Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
Szak munkastan ul 6 kerestetik A szakmunkástanulók felvételének folyamata „három- lépcső» . Az eluo szakasz körülbelül márciustól július elejéig tart. amik ír az általános és középtáv .'iaK továbbítják a szakmunkásképző Intézetekhez a végzős tanulok jelentkezés' lapjait. akik szerződést kötnek az intézette!, ha olyan szakmát választanak ahol bőséges a felvételi lehetőség, vagy felvételi vizsgát tesznek. ha túlostromloü az áhított mesterség. A második lépcső a legbonyolultabb, az átirányítás időszaka. Ilyenkor keresnek más szakmát azok, akiknek eredeti tervük nem sikerült, akár a szakmunkásképzésben, akár a gimnáziumban. Ez augusztus elajaig eltart. A harmadik lépcsőnek az új tanév kezdete vei véget. Ekkor már az egyetemről kimaradtak is bekopognak a szakmunkásképzők irodájába. Az enső szakasz most fejeződött be. Ború a Bornemisszában — Nyolc nagyvállalat, továbbá a kisebb üzemek, ktsz- ek és magánkisiparosok, ösz- s/.esen mintegy hetven munkahely 1300 elsőéves tanuló beiskolázását kérte tőlünk. 'Irreális szám, de megszoktuk. A vállalatok több tanulót krének, mint amennyire szükségük van, fogy legalább megközelítőleg annyit kapjanak. A különböző tervjóváhagyási tárgyalások eredményeképpen végül is hatszáz elsőst kellene felvennünk. Eddig négyszázötvenet sikerült. — Szepesi Lajos, az egri Bornemissza Gergely Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese meglehetősen borongós arccal sorolta a számokat. — Minden okunk megvan a borúra. Három éve több mint 2500 tanulója volt az intézetnek, jelenleg 1800 van. Akkor 1200-an jártak első évfolyamra, mo6t éppen a felét szeretnénk felvenni. — Nem biztos benne, hogy sikerülni fog? — Ennyire azért mégsem vagyunk pesszimisták. Elsősorban gépi forgácsoló tanulókra van még szükség. 28 köszörűst és tizennyolc maróst igényel a Finomszerelvény gyár, a Mátra vidéki Fémművek, illetve a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának egri gyáregysége (a volt Vörös Csillag Traktorgyár). Forgácsolónak egyébként lányokat is szívesen látunk. — Ügy hírlik, a lányok még a fiúknál is kevésbé érdeklődnek. — Valóban. Száznegyvenhárom lányt kellene felvennünk, de eddig csak harmincötöt sikerült. Amennyire rohamozták a fodrászatot, a kozmetikát és a szabómesterséget, annyira hiányoznak a többi szakmából. — Az iskola tanulóinak legalább 60 százaléka nem egri. Ha lenne elegendő kollégiumi hely, talán a jelentkezési kedv is megnövekedne. — Sajnos, a jelenről ezzel kapcsolatban sem mondhatok jót. Mindössze százötven tanulót tudunk diákotthonban elhelyezni. De két éven belül elkészül egy háromszázas létszámú új kollégium. Még forrong a reform — Amit az egri szakmunkásképzőben hallott, nagyjából tükrözi az egész megyei helyzetet — bólint Lugosi József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője. — A tanulólétszám csappa- nása kétféle körülményből adódik. Ami egyértelműen objektív: demográfiai hullámvölgy felé haladunk. 1970-ben 6000 tanuló végzett a megye általános iskoláiban, az idén csupán 4300. Jövőre talán még négyezren sem lesznek. Másrészt egyre erősebb a magasabb szintű műveltség iránti törekvés a szülők és a gyermekek részéről is. A csökkenő gyereklétszámon belül megnőtt a gimnáziumba és szakközépiskolába pályázók aránya. Az üzemek szakmunkásigénye viszont nem a népszaporulati grafikont követi, hanem a termelési érdekeket, tehát nekik most is annyi vagy még több tanuló kellene, mint három évvel ezelőtt. — S vajon mi oldhatná föl ezt az ellentmondást? — Semmi esetre sem ■ az, hogy a középiskolák rovására erőszakolt szakmunkástoborzást végezzünk. Az adott tanulólétszámon belül a népgazdasági és munkaerőgazdálkodási tervek szerint kell befolyásolnunk a végzős fiatalok pályairányulását. A szakmunkásképzés reformja még nagyon is forrongóban van. Az új tanévben alakul meg az a művelődés- és munkaügyi szakemberekből álló országos munkabizottság, amely határozottabban igyekszik elkülöníteni az egyes szakmákat abból a szempontból, hogy a szakmunkásképző intézetek vagy a szakközépiskolák foglalkozzanak-e az oktatásukkal. — Még az új tanév megkezdése előtt mit tettek vagy tesznek az úgynevezett hiányszakmák „tanulóéhsé- gének" csillapítására? — A nehezen beiskolázható szakmák tanulói 200 forint ösztöndíjtöbbletet kapnak. Számos vállalat társadalmi ösztöndíjalapot hozott létre, elsősorban a fémmegmunkáló és az építőipari tanulók részére. Végül pedig a legfrissebb: az országos szakmunkásképzési alapból Heves megye tizenhat tanácsi vállalatának 1,7 millió forint jut az oktatási feltételek folyamatos korszerűsítésére. Szeptemberig : meggyőzés Fehérvári Andor munkaerő-gazdálkodási csoportvezető a beszélgetés közben szúrópróbaszerűen felhív néhány intézetet, hogy a beiskolázásról tájékoztatást kapjon. A következő válaszok érkeznek: Gyöngyös: — Gépi forgácsolónak, kőművesnek szinte korlátlanul van hely. Szeretnénk még öt vasbetonszerelő és két asztalostanulót. Selyp, Vörösmajor: — Negyven fiúra lenne szükség villany-, gép- és csőhálózatszerelőkre, szerszám- készítőkre. Diákotthon van. Tíz lányt is szerződtetnénk forgácsoló szakmában, de leánykollégium nincs. Párád: — Az üveggyárba tizenöt üvegcsiszoló kellene, fiúk is, lányok is jöhetnek. Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző: — Tizenöt lányt várunk, akik kedvet éreznek a kertészethez, kollégiumot is igénybe vehetnek. A csoportvezető befejezésül hosszú névsort mutat: — Azoknak a jegyzéke, akik továbbtanulási terve nem sikerült. Nagyon sok jó tanuló is van közöttük. A járási-városi munkaügyi osztályok megkapták a névsort. A Pályaválasztási Tanácsadóval karöltve állandó meggyőző munkát végzünk a gyerekek és a szülők között, hogy szeptemberben 2100 elsőéves kezdje meg tanulmányait a megye tizenegy szakmunkásképző iskolájában. Á. Szabó János Átalakult a jgyékényfonó kisipar Szabolcsból költözött Heves megyébe Kolozs András, onnan hozta a gyékényfonás lassan feledésbe merülő ismereteit is. Régebben szakajtókat, méhkast és hatalmas kenyérkosarakat készített. Ma inkább modern lakásokba való dísztárgyakat, fon. Készítményeiből a megyei múzeum szép példányokat őriz. (MTI-foto: Kunkovács László felv.) Zágrábi levél Matijo Bubec a Imát, szlovén Dézsa A KÖZEL háromnegyed milliónyi lakosú város közepén óriási építmény magasodik, a neve: Neboder. Tetőteraszán modem bárhelyiség, amelyet kétméternyi folyosó övez, ahonnét pazar kilátás nyílik az állítólag Belgrád- nál is nagyobb kiterjedésű város minden pontjára. A magyar autós turisták által is jól ismert Varasd (egykor Horvátország fővárosa volt) irányába tekintve hivalko- dón nyúlik a magasba a neogótikus katedrális két hatalmas tornya. A Sljeme hegycsúcsainak, erdőségeinek előterében az óváros, a „Goriji grad” a híres Szent Márk templommal, amely előtt még ma is ott a helye annak a szégyenletes „törpeszobornak”, amelyet a horvát feudalizmus hatalmasságai állítottak — gúnyképpen — az általuk megkínzott és kivégzett legendás parasztvezérnek, Gubec Máténak. A történelem viharai szükségszerűen söpörték el a szobrot, hogy helyette a felszabadult nép méltó emléket állíthasson az 1573-as horvát és szlovén parasztfelkelés meggyalázott hőseinek, így Matija Gubecnek is. Ez a mostani esztendő a négyszázadik évforduló ünnepe szerte Horvátországban és Szlovéniában. Nehéz lenne felsorolni az ünneplés valamennyi momentumát, hisz a könyvkiadás, az ünnepi megemlékezések, kulturális rendezvények megannyi megírásra érdemes témát kínálnak. Csak épp ízelítőt tudunk adni itt mindabból, ami a Gubec-év- forduló kapcsán szinte naponkénti újabb és újabb kulturális élmény a horvát Za- gorjéba, Zágrábba, vagy épp Szlovéniába látogató idegen számára. A ZÁGRÁBI Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia kiadványait árusító könyvesbolt kirakatában középkori óriás fóliánsra emlékeztető könyv vonja magára a figyelmet: Miroszlav Krlezsa: Balade Petrice Ke- rempuha, azaz Petrica Ke- rempuh balladái. ötnyelvű kiadása ez a most nyolcvan- éves horvát író verseinek s a fordítások között örömmel olvashattuk Csuka Zoltán magyar átültetéseit is. A balladák mindegyike Gubec Máté felkelő parasztjainak emlékét idézi, a jobbágysors tengernyi szenvedését, a megaláztatások sokaságát, amely a kelet-közép-európai tájak mindegyikén honos jelenség volt. Krlezsa, aki Ady költészetét is jól ismeri, méltatta is a költő Dózsa György emlékét idéző verseit, most éppoly sodró, keményveretű versek egész sorában idézi Gubecék emlékét, mint Ady tette a Dózsa Györgyével. A Liber Könyvkiadó a balladák ötnyelvű (cseft, francia, magyar, német, orosz) közreadásával láthatóan azt a kriezsai szándékot kívánta tudatosítani, amit a költészet nyelvén maga Krlezsa is Ady Endre szavaival szokott jelezni: „Dunának, Oltnak egy a hangja”. A reprezentatív kiadvány szépségét, hatásosságát, értékét emeli az a gazdag illusztrációs anyag is, amelyet a mai horvát képzőművészet legjobbjainak alkotásaiból válogattak s amelyek mindegyike a Krlezsa-versek szellemében fogant alkotás, egy egyetemességre törő, osztályszempontú elkötelezettséget vállaló s a Duna-táj népeinek békességét szolgáló művészi szándék kifejezője. A GUBEC-emlékezések két másik szép dokumentuma volt a Száva partján, Zágráb „szomszédságában” levő hajdani Susedgrad (Szomszédvár) festői romjainak térségében rendezett, szintén Gubec felkelő parasztjainak emlékét idéző képzőművészeti kiállítás s a szlovéniai Kostanje- vicán felállított Gubec-szo- bor. A szobor a mai jugoszláv szobrászművészet egiyk legszebb alkotása, s amely — az egykori cisztercita kolostor monumentális falain belül lévén elhelyezve — úgy hat, mintha a történelem measziségéből lépett volna elénk a legendás emlékű bennünk, magyarokban Dózsa György alakját asszociáló horvát parasztvezér... Zágráb, 1973. július IS. napján. Lőkös István VARGA RUDOLF: Nagyapám ... Négykézlábra ereszkedve 1973. Július 19., csütörtök Karácsony múlt két nappal. Alattomos szögben fúj be a szél Berti kabátja alá. Máté. újdonsült barátja. Szenvedő, Krisztus-arcú ember. Az öregasszonyok papnak néznék, ha fekete ruhát húzna A neve is olyan evangélista: Máté Tamás. Abbénak csúfolják általában. 'Mennek munkát keresni. Kassai utca. Ez az. Ezt mondta István. A 17-es szám. Az a rohadt, lóhúsvö- rös színű épület, fekete vaskapukkal. Kintről csak a kémények füstölését látni a kőfalon innen. A kapu fölé baromi nagy betűkkel fölírva: VÁGÓHÍD. Körüljárják az idegenlégiós kaszárnyához hasonló telepet. Jó azt tudni, hol a ki- meg a bemenet? Mi, hova nyílik? Elöl a Kassai utca. Balra gödrök, földkupacok, meg egy hatalmas árok. Hátul, a téglafalon túl temető kezdődik. Jobb oldalt nem lehet kilátni a kerítéstől. Az irodában levett sapkájukat úgy szorongatják, mint fonnyadt virágcsokrot. Előadják, m. járatban vannak. Méregetik őket, de látszólag jóindulatúak a tisztviselők. Dolgozott itt egy nyírteleki ember. Meg voltak vele elégedve Felveszik mindkettőjüket. Kapnak két gumikötényt,, gumicsizmát. Mátén röhögni kell. Olyan, mint egy diplomás utcaseprő. De jobb lesz csendben maradni. A raktáros így is rossz szemmel nézi a két fura alakot. Hallgatja az idegen tájszólást. Biztosan nem ismerte a nyírteleki öreget, akit annyira dicsértek az irodában. Jön a fejes. Cipeli őket a hússzínű udvar hátsó részébe. Másznak föl az emeletre. A lépcsők csúszósak. Ronda WC-szag terjeng. Hát- borzongató zaj hallatszik bentről. Az istenit. Mi lehet az? Ordítás. Bömbölés. Hör- gés. Lánccsörgés. Gépzakatolás. Berti és Máté másznak fölfelé. Vasajtó. Tenyérnyi réseken gőz szivárog. Az olyan büdös. A főnök megy tovább. Hátra sem pillant rájuk, kettőjükre. Kapaszkodnak utána lötyögős csizmáikban. Bent, vagy ezer disznó sivalkodik, röfög, lökdösődik. Tiporják egymást egy akkora karámban, mint valami színház, vagy hangversenyterem. Körben vasvályúk. Mellette emberek. Topisak Csupa csont-bőr alakok. Szőrösek, akár a disznók. A dagadt megy tovább. Hál’ istennek — gondolja Berti. Abbé is azt gondolhatja, mert nagyon szedi a lábát a főnök után. Zúg, remeg, hullámzik minden. A sarokban, plafonra szerelt síneken körb»- körbe disznók csüngenek Gurulnak ide-oda. Mindnek véres a tokája A főnök fél szemmel nézi Bertiék arcát. Figyeli a hatást. Vigyorog. Aranyfogat villogtat. Röfög, őrjöng, sikong a rengeteg malac. Epeszín piszkot hagynak maguk után, annyira összeszorulnak a kavargásban. Növényi rémülettel görbülnek Máté ujjai a vaskorlátra \rcán a disznók rettegése látszik. Gyomor módjára ku irog a- agya... légszomj. Oxigéncsapjai nem működnek. A sarokban jönnek fel a rángatózó állatok. Hátsó lábuk felkötve egy csigára. Mikor felérnek — paff, bele a kést. Két ember szúrja őket megállás nélkül, mint az automata. Csurog róluk a vér. Szemükbe, szájukba is jut a forró, vörös lucsokból. Patkányok surrannák cikcakkban a kiömlött belű állatok között. Éhes szájüregeik visonganak. Üj látószögben a pokol. Vagy inkább az élet? Jön a disznó. Szí rul a kemencébe. Nyílik az ajtó. Óriási láng: penge a fény az agyvelőbe. Gömbörög a disznó. Csukódik, nyílik az ajtó. Ki a disznó, megpörkölve, mint a babkávé. Elér a kis pódiumon álló mészárosok elé. Azok bárddal a kezükben várják. Neki a bökővei. Egy-ket- tő-három- négy-öt csapás. Nyílik ketté a hústömeg. Fordulnak ki a belsőrészek nyállal, váladékkal megkeverve. Berti arcát összegyűri a rémület. Szerencse, hogy már két napja semmit nem evett. A kövérhasú vetkőzteti őket szemével. Izmokat fürkész. Abbénak int. Odavezeti a mészárosokhoz. Nyílnak mindenfelé az ajtók. Csapódnak a huzatban. A főnök kiabál valamit. Nem lehet érten] az arénától. Az egyik hentes Máté kezébe nyomja bárdját. Handzsár- szerű kést vesz fel ő is. Az első disznón bemutatja: í g y. Elvág valamit. Az egész belsőrész leesik. Véres Niagara. Szerteszét hullanak a belek a lucskos betonra. Csak néhány zsineg tartja össze a szívet, májat. Máté várja a következő disznót. Magában fohászkodik: bárcsak ne jönne! De jön. Abbé vicsorít. Belevágja kését. A belsőrész meg sem moccan. A hentes mutogat. Mennek az állat mellett. Abbé újra nekiereszti dikicsét a véres tömegnek. Lehullik. A hentes elismeréssel veregeti vállát. Gyötrik egymást a disznók. Törik a rácsot. Berti testén karók, izzóvégű vesz- szők vágnak végig. Homlokára a veríték himlője ül ki. A rettegés összeszorítja szívét. öt tovább viszi a dagadt. A visító, büdös disznók karámja mellett állnak. A főnök bemutatja Bertit: — Űj ember. Agyonvág- lag titeket, ha nagyon kitoltok vele — mondja es elmegy. Azok meg nekilátnak. folytatják, ölik a vadállatokat. V-alakúra szűkülő folyosón kell terelni a disznókat. Nem férnek el. Egymás hátára másznak. Ordítanak rettenetesen. Berti dolga az, hogy fél kézzel felrántsa a csapóajtót és az elektromos frászkarikával odébbtuszkoljon egyet-egyet. Először azt sem tudja, mit csináljon. Fél kézzel rángatja a húszkilós vasajtót. (folytatjuk)
