Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-06 / 156. szám

Jegyzetek az NDK-ból HOGYAN ÉLNEK A Azt hiszem, a világon a legtermészetesebb: ha egynö más országok népével, éle­tével ismerkedik, elsősorban az ott élő asszonyok hely­zetéről érdeklődik. Mert egy sor dologban egyformák a gondok, a háztartás minde­nütt második műszakot je­lent, a serdülő gyerekekkel is szinte hajszálra azonosak a problémák (a nemzedéki ellentét ugyebár), de egy sor dologban eltérés van. Az NDK asszonyai néhány do­logban tagadhatatlanul előt­tünk járnak. Magyarázható ez az • életkörülményekkel is. Ami talán a legszembe­tűnőbb, a felfogás a gyer­mekekről, a gyermekes anyákról. Nem, nincs annyi kedvezmény számukra, mint nálunk. Ahogy német ba­rátnőim beszámoltak róla, nemrég született meg a párt- határozat, amelynek alapján felemelték a szülési szabad­ságot — s még így, felemel­ve is, két héttel kevesebb, mint nálunk —, / rendkívüli segélyt csak az egyedülálló anya kap — a fizetés nél­küli szaDadság joga is csak egy esztendeig tart, mégis mintha kisebb lenne a gond­juk a népszaporulattal. Az s igaz, hogy náluk egy fél evvel ezelőttig ismeretlen fogalom volt az engedélye­zett terhessé gmsgszakítas. de mindezek mellett az is igaz, hogy általános tisztelet övezi a gyermekes anyákat. A gyerekes anya, ha egye­dül áll, akkor elsősorban, gyorsan kap lakást. Több a szabadsága, s a különböző juttatásoknál nemcsak a végzett munkát, gyerekei­nek számát is figyelembe veszik. Ezzel csupán érzé­keltetni próbáltam, hogy az anyagi kedvezmény nem minden. A német asszonyok, ha nem is úgy, mint né­hány esztendővel ezelőtt, de még mindig nem tartják olyan súlyos áldozatnak a gyermeknevelést, mint ná­lunk a fiatalasszonyok saj­nos, elég tekintélyes része. Mivel nálunk napirenden van a nők szakképzése és az egyenlő bér, azt hiszem, ter­mészetes, hogy a weissfeldi cipőgyárban ez érdekelt a legjobban, s amit hallottam, abban sok a megszívlelni- való. Az utánpótlást az iskola tizedik osztályában kezdik biztosítani. Szerződést köt­nek azokkal a fiatalokkal, akik a gyárban akarnak dolgozni, s a szakképzés már itt megkezdődik. Akik a gyárban megfelelő szakon akarnak tovább tanulni, azoknak anyagi segítséget adnak az érettségihez, s másfél évi gyakorlati mun­ka után a gyár küldi őket fösikolára. a mi fogalma­inknak megfelelő szakmér­nökképzésre. Aki nem akar tovább ta­nulni, s a tizedik osztályban nem kezdte el a szakmun­kásképzést, annak lehetővé teszik, hogy négyévi munka után szaktanfolyamon ve­gyen részt. Száznegyven órás szaktanfolyam keretében azok tanulnak, akik hat éve, vagy ennél régebben dol­goznak a gyárban. Az okta­tást differejtciálják, a .gya­A várvezető Mit csinál a vár vezető? Napi 8—10 órát dolgozik az egri tárban, idegenvezet, szer­vez, legyalogol körülbelül húsz kilométert, s ha kell, vá­rosi csoportokat kalauzol. Az Eger Tourist tavaly be­vezette. vórvezetői rendszere Vida Gyula vezetésével — bevált. Naponta hét-nyolc vezető dolgozik néha már alig győzik a vezetést, any- nyi a csoport. Nyugdíjasok, diákok vállalják ezt a fizikai­lag és szellemileg Is elég megerőltető munkát — mel­lékfoglalkozásként. . Van azonban, aki főfog­lalkozásban csinálja: Sza­niszló Ferenc, aki szinte in­dulástól a gárdához tartozik. — Főfoglalkozásban ugyan, de munkakönyv nélkül veze­tek. A várvezetés nem mun­kakönyves állás. Tavaly érettségiztem, egye­temi felvételim nem sikerült, így kerültem ide. Elég fá-. rasztó, de szívesen csinálom. — Idén is megpróbálkoztál az egyetemmel? — Igen, éppen mostanában volt az írásbelim. Debrecen­be, magyar-francia szakra jelentkeztem. Egyébként a magyar nyelvű vezetés mel­lett francia vendégeket is kí­sérek a várban. — Miért tartod érdekesnek az idegenvezetést? — Látszólag monoton, egy­hangú, a laikus számára Az emberek viszont különbö­zőek, máshogy magyarázok egy egyszerű munkásember­nek és másképp egy orvos­küldöttségnek. Az idegenvezetőnek jó emberismerőnek kell lennie. — Mi a kellemes ebben a munkában? — Ha megköszönik, eset­leg levelekben is a vezetést. — És mi a kellemetlen? — Az , érdektelenség, a fe­gyelmezetlenség. Azt hiszem a rendes viselkedést el lehet várni a vendégektől. — Érdekes élményed? —" Egy, az Egyesült Álla­mokban régen élő kedves magyar házaspárról — veze­tés közben kiderült, remekül ismerik a vár történetét, sőt Q MEÍM J#i3- július 6., péntek az újabb kutatások eredmé­nyeit is. Megszakad a beszélgetés, újabb vendégek várnak a vezetőre. Délután három óra van, ez a negyedik csoport­ja. — „Kedves vendégeink, először a vár kazamatarend­szerével ismerkedünk meg. Legyenek szívesek és jöjje­nek utánam..." Káló Béla A Quartetto Prometheo! Csak tegnap este történt vol­na, táláéi igaz sem volt. hogy a négy Csodálatos Stradivári- hangszer felzengett a leg­jobb olasz muzsikusok kezé­ben? Boldizsár félhavi futko- sás, és mindenféle vesztege­tések árán szerzett magának jegyet. hogy előadásukban hallgassa a három legkésőbbi Beethoven-vonósnégyest. Persze ilyenkor szokott a hangverseny elmaradni. De 'most nem maradt el. Ah, de­hogy! Mikor a nagyterem ajtajá­ban eltépték a jegyét, ame­lyért majdnem embert ölt, a jegyszedő egy sokszorosított papírt nyomott a markába. ..Műsorváltozás". A három Beethoven helyett „technikai okokból” Boccherini, Hugo Wolf, és egy ismeretlen, ult­rafiatal szerző művét tűzték a műsorra. Mi volt a technikai ok? Ki tudja? Ezt még mellékesen sem szokták elárulni. Elfelej­tették volna betanulni a Beethoveneket? Otthon fe­lejtették a kottáikat, és a Zeneakadémián nem kaphat­tak másikat helyette? Lehe­tetlen. Vagy csak a fele ho­noráriumot kapták meg, é6 bosszúból változtatták meg a műsort? Mit érdekli ez a hallgatóságot, ha Beehovenre számított, s egy másik világ­on kényszerítették, akár egy elrabolt repü1 '■ ’énen. Végül is a nana' '- ír csodálatos volt ISI sem tud­ta képzelni, hog- annyi szép­ség rejtezhet középes, és tel­jesen ismeretlen művekben. NŐK? korlattól és az életkortól is függően. Azt hiszem, ennek köszönhető, hogy a gyárban dolgozó 29001 nő közül 1137 mar kvalifikált szakmunkás. Megint csak vissza kell térnem arra, hogyan könnyí­tik a lehetőséghez képest mindenütt a gyermekneve­lést. Jó példát mutattak er­re vendéglátóink a beesens- tadti termelőszövetkezet kul- túrházával. Ami új volt, az, hogy a kultúrhóz nem csu­pán műsorok, kis- és nagy­gyűlések színhelye, vagy a könyvtár otthona, hanem egy kicsit napköziotthon- pótló is. Az iskolában tíz­éves korig lehetnek a gyere­kek napköziben ebben a községben — bár ez a fo­galom, hogy község, nem fedi a miénket — a továb­biakat a kultúrház vállalja magára. Itt van a szövetke­zet üzemi konyhája, ahol a gyerekek részére is főznek s itt töltik délutánjaikat. Megírhatják a leckét, s a különböző szakkörökön ked­venc vagy éppen nehezen menő tantárgyaikból gyako­rolhatnak. Ahogyan az egyik asszony mondta, ő nyugod­tan dolgozik, mert a gyerek nincs az utcán. S ugye, az is természe­tes, hogy az ember érdek­lődik, milyen lehetőségük van az asszonyoknak a köz­élett tevékenységre. Sok. Ez már abból is következik, hogy Halle megye munka­képes nőlakosságának 87 százaléka az iparban, vagy a me/ötiazdaságban dolgo­zik. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ami a vezető szerepeket illeti, nem előztek meg bennünket. Ahogy Heini asszony, a frey- burgi körzet tanácselnöke mondta, Halle megye 23 körzetében mindössze négy helyen nő a tanácselnök, s ez a szám a töobi megyék­hez viszonyítva kiemelkedő. Hát ebben eléggé egyforma cipőben járunk. Itt is, ott is sok a tennivaló.', Az általá­nos tapasztalathoz hozzá kell tenni, van ami nálunk jobb, van ami náluk. Kölcsönö­sen tanulhatunk egymástól. Déák Rózsi Csak közösen érhetünk el, eredményeket í MANAPSÁG gyakran sző esik arról, hogy a közműve­lődés különféle intézményei „egymás ellen”' dolgoznak, hogy nem veszik tekintetbe a mások tevékenységét. adott programját. Azt hiszem, hogy nem szükséges ennek karos hatásáról szólnom, de né­hány idevágó gondolatot sze­retnék elmondani. A közművelődési könyv­tárhálózat a 60-as évek ele­jére vált teljessé. Létrejöttek a tanácsi rendszer szintjei­nek megfelelő területi, más­felől a szakmák, illetve a megyei szakmaközi szervek szerint tagolódó szakszerve­zeti könyvtárak. A széles néprétegek ren­delkezésére bocsátott könyv­tári állomány 25 év alatt or­szágosan néhány százezerről 20 millió kötet fölé, az olva­sók száma pedig 2 millió 200 ezerre nőtt. Közművelődési könyvtárainkból évente 55— 56 millió kötfetet kölcsönöz­nek ki a dolgozók. Hozzáve­tőlegesen a munkássá 22— 25 százaléka, a parasztság 8— 10 százaléka, az értelmiség 55—60 százaléka, a tanulóif­júság 85—90 százaléka te­kinthető olvasónak. Az olva­sás rendszeressége még nem mutat ilyen egyértelműen pozitív képet. dési intézmény időhöz kötött­ségével szemben, a könyv és könyvtári gyűjtemény igény- bevétele a legteljesebb mér­tékben beilleszthető az egyén életrendjébe, időbeosztásába. A KÖNYVTARAKBAN összegyűjtött információk időbelileg nem korlátozottak, tematikailag rendkívül gaz­dagok, igényszintek szerint differenciálták és a szükség- letek szerint bármikor visz- szakereshetők. Amikor a könyvtárak e mással nem pótolható társa­dalmi szerepét hangsúlyoz­zuk, egyszersmind azt is hangsúlyoznunk kell. hogy e szerep feltételezi az infor­mációs-művelődési rendszer többi Intézményének haté­kony működését és csak a ve­lük való munkamegosztásban bontakozhat ki a maga tel­jességében. A közművelődési intézmé­nyeknek és szervezeteknek tevékenységükben' sokkal gyakrabban, intenzívebben kell támaszkodniuk a könyv­tárakra. Az általuk felkeltett igé­nyek elmélyítése, rögzitése, illetve tudatos önműveléssé fejlesztése, csak a könyvtár- használati szokás kialakításá­val érhető el. Hasonlóképpen a könyvtár sem látja el feladatát telje­sen, ha nem hívja fel szer­vezetten és rendszeresen az olvasók figyelmét a közmű­velődési formák, eszközök es alkalmak igénybevételére. Ugyanakkor a könyvtár maga is törekszik az elsődle­ges könyvtári szolgáltatások­ra épülő foglalkozások, kiál­lítások. előadások, iró-olvasó találkozók tartására. TEKINTETTEL a könyv­tárak fokozódó társadalmi je- 1 érit őségére, valamint társa­dalmunk jelenlegi anyagi, politikai és műveltségi szín­vonalára, szükséges. hogy minden nyilvános könyvtári ellátásban részt vevő intéz­ményt minősítsünk a társa­dalom művelődésének igen fontos alapintézményének. Baranyi Imre könyvtárigazgató .....................................................— A könyvtár általános ne­velő tevékenységét elsődle­gesen a maga létével fejti ki, legfőbb nevelési eszköze a könyv. Ez a tevékenység te­hát ott kezdődik, amikor • a könyvállományt összeválo­gatják, feltárják, elrendezik és különféle eszközök és módszerek segítségével lehe­tővé teszik az eligazodást, a dokumentumok gyors megta­lálását. A könyvtári gyűjtemény­ben található, írásban — esetleg más módon — rögzí­tett információk a társada- ■lom minden élettevékenysé­gében (tanulás, termelés, ku­tatás, szórakozás, stb.) szük­ségesek, más forrásokból (tv, rádió, stb.) csak esetlegesen s kevésbé hatékonyan pótol­hatók. Részben azért, mert a többi tájékoztatási-müvelő­(Foto: Tóth G.) a váltók kattogása lassult, megérkeztek. A benne rejtő­ző kis Boldizsár menten fel­pattant. és újra az asztalt verte. Az órájára nézett, hogy a forgalmi irodába rohanjon botrányt csapni... De ez sem vigasztalta meg a csalásért és csalódásért, mert már ez is örökre eggyéolvadt azzal a megszámlálhatatlan bosszúsággal és kellemetlen­séggel, amely az emberek hi­vatali és magánéletét, szóra­kozásait és szerelmeit össze­vissza szőtte. A vonat a sötét Alföld fö­lött siklott. S hogy nem a magasba, csak onnan tud­ta, hogy egy-egy autó fény­szórója áttörte a műút felől - a ködöt. Felismerhetetlen ál­lomásokon suhantak át, töre­dezett neonbetük, sárga vil­lanyfényük összefolyt a lebe­gésben a kerekek egyre va­dabb dallamot vertek ki a sínekből és vállókbók ková­csolt hangszeren. Nem tudott tájékozódni. Egyszer egy állomás lib­bent el mellettük. Tündér, angyal, vagy boszorkány? Egy karácsonyfa, apró, szí­nes villanygyertyáinak dí­szében. Talán a sz-i állomás volt, mert nemsokára víz, fölött suhantak át, a híd vas- oszlopai köddé folytak össze a lucskos ablak négyszögével, a háttérben megcsillanó víz előtt. A sötétség egyre mé­lyült odakinn, s vele elenge- dettsége is. Többé nem érde­kelte, hogy mi lesz a sorsa. Nem egyszer utazott már az időből kiszakítva, marhava­gon kivilágítatlan, fagyos bü- dösségében, éjfélkor, hajnal­ban, fagyban döcögve félm­ika' két közeli állomás ■tt. De ez akkor volt. a há­ború utáni telek éjszakáiban, s nem a megrendszabályo- zott közlekedés százhúszas száguldásában. Az ablakhoz tapasztotta homlokát. Itt már ismerősebb vidéknek kellett volna kö­vetkeznie. Ez lett volna az az erdő, gyermekkorából? Itt állt a nyári vendéglői fedett teraszaival, a fákkal környe­zett tágas tisztáson? Itt tábo­rozott, az erdőbe ékelt réte­ken a sok száz iskolás, lá­nyok és fiúk, a ma Alisok Nem volt miért az irodába mennie. Talán tíz perccel ér­keztek az expressz mögött, ez semmiség. Megrázta az órá­ját: járt, s az állomás órája ugyanannyit mutatott. Vég- erédményben be sem csap­ták. Vagy alig. Ez az elcsa­tangolt vonat két óra alatt lefutotta az expressz három­órás útját. Könnyűnek és vi­dámnak érezte magát, izmai­zűrzavarában ? Erre szövő­dött az első szerelem? Vagy mégis kísértetvonaton uta­zik, múltja elsüllyedt vidé­kén ? Egyszer csak érezhetőbben súrlódtak a kerekek, a fé.ny lámpákká töredezett, a neon­csíkok szavakká álltak össze, ban, és fejébe ti a gyorsaság felidézte lebegéssel. Aztán elmúlt ez a lebegés, a lépcsőházi ötletek kései hirtelenségével, ismét helyé­be tolult a bosszús csalódás. Nem, nem tévedés, és nem boszorkányság, ez az út, a menetrend háromórás útja kettő alatt is megtehető. Ak­kor pedig! Es fejében a számítógép már órákat és kilométereket összegezett, emberi időveszte­séget és haszontalan fáradsá­got, sok-sok négyórás bumli- zást, és a késéseket ezen a kétórás úton. mindazt a vesz­teséget, amelyet már senki sem vesz semmibe, mert csak a mások ideje, nem számit, a menetidőbe — kérem tiszte­lettel — előre bekalkulálták, s örüljön, aki egyáltalán utaz­hat, akinek pedig nem tet­szik, hát maradjon otthon. Megállt a bóbiskoló portás előtt.' és menetrendet kért. Kapott egy viharvert tavaly­ról maradtat, felkunkorodó szamárfülekkel, és kifizette. Vastag könyv volt, szent, szent, és szent, tehát csak egyoldalúan megszeghető szabályzat, kétórás utakon hármakat és négyeket, és öt órákat döcögő életek miriád- jait magukba záró vonatok­kal. Boldizsár később egy társaság közepén, lampio­nokkal teliaggatott csillár al­jában álldogált. Körülrecseg* ték a papírtrombiták, gallér­jába egy marék konfettit ön­töttek, továbbá léét pohár bort a szájába, s ő még min­dig a menetkönyvet szoron­gatta a hóna alatt. Felnyitotta, és szertartásos mozdulattal kezdte lapjait egyenként kitépni — új év, új élet — és a többiek közé szórta, mintha visszonozná a rázáporzó konfetti és a teker­gő papírkígyók ostromát. — Happening, happening — énekelték és táncolták körü­lötte, csak ő tudta, hogy moz­dulatainak mélyebb értelmet :ellene kifejezniük. Határo­zottabb cselkvést a szent, csa­ló menetrendek elkerülhetet­lennek tartott kis végzetei ei­len. Vége, : DESSEWFFY LÄSZLÖ: — A CSAPDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents