Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
Vendégeinké szó A nyári nap — úgy tűnt — ide. a megyeszékhelyre „helyezte” át epicentrumát; bennszülötteket, és vendégeket egyaránt kényeztet. A látogatók tízezres nagyságrendje ékesszóló bizonyíték, akár a várban, akár a strandon vesz- szük számba őket, A napfény biztosítása azonban nem a vendéglátók privilégiuma. Nyakunkba vettük a várost, hogy véleményeket gyűjtsünk: milyennek is néz ki Eger — kívülről? Már most előre bocsátjuk, hogy riportunk hangvétele „kénytelen” a derűlátás hullámain ringatózni. Ennek mi is örültünk, s ha egy kis zivatar mégis akadt, azt sem utasíthattuk vissza... J + A vár fokán elszántan zúdítja le a gyűszűnyi pohár vizet a torkán Kecskés Zsolti. Tíz óra tájban ez nagyon is érthető művelet egy két és féléves trónörököstől. Kecskés Ferenc családja kissé megpihen a várséta után. — Honnan jöttek? mesélt a városról. Nos, sokkal többet kaptam, mint amennyit vártam... A vártól a népkertig, a belső városképtől az új lakótelepek rendezettségéig superlativusok- ban lehetne értékelni, s szerintem itt sok mindent meg lehet tanúink ren. A vezető arca kissé vörös a hőségtől és a — méregtől. — Bocsánat — szól ki az ablakon —, nem tud valahol parkolóhelyet ebben a városban? A tér erre kijelölt részein minden hely foglalt: buszok, magángépkocsik, motorkerékpárok; egy Fiat 500- ast sem lehetne közöttük leejteni. Ajánlom a főiskola mögötti parkírozó helyet. Ott is járt. Eszembe jut a Főszékesegyház melletti. — Hogyan jutok el oda? — Elmagyarázom, ö is, a mögötte ülő család is koncentrálva hallgatja. — Tudja mit? Inkább veszek egy várostérképet, ahol — Csak Innen. Hatvanból. .. Nyaranta gyakori vendégek vagyunk Egerben. Bejártuk a várost, a várat, s ezután a strandolás lesz a program. Felesége kibontja az elemó- zsiás szatyort, s ezt a műveletet a két gyerek, — mert itt van tizenegyéves kislányuk is — leplezetlen érdeklődéssel figyeli. — Mint gyakori vendégeknek, bizonyára van észrevételük is. — Értem mire gondol. De itt Egerben nem tudnék mit kritizálni — válaszolja a férfi. — A város szép, amit mi keresünk, megkapjuk, s jól érezzük magunkat. Szerintem ez a legfontosabb! *• — Na és az emberek — teszi hozzá Jurij Gurjev. — Nem arra gondolok, hogy a velünk kapcsolatban álló egri főiskolások hogyan fogadtak (régi barátoknak számítunk), hanem sétáinkon, látogatásainkon is kedvességet, közvetlenséget tapasztalunk. Minden egyéb mellett ezért is örülök a kapcsolatunknak. Aztán meg... jóleső érzés egy szemmel láthatóan fejlődő várost a mi módunkon is segíteni. — Ha jövőre turistaként Magyarországra jövök, az útiprogramból Eger nem maradhat ki! — összegezi véleményét Dimiter Stojanov. ★ Krémszínű Wartburg fékez mellettem a Dobó téa parkírozó helyeket is feltüntetik. (Jgye, van ilyen? Fogalmam sincs róla, de gyanús, hogy nincs. — Szeretném gyalog is bejárni a várost... — Honnan jöttek? — Sopronból. Állítólag hasonlítunk Egerhez. — A parkírozó helyek szempontjából is? — Ügy nem! Bármit gondoltam is, az semmiképpen nem lehetett mentség. ★ Apró gyerekek mustrál- gatják pedagógusaik kíséretében a végvári hősök emlékére állított szobrot. Beszédbe elegyedünk a társasággal. Kiderül, hogy a Hajdú megyei Kábáról érkeztek. — A négyes számú iskolában kaptunk igen kényelmes szállást egy hétre — mondja Csukás Béláné. Róla kiderül, hogy sok évvel ezelőtt az egri főiskolán végzett magyar—orosz szakon, s azóta még nem volt módja újra találkozni a várossal. — Képzelje, alig ismertem rá... Pedig amire emlékeztem, a helyén találtam, de mégis: ennyi változásra nem is gondoltam. — Ez a változás a város előnyére, vagy hátrányára szolgál? — Csakis az előnyére. Megszépült! Az EXPRESS megyei ki- rendeltségének Campingja a Szépasszonyvölgyben kapott helyet. A kényelmes sátrak edelényi fiataloknak: úttörőknek, és leendő középiskolásoknak nyújtanak menedéket. Most érkeztek egy szilvásváradi kirándulásról, s farkas éhesen, percek alatt elpusztították a Kertvendéglő által szervírozott ételt. — Nem volt szükség csomagért hazatáviratozni? — Dehogy kellett! — Vo- zár Kati, Lenkey Zsuzsa és Magyari Rózsi egyhangú tiltakozásának minden magára adó szakács örülne. — Itt kapjuk a reggelit, az ebédet, meg a vacsorát. Az adag nemcsak finom, hanem bőséges is. — Honvágy? — Ilyesmit Egerben nem lehet érezni... ★ Nincs olyan nyár. hogy ne érdeklődjenek többen is, mi történt a Vadászkürt étteremmel. A Vadászkürt romantikája még ma is kísért, különösen azok körében, akik hosszú-hosszú évek után látogatnak el újra Egerbe. Reméljük, a jövő nyáron már nem az építkezéshez, hanem a frissen terített asztalokhoz tudjuk irányítani ezeket a vendégeket, s az újaknak is kedvenc helye lesz. Abban is reménykedünk, hogy ezzel az étteremmel egyre kövesebb lesz azoknak a száma, akik ezt kérdezik: — Mondja már, hol lehet délben valamelyik vendéglőben helyet kapni? Az egyik turista érdekes ötletet adott. Lehetne rajta gondolkodni. — Az érkező csoportok nem sértődnének meg, ha valaki, valamelyik étterem, vagy vendéglátó vállalat nevében üdvözölné a vendégeTizenhat csuvas és tizenöt bolgár diák dolgozik — vállvetve az egri főiskolásokkal — a Csebokszári lakótelepen. Nemzetközi építőtábor! Pihenés közben beszélgetünk Vlagyimir Taraszovval, aki tavaly még csuvas diákként, ma pedig már tanársegédként érkezett ide, Jurij Gur- jevvel, a csuvas csoport, és Dimiter Stojanov plovdivi egyetemi tanárral, a bolgár csoport vezetőjével —. Bámulatos az a változás, amely egy év alatt lezajlott a városban — mondja az „Eger-szakértőnek” számító Taraszov. Ugyanakkor a régi és az új harmóniája sem szenvedett csorbát. — Valamikor járt Egerben egy kollégám — kapcsolódik be Stojanov —, aki sokat Q JéMmM 1933. július 29., vasárnap Városnéző s&tára indáinak. Balról Dimiter Stojanov, középen Jurij Gurjev, jobbról Vlagyimir Taraszov, aki már törzsvendégnek száma. ...... ....... .................. A kedves Bory házaspár Franciaországból. két, és felajánlaná: ebben és ebben az étteremben ennyi és ennyi órakor tudnak ebédet biztosítani. Amolyan üzletkötői feladatra gondolok. Persze ehhez alapos, és jó kooperációra lenne szükség. A vendégnek is jól esik, ha így fogadják, a zsúfoltságot is lehetne csökkenteni, s a bevétel sem apadna. Első hallásra nem rossz az ötlet. Különösen, ha még amit eddig kaptunk tőle, azzal csak elégedettek lehetünk. Az asszonyka nagy derültség közepette még hozzáteszi: — Van maguknak egy csodálatos piacuk, ízletes, finom gyümölcsökkel... Minden nap arra járunk! — Az első látogatást követi-e majd több egri utazás? — A strandon érzem a legjobban magam — mondja a Kassáról érkezett Csíkos Adriana. — Két hétre jöttem Egerbe, s ha az idő engedi, minden nap a strandon leszek! több vendéglőnk lenne... Különösen a jól bevált ön- kiszolgáló éttermekből! ★ A Bory házaspár Marseil- le-böl érkezett Egerbe, a nyári egyetemre. A férj orvos, az asszonyka a két gyermek gondját viseli. — Franciaországban igen kevés a lehetőségünk, hogy magyar filmeket lássunk — mondta a feleség. — Többek között ezért is jöttünk el erre a filmművészeti témával foglalkozó nyári egyetemre. (Másrészt: szeretnénk a maga valóságában megismerni az önök életét. — Nálunk — teszi hozzá a férj — Magyarországról még mindig az ötvenhatos eseményekből kiinduló szemlélet uralkodik. Egerben — s gondolom ez érvényes az egész országra is — a nyíltság, és az őszinteség jellemzi az embereket. Dél-Fran- ciaországban is ilyen a stílus. Hogy is mondjam- kellemesen csalódtunk. — Sajnos annyira zsúfolt a program, hogy alaposabban nehéz megismerni a várost. Amit eddig láttunk belőle, és — Olyan életet élünk, hogy nehéz előre tervezni. De tudat alatt már biztos, hogy elhatároztuk... — feleli az orvos-férj. Igyekeztünk kereszt metszetet adni vendégeink véleményeiről. Természetesen önmagában a keresztmetszet sem lehet teljes. Akik nyilatkoztak, zömmel az elégedettség hangján szóltak. Lehet, hogy sokan mások másfajta véleményt mondtak volna, de erre — természetesen — nem szívesen gondolunk. Egy biztos: Egert nem elégedetlen emberek látogatják. Ha így lenne ... miért emelkedne évről évre az idegen- forgalom? Persze ez nem jelenti azt, hogy a vendéglátók megkönnyebbült sóhajjal karba tegyék a kezüket. Fantáziára, ötletekre, figyelmességre és sokoldalúságra — a magunk érdekében is — mindig, és mindenkor szükség van. Szöveg: KATÁI GÁBOR Foto: TÓTH GIZELLA Tízórai a vár fokán...
