Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

MWA V*. -r \AAAA Kedd esti külpolitikai kommentárunk Kényszerszünet után í A NEFB folytatja munkáját üistülci dilemma NEMRÉG MÜLT HARMINC ÉVE, hogy Juan Domingo Perón — akkor még csak az argentin had­sereg ezredese — az 1943. júniusában sikerrel vég­rehajtott puccs egyik vezetőjeként ismertté tette ne­vét. Tulajdonképpen a történelem, de még az argen­tin história számára is közömbös, hogy akkor éppen Castillo elnököt űzték el a lázadók. Nevét elmosták az újabb és újabb hatalmi villongások, Perón ezre­desét annál kevésbé. KILENC ÉVIG gyakorolta a hatalmat, mégpedig diktatórikus, de Latin-Amerikában mégis sok tekin­tetben szokatlan módon. Argentína gazdasági élete ezekben az esztendőkben — főleg elnökségének első szakaszában — fellendült. Néhány jelentős társadal­mi reformot is bevezetett, azt azonban figyelmen kí­vül hagyta, hogy a polgári demokratikus fejlődés megkövetelné az amerikai és az argentin monopóliu­mok hatalmának visszaszorítását. A többi között en­nek köszönhette, hogy a gazdasági hanyatlás, a nagy­arányú infláció miatt tőle elpártolt dolgozók és a katonaság végül is 1955. szeptember 19-én megdön­tötte hatalmát, s a diktátort elűzte hazájából. öt elnök követte egymást Perón után, mígnem 1973. március 11-én a peronista párt jelöltje, Hector Campora szerzett többséget. Az agg diktátor azóta spanyolországi száműzetéséből visszatért Buenos Airesbe, s rövid idő alatt az is kiderült, hogy Campo­ra tulajdonképpen szálláscsinálója volt. Lemondásá­val megnyílt az út a 78 esztendős Perón elnökké vá­lasztása előtt. A jelek szerint ez néhány héten belül be is kö­vetkezik. Amióta sikerült egy alelnöki tisztség és bi­zonyára néhány egyéb garancia fejében megnyerni a legjelentősebb polgári ellenzéki erőt, a radikális pártot, győzelméhez a választásokon úgyszólván két­ség sem fér. KÉRDÉS AZONBAN, hogy a peronizmus feltá­masztása milyen új elemeket tartalmaz? Campora programja a demokratizmus kiterjesztését, a gazdasá­gi élet további fellendülését, a külföldi monopóliu­mok kordában tartását ígérte. Emiatt a szakszerve­zetek többsége is támogatásáról biztosította a pero­nista elnököt. Most, hogy ismét őrségváltás történik, Juan Domingo Perón népszerűsége, és nem utolsó­sorban uralmának tartóssága sok tekintetben attól függ: vajon magára nézve is kötelezőnek tartja-e azt a programot, amelyet hű elvbarátjának és hazatéré­se fő részesének, Hector Camporának sugallmazott. A kanadai küldöttség által kierőszakolt kényszerszünet után ismét rendes ülést tart­hatott a Dél-vietnami Nem­zetközi Ellenőrző és Felügye­lő Bizottság. A nagykövetek elfogadtak egy sor kivizsgá­lási kérelmet, jórészt olya­nokat, amelyek a kanadai obstrukció következtében be­állt szünet idején gyülemlet- tek fel. A NEFB-hez közel­álló körökben elmondták, hogy nagyköveti bizottság május végétől gyakorlatilag július közepéig tartott tétlen­sége mindenekelőtt a DIFK számára jelentett hátrányt. A DIFK ugyanis — mivel csak Saigonban van képvise­lete — csupán a NEFB nagyköveti bizottságánál tud panaszt tenni a tűzszünet megsértése miatt, míg a má­sik fél, a Thieu-rezsim ugyanezt a hét körzeti pa­rancsnokságnál is megteheti. A DIFK hátrányos helyze­te a képviseletek tekinteté­ben abból származik, hogy a saigoni rezsim annak idején elszabotálta a négy fél közös katonai bizottsága, majd a kétoldalú közös katonai bi­zottság tekintetében a párizsi megállapodás rendelkezései­nek minimális megvalósítását is és ennek folytán a kétol­dalú közös katonai bizottság szervei Saigonon kívül nem alakulhattak meg. Mindezek következtében természetesen a NEFB tevékenysége sem lehet hatékony, hiszen a pá­rizsi megállapodás kimondja, hogy a NEFB szervei csakis a közös katonai bizottság szerveivel együttműködve, azokkal szoros kapcsolatban végezhetik tevékenységüket. A NEFB nagyköveti bizott­ságának hosszú kényszerszü­nete alatt a NEFB körzeti szervei jórészt arra voltak kárhoz­tatva, hogy a saigoni re­zsimnek a tűzszünet megsér­tésére vonatkozó panaszaival foglalkozzanak. Ilyenek meg­lehetősen nagy számban ér­keznek a bizottsághoz, még­pedig azért, hogy Saigon a „szenvedő fél” pózában foly­tathassa területrabló akcióit. Ami a most kivizsgálásra ke­rülő DIFK-panaszokat illeti, a tűzszünet-sértések helyei azt mutatják, hogy Saigon csapatai, semmibe véve a tűzszünetet, elsősorban a fő­város közvetlen közeléből, Kontum térségéből és az északi tengerparti tartomá­nyokból próbálják kiszoríta­ni a felszabadító erőket. Cél­juk az, hogy visszavessék a DIFK-et a nyugati ország­rész erdőségeibe és a he­gyekbe, s ily módon csök­kentsék a népi erők jelenlé­tét egész Dél-Vietnamban. Bemutatkozott Rumor kormánya •AAAAAAAAAAA1^^A✓^AAs^/^/^A/^A/V^AAAz^^VVV^AAAAAAAA/SAA/V^AAAA/^/^AAA/^<^A«^^ Vendégünk Párizsból Píerre Messmer francia miniszterelnök életrajza tér, Debré, Pompidou, illetve Couve de Murville kormá­nyában. Első kormányalakí­tási megbízatását 1972. júliu­sában kapta Pompidou el­nöktől. Az 1973 márciusi parlamenti választások után a köztársasági elnök ismét öt állította a miniszterelnö­ki posztra. Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Mariano Rumor balközép kormánya bemutatkozott az olasz parlamentben, ahol kedden megkezdődött az űj kormány bizalmi vitája. Ru­mor programbeszédének kö­zéppontjában a gazdaságpo­litika állott, de foglalkozott a többi fontos politikai kér­déssel is. Rumor beszéde nem nélkülözte az önkriti­kus hangokat sem az előző időszak politikáját illetően. „Olaszország súlyos ne­hézségekkel néz szembe és ez áldozatokat követel min­denki részéről’1 — jelentet­te ki a miniszterelnök. A kormány közvetlen célkitű­zése az infláció leküzdése. (Ehhez Rumor néhány konk­rét intézkedést is bejelen­tett, így az árak hatósági el­lenőrzését és a költségvetési kiadások csökkentését.) A társadalmi reformok te­rén a kormányfő kötelezett­séget vállalt az egészség- ügyi ellátás, az iskola, vala­mint a lakásépítkezések re­formjának megvalósítására. A szakszervezetekkel kap­csolatban Rumor kijelentet­te, hogy kormánya állandó és minden kérdésre kiterje­dő párbeszédet kíván foly­tatni velük. A bejelentett konkrét gaz­dasági intézkedések lénye­gében megegyeznek a szak- szervezetek által a múlt hé­ten levélben kifejtett javas­latokkal. Rumor tehát elfo­gadta a szakszervezetek programját és ez kedvező előjel a kialakítandó párbe­széd szempontjából. A miniszterelnök a továb­biakban leszögezte, hogy kormánya határozott antifa­siszta politikát folytat majd. Mindent megtesz a közrend helyreállítása, a fasiszta me­rényletek felszámolása érde­kében. 'Módosítja a fasiszta párt betiltására vonatkozó törvényes rendelkezéseket: nem a törvényszék, hanem az alkotmánybíróság lesz majd illetékes döntést hoz­ni a fasiszta párt betiltásá­ról. (Ez annyit jelent, hogy a kérdést nem egyszerűen büntetőjogi, hanem politikai problémaként kezelik. Csak­is így képzelhető e] haté­kony fellépés az űjfasizmus ellen.) Rumor kitért az olasz bel­politika alapkérdésére: a kormány és a kommunista párt viszonyára is. Hangoz­tatta : a kormánytöbbséget alkotó pártoknak önállóak- nak és egységeseknek kell lenniök. A kormány és az ellenzék szeretje nem cserél­hető fel egymással. (Ez a figyelmeztetés a szocialis­táknak 6zólt: az együtt­kormányzás végét fogja je­lenteni, ha a szocialisták a többi kormánypárt vélemé­nyével ellentétben a kom­munista párttal együtt fog­lalnak állást egyik vagy másik kérdésben. A minisz­terelnök azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az ellenzék (tehát az OKP) szavazatai, módosító indít­ványai csatlakozzanak a kormánytöbbséghez. Ez új hang olasz kormány­fő részéről. Azt jelenti, hogy az új balközép kormányt Rumor már nem alapvetően kommunistaellenes éllei képzeli el, hanem feltételez bizonyos párbeszédet, eset­leges együttes állásfoglalást is a baloldal vezető erejé­vel. A párbeszéd külpolitikai része ismét leszögezte Olasz­ország NATO-el kötelezettsé­gét és a közös piaci integ­rációban való érdekeltségét. Rumor hangoztatta, hogy kormánya hozzá kíván já­rulni a kelet-nyugati eny­hüléshez, az európai bizton­sági értekezlet sikeres be­fejezéséhez. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyáról szólva sejtetni engedte, hogy kormánya „európaibb” politikát szán­dékozik folytatni, mint előd­je, az Andreotti-féle jobb­közép vezetés, amely kö­vetkezetesen alárendelte a közös piaci érdekeket az amerikai elképzeléseknek. 0 Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nvári ülésszaka MOSZKVA: Kedden a moszkvai Kreml­ben megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülés­szaka, amelynek munkájában részt vesz Leonyid Brezs- nyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és több más szovjet vezető. A-z ülésszak a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsá­nak ülésével kezdte meg munkáját. A szövetségi tanács ülése szintén ma kezdődött. A szovjet parlament jelen­legi ülésszakának napirend­je: a népoktatás helyzete és a népoktatás további tökéle­tesítésével kapcsolatos intéz­kedések. A parlament ezen­kívül jóváhagyja az orszá­gos és a szövetséges népok­tatási törvénykezés alapjai­nak tervezetét. A képviselők megvizsgálják az állami köz- jegyzőség felállítását célzó törvényjavaslatot, majd jóvá­hagyják azokat az elnökségi rendeleteket, amelyeket az ülésszakok közötti szünetben hoztak. íj parancsnok a NATO haditengerészeténél BRÜSSZEL: Üj parancsnokot kap a NATO haditengereszetének a La Manche-csatornában és az Atlanti-óceán keleti tér­ségében működő flottaegy­sége. Az új parancsnok, az 52 éves Terence Lewirt an­gol tengernagy, aki decem­berben veszi át a parancs­nokságot. Az ugyancsak an­gol Edward Ashmore ten­gernagytól. Vierte Messmer miniszter- elnök 1916. március 20-án született Vincennes-ben. Ta­nulmányait Párizsban vé­gezte, jogtudományból és a keleti nyelvek tudományából szerzett diplomát. A második világháborúban a szenegáli lövészek hadnagya volt. 1940. júliusában csatlakozott a De Gaulle vezette szabad francia erőkhöz. Az afrikai és elő- ázsiai francia gyarmatokon harcolt a fasiszták ellen. Az idegenlégió 13. dandárjának századparancsnokaként külö­nösen nagy érdemeket szer­zett az afrikai Bir-Hakeim melletti csatában Harcolt Olaszországban, Franciaor­szágban és Németországban is. A háború befejezése után különböző magas állami tiszt- ségeket töltött be, 1958-tól többször volt hadügymínisz­e*mm& 1913, július IS., szerű« Francia kormányfő Magyarországon PIERRE .MESSMER, a Francia Köztársaság minisz­terelnöke, hivatalos látoga­tásra ma hazánkba érkezik. Kormányunk meghívására július 20-ig tartózkodik Ma­gyarországon. A francia mi­niszterelnök Fock Jenő lá­togatását viszonozza. Érde­mes visszatérni a magyar kormányfő 1968-as párizsi látogatásának eseményeire, hiszen azok az elvi megál­lapítások. amelyek mindkét részről akkor s elhangzottak, ma is meghatározzák a két ország kapcsolatait, s meg­mutatják, amiért tartják oly fontosnak az eszmecseréket, a kölcsönös magasszintű lá­togatásokat mind Budapes­ten, mind Párizsban. Pom­pidou elnök q magyar mi­niszterelnököt üdvözlő be­szédében hangoztatta, hogy Franci aország és Magyaror­szág között nemcsak vitás kérdések nincsenek, hanem számos nemzetközi kérdés­ben, különösen az európai kontinens jövője tekinteté­ben nézeteik közel állnak egymáshoz. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönösen fontos­nak nyilvánított politikai kérdésekről folytatott eszme­csere hasznos dolog. A ba­ráti szavakra adott válaszá­ban a magyar kormányfő rámutatott arra, hogy hosz­szü időszak mulasztásait kell pótolni, sokat kell tenni azért, hogy a két ország kapcsolatai bővüljenek, eredményesebbek legyenek. „Nemcsak meggyőződésünk, hanem sokirányú tapaszta­latunk is — mondotta mi­niszterelnökünk —, hogy a személyes találkozások erő­sítik a bizalom légkörét, és így kölcsönösen eredménye­sebben tudunk dolgozni.” Az akkor kiadott magyar—fran­cia közös közlemény kije­lentette: Különös megelége­déssel üdvözli mindkét fél azt a tényt, hogy a gyakor­lati politikai konzultációk a két ország képviselői között rendszeressé váltak. Ezt a gyakorlatot a jövőben is al­kalmazni kívánják. AZÓTA A MAGYAR- FRANCIA kapcsolatok to­vább fejlődtek. A magyar közvélemény nagyra becsü­li azt a szerepet, amelyet Franciaország az európai enyhülés érdekében betölt. Most, amikor első ízben üd­vözölhetünk hazánkban — Pierre Messmer személyé­ben — francia miniszterel­nököt, kifejezzük reményün­ket, hogy az európai bizton­ság és együttműködés érde­kében a helsinki konferen­cia első szakasza után, a rö­videsen folytatódó genfi megbeszéléseken is tapasz­talhatjuk majd az enyhülés érdekében teendő francia lé­péseket. Nem kerülte el a magyar közvélemény figyel­mét az a tény sem, hogy a francia kormány mind a vietnami agresszió, mind a közel-keleti helyzet megíté­lésében lényegében a mi­énkhez hasonló álláspontot foglalt el. Nagy fontosságot tulajdo­nítunk a gazdasági kapcso­latok fejlesztésének. Nem rejtjük véka alá, hogy sze­rintünk jóval több lehetőség van e kapcsolatok fejleszté­sére, mint amennyit eddig a két fél kiaknázott Remél­jük, hogy a francia kormány elősegíti kapcsolataink fej­lesztése érdekében a még meglevő akadályok elhárí­tását Is; például előmozdít­hatja azoknak a megkülön­böztető Intézkedéseknek a felszámolását, amelyeket a Közös Piac emelt a kereske­delmi kapcsolatok útjába. A MAGYAR KÖZVÉLE­MÉNY1 a francia vendége­ket köszöntve azt kívánja, hogy érezzék jól magukat hazánkban, megbeszéléseik legyenek sikeresek, gyümöl­csözőek mindkét, nép, az eu­rópai béke és a nemzetközi együttműködés javára. (KS) Nixon elnök jóváhagyásával Három évig titokban tartott bombázások kerültek napfényre WASHINGTON: Maga Nixon elnök hagyta jóvá azokat a bombatáma­dásokat, amelyeket az ame­rikai légierő 1970 májusa, vagyis a Kambodzsa elleni légitámadások hivatalosan beismert időpontja előtt haj­tott végre — közölte Gerald Warren, a Fehér Ház helyet­tes szóvivője. A szóvivő e nyilatkozattal reagált Hal Knight-nek, az amerikai légierő volt tiszt­jének a szenátus hadügyi bizottságában múlt pénte­ken elhangzott, de csak hét­főn nyilvánosságra hozott tanúvallomasára. E tanúval­lomás szerint az amerikai légierő már 1970. május el­seje előtt is bombázta Kam­bodzsa felszabaditott terüle­teit. Knight azonban fölöt- teseinek utasítására megha­misította, illetve elégette a bevetési parancsokat, hogy a bombázások titokban ma­radjanak. Az egyik újságíró meg­kérdezte Warrent, vajon az amerikai kormány miért tar­totta titokban több mint három éven át a légi had­műveleteket? A szóvivő be­ismerte, hogy erre a kér­désre „nem áii módjában” válaszolni. Ugyanakkor azonban elutasította az egyik újságírónak azt a megálla­pítását, hogy a kormány „hazudott” e bombatámadá­sok ügyében, Nyilatkozott az ügyről Jerry Friedheim, a Penta­gon szóvivője is. Megerősí­tette, hogy a légitámadáso­kat „a legfelsőbb washing­toni polgári és katonai ha­tóságok teljes jóváhagyásá­val” hajtották végre. Nixon elnöknek tudomása volt a bombázásokról ßs helyeselte azokat. Friedheim megjegyezte még hogy a titkos légitá­madásokról tudtak a kong­resszus kulcspozícióban le­vő tagjai is. Nevüket azon­ban nem fedte fel. Afganisztán - köztársaság ÜJ-DELHI Az indiai rádió keddi híradása szerint Afganisztánban kikiáltották a köztársaságot. Mohammed Daud volt minisz­terelnök a kabuli rádióban mondott beszédében jelentette be a köztársaság megalakulását, az adó előtte és utána állí­tólag katonazenét játszott. Részletekről, valamint Mohammed Zahir sah uralkodó tartózkodási helyéről nem érkezett jelentés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents