Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
1» Megcáfolták a mai tudományt.., ? Hatvan és a Szamoa-szigetek Giovanni július 18-án délután 4 óra 4 perckor jelentkezett a hatvani rádiósok hívására valami kis délolasz városkából. A nemzetközi szokásokhoz híven udvariasan közölte vételi viszonyait, elmondotta néhány angolul formált mondatban készüléke fontosabb jellemzőit, majd arról beszélt, náluk sem kedvezőbb a klíma. Árnyékban 30 fokot mutat a hőmérő ... Aztán búcsú, oda-vissza, majd a kapcsolatvétel szükséges adatait Sándor Kati bejegyzi a rádiósklub naplójába. — Ez ma a huszadik! — sóhajt fel izzadt homlokát törölgetve a rövidhullámú adó-vevő készülék előtt üldögélő ifjú Szűcs János. De Egy-egy nemzetközi verseny például huszonnégy óráig tart, s ezt végigcsinálni nem kis idegi, fizikai megerőltetés. A klubtagok ugyanakkor elsajátítják azokat az elektronikai ismereteket, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatiasságot is, ami már majdnem szakmát ad kezükbe! Így, együttesen mutatkozik meg munkánk igazi jelentősége. A versenyek értékelése különben hosszú hónapok munkája, s ezt a rendező ország zsűrije végzi az elküldött versenynaplók alapján. Az elbírálásban fontos a meghatározott Időn belül létesített kapcsolatok száma, de még fontosabb az átívelt távolság. Minden kilométer egy pontot jelent — Az éter „halásza”— ifjú Szűcs János. mert az éterből újabb, társat kereső amatőr jelentkezik, mégpedig Joe néven, Zentúról. S akit egyszer elkap a verseny láz, nem tudja kikerülni az ilyesféle hívásokat, Joe esetében Jancsi angol nyelvtudására, a C-vizsga egyik feltételére sincs szükség, mert bár országhatár választja el egymástól a két rádióst, mindkettő anyanyelve a magyar. Színhely: a kórház kilencedik emeletének tetőterasza. Talán ötször-öt méteres betonkabln. Ajtajánál tíz méter magas antenna. Ezt már az MHSZ rádiósai szerkesztették. — Külön konstrukció, erre a hónapra készült. Egyébként a kórház-igazgatóság engedélyezte, hogy itt táborozzunk — ad gyors felvilágosítást idősebb Szűcs János, a papa, aki évek óta titkára a klubnak. — Egyik nemzetközi verseny a másikat éri. Nem közömbös, milyen adásvételi lehetőségekkel rendelkezünk. Ezért választottuk a város legmagasabb pontját! Különösen URH-munkánkat könnyíti meg a kórháztető. Az ultrarövid hullámok ugyanis egyenes irányban terjednek, két adógépezet antennáinak „W-'ulc” kell egymást ahhoz, hogy kapcsolat létesül jön köztük. Két modem készüléket is felcipeltek magukkal a kilencedik emeletre a klub tagjai. Kollektív adó mindkettő, s azok használhatják, akik a KPM szakbizottsága előtt vizsgát tettek. A fejlődés, a klub gyarapodása lassú, de egyenletes. A hatvani amatőrök ma már minden olyan technikai berendezéssel rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolatot tartsanak a földgolyóbis valahány rádiósával. Kíváncsi vagyok, mi az, ami ilyen népes táborba tereli az embereket? Képtelen lennék órákat, félnapokat görbülni valamely készülék előtt. Halászgatni az éter hullámaiban. Aztán ha sikerül valami, néhány be- idegzelt moT’','ií váltása után örökre búcsút mondani a jMlacskának”. — Amit cs’náiiink. sport es magas fokú technika. Július különösen teli van komoly erőpróbákkal. Lezajlott már a csehszlovákok által alapított Polni Den nemzetközi rádiós verseny. Túljutottunk a jugoszláv Tészta Memorial, a román Bányavirág küzdelmen, e hét vasárnapján pedig a Pest megyei szövetség Duna-ka- nyar-diplomájáért versengünk. Ezen a júliusi délutánon, a kórház kilencedik emeletének teraszán, belebotlottam néhány „rádiós-csemetébe” is. Fillér Pista például még csak most fejezte be a nyolc általánost, de már INDOK I/V4 két esztendeje klubtag, Dávid Józsival és Gyalog Istvánnal együtt. Mi több: télen ő lett Heves megye út- törő-távirászbajnoka, s az országos döntőben sem ad ta alább az előkelő harmadik helynél. Néhány évvel idősebb csak náluk az imént emlegetett Sándor Kati és Kókai Katalin, a helyi posta „interurbánosa”. Kettejüknek megvan a géptáviró- kezelő vizsgájuk, ami azért nagyon jó, mert ha minden a tervek szerint halad, jövőre ilyen készüléke is lesz a hatvani MHSZ-klubnak. Milyen sikereket rejtenek még a jegyzőkönyvek? Tavaly rövidhullámon kapcsolatot teremtettek a Szamoa- szigetek egy állomásával, ami durván számolva 18 ezer áthidalt kilométer, tehát versenyben ugyanennyi pont. Nemrég pedig olyat produkáltak, amit a rádióssportban idáig kizártnak tartottak. Fittyet hányva a Föld hajlásszögére, VRH-ké- szülékükön „riportot” csináltak valamely Coventry- ben élő angol amatőrrel! Gyakorlatilag tehát megcá• falták a tudományt, amely szerint az ultrarövid hullámok egyenes irányban terjednek. Tizenhét esztendeje alakult az MHSZ rádióklubja. Akkoriban még szenzációnak számított, ha készülékükön kapcsolatba léphettek Szolnokkal, Berénnyel. Ma övék a nagyvilág. Képesek 24 óra alatt 200 beszélgetésre. S száma nincs a diplomáknak, külföldi elismeréseknek. Szűcs János egyetlen dolgot emleget némi rezigná- cióval: afféle „áteresztő klub” a hatvani! Minden évben gyarapszik a tagok száma, de jelentős hányaduk, főleg a fiatalság, indul szerte az országba. Munkahelyekre és magasabb iskolákba, ahová magukkal viszik ugyan a rádiózás tudományát, e sport szenvedélyét, mégis nehéz tőlük a válás. Igaz, legtöbbjük hű marad fészkéhez így is! A klubtitkár ezért büszke például Molnár Lászlóra, Bottyán Istvánra, Szabó Jánosra vagy Kürti Istvánra, akik Pestről, Fehérvárról, a Hajdúságból, az Alföld déli csücskéből jelentkeznek olykor rádiójukkal, mindig valami ilyesféle summával: — Semmi vész. Jól' vagyunk. De Hatvan volt az igazi...! Moldva; Győző Hegyek között Szilvásvárad, Szalajka- völgy kedvenc kiránduló- helye kicsiknek, nagyoknak. A poroszlói úttörők egy csoportja megragadja a pillanatot és a tollat, hogy azon melegében beszámoljanak az otthoniaknak tíznapos Itt-táborozá- suk első benyomásairól. Ekkora lapulevél nincs Debrecenben, csak itt, a Szalajka-völgyben. Debreceni kisfiúk a nagy hegyek tövében. (Foto: Sólymos László) Javaslat készült ritka állataink védelmére Légi óbb szúnyogírtó a denevér A természetes élővilág harmóniájának megóvása érdekében tervezet készült a kipusztulással fenyegetett gerinces állatok védelmére. A‘z Országos Természetvédelmi Hivatal munkatársai számba vették a vadon élő állatfajokat, megvizsgálták, hogy a fejlődő technika milyen arányban hódítja el életterüket. A vizsgálódás során Á pusztulástól az újjáépítésig II. VDK: Az ember győzelme „Vietnam dolgos és kitartó népének sok barátja van a világon. Kétségtelen, hogy közvetlenül a háború befejezése után óriási nehézségekkel kell megküzdenünk. Az amerikai fegyverek jelentős rombolást vittek véghez, azután itt vannak a sebesültek, a nyomorékok, és a hosszú éveken át tartó amerikai megszállás örökségei. Mindez valósággal emberfeletti fizikai és erkölcsi erőfeszítést követel tölünk. Én azonban úgy hiszem, hogy rövidesen lábraállunk. A háborúból győztesen, a saját erőnkbe és az emberekbe vetett megújult hittel kerülünk ki. Mert az ember — a maga energiájával és intelligenciájával — legyőzte a vak és brutális technikát. Vajon korunknak nem egyik legalapvetőbb jelensége az a tudat, hogy az ember úrrá lehet a maga alkotta technika felett?” Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke mondta ezeket a szavakat egy francia újságírónak adott nyilatkozatában — nem sokkal a békemegállapodás előtt. Szavaiból illúziómentes bizakodás csendült ki. Illúziómentes, hisz az évekig tartó intenzív amerikai bombázások felmérhetetlen károkat okoztak a VDK termelőkapacitásának. Az amerikai hadvezetés mindvégig abban a hiszemben bombáztatta a demokratikus Vietnamot, hogy egyszer majd csak térdre kényszeríti, A VDK népe azonban kiállta a próbát. A front helytállt, a gazdaságnak futotta erejéből, hogy a városok és falvak lakosságát rendszeresen hozzájuttassa a főbb élelmiszerekhez. Természetesen jó néhány ágazatban csökkent a termelés. A természeti csapások és légitámadások sújtotta földművelés és bányászat visszaesett. A létfontosságú rizsből az 1971-es árvízsújtotta évben 4,7 százalékkal kevesebbet takaríthattak be, mint 1964-ben. Csökkent a háborús időszakban a halár szat, szénből 22,4 százalékkal, fából 24,9 százalékkal termeltek kevesebbet, mint 1964-ben (Az amerikaiak pusztítással kapcsolatos ör- | dögi találékonysága, a 75 1 millió liter lombtalanító szer az erdőállomány jó r!< tönkretette^ Tulajdonképpen már az is csodával határos, hogy csak egyes ágak termelésének csökkenéséről van szó, s nem roppant össze a gazdaság egésze. — Az emberi tényező tette képessé a VDK-t a helytállásra, a győzelemre — mondotta Giap tábornok, a VDK honvédelmi minisztere. Ma a központi feladat az újjáépítés. Legégetőbb tennivaló a szállítás rendszerének újjáteremtésében, az építő- és építőanyag-ipari, a gát- és öntözőrendszerek helyreállításában mutatkozik. Az ország szívében, Hanoiban már teljesen helyrehozták a Vörös folyón keresztül ívelő, súlyosan megsérült hidat. Haiphong kikötőjében hozzákezdtek az elpusztult dokkok és raktárházak újjáépítéséhez. Gigászi munka folyik a vasút- és útvonalak mihamarábbi helyre- állításáért. sőt — ezen túlmenően — a termelés korszerűsítéséért. A mai fejlődési szakaszban ugyanis sürgetően vetődik fel, hogy az újjáépítést kapcsolják szervesen össze a technikai-technológiai fejlesztéssé Rendkívül energikus, kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy a VDK gazdaságának napjainkban alapvetően agrárjellegű struktúráját agráriparivá alakíthassák. A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán így figyelmeztetett erre: „Népünk csodálatos győzelmet aratott az agresszorok felett, kivívta az egész világ csodálatát. Jogunk van büszkének lenni gazdasági eredményeinkre is. Tisztában kell lennünk azonban gyenge pontjainkkal is: gazdasági alapunk kicsi és elmaradott, a munka termelékenységének foka igen alacsony. Vannak üzemek, műhelyek, ahol a munkások csak 4—5 órát dolgoznak naponta. A háború nemcsak emberéletekben, és anyagi javakban okozott veszteséget, hanem teljesen felforgatta a viszonylag megfelelőnek mondható munkafegyelmet és munkamódszereket is.” A VDK népe az előtte álló gigászi feladatok, s a természetes háborús fáradtság ellenére optimista. A kommunistabarátsággal aligha vádolható svájci Neue Zürcher Zeitung így summázta véleményét Vietnam két részének újjáépítési kilátásairól: „A háború okozta károk helyreállítása mindkét Vietnamot jelentős feladatok elé állítja. Stabil politikai rendszere, s elenyésző függősége külföldi gazdasági segélyektől Észak-Vietnam dolgát valószínűleg megkönnyíti”. Győri Sándor (Folytatjuk^ 97 védelemre szoruló fajt jelöltek ki. A biológiai egyensúly és a természeti kincsek, megóvása érdekében eddig csak a madarakra és néhány hasznos gerinces állatra terjedt ki a törvény védelme, a most elkészült javaslat ezt hivatott kiegészíteni. A felmérés szerint biológiai leromlás — azaz pusztulás — fenyegeti például a vidrát, a nyusztot, a borzot és a-nyestet. Hazánkban néhány egyedülálló ritkaságból is él még néhány, mint a jégkorból fennmaradt elevenszülő gyík, a fémes csil- , logású pannongyík vagy a földikutya. Ez utóbbi az Alföldön él, a vakondhoz hasonlóan a földbe ássa magát, növényevő. A jégkorba nyúlik vissza a patkányfejű pocok családfája is: ez a ritka faj a lápos területeken üti fel tanyáját. A halak közül védelemre javasolják egyebek között az Unger pisztrángja elnevezésűt, amely kizárólag a Bükk környéki patakokban lelhető fel, s a Balatonban is előforduló tar-' ka gébet. A hazai tájak élő mű-, zeumának állatai nemcsak a' természettudományos kutatások céljait szolgálják, de sok közülük hasznos is. . A leghatásosabb szúnyogirtók például a denevérek, amelyek kipusztulását most ugyancsak szervezetten kívánják megakadályozni. A természetvédelem alá vett állatok irtását, vagy akár fogva tartását a jogszabályok a múzeumi ron- gálóknak járó szánk ;i ikkal sújtják. ^Egyesek ugyanis kihasználják, hogy Európa- szerte ritka állataink ' iránt nagy a kereslet, s kíméletlenül tizedelik a védelemre szoruló ritkaságokat. (MTI)
