Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

Mlfél iádnak a munkások? r MÁSODRENDŰVÉ lett az (ember? Az automatizált gép­sor, az önvezérlő, számító­gép irányította technika — első látásra ez kézenfekvő — mellőzhetővé silányítja a hozzáértést, devalválja a ké­pességet, háttérbe szorítja a személyiség szerepét és ki­iktatja a termelési folyahaat- ból a — nevezzük így — „kezelőszemélyzet” közérze­tét, hangulatát. A gép kezelője a munkás. Mindez tehát, értelemszerű­en, a munkásokra vonatkoz­na. Abban az esetben persze, ha igaz lenne. A valóság ugyanis ennek pontosan az ellenkezője. A szakértők vi­lágszerte egyetértenek ab­ban, hogy amíg az első technikai forradalom minde­nekelőtt a termelőerők tech­nikai oldalát helyezte elő­térbe (elég itt példaként csalt a gőzgép vagy a me­chanikus szövőszék szerep­körére utalni), addig korunk tudományos-technikai fórra-, dalmának első számú té­nyezője az ember. Nem kerülheti el figyel­münket, hogy az iparilag fejlett kapitalista országok vezetés-szervezéstudomá­nyában mind jobban teret hódít az úgynevezett embe­ri tényezők vizsgálata, tehát a vállalati, üzemi közérzet, a hozzáértés és a közreműkö­dés összefüggéseinek elem­zése. Aligha kell hozzáten­ni, hogy ez természetesen korántsem a kapitalizmus jótékonysági hajlamai miatt vált ennyire általánossá; sokkal inkább azért, mert rájöttek, hogy az emberi té­nyezők végső soron a profit növelésének tényezői. Érde­mes belepillantanunk pél­dául az NSZK-ban megjele­nő Arbeit und Leistung cí­mű szaklap egyik cikkébe, amely ezt a sokatmondó cí­met viseli: „Az üzemi ja­vaslattétel előmozdításának új módszerei.” A cikk közli: „Ipar- és üzemszociológusok kimutatták, hogy az üzem nemcsak emberek és dol­gok célszerű egymáshoz ren­delése, hanem az együttélés és együttműködés társadalmi képlete is... A munkában kereszteződnek a vállalkozó gazdasági céljai és a dolgo­zó emberek szükségletei, s e bonyolult motivációs szerke­zetben az üzem teljesítmé­nyi és társadalmi, rendje között konfliktusok kelet­keznek.” Ha ezt az emelkedetten tudományos körülírást a mondandó lényegére egysze­rűsítjük, valójában ama ön­vallomással állunk szemben, amely nem titkolja, hogy a lényegi ellentmondást, a „teljesítményi és a társa­dalmi rend konfliktusát” a . dolgozók közreműködésének erősítésével, a személyi té­nyezők vizsgálatával próbál­ják feloldani. INNEN MAR EGYETLEN logikai lépés vezet hazai vi­szonyaink feltérképezéséhez: nálunk nem kell a teljesít­mény és a társadalmi rend konfliktusát ilyen eszközök­kel feloldani, s ezért nyílik történelmileg páratlan le­hetőség . az üzem úgyneve­zett személyi tényezőinek megfelelő értékelésére. Ha arra utalunk, hogy a gaz­daságirányítás mai rendsze­rében az üzemek dolgozói voltaképpen tulajdonosok és vállalkozók egy személyben, hiszen társadalmi tulajdon­ban vaimak a termelőesz­közök, s a vállalat — mint a csoportérdekek hordozója, kifejezője — a szó teljes ér­telmében vállalkozó is, nos, így ez a történelmi lehető­ség még egyértelműbben lép elénk. Ám a lehetőség és a gya­korlati valóság még koránt­sem azonos: az üzemi de­mokrácia, a vállalat köz-i ügyeiben való széles körű közreműködés mai általános állappta még jócskán ró ránk feladatokat. Ismeretes, hogy éppen a közelmúltban tárgyalta a Minisztertanács a munkaügyi miniszter elő­terjesztését az üzemi de­mokrácia további fejlődésé­nek elősegítéséről. „A kor­mány — amint a kiadott közlemény rámutatott —, szükségesnek tartja, hogy a vállalatok vezetői rendszere­sen tanácskozzanak a dolgo­zókkal, válaszoljanak javas­lataikra és biztosítsák tájé­kozódásukat a termelési és gazdálkodási kérdésekben.” Az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőségek, sőt, azt sem túlzás állítanunk: az érdekeltséggel alátámasz­tott vállalkozói közreműkö­désből feltárható tartalékok alapvető feltétele természe­tesen az az információáram­lás, amelyre az iménti kor­mányközlemény is utal. Ma­gyarán tehát, akkor lehet tartalmi közreműködést, ja­vaslatokat várni a dolgo­zóktól, ha azok ismerik munkahelyük körülményeit, gazdálkodási-társadalmi vi­szonyait. S alighanem éppen itt található leggyakrabban az a hiba, amely az üzemi demokrácia szélesebb kibon­takozását akadályozza. TANULSÁGKÉNT hadd utaljunk egy újszerű és tár­sadalmilag módfelett figye­lemreméltó üzemszociológiai vizsgálat megállapításaira. Az 1971-ben készített elem­zés (dr. Mód Aladárné — Kozák Gyula: „A Dunai Vasmű munkásai”), egyebek között erre: a munkások üzemi ismeretszintjére'is vá­laszt keresett. Kitűnt, hogy a gyárrészleg vezetőjét a .szak- és betanított munká­sok 80—90 százaléka névről ismerte, a segédmunkások­nak mintegy a fele azonban még névről sem. A műszaki vezetőt már a szak- és be­tanított munkásoknak is csupán 30—40, a segédmun­kásoknak pedig csak 15 szá­zaléka tudta megnevezni. Hasonlóképp • tárult fel a gyár szervezetéről kérdezve is: a munkások 70 százaléka a sajátján kívül csupán még egy gyárrészleget tudott megnevezni az üzem hét részlegéből. Kutatták azt is, hogy olyan tények, amelyek a termelési értekezleteken mindegyre elhangzanak — például az üzemi termelési érték — mennyire váltak is­mertté. Nos, erre a kérdésre lényegében egyetlen meg­kérdezett sem. tudott kielé­gítően válaszolni, s mind­össze 15 százalék körüli volt az elfogadható felelet arra: milyen fontosabb műszaki fejlesztést valósítottak meg a kérdezett munkahelyén az utóbbi két évben. Végered­ményben a kutatás azzal zá-' rult, hogy az üzemi demok­ráciához közvetlenül kötődő ismeretszintet egészében pontozva, a kérdezett szak- és betanított munkásokhak mintegy a 30—40 százaléka került a közepes ismeretek­kel rendelkezők mezőnyébe, a segédmunkások 90 száza­léka az ennél alacsonyabb kategóriába. HA E TÉNYÉK tükrében utalunk ismét a; Miniszter­tanács határozatára, akkor még nyilvánvalóbb, mekkora társadalmi jelentőségű a dolgozók informálása, a köz­ügyek ismereteinek állandó üzemi terjesztése. Ez a leg­fontosabb feltétele annak, hogy a dolgozók valóban közreműködő, a vállalati közéletet, gazdálkodást mind kedvezőbben befolyásoló módon élhessenek az üzemi demokrácia lehetőségeivel, jogaikkal. Tábori András A műszaki f©|g@szfés továbbra is kulcskérdés az Egér- Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál A negyedik ötéves terv fél­idejében vagyunk. Ilyenkor gyakorta előkerülnek az üze­mek, a vállalatok és termelő- szövetkezetek középtávú fej­lesztési tervei. A gazdasági vezetők értékelnek, tallóz­nak az eredméríyek között. Megvizsgálják, mi valósult meg az elképzelésekből. Az­után keresik azokat a mód'- szereket, eljárásokat, ame­lyekkel a hátralevő időben. 1975-ig megvalósíthatják a terv további részét. Az öt megye - területét át­fogó Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál a középtá­vú fejlesztési terv összeállí­tásánál figyelembe vették a szőlő- és borgazdaságot érin­tő gazdaságpolitikai célkitű­zéseket és a termelést befo­lyásoló közgazdasági szabá­lyozókat. Ennek alapján a? árutermelés mennyiségének növelését és a borok minő­ségének javítását tűzték ki célul. A megvalósítást már a harmadik ötéves tervben elkezdett műszaki, technikai fejlesztéssel, a termelőszö­vetkezetekkel való szorosabb kapcsolattal kívánják elérni. Bikavérkombinát az egri pincevárosban A terv lapjai fontos célki­tűzésként jelölik meg a ter- ■íswcg, a feldolgozás önkölt­ségének csökkentéséi és az export növelését, is. A félidei tervértékelés szerint az el­múlt két és fél év alatt is­mét jelentős fejlődésen ment keresztül a pincegazdaság. Egerben, az árnyékszalai pin­cevárosban megkezdték a vörösbor-feldolgozás és -táro­lás új rendszerének megva­lósítását. Ez alapvetően az egri borvidék termőre fordult szőlőtelepítéseit hivatott fel­dolgozni. A 32 milliós beru­házás első „láncszemét” az idén megvalósítják. Az Ár- nyékszala fölött, a Vörös Tü­zér utcában egy kilométer hosszúságú fogadóteret léte­sítenek. ahol a -termelőszö­vetkezetekből érkező szőlőt veszik át. Ezzel a közös gaz­daságok korábbi várakozá­sát a feldolgozó üzembe he­lyezésével megszüntetik. A bikavér bársonyosságá­nak, szín- és zamatanyagá­nak további javítására sok éves kísérlet után az olasz OlEME-cégtől automatizált kékszőlőfeldolgozót vásárol­jak. A gépsorokat folyamato­san szállítják és szerelik fel az Árnyékszalában. Ezzel megvalósítják a világviszony­latban is oly jelentős vörös­bor-feldolgozás legkorszerűbb hazai módját Egerben. A kereskedelmi kápcsola- tok fejlesztésének fontos ré­sze a pincegazdaságnál re Nyírségben termelt olcsóbb, közkedvelt asztali pecsenye­borok palackozása. A mű­szaki fejlesztés részeként a Nyíregyháza melletti Sóstó­hegyen gépesített szőlőfeldol­gozót és palackozót építenek. A termelőszövetkezetekből azután odaszállítják majd a megtermelt szőlőt. Üdítő italok gyártása Sályban A vállalat életeben nemrég megvalósult a negyedik öt­éves terv első felének egyik legjelentősebb fejlesztési programja. Az Eger—Gyön­gyös vidéki Pincegazdaság Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében levő sályi termelőszö­vetkezettel együttműködve, 70 milliós költséggel szőlő- feldolgozót és automata pa­lackozót létesít. Ezzel a leg­fiatalabb hazai t borvidéken létrehozták az Eger—Bükk- aljai Borgazdasági Részvény- társaságot. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter újabb re,ndelete alapján a pincegazdaság Sályban a borpalackozáson kívül no­vember 1-től alkoholmentes szőlőlétartalmú üdítő italo­kat is palackoz majd. Ezen­kívül a tervek között sze­repel eredeti citrom, narancs és ananász üdítő italok pa­lackozása és forgalmazása is Ezek alapanyagait a pince- gazdaság Libanonból impor­tálja, így a hazai belkeres­kedelem ellátására uh io i&í­„Segítünk is, szórakozunk is , , ” Tábor a téglagyár Jő szórakozás a sakkparti — játékosoknak, „kibiceknek” egyaránt. nőfeégű üdítő italokat hoznak forgalomba, évente 20 millió palackkal. Szőlőtermesztés zárt rendszerben A dolog úgy kezdődött, hogy egy kísérlet után szere­ződést kötött 1 a gyöngyösi Ipari Szakmunkásképző In­tézet, illetve a Mátraderecs- kei Téglagyár. Azóta a 16— 17 éves fiatalemberek — le­endő villanyszerelők, laka­tosok, forgácsolók — a tan­év befejeztével itt, a tégla­rakások mellett, egymással versengve a munkában, pró­bálgatják izmaikat... — Olyan sok a jelentkező ide, a derecskéi építőtábor­ba, hogy szinte jutalom a gyerekeknek, ha eljöhetnek — mondja Molnár Miklós szakoktató, a tábor vezetője. — Tavaly hétszer, az idén pedig ötször váltják egy­mást a csoportok, kétheten­ként 25-en. Az első turnus­nak nem nagyon kedvezett az időjárás, gyakran mosta őket a zápor, s az egyik sá­torból bizony a mieinknek is k; kellett költözniük. Most ideiglenesen a kultúrhgzban van a szállásuk. Végigjárjuk a munkahe­lyeket. A fiúk a szárítótéren és a vagonok körül szorgos- kodnak. Kis kocsikban tol­ják a síneken a kész téglá­kat. — Most délelőtt dolgo­zunk, délután pedig a sza­bad időben játék, szórako­zás — mondja a gyöngyös­halászi Fárkas János. Keze egy pillanatra sem áll meg a pakolásban. — Kicsit nehéz, de hamar megbarátkoztunk vele; egy műszakban fejenként ezer­nél is több téglát mozga­tunk meg. — Akkor délután biztosan jólesik a pihenés . .. — Hát igen, különösen, amikor még egy jót futbal­lozunk is a műszak után. Itt a pálya, közel, nem lehet megtenni, hogy ne játsszunk rajta naponta' legalább egy­A délutánosokkal a sátrak körül és a klubban talál­kozunk. Sakkoznak, olvas­gatnak; a könyvtár is ren­delkezésükre áll. A többiek meg a strandon töltik az időt. Hegede József, a gyön­gyösi kitérőgyár lakatosta­nulója és Tóth Béla villany- szerelő mérkőzik éppen egy­mással a sakktábla mellett, — Először vagyunk még itt, jövőre jó lenne újra el­jönni — mqndja Tóth Béla. — A mostani keresetünk fe­lét VIT-alapra ajánlottuk fel, de még így is jói kere­sünk. A szőlő- és borgazdaság fejlesztésére tavasszal hozott nagy jelentőségű kormány- program megvalósításában a pincegazdaság együttműkö­dési szerződést kötött az an- dornaktályai és az oslorosi termelőszövetkezettel. Az együttműködés szerint első­ként Magyarországon Osto­ros határában közel 350 hek­táron valósítják meg a zárt- rendszerű szőlőtermesztést, bikavért adó szőlőfajtákkal, A kijelölt területen egyéb­ként hamarosan megkezdik a talajvizsgálatokat, később pe­dig a szőlő telepítését. Ezzel a technológiával a hagyomá­nyos termesztésnél nagyobb átlagtermésekre számítanak. A majd termőre forduló faj­ták feldolgozásában és tá­rolásában az andornaktályai termelőszövetkezet is bese­gít, a palackozást és az érté­kesítést pedig a pincegazda­ság végzi. így egy körzetben megvalósul a szőlőtermelés, a feldolgozás, a borpalacko­zás és az áru értékesítése. A negyedik ötéves terv végére tehát várhatóan újabb jelentős fejlesztéssel lép előbbre az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság a szőlő­ás borgazdaságban. 1975. vé­géig már . csaknem félmillió mázsa szőlőt dolgoznak fel. Ez további lépés a nagy hí­rű egri és mátraalji borok exportjának növelésére, il­letve a hazai kereskedelem eil«(■tsának javításában. Meaíiusí (iaíoJ? szer. A kultúrház klubjában esténként zenét hallgatunk, összejövünk a helybeliekkel, eljönnek' a lányok is tán­colni. Segítünk a munkában és jól szórakozunk is . .. — Nem szokatlan ez ne­künk — feleli Blaskó And­rás, aki Karácsondról jár a gyöngyösi szakríiunkáskép- zőbe —, ott, mifelénk sok az építkezés, gyakran segítünk otthon. Az meg egyébként külön érdekes, hogy megis­merkedhetünk egy olyan gyárral, ahová különben nemigen juthatnánk el. — A búcsúestünkön nagy tábortűz lesz — zenével, műsorral. Itt kint táncolunk majd a sátrak előtt. Persze, eljönnek a lányok is, akik­kel megismerkedtünk. Igazi táborélet: melyik fiatal nem szereti ezt? ... A munkában a gyári ve­zetők véleménye szerint nagyszerűen helytállnak a fiatalok, sokat segítenek . a nyári csúcsforgalom idején. Érdemes lenne bővíteni is ezt a tábort ott, a téglagyár mellett... (hekeli) (Tóth Lajos tudósítónktól): A Báhyaipari Dolgozók Szakszervezete. vezetőségé­nek meghívására szovjet bá­nyaipari szakemberek láto­gattak hazánkba. A 10 ta­gú delegáció magyarországi tartózkodása során ellátoga­tott a Mátraalji Szénbányák Vállalat visontai. Thorez Külfejtéses Bányájába, ahol Kálomista Imre üzemvezető tájékoztatta a vendégeket a nagyszabású munkáról. A szovjet küldöttség tagjai külöqöaea _a rekultivacioo- te­vékenység iránt érdeklődtek, majd elbeszélgettek a vison­tai szakemberekkel a napi feladatokról. Az ünnepség, valamint a rövid látogatás után különféle emléktár­gyakkal ajándékozták meg egymást a szovjet és a ma­gyar szakemberek. 1973. július »Li ftttunbas Segítségükkel hamarabb ér ez a szállítmány is az épít­kezésekre... (Foto: Tóth G.) Szovjet szakemberek látogatása a Thorez Külfejtéses Bányánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents