörtökön 20 órától ismét jelentkezik külpolitikai témával a Fórum. Ezúttal neves újságírók vá­laszolnak a nézők kérdéseire. Ezt a Jumális című népzenei műsor követi. Július 20-án, pénteken ke­rül sor a berlini VIT-re ki­utazó magyar kulturális de­legáció gálaműsorára. Ripor­terek Antal Imre, Kudlik Júlia, Feledi Páter. A műsor­ban többek között közremű­ködik a Pécsi Balett, a Rajkó­zenekar, a Locomotfv G.T. együttes, valamint a KISZ Központi Művészegyüttesé­nek tánckara. Ezután Maja­kovszkij születésének 80. év­fordulója alkalmából mutat-v , ják be a Gőzfürdő című sza­tírát. Július 21-én, szombaton ri­portfilmet láthatunk egy me­zőkövesdi teherautó-sofőr hét­köznapi életéről, munkájá­ról. 18 órától a Margitsziget­ről közvetíük a Magyaror­szág—Nflgy-Britanrtia úszó- versenyt. F.ste ismét ielentk;-/ zik a Televízió Kabarészín­háza, ezt pedig' a Kozincev- sorozatban a Hamlet című film követi. Július 22-én, vasárnap dél­után ismét kapcsolják a Mar­Í S ifH á-rj * / 1973. július 12., csütörtök Betévedtem egy érettségi bankettre, ahol tulajdonkép­pen semmi keresnivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni, mert ahol szem­betalálkoztam fiatalságom­mal, ott földbe gyökerezik a lábam. Ajkam füttyre csü- esörödik. s amíg a lányok és a fiúk őrült zene üte­mére ritmikusan rángatják szépen fejlett végtagjaikat, én csöndben fütyülöm: „If­júság. jöjj vissza egy szó­ra! ..." A zene és a fütty így együtt • disszonens, mint ahogy cn is disszonens, majdhogynem groteszk va­gyok itt. harminc fiatal fiú és lány közön, de bánom is en. Az én ' itság is mindig <*)»•«• : -k a i nőttek, mert kém - :. zetiik volt, h-\;y ez » kül­detésük a földön, rno.t cn is küldetést tc-ljesitek. Tudom, hogy gondolatom is hazug, hiszen lopni jöttem ide, han­gulatot lopni, ifjúságot, ön- íeiedtséget, naivitást, s tisz­ta gyermeki boldogságot. Engem is az alkalom szült tolvajjá. Betévedtem, meg­szimatoltam a gazdag zsák­mány lehetőségét, ittmarad­tam. . Ismerősöm a székre rán­gat. hagyom magam — ó, romlott álszent, felnőttek —, és meg csak akkor sem sza­kad le a plafon, amikor ki­jelentem, hogy csak néhány percre, hiszen még dolgoz­nom kell, néhány esti hír leadása... A hangulat fölöttébb kel­lemes. az ijreg szivarozó ta •i. ,iv.'.v>rr!pzi tőlem- te •z-y , fiam? H. it i-n elém ugrik egy álmos tekintetű, fekete, tizenöt evés fiú, akit reggel fél öt­kor az ágyban édesanyja Népi ellenőrök közérzete A véletlen folytán jelen voltam egyszer egy nagyon váratlan elLenőaíésen. A pénztárt nézték nreg. Percek múlva kiderült, minden a lehető legnagyobb rendben Nem maradt el a dicséret sem: „Gratulálunk, fillérré egyezik!” Mégis, a pénztáros egész idő alatt idegesen remegett. Hiába nyugtatgatták közben, nem tudott uralkodni magán. A pénztáros feszült idegálla­potán senki sem ütközik meg. Ezt természetesnek tartja mindenki. Az ellenőrzés — ellenőrzés. De ki kérdezte már meg az ellenőrtől: hogyan érzi ma­gát a vizsgálat idején? • • • ötven személy véleménye már nem csekélység. Ennyit kérdeztek meg a gyöngyösi járásban. Azokat, akik a né­pi ellenőrzési munkában részt vesznek. Mellesleg: néhányan a kérdésekre nem adtak vá­laszt. Tartózkodásukat lehet talán állásfoglalásnak tekin­teni? A sanda kérdés nem alap­talan. Ugyanis nagyon furcsa dolgok kerültek napfényre. Ilyenek. A népi ellenőrzéssel kap­csolatos, nem Í6 csekély és nem is jelentéktelen társa­dalmi munkájáért még eddig soha, senkitől semmiféle di­cséretet, elismerést nem kap­tak közülük harmincán. Még egy árva jó szót sem. Akárha nem is lennének, akárha nem is számítana, amit csinálnak. De az ellenkezője is meg­történt már. Tizenegyen a nyilvánosság előtt részesültek dicséretben. Az ellentéteknek ez a fur­csa szélsősége bizonyít vala­mit. Ahol a helyi vezetők fi­gyelmét nem kerüli el a tár­sadalmi munka, ott az elis­merés sem fehér holló. Igaz, akad szépséghibája is az előbbi summázásnak, mert a megkérdezett ötven személy jó része maga is vezető be­osztásban dolgozik a saját cé­génél. ök pedig már így ket­költöget. A fiú könyörög, hogy még csak öt percig tessék hagyni, anyukám. T^- len reggel ötkor hideg a vas, odaragad a gyermek keze. Nézem a kezem, amely a poharat fogja. — Nem, nem nálatok végeztem, kedves bátyám. Pampuk úr keze alatt vé­geztem. — Magániskolában? — Igen. Nagyon jó szak­ember volt. A tanár újra tölt és azt mondja: — nem baj az, fi­am. — Odajön hozzánk egy szőke fiú, karján . egy csi­nos, barna lány. A fiú szi­vart vesz elő, szájába dugja és a tanár űrtől kér tüzet, osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az öreg meghök- ken egy kissé, de elérti a tréfát, tüzet ad. Nevetünk. A lány pezsgőt önt a poha­rakba, a tanár javasolja, igyanak brúdert, -t- Szer­vusztok — mondja. A lány: Csókolom, Laci bácsi. A fiú: Isten éltesse, tanár úr. Győ­zött a tápár lelki antibioti­kuma. A fiú egy kissé pity ókás. Kedvesen csibészkedik, szel­lemesen csipked. Elmennek táncolni. Tangó, egészen fel- nöttesen, tiszta erotikával járják. Semmi rángatózás. semmi őrült extázis. Testük lágyan simul, szemük szépen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú suttog, minden lány pirul. A tanár úr énekel. A szeme gyanú­sán fénylik. Eres keze az ab roszon veri a taktust., Ismét halkan fütyülök. Az n srác, nz előbb azt mond­ta nekem, hogy ő is olyan menő fej szeretne lenni, mint az újságírók ... „Ne tedd, fiam” — akt­iam neki válaszolni, cie tős kötődésűek: Vezetők is, el­lenőrök is így is, úgy is érde­keltek, ezt is, azt is ismer­niük kellene. • • • Mi a véleményük a saját népi ellenőri tevékenységük­ről? Erre a kérdésre is kü­lönböző válaszok érkeztek. Olyan is, hogy nem tartja teljesen kielégítőnek ezt a tevékenységet, mert „sok a formai elem a vizsgálatok­ban”. Mindjárt ehhez csatla­kozik egy másik megjegyzés: „feltáró jellegű vizsgálatokat kell végezni, nem statisztikai felméréseket”. Abban többen megegyez­tek, hogy a munkahelyi ve­zetőket a népi ellenőrök te­vékenységéről az eddigieknél jobbap kellene tájékoztatni: hadd tudják, milyen jelentős az, amit a vállalat dolgozó­ja tesz eb ben a minőségében. Mert ezt nem látják világo­san a gazdasági vezetők. Ebből származik a helyen­kénti vonakodás is. Minek megy már megint az egyik vagy a másik szakember né­pi ellenőri vizsgálatot tarta­ni? Maradjon a helyén, vé­gezze ott a munkáját, van neki elég helyben is. Ez a fajta magatartás csak abból fakadhat, hogy az illető nem látja át a különböző vizsgálatok idegőrlő nehézsé­geit. Még egy kesernyés kijelen­tés illik ide: „a végzett tár­sadalmi munka miatt értek már csalódások a munkahe­lyemen, de ezt is elviselem a cél érdekében”. Túlzottan „vonalas” kije­lentés ez? Csakugyan szokat­lan az ilyesfajta fogalmazás ma, de miért volna okunk kétségbe vonni őszinteségét? • • • Az ellentétek összevetésé­ből lehet kihámozni az iga­zat. Miért ne lenne pozitív pél­da is? A Mátraalji Szénbá­eszembe jutott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, amikor lopni jöttem és már nincs kedvem levetni, csak néha az öreg tanár előtt. Ezért cs^ak bólogattam, hogy újságírás nélkül nem is ér semmit az élet. Francia konyakot iszom, a kislánytól imént kapott Chesterfildet szívom, kelle­mes, ópiumos illata van ... 1942. nyarán Rosita Sera- no dél-amerikai éhekesnő a Margitszigeten minden este elénekelte a szabadtéri szín­pad közönségének az Ama- polát és a Csiribiribint. Mi két pengőért statisztáltunk és szünetben rohantunk Ro- sitát bámulni. Valószínű, én szerettejn jobban, mert rű- zsos végű cigarettáját min­dig a számba nyomta, há jelenése következett. Aztán visszajött és nézte a sze­münket. a mesebeli tükröt, amelyben ő a világ leg­szebbje volt Az énekesnő finom boká­ján is ujjnyi | vastag arany­láncot hordott. Mindene tompabarna ragyogás volt. Csak szeme, foga és ruhája fejhérje vakított a nyári éj­szakában. Nekünk külön is fellépett, a színpad háta mö­gött vele dúdoltunk. éne­keltünk mi is. Énekesek, hí­resek. harmincéveseit szeret­tünk volna ienni. ö pedig — ma már tudom — fiatal, ártatlan, naiv, szerelmes, ti­zennyolc éves. A lány ,szódát iszik, a fiú konyakot. Megszűntünk szá­mukra létezni. Nyakig ül­nek a pillanat pezsgőfürdő­jében. A fiú álmából beszél, úgv, mintha máris a va­lóság lenne. Tejeiről, ame­lyekkel természetesen a vi­lágot fogja megváltani. A lány hisz neki, A hit iívdu­nyák pártszervezete ügyi arra, hogy a társadalmi mun kában lehetőleg egyenlő ará nyok alakuljanak ki. A gaz dasági vezetőkkel egyetértés ben adnak tehát megbízatás a népi ellenőri tevékenység ben való részvételre az era megfelelő személyeknek, t legtöbb helyen pártmunká­nak tekintik ezt a tevékeny­séget, ezzel is hangsúlyozvi a fontosságát. A szénbányáknál a jutal­mazásoknál is figyelembe ve­szik a népi ellenőri munkát. A siker itt is siker. Ha va­lamelyik vizsgálat eléri a célját, tehát a nyomán hasz­nos elhatározások születnek, helyes intézkedések látnak napvilágot, akkor az ellenőr­zésben részt vett személyek elégedetten állapítják meg, érdemes volt fáradozniuk. A szerzett tapasztalataikat gyorsan közreadják saját munkahelyükön is, mintegy a hibák megelőzésére. Mert tanulni mindig ám mindenből lehet. • • • Nem fenékig tejfel, de miért is lenne az. A népi el­lenőrök tudják, mi a tenni­valójuk, azt sem fogják teá tragikusan, ha nem mindenki látja ezt így és helyesen. Az összkép pozitív: a több­ségük közérzete jó, mert ér­tékelik tevékenységüket, ott­hon is, a saját munkahelyü­kön. És miután népi ellen­őrök, eleve derűlátóak, hisz­nek abban, hogy a tegnapi és mai szürke foltok elhai- ványodnak a közéletünkben is, a gazdasági,' szervezési munkában is, és »egyre több lesz a jó, egyre több az elégedettséget adó, eredmé­nyes munka. Ha nem hinnének abban, amit csinálnak, nem is csi­nálnak. Ilyen fából faragták őket. G. Molnár Ferenc kációs hatása csodálatos. Már a légvárakat is elhagy­ta a fiú, és ő kötél nélkül lép ki a sztratoszférába, ott ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt. A dobos szólózik. Béla, a pincér, beúszik a füstös sztratoszférába. Ezüst tál­cás csápjaival lesi, kémleli a vágyakat. Asztalunknál megáll egy sovány, törékeny asszonyka. Szegény kis ázott veréb, honnét a csodából kerül ide. A lány tisztelettudóan kö­szön, az asztal alatt meglö­ki a fiú térdét. Az feltekint, elsápad, elvörösödik. — Anya, hogy kerültél te ide? — kérdezi a fiú és lát­szik, fölöttébb szégyellj a jelenetet. Az asszony hóna alól as asztalra teszi az újságpapj- ros csomagot. Kibontja és* fiú felé nyújtja a könnyű kis pulóvert. — Ferikém, nagyon ía­melegedtéll Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod, édes­kém, te könnyen meghűlsz_ — mutatóujját a szájához érinti és a leheletfinom po- szit fia felé küldi. A fiú szégyenében dü­höng. Anyja szétpukkasztot­ta szappanbuborék álmait, az anyai gondoskodás meg­ölte a hőst, gyermekké fo­kozta őt, akinek a szivartól köhögnie, a nőtől félnie, az italtól tartózkodnia kelL Szájíze keserű. Megsemmi- sülten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi nap­sugárban a szántóföldeken a hó. Kimegyek. Friss az éjsza­ka. Jó lenne egy könnyű kié lélekmelegítő pulóver. A por­tás tisztelettudóan vigyorog, és azt mondja: Jó éjszakát kívánok. /

Next

/
Thumbnails
Contents