Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

A fa művésze fTudósi tónktól). Ismerőst keresek Nagyré­tén, Nagy Józsefet, a „Fafa­ragó Jóskát'’. A kerítés, a ház nem vál­tozott, a fekete szemű, mo­solygós feleség vendégszere­tete Is a régi. ß« a gazda sze­rénységét sem vitték maguk­kal a múló évek. Am egy lé­nyeges változás mégis tör­tént. — Kisfiúnk született, most négyhónapos. . A szoba, a környezet, a tárgyak mind a házigazda íz­léséről. művészetéről árul­kodnak. — Sikerek... ? Nagy József lassan ingatja a fejét: i — Mindig a megszokott ru­tinmunka. Az asszony szól közbe: — Lett volna egy, a KISZ- pályázat,.. — No, igen! A szakma if­jú mestere címért. De várat­lanul beteg lett a kislányunk, így nem tudtam indulni. Meg aztán Idő sincs az Ilyen kü­lön pályázati munkára. — Nem próbált valami ősz- töndíjíélét? — Nem. — Most ki részére dolgo­zik? I — Már 13 éve tagja va­gyok a Népművészek Házi­ipari Szövetkezetének, On­nan kapom a megrendelést és a félkész anyagot, amit ide­haza dolgozok ki a saját íz­lésem szerint. — Géppel dolgozik? — Sajnos, igen! A gépi munka rontja a művészi .ér­téket. — A szövetkezet hol érté­kesíti a beküldött cikkeket? — Főleg exportra dolgo zunk. — A megye p;ilóc része gazdag az Ilyesféle fafaragó hagyományokban. Tanulmá­nyozta már ezt a vidékét? — Hallottam, hogy talán Párádon is él egy fafaragó. Szeretnék vele találkozni. Aztán a palócföld. A táj jele­gű népi művészet tanulmá­nyozása. Biz lenne egyik vá­gyam. .. — Csak vágya,.. ?-- Sem időm. sem pénzem arra. hogy megvalósítsam, Gices, vagy egyéb értékte­len fércmunka nem kerül ki Nagy József vésője alól. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ll)HH-ben elnyerte a „Népi iparművész" címet. Ám fej­lődhet-e a fiatal tehetség egy bizonyíts határon túl. ha nem gazdagítja tudományét ta­pasztalatokkal, nem gyűjti vésője alá a gazdag népi ha­gyományokat? Sok mindenre jut plusz nálunk. Sőt olyasmi is elő­fordulhat, hogy valahol ép­pen Ilyen célra is lapul valá- mi kis összeg. "Nem sokan akadnak ezűkebb pátriánk­ban, akik valamilyen formá­ban viselhetik a művész titu­lust. Támogassuk hát azt a keveset! Laczik János Zágrábi levél Egriek az Istra Dvoranában (Tudósítónktól): Zágráb kulturális esemé­nyekben mindig gazdag vá­ros. az esztendőnek aligha van olyan időszaka, amikor holt szezonról lehetne beszél­ni. Az utóbbi hetek és hóna­pok kulturális eseményei jó­részt a horvát irodalmi elel­tel, képzőművészettel kap­csolatosak. A minap adták át például a legrangosabb, a Vladimir Nazorról (a XX. század egyik legjelentősebb partizánköltöje volt) elneve­zett irodalmi és művészeti díjat. A kitüntetettek egyike Béla Krlezsa színésznői, a híres horvát író, Miroszlav Krlezsa felesége; Nemrég volt a századforduló nagy horvát költőjének, a horvá- tok Adyjának századik szüle­tésnapjaAz elmúlt napok egyikén Theodorakisznek tapsolt a zágrábi közönség. A kiállítótermek változatos lát­nivalói közül a naiv festők 1973-as tárlata vonzotta a legtöbb látogatót; s már he­tek óta készülődik a zágrábi irodalmi és kulturális élet (sajtó, rádió, televízió) Mi­roszlav Krlezsa nyolcvanadik születési évfordulójára. aki változatlan szellemi frisses­séggel alkot és irányítja ma is a világhírű Jugoszláv Lexi­kográfiai Intézetet, sok híres tudományos kiadvány mű­helyét. Ez igazán kedves dolog, hogy a kulturális élet itt né­hány sorban aligha érzékel­hető forgatagába egy szép eg­ri színfolt iá, vegyült — öreg­bítve nem is kis mértékben az egri nevet. A Valentin Kálmán és Ocskay György vezette egri vegyeskórus és az egri vonósnégyes szerepelt ugyanis június végén a zág­rábi zenei élet fő fórumán, az Istra• Dvoranaban. Szép si­ker volt, nagy tapsot kapott — igazán megérdemelten — az egri kórus, a zenekar és Hal­mai Katalin zongorajátéka is. A vendégszereplés házi­gazdája. a zágrábi Mosa Pi- jnde Énnekkar' igazán di­csérhető szép gesztussal üd­vözölte a hangverseny előtt a/, egrieket, s tán legszebb pillanata volt az estének, amikor a műsor végeztével, kinn az előcsarnokban már kórustagok és közönség együtt énekelte a műsorban szereplő egyik horvát nép­dalt. A siker dokumentatív bi­zonysága a Vjesnik című zágrábi napilap elismerő írá­sa, amely dicsérettel szól az Recski szőttesek sikere Tokiéban Hétfőn délelőtt hazánktól távol, a több ezer kilométer­re levő Japán fővárosban, Tokióban megnyílt az első magyar étterem. Konyhája- oan az étlap szerint a hazai konyha ínyencfalataiból ké­szítenek többféle ételt. Mint a rádió szerda reggeli króni­kájából értesültünk, már a: első nap nagy sikert ara­tott Tokióban a magyar gu­lyás és az ízletes pörkölt. De nem kisfebb a sikere az étte­rem berendezésének sem. amelyek között találunk He­ves megyei jellegzetességet, is. A népi díszítésű faragott asztalokra ugyanis a ma már néprajzi érdekességnek szá­mító recski térítők és szalvé­ták kerültek, melyeket ez év elején a Hevesi Háziipari Szövetkezet recski részlegé­nek asszonyai, közöttük özu. Sárvári Andrásáé és özv. Ko­vács Imréné, a népművészet mesterei hímeztek, Másfél hónapi megfeszített munká­val 800 ízléses asztalterítőt és szalvétát készítettek hagyo­mányos recski kalodás min­tával és borsókaszegéllyel. Egy panaszos levél nyomán Bántó kép; a TÜZÉP gyöngyösi Kossuth Lajos ut­cai irodája mellett sorban állnak és — nem tévedési — ülnek.az emberek. A kitar­tóbbak már előző délután oda teszik kt a sámlijukat, ölükben egy kis elemózsiáé csomag, a sámlin egy pléd. Itt töltik az éjszakát is, ez a szándékuk. Ne előzhesse meg őket senki. — Milyen szén kapható most? — kérdeztük meg bent az Irodán. — Berente) és brikett. — Ezeken kívül? — Semmi. — Mire várnak az embe­rek kint? — Királdi szénre. Az egyi­kük most mondta, ő tudja, hogy még ma érkezik ki­ráldi szén a telepre. Kivár­ja, közölte határozottan. Ad­dig nem megy el. □ □ □ A telepen Kardos József készséggel ad tájékoztatást. Kiderül, hogy a kedvezmé­nyes ajtcip idején 1408. va­gon szenet és 12 vagon bri­kettet értékesítettek. Ha ezt a mennyiséget összehason­Nagyüzem a fagylaltgyárban egri kórus műsoráról, • amelynek egy részletét idéz­zük: „A ícóruS, amelynek < programjából a klasszikusok mellett nem hiányzott a ro­mantikus zene sem, s amely­nek műsorprogramjában je­lentős teret kaptak a magyar zeneszerzők is, i fegyelmezet­ten, kidolgozott hangzástech­nikával, tiszta intonációval és korrekt stílussal adta elő mű­sorát", Irta pedig mindezt a Vjesnik kritikusa, egy spa­nyol kórus produkciójával egyetemben dicsérve az eg­riek szereplését.., tökös István /I Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat székesfehér­vári gyárában új csomagolású fagylaltkülönlegesség gyártá­sát kezdték meg. Naponta mintegy 10 mázsát készítenek, dobozolnak az automata gépek. A dobozos fagylaltot Fej'r és Komárom megyében, üdülőhelyeken és a fővárosban is, árusítják. Képünkön: dobozolják és csomagolják a fagy­laltot. (MTI-foto — Jászai Csaba ielv. — KS.) Útjuk , az egész éves forgal­mukkal, akkor meglepően érdekes arányt állapíthatunk meg. összesen S700 vagon tüzelőt adtak el tavaly, an­nak a felét a lakosságnak. Most tehát, az akció során a lakosság az egész évben vásárolt szénmennyiségnek a telét vette meg. A másik fe­lét ennek a mennyiségnek az év háromnegyed részé­ben viszi haza. A számokból az is kitű­nik, hogy az akció sikeres volt, jelentős mennyiségű szenet lehetett értékesíteni. A sorban állás és a bizony­talanság csak az utóbbi na­pokban fordult elő, amikor már a „ráérösebb” vevők megijedtek, hogy kifutottak az időből. Hirtelen megug­rott a kereslet, és ezt már folyamatosan kielégíteni nem lehetett. Tegyük hoz­zá gyorsan; kiráidi szénből □ □ □ Gyöngyösön a sláger a ki­ráldi szén. A kedvezményes akcióban ezenkívül még le­hetett kapni farkaslyukl, borsodnádasdi és berentei diószenet, valamint briket­tet. Hogy a közkedvelt királ­di szénből sem volt hiány, szintén egyetlen számmal bizonyítható. Ebből össze­sen 1030 vagonnyi mennyi­séget vettek meg. Minden más szénből csak 400 va­gonnal. A tények makacs dolgok, szokás mondani. Nincs) mit vitatkozni, mert a szamok bizonysága szerint is bőven állt rendelkezésre a királdi szón is. Lesz is ebből az év to­vábbi részében is. Hiszen még az akció keretében is esedékes volt a hónap utol­só napjaiban további 23.va- gonnal ebből a tüzelöíujta- ból. De hót azt senki sem tudta megmondani soha elő­re, hogy melyik nap hány vagonnal fut majd be a te­lepre a királdibol. Bár a szállítás folyamatossága el­len nem lehetett panasz. □ □ ü Hát a tűzifa? Orbán János gyöngyösi olvasónk levelé­ben arról panaszkodik, hogv nincs elegendő fűrészelt fa a telepen. — Naponta száz-szazhúsz mázsa fát fűreszel fel egy ember itt. a telepen — köz­li Kardos József, a telep ve­zetője. — Nem tud többet megcsinálni. Kétségtelen, hogy a kiszállítás sem tör­ténik folyamatosan. A Vo­lán gépkocsijai mellett a magánfuvarosok is részt vesznek ebben. Öl< köny- . nyebben tudnak a fűrészes dolgozónk kezére segíteni, esetenként tehát hamarabb jutnak fűrészelt fához is. Kár volna tagadni ezt a tényt ( — Nem lehetne még esv embert felvenni a fűrész mellé? — Nekünk két fűrészgé­pünk van. A lehetőség te­hát adott. Ha volna ember. — Mennyit keres a fűré­szes ? — Havi két és fél ezrei Nem sok, de nem ts keve*. Ennyit tudunk adni, — Volt fennakadás a fű­részelésben? — Még régebben betegál­lományban volt a dolgozónk, néhány héttel ezelőtt pedig szabadságon. □ □ □ Azt tervezgetik, hogy • széngarmadákat fóliával bo­rítják le. A bányanedvessé­get a fólia megőrzi, a szén tehát nem porlad el a mű-* anyagfedés alatt. Csak drága ez a megol­dás. Többek között azért la, mert a műanyag ponyvát csak egyszer tudják fel­használni. Megkeményedik, tönkremegy, amibe a felelőt­len fiatalok is besegítenek; kővel lyuggatják ki a fóli­át. Ezzel azt is elérik, hogy a fóla nem képes toválvo megőrizni a szén nedvesség- tartalmát. Tehát a szén a fólia alatt is tönkremegy, elporosodik. Hihetetlen károkat tud okozni a felelőtlenség. a gyermeki meggondolatlanság is, ahogy ebből a példából is kiderül. □ □ □ Tapasztalataink szerint a TÜZÉP-iroda előtti sorban állásnak nem a TÜZÉP az oka. G. Molnár Ferenc ' Mpmit Cttfí wílESss» 1973. JÚ11U6 5., csütörtök DESSEWFFY LÁSZLÓ: á CSAPDA Minden ment, akár a .ka­rikacsapás. A taxiból Bol­dizsár egyenesen a csarnok­ba vágtatott, háromnegyed órája volt az indulásig, és a jegyéi napokkal előbb meg­váltotta. Az expressz a szo­kott helyén, a második va­gányon állt — nem hitt a szemének — félig üresen. Félig üresen? Hát ez túlzás, de ha nagyon megnézi, ta­lán még ülőhelyet is talál benne, És ekkor megszólalt a megafon: „Mentesítő gyors­vonat indul a harmadik vá­gányról ...” ekkor és ekkor. Negyedórával megelőzve az expresszi! A koponyájába rejtett ki­bernetikus egvség pillanatok alatt megadta a helyes választ. Már toltak is befelé a mentesítőt, és sikerült fel­ugrania a mozgó szerel­vényre. Ablak melletti hely­re ült, menetiránnyal szem­be, és mire a kocsi — per­cek alatt — megtelt, ő már el is rakta a cuccait, és ol­vasott. Olvasott, érzékszer­vei mégis regisztrálták az újabb és újabb utasok tör- tetesét, amint csomag és ember egyre tömörebb masz- í szává préselődött. Kisbabák sivalkodtak, rek»dten szólt a részegek szájában a papír- trombita, a csarnok hang­szórói pedig percről percre sürgetőbben hirdették az újabb és újabb vonatokat. Aztán elmúlt az indulásra megjelöli perc, és nem tör­tént semmi. Még eltelt egy kis idő, a kibernetikus egy­ség pedig rémülten ketyeg­ni kezdett Boldizsár fejé­ben, mert nem tudott egy­értelmű választ adni. Egyik pillanatban azt parancsolta, hogy a bizonytalanról azon­nal szálljon át a menetrend szerinti expresszre, a má­sikban úgy látta jónak, hogy maradjon a fenekén, hátha mégis ez indul előbb, s itt jó helye van, Látta, hogy a' lépcsőn lógók közül néhá- nyan átugrottak a túlsó vo­natra, de mád mindennel elkésett. Az a másik, az igazi expressz pedig megló­dult, , és elcammogott az aj­tókon kidagadó embertó- meggel; Az utasok mirigyei körös­körül ekkor kezdték meg az adrenalinkiválasztást, és Boldizsár is érezte szokásos, legyűrhetetlen ingerültségét. A vasút megint áthintá­zott ketezer embert. Az is valami? Csak egy csepp a bepalizottak óceánjában, de ezúttal maga is a csepp kö­zepében szorongott, Becsap­ták őt is, őt, a nagy takti­kust, átrázták az ósdi csellel, csapdába csalták gyors el­határozóképességével, aztán fogva tartották a tehetetlen­ségi erő segítségével. Most vált csak sürgetővé a vágya, hogv utazzék Már nem bírt tovább olvasni, egyre az óráját nézte. Tud­ta, hogy az expressz után tíz perccel indul a személy- vonut, de most már az is megelőzi őket. Az utasok sóhajtoztak és nyögtek, szomszédai a lábu­kat rázták idegességükben, egy nyanya majdnem az. ölébe préselődött, de ö észre­vétlen hagyta ezt az erőtel­jes felhívást ülőhelyének átadáséra. A papírtrombi­ták rendre lehervadtak, 'amint időben egyre távo­lodtak a Körút szilveszter délutáni nyüzsgésétől, noha egy centiméterrel sem ju­tottak messzebb. A bemondó újabb és újabb indítások — 6, ősi ravaszság — át­csaltak' egy soha, sehová sem induló vonatra, hogy legalább a másik kétezer egyszer célba érjen. Már az órát sem figyelte, olvasott volna, de a mon­datok áthulltak figyelmének rostahkain. Egyszer aztán meglódult a vonat, hogy lekvárrá puhult utasaival nekivágjon a szürkületfiek. Lassított. Dudált. Sokáig állt, és kürtőit valami állo­Idöpontját bömbölte, de er­ről a vonatról ázó á6«1 esett többé. A mindenit! , Pedig olyan mindegy volt. Hiszen tudta, hogy éjfélig még a legrosszabb esetben is célhoz ér, ülőhelye volt, olvasnivalója is, és itala a kofferban bőven, De az ad­renalin ezredmilllgrammjai már a vérében rótták útju­kat. Igen. mert a mentesí­tés megint abból állt, hogy kétezer palit az expresszről más bejáratánál. Megrán­dult. ész nélkül átszágul- dott a váltókon, hogy nem­sokára ismét lassítson. Meg­vadult és viskzatbrpant, eaplatott és robogott, han- gulatváltásni átfutottak Bol­dizsáron, l'elajzották: már vájkált az elképzelt Jelenet­ben: Ha egyszer mégiscsak megérkezik, azonnal a for­galmi irodába rohan, és olyan cirkuszt csap, amilyet még nem látott az állam­vasút. Bennsőjébsn egy ki­csinyített Boldizsár ordított és verte az asztalt: — „Ad­ják vissza a pénzem, a gyorvonati pótdíjat, amit ki­csaltak tőlem, ezért a tola­tásnál is szégyenteljesebb bumlizásért, A pénzem? Az ördög vigye a pénzt! A bé­kességemet adják vissza. Ml a pénz, azért a szégyenért, amit velem tettek, s a hul­lafáradtra dolgozott, álltuk­ban elalvó, az ácsorgástói süllyedt bokájú, a félig ré­szeg, elkerülhetetlen végze­tükbe fásult utasokkal!” Elhessegette ezt az ábrán­dot. Hát akkor igyunk! Nagy kabát jónak zsebe volt a legszélső pont, ameddig el­mozdulhatott a rákenódött utasok súlya alatt. Kitapo­gatta a laposüveget, és meg­húzta. Mintha a vonal irányitól csak erre a jelre vártaik volna, az út szabaddá vált. Feszesen zengett alattuk a sin, kattogtak és üvöltöttek • váltók. Lehunyta a sze­mét. Az adrenalin letisztult a lassan helyébe áradó szil- vórium etól, a zene lebegé­séhez hasonló érzésben ol­vadt eggyé a könnyű szá- éuldással. A fémes süvölté- sek vadonatúj, mesterkélt zenemüveket juttattak az eszébe, s azok közül is a legérdekes'itbet, melyet ta­lán fgyszer még megír va­laki : „Technotonia ’72”. A vonal nem is robogott, hanem libegett, siklott es suhant a téli alkonyaiban, mint az abszurd írók jól Is­mert vonatai a végtelennek tetsző alagútban, az Értel­metlen Bosszúságok Városa, s azon túl is a végső, a ha­lálos állomás felé. Ez az el­képzelt, zenés száguldás hirtelen más, Igazibb zenei emléket élesztett benne, és az adrenalin újra jelentke­zett. bFolyl-atsukJ I

Next

/
Thumbnails
Contents