Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
•ft A „dupla példa A baromfitenyésztés kérdőjelei f Ogy szoktuk mi a szak- : inában emlegetni, hogy a magyar mezőgazdaság történetében a baromfitenyésztés a „dupla példa”. Példa arra, hogy milyen gyönyörűen fel lehet futtatni megfelelő törődéssel egy üzemágat, de példa arra is, hogy ha megszűnik ez a figyelem, akkor a már elért komoly eredmények birtokában is gondok adódhatnak. Tíz esztendő csupán, de ma már történelem: a baromfitenyésztési ágazat volt az első, amelyben a magyar mezőgazdaság igazán kor-' 6zerű, majd fokozatosan iparszerű 'módszereket alkalmazott. Az e célból előállított hibridek szaporítása a hagy tojóházak, baromfi- nevelő telepek berendezése, a baromfigondozó szakmunkások kiképzése mutatta meg,1 hogy egy hagyományos mezőgazdasági ágazat rövid néhány esztendő alatt a szó teljes értelmében, kicserélhető. Ezután jött a törés A hatvanas évtized kezdetén a magyar fogyasztó — és a külkereskedő — még igencsak a paraszti udvarokból kapta a csirkét, a tojást, a hízott libát. És a hatvanas évek végén már természetes volt, hogy két és fél kiló takarmánytól egy kilót nőjön a csirke, magától értetődött, hogy évente 200-nál több tojást adjon egy tojótyúk. A baromfitelepek szinte függetlenedtek évszaktól és időjárástól, egy ipari ciklus ritmusában zúdították piacra az ennivalót. Talán egy kicsit bizonyítsunk: 1962-ben a magyar baromfiipar 4600 vagonnyit vásárolt fel, 1969-ben már tízezer vagon, 1970-ben 12 és fél ezer vagon volt 'a felvásárlás. Ezután következett a törés. A hetvenes évek elején elbizonytalanodtak a hatóságok és a külkereskedők. Olyan hangok kezdtek , hallatszani, hogy talán túl is futtattuk már a baromfitenyésztés fejlesztését, talán nem is tudjuk ezt a rengeteg árut idehaza elfogyasztani, illetve nem érdemes külföldön lenyomott árakon eladni. Megszűnt az állami dotáció, esetenként csökkentek a felvásárlási árak, nem volt1 hitel. A termelő elbizonytalanodott és más irányokba kezdett figyelni. A hetvenes évtized kezdetén új kon- juktúrák ígérkeztek. A legfejlettebb gépekkel és módszerekkel önteni kezdték a búzát és a kukoricát a szántóföldek, kiemelten támogatta az állam a sertéshiz- lalást. Félreértés ne essék, ez az elbizonytalanodás, ez a más irányba forduló érdeklődés nem csökkentette nálunk a baromfihús-, a libamáj- vagy a tojástermelést. Csupán megállt a növekedés. Üj baromfitelepeket többé nem épített senki és a meg- levőek karbantartását is elhanyagolták. A legtehetségesebb szakembereket lassanként más területekre irányították át; ha egy gép elromlott, úgy ahogy kijavították, de nem'vásároltak újat. Az egyébként kötelezően szigorú technológiai fegyelem is meglazult, az egy kiló baromfihús előállításához szükséges takarmány a 2 és fél kilós szintről lassan a 3 kiló felé kezdett közeledni. Mindezek nyomán a baromfiágazat korábban magas színvonalú jövedelmező-, sége lecsökkent, egyre több gazdaságban már veszteséget mutatott. Finom a pipihús És ekkor, ebben a hangulatban, nagyjából az 1972-es esztendő középén jött a ke* serű pohár. Egyrészt bebizonyosodott, hogy a sertéstelepek nem mindenben tudják igazolni a róluk terjengő legendát. Másrészt a sertés és szarvasmarha-ágazatban’ járványos betegségek ütötték fel a fejüket. Nagy körzetekben kellett zárlatot elrendelni, egyre kevesebb csatornán érkezett a disznóhús, a marhahús a hentesüzletekbe. Helyenként már kimondottan akadozott az. ellátás. Ez a helyzet megmutatta, hogy bizony finom az a „pipihús” és ha nincsen karaj, nincsen felsál, akkor keresi a háziasszony a baromfit, megveszi szívesen. Változott a világpiaci helyzet is. Az élelmiszerek iránt általában fokozódott a kereslet, esetenként duplájára nőtt a baromfihús dollár-ellenértéke is. Vagyis kénytelenek voltunk belátni, hogy kár volt levenni figyelő tekintetünket a baromfitenyésztésről. Szükség van erre áz ágazatra, tartós az igény mind belföldön, mind külföldön. Mi a helyzet ebben a pillanatban? Azokban a gazdaságokban, ahol nem hanyagolták el a folyamatos karbantartást, nem tűrték a fegyelem és a figyelem lazulását, ha kellett kicserélték a gépeket; a baromfitenyésztés ma is jövedelmező ágazat, állja a versenyt a többiekkel. Kétségtelen, hogy a tojást nem mindig lehet úgy értékesíteni, ahogy a termelő képzelte. Bizonyos, hogy a nagyüzemi pulyka- és libanevelés útjai nem egészen kitaposottak még. De jól megy a boyler, megjavult a pecsenyekacsa piaca, bombaüzlet a gyöngyös, és ha nincs libainfluenza, akkor gyönyörű pénzeket hoz a libamáj. (Az idén alig lépett fel ez a betegségó Ismét támogatás A termelő ma már éberen figyeli a piacot. A téeszek és állami gazdaságok, sőt a jelentősebb tételekben termelő háztáji* gazdaságok figyelmét nem is kerülte el a konjuktúra megélénkülése. Pillanatnyilag ennek elsősorban az veszi hasznát, akinek termelőberendezései tökéletes rendben vannak, szakértői nem széledtek szét. A baromfitenyésztés , újabb tartós fellendüléséhez ez a kéret azonban túlságosan szűk. Szükség lenne a többiekre is, akik korábban termeltek, de berendezéseik „lerobbantak” és azokra is, akik komoly méretekben ezután kezdenének. A régiek visszahódítása és az újak megnyerése sok pénzbe kerül. A termelőnek sok pénze nincs. Ha tehát azt akarjuk, hogy .a „dupla 'példa” második fordulóját is sikerrel oldjuk meg, akkor a baromfitenyésztőknek ismét támogatásra lenne szükségük. Csak így remélhető, hogy a hazai baromfiellátás, valamint az érdekelt külkereskedelem az igényeknek megfelelően fejlődhessen. * Földeáki Béla Csökken a depó, nő a forgalom Bizlatíbb a helyzet a kőbányáknál Mint korábbról ismeretes:' megcsappant az érdeklődés a Mátravidéki Kőbánya Vállalat munkája iránt, s ennélfogva aggasztó helyzetbe került a cég — amelynek fejlesztésére egyébként milliókat költöttek A beruházás, már-már feleslegesen kidobott pénznek látszott, a bizakodás még az optimistább emberekben is alább szállt. Magunk sem titkoltuk kétségeinket, lapunkban többször foglalkoztunk a problémákkal és elmondtuk véleményünket. Hosszabb idő után, a közelmúltban jártunk ismét Recsken, a vállalat központjában, ahol Kocsis István igazgatót mi másról is kérdezhettük volna megint, mint arról, hogy: vajon sikerült-e végre túljutniuk a holtponton, kilábalnak-e a hullámvölgyből? ’A válasz meglepő volt: ha minimálisan is. de növekedtek áz idei megrendelések, s területileg sokkal kedvezőbbek a régieknél. Segítettek a A salgótarjáni kohászati üzemekben csaknem 200 millió forintos beruházással új huzalpácoló üzemet építenek. A 76 méter hosszú, 22 méter széles vasszerkezeti csarnokban osztrák technológiai berendezéseket szerelnek fel. A próbaüzemelést 1974. első negyedére tervezik-megkezdeni. (MTI-\oto: Balassa Ferenc) i piackutatások, több új part- nért is sikerült szerezni. Helyesnek. bizonyult felismerésünk és későbbi törekvésünk: a nemészúzalék mind kelendőbb. Az első félévben több mint 100 ezer tonnával nőtt az értékesített kőmennyiség, s ugyanekkor 19 ezerrel csökken a „depó” — a felhalmozott, szállításra váró készlet —. amit örvendetesnek tartanak. / A tavalyinál jóval kevesebb létszámmal növelték a termelést, méghozzá úgy, hogy egy-egy dolgozo átlagos teljesítményét tekintve mar az előkelő második helyem vannak az iparágban. Ami pedig a nyereséget illeti: az is nagyobb a tervezettnél, S mi újság az egyes üzemeknél? Ahogyan az igazgató el- ■ mondta: reménykedhetnek már végre például Cyön- gyössolymoson is, miután — a vállalati stratégiával — megteremtik a módját annak, hogy az üzem rentábilis legyen. Jövedelmezővé véljék a munkája, vagy legalábbis kiegyenlítsék bevételei a kiadásokat. Július 17-től „különjáratú” autóbuszokat járatnak Recsk és Sólymos között tapasztalt kőfaragóikkal, hogy fellendítsék a díszítőkő-termelést, fokozzák a kelendőbb áru mennyiségét. Egyidejűleg pedig visszaszoritják a gazdaságtalan termékek előállítását, több intézkedést tesznek az eredményesebb műszakokért. Tekintve, hogy az egri tufakő iránt tovább nő a vásárlási kedv, előkészülnek egy új bánya jövő évi nyitására. Hasonlóképpen új üzemet nyitnak a vállalat Nógrád megyei körzetében, Karan csban is, a kimerülő bagókői bánya helyett. Már megvan a „gépe” — a jász- , herényi Aprítógépgyár pyoto- _ típusa a berendezés —, amelynek segítségével évi 200 ezer tonna követ biztosítanak a partnereknek. Érdekessége, hogy a felszerelés szállítható, idővel másutt is munkába állítható. Innen a neves mobil üzem. A kőre pedig több tízezer tonnás üzlet van máris kilátásban Szlovákiából. Sőt. szó van arról, hog; tartósabb kapcsolatot teremtenek a szomszéd országgal. miután már Pozsony alatt járnak a Svédországtól Jugoszláviáig húzódó, leendő nemzetközi út építői, akik nagy mennyiségű követ igényelnek roppant vállaikozá- sukhoz. Ám, hogy a mi megyénknél maradjunk: nem kevésbé érdekesek „hazai” bányáink külföldi ka peseta la i is. A soiymosi űzőmből ugyanis e hónapban egy va- gonnyi faragott követ az NSZK-ba küldenek mindként, míg — három éves szünet, után — o szarvaskői diabáz-gabróból (am°'yből annakidején a moszkvai KGST-palotához is szállítottak) szintén exportálnak hasonló mennyiséget. Ezúttal Csehszlovákiába, s szintén próbaként. . Tervezik, hogy ismét munkához lát a nagyvishyói üzem is, amely — mint ismeretes — különleges követ termel, s főleg a soljmost őrlőművel együttműködve gazdaságosan dolgozhat a jövőben. Nemkülönben a jövedelmezőség fokozása a további cél a farkasmályi banyában is. Röviden: helyrebillent tehát a vállalati mérleg, s biztatók a kilátások is. A gondból azonban persze — sajnos — még maradt. Nehézséget jelent például a vasúti kocsihiány, gyakran még szabad szombatokon, vasárnapokon sem biztosítja a MÁV az úgynevezett szabad rendeltetésű vagonokat. Emiati aztán, olyan termék is depón van, amelyet szerződésileg régen lekötöttek a megrendelők, s azóta, is, türelmetlenül várnak. Érthető, ha a vállalat szeretné mielőbb kielégíteni .az igényeket. S ahelyett-,- hogy ilyen vagy olyan akadályok miatt néha depóra is termel — szívesebben próbálná inkább még jobban kihasználni a kapa- . citását. Gyóni Gyula Megtérül-e a kár? Kipusztult szőlőtőkék nyomában Á szőlészek-borászok, de még e kedvelt, ősi kultúra iránt érdeklődő laikusok is tudják: a leggondosabb művelés és növényvédelem mellett is évről évre kipusztul a tőkék egy kisebb hányada. Ez általában alig éri el az összes tőkék egy százalékát, a pótlásukról folyamatosan gondoskodnak a termelők, a termelő nagyüzemi gazdaságok. Heves megye két történelmi borvidékén — Eger környékén és a Mátraalján — az idén (mint erről lapunkban már beszámoltunk) egy szokatlan, eddig még ismeretlen jelenségre figyeltek fel a szakemberek. A rügyfaka- dáskor az ültetvények egy részének mintegy 20—25 százaléknyi területén, szórványosan nem bontottak rügyet a tőkék. Határszemlén a míniszter A Mátra alján, a detki szőlőtáblákat a megye, a termelőszövetkezet' vezetőinek társaságában dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter is megszemlélte. '— Milyen fajtákat érte leginkább a káxpsodás? — kérdezte dr. Dimény Imre. — Elsősorban a korai érésű, valamint egyes csemege- szőlőkben számottevő a kipusztulás aránya. Hozzá kell tennünk, hogy egyelőre még nem. lehet fgmtosan lelmeeni, hogy a meg nem fakadt tőkék közül mennyi a teljesen, s mennyi a részlegesen kipusztult. A határszemlén szóba került, hogy van-e mód a szőlős gazdaságokat ért károsodás megtérítésére? Ugyanis e károkat feltehetően a kedvezőtlen téli és tavaszi csapadékszegénység, a normálistól eltérő februári és márciusi nagy hőingadozás okozta. Annyi azonban mindenképpen tény, hogy a teljes és részleges tőkekipusztulás nem művelési és növényvédelmi hiányosságok miatt keletkezett. — A vizsgálatok eredményei és a látottak egyaránt meggyőznek a károsodás okairól és méreteiről — mon- ' dotta a miniszter, majd hozzáfűzte: , — A Pénzügyminisztériummal együtt tovább foglalkozunk a megye szőlőtermelő gazdasagait ért károsodás problémakörével s minden bizonnyal a szüretig megtaláljuk a megfelelő és megnyugtató megoldást... Lesz központi segítség Egy hónappal később, az elmúlt napokban az egri és az andomaktályai termelő- szövetkezet szőlőtábláit szemlélte meg dr. Villányi Miklós, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője is. Terepjáró gépkocsin jártuk az eget ■ hiaay’Gaiagonjtas.’dulo;, valamint a'z andomaktályai közös gazdaság kerecsendi út melletti tábláit, hepe-hupás dűlőútjait. Kántor Imre, a megyei tanács pénzügyi és Nagy László, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály- vezetője volt a főosztályvezető kalauza. — Valóban szemléletes a látvány — mondotta Villányi Miklós, amikor Búza József. az andomaktályai termelő- szövetkezet főmezőgazdásza bemutatta a helyszínen a száraz, fekete, élettelen tőkéket, s a részlegesen elhalt tőkék sárga leveleit. — Van-e már döntés, állásfoglalás a kártalanítás ügyében? — kérdeztük a főosztályvezetőt. — A konkrét megoldás még kimunkálás alatt áll. Egyébként is várnunk kell a szüretig, amikor pontos képet kapunk a terméskiesésről. Annyi már bizonyos, hogy valamilyen formában segítenek az illetékes kormányzati szervek a károsult gazdasagoknak... Ablakon kidobott pénzek .. • — Nem egyszerűen csak az ez évi várható terméskiesésről . van szó, amikor a kár nagyságát, összetevőit vizsgáljuk — mondotta Nagy László. — Ugyanis az már bizonyos, hogy a károsodott területen 9,2 százaléka teljesen kipusztult a tőkéknek, s* 23 százaléka pedig részlegesen, amelyből, hogy milyen arányban és mennyi idő múlva lesznek újra termőképes tőkék, avagy ebből is még mennyi tőke pusztul el teljesen, az nem ismerete^. — Ss a gazdaságoknak, a toaielpjüiek az. iö ar$4gi veszteség, hogy a károsodott területen ugyanúgy el kellett és el kell végezni a művelést, a növényvédelmet, mint másutt. Ugyanis a kipusztult, vagy részlegesen elhalt tőkék szórványosan helyezkednek el a táblákon, a termő tőkék között. Vagyis kénytelenek vagyunk emiatt ugyanúgy művelni, permetezni a nem termő tőkéket is, mintha teremnének, hiszen sem a földi gépekkel, sem a repülőgépekkel nem kerülhetjük ki a rendszertelenül, szétszórtan elhelyezkedő elhalt tőkéket. Rámegy a munka, a vegyszer, s vissza pedig semmit nem kapunk.., — mondta Búza József. — Ez a ráfordítás tulajdonképpen ablakon kidobott pénz, túl azon a veszteségen, amit az elmaradt termés, valamint a tőkék újratelepítésének, pótlásának költsége jelent. Nem beszélve arról, hogy az elhalt tőkék újratelepítése, pótiása után csak öt év múlva hoznak termést... A termo tőkék & rekordot ígérnek S A termés jelentős részét az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság vásárolja fel az idén is a termelőszövetkezetektől, s amint Dancz Pál igazgató elmondta: — Hiányozni fog ez a körülbelül 700 vagonra becsült, kieső termés, amely a fiziológiai károsodás miatt marad el. Noha meg kell jegyezni: a sikeres együttműködés, a közös munka, amelyet ,a pincegazdaság és a termelőszövetkezetek az elmúlt években végeztek, már tavaly is kiugró átlagterméssel hozta meg a gyümölcsét. Megindult.egy. dinamikus fejlődés. amelynek az idén is jól megfigyelhetők máris az eredményei: a termő, el nem pusztult tőkék az eddigi becslések, felmérések alapján rekordtermést ígérnek... — Esetleg pótolják az elhalt tőkék termését is? — Lényegében igen. Ezalatt azt értjük, hogy összességében — az eddigi, jelenlegi helyzet szerint — az idén is fel tudunk vásárolni 3360 vagon szőlőt, annyit, mint tavaly. Ugyanakkor — éppen a már említett dinamikus fejlődésre való tekintettel — ezévi terveink szerint ennél jóval többet akartunk a termelő gazdaságokkal együtt. Ezt a többet viszi el a fiziológiai károsodás... — Tud-e segíteni az elmaradó haszon pótlásában a pincegazdaság? — Sajnos alig. Árrendszerünk igaz, meglehetősen rugalmas, a termelői érdeket szolgálja, de igen nehéz helyzetben vagyunk. Ugyanis a mi borvidékeinken kívül eddig sehol sem tapasztallak hasonló károsodást, sőt mindenütt bő termés mutatkozik. Nos, ebben a helyzetben mit lehet tenni? örülnünk kell annak, hogy — a károsodás ellenére — nem esik a szinvonál az elmúlt évi alá. S hogy a helyzet tovább ne romoljon más okok miatt, minden művelési, növény- védelmi teendőt fokózott gondossággal kell végeznie valamennyi termelő gazdaságnak. .. Faludi Sándor Mmwfy Julius 25., szerda í
