Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

Politika és gazdaság f áU álatoknál, gyárak­ban. járva sűrűn hai- : ezt vagy azt a kérdést megtárgyalta a pártszerve­zet, a pártbizottság, állást foglalt, határozatokat foga­dott el. A gond csak az, hogy kellett-e, s ha igen, ép­pen ezzel volt-e szükséges foglalkozniuk a kommunis­táknak? Tény, hogy a jó pártpolitikai munka nem ré­sze, hanem egyenesen elen­gedhetetlen feltétele az eredményes gazdasági fejlő­désnek, de ez a szoros ka­pocs mindent nem köthet össze! Fölösleges, erőt, időt, fi­gyelmet rabló buzgalom, ha úgy véli a pártszervezet, hogy valamennyi ügy sörra- vétele a dolga. A szerszám­üzem egyenetlen tevékeny­sége, a fonoda némely gép­során — föltehetően beállí­tási hibákból származó — megnövekedett selejt, az ál­lattenyésztési telepek egész­ségügyi állapota nem kíván közös elemzést, állásfogla­lást, hivatalosabban szólya önálló napirendi pontot Részletkérdések ezek, s tár­gyalásuk fontosabbtól terel­heti el az érdeklődést. A részletek boncolgatása ugyanis fölmenti a gazda­sági vezetőt az önálló, fe­lelős cselekvéstől, mert hi­szen ő „a pártszervezet út­mutatásait követte”. Magya­rán mondva, restségre ne­vel ez a módszer, az egy­személyi veketés sokféle elő­nyének elsikkadására. Mi­ért, hogy mégis sűrűn meg­lelhetjük? Azért, mert a pártszervezetek még nem választják el egymástól kel­lő határozottsággal azokat a feladatokat, amelyeknél nél­külözhetetlen a kollektív gondolkodás, azoktól ame­lyek végrehajtásakor a kom­munisták egyéni fellépése, személyes példamutatása — vagy véleménye — is ele­gendő. Gondolatmenetünkből ki­olvasható, hogy az első lé­nyeges mozzanat a pártpoli­tikai munka és a gazdasági tevékenység egységének ko­vácsolásakor a „menetrend”, azaz a fontosabb állomások s azok sorrendjének megál­lapítása. Emiatt nem formá­lis aktus a félévi vagy éves munkaterv kialakítása, jóvá­hagyása, hanem nagyon is tartalmi teendő. Ha a mun- kateiv megragadja a cso­mópontokat, így például a vállalati stratégia és takti­ka távlati vonásait, a bér­politika elveit, a munka- szervezés rendszerét, a nép- gazdasági és 'a helyi érdekek minél jobb egyeztetésének módozatát, akkor máris lét­rejött az egészséges munka- megosztás, a zavaró párhu­zamosságok elkerülésének lehetősége. Nem egyszerű feladat el­igazodni az elvégzésre váró feladatok sűrűjében, mert majd’ mindenütt tapasztal­hatjuk, az egymásra torlódó teendők újra meg újra kí­sértésbe viszik a pártszer­vezetet, hogy sodródjon azokkal. E' sodródás jele a formális megoldások előtér­be kerülése, a lényegtelen dolgokról órákig vitázgaló értekezletek összehívása, a napirendi pontok megállít­hatatlan gyarapodása, a je­lentések oldalszámának nö­vekedése, a tetszetősen hangzó, de a lényegre meg gyertyafényt sem vető gyű­lések megrendezése. Ilyen­kor ugyanarról ugyanazt szinte ugyanazok hallják, s aligha meglepő, hogy maga az ügy semmit nem jut előbbre. Ahol a koncepció, a kö­zéptávú terv legfőbb célki­tűzései fölött zajlik a vita, ahol nem a bérfejlesztés egyes személyeknek adott forintjait, hanem az elve­ket, a feszültségek okait tag­lalják a kommunisták, ahol egybeesnek a szavak és a tettek, ott föl sem merülhet az a dilemma, vajon mi áll előbb a sorban, a politikai cél vagy a gazdasági érdek? Ugyanabban a sorban álló dolgok ezek — persze, a he­lyes értelmezést mindenkor feltételezve —, s nem meg­alkuvó, azaz elveket félre­toló egyeztetésük rejti a megoldást, hanem a minél rövidebb, fegyenesebb utak meglelése. Ezeknél adódhat­nak viták, felfogásbeli kü­lönbségek a pártszervezet és a gazdasági vezetők között — s ilyenkor a területi pártszervek segítsége, elv­társi „közbeavatkozása” ter­mészetes —. de az a fő, hogy ugyanazt akarják. A hatékonyabb gazdasá­gi munkát, amit a politikai útmutatás tölt meg értelemmel. A célratörőbb politikai tevékenységet, amihez a gazdasági haladás szállítja a bizonyító erejű tényeket. Politikai és gazda­sági munkálkodás egységét tehát, mert ez az egyetlen lehetséges alapja a tartós, mindeneinek többet adó eredményeknek. M. O. 25 ezer rózsatő a hatvani vasútfélen Harminc ember, közel há­rommillió forint! Tehát százezer jut egy főre. Eny- nyit termelnek éves átlag­ban a hatvani MÁV-kerté- szetben, amelynek 3400 négyzetméter alapterületű növényházai, melegágyai ott csillognak üvegtetőikkel a Hatvan—Budapest vasúti pálya jobb oldalán, közvet­lenül a város szélében. A tizenegy holdas kis gazda­ság ^vezetője Ring Lajos, aki "’immár 38 esztendeje dolgozik a kertészszakmá­ban, s bár vasutasegyenruha feszül szikár testén, oly tö­mören és szakszerűen iga­zít el közös dolgaikban, hogy fél óra múltán egészen ott­honosan érzem magam a telepen. □ □ □ n Mit vesznek ki s tizen­egy holdból? A melegágyak­ból és a faiskolából? — ötszáz kilométernyi vasúti vonalszakasz pálya­udvarainak, apróbb állomá­sainak, valamint az odatar­tozó vasutas-lakótelepeknek kell évről évre virágot, dísz­cserjét, facsemetét szállíta­nunk. Van ebben új telepí­tés, s van aztán pótlás is! Mert bizony sok még a vandál ember, aki osak pusztítja a szépet, a jót, a kellemeset. A hatvani állo­mását mentén például két esztendeje ültettünk el 350 platánt, s az idén kilencve­net már pótolnunk kellett... — mondja nem kis bosszú­sággal a hangjában Ring Lajos. — De akad ezzel kapcsolatban egy érdekes megfigyelésem! Amelyik ál­lomáson a főnök szigorúan veszi a dolgát, s fokozott figyelmet szentel a parkok védelmének, oda nem keli annyiszor kijárnunk. ígv van ez például Párádon, Vá- mosgyörkön, vagy Cegléden, amely Szolnokkal, Szajollal, Somoskőújfaluval együtt még a mi működési terüle­tünk. □ □ □ D Nem piacra dolgozik te­hát ez a kertészet, hanem a kulturált utazást szolgálja. Ennek érdekében tartja fenn az államvasutak. Éspedig 1896 óta, tehát hetvenhét esztendeje. Valamikor többen buzgól- kodtak a telepen. Volt, hogy elérte a szakmunkások, se­géderők létszáma a százat. Ei? az utóbbi évek során iHkrmadára csökkent. Jó ez? Biztosított a munka zavar­talansága? Kétségtelen, a kertészet bizony^ fokú gé­pesítése feleslegessé tett né­mi kézi erőt. Gondolunk traktorjukra, motoros per­metezőjükre, három kapá­lógépükre, s az ugyanannyi fűnyíróra. De mintha kicsit túllőtt volna a célon a ker­tészet pesti főnöksége! Mert a rengeteg kiszállás, kiil- munka mellett bizony a fa­iskolában szükséges évi öt­szöri kapálásból csak kettő fér a munkatervbe, s hason­ló gond emészti a kertésze­ket a 25 ezer tövet számláló rózsalugas, vagy a 160 ez­ret számláló cserepes pa­lánta körül... □ □ □ □ & Folyamatos itt a mun­ka, vagy idényjellegű? Erre a kérdésre legmeg­győzőbben az alanyjelvényes szocialista brigád naplója adja meg a választ, amely­ben Burda János, Banka Jó­zsef né, Boári Sándorné, Farkas Kálmánná, Magda Sándor, Magda László, Matula Gáborné, Prok La­jos, Magda Lászlóné, Józsa Ödönné és Juhász Imre mellett ott látni Aszó­di István, meg Nagy Lajos nevét, akik negyedszázadá­nál több, amióta a kerté­szetben dolgoznak. Törzs­gárda ez a javából. Hűséges_ társaság. Amely tavasztól ta­vaszig tettel bizonyít. Ki traktort vezet, ki palántáz, ki elutazik távoli állomások­ra, hogy fát ültessen, parkot gondozzon, míg ennek az ideje tart. Télen pedig el­foglalja mindet a berende­zések javítása, a dugványok előkészítése, a tűzdelés, cse- repezés. — Pedig szerény a fizet­ségünk — jegyzi meg ró­zsáival bíbelődve a nyugdíj­ba készülő Nagy Lajos bá­csi. — Ha átlagban vesszük liétezer forint körül mozog. Persze a kijáró ruházat, szabadjegy fogja az embert. De leginkább talán azért tartunk ki, mert szeretjük a mesterséget. □ □ □ □ Kell, hogy szeressék. Hi­szen legtöbbjük nem is hat­vani, hanem a környékről já'f be naponta. S ráadásul parkosítás, kertgondozás idején ott a sok külön ki­szállás, amikor némelyik reggel négykor kel. s az es­ti kilenc óra vezérli haza, a családi otthonba. Utóbb -a fókertész. * •te­lepvezető helyzete iís nehe­zebb lett. Azóta, hogy a ker­tészetet kivették a hatvani pályafenntantás kezéből, s< Pesthez, az épületfenntartást főnökség II-es szakaszához csapták. Sokszor piszlicsáré ügyekben utazgatással kell egész napokat el-töltenie, rtt meg marad gazda nélkül a . ház. — Oda a macska, cincog­nak az egerek? A „főnök”, hentesen fejet ráz. —Szó sincs rúlaí? Mond­tam, itt mindenki százszor próbált emberségben, mun­kában egyaránt. Ha nem igy lenne, erre az esztendőre sem mertem volna három­millió körül tervezni. A kertész furcsa szerzet. Haso­nul ahhoz, amivel foglalko­zik. Tartása lesz, mint a platánnak. Ö csak tudja. Elvégre szí- vében-lelkében sűrűdik har­mincnyolc év minden ta­pasztalása. Moldvay Győző 17 millió i I tranzisztor Gyöngyösön, az Egyesült Izzó Rt. félvezető gyáregy­ségében az év folyamán 8 típuscsaládba tartozó germa­nium tranzisztorból 17 mil­lió darabot gyártanak, míg tavaly mindössze 11 milliót. A termelés növelése megha­ladja az 50 százalékot. Tran­zisztoraikat rádiók, televízi­ók. számoló- és számítógé­pek építésénél használják fel. A képen: Hordós Erzsé­bet. (MTI foto: Erezi K. Gyula) Az országút vándorainak Napidíjcsárda. Van-e, aki ezt a nevet nem ismeri azok között, akik a 3-as úton jár­nak Gyöngyös és Hatvan irányában? A nagyrédei kis­vendéglő ez, amit a Gyöngy- szöv üzemeltet. Mostanában ismét történt valami a csárda körül. AZ AGIP-PAL EGYÜTT Még az ősszel hozzákezdtek a gépek a föld megmozgatá­sához. Az út jobb oldalán, a csárda felé eső részen dol­goztai* a gépek. Árkot ástak, gödröl mélyítettek, innen el­vitték a földet, oda leöntöl- ték. Még az utat is megbon­tották. Az emberek pedig ta-, lálgatlák, pi lesz itt. Benzinkút. Nem is akár­milyen. Hat oszlophoz lehet majd odaállni a gépkocsik­kal. És ami újdonság ezen a vidéken, az ÁFOR az AGIP- céggel közösen látja el üzem­anyaggal a kiürült tartályú autókat. Már előre nagy a lelkesedés. Hiába, a külföldi márka mindenkinek fel kel­ti a kíváncsiságát. Hátha. — 1 Az autósok kényelmét szol­gálja majd ah a kisebb szer­vizállomás is, ami a kutak mellett kezdi meg a működé- ,sét. Akinek valami panasza van a motorjára, kocsijára, egy lépést sem kell megten­nie tovább. A szerelők szíve­sen kézbe veszik a rendetlen- kedő masinát. Ha netán mégsem lehetne a hibát kijavítani egy-két negyedóra alatt, akkor az autós ellátásáról a Szőlőskert- csárda gondoskodik. Szobát bocsát a rendelkezésére a kí­vánság szerint. De majd, a későbbiekben, mert egyelőre még a szükséges bővítést kell elvégezni az épületen. Aztán az út másik/oldalán is' felszerelik a mostani kút­sor ikerpárját. Mihelyt a csárda melletti üzemanyag- töltő állomás üzembe lép. AZ ELSŐ MILLIÓ Kevesen tudják, hogy a csárdát még a nagyrédei tesz építtette 1961-ben. Borkósto­lóként kezdte a vendégek kiszolgálását. Akkor egymil­lióba került a külsőre is vonzó, nem is nagy épület. Hányán morgolódtak emiatt a tsz-tagok között. Minek azt a rengeteg pénzt kidobni? A tények őket látszottak igazolni. Kezdetben a forga­lom egy hónapban az ötven­ezret is alig érte el. Kész rá­fizetés, zsörtölődtek a kishi- tűek. Aztán egyszerre neve lett a csárdának, amikor az innivaló mellé az ennivaló­ról is gondoskodtak már. Különösen a belsőségből ké­szült ételek ízlettek és von-' zottak egyre nagyobb ven­dégsereget. És ma? Bővítették a csárdát úgy, hogy a belső helyiségeket át­alakították vendégfogadó he­lyiséggé. A konyhán és az előkészítőn* nem lehetett spó­rolni, annak a nagyságát szi­gorú rendelkezések szabá­lyozzák. A kényelmi részt módosítgatták hát, a felszol­gálóknak, szakácsoknak, sze­mélyzetnek még csak lehet valahogy magyarázni. De a szükségesség határain belül csak. Építettek kerthelyiséget, hogy jó időben többet tele­pedhessenek az asztalok mel­lé. Még a tájban való gyö­nyörködés is hozzátartozott az étkezéshez. Aztán 1969; ben újabb bővítéseket végeze­tek el, .most már a szociális létesítményekre is gondolva. Ha minden jól megy, újabb korszerűsítés követke­zik. , PÁLYÁZAT ŰTJÁV Már határainkon belül is kezd terjedni az autósok mi­nél teljesebb kiszolgálására való törekvés. Nem a telepü­léseken belül, hanem az or­szágutak mentén várják a gépekkel közlekedőket, étte­remmel, presszóval, bárral, szervizállomással és motelek­kel. Akár azért is eitölthet itt egy éjszakát az országút vándora, hogy kipihenhesse magát. Valami ilyen összkomfor­tos autóskikötő kerekedhet ki a Szőlőskertből is. A Gyöngyszöv pályázatot adott be az Országos Idegenforgal­mi Tanácshóz, hogy a cél 'el­éréséhez anyagi támogatást szerezzen. Ha a pályázatát elfogadják, akkor a már ma is jelentős idegenforgalmi hely óriási lépéssel haladhat a fejlődés útján előre. Valahogy szükségessé is te­szi elkerülhetetlenül ezt a fejlesztést a szomszédságában megépült ÁFOR—-AGIP töl­tőállomás és szerviz. Ha már az elkészült, a folytatása sem maradhat el. Az is szerencsés dolog, hogy a csárda mellett „élő” bemutatót rendez a TÜÉÉP a fából készült hétvégi '-há­zakból. Mennyien megnézik ezeket a mutatós és a lehető­ségekhez képest kényelmes, praktikus építményeket. MAJD AUGUSZTUSBAN Úgy volt. hogy a kutakat a második félév elején üzembe helyezik. Aztán közbejött né­hány műszaki akadály. Ap­róságok, ha úgy vesszük. De ahhoz mégis eléggé nagy dolgok, hogy az üzemeltetés kezdetét késleltessék. Ha a szükséges módosítá­sokat elvégzik a szerelők, ak­kor a'Szőlőskert-csárda meL lett augusztus elején már tankolhatnak az autósok. Eh­hez el kellett végezni a 3-as út kiigazítását is. mert a kúthoz való letérés, majd az útra való visszatérés nagyobb helyet igényelt. Ha az első hat kutat átad­ják, rögtön hozzákezdenek az út másik oldalán is egy azo­nos méretű töltőálllomás megépítéséhez. És ha az is kész lesz, akkor a gépjármű­veknek nagyon könnyű lesz rákanyarodniuk a mindkét oldalon lévő kúthoz vezető útelágazásra, a menetirány szerinti jobb oldalon. Addig is — ahogy szokás mondani hasonló esetekben amikor valami meghiúsul — egy kis türelem! (G. Molnár F.) A javaslatok nyomában ' i Mdebrőn - hárem hónappal a választás után A törvény és a választók együtt gondoskodnak arról, hogy az új tanácsok a fel­adatuk magaslatán végezzék munkájukat. Amikor a jelö­lőgyűléseken magasba emel­kedett a választók keze, már ellátták útravalóval bőven a tanácstag-jelölteket. A köz­érdekű bejelentésekről és ja­vaslatokról van szó, ame­lyekre nem lehet látványo­san semmitmondó válaszokat adni. Az elmúlt ciklus kezdetén az aldebrőiek — együtt Tófa­lu lakóival — új iskola épí­tését szorgalmazták, ez volt a legnagyobb gondok — egyi­ke. Felépült, s a mostani jer lölőgy üléseken elégedetten nyugtázták ezt a tényt. Az­tán hozzátették: —' Viszont óvoda még nincs, pedig nagyon elkelne Aldebrőn! — A választás után né­hány hónappal ezt is sikerült megoldanunk — mondotta Zám Sándor, a szó esztétikai értelmében virágzó község' tanácsának elnöke. — Az új iskola egyik helyisége alkal­masnak bizonyult arra, hogy berendezzünk egy 25 férő­helyes, egycsoportos óvodát. — Elég ennyi? — Az igények szerint bő­ven elég. Azt is kérték, hogy a gyerekeknek ne kelljen sárban, latyakban megköze­líteniük az új iskolát; az idén szép járdát építünk ide is. Aztán: hogy este ne sötét­ben járjanak, az ide vezető minden villanyoszlopra lám­pát szereltettünk.­A városiak számára bár­milyen furcsán' hangzik, de egy faluban a hajdani kisbí- rót helyettesítő hangszórónak nagy szerepe van a lakosság tájékoztatásában. Ha nem így lenne, ném foglalkoztak vol­na minden jelölőgyűlésen a debrői polgárok azzal, hogy ideje lenne megjavítani ezt a „tömegkommunikátort”! — Erre sem kell már so­káig várni — jelentette ki a tanácselnök. — Aztán szor­galmazták és joggal, az embe­rek a községi utak javítását is. A közúti igazgatóság se­gítségével az Árpád utcában ezzel a munkával már végez­tünk. — Ami a társadalmi mun­kát illeti, az elrpúlt évek so­rán szépen vizsgáztak az al­debrőiek, nekik köszönhető, hogy a lakóhelyszépítési ver­senyben előkelő helyezést értek el. Bizonyára lehet rá­juk más feladatokban is szá­mítani ...? — Nálunk ez természetes, hiszen a rang is kötelez erre. Ugyanakkor számítunk a társszervekre is. így készül el november hétre a taka­rékszövetkezet székhaza, s így korszerűsíti a kereskedel­mi hálózatot a községben a fogyasztási Szövetkezet is. A helyi termelőszövetkezet hoz­zájárulással, gépekkel, építő­anyaggal segít, ahol ez szük­séges. — Ügy tudom, a tavaszi jelölőgyüléseken összesen huszonkét közérdekű be­jelentés és javaslat hangzott el. Vajon ezek közül min­dent meg lehet valósítani? — Mindent azért nem — válaszolja a tanácselnök —, bár az lenne a szép ... Időre is, pénzre is szükség van. A vízvezetékhálózat építését például csak a következő öt­éves tervben tűzhetjük „na­pirendre”. A községfejleszté­si alap még az idén foglalt: ki kell fizetnünk az adóssá­got az új iskoláért. Sokan kérték a kultúrház tatarozá­sát, de erre is csak 1974-ben kerülhet sor, s akkor is csak úgy, ha — ígéretéhez híven — segít a Heves megyei Mo­ziüzemi Vállalat. Néhányan említették, hogy elkelne egy napközi a községben az óvo­da mellett. Az igényeket fel­mértül», de kevesebben szor­galmazták a napközit, mint az óvodát, természetes hát; hogy az utóbbit valósítottuk meg. Egyébként — amellett, hogy előirásszerűen jegyző­könyvbe vettük az elhangzott javaslatokat és bejelentéseket — már a jelölőgyűléseken is tudtunk; megfelelő választ adni ezekre. A válaszadás természete­sén („folyamatos”, és — ke­vés kérdés jut az ad acta sorsárat Ez jó, mert arról be­szél, hogy a község lakói is­merik a saját erejüket, és is­merik a tanács lehetőségeit is. (hátai) rUmmm 0 1973, július 17., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents