Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
A fa művésze fTudósi tónktól). Ismerőst keresek Nagyrétén, Nagy Józsefet, a „Fafaragó Jóskát'’. A kerítés, a ház nem változott, a fekete szemű, mosolygós feleség vendégszeretete Is a régi. ß« a gazda szerénységét sem vitték magukkal a múló évek. Am egy lényeges változás mégis történt. — Kisfiúnk született, most négyhónapos. . A szoba, a környezet, a tárgyak mind a házigazda ízléséről. művészetéről árulkodnak. — Sikerek... ? Nagy József lassan ingatja a fejét: i — Mindig a megszokott rutinmunka. Az asszony szól közbe: — Lett volna egy, a KISZ- pályázat,.. — No, igen! A szakma ifjú mestere címért. De váratlanul beteg lett a kislányunk, így nem tudtam indulni. Meg aztán Idő sincs az Ilyen külön pályázati munkára. — Nem próbált valami ősz- töndíjíélét? — Nem. — Most ki részére dolgozik? I — Már 13 éve tagja vagyok a Népművészek Háziipari Szövetkezetének, Onnan kapom a megrendelést és a félkész anyagot, amit idehaza dolgozok ki a saját ízlésem szerint. — Géppel dolgozik? — Sajnos, igen! A gépi munka rontja a művészi .értéket. — A szövetkezet hol értékesíti a beküldött cikkeket? — Főleg exportra dolgo zunk. — A megye p;ilóc része gazdag az Ilyesféle fafaragó hagyományokban. Tanulmányozta már ezt a vidékét? — Hallottam, hogy talán Párádon is él egy fafaragó. Szeretnék vele találkozni. Aztán a palócföld. A táj jelegű népi művészet tanulmányozása. Biz lenne egyik vágyam. .. — Csak vágya,.. ?-- Sem időm. sem pénzem arra. hogy megvalósítsam, Gices, vagy egyéb értéktelen fércmunka nem kerül ki Nagy József vésője alól. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ll)HH-ben elnyerte a „Népi iparművész" címet. Ám fejlődhet-e a fiatal tehetség egy bizonyíts határon túl. ha nem gazdagítja tudományét tapasztalatokkal, nem gyűjti vésője alá a gazdag népi hagyományokat? Sok mindenre jut plusz nálunk. Sőt olyasmi is előfordulhat, hogy valahol éppen Ilyen célra is lapul valá- mi kis összeg. "Nem sokan akadnak ezűkebb pátriánkban, akik valamilyen formában viselhetik a művész titulust. Támogassuk hát azt a keveset! Laczik János Zágrábi levél Egriek az Istra Dvoranában (Tudósítónktól): Zágráb kulturális eseményekben mindig gazdag város. az esztendőnek aligha van olyan időszaka, amikor holt szezonról lehetne beszélni. Az utóbbi hetek és hónapok kulturális eseményei jórészt a horvát irodalmi eleltel, képzőművészettel kapcsolatosak. A minap adták át például a legrangosabb, a Vladimir Nazorról (a XX. század egyik legjelentősebb partizánköltöje volt) elnevezett irodalmi és művészeti díjat. A kitüntetettek egyike Béla Krlezsa színésznői, a híres horvát író, Miroszlav Krlezsa felesége; Nemrég volt a századforduló nagy horvát költőjének, a horvá- tok Adyjának századik születésnapjaAz elmúlt napok egyikén Theodorakisznek tapsolt a zágrábi közönség. A kiállítótermek változatos látnivalói közül a naiv festők 1973-as tárlata vonzotta a legtöbb látogatót; s már hetek óta készülődik a zágrábi irodalmi és kulturális élet (sajtó, rádió, televízió) Miroszlav Krlezsa nyolcvanadik születési évfordulójára. aki változatlan szellemi frissességgel alkot és irányítja ma is a világhírű Jugoszláv Lexikográfiai Intézetet, sok híres tudományos kiadvány műhelyét. Ez igazán kedves dolog, hogy a kulturális élet itt néhány sorban aligha érzékelhető forgatagába egy szép egri színfolt iá, vegyült — öregbítve nem is kis mértékben az egri nevet. A Valentin Kálmán és Ocskay György vezette egri vegyeskórus és az egri vonósnégyes szerepelt ugyanis június végén a zágrábi zenei élet fő fórumán, az Istra• Dvoranaban. Szép siker volt, nagy tapsot kapott — igazán megérdemelten — az egri kórus, a zenekar és Halmai Katalin zongorajátéka is. A vendégszereplés házigazdája. a zágrábi Mosa Pi- jnde Énnekkar' igazán dicsérhető szép gesztussal üdvözölte a hangverseny előtt a/, egrieket, s tán legszebb pillanata volt az estének, amikor a műsor végeztével, kinn az előcsarnokban már kórustagok és közönség együtt énekelte a műsorban szereplő egyik horvát népdalt. A siker dokumentatív bizonysága a Vjesnik című zágrábi napilap elismerő írása, amely dicsérettel szól az Recski szőttesek sikere Tokiéban Hétfőn délelőtt hazánktól távol, a több ezer kilométerre levő Japán fővárosban, Tokióban megnyílt az első magyar étterem. Konyhája- oan az étlap szerint a hazai konyha ínyencfalataiból készítenek többféle ételt. Mint a rádió szerda reggeli krónikájából értesültünk, már a: első nap nagy sikert aratott Tokióban a magyar gulyás és az ízletes pörkölt. De nem kisfebb a sikere az étterem berendezésének sem. amelyek között találunk Heves megyei jellegzetességet, is. A népi díszítésű faragott asztalokra ugyanis a ma már néprajzi érdekességnek számító recski térítők és szalvéták kerültek, melyeket ez év elején a Hevesi Háziipari Szövetkezet recski részlegének asszonyai, közöttük özu. Sárvári Andrásáé és özv. Kovács Imréné, a népművészet mesterei hímeztek, Másfél hónapi megfeszített munkával 800 ízléses asztalterítőt és szalvétát készítettek hagyományos recski kalodás mintával és borsókaszegéllyel. Egy panaszos levél nyomán Bántó kép; a TÜZÉP gyöngyösi Kossuth Lajos utcai irodája mellett sorban állnak és — nem tévedési — ülnek.az emberek. A kitartóbbak már előző délután oda teszik kt a sámlijukat, ölükben egy kis elemózsiáé csomag, a sámlin egy pléd. Itt töltik az éjszakát is, ez a szándékuk. Ne előzhesse meg őket senki. — Milyen szén kapható most? — kérdeztük meg bent az Irodán. — Berente) és brikett. — Ezeken kívül? — Semmi. — Mire várnak az emberek kint? — Királdi szénre. Az egyikük most mondta, ő tudja, hogy még ma érkezik királdi szén a telepre. Kivárja, közölte határozottan. Addig nem megy el. □ □ □ A telepen Kardos József készséggel ad tájékoztatást. Kiderül, hogy a kedvezményes ajtcip idején 1408. vagon szenet és 12 vagon brikettet értékesítettek. Ha ezt a mennyiséget összehasonNagyüzem a fagylaltgyárban egri kórus műsoráról, • amelynek egy részletét idézzük: „A ícóruS, amelynek < programjából a klasszikusok mellett nem hiányzott a romantikus zene sem, s amelynek műsorprogramjában jelentős teret kaptak a magyar zeneszerzők is, i fegyelmezetten, kidolgozott hangzástechnikával, tiszta intonációval és korrekt stílussal adta elő műsorát", Irta pedig mindezt a Vjesnik kritikusa, egy spanyol kórus produkciójával egyetemben dicsérve az egriek szereplését.., tökös István /I Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat székesfehérvári gyárában új csomagolású fagylaltkülönlegesség gyártását kezdték meg. Naponta mintegy 10 mázsát készítenek, dobozolnak az automata gépek. A dobozos fagylaltot Fej'r és Komárom megyében, üdülőhelyeken és a fővárosban is, árusítják. Képünkön: dobozolják és csomagolják a fagylaltot. (MTI-foto — Jászai Csaba ielv. — KS.) Útjuk , az egész éves forgalmukkal, akkor meglepően érdekes arányt állapíthatunk meg. összesen S700 vagon tüzelőt adtak el tavaly, annak a felét a lakosságnak. Most tehát, az akció során a lakosság az egész évben vásárolt szénmennyiségnek a telét vette meg. A másik felét ennek a mennyiségnek az év háromnegyed részében viszi haza. A számokból az is kitűnik, hogy az akció sikeres volt, jelentős mennyiségű szenet lehetett értékesíteni. A sorban állás és a bizonytalanság csak az utóbbi napokban fordult elő, amikor már a „ráérösebb” vevők megijedtek, hogy kifutottak az időből. Hirtelen megugrott a kereslet, és ezt már folyamatosan kielégíteni nem lehetett. Tegyük hozzá gyorsan; kiráidi szénből □ □ □ Gyöngyösön a sláger a királdi szén. A kedvezményes akcióban ezenkívül még lehetett kapni farkaslyukl, borsodnádasdi és berentei diószenet, valamint brikettet. Hogy a közkedvelt királdi szénből sem volt hiány, szintén egyetlen számmal bizonyítható. Ebből összesen 1030 vagonnyi mennyiséget vettek meg. Minden más szénből csak 400 vagonnal. A tények makacs dolgok, szokás mondani. Nincs) mit vitatkozni, mert a szamok bizonysága szerint is bőven állt rendelkezésre a királdi szón is. Lesz is ebből az év további részében is. Hiszen még az akció keretében is esedékes volt a hónap utolsó napjaiban további 23.va- gonnal ebből a tüzelöíujta- ból. De hót azt senki sem tudta megmondani soha előre, hogy melyik nap hány vagonnal fut majd be a telepre a királdibol. Bár a szállítás folyamatossága ellen nem lehetett panasz. □ □ ü Hát a tűzifa? Orbán János gyöngyösi olvasónk levelében arról panaszkodik, hogv nincs elegendő fűrészelt fa a telepen. — Naponta száz-szazhúsz mázsa fát fűreszel fel egy ember itt. a telepen — közli Kardos József, a telep vezetője. — Nem tud többet megcsinálni. Kétségtelen, hogy a kiszállítás sem történik folyamatosan. A Volán gépkocsijai mellett a magánfuvarosok is részt vesznek ebben. Öl< köny- . nyebben tudnak a fűrészes dolgozónk kezére segíteni, esetenként tehát hamarabb jutnak fűrészelt fához is. Kár volna tagadni ezt a tényt ( — Nem lehetne még esv embert felvenni a fűrész mellé? — Nekünk két fűrészgépünk van. A lehetőség tehát adott. Ha volna ember. — Mennyit keres a fűrészes ? — Havi két és fél ezrei Nem sok, de nem ts keve*. Ennyit tudunk adni, — Volt fennakadás a fűrészelésben? — Még régebben betegállományban volt a dolgozónk, néhány héttel ezelőtt pedig szabadságon. □ □ □ Azt tervezgetik, hogy • széngarmadákat fóliával borítják le. A bányanedvességet a fólia megőrzi, a szén tehát nem porlad el a mű-* anyagfedés alatt. Csak drága ez a megoldás. Többek között azért la, mert a műanyag ponyvát csak egyszer tudják felhasználni. Megkeményedik, tönkremegy, amibe a felelőtlen fiatalok is besegítenek; kővel lyuggatják ki a fóliát. Ezzel azt is elérik, hogy a fóla nem képes toválvo megőrizni a szén nedvesség- tartalmát. Tehát a szén a fólia alatt is tönkremegy, elporosodik. Hihetetlen károkat tud okozni a felelőtlenség. a gyermeki meggondolatlanság is, ahogy ebből a példából is kiderül. □ □ □ Tapasztalataink szerint a TÜZÉP-iroda előtti sorban állásnak nem a TÜZÉP az oka. G. Molnár Ferenc ' Mpmit Cttfí wílESss» 1973. JÚ11U6 5., csütörtök DESSEWFFY LÁSZLÓ: á CSAPDA Minden ment, akár a .karikacsapás. A taxiból Boldizsár egyenesen a csarnokba vágtatott, háromnegyed órája volt az indulásig, és a jegyéi napokkal előbb megváltotta. Az expressz a szokott helyén, a második vagányon állt — nem hitt a szemének — félig üresen. Félig üresen? Hát ez túlzás, de ha nagyon megnézi, talán még ülőhelyet is talál benne, És ekkor megszólalt a megafon: „Mentesítő gyorsvonat indul a harmadik vágányról ...” ekkor és ekkor. Negyedórával megelőzve az expresszi! A koponyájába rejtett kibernetikus egvség pillanatok alatt megadta a helyes választ. Már toltak is befelé a mentesítőt, és sikerült felugrania a mozgó szerelvényre. Ablak melletti helyre ült, menetiránnyal szembe, és mire a kocsi — percek alatt — megtelt, ő már el is rakta a cuccait, és olvasott. Olvasott, érzékszervei mégis regisztrálták az újabb és újabb utasok tör- tetesét, amint csomag és ember egyre tömörebb masz- í szává préselődött. Kisbabák sivalkodtak, rek»dten szólt a részegek szájában a papír- trombita, a csarnok hangszórói pedig percről percre sürgetőbben hirdették az újabb és újabb vonatokat. Aztán elmúlt az indulásra megjelöli perc, és nem történt semmi. Még eltelt egy kis idő, a kibernetikus egység pedig rémülten ketyegni kezdett Boldizsár fejében, mert nem tudott egyértelmű választ adni. Egyik pillanatban azt parancsolta, hogy a bizonytalanról azonnal szálljon át a menetrend szerinti expresszre, a másikban úgy látta jónak, hogy maradjon a fenekén, hátha mégis ez indul előbb, s itt jó helye van, Látta, hogy a' lépcsőn lógók közül néhá- nyan átugrottak a túlsó vonatra, de mád mindennel elkésett. Az a másik, az igazi expressz pedig meglódult, , és elcammogott az ajtókon kidagadó embertó- meggel; Az utasok mirigyei köröskörül ekkor kezdték meg az adrenalinkiválasztást, és Boldizsár is érezte szokásos, legyűrhetetlen ingerültségét. A vasút megint áthintázott ketezer embert. Az is valami? Csak egy csepp a bepalizottak óceánjában, de ezúttal maga is a csepp közepében szorongott, Becsapták őt is, őt, a nagy taktikust, átrázták az ósdi csellel, csapdába csalták gyors elhatározóképességével, aztán fogva tartották a tehetetlenségi erő segítségével. Most vált csak sürgetővé a vágya, hogv utazzék Már nem bírt tovább olvasni, egyre az óráját nézte. Tudta, hogy az expressz után tíz perccel indul a személy- vonut, de most már az is megelőzi őket. Az utasok sóhajtoztak és nyögtek, szomszédai a lábukat rázták idegességükben, egy nyanya majdnem az. ölébe préselődött, de ö észrevétlen hagyta ezt az erőteljes felhívást ülőhelyének átadáséra. A papírtrombiták rendre lehervadtak, 'amint időben egyre távolodtak a Körút szilveszter délutáni nyüzsgésétől, noha egy centiméterrel sem jutottak messzebb. A bemondó újabb és újabb indítások — 6, ősi ravaszság — átcsaltak' egy soha, sehová sem induló vonatra, hogy legalább a másik kétezer egyszer célba érjen. Már az órát sem figyelte, olvasott volna, de a mondatok áthulltak figyelmének rostahkain. Egyszer aztán meglódult a vonat, hogy lekvárrá puhult utasaival nekivágjon a szürkületfiek. Lassított. Dudált. Sokáig állt, és kürtőit valami álloIdöpontját bömbölte, de erről a vonatról ázó á6«1 esett többé. A mindenit! , Pedig olyan mindegy volt. Hiszen tudta, hogy éjfélig még a legrosszabb esetben is célhoz ér, ülőhelye volt, olvasnivalója is, és itala a kofferban bőven, De az adrenalin ezredmilllgrammjai már a vérében rótták útjukat. Igen. mert a mentesítés megint abból állt, hogy kétezer palit az expresszről más bejáratánál. Megrándult. ész nélkül átszágul- dott a váltókon, hogy nemsokára ismét lassítson. Megvadult és viskzatbrpant, eaplatott és robogott, han- gulatváltásni átfutottak Boldizsáron, l'elajzották: már vájkált az elképzelt Jelenetben: Ha egyszer mégiscsak megérkezik, azonnal a forgalmi irodába rohan, és olyan cirkuszt csap, amilyet még nem látott az államvasút. Bennsőjébsn egy kicsinyített Boldizsár ordított és verte az asztalt: — „Adják vissza a pénzem, a gyorvonati pótdíjat, amit kicsaltak tőlem, ezért a tolatásnál is szégyenteljesebb bumlizásért, A pénzem? Az ördög vigye a pénzt! A békességemet adják vissza. Ml a pénz, azért a szégyenért, amit velem tettek, s a hullafáradtra dolgozott, álltukban elalvó, az ácsorgástói süllyedt bokájú, a félig részeg, elkerülhetetlen végzetükbe fásult utasokkal!” Elhessegette ezt az ábrándot. Hát akkor igyunk! Nagy kabát jónak zsebe volt a legszélső pont, ameddig elmozdulhatott a rákenódött utasok súlya alatt. Kitapogatta a laposüveget, és meghúzta. Mintha a vonal irányitól csak erre a jelre vártaik volna, az út szabaddá vált. Feszesen zengett alattuk a sin, kattogtak és üvöltöttek • váltók. Lehunyta a szemét. Az adrenalin letisztult a lassan helyébe áradó szil- vórium etól, a zene lebegéséhez hasonló érzésben olvadt eggyé a könnyű szá- éuldással. A fémes süvölté- sek vadonatúj, mesterkélt zenemüveket juttattak az eszébe, s azok közül is a legérdekes'itbet, melyet talán fgyszer még megír valaki : „Technotonia ’72”. A vonal nem is robogott, hanem libegett, siklott es suhant a téli alkonyaiban, mint az abszurd írók jól Ismert vonatai a végtelennek tetsző alagútban, az Értelmetlen Bosszúságok Városa, s azon túl is a végső, a halálos állomás felé. Ez az elképzelt, zenés száguldás hirtelen más, Igazibb zenei emléket élesztett benne, és az adrenalin újra jelentkezett. bFolyl-atsukJ I
