Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

A népművelők, s?ak- Kőr- és müvészett-csopori- vezetők továbbképzésének fő idénye a nyár — tájékoztat Rá duly Margit, a Megye; Művelődési Központ előadó­ja. — Azt ajánlom, hogy a bábjátékosok és a néptán- cosok tanfolyamát látogas­sák meg. Mindkettőnek hi­ánypótló jellege van. A báb- szakkörvezetők részére négy év óta nem indult tovább­képzés A Harlekin együttes országos hírnevével ellentét­ben, a megyei színvonallal egyáltalán nincs miért dicse­kednünk. Hasonló a nép­tánc helyzete is: elég (sok csoportjuk van az iskolák­nak és a művelődési házak­nak, de kévés az igazán jól képzett oktató. A mostani tanfolyamok résztvevőinek lelkesedése azt ígéri, hogy kimozdulhat a holtpontról a két művészeti ág ügye. — Sün papa, rejtőzzön a házba. Sün mama, induljon. Nyuszi, hegyezd a /tiled.' — Ezeket a vezényszava­kat Pilisy Elememé, a Har­lekin együttes vezetője, a tanfolyam szakmai irányító­ja kiáltja a paraván mögé, ahol a sün és a nyűi ver­senyfutásáról szóló Grimm- mese bábváltozatát próbál­ják. — Tizenheten érkeztek er­re az egyhetes, bentlakásos továbbképzésre a megye leg­különbözőbb helységeiből — mutat körbe Pilisyné a szí­nes papírból, kelméből, fá­ból készült mesefigurákkal alaposan „fölfegyverzett” társágon. — Többségük ál­talános iskolai pedagógus, de művelődési házak elő­adói, gyermekkönyvtárosok is vannak közöttük. Ami ösz- szekapcsolja őket: a báb ját­szás szeretete, pedagógiai, lélektani, esztétikai és ma­nuális készségfejlesztő hatá­sának felismerése. Béres Vincéné a verpeléti úttörők bábszakkörét irá­nyítja : — Értékes ismereteket vi­szünk haza innen. Pilisy Ele­memén kívül Hollós Ró- bertné és Hives László, n Népművelési Intézet munka társai és Szepesi György, egri zeneiskola igazgatója tartottak kitűnő előadásoka a bábművészet dramaturgiá járói, szcenikai szabályairól a zene és a bábmozgaüe összhangjáról. Komáromi Béláné hatvan: gyermekkönyvtáros a gya korlati Cogalkozásokal dicsé­ri; — A tanfolyamzáró elő adasra három bábjelenette! készültünk föl, mindegyik másfajta játéktechnikára ta: nitott meg bennünket. A sík-, a bot- és a kesztyűt bábok egyaránt szerephez jutottak. A figurákat ml magunk készítettük el, és valósággal elámultunk rajta, hogy néhány színes rongy- darab, egy-két gomb es Sünök és mozgatóik; Rektori Józsefné Mezötárkányból, Kuliisi Pálné Füzesabonyból, Kiffer Istvánná Tiszanánáról. Kovács Teréz párt választ. (Foto: Puskás Anikó) ügyesen összeszegezett léc segítségével milyen játékos ötleteket lehet megvalósíta­ni. A karcsú lány körül kar­csú lányok koszorúja. Ko­vács Teréz, mint valami népballada kerek tavából kiemelkedő fekete liliom, hajlékonyán kiemelkedik a kör közepén, párt választ, kacéran lebeg a zongora dal­lamára, — Ez a palóc leánytánc, Györgyfalvay Katalin ko­reográfiája — magyarázza Zemniczki Irén, a táncta­nárjelöltek tánctanára. (Ér­dekes, hogy ő maga soha nem volt aktív táncos, ma­gyar-történelem szakos pe­dagógus, de már nyolc esz­tendeje vezet néptánccsopor­tot, jelenleg a gyöngyöstar- jáni általános iskolában és a gyöngyösi úttörőházban.) A néptáncos tanfolyam voltaképp egy hároméves képzés kezdete. Huszonnyol­cán vállalkoztak rá Heves­ből, s ha három év múltán be tudják mutatni az előírt huszonegy táncot, számot adnak koreográfiái, zenei és folklorisztikai tudásukról, „C-kategóriás” táncoktatói minősítést kapnak. — Meglehetősen vegyes a társaság összetétele — jel­lemzi tanítványait Zemnicz­ki Irén. — Az imént látott Kovács Teréz évekig a Vidróczki együttes egyik erőssége, majd a boldogi néptáncszakkör vezetője volt. Katai Ildikó igen szép sike­reket ért már el az egri ta­nárképző főiskola fiataljai­val. A többség gyakorlott táncos, de kezdő csoportve­zető. Bízom bénne, megta­nulják a tanctudás átadását is, mert kivétel nélkül mind­egyikük lábában ott rejlik a tánchoz elengedhetetlen ref­lex és mindegyiküknek szen­vedélye a tánc. (ász) A továbbtanulás segítésére: Iskolai tanfolyamok a munkás-paraszt általános iskolás diákoknak A HÁTRÁNYOS helyzetű munkás—paraszt fiatalok kö­zépiskolai továbbtanulását segítő utasítást adott- ki a művelődésügyi miniszter. Eszerint az általános iskolák előkészítő tanfolyamokat szervezhetnek magyar nyelv- és irodalomból, orosz nyelv­ből és számtan-mértanból. A tanfolyamok akkor szer­vezhetők. ha tíz, vagy több olyan nyolcadik osztályos jelentkezik, aki alkalmas középfokú oktatási intéz­ményben való továbbtanu­lásra. Egy tanfolyamon több általános iskolából is részt vehetnek a tanulók. Az uta­sítás értelmében: a tanfo­lyamokat lehetőleg novem­ber elseje és május 20. kö­zött kell működtetni. A foglalkozásokat a ma­gyar nyelv és irodalom, az orosz nyelv és a számtan- mértan általános iskolai tan­anyagából, a 'Művelődésügyi Minisztérium által megadott program, útmutató, illetve példatár alapján tartják. El­sősorban az a cél, hogy az ismereteket megszilárdítsák, és kialakítsák a' diákok na­gyobb áttekintő képességét, gyakorolják a feladatmegol­dásokat. Üj tananyagot taní­tani . és megkövetelni nem szabad. Hogy a diákok tu­dását azonos szintre emel­jék, a tanulók továbbtanu­lási szándékainak figyelem- bevételével az oktatok el­térhetnek a programtól, an­nak lényegét megtartva vál­toztathatnak rajta. A tanfolyamok egytantár- gyasak; A diákok legfeljebb két tantárgy tanfolyamán vehetnek részt. Egy-egy kur­zus összóraszáma harminc óra, hetenként általában két óra. A tanulók előrehaladá­sának ellenőrzésére kétha- vonként dolgozatot kell írat­ni. Ezeket kijavítják, és az értékelő megjegyzésekkel együtt visszaadják a diákok­nak. A tanulóknak csak szor­galmi munkaként adhatnak házi feladatokat. AZ IGAZGATOK és a szaktanárok már az általá­nos iskola hetedik osztályá­ban kiválasztják azokat a munkás-paraszt gyerekeket, akik alkalmasak a ikülönbö- ző középfokú oktatási intéz­ményekben való továbbta­nulásra. Esetenként meg is győzik őket, szüleiket is to­vábbtanulásuk egyéni és társadalmi fdntosságáról. A fiziKai dolgozóknak azokat a gyermekeit, akiket nem szakos pedagógusok oktat­ták, de alkalmasak közép­fokú oktatási intézmények­ben a továbbtanulásra: a jövőben előnyben keli ré­szesíteni a felvételnél. A tanfolyamokra történő jelentkezés feltételeiről az igazgatók a tanév elején a nyolcadik osztályosok szülő­értekezletén adnak tájékoz­tatást. A tanfolyamokra csu­pán, a fizikai dolgozók gyer­mekei vehetők fel. A részt­vevő diákok foglalkoztatása díjtalan: a tanfolyamok ok­tatóinak és a tanulóknak a Művelődésügyi Minisztérium költségtérítés nélkül bizto­sítja a szükséges jegyzete­ket, amelyeket az iskolai könyvtár tulajdonaként kell kezelni. A miniszteri utasítás ugyanakkor felhívja a fi­gyelmet: a művelődésügyi osztályok győzzék meg az üzemek, vállalatok, szövet­kezetek, társadalmi és tö­megszervezetek vezetőit a tanfolyamok fontosságáról. Kezdeményezzék, hogy anya­gi eszközeikkel is segítsék a szorgalmi időn kívül — is­kolai szünetekben — . műkö­dő különböző bentlakásos tantárgyi tanfolyamokat és a nyári táborokat is. ­A 35 UTASÍTÁS hatályba lépett. (MTI) ^^AA^A^^A^A^^^AAA^^VM'>^A/V^AAAőAAA^^A^AAAA^^^^^^VV^AA^^AA^^^^^AAAAAA/W^AA/^AA^^A^^^^^WvA/^A^^^^Ő^ A,'A•'„^VWWWVV'AAAAA,Vv^AzVWWWv^A^^AAAA/WV^^^VVWV^/^» LODONGIN TUDEV«: Nesztelenül nyílt az ajtó, és egy magas fehér köpenyes fiatalember lépett a kórterembe. Jobb válláról vadonatúj FED fényképezőgép ló­gott, a balon kis táskamagnetofon himbálózott. Odaült az ágyhoz, amelyen a fehér szakállas, erős mellkasú öregember feküdt. Az öreg nehézkesen felült, gyanakodva rá­pislogott a surrogó magnóra, és az ágy szélébe fogózva halkan beszélni kezdett. — Amikor annyi idős voltam, mint most te, elmentem Szühebátor népfölkelő seregébe. Fiatal, heves legény voltam akkoriban. Egy na­pon hívatott a főparancsnok: „Ne­héz feladatot szeretnék rád bízni. Lehet, hogy nem térsz vissza. Éle­ted árán is vállalod?' — kérdezte. „Vállalom”. „Jól van — szólt Szü­hebátor. — A népért áldozott élet az igazi öröklét. És az az egyetlen igaz halál, ha ősi nemzetünk fennmara­dásáért. ontjuk vérünket.” Elindultam Urgáoa.1 amit akkor, tudod, a gerv - -k; tartpttck meg­szállva. A ’Síink levele1 kel’ott átadnom r> város műkö­dő elvtársainknák. Veszélvfes volt az út: nappal rejtj/.ködtem. éjszaka mentem. Visszafelé azonban minden óvatosságom ellenére egy ellenséges járőr karjaiba futottam. Elfogtak és kínvallatásnak vetettek alá. •Fiatal n■ -r v .eve. , 2Az országot megszállva tartó kí­nai militaristák név«. Meztelen testemet 'vízben áztatott marhabőrbe csavarták és nyakig bevarrtak. Az izmaim akkoriban még olyanok voltak, mint a vas: tüdőmet levegővel jól teleszí­va, minden erőmet megfeszítve a bőr iszonyú szorításán enyhítettem. Ellenségeim azt gondolták, hogy ilyen kínos helyzetben majd valla­ni fogok. Makacs düh fogott el. „A ti istenetek nem parancsol nekem!” — mondtam. ..No majd meglátjuk!” — fenyegetőztek. Testem egészen elernyedt az erőlködéstől, de a bőr szorítása valamit csökkent. Alko­nyaikor azonban erősödni kezdett a hideg, és a vizes bőr csontke­ményre fagyott. El tudod képzelni, mit jelent egy erős férfinak maga- tehetetlenül bőrbe varrva feküdni? Mi dolog, hogy bepelenkázzák az embert, mint egy csecsemőt?! A fagy ereje egyre nőtt. Ahogy a bőr fagyott, hányásra Ingerlő sza­ga csökkent egy kicsit, de úgy szo­rított. mint a fogó, már alig kap­tam levegőt. Estefelé szédülni kezd­tem, zúgott a fejem. „Ügy halok meg hogy még nem csináltam, nem ' ittam semmit” — cikázott át raj- ■>m' a gondolat és a hajam az ég- ’ek állt a félelemtől. A bőr recse- gett-nnogott fagyás közben, és ége­tő fájdalommal marta a testemet ahogy összehúzódva erősödött a szo­rítása. Felfordult a gyomrom, kigű- vadt a szemem, levegő után kap­kodtam. Les- z’ é's A '- iii azt g • t'j.'i • : elszökn . ,iát. . n .siettek tömlői: vetni, hanem az órház mögötti ud­varra dobtak. Aludt minden élőlény, csak a kutyák vonítottak győzel­mesen. Tudtam, hogy ha így ma­radok mozdulatlanul fekve, nem érem meg a reggelt. Lázasan ku­tattam agyamban a menekülés mód­ját. „Bőrbe varrva nemhogy el­szökni, de még moccanni se tudok — töprengtem. — Mitévő legyek?” Azt eszeltem ki, hogy megpróbá­lok az oldalamra fordulva gurulni. Csakhogy ez nehezebbnek bizonyult, mint hittem. A kéz segítsége nélkül gurulni nem is olyan egyszerű do­log. Néhány fordulat után újból el­fogott a szédülés, rámjött a hányás. Pihentem egy kicsit, hogy össze­szedjem magam. Elgémberedett tes­tem felmelegedett, lassanként hoz­zászoktam a forgáshoz, és kisvártat­va már szakadt rólam a verejték, ahogy vonszoltam magam. Fogai­mat összeszorítva kigördültem az utcára. Körös-körül nem volt egy lélek se. Csak egy-két kóbor kutyá­val találkoztam, azok is messze el­kerültek. Aztán egy dögevő kutya- falka kellős közepébe gördültem. Morogva jártak körül, bele-belekap- tak a bőrbe, noha vörös pofájukon látszott valami félelem. „Mozdulat­lanul kell feküdnöm” — gondoltam, és amikor eszembe jutott ' a halál, kivert a hideg veríték. Megpróbál­tam tovább gurulni, de a helyzetem csak rosszabbodott: a kutyák sza­kadatlanul ugattak, mire máshonnan újabb kóbor ebek jöttek, úgyhogy a vérszomjas falka egyre nőtt. Az egyik vörös dög a varrásnál a bőr­be mélyesztette a fogait, és dühö­sen hurrogva kiszakított egy dara­bot Fedetlen combomat égette for­ró leheletük. ahogy csaholtak Va­lamelyikük belémmart. Meg kapá­lózni se tudtam. Vigyázva, hogy a lyukon át ismét meg ne harapja­nak újból gurulni kezdtem, mire a felborzolt szőrű őrjöngő kutyák visszahőköltek, de aztán megint tá­madtak. „Mit tegyek, hogy ne a ku­tyák torkában leljem halálomat” — gondoltam Ékkor reccsenés hallat­ott és a k rabn belé!- 'tott a latom; m a ’.'államat harap- . ,,; meg Karúmból' csüngött a me­leg vér. Ugyanakkor a kezemen va­lami hideget is éreztem; megmozdí­tottam, högy megnézzem, hát lá­tom, a bőr varrata felszakadt. Ki­szabadítottam a kezem, és a földön kotorászva egy nagy követ találtam; Ahogy elhajítottam, az egyik kutya vinnyogva nyüszített. Jobb kezem­mel új kő után tapogi.i jziam, es na­gyot kigltva újból 'közibük vágtam. Noha sikerült támadó kedvüket eg" kissé lehűtenem, egy pár dög azért nem tágított mellőlem. Próbálóim a másik kezemet is kiszabadítani, de nem tudtam. Miközben hango­san átkozódtam, átharapött izmom­ból dőlt a vér. és már-már elvesz­tettem az eszméletemet. Váratlanul lódobogásra lettem figyelmes. „Jó­tevőm, ments meg!” — kiáltottam. A lovas meghallotta és elindult fe­lém. Ő mentett meg a biztos halál­tól... Harcoltam Északon is, amikor bevettük Kjahtát. Megsebesültem, de akkor sem pihentem: sebemet sárga dohánylevéllel kötöztem be és máris a nyugati határra indul­tam újabb megbízatással. Levelet vittem a Szarul gün kolostdrba. Tudod-e, fiam, hogy ott mi mindent éltünk át? Több mint négy ven napig voltunk körülzárva — csupa férfi: mongolok, oroszok. Éhségünk­ben még a macskákat is leöldöstük. Én ugyan először nem nyúltam hozzájuk, de aztán mégiscsak ráfa­nyalodtam. Vizünk se volt: az ing a piszoktól odaragadt a testünkhöz, szemünk előtt tetvek futkostak. Néhány katona sebes lába . elgeny- nyesedett, mint a kikészített juh- bőr, úgy bűzlött. Az orosz doktor eszközök híján tehetetlen volt. Vé­gül. hogy a szenvedőket megmentse, a haláltól, fafűrésszel fogott az am­putáláshoz. Becsegett-ropogott a csont, ahogy fűrészelt, de a sebe­sültek még csak nem is nyögtek. Hozzájuk képest én nem is vagyok igazi férfi! Negyvenötben, amikor a japánok ellen harcoltam, egy bomba leszakította a bal karomat, csak egy ín tartotta, azon fityegett. Amikor levágták és a földre hul­lott, én bizony sírtam .. . — Untatlak még egy kicsit a fe­csegésemmel fiává, Egyszerű ember, vagyok, nem vittem végbe hőstet­teket, hár egész éltemet harcban töltöttéin. A forradalom után a ha­tárt védtem, harminckettőben részt vettem az ellenforradalmi zendülés leverésében, harminchéttől kezdve pedig megint csak határőrszolgálatot teljesítettem. Életem akkori folyá­sát Ulambajar író is megírta az egyik könyvében ... Aftán ötven évi szakadatlan szolgálat után el­búcsúztam a fegyverzajtól, pihen a dobhártyám . .. Van egy veled egy- ivású fiam is. Ve már tíz éve rám se nyitja az ajtót... Most, hogy szállásom, ételem-ita- lom és nyugalmam megvan, már békében megpihenhetnék. De legyő­zött a korom, elgyengültem, és én, aki valaha annyi embernek segítet­tem. most egy fabatkát se érek. Ez az egy szomorít csak fiam, meg az, hogy vénségemre kórházba kerül­tem ... Az öreg elhallgatott és elgondol­kozva a mennyezetre függesztette a tekintetét. — Bácsi! — szólt a fiatal ripor­ter. — Maga annyit szenvedett és az életet nem is élvezhette! — Mit beszélsz?! — sipította az öreg, és nagy erőfeszítéssel újra fel- emelkedett. Aszott, inas kezével dü­hösen az ajtóra mutatott; — Takarodj a szemem elől! — ki­áltotta köhögésbe fúló hangon. A fiatalember meghökkenve állt föl: — Engem, aki tűzön-vízen keresz­tülmenteni, hogy nektek, taknyo­toknak tele legyen a hasatok és hogy sima legyen az életutatok, en­gem tartasz te szerencsétlennek?! Elég legyen! Attól én nem lettem szerencsétlen, hogy annyi szenve­dést álltam ki. Mi a boldogság, ha nem- az, hogy a gyerekeinkén har­coljunk? Hogy merészelsz engem boldogtalannak nevezni? Mars ki! Az öreg zihálva hanyatlott vissza .a párnára, s’ mérges1 tekintetet ve­tett a riporter ott felejtett napszem­üvegére. Mongolból fordított*: Zahemszky László Bábok és táncok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents