Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
Moszkvát találkozás Kulcsár búcsúzik... Heti külpolitikai összefoglaló I M ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: S HBTFO: I A VDK párt- és kormányküldöttsége Lengyelországba > érkezett — A „Kilengek" politikai tanácskozása s délelőtt Koppenilágüban, miniszteri tanácsülés délután > Brüsszelben < KEDD: 5 Az Iráni sah Washingtonba érkezett — A Japán Air s Lines eltérített repülőgépét a líbiai Benghazi repülőtéren > I íelrobbantották < SZERDA i A Magyar Népköztársaság elismerte az Afgán < Köztársaságot — Véget ért a marokkói Agadlrban az > algériai—mauritániai—marokkói csúcstalálkozó < CSVTÖHIOK S Leonyld Brezsnyev nagy beszéde Kljevben — Az < Egyesült Államok megvétózta a Biztonsági Tanácsnak > Izrael elmarasztaló határozati Javaslatát < FENTEK > Szovjet—francia külügyminiszteri tárgyalások > Moszkvában, majd a Krim-félszlgeten < SZOM HAT ^ í Kádár János a Krimbe utazott — Dr- Kurt Waldheim, az < ENSZ főtitkára Budapestre érkezett — Mudzsibur > Rahman sejk Jugoszláviában tárgyal < — Egy nagyon nevezetes •miékem a sok közül: még tavaly történt, Nixon szovjetunióbeli látogatása idején. Közös sajtótájékoztató volt, újságírónyelven szólva, nem éppen „langyos” anyag, sőt, nagyon is fontos bejelentéseket tett mindkét fél. Nekem nyolctól fél kilencig biztosítottak vonalat Budapestre, hogy rögtön adhassam a tudósítást — több száz újságíró nyüzsgött ott, senki sem akarta, hogy megelőzzék. Persze, mi történik ilyenkor, a sajtótájékoztató fél kilenc előtt öt perccel ért véget... Rohanás a stúdióba, könyörögni még egy icike-picike vonalért, aztán nyomban mondani az anyagot, közvetlenül adásba. Bakizni? Azt ilyenkor nem lehet, mert a technikusnak nincs arra ideje, hogy kivágja... öt esztendeig tartó, külföldi szolgálat után Kulcsár István, augusztustól már „hazai pályán” dolgozik. A televíziónézők, rádióhallgatók régi ismerőse, moszkvai tudósítóként, gyakran volt jelen olyan eseményen, amely fordulatot jelentett a világpolitikában. Nagy változásoknak volt tanúja és közvetítője, tolmácsolójja; háttérben, az események mögött. Amikor a Pjatnyickaja utcában, a moszkvai rádió és televízió székháza előtt találkoztunk, én is mindjárt azzal kezdtem a beszélgetést: biztosan nagyszerű érzés volt jelen lenni a vezető államférfiak találkozóján, a sorsdöntő tanácskozásokon. — Igen, ha idő adódik belegondolni, hogy jelen lehetek egy olyan eseményen, amely után már másképp íródik a történelem, az valóban nagyszerű, felemelő érzés. Ilyen volt például Willy Brandt moszkvai látogatása: megérkezett a repülőgép, a katonazenekar a német himnuszt játszotta. Német himnusz a szovjet fővárosban; tulajdonképpen csak ott, a helyszínen lehetett igazán ... .fölfogni, mit is jelentett ez a hidegháborús évek után... ! Persze, az az igazság, hogy a tudósítónak sokszor még arra sem igen van ideje, hogy így elgondolkozzon a dolgokon. Gyorsan cselekedni, állandóan informálódni, lehetőleg mindenütt ott lenni, mindenről tudni — nem könnyű munka. I — A jó kapcsolatok kialakítása ehhez, azt hiszem, nélkülözhetetlen. .. — Ez biztos. Én tulajdonképpen kicsit szerencsés helyzetben is kezdtem el ezt a munkát; Leningrádban végeztem az egyetemet, s ott sok olyan ismerősre, barátra tettem szert, akik később kollégáim lettek vagy diplo' matapályára kerültek. A kollégiumban szobatársam volt a Pravda egyik jelenlegi munkatársa, de együtt laktam a kínai hírügynökség mostani moszkvai tudósítójával is. Emellett persze, rendszeresen kell járni követ- ségi fogadásokra, találkozókra, ahol a tudósító sok politikussal megismerkedhet. — Mikor ér véget a napi munkája? — Másnap. Itt állandóan ügyelet van, a legfontosabb hírforrásokkal éjjel-nappal összeköttetésben kell lenni. Nem egyszer előfordult például, hogy éjfél után felhívtak Budapestről, elmondani, mit kémek a reggeli, krónikába. Szombaton délután pihenni szoktam egy órát odahaza, olyankor Serény Pétert, a Népszabadság tudósítóját, a szomszédomat kérem meg, ügyeljen a telefonomra. — A család hogyan viseli ezt el? — Nagyon megértőek, de még így is nehezen. A fele\ ségem egyetemre jár, másfél éves a kislányom, nekik sem könnyű. Ök várják legjobban, hogy hazamenjünk, sőt a feleségem már azt is m|Ondta,ha otthon nem olyan munkát vállalok, ahol szabad a vasárnap és nem járok velük kirándulni, akkor elköltözik a háztól... No, persze, otthon minden bizonnyal nyugalmasabb lesz az élet. — Hogyan telik el egy átlagos napja a tudósítónak? — Reggel nyolc óráig elolvasom a szovjet és angol nyelvű napilapokat. 'Itt, Moszkvában, két órával előbb járunk az időben, így a reggeli krónika harmadik kiadásába még tudok adni friss információt a lapokból. Azután tájékoztatók, találkozók, események, ha ilyen nincs, akkor lehet egyéb témákhoz anyagot gyűjteni, felkészülni egy nagyobb munkára. Általában naponta megfordulok a magyar követségen, az az egyik legbiztosabb támpont a tudósítónak. Rendszeres rádióösszeköttetésem Budapesttel szerdán és pénteken van hosszabb időre, a televízióval pedig csütörtökön. — Bizonyára adódik alkalom elutazni a többi városba, sőt más országokba is... — Hát, ez a lehetőség nem túl gyakori, de azért az öt esztendő alatt eljutottam a Szovjetunió, szinte mindegyik köztársaságába, jártam Iránban és Afganisztánban. Egyéhuzn{; gn voltam a második <yar újságíró, aki Afgán, z.ánba eljutott. 1971 tavaszán — ez volt talán a legnagyobb élményem —, egy északi sarki kutatócsoporttal együtt töltöttem néhány napot egy úszó jégtáblán. Nem volt veszélytelen vállalkozás, különösen nekem, a kívülállónak. Megfigyeltem a kutatók munkáját, ha tudtam segítettem, megismertem az életüket. Erről írtam egy könyvet is, ha jól tudom, októberben jelenik meg. — Azt hiszem, egy külpolitikai újságírónak feltétlenül szükséges, hogy egy-két országot igen alaposan megismerjen. A későbbi munkához is kell az ilyen kiküldetés, nem beszélve arról, hogy itt igazán meg lehet tanulni gyorsan, röviden írni. Otthon, a rádió külpolitikai munkatársa leszek, elsősorban a szocialista országok témakörével foglalkozom majd. — Egy szóval, lesz bőven alkalom kamatoztatni az itt szerzett tapasztalatokat... — Ezért is jó, ha hosszabb- rövidebb időre, minél többen eljuthatunk valamelyik külföldi országba. A leendő tudósítóval, Csák Elemérrel sorra járjuk most az ismerősöket, a kapcsolatokat ő ápolja tovább. Azt hiszem, kiküldetésemnek igen szép befejezése, tudósítani az Európa békéjét megalapozó helsinki konferenciáról. Azután: utazunk haza... — Ebben a szakmában egyébként még az a szép, hogy szinte teljes az önállóság. Igaz, a felelősség ugyancsak nagy, de hát ki nem örül annak, ha a főnökei, állandóan kétezer kilométerre vannak... ? Hekeli Sándor így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: EGY ESZTENDEJE ANNAK, hogy a Krím-félszigeten nyolc szocialista ország pártjainak vezetői találkoztak és tanácskoztak. Főként külpolitikai kérdésekről tárgyaltak és joggal állapíthatták meg, hogy a szocialista országok külpolitikájának összehangolása hasznos volt és jelentősen hozzájárult az európai realitások elismertetéséhez. Az azóta eltelt egy esztendő megerősítette — éppen a szovjet békepolitika hatására — a világban az enyhülési folyamatot, Brezsnyev washingtoni látogatása során szovjet—amerikai megállapodás jött létre a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel vívott háború megakadályozásáról. Már megkezdte munkáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A két német állam alapszerződését ratifikálták, küszöbön áll az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ- be. Kitűzték az európai haderő és fegyverzet csökkentését célzó tárgyalások megkezdésének dátumát. S ne feledjük: Vietnamban és La- oszban sikerült elérni a fegyverszünetet, Kambodzsában is a végénél tart a háború. A krimi találkozó évfordulóján leszögezhetjük, hogy mi magyarok is az internacionalista összefogásban látjuk saját biztonságunk és békés építőmunkánk feltételét, másrészt a szocialista világ- rendszer erejének és befolyásának biztosítását. Az első krími találkozóra való emlékezést az évfordulón kívül az is időszerűvé tette, hogy kijevi látogatása után Leonyid Brezsnyev a Krím-félszigetre utazott, kíséretében ott voltak külpolitikai tanácsadói, akik korábban bonni és washingtoni útján is mellette voltak: G. Cukanov, A. Alekszandrov és A. Blatov. Ugyanakkor érkeztek a hírek arról, hogy Kádár János, Edward Gie- rek, dr, Gustav Husák, Jumzsagijn Cedenbál és más vezetők a Szovjetunióba utaztak, s üdülés céljából a Krím-félszigeten tartózkodnak. A HÉT MÁSIK, nagy érdeklődésre számot tartó eseménysora a Közel-Kelettel kapcsolatos. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hosszas huzavona után hozzálátott a közel-keleti kérdés megvitatásához. Addigra azonban a szenvedélyeket már felkavarta egy repülőgéprablás ügye: mint ismeretes, japán és arab terroristák eltérítették a japán Air Lines egy gépét. 70 órát vesztegelt a Boeing 747-es — fedélzetén több mint 140 emberrel — egy arab olajsejkség, dubai repülőterén, aztán a géprablók Benghaziba irányították, s miután ott az utasokat elengedték, a levegőbe röpítették a húsz egynéhány millió dollár értékű óriásgépet. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy valahányszor kísérlet történik a közel-keleti válság diplomáciai rendezésére, mindig történik valamilyen erőszakos cselekmény ,. . Kinek használ ez? Az arabok ügyének vajmi kevéssé . . Ami a Biztonsági Tanács közel-keleti vitáját illeti, az Egyesült Államok ismét alkalmazta vétójogát, nem engedve meg, hogy határozattá váljék az el nem kötelezett ors7.ásoknak Izraelt elmarasztaló javaslata. Jellemző, hogy a tanács 15 tagja közül 13 szavazta meg az eredetileg indiai—jugoszláv kezdeményezésre elkészült határozati javaslatot, az USA-n kívül a Kínai Népköztársaság sem állt ki a javaslat mellett. Ez is ki- ábrándítólag hatott az arab közvéleményre. Valószínű, hogy az amerikai vétónak ára lesz: az arab olajtermelők megfontolják az USA-ba irányuló szállítások folytatását. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK gondjai egyre növekednek, az indokínai félszigeten is. Kambodzsában már teljesen kilátástalan a Phnom Penh-i rezsim helyzete: Lón Nol marsall és klikkjének napjai meg vannak számlálva. A népi erők ostromgyűrűje egyre szorosabbra zárul a főváros körül. Ha nem szabadítják fel már most, akkor ennek csak az lehet a magyarázata, hogy nem akarják Phnom Penh elpusztulását: az amerikai B—52-esek és Phantomok ugyanis nyilvánvalóan még egy utolsó, megsemmisítő légitámadás-sorozatot indítanának a khmer hazafiak kezébe kerülő főváros ellen. Augusztus 15- én viszont íejár az a határidő, amit az amerikai szenátorok és képviselők szabtak Nixon elnöknek és a kormányzatnak: azon túl nem bombázhatják a kambodzsai célpontokat... Augusztus 15-e lesz — ez már egyre világosabban megmutatkozik — a fordulópont a kambodzsai helyzet alakulásában. Ezt követően kerül sor Kissingemek, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának pekingi utazására. Nemcsak a kinai vezetőkkel kíván tárgyalni, hanem Szihanuk herceggel is, aki 1970 márciusa, a Lón Nol-puccs óta Pekingben él. A Közel-Kelet és a Távol- Kelet is hallat magáról. Az afganisztáni események után most az iráni sah és a pakisztáni elnök utazásai érdemelnek figyelmet. Mohammed Reza Pahlavi, az iráni császár Londonba, majd Washingtonba látogatott. Főként Nixonnal és az amerikai hadügyminiszterrel, Schle- singerrel folytatott tárgyalásokat. Megmutatkozott Iránnak az a törekvése, hogy a közép-keleti térség vezető katonai hatalmává kíván előlépni, s ehhez amerikai segítséget igényel. A Perzsaöböl rendkívül fontos mind stratégiai szempontból, mind az olajszállítások (az iráni, iraki, kuwaiti stb. olaj tengeri szállítása) szempontjából. A Perzsa-öböl bejáratát és északi partját Irán mondhatja magáénak. Mindezt Washington értékeli is. BHUTTO, Pakisztán elnöke egy időben tartózkodott Londonban az iráni uralkodóval, találkoztak is, és igyekeztek összehangolni politikájukat, törekvéseiket. Bhutto az angol főváros után Párizst kereste fel, Nagy- Britannla és Franciaország segítségét igényli a Bangladesh kiválása után összezsugorodott és gazdasági nehézségekkel küzdő Pakisztán számára. Bhutto gondjai közepette egyetlen pozitív jelenséget észlelhetett: India szándékát a két ország ellentéteinek felszámolására. Ennek apró, de sokatmondó jele volt, hogy amikor Bhutto hazalndult, az indiai nagykövet is megjelent, hogy kezet szorítson vele, pedig a háború óta a két ország között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. 5 P OftrjCUNTtí UHK Három arany Tamperében A Tamperében megrendezett kajak-kenu világbajnokság szombati küzdelmei szép magyar sikereket hoztak: három első, három harmadik és egy negyedik helyet szereztünk. Aranyérmeseink: Csapó Géza, kajak 1000 méter, Derne—Rátkai kajak 1000 méter és négyes legénységünk: Deme—Rátkai—Varga—Gi- czl. Chilei ieientésiink • Nagy felháborodás fogadta Chilében Arturo Araya fregattkapitány meggyilkolásának hírét. Az országban Allende elnök három napos gyászt rendelt el és javasolta a törvényhozásnak, hogy Arayát halála után léptessék elő ellentengernagynak. Santiagoban összeült a chilei nemzetbiztonsági tanács. Allende elnök tájékoztatta a három fegyvernem, valamint a csendőrség főparancsnokait az Arturo Araya fregattkapitány elleni merénylet körülményeiről. A tanács úgy határozott, hogy különbizottságot létesít a gyilkosság kivizsgálására. „Mátra” Ruhaipari Szövetkezet I felsőfokú ruhaipari technikumi végzettséggel rendelkező munkaerőt alkalmaz műszaki mankalrign Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Gyöngyös. Marx Károly u. 3. sz alatt,. munkaügyi vezetőnél. Heves megyei Szolgáltató Vállalat felvételre keres, kőműves szakmunkásokat segédmunkásokat Bérezés kollektív szerződés szerint ■Jelentkezés: Eger, Somogyi B. u. 13. alatt. » Kedvezményes Füzesabonyi Művelődési Ház nagytermében. Július 30-tól augusztus 5-ig Nyitva: 10 h-tól 17.30-ig. Szombaton: 8 h-tól 12 h-ig. vásár 30 százalék engedménnyel ■ KONFEKCIÓ, DIVAT-, METER-, KÖTÖTT-, CIPŐÁRUK NAGY VÁLASZTÉKBAN, ÁFÉSZ FÜZESABONY.
