Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
Szolgáltatás, ösztönzés, technika, szervezettség humoristák örök témája, bosszúságok kiapadhatatlan forrása, ez a szolgáltatás. Vagy mégsem? Inkább mindennapjaink egy olyan része, amelyet hol feketének, hol fehérnek mutatnak á változó igények? Ez is, az is. Szolgáltatás a közlekedés, a vezetéken érkező ivóvíz, az egészségügyi ellátás, de ugyanúgy a hajnyírás, a ci- pőtalpalás, a televízió készülék hibáinak megszüntetése, a gépkocsijavítás, s még a rádióadás is szolgáltatás... 1969-ben átfogó határozatot fogadott el a Minisztertanács a szolgáltatásfejlesztéséről, A téma fontosságát bizonyítja, hogy 1971 májusában, s legutóbb május 24-i ülésén is napirendre tűzte azt a Minisztertanács, már a végrehajtást számonkérve. Az 1038/1969. sz. kormányhatározat ugyanis fontos változások kiindulópontja lett. Leltár; menet közben Mit mutat a hosszú távra szóló program menet közben készített leltára? Az ösztönzés jegyében mentesítették a szolgáltató egységeket az eszközlekötési járulék s a fejlesztési adó fizetése alól. bérpreferenciákat nyújtottak számukra. Az állam — a negyedik ötéves tervben — 1,5 milliárd forintot kitevő központi szolgáltatásfejlesztési alapot hozott létre — eddig ebből 960 milliót használtak fel —, a szövetkezeti ipar saját érőből ugyanez idő alatt 225 millió forintot költ a terület korszerűsítésére, mindehhez még 400 milliós hitei is járul... Sok árucikknél növekedett a garanciális idő. Megszervezték az átalánydíját, javítást, Erőteljes hálózatfejlesztés ment végbe — egyebek között a Gelkánál —, a Köny- nyűipari Minisztérium 13 szakma 30 tevékenységi körénél engedélyezte szakképzettséget nem ígéhylő iparigazolványok kiadását. Bekapcsolódtak a lakossági szolgáltatásokba a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, munkájuk értéke egyetlen év alatt 200 millió forinttal emelkedett, tevékenységük idén további 18 százalékkal bővül. iÉvi átlagban 25 százalékkal' nőtt a gépkocsi szervizhálózat kapacitása... Nem szegényes leltár. A gondoké sem az. Tavaly 7,5 milliárd Ennyit fizettünk ipari, kereskedelmi áruszállítási szolgáltatásokért 1972-ben. Az 1969-es kormányhatározat óta gyorsan fejlődött a gépkocsi-, a háztartási gépek és híradástechnikai cikk elv javítása, a textiltisztítás, a lakossági áruszállítás, a kereskedelmi szolgáltatás (kölcsönzés, házhozszállítás stb.). A kívánatosnál lassúbb volt a haladás a lakáskarbantartásnál, a hagyományos szolgáltatásoknál. Gondokat okoz, hogy bár 1971-ben valamelyest módosítottak a szabá- • lyozókon, a szövetkezeti ipar rpég mindig szívesebben foglalkozik árutermeléssel, mint a lakossági javításokkal. Feszültségekkel já» a forgóalapok mérsékeltsége — az alkatrészek sűrűn azért hiányoznak —, nem sikerült bővíteni az otthoni javítás, azaz a barkácsmozgalom feltételeit. A szolgáltatások az élet- színvonal szerves alkotóele mei. Hiúiba a gyors menet az egyik úton, ha a másikon esi gatempót diktálnak a kátyúk. A hasonlatnál maradva: hiába a gépkocsiállomány növekedése, s vele a szervizkapacitás bővülése, ha az egyébként szükséges javítások többszörösét kell elvégezni a ). 'esz utak miatt. Tehát amit szolgáltatások alatt értünk, nem függetleníthető a gazdaság egyéb területeitől. Több ember vagy ... ? Gyakran úgy tűnik, azért nem jön a vízvezeték-szerelő, a makacskodó rádiókészülék helyrehozója, azért késik a mosatás, a tüzelöszállítás, a gázpalack-csere, m^rt itt sincs, meg ott sincs elegen- és ember. Tény, hogy a fejlett országokban az összes foglalkoztatottaknak több mint a fele — a szó teljes értelmében vett — szolgáltatást végez. A szolgáltatások fogyasztása, igénybe vétele — hazánkban is — gyorsabban növekszik, mint a nemzeti jövedelem, mert új igények teremtődnek. Meszelni minden asszony tudott falun, a festés, tapétázás már szakismeretet követel, ahogy a padlóbeeresztést fölváltó parkettcsiszolás, lakkozás szintén. Előtérbe kerülnek az eszközigényes szolgáltatások, hiszen a hajvágáshoz alig néhány készség kell, a tv-készülék, a centrifuga javításához annál több műszer. E bonyolult, folytonosan változó helyzet magyarázza, hogy a szolgáltatások fejlesztését elsősorban nem a több ember oldja meg. Hanem a toválpb tökéletesített ösztönzési rendszer, a technikai korszerűsítés, s főként: a szervezettség. központi és helyi teendők Sokféle útja-módja lehet, s kell, hogy legyen a szolgáltatásfejlesztésnek. Központi segítség, hogy az állam tavaly az úgyrWvezett tömeges szolgáltatásokhoz, például a cipőjavításhoz, 129 millió forint árkiegészítést adott, s nyújtja azt az idén is, s így biztosítja a többi között a textiltisztítás fix árainak betartását. Központi segítség az 500 millió forint összegű fejlesztési támogatás, ' s helyi serkentés a községi, városi hozzájárulás fizetése alóli mentesség, amit a tanács szavazhat meg. Ahogy a helyiség biztosításában, árellenőrzésében, sok más dologban ugyancsak aktív támogatást nyújthatnak a tanácsok. A lakosság részére végzett — úgynevezett vásárolt — szolgáltatásokat az országban több, mint 86 000 felvevőhely bonyolítja le. Igaz, ebből mintegy 70 000 magániparosé. Azaz velük is számolni kell, tervekben épúgy, mint az ésszerű segítség megadásában. Idén várhatóan, hét százalékkal növekszik a szolgáltató hálózat teljesítménye, s bár az igényektől jónéhány -területen' még mindig elmarad, egésze távolodik attól az állapottól, hogy már nem mellékes, de még nem lényeges szerepet játsszon. Ma egyre világosabb a felismerés — s ami fő, tettek sora szintén bizonyítja ezt—, hogy a szolgáltatások szerepe bármely nézőpontból megítélve is, lényeges. Mészáros Ottó Korszakváltás a villamosenerglatermelésben A világ első űrhajósának nevét viselő hőerőmű, amelyet májusban avattak fel, okkal sorolható a szocialista építés jelentős alkotásai közé. Az erőművekben korábban épített legnagyobb gépek teljesítőképessége a Mátravidéki Erőmű 30 megawattos egységétől előbb 50-re, majd 150-re, s a Gagarin Hőerőműben pedig már 200 megawattra nőtt. A kazánok teljesítőképessége — ez ugyancsak lényeges műszaki paraméter — csaknem megtízszereződött; Gyöngyösön több mint 600 tonna óránként a gáztermelésük. Az erőmüvek nagysága a 100—200 megawattos értékről a Gagarin Hőerőmű üzembe helyezésével 800 megawattra emelkedett, s a Dunamenti Hőerőmű a folyamatban levő bővítés során eléri az 1900 megawattot. E számottevő műszakitechnikai haladás gazdasági vetülete; az 1 kilowattóra villamos energia előállításához szükséges hőfogyasztás az új erőművekben 40—50 százalékkal alacsonyabb, mint a régiekben. Pedig az új erőművek egy része —• példa erre a Gagarin Hőerőmű is — már a leggyengébb minőségű szilárd tüzeMa$yarorszá$on a vasúti közlekedésben %ntób™égváitoztak a vasúti irányitó- és biztonsági berendezések is. Néhány hete egy új készüléket állítottak üzembe Nyírbogdányban. Az állomás előtt néhány kilométerrel elhelyeztek egy francia gyártmányú, úgynevezett „liönfutást” vizsgáló készüléket, amely a vasúti szerelvények csapágyainak hőmérsékletét automatikusan méri és az eredményt továbbítja a vasútállomáson elhelyezett jelzőberendezéshez, tgy az esetlegesen meghibásodott kocsikat leállítják és a helyszínen megjavítják. (MTl-foto: Balogh P. László) főanyagokat fogyasztja. Sőt, hogy pontosak legyünk: a visontai lignit világviszonylatban is az egyik _ leggyengébb minőségű tüzelőanyag, amit erőműben hasznosítanak, ennek ellenére a Gagarin Hőerőmű fajlagos hőfogyasztása kedvezőbb az országos átlagnál. A villamosítás, az egy lakosra jutó villamosenergiatermelés - és -felhasználás mutatója a műszaki-gazdasági haladás és fejlettség egyik legfőbt) ismérve. Jellemző, hogy á villamos energia fel- használásában mind a mai napig sehol a világon nem észleltek telítődést. A világ villamosenergia-igénye és termeléáb tíz évenként megkétszereződik, s évről évre mintegy 7—8 százalékkal növekszik. Ez a tendencia nálunk is érvényesül, miközben ^ növekedés évi átlagüteme minimálisan nagyobb a világátlagánál. Villamosenergiatermelésünk az 1950. évi 3 milliárd kilowattóráról 1970- ig 14,5 milliárdra emelkedett, 1972-ben pedig meghaladta a 16,3 milliárd kilowattórát. Mindennek villamosítási mutatóban — egy lakosra jutó villamosenergiatermelés — kifejeződő konzekvenciája: 1961-ben elértük a világátlagot, majd szerény mértékben túlhaladtuk, de még mindig elmaradunk az európai országok 1 lakosra jutó átlagos villa- mosenergia-f ej adagjától. Villamosenergia-termelé- sünk a tényleges szükségleteket csak mintegy 80 százalékos arányban fedezi, a hiányzó 20 százalékot villamos energia importjával biztosítjuk. ’ 'Magyarország tagja a KGST-országok Egyesített Energiarendszerének. Nagyfeszültségű távvezetékek — 220 és 400 kilovoltosak — kötik össze a szomszéd országokkal, villamos energiát exportál, importál, sőt 'tranzitszállításokat is végez. (Jugoszlávia Csehszlovákiának, Románia pedig Ausztriának exportál villamos energiát a magyar távvezetékeiben.) A nemzetközi villamosenergia-csere- ben való részvételünk, a KGST-országok energetikai rendszereinek együttműködése kb, 700—800 megawatt kapacitású erőmű megépítése alól mentesíti a magyar népgazdaságot. A villamosenergia-igény folyamatos és gyors növekedésének Magyarországon is döntő tényezője a. gazdaaág általános fejlődés^. Az ipar fogyasztása az energiatermelés növekedését követte, évtizedenként megkétszereződött. Az egyéb gazdasági ágazatok közül előbb a vasúti közlekedés, majd az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság is jelentős fogyasztó lett. Az 1962—1972-es időszakot véve alapul, a villamosener- gia-lőgyasztás a legerőteljesebben — öt és félszeresére — a mezőgazdaságban nőtt, a vegyiparban csaknem négyszeresére, a háztartások fogyasztása pedig 3,3-szoro- sára. A népgazdaság összes villamosenergia-fogyasztásában az ipar részesedése az 1950 évi 80 százalékról 56— 58 százalékra csökkent. A kommunális fogyasztás — közvilágítás, közművek, kereskedelem, egészségügy, oktatás — részesedése 17—18 százalék, a háztartások részesedése mintegy 14 százalékra emelkedett. A háztartások 1972-ben. csaknem any- nyi — 2,3 milliárd kwó — villamos energiát használtak fel, mint 1950-ben az. egész magyar ipar. A villamosenergia-ipar folyamatos fejlesztését a népgazdaság növekvő igényei indokolják, ugyanakkor a rendelkezésre álló fűtőanyagbázis többé-kevésbé korlátozza. A jelenlegi tervidőszakban összesen 1500—1600 megawatt kapacitással bővül a hazai erőművek teljesítőképessége. Meglevő erőműveink mintegy 36 százalékos arányban már szénhidrogéneket használnak, s az új kapacitások is nagyobb részt kőolajszármazékokból és földgázból állítják elő a villamos energiát. Minden arra vall, hogy £» Gagarin Hőerőmű korszak- váltást jelez. A folyamatbail levő bővítések és az új erőművek — így például a A olefinmű mellett épülő Tiszai Erőmű — üzemanyaga a szénhidrogének és aa atomerő lesz. Bizonyos, hogy a következő ötéves tervidőszak végén a villamos energia termelésében már a szénhidrogének lesznek a főszereplők, de az évtized záróesztendejében — várhatóan 839 megawatt induló kapacitással — az első magyar atomerőművet is üzembe helyezik. Garamvölgyi István Az integráció hétköznapjai „Zsiguli-program” a ruházatiipari gépgyártásban A Zsiguli gépkocsik és Ikarusz autóbuszok gyártási kooperációjához teljesen hasonló konstrukció született szovjet javaslatra a KGST- országok könnyűipari gépgyártásában. A 60-as évek végére már tisztán kirajzolódott, hogy a könnyűipar rekonstrukcióját, korszerűsítését valamennyi szocialista országban végre kell hajtani, az életszínvonal korábbinál gyorsabb ütemű emelése és az exportra termelés növelése érdekében. A könnyűiparon belül — és nem csak nálunk — elsősorban a textil- és a textil- ruházati ipar korszerűsítése került előtérbe. A vizsgálódások alkalmával kitűnt, hogy a textilruházati iparok teljesítményének fokozásához elsősorban a szövőkapacitások gyors emelése szükséges. A szovjet fejlesztő intézetnél 1970-re elkészült egy új automata szövőgép dokumentációja. Erre valameny- nyi KGST-országban szükség volt. Sorozatgyártására két megoldás kínálkozott: a Szovjetunió egy hatalmas automata szövőgépgyártó kombinátot épít, hogy' a saját gyárait és a baráti, szocialista országok textilgyárait is kiszolgálja; a másik megoldás, nagy beruházás nélkül, nemzetközi kooperációban szervezzék meg a sorozatgyártást. Így született a döntés: akinek kell automata szövőgép — az gyártson is hozzá valamit. A dokumentáció főegységeit szétosztották a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és a magyar könnyűgépgyártó vállalatok között. A bolgárok pl., mert erre volt szakember- gárda és szabad kapacitás: a szövőgépházak öntését vállalták; a magyar ipar — a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat — a mikro-vetélők, a vetélő továbbító és meghajtó berendezések gyártását. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 1970-ben kapta kézhez a szovjet dokumentációt, és 1971-ben már 751 egységet szállított a szovjet összeszerelő üzemnek. Az idén már két és fél ezer egységet vállal a gyár, s ennek fejében 50—60 darab kétszín-váltós automatát kapnak a hazai szövödék, a géppark felfrissítéséhez. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat azzal, hogy vállalta ezt a kooperációt, komoly segítséget adott a hazai textilipari rekonstrukciós programhoz, jóllehet ez nem volt egyszerű feladat a gyár számára. Teljesen új,, rendkívül pohtos munkát kívánó berendezést vett fel gyártmánylistájára. Ráadásul a négy kooperáló ország iparát is nehéz helyzetbe hozhatja, ha valami fennakadás támadna a mikro-vetélő gyártásában. Helyet kellett teremteni az üzemben az új készüléknek: régi, begyakorlott termékek gyártását hagyták abba, egy bonyolultabbért. A mikro-vetélő megmunkálásához új célgépeket kellett venni, új szakmunkásokat /szerezni, átszervezni, magyarázni, A gyáregység, ahova a mikro-vetélőt / telepítették: 1971- ben 18 millió forint nyereséggel zárta az évet. 1972- ben pedig olyan veszteséggel, hogy csaknem a többi 9 gyáregység nyereségéi is elvitte. Az integráció hétköznapjaihoz ez is hozzátartozik. Az ünnepnapokat, gyakran ilyen tandíjjal terhes hétköznapok előzik meg. A jövőért, a korszerűbbért, hatékonyabbért mégis vállalni kellett ezeket az átszervezéssel, újabb tanulással és. kockázattal járó időszakokat is. Ma a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál már a legbiztosabb gyáregység — a mikro-vetélő _ üzem. Es 10 évig nem is lesz rá gond — a termékére legalábbis, hiszen az a legkorszerűbb nemzetközi munkamegosztási < formák egyikében készjülő, kifejezetten mai gyártmány. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gazdálkodáspolitjká- jának egészére is jellemző a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás igénye. Szakosítási szerződést kötöttek az NDK-beli Textimával. A magyar gyár nem készít fonógépbevonatokat, nyüstöket (szövőgéptartozék), és lemondott az 1528-as típusjelű gyorsvarrógép gyártásáról is, noha az magyar konstrukció volt. Ezt az NDK készíti — nekünk is A szakosítással profilt tisztíthatott a vállalat, koncentrálhatta a gyártást a hazai adottságok és kapacitások leggazdaságosabb kihasználására. Az NDK-ban pedig új típusú magyar kártol ógépeket próbaűzemeltet- 'nek. Amelyik beválik, az vesz majd részt az NDK kártológépparkjának rekonstrukciójában. Ez ismét nem akármilyen tétel. A vállalat legjelentősebb szakosított terméke — a cipőgyártó gépsor. A sza- bászatí gépeket mi csináljuk, a tűzödékhez az automata munkaszalagokat szintén. A szalagokhoz a tűzőgépeket pedig a nagy hagyományokkal rendelkező csehszlovák fear adja. A magyar vállalat Készíti az úgynevezett összerakó- vagy másképp alja-köri gépek többségét is. Egy harmadik gép gyártását pedig — buk- koló, felsőbőr-aláhajtó gép — úgy osztották meg, hogy az alkatrészek egyharmadát a Könnyűipari Gépgyártó, kétharmadát pedig egy német gyár állítja elő és az NDK- ban szerelik össze. AzNDK- val és részben a csehszlovák cipőgyártó gépiparral kialakított fejlesztési, gyártási kapcsolatoknak köszönhető. hogy a hazai gyár 5 év alatt csaknem harminc- szorosára növelhette a cipőgyártó gépek gyártását. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat lassan — bázisgyárrá válhat a KGST-ben, az időben és jól megválasztott gazdálkodási stratégiájának eredményeként. A KGST prágai ülésszakán határozatot hoztak; alakuljanak a Gépipari Állandó Bizottság munkájának segítségére — szakosodott gépipari egyesületek. Az első tervbe vett ilyen egyesületek között — kettő — könnyűipari profilú: Textil-, ill. kötszö- vőipari gépgyártó egyesület lesz. Az egyesületek célja: tovább gyorsítani a szakosodást, az integrációt a gépiparnak ebben az ágazatában. Itt pedig, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnak már — több gépfajtában is — bérelt helye van. " Gerencsér Ferenc
